Pest Megyei Hírlap, 1986. augusztus (30. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-04 / 182. szám

Koncert a játszótéren A nyolc év bizonyít valamit Akik egymás érzéseiből építkeznek Nyolc éve jár Budapestről Ceglédre tanítani. Megyei szakfelügyelő, a zeneiskola szolfézstanára, a városi peda­góguskórus karnagya. Holló Gyula. — Abban az órában, ahogy megérkeztünk Olaszországból, a kórus úgy köszönt el tőlem, hogy szerenádot adott ne­kem. Kora délután, ott a kő­rengetegben, egy játszótér kellős közepén. Ha nem is volt akkora siker, mint Cas- tigiione del Bagóban, de iga­zán üdén hatottak. Kinyíltak a környező házak ablakai, megálltak a járókelők. Hiá­ba, az ilyen még Pesten sem mindennapos látvány. Aztán pezsgősüvegek robbantak ... nagy vidámkodás ... és vi­szontlátásra, „maestro”, Ceg­léden 1 Jobb körülmények — ön 10 évvel ezelőtt vég­zett ,.. — a Zeneművészeti Főisko­la debreceni tagozatán. A karvezetés volt a diploma­tárgyam. — Elég nagy a főváros. Miért, éppen Ceglédet válasz­totta? . — Nem titok. Budapesti is­kolába pályáztam, de nekik más volt az elképzelésük, amelynek egy vidéki kolléga jobban megfelelt. Tehát az első fordulóban elvéreztem. Következett a második neki­futás, azoknak az iskoláknak a pályázati felhívása, ahová még nem sikerült pedagógust szerződtetni, szóval, aki bújt, bújt, aki nem ... Ceglédet ta­láltam a legjobbnak. A ze­neiskola igazgatója engem választott. Nem zavarta, hogy tovább szeretnék tanulni a zeneakadémián, sőt bevihet­nek katonának. Inkább arról faggatott, hogy letelepednék-e a városban, s ez jólesett. — Nem egy pesti vagány vidéki kalandja kezdődött el ekkor? — Nézze, a vagányságot vállalom, mert talán mindket­ten egyre gondolunk. A ka­land...? Hát hazudnék, ha azt mondanám, hogy a főis­kolán éppen Ceglédről ál­modtam, ám a vidék benne volt a pakliban. Azt hiszem, hogy az elmúlt nyolc év azért bizonyít valamit. De akkor nem értem rá ezen törni a fejem. — Jött a zeneakadémia ..'. — ...ahová nem vettek fel. Egyébként abból az évfolyam­ból, amelyik Debrecenben végzett, senkit. Ugyanis nem nézték jó szemmel, hogy mi onnan az akadémiára szeret­nénk bejutni. — Miért? — Hosszú. Lehet, hogy úgy vélték, nekünk elég egy dip­loma is. Ezek a társaim azóta vitték valamire. Nos, a fel­vételi nem jött össze, a hon­védségnek viszont nagyon megfeleltem. Alig két hónapja tanítottam, amikor másfél évre kivontak a forgalomból. Túléltem. Végre taníthat­tam ... — Kérem, ne értsen félre. Eltelt nyolc év. Miért nem nézett már szét Budapesten? Vagy ennyire megszerette Ceglédet? — Az elmúlt években fél­állásban Csepelen tanítottam, többször is felkínálták, hogy menjek hozzájuk, de... bár­mennyire hihetetlenül hang­zik, megszerettem Ceglédet. Persze, ebben az játszik dön­tő szerepet, hogy itt jobbak a munkakörülmények, mintha a fővárosban lennék. Ott talán 2-3 kerületben akad olyan, hogy önálló épületben dolgoz­hatnak, s minden feltétel adott a zavartalan tanításihoz. Nekem sikerült — Csak ezért vállalja az utazást? — Ez is elég ok volna. A KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS. Kö- szönetünket fejezzük ki mind­azoknak, akik GAMAN ItÖZSA nyug. tanárnő elhunyta alkalmá­ból együttérzésüket nyilvánítot­tak. A GAMAN CSALÁD. másik legalább ilyen fontos: a kórus. Ugyanis 1980-ban megbízást kaptam a városi pedagógus-énekkar vezetésére, így egy régi vágyam teljesült. — Nem egy kisiklott, félre­csúszott pálya az öné? — Azért,- mert a zeneaka­démiának egykor nem hiá­nyoztam? Nem dőlt össze a világ. — Lehet, hogy úgy többre vitte volna? — Nem. Hisz, aki az én szakomon végzett, a két ke­zemen megszámolom, hogy azok közül hányán kerültek pódiumra. S valahol az élet korrigálta magát. Mivel ne­kem sikerült. — Egy kórus dirigálása nemcsak koncertekből, szép ruhákból, sikerekből áll. — Az nem is lenne jó. En­gem mindig a közös munka vonzott. A kórus a karnagy tükre. Ha egy próbára idege­sen, fáradtan megyek, vagy kiállhatatlan vagyok, akkor az verődik vissza rám. Mi. egymás érzéseiből, hangula­taiból, vibrálásaiból építke­zünk. — Amit önök csinálnak, az nem fölösleges időpazarlás? — Talán kérdezze meg azokat, akik rendszeresen dolgoznak velem. Miért ál­dozzák erre a szabadidejü­ket? Miért veszik el a pró­bákra és fellépésekre szánt órákat a családjuktól? Ha va­lami, történetesen a kórus- éneklés örömöt ad ötven em­bernek — a koncerteken a hozzátartozókon kívül talán másoknak is —, akkor az nem értelmetlen. — Jegyzik önöket valahol? — Tulajdonképpen Béres Károly vezetése alatt is je­gyeztek bennünket. Viszont az igazi áttörést 83 tavasza hoz­ta meg számunkra, amikor az országos fesztiválon arany fokozatot kaptunk. A jövő ígérete — mondta rólunk Karai József zeneszerző, a zsűri elnöke. Azóta évente rádiófelvétel készül velünk, s rendszeresen koncertezünk. — Mi igaz a mendemon­dákból. hogy nem mindenki mehetett ki Olaszországba? — Az olasz partner csak 40 személyt tudott fogadni. Né- hányan úgy vélték, hogy ez a turné erejüket próbára ten­né — nem szakmailag —, ön­ként lemondták a részvételt. A többiek pedig az előre meg­A helyszín a szerkesz- tőség. Az időpont: va­lamelyik hétköznap. Az íróasztalon telefon, kezem­ben a kézibeszélő. A tele­fonközpont éppen kapcsol­ja Sierra Névadóból a Cifra Nyomorúság nevű farmot. Bemutatkozom, a rancs főnöke is, és mon­dom, hogy riportot szeret­nék készíteni vízilótenyész­tésükről ... — Nem értem, mit akar — mondja a főnök. Ismétlem a kívánságo­mat, hogy riportot készít­hessek a vízilótenyésztés- ről. — Fontos dolog ez? — Tudomásom szerint most kezdik fölfejleszteni létszámában a vízilótele­pet. Igaz ez? — Mit csinál?! Ismétlem a kérdést. — Nincs vízilótelepünk! — Vízilovuk sincs? — De, van vízilovunk! — Van valami akadálya annak, hogy riportot ké­szítsek a vizilótenyészté- sükről ? — Miért érdeklik a vízi­lovak? — Mert az önök ran- csán még nem jártam ví­zilóügyben! — Nem is fog! — Hogy-hogy? — Mert ön nem szakem­ber! — Honnan tudja, hogy nem vagyok szakember? — Onnan, hogy vízilóte­lepet mondott, pedig ők szállodában laknak. — Amikor először ott jártam önöknél a Sierrá- ban, a saját beosztottjai vízilótelepről beszéltek ne­kem ... — Akkor ők sem értenek a szakmához! adott, repertoárból énekeltek, így dőlt el az, hogy ki jöhet velünk. A legbiztosabb ének­karra volt szükség, nem koc­káztathattunk. Bármennyire Ls kellemetlen, más együtte­seknél ugyanígy csinálják fontos út előtt. A tét nemcsak a nemzetközi bemutatkozás volt, hanem az, hogy első és egyben utolsó is, vagy lesz folytatása. És persze, nem egyedül döntöttem, a vezető­séggel. Saját zsebből — Szép sikerrel szerepeltek. Sőt lesz újabb külföldi tur­né. De ahhoz, hogy a nem­zetközi poro-ndra kiléphesse­nek, gondolom, pénz kellene. — Nevezzük úgy, hogy tá­mogatás. Amit eddig.megkap­tam a zeneiskola részéről Béres Károlytól, dr. Kiss Mi- liályné korrepetitortól. Soltész Nagy Lászlónétól és a műve­lődési osztálytól... — ... tehát nincs pénz. — Mondjuk azt, hogy ke­vés van. Az Áfésztól és in- nen-onnan csurran-cseppen valapii kis összeg, ám a jó szándékot értékelve is, ez a továbblépéshez, érzésem sze­rint, kevés. Tudnám a meg­oldást, viszont az nem az én feladatom, és most nem bo­nyolódom bele. Aé olasz út saját zsebünkre ment. . Aki indulás előtt azt hitte, nya­ralni fog, tévedett. Szerepel­hettünk, de ez senkinek sem volt. olcsó. Cipruson lesz a következő turné, lehet spórol- gatni. — Mi van még ...? — Egy éve kineveztek me­gyei szakfelügyelőnek, azt hi­szem, a munkám elismerése ez. — Nem egészen erre gon­doltam. — Boldog apa vagyok. Két­éves kislányom és egyhóna­pos fiam vám Feleségem he- gedűtanárriőí §2erétek teni­szezni. Nem sok dolog törté­nik velem. — És meddig utazgat Ceg­lédre? — Amíg a tanítványaim el­fogadnak, a kollégáim meg­becsülnek, ameddig a kórus valóban az én tükröm lesz. Fehér Ferenc A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 182. SZÁM 1986. AUGUSZTUS 4. HÉTFŐ idegenek vezetője Hiányzó türelemmel el se kezdje — Nem is oly rég nyugdí­jasokkal Ausztriában jártam. Az egyik napra nem tervez­tünk különösebb programot. Ezért azzal álltam elő, hogy kötélpályán menjünk fel az Alpokba, lefelé pedig picit gyalogolunk. Mindenki remek­nek tartotta az ötletet. Amer­re néztünk, mindenütt gyö­nyörű környezet... hegyek, sziklák, szakadékok, tekervé- nyes ösvények. Igen ám, csak nem gondoltam, hogy gyalog ilyen hosszú az út onnan le a kis falunkba, ahol megszáll­tunk'. Kellemes élményt ígér­tem, sikerült. Mindenkinek izomláza lett, és azt hiszem, még imádkozni is megtanul­tak. ÍVIint a pedagógus — Mi kell ahhoz, hogy vala­ki idegenvezető legyen? — kérdezem dr. Füle Györgyné Űcsai Magdit. — Először is az, hogy sze­resse az embereket, a törté­nelmet, a természetet és a művészeteket. Tudjon kapcso-, latot teremteni. A tájékozott­ság és a határozott fellépés sem elhanyagolható. Elenged­hetetlen, hogy legalább egy nyelvet beszéljen. Ma már féléves tanfolyamon vesz részt a jelölt, és vizsgáznia kell. — Attól a perctől kezdve, hogy egy utazáshoz önt kérik idegenvezetőnek, mit csinál? — Felkészülök, mint a pe­dagógus az órákra. Bár 15 éve vagyok a pályán, de azt a lu­xust nem engedem meg ma­gamnak, hogy felkészületlenül induljak egy útra. Ezt nem szabad csak rutinból csinálni. Előveszem a jegyzeteimet, be­ülök a könyvtárba, hátha va­lami újra, érdekesre bukka­nok. Gondolatban végigjárom a városokat. Hisz pontosan is­mernem kell azt, hová, hogy lehet eljutni. A térképet nem tarthatom majd állandóan o kezemben. Milyen bosszantó lenne, ha utcáról utcára téve- lyegnék. És persze, -ami legalább ilyen fontos, hogy a buszveze­tővel jó legyen a kontaktus. Ezzel megkönnyíthetjük egy­más munkáját, az esetleges nehéz perceinkből senki nem vehet észre semmit, — Hogyan foglalkozik az utasokkal? — Igyekszem, hogy az első órában minél többet megtud­jak róluk. Ez később könnyeb­bé teszi a munkámat. így pél­dául, ha látom, hogy a cso­port tagjai vidáman beszélget­nek egymással, akkor ,nem Napraforgó és búzacsíra A gabonaipár új terméke a Nio ízesítöpor, amely napra­forgóból és búzacsírából áll; a dió ízhatását kelti, ebben a félévben kerül forgalomba. A nagyközönség először a nyári Az álmok nem hazudnak — Szóval csinálhatok ri­portot a vízilovakkal? — Érti a nyelvüket? — Nem értem a vízilo­vak nyelvét, de kíváncsi vagyok rájuk, s bízom benne, hogy ön majd tol­mácsol ... — Nem fog menni! — Miért? — Mert vizilőügyben magasak az elvárásaink! Legalább három diplomát, plusz doktorátust követel­nek meg az újságíróktól, valamint a Tudományos Akadémia tagsági igazol­ványát. De az sem árt, ha az újságíró a vízilótudo­mányok doyenje!... "K'i tudja, meddig tartott volna ez a lázálom, ha föl nem ébredek — a vek-' kér hangjára. Aztán a szokásos szer­tartás — mosakodás, kávé­zás, fogmosás, öltözködés, buszozás, vonatozás — 'után megérkezem a szer­kesztőségbe. Az előző nap meghívott vidéki1 telefonállomást idő>- ben kapcsolja a posta. Ke­zemben a kagyló ■ — Halló! X. Y. Termelő- szövetkezet? — Igen! Itt az elnök be­szél. Bemutatkozunk egymás­nak. Előadom a kívánsá­gomat: — Szeretném a hét fo­lyamán fölkeresni a bika­telepüket. Kíváncsi vagyok az ott dolgozó emberekre, s magára a jószágállo­mányra. Van valami aka­dálya a látogatásomnak? — Nem értem! Mit mond? Ismétlem a kérdéseimet. — Nincs is bikatelepünk! — Hiszen a saját beosz­tottjai szerint tenyészbi­kákkal foglalkoznak'... — Van önnek, az újság­írónak, állattenyésztéssel kapcsolatos szakirányú képzettsége? Mert ha nincs, akkor ne raboljuk egymás, idejét! Döbbenten hallgatok, mert nincs professzori vég­zettségem, nem vagyok a 'Magyar Tudományos Aka­démia tagja. Ennélfogva azt sem tudom, hány lába van a bikának, s egyálta­lán melyik a bika es me­lyik a tehén a sok négylá­bú között. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy az ál­lomány jóltápiáltságat, tisztán tartását, az állat­gondozók jó munkáját nem is tudnám megítélni a pro­fesszori cím nélkül. Ezek után őszintén irigyelnem keli a vasvillát, „akinek’” meg általános iskolai vég­zettségé sincsen, mégis kö­zel kerülhetett a bikákhoz, vagy nem is tudom, való­jában milyen négylábú szarvasmarhához. Persze a villának könnyű, mert két „támogatója” is van, a jó­szággondozó meg a trágya. Lehet, hogy nekem is ilyen „magas” pártfogókra lesz szükségem, hogyha ripor­tot akarok írni?! A sajtótörvény kötelező tájékoztatásra vonat­kozó cikkelye, úgy látszik, nem eléggé „magas párt­fogó" !!!... Aszódi László Antal szegedi vásáron ismerkedhet meg az Unikorn-termélccsalád három, új tagjával: a bejgli- porral, a fehérlinzer-porral és a tejesikalács-porral. Bejelen­tették, hogy hamarosan olyan töltöttpaprika- és töltöttká- poszta-gombócot hoz forga­lomba a Baranya Megyei Ái- latforgalmi és Húsipari Válla­lat, amelyet növényi fehérjék­kel dúsítottak és a diétázók­nak ajánlanák. Kiállítás Augusztus 4-én 17 órakor Gyulán nyílik meg Kaczur Pál ceglédi fotós kiállítása az Er­kel Ferenc Művelődési Köz­pontban. A tárlat címe: Visz- szapillantás. akarok mindenáron „szerepel­ni”, csupán egy mondattal jel­zem, hol járunk. Esetleg egy másik társaság szótlan, talán épp azt várja, hogy meséljek, ilyenkor viszont nem fogom vissza magam. — Van, yaki csak vásárolni akar? — Igen, de nem ez a jel­lemző. Nincs reménytelen tu­rista. Ráveszem arra, hogy a boltokon kívül más is érde­kelje. Eddig még mindig si­került. Egyébként úgy irányí­tom a dolgokat, hogy először mindenki legyen túl a bevá­sárláson, megnyugszanak, s ennyivel kevesebb az, ami za­varhatja a további programo­kat. Olyanok akár otthon — Az utazás elképzelhetet­len különcök nélkül. — Valóban. Soha nem intek le senkit. Meghallgatom, ha valaki mást szeretne, mint a többiek. Segítek neki. Elma­gyarázom, hogy a metróval vagy villamossal hány megállót menjen, hogyan juthat el oda, ahová menni akar. S meg­mondom, hogy mikor és hol várjon ránk. — Más arcot öltenek-e az emberek? Mennyire változnak meg arra a néhá.ny napra, ámít kint töltenék el? — Elengedik magukat, s ta­lán éppen' ezért természete­sebbnek hatnak. De külföldön sem viselkednek másként, mint itthon. Mindenki maga érzi — , Fel szokták-e bosszún- tani? — Előfordul, hogy igen. De mindig kedves vagyok. Ezt a pályát én választottam, aki nem elég türelmes, az el se kezdje. —1 Meddig lehet valaki ide­genvezető? — Nincs korhatárhoz kötve. Amíg az emberek ragaszkod­nak hozzá. Ez a munka fizi­kailag és szellemileg igen ko­moly igénybevétellel jár. Min­denki maga érzi, hogy mikor kell abbahagynia. F. F. Á szolnoki rádió műsora Augusztus 4-tŐI 10-ig Hétfő, 17.00: Műsorismerte­tés. Hírek. 17.05: Hétfői hul­lámhossz. Nyugdíjasok maga­zinja. 18.00—18.30: Alföldi krónika. Kedd, 17.00: Műsorismerte­tés. Hírek. 17.05: Rockpercek. Suzy Quatro felvételeiből. 17.20: Hazai holmi. Körmendi Lajos írása. 17.25: Sammy Da­vis énekel. 17.40: Üzemi lap­szemléi 17.45: Nyáresti szere­nád. A szolnoki fúvósötös ját­szik — közben az előadókkal beszélget Kutas János. 13.00— 18.30: Alföldi krónika. Szerda, 17.00: Műsorismer­tetés. Hírek. 17.05: Zenés autó­stop. Közlekedési magazin. 18.00—18.30: Alföldi krónika.­Csütörtök, 17.00: Műsoris­mertetés. Hírek. 17.05: Hétköz­ben. Aktuális riportműsor. Te­lefon 18-111. 18.00—18.30: Al­földi krónika.) Péntek, 17.00: Műsorismer­tetés. Hírek. 17.05: Két dal, egy előadó. Divine énekel. 17.15: Tudósok a Viharsarok­ban. 17.35: Beafparádé. 17.55: Hétvégi programajánlat. 18.00 —18.30: Alföldi krónika. Szombat, 7.00: Román nem­zétiségi műsor. 7.30: Szom­battól szombatig. Zenés hét­végi riportműsor. (A tarta­lomból : Műsorismertetés. Hí­rek. 'Lapszemle. Piac. Sport- és programajánlat. 8.00: Rop­panástól koppanásig. Könnyű­zenei lemezbemutató. 8.40: A héten történt. 9.00: A nap hí­rei, eseményei. 9.30—10.00: Román nemzetiségi műsor. Vasárnap, 9.00—11.00: Va­sárnap délelőtt — az augusz­tus jegyében. (A tartalomból: Műsorismertetés. Hírek. Prog­ramok.) 11.00—11.30: Szlovák nemzetiségi műsor. 19.30— 20.00: Hangos újság. Az adások mindennap az 1350-es kilohertzen hangzanak el. Viikorlátozás Cegléd Városi Tanács elnö­ke vízkorlátozást rendelt el. A korlátozás augusztus 5-től mindennap reggel 6-tól 22 óráig tart. ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents