Pest Megyei Hírlap, 1986. augusztus (30. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-28 / 202. szám

I 1986. AUGUSZTUS 88.. CSÜTÖR1ÖK Hfiírfflp Közös akarattal és összefogással A régi is új köntöst kapott e. k. —«.TtTp igye LŐ — A nyári szezon értékelése Zenei sikerek Baráti beszélgetésre gyűl­tek össze a zenével foglalko­zó újságírók az Országos Filharmónia július elsejével kinevezett új igazgatójánál, Rátki Andrásnál. Elődje, a komoly muzsikát kedvelők körében ismert és köztiszte­letben álló Lakatos Éva ugyanis nyugdíjba ment. Rátkai András Ismertette a sajtó képviselőivel az Orszá­gos Filharmónia további ter­veit, elképzeléseit. Mint mon­dotta, szeretnék megtartani mindazt az értéket, amit az elmúlt évtizedekben létrehoz­tak. Emellett fontos feladat­nak tartják a közönséggel való kapcsolatuk további ja­vítását, amelyre annál is inkább szükség van, hiszen keményebb gazdasági körül­mények közepette kell meg­őrizni az emberek érdeklődé­sét a zene iránt A nyári hangversenyek si­kerét értékelve, külön ki­emelte a vácrátóti koncertek látogatottságát Színpompás és örökbecsű kötet Szinyei Merse-album tervei szerint készült él, Schiller Alfréd, Mester Tibor és Hasznos Zoltán fotórepro­dukcióival. Szinyei Merse Pál huszon­kilenc festményének színes mása és nyolcvanhét fekete­fehér kép segít bemutatni az alkotó művészt, kora érdekes alakját, aki nagy mesterség­beli tudással, magasfokú ál­talános műveltséggel, ember- ismerettel és az élet szépsé­geire érzékeny rezdüléssel rea­gálva alkotott. Pompás port­réi, tájképei, csendéletei az utókornak igazolják hitvallá­sát, amelyet apjával levelez­ve írásban is kifejtett: „sok­kal nagyobb érzékem van a tájképek, mint a történelmi festészet iránt, és mivel, az a helyzet, azt hiszem, elhibázott lenne az életem, ha a történel­emi festészetet erőltetném...” Így lett hát a plain air és az emberábrázolás művész«, ko­ra ecsettel alkotó, megörökítő riportere; nem zárkózott el a hétköznapi témáktól. Mint jelzik, a Nagy magyar mesterek sorozat újabb köte­tei már készülőben vannak, a többi közt megjelentetik Zi­chy Mihály, Brodszky Sándor, Mészöly Géza és mások albu­mát. A pilisvörösvári általános iskola bővítése és a meglévő épületszárnyak felújítása rég­óta váratott magára. Ezek mellett az intézmény súlyos fűtési gondokkal is küszkö­dött: a megszámlálhatatlanul sok olajkályha üzemeltetése köztudottan nem olcsó mu­latság. Nem volt könnyű megta­lálni Sebők Dezső igazgatót. Igaz, látták a tanári szobá­ban is, meg a friss, festék- szagú folyosók egyik-másik sarkában is. Azt gondolná az ember, hogy mindenét el­hagyta és most keresi, pedig éppen ellenkezőleg: ő is, ta­nári kara is megtalálta, meg­kapta végre a tanításhoz el­engedhetetlen, megfelelő kö­rülményeket. •—Nem csupán ez az épít­kezés történt itt az elmúlt év őszétől. Az új részleg való­jában összeköti a két régit, amelyeknek a teljes felújí­tásán is túl vagyunk. — Valóban, az iskola kívül- belül megújult. Ez az építke­zés nyilvárf nemcsak azt je­lenti, hogy nyolc tanterem­mel több van. — Talán elég, ha azt mon­dom, tavaly már ott tartot­tunk, hogy a nagyközség hat különböző pontján tanítot­tunk. Tanár és gyerek kilomé­tereket mászkált vagy in­kább futkosott naponta. Az új tanévben már valameny- nyi osztályunkat egy helyen tudjuk, és nem kell két szak­ban oktatnunk a felső tago­zatosokat. Időben elkészült — A demográfiai hullám pillanatnyi állásáról és a vár­ható következményekről kü­lönböző véleményeket halla­ni. Mennyire végleges az ezekből adódó gondok meg­oldása Pillsyörösváron? — Artfi—a- felsősöket illett; elégedettek tehetünk. Az al­sóbb osztályok továbbra is váltott műszakban járnak is­kolába. Ennél nagyobb gon­dunk a tornaterem hiánya, amelyből csak egy van, ám az régi és korszerűtlen. A gye­rekek a művelődési ház flaszterkövén tornáznak. Az afféle bálteremben levezetett órák olykor lehetetlen hely­zetbe hozzák a tanárt és a diákot egyaránt. Ügy gondo­lom, hogy belátható időn be­lül meg kell oldanunk ezt a problémát is. — Mindenesetre biztató a helyi gazdasági egységek és a lakosság segítőkészsége; ki­ket illet dicséret az iskola- bővítés kapcsán?­— Látja, erre a legnehe­zebb válaszolni úgy, hogy ki ne felejtsek valakit a sor­ból Inkább • azt mondom, hogy mindenkit... Nézze, ez a munka elkezdődött tavaly ősszel és most ott tartunk, hogy a helyi költségvetési üzem munkásai már levo­nultak a területről. Tehát nem kell tartanunk attól, ami olyan sokszor előfordul másutt, aho! a gyerekek már a padban ülnek, a tanár órát tart, a folyosón meg kopá- csolnak, meszelnek. Ami a dicséretet illeti: az Országos Érc- és Ásványbányák ép­pen úgy segített, mint a solymári Pemü, vagy az éfész Buda környéki szak­csoportjának dolgozói. Fel sem mérhető, hány szocialis­ta brigád, kisiparos dolgozott itt a Hazafias Népfront és a szülői munkaközösség szer­vezésében. 'Azt hiszem, ezt hívják társadalmi összefogás­nak. Nem forintban mérik Amikor az eredmény fo­rintban mérhető értéke felől tudakozódtam, kiderült, hogy nem is olyan egyszerű össze­adni, felbecsülni a végzett munkát (de hiszen nem is ez a lényeg) Körülbelül húszmil­lió forintra becsülhető a be­ruházás, illetve a felújítás, amely a szó szoros érteimé­ben megyei szintű összefogás­sal valósult meg. Az igazgató elnézést kért: egyszerűen nem volt több ide­je arra, hogy beszélgessünk. Igazság szerint a folyosón tüsténkedő takarítók és más­féle, apró munkálatokat vég­zők között a sétálgató ember kerékkötőnek érezheti ma­gát. Mi dolgom itt? — gon­doltam lábatlankodásom köz­ben. Visszamentem az irodá­ba, ahol egy idős tanárt ta­láltam: Bokor Árpád har­minckét éve tanít Pilisvörös- váron. — Mi dolga itt? A tanítás csak a jövő héten kezdődik — Igen, de a nevelőket egy kicsivel korábban hívja a csengőszó. — Méghozzá igencsak meg­változott körülmények közé invitál.., — Nagyon megérett a hely­zet a változtatásra, hiszen az összevonás óta — Immár öt éve — zsúfoltsággal küz­döttünk. Nem beszélve arról, hogy az intézmény hetven évvel ezelőtt épült régi épü­letei meglehetősen elhanya­golt állapotban voltak. Eny­hén szólva nehéz volt elkép­zelni, hogy olyan oktatást va­lósítsunk meg bennük, amely a kultúra alapját adja — a lepusztult falak látványa ele­ve nem minősült esztétikai élménynek. Az elmúlt évben a szaktantermi oktatást is meg kellett szüntetnünk, igaz, ez már az építkezés miatt történt így. Könyvtár és zsibongó Kicsit még beszélgettünk a megelőző, rossz állapotokról, azután a nevelő felkísért a harmadik emeletre, ahol az iskolai könyvtár kapott he­lyet. Könyvállománya és könyvtárosa korábban is volt az iskolának, csak éppen a könyvtári helyiség hiányzott. Fogarasy Attila — fiatal pe­dagógus — rendezgette a kö­teteket a tágas szobában. — Hogyan működött a könyvtár az^ elrnújjí évekbej*? — Sehogy. — A hatezer kötet akkor is megvolt. Hol tárolták eze­ket? — Pincében, padláson és mellékhelyiségben. A könyvek új otthonát és annak előterét nézegetve tűnt fel, mennyire célszerű az egész épületrendszer belső te­reinek a kiképzése. A terve­zők * és az építők láthatóan igyekeztek, hogy a lehető leg­jobban kihasználják a ren­Kenyér. Még így, több nap­pal a vetítés után is szoron­gatja a néző torkát az A ke­nyér itt kezdődik című doku- mentumfiim, amelyet alkot­mányunk napja alkalmából vetítettek le a késő éjszakai órákban. Az ókori irodalom klasszikusai — leginkább is a rómaiak — művelték a párhuzamos életrajzok írásá­nak műfaját. Nos, ez a most visszaidézett képsor szintén ezt az utat járja, amikor két alföldi parasztemberre] el­mondatta a maga biográfiá­ját kora gyermekségüktőJ a mostani nagyapa korukig. Fel­váltva válaszolgattak a népi hiedelemvilág jeles szegedi gyűjtőjének, Polner Zoltán költő-újságírónak, és így, az egymásra rímelő visszaréve- désekbői állt aztán össze az a pályaív, amelyet egyrészt az alig pár holdas szegényember fia, másrészt a kitelepített és csak nagynehezen visszafoga­dott módosabb gazdalegény írt le, hagyott közös-és egyéni gyarapodásban, megállapodott és elégedett családokban megtestesítve maga után. Pompás beszédű, keresetlen szavú embernek mutatkoztak mind a ketten, és ami elő­gyöngyözött az ajkukon, az maga volt a legtisztább a kristályosán igaz történelem Éppen az a história, amely­nek megírásáról annyi, de annyi szó esik, de ami ilyen súllyal és érvénnyel még sem akar valahogy megszületni erről az új kenyér jegyében delkezésre álló, viszonylag szűk alapterületet. Ennek a célnak a sikeres megvalósítá­sát bizonyítják a zsibongók is, amelyeket az egykori fo­lyosók bővítésével alakítottak ki. Birtokbavétel: holnap Egy új Intézmény átadásá­ról oldalakat lehetne írni, hasonlítgatva a régit az új­jal, a rosszat a tökéletessel különösen napjainkban van okunk örülni minden egyes beruházás sikerének: a kö­zös akaratnak, az összefo­gásnak köszönhetően több is­kolát adtak át Pest me­gyében az elmúlt hetekben. Holnap délután mintegy nyolcszáz pilisvörösvári diák veszi birtokába az új isko­lát. Nekik is, az építőknek is — a falunak is gratulálunk! Szilas Zoltán Ismét szó szerint színpom­pás és örök becsű kötetet ve­het kezébe a Képzőművészeti Kiadó jóvoltából a művészet- barátok és könyvgyűjtők tá­bora. A Nagy magyar meste­rek sorozat tizenegyedik köte­te került a könyvesboltokba, a múzeumi árusítóhelyekre. Az idős Markó Károly, Padi Lász­ló, Mednyánszky László, Lotz Károly, Székely Bertalan, Than Mór, Munkácsy Mihály, Barabás Miklós, Orlai Petries Soma és Brock Károly mun­kásságából ízelítőt adó albu­mokat követi soron most a Szinyei Merse Pál festészetével foglalkozó reprezentatív kö­tet. a kiadó szellemi ajándéka. Érdekes, 1345-től 1920-ig élt művészt, mutat be a szerző, Végvári Lajos, aki az alkotás öröme mellett abban a meg­tiszteltetésben részesülhetett a sorstól, hogy lektorként a készülő albumhoz Bernáth Mária mellett Szinyei Merse Anna figyelő segítségét kap­hatta a kötet kiteljesítéséhez, a szavak súlyának igazolásá­hoz. Az életrajzi adatok ösz- szefoglalésa a Szinyei Merse- albumban Jeszenszky Sándor műve, 9 ezt kiegészítéssel szintén Szinyei Merse Anna látta el. Á majd’ százötven oldalas album Csatlós János leélt, végigdolgozott négy év­tizedről. Dicséretére mind a maga ritka rokonszenves fanatiz­musával a magnetofonteker­csek egész garmadáját telebe- széitető és filmjeivel is rend­szeresen jelentkező Polner Zoltánnak, valamint szerkesz­tőtársának, dr. Hálák László­nak, ezt a valahol Csongrád megyében rögzített kettős számvetést meg tudták tarta­ni abban a gyónásosan tiszta hangulatban, amelynek meg­teremtéséhez a manapság már egyáltalán nem emlegetett Urbán Ernő, ez a tévés ripor­ternek is kiváló tollforgató értett igazán, ö honosította me' — sajnos, csak rövid időre — a szociografikus ri- portázsnak ezt a képes-han­gos változatát, és most nagy- nagy örömünkre az 5 csapá­sán haladnak tovább Poine- rék. Mi mást kívánhat nekik a felkavart és a déli határ­szélen használatos szavak 6- ző ízétől mámoros előfizető, minthogy csak arra, amerre, és csak így tovább... Vendégség. S ha már a fő­várostól távol eső országré­szeké emlegettünk, hadd folytassuk a betűk sorát egy szintén elég messzi város, ne­vezetesen Békéscsaba vendég­szeretetének dicséretével. Ez a rohamos gyorsasággal növek­vő település látta ugyanis vendégül az Ablak szerkesz­tőségét legutóbb, s bizonyult — mindenekelőtt napilapja, a Békés Megyei Népújság jó­voltából — olyan házigazdá­nak, hogy le a kalappal előt­te. Mintha csak a kamerák és a mikrofonok állandó jelenlé­tében telnének el a napjaik, ügy adták, vették a szót a helybéliek, és a rendelkezé­sükre álló egy óra alatt egy olyan műsor megszületését segítették nagyszerűen, amely egyszerre volt helyi érdekű és országosan izgalmas. A bomló-romló gyulai vár siral­mas állaga ugyanis minden jó érzésű állampolgárunknak fáj, és nyilván nem fog majd fájni az ínye annak, akinek azt az Orosházán gyártott, mesterséges anyagból való fogtövet — állítólag alig öt perc alatt — beültetik. (Csak a bővebb tájékoztatás ked­véért: ezt a korona alá valót a szentesi fogorvosok már bíztató eredményekkel kipró­bálták, s példájukat egyre többen és többfelé követik.) Míg a Szabadság térről le- autóbuszozott stáb Csabán vendégeskedett, nyilván so­kakban fogalmazódott meg a kérdés: milyen jó — és plá­ne hasznos — lenne, ha a közkedvelt Ablak ezután is vállalkozna efféle turnékra Nyilván más napilapok is ki tudnának állítani egy olyan segédcsapatot, amely az ilyen Ide-oda kapcsolásokhoz kell, s így az egész ország rácso­dálkozhatna a különböző me­dvében élők szemével. A nél- da, a minta ir-már rendelke­zésre áll! Akácz László filmtegyzetb Alabama Jelenet az Alabama című lengyel filmből Mindig Izgalmas élmény,' ha egy film olyan ország tár­sadalmi problémáiról hoz hírt, amelyet alkalmunk van folyamatosán figyelemmel kí­sérni. Egy dolog ugyanis az, amit az illető országról a la­pokban olvashatunk, tévé­híradókban láthatunk — s más(ik) dolog, ha ugyanezek­ről a kérdésekről valakik be­lülről, az eseményeket tény­legesen átélve beszélnek. Az új lengyel film, mely­nek címe kissé titokzatos, (de erről később), pontosan ilyen alkotásnak tűnik. Tűnik, mon­dom, mert amint előrehalad a film cselekménye, rá kell ébrednünk: itt hallatlanul fontos kérdésekről esik szó, de ahogyan előadja őket Ry- szard Rydzewski rendező, az koránt sincs arányban (mű­vészileg értett értékarányban) a kérdések fontosságával. Az Alabama (ez a film cí­me) a mai lengyel ifjúságról szól. Pontosabban: annak egy jelentős, mindenképpen kü­lönös figyelmet érdemlő ré­tegéről, az egyetemistákról. De ha tovább akarnám szűkíteni, a kőrí, 'akkor azt' mondanám: at egyetemistáknak is azo­kat a képviselőit mutatja be, akik révén a film — alkotói véleménye és szándéka sze­rint — megvilágíthat valami lényegeset erről a rétegről s erről a generációról. Mi az a lényeges, amit a film megállapít a mai len­gyel egyetemistákról? Pél­dául az, hogy nem nagyon izgatják őket a tanulmányaik. Meg hogy nem sokat törőd­nek a jó teljesítménnyel ak­kor sem, ha netán tanulmak. Megtudjuk, hogy sokan első­sorban a minél magasabb ösz­töndíj iránt érdeklődnek, de azt élesen helytelenítik, hogy ennek összege valamiképp arányban legyen az általuk nyújtott teljesítménnyel. So­kat vitatkoznak, sokszor jól beolvasnak ennek vagy an­nak, sokszor állnak szembe a szüleikkel, és sokszor egé­szen arcpirító módon követe­lik ki tőlük (akár bírósági úton is) az eltartást. Felelőt­lenek, szűklátókörűek, erősza­kosak, gyönge akaratúak, kár bítószert szednek és szexmá- niásak. Karrieristák, eefte» lők, rosszindulatúak, kiszol­gáltatottak és megértésre, sze- retetre éhesek. Legfőképp pedig: emberi­leg, ideológiailag, morálisan teljesen összezavarodottak, talajvasztettek, perspektíva nélküliek. Ha azt mondják: nem tudják, hol a helyük a jelenben, s hogy hol lesz a jövőben, azt komolyan is gondolják. Egy sok-sok sú­lyos problémával küszködő, évek óta önmagát utolérni, az elmúlt évek összekuszálódott viszonyait megnyugtatóan tisztázni csak a legnagyobb erőfeszítések árán képes or­szág gondjai vetülnek ki ezek­nek a fiataloknak a sorsá­ban is. Innen nézve, az Ala­bama, mint látlelet, izgalma­san informatív, ismeretein­ket néha meghökkentő mó­don bővítő. Ám a film fő baja az, hogy mindent csak , jelzésszerűen ad, és annyi mip?leiix,ől., akar szólni, hogy - végül sémmjrő! sem szól ■;.< oljMi Mélységben és "akkora"’'* súllyal, amilyennel a téma- j felvetés után várnánk. Jó példa erre az a figura, aki ' után a film a címét kapta. Ez az Alabama nevű fickó a film egyik pontján kulcsfigu­rává válik, hiszen mint kábí­tószerügynök, ő nyújt t)i- gaszt a film cserbenhagyott, teljesen szétzilált életű fő­hősnőjének, az egyetemista Bozenának. De ezenkívül semmit nem tudunk meg ró­la. És így semmiképp sem olyan fontos a film belső ará­nyait tekintve, hogy címadóvá kelljen előlépnie; - ---­Az történik tehát, hogy a film figurái, cselekmény­töredékek, párbeszédei ré­vén, igen izgalmas proble­matikát fed fel — de az okok­ról, a miért?-ről alig beszél. Azt mondja: ez van. Dé azt nem mondja: és ezért meg ezért van ez. Tcdig erre len­nénk leginkább kiváncsiak. Végső megoldás Fekete humor — a kifeje­zés a humornak arra a vál­fajára utal, amelyben a hu­mor forrása többnyire a ha­lállal van kapcsolatban. Te­hát elméletileg azzal a té­mával, amelyről a legkevés­bé lenne ildomos tréfálkozni. A halál, az elmúlás komo­lyabb, tragikusaim annál, semmint hogy vicctéma le­gyen. És mégis: Ilyen vicceket mindenki ismer, mesél, raj­tuk jót nevet vagy leg­alábbis kuncog. Az ember már csak ilyen; viccet farag a saját legkomorabb pillana­taiból is. A most a mozikba kerülő amerikai film, a Végső meg­oldás, ilyen fekete humorból táplálkozó munka. Adva van benne_ egy gyermeteg lelkű, naiv és tiszta szívű bérgyil­kos, akinek az egyik mun­káját véletlenül végignézi egy bűbájos, angyalian ártatlan, agresszívan ragaszkodó öreg hölgy. A munka láttán zse­niális ötlete támad: talán ez a fickó jó pénzért őt is át­segítené a túlvilágra, öreg. elesett, magányos — és az eddigi öngyilkossági kísérle­tei nem sikerültek. Ez most 1 talán jó végső megoldás len­ne... S ettől kezdve neki lódulnak az események. Az érző szívű bérgyilkosnak már egész regimentre való öreg hölgyet és öregurat kellene „átsegítenie”. Ez már nem bérgyilkosság, ez már jóté­konysági vállalkozás. De sze­gény fiú nem képes minden­ki gondját megoldani, s vé­gül a saját problémáit sem tudja rendezni. Lehetne ez a film a feke­te humora mellett igen el­gondolkodtató is. Végtére az öregek súlyos elmagányoso­dásáról, társadalomból kire­kesztettségéről van benne szó; az érzelmi sivárságról, a beszűkülő tudatról — s ez nagyon is ismert téma, és nemcsak az USA-ban. De aZ író. Martin Zweiback, és a rendező, Anthony Harvey, eay remekül kidolgozott első fél­óra után elkezd érzelegni, meghatódik saját témájától, és melodrámába fullasztja a történetet. A film mégis él­vezhető alkotás, elsősorban az öreg hölgyet alakító Katherine Hepburn remek játéka ré­vén, s azért is, mert az érző szívű bérgyilkost a szintén remek Nick Nolte játssza. Takács István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents