Pest Megyei Hírlap, 1986. szeptember (30. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-13 / 216. szám
1086 SZEPTEMBER 13., SZOMBAT Ellenőrzés a csápos kútnál Pannon gyík és haragos sikló Bányászat? Természetvédelem? A Budaörs környéki dombvidék kopár szírijeivel, meglepő hajlataival festői látványt nyújt mindazoknak, akik a fővárost az Ml-es vagy az Ml-es főútvonalon közelítik meg. Am nemcsak a turisták vagy a hazai utazók, de még a helybeliek, Budaörs lakói közül is kevesen tudják, hogy e dombvidék egyes területei fokozottan védett természetvédelmi övezetek. További 11 csápos kúttal bővül a Fővárosi Vízművek halásztelki területén levő vizkiviteli rendszer. Elkészültükkel a 90- es évek elejére 19 új kút biztosítja Budapest déli kerületeinek ivóvízellátását. Saját szabadalmaztatott technológiát is beépítenek a rendszerbe, így lényegesen csökkenthető a víz vases mangántartalma. A képen: Endrődi Gáborné és Farsang lstvánné vegyésztechnikusok a helyszínen ellenőrzik a víz nitráttartalmát. Budaörsi kopárok A szakemberek e dolomit- sziklákkal, sziklagyeppel és ritka értékes állatokkal teli vidéket budaörsi kopároknak nevezik. E körzet fekvése, talajtani, növénytani adottságai csak néhány, a Sashegyen meg a Dunántúli-középhegységben fellelhető hasonló szubmediterrán, szintén védett, értékes területekéhez hasonlatosak. Nyilván mindenki örül, ha hasonló ritka természeti értékek találhatók szűkebb környezetében. Ám az öröm Budaörs esetében nem felhőtlen. A vadhajtásokat nyesegetik Paprika, paradicsom és kvarcóra Jönnek már — veti oda foghegyről, nem mérgesen, inkább csák egykedvűen a paprikákat halomba rendezgető kofák egyike. A többiek éppen csak felpillantanak mintegy szótlanul nyugtázva a tényt: valóban jönnek már. Kis és nagy Polski Fiatok, mi több, turistabuszok keresnek parkolóhelyet, s nem kevés a magyar rendszámú gépkocsi sem. Utasaik lepedőnyi papírokat, műanyag fóliákat teregetnek az utca porába, majd kipakolják portékáikat. Frottírtörülköző, fehérnemű, egyéb ruhafélék, apróbb műszaki cikkek, szerszámkészletek, s ki tudja még, micsoda kerül elő a feneketlen sporttáskák, csomagtartók mélyéről. Minden vasárnap reggel 6-tól délig tart a nagy happening, ahol' 15—20 ezer ember (árusok, vásárlók és viszonteladók) hömpölyög, kisebb, nagyobb üzletet remélve, A kék-fehér autó megjelenése nem okoz pánikot, a rend őrei ugyanis igen udvariasak. Azután mindenki elindul ebédelni, koszt, szemetet, üres üvegeket hagyva örökül a környező utcák lakóinak. Aki látta, tudja, milyen a gyáli piac. A gyermekorvos esete Hasonló jelenetek játszódnak le hétről hétre szerte az országban, a megyében. Debrecen, Miskolc, Szekszárd, Sopron, Pécs, Cegléd, Nagykőrös, Vác, Szigethalom, Du- / naharaszti — nem beszélve a pesti piacokról —, mind bekapcsolódott ebbe a különös árucserébe. Gyál főként a főváros közelsége miatt került a sorba. Az utóbbi években sokan telepedtek meg a lélekszámút tekintve kisváros- nyi nagyközségben, ahol viszonylag olcsó a telek, az építkezés. Akkora házak nőttek ki a földből, amekkorákban jut hely egy-egy albérlőnek is. Az ország minden részéről, különösen Szabolcsból indult ide az újfajta népvándorlás. Budapest, kék busszal elérhető, ez ma is csábító. A piacot eleinte a íóliázók uralták. A környék őstermelői előszeretettel hozták, hordják áruikat a község központjában kialakított forgalmas piacra. Azután megjelentek a divatholmikat, csecsebecséket kínáló vásározók, mások használt ingóságaiktól igyekeztek megszabadulni. Ezt a helyzetet használták ki a csencselők, ellepve a piac környéki utcákat. Eleinte nem volt semmiféle ellenőrzés, amely hozzájárult a hír elterjedéséhez: Gyálon veszélytelenül lehet adni, venni. A falu lakói a sok apró bosszúság ellenére sem bánják, hogy megizmosodott a piac. Olcsón lehet hozzájutni azokhoz a portékákhoz, amelyeket a helyi boltokban nem lehet kapni, vagy amelyekért a fővárosba kellene utazni. Mondhatni: a jogilag szabályozatlan piacnak ma már része van a község ellátásában. A Liliom utca a legforgalmasabb. A szép sorházak egyikében, a .hetes szám alatt lakik Tamás József. — Cifra dolgok történnek időnként. Először is, ha vasárnap menni akarok valahová, akkor már szombaton ki kell állni a kocsival, mert másnap hiába kísérleteznék ezzel. Előfordult, hogy az ügyeletes gyermekorvos nem tudott elmenni hazulról, máskor pedig a mentő akadt fenn a tömegen. Nem szólva a rengeteg szemétről, amit szerdára, csütörtökre tudunk csak eltakarítani, elégetni. Azután kezdhetjük elölről. Mégis azt mondom, a piacra szükség van, még ha miatta kényelmetlen is itt lakni. — VíjJó igaz, vasárnap szobafogságra vagyunk ítélve — erősíti meg az iménti véleményt Madarász Gézáné, a Liliom utca 22-ből. — Mi tagadás, kéfés embérhk is járnak- ide. Nem' azokkal fven a baj, akik frottírtörülközőt árulnak, hanem azokkal, akik kvarcórát, aranyat kínálgat- nak. A zsebtolvajok is megjelentek, mondják: csak bevarrt zsebbel lehet közlekedni. Nem megszüntetni, hanem normális keretek közé kell szorítani ezt a piacot. Jogi hézagok Németh Zoltánná vb-titkár is helyesli a hallottakat. — A lakosságnak valóban kedvére van ez a piac, mert olcsón vásárolhatnak. Am több fórumon, tanácsülésen is felvetődött, hogy törvényesíteni kellene a mostani állapotot. Javasolták például, hogy szedjünk helypénzt, legyen a tanácsnak ebből bevétele. Meg azt is mondták: jelöljünk ki valahol a község szélén egy helyet. Ezt elvetettük, hiszen azon túl, hogy oda biztosan nem zarándokolnának el az emberek, más bökkenő is van .., — Méghozzá komoly bökkenő — teszi hozzá Burza Ferenc kereskedelmi felügyelő. — Külföldi állampolgár ugyanis nem árulhat Magyar- országon, s a fordítottja is igaz, a hazaiak nem vásárolhatnak más országbélitől. Az itteniek is csak saját személyes holmijaikat kínálhatják, mert ha ennél többről van szó, akkor ahhoz már kereskedői jogosítvány szükséges. Szóval olyan jogi hézagok vannak, amelyekkel nem tudunk mit kezdeni. Az országban másutt és Gyálon is a hatóságok alkalmazkodni igyekeznek a kialakult helyzethez, s leginkább csak a vadhajtásokat nyesegetik. H'tásos szúrópróbák Ebben a nyesegetésben a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság is részt vesz. Állandó és érezhető a rendőri jelenlét. Ami — többszöri tapasztalatom szerint — nem a helyzet felszámolására, inkább az ellenőrzésére irányul. Tanúja lehettem például annak, hogy a tömegben araszoló kék-fehér autóból a következő hírt repítették szét a megafon segítségével: akinek bejelentése van. vagy valamije eltűnt, az a piactéren megtalál bennünket. Kérjük, vigyázzanak értékeikre! Hallottam azt is: X. Y. lengyel állampolgár átveheti elveszett útlevelét. Mi hát a rendőrség álláspontba? A mostani helyzet közbiztonsági szempontból áttekinthetetlen — mondja Papp György százados, a megyei főkapitányság akcióalosztályának vezetője. — Többször javasoltuk a helyi, a megyei tanácsnak, hogy szorítsa normális keretek közé a piac működését. Jelöljön ki valahol egy körbekerített részt, ott szedjen helypénzt. Akkor könnyebb lenne az ellenőrzés, a megelőzés, s akinek vaj van a fején, nemigen merészkedne oda, hiszen nincs hová eltűnnie. Ez elriasztaná az arannyal, az órával kereskedőket, a viszonteladókat, hiszen itt csak velük van gond. A körzeti megbízottak, az önkéntes rendőrök az előbbi feltételek hiányában csak arra szorítkozhatnak, hogy a rendet, a normális forgalmat fenntartsák. Emellett a budapestiekkel és a vámosokkal közösen, rendszeresen szúrópróbákat tartunk. Ezek igen hatásosak, fennakadnak a nem odavaló emberek. Tudjuk, a tanács nincs könnyű helyzetben. De a helypénzekből ki lehetne alakítani a megfelelő placcot. Kövess László Itt bányásszák ugyanis éppen e védett területen azt a murvát, amivel évtizedek óta karbantartják, töltik a helyi utakat. A környezet- és természet- védők szemében a bányászat és a természetvédelem egymásnak élesen ellentmondó területek. Hogyan lehet ugyanis a természetet védeni, amikor a fák, növények alól a bányászok éppen lebontják a hegyet? Olcsó murva Ezt a kérdést igyekeznek mostanság Budaörsön is megoldani, — A tanács szerepe ebben az ügyben meglehetősen tudathasadásos — mondja Ug- róczki Mária, a városi tanacs vb-titkára. — Nekünk mindkét álláspontot meg kell értenünk. A környezetvédők tiltakozása a bánya ellen teljesen érthető, sőt támogatandó is. Mint ahogy magánemberként pártolom az állatvédőket, állattartókat. Nekünk azonban a város fejlődését, az együttélés alapvető szabályait is szem előtt kell tartanunk. S mint ahogy vb-titkárként bármennyire szeretem is az állatokat, nem egyezhetem bele, hogy a kóbor kutyák az utcákon szabadon kóricálja- nak, bizonyos szempontból a bányaügyben is a természet- védőkkel szemben kényszerülünk állást foglalni. A murva- bánya ugyanis, amelyet költségvetési üzemünk kezel, olcsón, szállítási díj nélkül tudja az utak minimális karbantartásához szükséges kőzetet biztosítani. Mi tehát gondolva arra, hogy új városunk egyik központi kérdése az úthálózat fejlesztése, amelyet nem tudnánk az olcsó alapanyag nélkül ilyen ütemben folytatni, ebben az esetben kénytelenek vagyunk a bánya üzemelését támogatni. Tájba illeszkedőn A két eltérő álláspont azonban jelen esetben kedvező kompromisszumra jutott Elsőként Láng Józsefet, a kerületi Bányaműszaki Felügyelőség főmérnökét kérdeztük, hogyan sikerült megállapodni. — Kiváló minőségű murvát bányásznak itt, amely keresett cikk a környéken. Körülbelül még 5 éven keresztül lehetne a bányát nyereségesen művelni. Ez idő alatt azonban már jócskán bontaná a bá nyászat a hegyet, ezért kénytelenek leszünk a munkával felhagyni. A művelési tervet már úgy hagytuk jóvá, hogy a következő 2 évben csak a visszafejlesztés, a rézsűk beállítása folyik. A területet tovább nem növeljük, mert bármennyire is fontosak a helyi anyagi ' érdekek, belátjuk, hogy a mürvabányát a tájba illeszkedően kell majd a későbbi hasznosítónak átadni. Magos Katalin, a Budai Tájvédelmi Körzet vezetője is elégedett a megállapodással. Igaz, hogy itt már évtizedek óta termelik a murvát, a bányászatot azonban a védetté nyilvánítást, 1978-at követően meg kellett volna szüntetni. Az is eredmény azonban, ha jó 10 évvel később, 1989-re sikerül az ügy végére pontot tenni. Addigra . felhagynak a bányaműveléssel, benőheti a rézsűket az" eredeti növényzet, a sziklagyep, újabb hektárral bővül a ritka őshonos állatok, a pannon gyík, a haragos sikló lakhelye. Még két esztendő S ha 2 év múlva az olcsó murvára már nem is számíthatnak a helybeliek, talán jobban elterjed majd addigra annak a híre, hogy nemcsak szépek, hanem értékesek és ritkák is a lakótelep fölé emelkedő hegyek. Reméljük, többen akadnak majd, akik a fokozottan védett tájvédelmi körzet élővilágával közelebbről is meg akarnak ismerkedni. Mr. Á. Javító ellátás Ketrecben a hal Megkezdték a Budapest őszi- téli halellátását szolgáló tároló-tó feltöltését Szigetszent- miklós határában. A Halinno agrárfejlesztő közös vállalat tárolóját teljesen új módszerrel, egy tóból alakították ki. A halakat a tóba süllyesztett ketrecekben helyezik el, s állandó mesterséges oxigén- utánpótlással biztosítják, hogy sokkal több élhessen benne, mint természetes körülmények között. Ez az egyszerű, de kitűnő módszer egyesapásra megoldotta a főváros halellátásának egyik legrégibb és legsúlyosabb gondját. Eddig ugyanis egymástól távol eső tárolókból, gyakran befagyott tavakból, kiemelési és szállítási nehézségekkel küszködve kellett a halat piacra juttatni. A ketreces megoldás mindezt; alaposan megkönnyítette. A lehetőség iránt nagy az érdeklődés. A Halinno az idén tovább növelte a ketrecek számát, s így az elmúlt évi 42- vel szemben ebben az esztendőben már 55 vagonnyi halat lehet egyszerre tárolni a szi- getszentmiklósi tóban. A Halinno saját kereskedelmi hálózatát is bővíti, s most térképezi fel az országot, hol lenne alkalmas tó nagyobb városok közelében újabb ketreces tárolók létesítésére. Egy szoborszerzés története Borbála az öregeket védi Tanműhslyben. A Mechanikai Műveknél az Érdi 230-as Számú Szakmunkásképző Intézet szerszámkészítő és emelőgépszerelő tanulói kapnak gyakorlati képzést. A mintegy négymillió forintos költséggel készült új tanműhely az eredményes oktatáshoz szükséges minden eszközzel rendelkezik. Vagy három, évvel ezelőtt ” olvastam egy riportot a íNéPSZ^badsagban; amely árpái fi*ólt,,vhpgy mgttpyi nagy becsű, szép szobor várja különféle zsúfolt raktárakban az újrafelfedezést, az ismét talapzatra állítást. Arról is szó volt a cikkben,;hogy azokat a műalkotásokat, amelyek nem képviselnek különösebb eszmei értéket, de szépek, azokat is szeretnék felállítani, hogy jusson belőlük a kisebb városokba és falvakba is. Nagyon megmozgatta a fantáziámat ez a dolog. Ugyanis akkor már javában tartott a szociális otthonunk bővítése. Nem volt könnyű, de nagyon ügyeltünk arra, hogy a gyönyörű parkban a legkevesebb kár essék. Kevés dologra vagyok olyan büszke az életben — mire is lehetnék, nem gyűjtöttem vagyont —, mint erre az otthonra itt, Tápiószentmártonban és a csodálatos, évszázados fákkal, pázsittal, muskátlival pompázó kertre. A cikk elolvasásakor rögtön arra gondoltam, milyen jó helyen lenne itt egy szép szobor. Azon töprengtem, hogyan kezdjek hozzá a szoborszerzéshez. Eszembe jutott, hogy a fővároshoz került az egyik megyei vezetőnk, aki talán még emlékszik rám. írtam neki, kérve, segítsen. így jutottam el a Budapest Galériához. Zsigmond Attila igazgató levele sem barátságos, sem biztató nem volt. Hogy miért nem adtam fel ez után? Talán azért, mert nagyon tudok hinni az emberekben. És csalódni is ritkán szokjam, hiszem, hogy mindenki szeret segíteni, ha tud és ha szépen, udvariasan kérik rá. S különösen akkor, ha az első segítségét megköszönték. Amikor az otthont bővítettük — mint maguk is megírták — csaknem hárommillió forint értékű társadalmi munkát végeztek a környékbeli üzemek, de nemcsak megyei vállalatok mutatkoztak készségesnek. Egyetlen kérő levelemre leszállított áron küldött PVC- padlót a Graboplast, de segített a Kecskeméti Parketta- gyár és a Budapesti Szellőzőművek. Hát miért zárkózna el éppen a művészvilág? Nem nyugodtam bele a Budapest Galéria válaszába. Leveleztem és kilincseltem éveken át. Eszembe jutott, hogy megkeresem Somogyi József Kossuth-díjas, kiváló művészt, a Magyar Képzőművészeti Főiskola rektorát, aki gyakori vendége a szomszédos !6ápÍógyörgyén«kk>.;Xgy jutottam el dr. Ffltgu^JBalázthoz, á főiskola fotiíkaraho? is. Megígérték, hogy segítenek ét meg is tették. Akkor már majdnem két év telt el az első levél megírása óta és a szobor ügyében folytatott levelezésnek is vaskos iratgyűjtője lett. Végül is a Budapest Galéria igazgatója értesített arról,, hogy mehetünk válogatni a sülysápi raktárba. Csodálatos értékeket láttam ott, talán a legmegkapóbb mind között Erzsébet királyné szobra volt. Nem győztem betelni a látvánnyal, bár a nekünk ajánlott választék csupán néhány darabból állt. Sokat gondolkoztam azon, milyen alkotás is illenék a hatalmas gesztenyék és hársak alá. Olyan szobrot képzeltem el, amely megnyugvást, derűt, szeretetet sugároz, amelyen jólesik pihentetni a tekintetüket a mi megfáradt időseinknek. Amikor megláttam Borbálát, éreztem, megtaláltam, amit kerestem. Nyugalmat, oltalmat sugároz a tüzérek védőszentjének szobra, amelyet egyébként 1938-ban mintázott Dabóczy Mihály. A jobb keze csuklóból hiányzott. de így, sérülten is gyönyörű volt. Időközben megtanultam, hogy szobrot restauráltatni sem egyszerű ügy. Csillagászati összegbe került volna az az egyetlen kéz. Végül ismét Somogyi József segített, alá azután a szobrot fel is avatta. Egy negyedéves képzőművészeti főiskolás mintázta meg a kezet, úgyszólván jelképes összegért. A Képzőművészeti Kivitelező Vállalat pedig igen jutányos áron vállalta az öntést. Gokan megmosolyogtak, u hogy miért fektettem ennyi energiát a szobor megszerzésébe, amelynek egyébként egymillió forint az eszmei értéke és a Fővárosi Tanács ajándékaként, letétben van nálunk. Ilyenkor mindig azt mondom, hogy nézzenek az összekulcsolt kezű, töpörödött nénikékre, akiken látszik, hogy Borbála szobra előtt, az árnyas fák alatt nyugalmat, békét találnak. Kis Tibornénak, a tápió- szentmártoni időskorúak szociális .otthona igazgatójának történetét lejegyezte: Móza Katalin
