Pest Megyei Hírlap, 1986. augusztus (30. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-04 / 182. szám
Zenei és néptáncbemutató Visegrádon / Élmények a rompalotából Szombat d,élciö'U fel 10. A visegrádi királyi palotában nagy a készülődés. Szomor Tamás, a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének szervezője a színpadon próbálókkal tart megbeszélést. — Sokszoé szerepeltünk már szabad téren — mondja —, nem ez «»koz gondot. Azért kell módosítani az Összeállítási, hogy a múzeum tolók kori kiállításához kapcsolódjunk. Az idei a harmadik nyár, hogy az idelátogatóknak tartalmas műsorról gondoskodik a visegrádi művelődési ház. — összesen öt előadást terveztünk, a Mátyás király Múzeummal együtt — tájékoztat Szókéné Király Katalin. — A Közép-Dunavidéki Intéző Bizottság 90 ezer forinttal támogatott bennünket. A mai előadás aktualitását a törökök kiűzésének 300. évfordulója adja. A táncosok éppen most öltöznek népviseletbe. Még egyszer elprá- bálnak néhány nehezebb részt a szokatlan pódiumon: az apró fehér kővel fölszórt talajou. — Először szerepelünk itt — mondja Huba László, a Hungária Táncegyüttes vezetője. — Mivel hétvége van* a közönség kirándulókból, nyaralókból tevődik össze, • igyekszünk tudásunk legjavát adni, hogy a sétálókat megfogjuk. Bíznak tehát a sikerben, de meg is dolgoznak érte. Akárcsak a Néphadsereg Művész- együttesének . néhány tagjából aiakult Hegedős Folk együttes. Hollókői Lajos, a vezetőjük, percre sem lazít. Szroráfc Katalin és Balogh Márton énekeseknek is csak szusszanás- nyi pihenő jut. Közben gyűlik a közönség. Kezdetét veszi a bemutató. Régi magyar táncokkal' nyitA Hegedős Folk együttes Hollókői Lajos, a Hegedős együttes vezetője nak, aztán Erdély veszedelméről szól a históriás ének. A felcsaítanó tapsok jelzik a szívből jövő elismerést. Megszólítok egy kisgyerekes házaspárt. — Kár, hogy egy ilyen színvonalas műsort csak ennyien néztek meg! — jegyzi meg az asszony, Bedö Szilvia, Szentendre Város Tanácsának köz- művelődési felügyelője. Magas, szalmakalapos nő magyarázz^, társnőinek. — Miért nincs egy ilyen remek műsornak tisztességes propagandája? — kérdez válasz helyett Beatrix Lerbs, bonni turista. — Ha nem lettünk volna a zebegényi képzőművészeti szabadiskolában — szólal meg Renate Gefeke —, mi se tudtunk volna a műsorról. — Jó lett volna — teszi hozzá a hirtelenszőke Ursula Knocke —, ha megértjük a szöveget. — Csodálatos volt! — állapítja meg Pieter van Reenen, amszterdami egyetemista. — Tegnap vettünk egy úti könyvei, s találomra választottuk ki Visegrádot. Megérte! A zenei programnak vége, ám a délelőtínek még nem! Most indul meg az élet a törökkori játszóházban. Az első teremben mosolygós, fiatal, barna nő biztatja a ■vállalkozó -kedvű gyerekeket; válogassanak az asztalon lévő — általa' készített — figurákból. Guba Veronika, leendő szolnoki első osztályos, máris elmélyülten színezi az előre elkészített török basa figurát. — A tiéd lehet, megdolgoztál érte — dicséri ’meg Rusz Ágnes, aki a budafoki Nádas- dy Kálmán Zeneiskolában bábkészitést oktat. Aztán hozzám fordul: — Nagyon jó dolog, hogy az emberek és főleg a gyerekek itt nem pusztán csak'látják a műemlék romokat, de másféle információt is kapnak, így nagyobb az élmény. A középső teremben Wagner Zsófia asztalán szerszámok, s egy kupacban színes bőrdarabkák. — A török időkben virágzott a börmü- vesiég — magyarázza éppen Scheili Péter negyedikes visegrádi fiúnak, aki az egyik bőrdarabkából szütyőt (kis tarsolyt) szeretne készíteni. Egy apuka követi példáját, közben két fiában is élesztgeti a lelkesedést, de mintha benne több lenne. — Gyerekkoromban is szerettem kézimunkázni — nevet Kovács Attila, az ELTE egyetemi docense. — Itt üdülünk Visegrádon, s a mai műsorról Kusz Agnes asztala körül sok a vállalkozó szellemű gyerek a hangszórás autó értesített. Célszerű lenne, inkább az esti órákban hirdetni, amikor a nyaralók már vacsorához készülődnek. A szőke, filigrán Gera Klára nemezeiéshez készíti elő a gyapjút a harmadik teremben, kedvesen magyaráz a gyerekeknek, aztán mosolyogva szól hozzám: divatba jött, de jó divat! Szerencsére több művelődési ház és iskola fölismerte, milyen nagy szükség van arra, hogy a gyerekek természetes anyagokkal is foglalkozzanak. Már három kislány serénykedik az asztalnál: Bakó Ágota, Hock Ágnes és Ibolya szorgalmasan gömbölyítik tenyerük közt a labdáikat. Szemmel látható tetszéssel figyeli a műveletet egy fiatal pár. — Először járunk VisegKönnyedén ropják a hajdútáncot a Hungária együttes tagjai rádon — mondja Anne és George Poncelet. A belgiumi Andrimontba valók. — Sajnos, nem tudtunk a zenei programról, csak a végére értünk ide. Nagyon sajnáljuk, mert még sosem hallottunk élőben magyar nepzehét... Én is sajnálom, s még inkább azt, hogy nem segíthettem ezen. De ha már ennyien fölvetették, érdemes Jenne jobban odafigyelni, s legalább a. legközelebbi előadást több nyelven meghirdetni. Vennes Aranka Páros táncot mutat be a Hungária együttes Hancsovszki János felvételei Kis Jankó Bori-pályázat Túrái siker Matyóföldön Matyó népművészeti napok kezdődtek szombaton Mezőkövesden; ennék ^ keretében kihirdették-a Kis Jankó Bori népi iparművészeti pálya-' zat idgi eredményeit, és kiosztották a díjakat. A kétnapos népművészeti programra az ország minden részéből és külföldről is sok vendég érkezett. Az idei pályázatra 9T8 mű érkezett, amelyek közül ! a zsűri 42i-et fogadott el. Három 10 ezer forintos 'nagydijat adtak ki: matyó lepedö- végmintás térítőjükért a tervező Kispál Jánosnénak és a készítő Csirmaz Györgyné- tiek (Mezőkövesd); úrihímzé- ses térítőjéért dr, Déri Lászlódénak (Miskolc); túrái mo- tivumú menyasszonyi ruhájukért, valamint sióagárdi-ruhájukért Maly Zsuzsa tervezőnek és Tóth Péterné kivitelezőnek (Túra). Vasárnap a Mezőkövesd melletti Zsórifürdőn szerepeltek a nepj együttesek, délutáni ’ Mezőkövesd főutcáján táncos felvonulást rendeztek, s este gálaműsorral zárták a ■ matyó népművészeti napokat. hTv-FIGYELO A hét műtárgya ezúttal a szokásosnál is nagyobb örömöt szerzett. A műsor szerkesztői id. Markó Károly Vi- segrád című festményét helyezték el az ország leglátogatottabb képtárának falán. Hogy a kép a megszületésekor legalább annyira volt hazafiúi, történelmi tett, mint jeles tájképfesíői tehetséggel vászonra vitt műalkotás, azt alighanem többen tadták meg most a kisfilmből. mint ahá- nyán eddig' összesen részesei lehettek a Visegrádot iá bemutató élő .tárlatvezetésnek. S erre még akkor sem le- gyinthetünk, ha tudjuk, hogy a közvetlen élmény erősebb, mint amilyet az akár legkiválóbb képemyővarázs kínálhat. Aki már járt a Dunakanyarnak ezen az egyik legszebb pontján (s ilyenek többmilliónyian vannak), ösz- szehasonlít'natla a Markó megörökítette látványt a tájnak és a várnak azóta alig változó mai állapotával. Megtehetik ezt majd egy évtized múlva az akkor talán újra 'rnvjgojjr« .tűzött műelemzés .nézői is — de ok már azt is megéiiaí^ifeaiják-. - majd, hogy a táj alaposan megváltozott Markó óta. A vízlépcső megépülésével megnövekszik a kép történelmi becse, tájdo- kumentum-értéke. Jelenig ívelő múltat idézett elénk a jobbára Budapest környékén élő bolgárkertészek mindennapjainak szentelt műsor is. A bolgár—magyar dokumentumfilm az élő és az olykor szenzációszámba menő archív felvételeket jól váltogatva, a riportalanyok életének jellegzetes dunavarsányi és bulgáriai mozzanatait szerencsés kézzel keverve adott szirtes képet egy nem könnyű hivatást folytató népcsoportról. Jól beleillett ez a csütörtöki fél óra abba a föl- tehetőiig1 tudatos törekvésbe, amelynek köszönhetően televíziónk egyre többször szentel időt és energiát a hazánkban élő nemzetiségek és etnikai csoportok hagyományainak, sajátos ■ művészetének, mindennapi életének. A televízió egyik csodája, hogy mintegy föltámasztja, szinte élőként közénk hozza a holtakat. Szombaton este jó volt becsapni magunkat: mintha jelen időben élveztük volna Major Tamás játékát. A Miranäolina láttán rnár-már azt hihettük: mennyi remek alakítással ajándékoz meg még bennünket ezután. Aztán .megtört a varázs, Majornak — tudjuk —, nem lesz’ új alakítása. Es -lassanként egyre kevesebbszer kerül majd a képernyőre olyan film, színdarab- vagy versfel vétel, amelyen feltűnik a sokáig gyakran látott csupa id eg arc, a roppant kifejezőJíéz, hallatszik a' rekwtségéáen is -«fok- színű hang. E tekintetben nem irigylem a színházat (persze: az igazságot zászlajára tűző színházat) kedvelő utókort. Mert akármilyen sok remek színész terem a színházainkban (és terem, mert színházi életünkben manapság a színészhivatás gyakorlói a legjobbak) —* Majorhoz fogható .remek komédiás csak ritkán .születik. Az űr — ilyenkor, nem sokkal a halál után érezhető különösképpen súlyosan — kitölthetetlen. Daniss Győző JYI ai kínai regény magyarul. Ez azt mutatja, hogy újra érdeklődéssel fordulunk a nagy ázsiai ország felé. Az utóbbi években megsokasodtak a Kínáról szóló jelentések,- híradások. írások. A gazdasági-társadalmi változásokról elég gyakran és részletesen kapunk hírt. Kevésbé arról, hogy milyennek látják maguk a kínaiak fejlődésüket, társadalmukat, hogyan ítélik meg a mai helyzetet. Most egy 110 oldalas kisregényt tartok a kezemben, amelyet a Kossuth Kiadó jelentetett meg a Nők Magazinja Kiskönyvtára sorozatban. A fordítás Polonyi Péter munkája. Sikerült neki nagyon szépen átültetnie a kínait magyarra. A hasonlatok, a szavak, az egész regény nyelvezete olyan szép, mintha eredetileg is magyarul fogalmazta volna az író. A történet nagyon egyszerű. Egy nyomozás története egy családi bűntény körül, miközben terítékre kerülnek a becsület, a ragaszkodás, a szerelem, a szeretet, a gyermekvállalás kérdései. A regény írója, az 1938-ban született Mo Jing-feng 1972 óta publikál elbeszéléseket. A Túl szép a menyasszony című kisregénye az" utóbbi évek terméséből való, s bepillantást enged a megújuló hatalmas ország mindennapi életébe. A regény érdeme, hogy egyetemes kérdéseket, mint a szerelem, az együttélés problémái, egyszerűen és közérthető módon tárgyal, egyben megismerteti velünk a kínai viszonyokat is úgy. hogy hallatlanul izgalmassá teszi a mondanivalót, s nem tudjuk letenni a könyvet, amíg el nem olvassuk. Mi más lenne az, hogy a regény lapjain ilyeneket olvashatunk: őszintén szólva, bárkihez azért nem lettem volna hajlandó hozzámenni. Ha már jó vidéken lakó, jómódú családban élő nem jut nekem, legalább jó kiállású legény legyen ... Amikor megláttalak, Ce-keng bátyó, rögvest tudtam, hogy a tiéd leszek, senki másé! — így beszélt a lány, aki megölte gyermeké apját, mert az erőszakoskodott vele. Kínai regény magyarul Túl szép a menyasszony A történet szerint a már ismert esemény játszódik le a regényben: a leányt, mielőtt még ismerte volna férjét, egy másik férfi elcsábította, akitől gyermeket várt, de az nem vette el, meg nem is akart a lány hozzá menni; nem szerette. Ce-kenget viszont első látásra megszerette. Nyolc hónapra az esküvőtől számítva megszületett a kis Ajándék. A fiú szülei, de ő maga is azt hitte, hogy.a gyermek nyolc hónapra azért született, mert koraszülött. Nem volt koraszült a gyerek, hanem egy másik férfi gyereke, de ez nem derült ■ki hamar, csak akkor, amikor a férj már nem tartózkodott otthon, hanem egyetemen tanult, s altkor egy alkalommal a gyermek apja meglátogatta a lányt, most már asszonyt, kérte, legyen megint az övé, hiszen nincs odahaza a férj. Legyen megint egy gyerekük. Az asszony nem állt kötélnek, dulakodni kezdtek, a férfi durvásko- dott, erőszakoskodott vele, megütötte, majd lerántotta a földre, az asszony nagyon megijedt, s a keze ügyében levő sarlóval dulakodás közben megölte a férfit. A rendőrség letartóztatta, Az asz- szony csak a férjének mondta el. hogy tulajdonképpen mi is történt, megvallotta, hogy a gyerek bizony nem tőle van, de ő csak őt szereti, s bármi történjen is, csak őt fogja szeretni. S az bizony nem gyilkosság volt, hanem önvédelemből, véletlenül ölte meg a férfit. A beszélgetést a börtönben magnóra vettél?, s kitűnt, hogy valóban önvédelemből ölt. A kínai törvények értelmében az ilyen egyén nem gyilkos, hazaengedték. De hogyan és miként kapcsolódjon be a férje családjába az asszony? Miként tudnak majd együtt élni mindezek után? Mit csináljon a férj? Azt tudta, hogy még mindig szereti az asszonyt, aki ugyan elhallgatta, hogy volt már kapcsolata, mielőtt az ő menyasszonya lett volna. Lehet-e így együtt élni? Ezernyi kínzó kérdés. Töprengett a férj. Milyen nézőpontból szemlélje a kérdést? Az erkölcséből? Az igazságéból? Az érzelmekéből? Az önérdekéből? S ahányszor nézte, annyi képet látott. Örök emberi kérdések ezek, s mégis mindig újra és újra megkínozzák a ma emberét is, ha ilyen helyzetbe kerül. Nagyon érdekesen, szépen sorjázza az író szavait, és nagy leleménynyel válaszol a feltett kérdésekre. Miközben a Túl szép menyasszony történetével megismerkedünk, szemünk előtt bontakozik ki a mai kínai társadalom, amelyben a jó, az emberi egyre jobban utat tör. Olvassunk csak bele a regénybe: Azokban az években annyi volt a szerencsétlen — utal az író a kulturális évekre... — Micsoda föld ez, milyen emberek élnek azon, s mi jutott osztályrészül nekik! Magától értetődik, hogy az a békés, nyugodt légkör, melyben ma élünk, a jobb énjét hozza ki mindenkiből!... IV yomuk veszett a szarkáknak. Hát L nem így van? Természetes dolog, hogy az emberek egy kicsit jobban akarnak élni. Emberek vagyunk mi falusiak is! Nem loptuk a napot, ha munkáról volt szó, ki gürcölt akkoriban többét nálunk, parasztoknál? De hiába kínlódtunk, hiába szenvedtünk, minden tavaszra kiürült a csűrünk. Jó regény Mo Jing-fengé. Jól telte a Kossuth Kiadó, hogy megjelentette magyarul, s így betekinthetünk a szép- irodalom nyelvén is a mai kínai életbe. Gáli Sándor
