Pest Megyei Hírlap, 1986. augusztus (30. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-30 / 204. szám
1986. AUGUSZTUS 30. SZOMBAT 5 Ismert, hogy az első félévben a népgazdaság összességében többet importált, mint amennyit értékesítettek külföldre, ám a behozott berendezések, anyagok, alkatrészek várhatóan a második félévben jelentkeznek az eredményességünkben. Egyetlen vállalat exportja, illetve terveik teljesítése vagy nem teljesítése lehet csepp a tengerben, mégis igen fontos, ha abból indulunk ki, hogy kinek-kinek a maga területén, a maga feladatait kell teljesítenie. A váci Híradástechnikai Anyagok Gyára értékesítésének 10—12 százaléka tőkés és köri|lbelül 5—6 százaléka szocialista export. A nem rubel elszámolású értékesítésre 1986-ra 94 millió forintot vállaltak, és az időarányos részét úgy tűnik, teljesítették. Azért a bizonytalanság, mert a kiszállításoknál — elsősorban a közvetett, tehát más termékekbe beépülve külföldre kerülő alkatrészek esetén — némi csúszás tapasztalható. A 94 millió forintos éves exporttervet eddig 70 millió forint értékű rendelésállomány támasztja alá, és további 20—25 millió forintos eladásokról folynak a tárgyalások. A HAGY több termékcsoportot exportál: a fénycsö- fojtók legnagyobb vevője Olaszország (ide évente 54 millió forint értékben, 1 millió darabot szállítanak): valamint a ferr-gyűrűk, amiket elsősorban az NSZK-ban használnak fel. Fejlődő állattartás, ésszerű telepítés A gyenge adottság nem akadály ' A «tikkasztó melegben is üde zöld az alagi rét. Az állami gazdaság csőkútjaiból friss vízsugarat lövell szét az öntözőberendezés. Sokba kerül ez a tangazdaságnak, de nem nagyon számolgatják, hogy megéri-e, vagy sem. Ezt az egyet a legszigorúbb köz- gazdasági szemlélet mellett sem tehetik, mert a takarmány mindennél előbbreva- ló, azt meg kell termelni a különböző egységekben tenyésztett mintegy 1 ezer 650 húshasznú és tejelő szarvas- marha számára. Tej, gyümölcs A gyümölcstermelés titkairól szóló fejtegetést még sokáig hallgatnám Göndöcs Lajos igazgatótól, mert magam is azt képzeltem laikusán eddig; elég, ha a homokos vidékre, ahol ráadásul a nyári meleg is jobban érlel, kimondják, hogy ide ilyen meg ilyen gyümölcsöt kell telepíteni. Főleg akkor, ha olyan közel van a területhez egy világváros, mint jelen esetben Budapest. A kérdés azonban nem ilyen egyszerű. Hiába számítunk például 20—25 évet egy-egy gyümölcsfa élettartamának, ha egyszer 10—15 év alatt vagy annál rövidebb időn belül változik a vevők igénye, ízlése, no meg a fák hozama. Lesz fejlesztés ezután is. Vác mellett például újabb 90 hektáros szőlőültetvényt telepítenek a hetedik ötéves terv ideje alatt. A meglévő gondok ellenére fejlődik a szarvasmarha-tenyésztés is ebben a gazdaságban, amit legékesebben az bizonyít, hogy elérték az évi 6 ezer literes tehenenkénti fejési átlagot. Azt pedig, hogy a tejtermelés jelentősége mekkora közélelmezésünk szempontjából, nem kell külön bizonygatni. Több lábon Ezen a főágazaton kívül másik jelentős gazdálkodási területe az Alagi Állami Tangazdaságnak a gyümölcstermesztés. Jelenleg 176 hektáron érik nyaranta az alma, tavasszal 40 hektáron a cseresznye, de a szobi kerületben finom őszibarackot is szüretelhettek mostanában a „Szedd mttgad akció”- ban részt vevők, akiknek jutányos áron kínálták az idei termést. Gyakori szóhasználat manapság az úgynevezett több lábon állás. A gazdaságban is megpróbálják ezt, s mint tapasztalható, a legtöbb esetben sikerrel, bár néha kudarccal is számolni kell. Nemrég még virágzó ágazatnak számított a gépkocsiutánfutók gyártása. Most pedig, amikor épp egy fóti hasonló profilú kis gazdasági társaság udvarán próbáljuk említeni a konkurenst, a főnök sokatmondóan mosolyog. „Már nem igazi versenytárs Alag. Mi maradtunk meg ezen a terepen.” A tangazdaságban tavaly valóban befejezték a kis kocsik gyártását. Drága alkatrészekkel dolgoztak, ezek ára közben is növekedett, s kiderült, a nagyüzemnek nem éri meg. Gazdaságos és már-már szinte világraszóló sikere van azonban a Supernova nevet viselő, bontás nélküli csatornajavítási eljárásnak: lapunkban is megírtuk, hogy Európa és Ázsia nagyvárosaiban jelennek meg a szakembereik. Ugyanilyen sikeres szabadalma a tangazdaságnak és a Budapesti Kertészeti Egyetemnek az úgynevezett légzsákos hydrosol-fólia fűtési rendszer, amivel energiát takarítanak meg, talajvizet használva fel a megoldáshoz. A metamidüzemben nagy szilárdságú, jól megmunkálható, a bronzhoz hasonló műanyagot állítanak elő, • s úgynevezett alakos öntés után értékesítik az iparban. Mindig az újat — Lesznek, lehetnek más újdonságaink is — mondja az igazgató —, mert azzal számolunk, hogy egy idő után valami mindig betölti hivá- tását, elavul, míg más iránt érdeklődés mutatkozik. Annak, hogy nálunk, a mező- gazdasági vállalatnál megjelent az ipar, s megjelennek az ipari szakmák művelői, az eredménye a nyereséges gazdálkodás. Tavaly 65 millió forint volt az eredményünk. Az idei évnek még a közepén vagyunk, ezért erről csak annyit, hogy szintén jók a gazdasági kilátásaink. Csak ezzel a megoldással érhettük el, hogy felújítottuk, modernizáltuk tehenészeti telepeinket, fejleszthettük gyümölcsöseinket, vagyis az alaptevékenységünket jól egészítette ki a melléküzemektől származó nyereség. Erre különben nem lett volna képes kedvezőtlen adottságú gazdaságunk, melynek földjei csak 15,2 aranykoronát érnek hektáronként. Kovács T. István Elkötelezetten, felelősséggel Interjú Bányász Rezső államtitkárral a sajtótörvényről Mint köztudott: szeptember 1-jén lép életbe az Országgyűlés által márciusban elfogadott sajtótörvény. Ennek kapcsán kért interjút Bányász Rezső államtitkártól, a Minisztertanács Tájkoztatási Hivatalának elnökétől az MTI munkatársa: • Fél esztendő útin hogyan értékelhető a sajtótörvény szakmai és társadalmi fogadtatása, növelte-e a magyar tá jékoztatás nemzetközi tekintélyét? — A sajtótörvényt mindenekelőtt a szocialista demokrácia továbbfejlesztésének szándéka szülte. Az a tapasztalat, hogy az emberek mind jobban igénylik a haza és a világ dolgairól szóló bőséges, eligazító jellegű tájékoztatást, a szűkebb és tágabb környezetünk történéseiről, eseményeiről való gyors, hiteles és pontos beszámolókat. A közvélemény — mint az olvasói levelek sokasága, képviselői, tanácstagi fogadóórákon s más alkalmakkor kinyilvánított állampolgári vélemények jelzik — egyetértéssel fogadta a sajtótörvény megszületését. A megjegyzések arra is rámutatnak: a lakosság fokozottabban érzékeli és értékeli, hogy a sajtó, a rádió és a televízió egyre árnyaltabban tükrözi valóságunkat, eredményeinket és nehézségeinket. Elismeréssel szólnak arról, hogy a tömegtájékoztatás a valóban időszerű és fontos feladatokat állítja előtérbe. Nem marad pozitív visszhang nélkül, ha egy-egy cikk, riport a megoldás, a kiútkeresés szándékával szól a kisebb- nagyobb közösségeket, egyes gyárakat, ágazatokat, vagy az > • nóa^i héth öznap Hancsovszk! János felvétele! egész társadalmat, gazdaságot érintő gondokról. — Ügy hiszem, a sajtó egész magatartása, mindennapi munkája önmagában igazolja, hogy az újságírók dolgukat megkönnyítő, mozgásterüket növelő dokumentumként értékelik a törvényt. Rendkívül nagy nemzetközi visszhangja is volt a sajtótörvénynek. Úgyszólván minden vezető lap, rádióadás foglalkozott — persze eszmei-politikai elkötelezettsége szerint — új törvényünkkel. Nemcsak a szocialista országokban találkozhattunk sok, pozitív kommentárral, hanem másutt is, ahol adnak az írott szó hitelére. Voltak persze olyan megjegyzések is, amelyek valamiféle, sehol sem létező „abszolút demokráciát? és „aoszolút sajtószabadságot” kértek számon a törvénytől. Mégis, egészében úgy látom, hogy törvényünk határainkon túl is egyértelműen növelte a magyar sajtó rangját, hitelét. • On parlamenti felszólalásáuan sem titkolta: a paragrafusok íormáióüasakor, az előzetes szakmai eszmecserék során több kérdésről heves vita bontakozott ki. Véleménye szerint a végül is elfogadott törvény miként segíti majd a tájékoztatáspolitika gyakorlatának fejlődését? — Elsősorban a kormányzati szervek, az intézmények, vállalatok, azaz: az informátorok felvilágosítási kötelezettségéről szólnék Itt. Nem titok, hogy a törvény előkészítésekor sokan aggályoskodtak, mások őszintén aggódtak, hogy a sajtó esetleg nem korrekt módon, olyan információkat, tényeket, adatokat, álláspontokat is nyilvánosságra hoz, amelyek voLtakópp valamely intézmény, szerv belső titkai, s amelyeknek közzététele itthon vagy külföldön hátrányos helyzetbe hozhatna ‘például' ’égy" vállálatöt. Magától értetődő, hogy alapvető a társadalom összérdeke, ez felette áll minden részérdeknek. De a törvény elismeri a tájékoztatás terén is a kisebb közösségek és az egyén érdekeit is. — A sajtótörvény határozottan biztosítja az újságírók jogát a közérdekű információk megszerzéséhez és közreadásához. A felvilágosítás megtagadására a törvény kizárólag állami és vállalati titok védelme címén ad felhatalmazást. Néhányszor mégis megkísérelték minden elfogadható indok nélkül megtagadni a felvilágosítást, elkendőzni a valóságot. Szerencsére ilyen példa egyre ritkábban akad. Külön is szeretném aláhúzni, hogy nincs semmiféle indokolatlan korlát, tilalmi lista a tájékoztatásban. Elkötelezetten, felelősséggel bármiről írhat a sajtó. • A »ajtótörvény nem rendelkezhet tételesen a sajtójog egy sor időszerű — ha tetszik: napi — kérdésében. Készülnek-e a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalában e témakörökben eligazító végrehajtósí rendelkezések? — A sajtótörvény olyan jogokat és kötelezettségeket rögzítő alapjogszabály, amelynek rendelkezései közvetlenül és azonnal hatnak. Tartalmazza az alapvető rendelkezéseket, míg a- részletszabályokat a végrehajtási rendeletek és. más jogterületek rendelkezései fogalmazzák meg. A törvénynyel egy időben, az abban kapott felhatalmazásnak megfelelően — többek között — négy államtitkári rendelkezés is készült a Tájékoztatási Hivatalban. — Az első, vagyis az időszaki lapalapításról szóló rendelkezés tisztázza a lap engedélyezésére és megszüntetésére, illetve szüneteltetésére vonatkozó eljárás teljes menetét. Másodikként időszerű volt jogszabállyal rendezni a helyi stúdiók, ismertebb nevükön a kábeltelevíziók működését ^is. Lényege az, hogy ha helyi politikai, gazdasági es kulturális igényt elégítenek ki, s biztosítottak a szükséges feltételek is, akkor nincs akadálya az alapításnak. A harmadik, a szerkesztőségek vezetőinek jogállásával foglalkozó rendelkezés a korábbiaknál még egyértelműbben leszögezi, hogy a főszerkesztők, a felelős szerkesztők a szerkesztőségek igazi gazdái. Személyükben felelnek a „lap alapítója által meghatározott célok, szerkesztési elvek megvalósításáért, a lap teljes tartalmáért”. A negyedik rendelkezés az újságíró alkalmazási feltételeiről szól, s a hivatás, a szakma gyakorlásához nélkülözhetetlen követelményeket taglalja — a színvonal, a mérce emelésének igényével. • Véleménye szerint a »ajtó — most már törvény által 1» — kibővített mozgástere növeli-« a tájékoztatás társadalmi hasznát, közösségi felelősségérzetét? — A törvény nemcsak az alkotmányban elismert jogot — a sajtószabadságot —, hanem a népnek a tájékoztatáshoz való jogát is magában foglalja. Kodifikálja az újságírók jogait és kötelességeit, is. Jogi garanciákat nyújt a jól bevált sajtópolitika gyakorlásához: nem szigorít, nem szűkíti, hanem bővíti a tájékoztatás lehetőségeit. Meggyőződésem, hogy a lapok, az MTI, a rádió és a televízió szerkesztőségeinek vezetői, a rovatoknak határozott arculatot adó újságírók most még több információ birtokában végezhetik felelősségteljes munkájukat, növelhetik hitelüket az olvasók, a nézők, a hallgatók előtt. Sajtónk egy felnőtt nép sajtója. A nyomtatott és az elektronikus sajtó műhelyeinek élén felelős szerkesztők, szakmájuk felkészült mesterei állnak. így hát minden feltétellel rendelkezünk ahhoz, hogy a sajtó- törvény széleskörűen érvényesüljön, tájékoztatásunk megfeleljen fontos társadalmi küldetésének. Fénycsőfojtók exportja A kapcsolat megújítható
