Pest Megyei Hírlap, 1986. augusztus (30. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-05 / 183. szám
1986. AUGUSZTUS 5., KEDD A kaméliás hölgy tv-fihnen Dumas A kaméliás hölgy című művéből készít tévéjátékot a Magyar Televízió. A varrólányból lett világhírű kurtizán történetét bemutató darabot Szikora János rendezi. A címszerepet Eszenyí Enikő játssza. Az operatőr Bánhegyi István. A képen Andorai Péter és Nyertes Zuzsa. Koszorúzás Lengyel József emlékére Lengyel József író, költő, újságíró születésének 90. évfordulója alkalmából hétfőn koszorúzás! ünnepséget rendeztek a Farkasréti' temetőben. Sírját a Magyar Szocialista, Munkáspárt Központi Bizottságának, a Művelődési Minisztériumnak, a Magyar Írók Szövetségének, a marcali városi pártbizottságnak és a városi tanácsnak a képviselői koszorúzták ,-tnsg. ★ Lengyel József Budapesten és Bécsben végzett bölcsészeti tanulmányai után, az I. világháború idején részt vett az aiuiimpe- rialista mozgalomban, a Kommunisták Magyarországi pártjának egyik alapító tagja, s a Vörös Újságnak megjelenésétől munkatársa volt. A Tanácsköztársaság alatt publicisztikai,' kritikusi munkásságot folytatott. 1855-ben hazatért Moszkvából, s bekapcsolódott a hazai irodalmi életbe. Munkásságáért Kossuth- és József At- tlla-dijjal tüntették ki. Budapesten hunyt el 1813-ben. Hétfőn este hétkor Pénz nélkül nem lehet mulatni Majosházán még ma is emlékeznek egy régi mondásra: Piróth, Kontha, Molnár, Réső, mind istentől félő. Négy-öt kurtanemesi család menekült ide Hont megyéből annak idején, ‘ mert Mária- Terézia üldözte őket. Ugyanis erős reformátusok lévén, nem akartak áttérni a katolikus hitre, Ez a falu befogadott mindenki t, aki-: jött — Ez most is így van — • igazolja Kacséra Benő tanácselnök, akinek már a nagyapja is itt élt, s halász volt. Az ezernél, alig több lelket számláló - település társközség, Du- návarsányhoz tartozik. Főutcája legalább Ötven méter széles, de mellékutcáit is megirigyelhetné, bármelyik város. Jellegzetessége még--a falunak,, hogy nagy portákra — 1260—1400 négyszögölesekre —. települt. Megtalálják Ilyen nagyságú Kontha Paláké is, megfér rajta egy kisgazdaság. A faluban akad még sok hasonló porta, pedig az itt lakók több mint kétharmad része eljár dolgozni a környező településekre, még Szigetszentmiklósra, a Csepel Autógyárba is. — Éppen ezért kezdett foglalkozni Majosházával a csepeli Radnóti Művelődési Ház já tíz-évvel ezelőtt — emlékezik vissza ifjú. Kontha Pál- né. — Akkoriban ugyanis a peremkerületek nagy művelődési házai partnorálták a főváros agglomerációs övezetében lévő kistelepüléseket. Például rendhagyó órákat szerveztek az iskolákban, amikor is neves biológusok vagy földrajztudósok tartottak előadást és beszélgettek a gyerekekkel. Majd pedig segítettek ifjúsági klubok szervezésében. Annak idején vetődött föl a gondolat, hogy többet kellene törődni a bejárókkal. Hiszen érthető, hogy a hét végére elfáradnak és nem szívesen mozdulnak ki otthonról Mindezt már menet közben mesélj el á barna tVájú, fürge mozgású asszony. Foglalkozására nézve gondozónő az óvodában. A földszintes épületen látszólag nincs semmi különös. Még csak tábla sem jelzi, Hogy ez a báj árók klubja. De minek is lenne erre szükség, hiszen az az ötvennégy-St- venöt ember, aki rendszeresen idejár, úgyis megtalálja! Zsibvásár Kreisz Ferenc — általános iskolai igazgató — szinte folytatja a Kontha Pálné által megkezdett történetet.. — Igaz, én csak tiszteletbeli tagja vagyok a klubnak, de számomra is nagyi, fontos a léte. Átéltem, én is azt a nehéz időszakot, amikor a pénzűdnek miatt bizonytalanná vált a kliib. — Akkor már hat éve élveztük ugyanis a Radnóti Művelődési Ház anyagi és erkölcsi támogatását. Am már nem tudták tovább vállalni ezt — veszi át a szót ifjú Kontha Pálné. — Mikor erről tudomást szereztünk, a kultúrhág vezetője összehívta a tagokat: mi legyen velünk? Pénz nélkül mulatni bajos, így szól a mondás. Ezért úgy állapodtunk meg, hogy mindén évben összeadunk kétszáz forintot, legyen miből gazdálkodni. Makra lyiréné, aki szintén „mindenes” a klubban, és az általános iskolában tanít: — Sikerűit megszerezni a régi könyvtárhelyiséget. Nagy volt a felbuzdulás. Hiszen csak rendbe kellett hozni! 19H májusára,_, befejeztük a munkát. Körbemutat: berendezése egyszerű, ém a szekrényben poharak, kávéfőző is található, a falakon pedig képek. Mindegyiknek története van. — A klub tagjainak — szólal meg Kreisz Ferenc — nagy áldozatvállalása segített ennyire otthonossá tenni ezt a helyiséget. Ebből is látszik, hogy a klub létének, illetve nemlétének kérdése Majosházán nem az anyagiakon múlott, hanem sokkal inkább az emberek hozzáállásán. — Rendeztünk mi még kézimunka-kiállítást is — mondja Makra Imrénó. — Mindenki elhozhatott bármilyen házilag készített gépet, legyen az fűnyíró, kerti traktor vagy pedig szépen hímzett terítő. Nagy sikere volt az adok- veszek zsibvásárnak is! Tízezer forint — Ez azonban csak a ki- kapcsolódás, szórakozás, mert a klub tagjai — az önművelés mellett — rengeteg társadalmi munkát vállalnak: például ők gondozzák a hősök sírját, ha kell, fát ültetnek, kerítést festenek. A legtöbb biztatást a kultúrház vezetőjétől kapták. Makra Imrét hétfő este 7- kor biztos, hogy mindig itt lenet’találni,''' ő ugyanis a kultúrház tiszteletdíjas vezetője. — Természetes, hogy segítünk, ahol lehet! Szeretnénk mindenkinek meghálálni, amit a klubért tesz. A Dund- varsányi Tanács ettől az évtől tízezer forint támogatást ad, ami nagy szó. Hogy mi a klub hosszú életének a titka? — kérdez vissza. — Talán az, hogy a bejáró emberek itt beszélik, vitatják meg gondjaikat. Igénylik egymás véleményét, tanácsát. Marasztaló közösséggé váltak. Vennes Aranka Nem állhatunk a fejlődés útjába Csak a mogyoródiak ilyenek? A FÖLD, amelyen élünk címmel Bán Béla a hazánkban termesztett haszonnövényfajták válságával foglalkozott. Az illetékesek tiltakozótok: nem igaz, nincs ilyen probléma. Lám, kukoricából is, búzából is milyen sokfélével bírunk. Dr. Barabás Zoltán akadémikus, szegedi né- mesítő elmondta, hogy még a legrendezettebbnek tűnő ágazatban, a búzatermesztésben is akadnak gondok. Egyes gazdaságok nyolc-tíz tonnát aratnak , hektáronként, de vannak földjeink, amelyeken három tonna terem... Nem beszélve arról, hogy a két háború között termelt búzának a fehérjetartalma magasabb volt, mint a mai szupe-rbúzá- ké. A mezőgazdászok másféle gondokat is emlegetnek: egyre gyengébb az egyes növényfajták állóképessége. Ezzel szemben tizenötszörös védekezés után is maradnak kártevők, amelyek egyre edzettebbek. Az úgynevezett szelekciós kártételek az előbbieknél- is figyelmeztetőbbek: mindig súlyosabb ellenfél áll a legyőzött helyébe — lé kell állni a vegyszerek túlzott használatával! Ha a környezetet nem tudjuk a fajtához alakítani, a fajtát kell környezettűrővé tenni. Dr. Barabás Zoltán elmondta, hogy rendkívül változatosak a klimatikus adottságaink és a, talajviszonyaink, mégis vannak eredményeink a hibridkísérietek terén. Azonban a magyar agrotechnika nem áll még azon a szinten, hogy fajtánként tervezze a védekező eljárásokat. Előfordul, hogy bizonyos permetezések több kárt okoznak,’’ mint hasznot, de csak azért is ■elvégzik, mert elő van írva ,., Amerikában már régóta, megszüntették a szükségtelen ráfordításokat. Nem szántanak, nem trágyáznak, nem avatkoznak be a növény élétébe többször, mint ahányszor feltétlenül szükséges. SZOMBAT délelőtt 'ugyancsak kemény vitába keveredett Visy László riporter bizonyos kemény valuták érdekében. Veszély Ferencnével, a Konjunktúra- és Piackutató Intézet tanácsadójával polemizált a mehrwert-stayer (többlelérték-adó) sorsáról. Aki még nem tudná, ha a turista némely nyugati országokban vásárol, az áru értékének néhány százalékát visz- szakapja. A bennfentesek úgy intézik a dolgot, hogy egy külhoni ismerősüknek elküldik a vásárlást bizonyító számlát, aki visszaváltja azt. Három év múlva, amikor a turista újból utazhat, kézhez kapja a pénzt (vagy korábban és más módon, de ez most nem lényeges). Sokan egyáltalán nem tudtak erről a lehetőségről ... És akkor jött a Copint illetve a Coopturist és felajánlották a segítségüket. Aki náluk adja le az említett számlákat, hamarosan postai utalványt kap a neki járó A Hungaroring anyagi befektetéseinél és várható hasznánál is jobban érdekli a mogyoródiakat a most épült iskolaszárny hatmilliós adósságának a _ kifizetése. Megvallom, a pálya elkápráztatott engem is. Ezután láttam meg Sieisz Árpád fotóit: valamennyi frissen készült képe mellé odahelyezték a régi környezetről tanúskodó felvételeket is. A mogyoródiak nincsenek elkeseredve. Belátták, hogy az idő nem állhat meg, és igenis vannak követelései a huszadik századnak is. (Nem tehetünk úgy, mint az elődeink, akik ki akarták tiltani a mozdonyt az életünkből.) A mogyoródiak csak attól félnek, hogy a dolgok megint magyar módra intéződnek majd. Attól tartanak, hogy újból az a pénz spóroltatik még, amit a környezet megóvására terveztek, mert hogy ezt szoktuk meg — adja az ég, hogy ezúttal ne igy legyen, mert akkor hiába épültek az autóút-csomópontúk nyalcvanmiüióért, hiába az áfész-vendégiő hatért, hiába a crossbar telefon! hanem megközelítjük egy lépéssel a saját kipusztulásunkat is. Nem egy madarat, nem egy fát kell féltenünk, hanem az emberi lét tűréshatáraira kell ügyelnünk — okított Oko- licsányi Lófánt a tűző napon Egymást figyelmeztetik Amint a népviseletek,, egykori paraszti szerszámok fényképei közé sodródtam a népes látogatóSeréggel, bizonyítva láttam az állítást, hogy minden település maga csinál ja a politikáját, nőm pedig Ott fönn találják ki,... A mogyo ródiak túl vannak a döbbenetén, amit az a felismerés okozott, hogy idegenek fedezték fel a saját környezetük — többféle módon is (kihasználható — értékeit. Ma már azon vannak, hogy az odaözönlő látogatók egy kis Magyarországot lássanak. Máris figyelmeztetik égym&st, hogy senki ne engedje át az egyedi borérlelő tulajdonságokkal bíró pincéjét üzleti célokra. Nemesebb az eredeti állapotot megőrző, felújító szándék. Tudják, hogy nem élhetnék magukban eztán, ezért inkább magukat akarják megmutatni a világnak! — Benne élünk a tájban, ne hagyjuk veszni az liánta érzett': kötŐdésiinKÉtf — óvta* dr. Torma István 'régész a helybélieket. I Sétára indulunk az öreg iskola udvaráról. Gyuri bácsi — akinek szégyenszemre nem jegyeztem föl a névét a noteszembe —, úgy nieselte él a falu történetét, hogy az ott élők összefogásának okait, erejét is felmérhessem: — Figyelje meg a Csikvöl gyi-patak törésvonalát; vulkáni kőzet az egyik oldala. Ez adja a pincék természetes építőanyagát, amelyhez hasonlót csak Tokajban láthat. A másik oldal a Duna hordalékából kiülepedett lőszös, agyagos öntésterület. Az egész vidék arculatára jellemző ez a mozaikszerű, sokszínű elrendeződés, ami összefügg -a határ tudatosan kihasznált tulajdonságaival — a terméshozammal is. Emitt a szőlővel, arrébb a juhokkal való foglalkozás volt kifizetődőbb. Az itt élőknél már annak idején is közösen kellett megtervezniük a munkát. ha, eredményekét akartak elérni. Mindenki érdekelt A község apraja-nagyja ott állt a hét végén a régi iskola udvarán, a tűző napon. Büszkén hallgatták a saját munkájuk dicséretét. Pőlónyi Péter, a gödöllői heytörténeti gyűjtemény igazgatója pedig elismeréssel sorolta a helybéli néprajzkutatók szorgos munkáját. Áiyi alig hangzott el a kiállítást megnyitom végszó, valaki megszólalt — csak úgy, jelentkezés, felkérés nélkül. Felhívta az illetékesek figyelmét égy feltárásra váró gödörre. Azután egy fiatal fiú is odaállt a megyei szakemberek és az MTA egyik munkatársa elé, hogy az aggodalmának hangot adjon: mi lesz, ha elüldözzük a teknősbókát a közeli rétről...? — Ilyenek a mogyoródiak! — kacsintott rám Okolicsányi Lóránt, a HN-F Pest megyei környezetvédelmi bizottságának elnöke, miközben azon törtem a fejemet, a világ leggyorsabb autóiban ülőknek kell-e tudniok arról a h-ossza- damas, kitartó munkáról* amit Kőváry Ferenc és társai végeztek a faluban. Mert az igaz, hogy százezrek hajolnak a térkép fölé mostanában: hol is -vari’Mogyoród? De azt végképp nem sejthetik, hogy az itt élő embereket a világversenynél is jobban izgatja az a vegyi hulladéktemető, amely — a végre beszüntetett gyógyszerégető mellett — újabb veszélyekkel fenyeget. Igen, a: fejlődés útjába nem állhatunk, de a cselekvés emberi tényezői viszonylagosak ebben az esetben is. — Ha egyszer elüldözzük a teknősbékát, soha az életben nem tudjuk visszacsalni. Ha kipusztítjuk a neki megfelelő környezetet, nem csupán egy kedves állatot vesztünk el. összegről, amit beválthat — forinttá, illetve öt éven belül valutára is, ha újból utazik. A tanácsadó sajnos nem az idevágó állampolgári jogainkat firtatta, hanem a tisztességtelenségünkre, mint eredendő bűnre (?) apellált. Kijelentései elmélkedésre is késztettek. Mindenesetre jól érthet az adminisztrációhoz, mert rögtön kétségbe vonta a riporter ebbéli jártasságát. Biztosan nem ismeri azokat az (adminisztrációs) kimutatásokat, amelyek a lelkes ad- mihisztrátorkodás okozta termelési károkról tudósítanak. Hogy egy idevágó példát említsek: éppen ő közölte a műsorban, hogy néhány millió márkáról van szó, amely a kevésbé szerencsés gyakorlat miatt nem jut vissza állampolgáraink kezébe, azaz Magyarországra, az államkasz- szánkba, hiszen ennek az ösz- szegnek jelentős részét elköltenék az intersho-p boltjainkban! BECSÜLÖM Visy Lászlót, mert türelmesnek bizonyult. Csak annyit jegyzett még partnerének: abból kellene kiindulni, hogy az állampolgár betartja a jogszabályokat, nem pedig abból, hogy megszegi. A nyilatkozó nem osztotta ezt véleményt sem. Persze, nem tudott megingatni abban a hitemben, hogy nagy többségében becsületes állampolgárok között élek. sz. z. A művelődési ház már megtelt, mire odaérkeztünk. Az utcán is nagy csoportokban várták a helytörténeti, régészeti előadások kezdetét. Többen is odaléptek hozzánk, hogy az idegenvezetőmnek régi fényképeket adjanak át. „Nézd csak, az itt Janó Pista, ő meg a zsákutcái Tóth Jóska... Hadd mutassam be magának azt az asszonyt, aki egy Rockefeller-alapítvány- nak köszönhetően a falu első védőnője volt.”. Rajtuk a sor Ilyenek a mogyoródiak. Amikor a terem elcsönde- sedett, rossz beidegződéssel vártam, hogy a lemezjátszó tűjének a sercegésétől kísérve felcsendüljön a Himnusz. Ehelyett Falka József kántor lépett a színpadra, hogy megadja a hangot a zongorán. Együtt énekeltük él... Ilyenek a mogyoródiak. A nyolcadik évtizedét élő dr. Farkas Györgyöt, a falu szülöttjét, csillogó szemek ‘ vezérelték a dobogóra. Volt parlamenti jegyző és ország- gyűlési képviselő is. Fiatalkorában szervezte az első olvasókört a községben. Dobi István pedig abba az érdi népfőiskolába járt, amelynek ő volt az igazgatója. Levéltárakban, könyvtárakban töltötte élete nagy részét, megírta a szülőfaluja történetét és feldolgozta Mogyoród néprajzát — mindkettővel díjat is nyert. Mqst a falun a sor: a Gidres- gödrös Mogyoród című kötetének a kiadási költségéire gyűjtenek. Élni a v ilágban — Most már érti? ők, a Farkas Ferencek, Kőváry Fc- rencék, Sieisz Árpádok, az Érseki családokhoz hasonlóknak köszönhetők, liogy itt nem alszik ki a fény... — moníka búcsúzéikor Polónyi Péter. Ügy sejtem, nekik, a hozzájuk hasonlóknak köszönhető az is, hogy az 1974-ben rendezett helytörténet; kiállítást újra életre tudták hívni. Az a korábbi ugyanis nem kapott állandó otthont, ezért a fáradságos munkával egybegyűjtöitt anyag részben eltűnt, részben ki-ki hazavitte a maga holmiját — a hiábavaló tüsténke- dés tudatával együtt. Milyen erők sarkallják a mogyoródiakat ebben a széthúzó, közösséget romboló, egymás mellett már-már élni sem tüdő világban? „Éri nem mehetek el innen, nincs gazdag rokonom... lábammal bokáig járok a magyar sárban” — idézte a színész Veres Péter szavait a művelődési házban. Néztem az arcokat. Nem, ők már nem-járnak sárban, de nem is akarnak elmenni sehová. Annái sokkal tudatosabban keresik a múltjukkal és a jövőjükkel való együttélés lehetőségeit. Csak a mogyoródiak ilyenek? Szilas Zoltán L,4Üj épületegyüttes adja vissza az J\.l U.CX y ”lla.Z, ódon Óbuda hangulatát a Dugóvícs J Titusz téren. A megifjodotl Krúdyház és a környező épületek egy része már tető alatt áll, a Tanuló utcai szárnyba már év végén beköltözik az építtető, az Országos Műemléki Felügyelőség egyik osztálya. A Krúdy- ház a nagy író életét, erhlékcit bemutató irodalmi múzeum lesz.
