Pest Megyei Hírlap, 1986. augusztus (30. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-08 / 186. szám

MST « MM. > KI 1986. AUGUSZTUS 8., PÉNTEK Nincs elegendő gyerekcipő Mit kínálnak a nyári vásárban? Vegyes érzésekkel fogadja az ember mindig az árleszál­lításokat. Gondolatban legyint egyet: úgyis csak azt adják olcsóbban, ami már a kutyá­nak sem kell. így próbálják a vevőre rásózni az áruházak a sok, nyakukon maradt, di­vatjamúlt cikket. Ugyanakkor ott motoszkál valahol a kis­ágyunkban, hogy mégiscsak meg kellene nézni, mit is kí­nálnak. Hátha akad megvenni érdemes portéka. Győz az utóbbi megfontolás, és a vá­sárló útnak indul. Mintha ünnep lenne, olyan ő.íszben van már napok óta az ország, mindenütt színes, nyá­ri vásárt hirdető plakátok, transzparensek csábítgatják a járókelőket. A dunakeszi áru­ház hatalmas ablakait is tele­ragasztották efféle, figyelem­felhívó szövegecs kékkel. Sok dolga nincs az elárusí­tónak. kevés az érdeklődő. — Pólóinget szerettem vol­na — adja elő kívánságát dr. Bata Tibor gépészmérnök. — Láttam is ott, a sarokban, de nagyon hitvány. A kislányom­nak meg tornacipőt néztünk, összesen egy pár van az egész boltban, az se az ő lábára va­ló. Két-három hetenként be­jövök, körbenézek, aztán me­gyek Pestre. Pedig az ember szívesebben vásárolna hely­ben. — Nézd csak ezt az övét — szól oda felesége — valódi bőr. Jó lesz névnapi ajándék­nak. Ilona vagyok ugyanis. — Na, ő legalább talált ma- gánakvalót — nevet egyet a férfi. Divatos konfekció Leginkább a cipők körül szemlélődnek. Fiatalasszony próbál kiskamasz fiára egy vászon lábbelit. — Ügy tűnik, megfelelő — tapogatja körbe a gyerek lá­bát Vida-Szűcs Józsefné — legalábbis három hónapig. Többet biztos, hogy nem bír ki. Kevés a kisméretű cipő, s a szandál is csak 37-esnél kezdődik. — Rendeltünk mi a Topán Kereskedelmi Vállalattól, de inkább csak férfiméretet kaptunk — jön oda Csizma­dia Lászlóné vezetőhelyettes. — Teniszcipőt meg egyáltalán nem szállítottak. A Corsónál is jártunk. Sok a gyerek a la­kótelepen ... Összesen másfél millió forint értékű lábbelit áraztunk le. Leltárra készü­lünk éppen, ami készletünk volt, abból gazdálkodunk. Kö­töttáruink majdnem mind 40 százalékkal olcsóbbak, mégis kevésbé kelendőek. Hát, őszintén szólva, nem túl mutatósak. A készruhák között inkább találni divato­sat. Kilencéves lányka illeg- billeg új, fekete mintás, fehér nadrágjában a tükör előtt. Egy igazi nő se csinálhatná külön­ben — Ezek itt most sokkal gusztusosabbak, látszik rajtuk, hogy nem bóvlik — szólal meg édesanyja, Tóth László­né. — Ki kell használni a vá­sárt, úgyis olyan drágák_ a gyerekholmik. A négyéves fiamnak is vettem egy nadrá­got- , , . Egy házzal odébb, a váci Dunakanyar Áruház méteráru­osztályán éppen Kiss Józsefné eladó mutogatja, milyen szőt­tesekből vittek sokat a kül­_ _ #*■*•*, ■ Amíg anyu választ valamit, pihenek egy keveset — dönt a pöttömnyi leányka a dunake­szi áruházban. A felső képen: Nem lesz kicsi ez a férfialsó? — töpreng a vásárló a gödöl­lői boltban. (Barcza Zsolt fel­vételei) földiek, amikor két hölgy ér­kezik lélekszakadva. — Nézzék, milyen csinos ruhákat vettünk a földszinten. Csak 390 forintba került és három fazonban is kapható. Menjenek gyorsan, még van... — Nem lehet, mi dolgozunk — moísolyodifc el az eladó, majd egy érdeklődőhöz fordul — holnap jöjjön, akkor lesz olcsó ágynemű. Kisebb a forgatom Sokszoknyás asszony válogat a ruhaanyagok között. — öregnekvalót nézegetek, de nem nagyon látok — mondja Turcsán IZárolyné. — Nézsán lakom, Nógrád me­gyében, de ide járok vásárol­ni. A lányomnak vettem egy szandált, jó, hogy most ke­vesebbe kerül. Nem sokra te­lik a nyugdíjaspénzecském­ből. Első látásra nagy a válasz­ték a cipőosztályon. Egy férfi éppen szandált próbál: meg­vettük anya, mehetünk — közli a jó hírt feleségével. — Női szandálból akad ele­gendő, veszik is szépen — tá­jékoztat Pinczinger Jánosné, a cipőosztály vezetője. — Bár gyerekméretből lenne ennyi. Egymillió-hatszázezer forint értékű lábbelit adunk kedvez­ményesen. — Nem sikerül úgy az idei vásár, kisebb a forgalom — halljuk Szikora Gusztáv igazgatóhelyettestől. — Pedig a választék nagyobb, mint ta­valy. De a maszekok már egy hete olcsóbban árulnak a pia­con. Négy és fél millió forint értékű árualappal kezdtünk, s még várunk félmilliós készle­tet a nagykereskedésektől. Ha elfogyna, körülbelül kétmilliót takaríthatna meg a lakosság. Évek óta téma, hogy miért nem a fizikai dolgozók fizet- tésosztásakor rendezik a vá­sárt, ők a mi igazi vevőink. Sláger a fürdőruha Gödöllőn sincs neve a Pest Megyei Ruházati Kereskedel­mi Vállalat boltjának, csak számmal jelölik. A fürdőru­hának itt nagy a keletje. — A kirakatban láttam egyet, azt szeretném — közli óhaját egy fekete hajú asz- szony. — A lányomnak meg úszódresszt vennék. Sikert arat a férfi nyári pi­zsama is. Bíró Józsefné eladó alig győzi a kiszolgálást. — Ez a kék jó lesz a fér­jemnek. Végre találtunk szandált is a lábára. Főváro­siak vagyunk, de ott hiába ke­restünk 46-os méretet — néz jól megtermett élete párjára Trenovszki Istvánná. — Nyáron alig volt méter­árunk, most van bőviben — mutogatja Mezei Gézáné bolt­vezető. — A pólóink is nagyon helyesek. Egy bánatunk van, középméretben alig kapunk ci­pőt. Dühöngünk is emiatt ele­get. Alighanem ez a vásár is olyan, mint a többi. Egyesek megtalálják az ízlésükhöz és pénztárcájukhoz illőt, mások a nézelődésen túl nem sokban gyarapodnak. Egyvalami mégis feltűnő: miért nincs elegendő lábbeli az iskolás­korúak számára? Rövidesen kezdődik a tanév, s bizonyára sok szülő örömmel venne ol­csóbban szandált, könnyű vá­szoncipőt gyermekeinek a fel­tehetően meleg őszre. Ha er re mások is gondoltak volna. Tóth Andrea A központi intézkedés önmagában kevés A helyzet csak lassan javul A július 31-én a lapokban is megjelent intézkedések olyan ár- és pénzügyi feltételeket teremtenek, amelyek az állattenyésztés jövő évi, illetve a VII. ötéves terv megvalósítását szolgálják. Elsősorban a minőség javítá­sára ösztönzik a termelőket. Hiszen az országnak tovább­ra is nagy szüksége van az állattenyésztés termékeire. A tegnapi tanácskozás — melyről az 1. oldalon is hirt adunk — hangulatából kiérződött, hogy Pest me­gye állattenyésztése is visszaállítható a korábbi sikeres pályára. Ám csak akkor, ha megszűnik az üzemek egy részében tapasztalható gyakorlat, amely az állattenyész­tés gondjait a tevékenység megszüntetésével, nem pe­dig a munka színvonalának és jövedelmezőségének ja­vításával szándékozik megoldani, kormány is támogat. A tervek szerint az elkövetkező idő­szakban 1,6 milliárd forint jut állattenyésztési beruházásokra Pest megyében, amit jelentős állami dotációval is támogat­nak. A szarvasmarhatelepek re­konstrukciójára adott állami támogatás máris érezteti ha­tását. Eddig 36 mezőgazdasági nagyüzem jelezte szándékát az állattartó telepek korszerűsíté­sére. Igaz, amíg a szarvas- marhánál dinamikus élénkü­lésnek lehetünk szemtanúi, a sertéstelep-rekonstrukciót csak 5 gazdaság, a juhtelep-re- konstrukciót 8, a baromfitelep rekonstrukcióját 2 mezőgazda- sági nagyüzem tervezi. A szó­ban forgó tanácskozáson kü­lön hangsúlyozták, hogy_ a gépi-technológiai beruházá­sokra kell nagyobb gondot fordítani. Furulyás János, a vácszent- lászlói Zöldmező Termelőszö­vetkezet elnöke elmondta, hogy a tehénlétszámot éppen a kedvezőbb intézkedések hatá­sára 1400-ról 1600-ra növelik az elkövetkező időszakban. Mert most már megéld a szarvasmarhával foglalkoz­ni, hiszen 1 liter tejen a csaknem 7.50 önköltség mel­lett 3 forint nyereséget pro­dukálnak. Igaz, nem kápráz­tatta el a 30 filléres literen­kénti'-'főj áremelés őket, mert az csak a szinten tartásra ele­gendő, mivel csupán a ta­karmánytápok áremelését fe­dezi. Igaz, náluk korábban sem volt veszteséges a tejter­melési ágazat. Viszont ami gondot jelent — és ezt más felszólaló is hangoztatta —, hogy a külön­leges munkakörben dolgozó állatgondozók béremelése után kell-e majd progresszív adót fizetniük? És mennyi lesz az a bérpótlék? Ha 20 százalék, amiről szó van, az több mint Kevesebb a tehén A sertésíelvásárlási árak októberben történt meghirde­tése után csaknem 4800 vem­hes kocát helyeztek ki Pest megyében a háztáji gazdasá­gokba, és több mint 200 kant. E tenyészanyag telje­sen mentes a sertéseket leg­inkább tizedelő betegségektől, a brucellózistól, a leptospiro- zistól, és az aujesztitől. Ennek jótékony hatása máris érző­dik. Valamelyest növekedett a hízó sertések felvásárlása. Ked­vezőtlenebb a helyzet a szarvasmarhánál. A megyei állomány 95,7 százalékkal csök­kent a bázishoz viszonyítva. Még a legnagyobb állattartók közé tartozó Ceglédi Állami Tangazdaságban, valamint a Monori Állami Gazdaságban is 400 tehénnel kisebb az ál­lomány, de idesorolható 23 termelőszövetkezet is. Szeren­csére voltak, akik bővítették a szarvasmarhaléfcszámot, többek között a vácszentlász- lói Zöldmező és a kocséri Pe­tőfi Termelőszövetkezet. A legutóbb meghirdetett in­tézkedésekből, vagyis a 4 mil­liárd forintból 250 millió fo­rint jut a Pest megyei gazda­ságoknak. Ennek azonban je­lentős részét, mintegy 60—70 millió forintot^ elvisz a takar­mányok áremelése. Ez ’utóbbi- nem minden üzemet érint egyformán. Ahol tápkeverővei rendelkeznek, ott kevesebbe kerül az állatok etetése is 1—2 százalékkal. Továbbá mérsé­kelhető a lucernatermelés ön­költsége is. Vásszentiászlón megéri Az MSZMP Pest Megyei Bi­zottsága megtárgyalta és meg­fogalmazta az 1990-ig tartó tervidőszak főbb tennivalóit. E szerint kívánatos lenne a szarvasmarha-állomány 14, a sertésállomány 28, a juhállo­mány 23, a vágóállat-termelés 5, a tejtermelés 3, a tojáster­melés 7, o gyapjútermelés 3 százalékos növelése. Mindeb­ből mi válik valóra? A jövő kérdése. Egy azonban tény: elsősorban a gazdaságoknak kell megteremteniük a kitű­zött célok eléréséhez szüksé­ges feltételeket, amit termé­szetesen- a népgazdaság teher­bíró képességéhez mérten a Településeink építészeti értékei Megőrizni a karaktert A Hazafias Népfront Országos Tanácsa mellett mű­ködő építészeti és településrendezési albizottság vita­anyagot bocsátott ki, amely településeink építészeti érté­keinek feltárásával és megőrzésével foglalkozik. A nép- fronímozgaiom e témáról vitákat szervez területi mun­kabizottságaiban, és várja a társadalmi és tömegszerve­zetek tagjainak véleményét arról, hogyan lehetne az építészeti értékeket a leghatékonyabb módon megőrizni, és hasznosítani. Az eddigi tanácskozásokon is hangsúlyozták annak jelen­tőségét, hogy a népfront to­vábbra is vegyen részt a mű­emlékek megőrzésében, új szerepük kijelölésében, a vá­rosrehabilitáció korszerű szemléletű megvalósításában. A megélénkült tudományos munkát segítse társadalmi ak­tivistáinak vitáival, konferen­ciák szervezésével és a város­védő- és -szépítő mozgalom támogatásával. Népszerűsítse a falvak, a városrészek meg­újítására kiírt tervpályázato­kat. Miként az eddigi vitákon is kifejtették, a társadalmi egye­sületek együttműködése nagy­ban hozzájárulhat a települé­sek értékeinek megőrzéséhez, fenntartásához és fejlesztésé­hez. A tanácsi apparátus, a tanácsi munkabizottságok eb­ben a tevékenységben számít­hatnak a népfrontbizottságok, a Magyar Urbanisztikai Tár­saság, a Magyar Építőművé­szek Szövetsége, az Építőipari Tudományos Egyesület, a TIT, a városszépítő egyesületek, az üdülőterületi és idegenforgal­mi bizottságok, a várbaráti körök és a lakóterületi klubok több tízezer tagjának közös munkájára. A települések ér­tékeinek feltárása és elemzé­se, a magyar városokra, fal­vakra jellemző szerkezet és karakter tudományos értékű kutatása, az új építészeti al- kotásak környezetbe illeszté­se, a növényzet és a városkép harmóniájának megteremtése mind olyan feladat, amelyet a legszélesebb társadalmi ösz- szeíogással lehet megoldani. 7 millió többletbéH jelent a vácszentlászlói tsz-nek. Az üzemek megkerülik A Herceghalmi Kísérleti Gazdaság igazgatóhelyettese, Rédling István, a húsexport mikéntjét és hogyanját is bon­colgatta. Nem alaptalanul, mert e téren is sok gond mu­tatkozik. A minőség javítása elengedhetetlen, de az objek­tív minősítésnek nincsenek meg a feltételei. Ezért az üze­mek ezt igyekeznek megkerül­ni, holott külföldön csak az I. osztályú áru adható el. Ezt támasztotta alá dr. Zeke Lász­ló, a püspökhatvani Galga- völgye Termelőszövetkezet ál­lattenyésztési ágazatvezetője is. Dr. Munkácsi László, a Taurina igazgatója is kitért ar­ra, hogy nagyobb a tejterme­lés önköltsége Pest megyében, mint az ország más részében. Ugyanakkor elhanyagolt a növendéküsző-nevelés is. Ezen a jövőben sürgősen változtatni kell, mert csak így csökkent­hető az állattenyésztés önkölt­sége, javítható a jövedelmező­sége. Ez utóbbira pedig igen nagy szükség van, különben nem teljesülhetnek a VII. öt­éves terv célkitűzései. B. Z. Nem kíván vizet Új uborkafajták Szerdán Kecskeméten a Zöldségtermesztési Kutató In­tézet bemutatóval egybekötött uborkatermesztési tanácsko­zást rendezett. Ezen az új ha­zai uborkafajtákat ismertették meg a meghívott termelő és forgalmazó szakemberekkel, azokat, amelyek a nagy- és kisüzemi termelésben egy­aránt felválthatják az import fajtákat. Jelenleg az itthoni termőterületnek mintegy 60 százalékát foglalják el a kül­földi uborkafajták, s ez az arány rövidesen megváltoz­tatható. Az egyik ígéretes je­lölt, a Linda, amely most van fajtaelismerés alatt, s amely a legjobb holland fajtáknak is méltó vetélytársa: bő hozamú, s kiválóan alkalmas tartósí­tásra. Előnye az importfaj­tával szemben, hogy jobban alkalmazkodik az itthoni, sa­játos éghajlati viszonyokhoz és ellenáll a betegségeknek. Átadták az albertirsai ABC-t Megtépázott hírnévvel Mint tegnapi lapunkban megígértük, tájékoztatjuk ol­vasóinkat: csütörtökön, máso­dik nekifutásra végül is átad­ták az új albertirsai ABC-t. Ezzel a dolgot tuljadonképpen le is zárhatnánk, hiszen már kitűzték az ünnepélyes nyitás határidejét is augusztus 18-ra. ám mégis érdemes felidézni, amolyan tanulságképpen, a tör­ténteket. Akik olvasták tegna­pi írásunkat, bizonyára emlé­keznek arra. hogy ez az új lé­tesítmény a helyi tanács be­ruházásaként, a Dél-Pest Me­gyei Áfész pénzéből és nagy összegű bankhitelből épült. A kivitelezők, a Pest Megyei Ál­lami Építőipari Vállalat szere­lőipari leányvállalata, vala­mint a Dabasi Építési- és Költ­ségvetési Üzem azonban ezút­tal sem tudott saját árrnyékán túllépni. Mert az elmúlt csü­törtöki sikertelen átadás óta eltelt egy hétben megmutat­ták, tudnak ők gyorsan és pon­tosan dolgozni. Megtörtént a füstnyomáspróba, a központi fűtés nyomáspróbája és az ak­kor még befejezetlen öltöző— zuhanyozó, valamint a mellék- épületek már elfogadható ál­lapotban vannak. Bár adósá- gok így is máradtak, a belső hiánypótlást és a göngyöleg­raktárt. az éjszakai árufogadó, s az üvegvisszaváltó helyisé­gek befejező munkálatait még el kell végezniük. Ezek után nem csak az al- bertirsaiakban, hanem a hely­zetet ismerő olvasóinkban is megfogalmazódik a kérdés: nem lehetett volna kezdettől fogva ilyen szervezetten, eny- nyire lendületesen dolgozni? Ugye a válasz kézenfelevő: ezt az építők megtehették volna. Ezért kár, hogy ezzel a feles­leges hercehurcával megtépáz­ták hírnevüket. T. A. Országgyűlési bizottság ülése Képviselők a gyakorlaton Az Országgyűlés honvédelmi bizottsága — Gyuricza László elnökletével — csütörtökön a Magyar Néphadsereg egyik du­nántúli kiképző bázisán tar­tott kihelyezett ülést. A képviselőket Nárai Ist­ván altábornagy, honvédelmi miniszterhelyettes fogadta, majd Török Mihály altábor­nagy, a honvédelmi bizottság titkára tartott tájékoztatót a katonák tevékenységéről. A honvédelmi bizottság tagjai megtekintették egy gépesített lövészalegység harcászati gyakorlatát, illetve a hegyi kiképzés technikai-anyagi fel­tételeit. Erdős-hegyes terepen rendezett harcászati bemuta­tóval fejeződött be az egész napos program.

Next

/
Thumbnails
Contents