Pest Megyei Hírlap, 1986. augusztus (30. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-06 / 184. szám
VÁCI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 184. SZÁM 1986. AUGUSZTUS 6., SZERDA A kérés nem maradt visszhangtaian Mit tegyünk a tisztább városért? Himnusz távol a hazától % _ s f ■*Szép és megtisztelő szolgálat Naponta vágnak egy centimétert a kígyóból Minden viszonylagos. Mi váciak, gyakorta berzenkedünk azon, hogy városunlc korántsem olyan tiszta, mint amilyennek szeretnénk. Szo- morkodunk, mert parkjaink, pázsitjaink — melyeket közös pénzen, milliókért hoztunk létre — ilyenkor, nyáridőben gyakorta szomjaznak. Az utakat, a mellettük lévő házakat, erkélyeket elborítja a por. Tönkremennek játszóterek, el- koszosodnak a homokozók, elhasználódnak s javítatlanul szomorkodnak a hinták. S mindezek ellenére mégsem ritka, hogy a idelátogató idegen éppen a közterületeink ápoltságát, rendezettségét dicséri. Pedig az ilyen vélemények sem csupán a kötelező udvariassággal, vaksággal, felületességgel magyarázhatók, hanem inkább azzal, hogy pedantéria dolgában jobbak, de rosszabbak is akadnak nálunk. Akiknél szebb a külcsín, alighanem többet tesznek lakóhelyük tisztaságáért, ahol pedig szemetesebb, gondozatlanabb a városkép, minden bizonnyal meglévő, e célra fordítható forintjaikkal is rosszabbul gazdálkodnak. Több pénzük viszont aligha van, s küszködnek maguk is olyan anyagi természetű nehézségekkel, melyekkel Vác város tanácsának, illetve a jitelépülés rendjéért, tisztaságáért elsősorban felelős vállalatnak, a kommunális üzemnek, kell, kellene megbirkóz- nia. , c A kellene kifejezés ez esetben — siessünk leszögezni — nem e cég munkatársainak hanyagságát, hozzá nem értését, esetleg kelletlenségét jelzi. Mert előfordulhat, s elő is fordul, hogy nem végzik hibátlanul dolgukat, de nem többször, inkább kevesebb- szer, mint bármely más műm kahelyen. Sőt, mint erre később példákkal is szolgálunk, valóban szívükön viselik a város rendjét, tisztaságát. Arról azonban a legkevésbé sem tehetnek, hogy a tanácsi költségvetés két éve még a város kilencven kilométeres úthálózatának heti ötszöri mosását, söprését tudta finanszírozni, idén már csak 23 kilométer út heti kétszeri takarítását képes fedezni. Még szemléletesebb a járdák példája. A 84 kilométer kiépített gyalogút- ból csupán két és fél kilométeres szakasz rendszeres tisztántartására jut pénz, pedig a vállalat eszközparkja ennél jóval többet tenne lehetővé íi;s »<*!# Ha valakiben felmerülne a gondolat — miért nem igyekszik az üzem takarékossággal, okosabb költséggazdálkodással javítani a helyzeten — azokat megnyugtathatjuk, megteszik, ami lehetséges. Ipari üzemekben vállalnak munkát — például szemétszállítást, s így teszik, amennyire tehetik olcsóbbá a lakossági szolgáltatásokat, példának okáért az építkezési töremelékek elszállítását vagy azt, hogy évente nyolcszor, nagyobb ünnepeink előtt, ingyenesen, saját költségeik terhére takarítják ki a várost. A város köztisztasági helyzetének alaposabb megismerése után széttárhatnánk kezünket, mondván, ez patthelyzet, nincs mit tenni. Pedig erről szó sincs, szerencsére nem így gondolják a kommunális üzem vezetői, a tanács tisztségviselői s többnyire a város üzemeinek vezetői sem. Vagy élhetünk rögtön a deákvári kertes házak. falusias hangulatú utcák gazdáinak jó példájával, akik nemcsak saját portájukat, de a házuk előtti járdát, utat is takarítják. Teszik ezt nemcsak azért, mert nem felejtették el, hogy ez törvényes kötelességük, de nem is éreznék jól magukat piszkos környezetben. m Mint rájuk, ugyanúgy a lakásszövetkezetekre, intézményekre, vállalatokra is vonatkozik ugyanez a tanácsrendelet. Ahogyan akadnak, akik nem feledkeznek meg e kötelességről, mások tessék-lássék tesznek eleget a benne foglaltaknak, s nem ritka az sem, hogy úgy elfeledkeztek minderről, mintha sohase hallottak volna róla. Emlékeztetni a feledett kötelességekre, hatni valameny- nyiük jobb érzésére. Röviden így foglalható össze a szándék, mely nyomán a kommunális üzem vezetői tavaly felhívással fordultak 38 vállalat és 17 oktatási intézményhez! tartsák tisztán telephelyük környékét, másrészt e kötelezettségen felül vállaljanak védnökséget valamely környékbeli közterület, park, játszótér felett. A kérés nem maradt visszhang nélkül. Néhány munkahelyi közösség, például a Forte, a Pest Megyei Nyomda. a Sütőipari Vállálat azonnal válaszolt, s azóta is példásan eleget tesz önként vállalt feladatának. Mások — s A gabonaipar új terméke a Nio ízesítőpor, amely napraforgóból és búzacsírából áll; a dió ízhatását kelti, ebben a félévben kerül forgalomba. A nagyközönség először a nyári szegedi vásáron ismerkedhet meg az Unikorn-termékcsalád három új tagjával: a bejgliporral, a fehérlinzer-porral és jŰ'vek óta keressük (vagy inkább akarjuk?) a top- lesst. A hetvenes évek óta. Azelőtt a meztelenséget a Nyugat kábító ópiumaként tartották nyilván. Pedig sejtettük mi azt — ekkor kezdték a kritikusok Jancsó filmjei előtt szánkba rágni —, hogy a meztelenség az ősi tisztaság és szűziesség, esetleg a termékenység jelképe. Amikor már kellően összekevertük magunkban az értékproblémákat, és nem tudtuk eldönteni, mi az igazi prostitúció, a ru- hátlanság felvállalása-e vagy az elutasítás ... ... no, akkor jöttek a naturisták. Ók is kitalálták a legpraktikusabb ideológiát, csak éppen rossz helyen kezdtek vetkőzni, pont az egyház szeme láttára, Vonyarcvashegyen. Aztán beütött a dőzs. A civil életben ádáz és prűd honfitársaink levonultak Délegyházára, ott pár éve szabadon fürödhetnek, napozhatnak. A naturisták mozgalma nemzeti üggyé szélesedett, mintaszerű bólogatókkal és ellenzőkkel. A nyolcvanas évek elejére már azt vártuk, a honatyák törvényt hoznak a vétkezésről. Törvény nem született, de a ruhátlanok hangja ők a többség — csak annyit tesznek, amennyit muszáj. Kerítésük mellett legalább a járdát felsöprik néha. S akadt olyan intézmény is, például a mezőgazdasági szakközépiskola, ahol kategorikusan mindenre nemet mondtak. A kép tehát, éppúgy, mint a város külleme — felemás. Pedig lehetne szebb is. Intézmények, iskolák, vállalatok jogi fogalmak, gazdasági-szervezeti egységek egyfelelől, de lakóhelyüket szerető emberek közössége másfelől. Olyanok, akik ugyan keményen dolgoznak, géemkáznak és túlóráznak, kertészkednek és másodállást vállalnak, de általuk is helyesnek tartott közösségi célra, ha kell. találnak időt. Sőt, ha éppen arra van szükség, a csekély anyagiakat sem sajnálják. S ha ez így van. az intézmények, a vállalatok, iskolák vezetőinek, amikor egy-egy ilyen, a várost érintő kérdésben döntenek, illenék megkérdezni kollégáikat, beosztottjaikat, megtudni, hogyan reagál az ilyen kérdésre. felhívásra a munkahelyi közvélemény. S ez már korántsem köztisztasági, hanem közéleti, a demokrácia gyakorlati megvalósulását, érintő kérdés. Melyét, ha tisztázuhk, azzal minden bizonnyal nemcsak a köztisztaság nyer. Csulák András a tejeskalács-porral. Bejelentették, hogy hamarosan olyan töltöttpaprika- és töltöttká- poszta-gombócot hoz forgalomba a Baranya Megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat, amelyet növényi fehérjékkel dúsítottak és a diétázóknak ajánlanak. felerősödött: Nálunk mindenki egyforma! A naturisták csak arra nem gondoltak, hogy ha mi magunk nekivetkőzünk, kitakarjuk kényes ügyeinket is. Milyen kellemetlen lenne, ha lerántanánk a leplet a régi hagyományokkal rendelkező nagy magyar légycsapógyártásról vagy a befőttesüvegek- kel való visszaélésekről — hogy csak a legfontosabbakat említsük. Nem is menne nekünk igazából ez a vetkőzés. Valamilyen probléma mindig közbejönne. Mielőtt lehánynánk magunkról fölösleges gúnyánkat, sok mást is szét kellene haji- gálnunk azon a bizonyos tóparton. Mert hiába ücsörögnünk Délegyházán talpig nekivetkőzve, amikor életünkre vastag porrétegként telepszik az előítélet, a szűklátókörűség, a kicsinyesség vagy a feudális tekintélytisztelet. Képzeljük el a vezetőt, aki könnyedén megoldja tulipános ingjén a sötétkék nyakkendőt, az ingét hanyag mozdulattal a fövenyre dobja, és kedves toccsanássál (így csak a Főnök tud toccsanni!) vízbe veti magát. Mi a garancia arra, hogy a hatalommámort, a könnyű Külföldi útjaink néhány hete alatt nem nagyon fog el bennünket a honvágy. Szabadságunk lejárta után még szívesen időznénk néhány napot, ismerkedve az idegen tájon élők szokásaival, életkörülményeivel. Más dolog viszont az, amikor hosszabb időre szólít a vállalt feladat. Szilágyi Lajos, a Tripoliban épült magyar kolónia általános iskolájának igazgatója, aki 1983-ig a váci Hajós Alfréd Üttöröházat vezette, most a váci lakásában mesél erről felesége társaságában. A család itthon élvezi a nyári szünet örömeit. Járják az országot, a váci utcák forgatagát. Hétéves kislányuk röviden foglalja össze a véleményét: nagyon jó idehaza. Iskola külföldön — Hogyan kerültek Líbiába? — Mint ismeretes, ebben az országban nagyon sok nyugati és szocialista állam vállalkozói vesznek részt az ország fejlesztésében. Magyar orvosok találhatók kórházakban, rendelőkben. Képviselteti magát a magyar építőipar és a vasipar, szakembereink tudásukat kamatoztatva és gyarapítva öregbítik hazánk hírnevét. Máris érezhetjük a szimpátiát irántunk a városban, a piacokon, ahol még az is előfordul, hogy a kiválasztott árut ajándékba kapjuk meg. — Az európait vagy a magyart látják magukban? — A magyart. Megismerik a beszédünket, különben vannak, akik nálunk végezték a tanulmányaikat. Szóval: én Az elmúlt hetekben csaknem 8—9 ezer ifjú szakmunkással gyarapodott az ország kereskedelmi és vendéglátó- hálózatának szakembergárdája, ennyien végeztek a legutóbbi tanévben a kereskedelmi szakmunkásképző iskolákban. A végzősök létszáma az elmúlt évek során nem nagyon változott, az első évfolyamokra már hosszabb idő óta évente átlagosan 10 ezer általános iskolát végzett fiatalt vesznek fel, s a hároméves képzés) idő alatt mintegy 10—15 százalékuk morzsolódik le. A VI. ötéves terv időszakában összesen 42 ezer szakképzett kereskedő került győzelmeket meg a rókaügyeket a parton hagyja? F agy itt van Kovács János esztergályos,' évente 10,8 liter égetett szeszt fogyaszt el. Ha ő kivonulna a szabad meztelenségbe, nagyon meglepődne, hogy senki sem figyel rá, hiszen itt is csak ö lenne az, akin unalmas tekintettel átnéznének a ruhátlan hivatalnokok. Ugyanúgy járna, mint otthon, az orvosi rendelőben vagy a szociális előadónál, várhatna napestig. Itt, a tóparton azért nem várna tovább egy percet sem, csendesen összepakolna. magára szedné gönceit, és bánatos képpel szállna fel a hat-húszas vonatra, közben így morogna az asszonynak: Nem megy ez nekünk, anyus... Ha már a nudi nem jó, milyen ruhákkal kellene befednünk megfáradt tagjainkat? Olyanokkal. amelyekkel be tudnánk takarni az utcákon is a szemetet, amelyekkel leplezni tudnánk unalmas közhelyeinket, elintézetlen ügyeinket, még talán a lényegtelen, fölösleges információkra is fátylat tudnánk borítani. míg teljesen el nem tüntetjük szégyellnivalóin- kat, nem is kell nekünk vet- közödni. Sok még a takargat- niválónk. r. 1. 1983-ban kaptam megbízást a Váci Tanács művelődési osztályának vezetőjétől, hogy jelentkezzek a Művelődési Minisztérium pályázatára. Egy matematika szakost és két tanítónőt kerestek. A vezető iránt követelményként íriák elő a mozgalmi tapasztalatokat, melyek birtokában a tananyag oktatásán kívül a gyermekek szabadidős programját is meg tudja szervezni. A külföldön hosszabb ideig dolgozó-tartózkodó családok nagy hátránya ugyanis, hogy a gyermekeik más, külföldi — ott például francia vagy angol nyelvű — iskolákban tanulhatnak, a magyar tananyag hiányában elmarad a legfontosabb, az alapok lerakása, nem tanulják meg a fogalmak magyar megfelelőjét, a hazatérés után nehezen tudnak beilleszkedni. — A szülők általában 4—5 évet töltenek kint — szól közbe a háziasszony. — A kicsik szempontjából ez nagyon hosszú idő. Egyik érdekes tapasztalatunk például, hogy az Ottani éghajlat miatt nem érzékelik az évszakok változását, vagy például azt, hogy mi az a hó vagy az aratás. Sabrata szobrai — A magyar iskola négy alsó tagozatos osztályból áll és 1983 óta működik. Minden a saját találékonyságunkra, elképzeléseinkre volt bízva, hiszen a hazai szakfelügyelet ilyen távolságra nem adhatott segítséget — mondja Szilágyi Lajos. — Rajtam kívül ma már a négy osztály egy-egy ki az Iskolákból. Látszólag tehát bőven elég az utánpótlás, hiszen a képzés üteme szerint tíz év alatt akár az ország egész kiskereskedelmi eladógárdája kicserélődhetne. A Belkereskedelmi Minisztériumban kapott tájékoztatás szerint a frissen végzett kereskedelmi és vendéglátó-ipari szakmunkások döntő többsége szakmájában helyezkedik el, első munkahelye általában az a vállalat, ahol tanulóként is dolgozott. Az élelmiszer-kereskedelmi szakma iránt azonban — elsősorban a fővárosban— már az iskolákban is lényegesen kisebb az érdeklődés. mint a ruházati vagy iparcikk-kereskedelmi szakmában. Bár az utóbbi években már ezeken a területeken is a kívánatosnál kevesebb fiatal helyezkedik el a fővárosi üzlethálózatokban. A későbbiekben fokozódnak a gondok. egy-két év múlva sok fiatal végképp otthagyja a kereskedői szakmát. Ez főként abból adódik, hogy elnőiesedett a szakma — a tanulók 75 százaléka lány —, s később. amikor családot alapítanak, nem tudják vállalni a kedvezőtlen időbeosztást, de elriasztják őket a nehéz munkakörülmények is. Némileg javult a létszámhelyzet azokban a szakmákban, ahol rohamosan gyarapodik a szerződéses üzletek száma. A statisztikai kimutatások szerint az utóbbi években a kereskedői létszámnak mintegy 25 százaléka évről évre kicserélődik: nagyon sok esetben a fiatal szakmunkások mennek el. s helyükre szakképzetlen eladókat kénytelenek felvenni a vállalatok. Felhívás Dunakeszin, a korányi révnél augusztus 1-jén, pénteken, I óra körül megharapott egy II éves kisfiút egy zsemleszínű, középnagyságú kutya. Kérjük a tulajdonost, jelentkezzen Vida-Szűcs Józsefné- nál az oltási lappal. Cím: Dunakeszi, Barátság út 21. fszt. 2. tanítója és egy honismereti kérdésekkel foglalkozó kolléganő dolgozik velünk, akitől magyar nyelvtant, irodalmat, történelmet, földrajzot tanulnak a gyerekek, s mivel nyelvtagozatos általános iskolaként működünk, heti öt órában tanítjuk az angol nyelvet. Magyar felső tagozat egyelőre még nem alakult. Az idegen nyelvű , iskolából szombatonként jönnek át a tanulók a magyar anyagot átvenni. A mi dolgunk az is, hogy a két, távoli, . vidéki városban dolgozók gyermekeinek oktatásához segítséget, tanácsokat adjunk, s levizsgáztassuk őket. Az iskolának a gyermekek szabadidős programján túl gondoskodnia kell egy felnőtt bizottsággal együttműködve a kint dolgozók kulturális életének megszervezéséről. Szép könyvtárunk van. Itt nem gond a könyv kézbe adása, a kint élők nagyon sokat olvasnak. Kirándulásokat rendezünk az ország távoli vidékeire. Tavasztól őszig, a gyönyörű és alig kihasznált tengerpartra. ahol a legnagyobb látványosság, ha a mieink fürdőruhára vetkőzve mennek be a vízbe, mivel a helybe- liek legfeljebb ruhában, testüket eltakarva mártóznak a habok között. — Mi szervezzük meg a társadalmi ünnepeket. Megalakítottuk a Germanus Gyula úttörőcsapatot. Énekkar, bábszakkör s más csoportok működnek az iskolában — szólal meg ismét a tanítónőként kint dolgozó feleség, aki itthon a Hámán Kató Általános Iskola tanára. — És van óvodánk is — teszi hozzá a férj. aki közben videokazettát készít elő, s a tv képernyőjén egy ősi város, Sabrata szobrai, falmaradványai jelennek meg. Marcus Aurelius szobra szinte teljes épségben ál! a valószínűtfenül kék ég alatt, s a szintén írfajdnerri teljesen 'ép : ókori színház, az idő múlásával .dacoló kőmozaik, s Ipüszke’ kő- oroszlán emlékeztet a rórnsúak egykori hatalmára. Szenzáció is lehetne ez az amatőr alapon készült, de maris nagy érdeklődést kiváltó rövidfilm, melyet a kint élők készítettek az igazgató közreműködésével azt is bizonyítva, hogy milyen sokoldalú tudásra van szüksége az ilyen megbízást vállaló értelmiséginek. — Több ilyen város maradványait ismertük meg — mondja a házigazda. — Szépségük vetekszik az Európában található műemlékekkel, s a mindent befedő homok jótékonyan óvta köveiket. Papírkígyók Még egy esztendő. A jövő hónap közepén ismét csomagolni kell és utazni. A Szilágyi család szerint nagyon megtisztelő és szép ez a feladat, amit minden, kint dolgozó magyar ilyennek érez. A legnagyobb haszna a megismerés, a nyelvtudás megszerzése, a pedagógiai-szakmai tapasztalat. Csak hát odakint lassabban telik az idő, hiánya zik a távoli haza. A házigazda így fogalmaz: — Borzongatóan jó érzés, hogy amikor nemzeti ünnepeinken felcsendülnek a magyar Himnusz hangjai, szem nem marad szárazon, ídekint erősebb az összetartozás érzése. A legszebb ajándék a ritkán látható piros alma. A gyerekek húsvét után hosszú papírkígyót készítenek, s mint az öreg katonák a nadrágszíi- ból, naponta vágnak ők is egy centimétert a hosszából, azon mérve az időt: mennyit kell még várni a nyári hazautazásig. A téli szünet emiatt rövidebb, ezért tanítanak szombaton is. hogy a tanévből elcsípett néhány nap is közelebb hozza ezt a pillanatot. Kovács T. István ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap) Növényi fehérjékkel dúsítva Napraforgó és búzacsíra Korai még vetkőzni A kereskedelemben Munkaerő-utánpótlás Negyedük évente cserélődik