Pest Megyei Hírlap, 1986. augusztus (30. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-26 / 200. szám

XXX. ÉVFOLYAM, 200. SZÁM 1986. AUGUSZTUS 26., KEDD Az ifjúsági szervezet jövendő bázisai Karöltve az iskolával, üzemmel Az új tanévvel új mozgalmi év kezdődik az úttörők és a Kommunista Ifjúsági Szövetség alapszervezetei­nek életében is. Az elmúlt évfordulókkal, programok­kal jelentős eseményekkel teli esztendő után vajon mi várható az úttörők, KISZ-esek életében? Erről kérdez­tük Csengeri Klára városi úttörőelnököt, és Dézsi Fe­rencet, a KISZ városi bizottságának titkárát. elé. Ki fogják-e a jövőben éze­— Az úttörőmozgalom nem­csak fennállásának 40. év­fordulóját, hanem felszaba­dulásunk évfordulóját is dús programmal, rengeteg akció­val ünnepelte a tanév befe­jezéséig — mondja Csengeri Klára. — Elzárt az idén a pi­henést, a belső harmónia ki­alakítását, a közösségi mun­kát kívánjuk előtérbe helyez­ni. Most minden csapat sa­ját igényei szerint fejlesztheti közösségi életét, feltárhatja belső tartalékait. Idősebb testvéreink, a KISZ-esek 30. évfordulójáról azonban nem fogunk megfeledkezni. S ter­mészetesen megtartjuk hagyo­mányos szemléinket, rendez­vényeinket is. Őrsi búvóhely — Az úttörőmozgalom — akárcsak a KISZ — évek óla megújulásra készül. Miben nyilvánulhat meg a mozgal­mi munka minőségi javulása? — Számolnunk kell bizonyos nehézségekkel, amelyek nem könnyítik munkánkat. Ahogy Laurenszky Ernő írásában nemrégiben olvastam, tudo­másul kell vennünk, hogy csa­patunk tagja mindenekelőtt gyerek, tehát egy család tag­ja, azután tanuló, s csak azt követően úttörő, de amellett lehet sport-, vagy művészeti egyesület tagja, járhat nyelv­órára, zeneiskolába, és TIT- szakkörre is. Egyszóval alapvető problé­mánk az idő. Nagyon nehéz mindezek mellett a közös programokra, mozgalmi mun­kákra időt szakítani. S ugyan­akkor — bár majd minden csapatnak van a körzetben úttörőszobája — hellyel sem vagyunk bőven ellátva. Sok iskolában a zsúfoltság miatt az úttörőszobában is taníta­nak, s ha ráadásul még osztott műszakban dolgozik is az is­kola, végképp nehéz az idő és hely egyeztetése. Gyakori, hogy a gyerekeknek parkok­ban, kertekben kell örsi bú­vóhelyet keresni. Mindemellett a minőségi munka a hozzáértő, elhiva­tott vezetőkön múlik. S ha kellő akarással, lelkiismere­tességgel irányítják a csapat programját, ha nem félnek az újdonságoktól és megtalálják a lehetőségekhez és igények­hez igazodó korszerű szerve­zeti formákat, az eredmény nem maradhat el. Sikeresnek bizonyult például a hetedik­nyolcadik osztályosok klub­mozgalma, amely egyre job­ban terjed, és reméljük, a többi korosztály is megtalálja majd a neki megfelelő tartal­mi munkát, és formai egysé­geket. A Gábor József Általános Iskolában sikerrel indították be a szülők díjának új rend­szerét. Ezt a díjat minden tanév végén annak a pedagó­gusnak ítélik oda, aki a leg­több szabadidő-programot szervezte neveltjei számára, s aki a legjobban tartja a családokkal a kapcsolatot. — Van-e perspektíva a moz­galom számára egy ilyen le­hetőségben? — Feltétlenül A játékosság, a hasznos, értelmes közös programok nemcsak az úttö­rőmozgalom, hanem a csa­lád, a pedagógusok célja is, Reméljük, a jövőben elmosód­nak köztük a szigorú határok és nem egymás ellen, hanem egymás segítségével fogunk a gyermekek érdekében dol­gozni. Műkedvelők Dézsi Ferenc, a KISZ vá­rosi bizottságának titkára, a kongresszus után új feladato­kat lát a KlSZ-alapszerveze- tek előtt. — Számolnunk kell azzal, hogy átmenetileg csökkenni fog a taglétszám. Ám remél­jük, sikerül megtalálnunk azokat az új szervezeti for­mákat, azokat a kulturális, sport és politikai munkaterü­leteket, amelyek hamarosan vonzó programokat kínálnak az új generációnak. Az érdek­lődési köröknek megfelelően kívánjuk a szervezeti életet átalakítani. Az iskolákat, üze­meket, vállalatokat és műve­lődési központokat bázisaink­nak tekintjük. Az ifjúsági klubmozgalom sikereinek alapján feltételezzük, hogy a területi alapszervezetek mun­káját is tartalommal tudjuk majd megtölteni. — A KISZ-kongresszus, az­zal együtt, hogy területen megosztotta a munkát az if­júsággal foglalkozó egyéb szer­vezetekkel, új tevékenységi formákat is tárt a mozgalom a z öregek úgy tartották, a nyár az élet dereka. Ember és természet ek­kor vonja mérlegre munkája eredményét, gyümölcsét. A ter­mészet, amely eddig érlelt, most ad, az ember pedig le­arat és betakarít. A gyűjtés, raktározás ideje ez, az emberi erőfeszítés nagyszerű kitelje­sedéséé a természetben, a nö­vényvilágban. De a nyár a szellemi, fizi­kai erőgyűjtésnek, a kikap­csolódásnak, a pihenésnek is legfőbb időszaka. A szabad­ságát töltő ember ilyenkor merül bele az élmények és emlékek sokszínű és soktit- kú világába. Még a kánikula vakító fénye és melege sem hátráltatja őt a természeti és az ember alkotta szépségek szemléletében. Van, akit a víz­part vonz, van, akit távoli or­szágok lenyűgöző kultúrája. S van, aki életében talán elő­ször pillantotta meg ezen a nyáron a tengert. S vannak, akik a kánikula hősége elöl árnyas erdőkbe menekülnek. Ahová nem szűrődik be a fel­fokozott lárma, ahol megszű­nik az emberi élet külső tün­tetésének minden zaja. Ott, hegyekre kanyargó utakon járva hallgatják az erdők csendjét, amely oly ünnepé­lyes és fenséges, mintha gó­tikus templomba lépne az em­ber. Töltekeznek frissítő, bal­zsamos illatával. Így tett az alföldről hegyvidékre feluta­zott természetbarát kis cso­port is, tagjai már hosszú he­tek óta barangolnak a börzsö­nyi hegyekben. Vtuk végcéljaként érkeztek meg a Dunakanyar fölé ma­gasodó vadregényes zebegényi erdőkbe, amelynek kálvária­dombjáról gyönyörködtünk két hasznaim? — A munkavállalási lehe­tőség fölött például szerintem még' sokat fogunk vitatkozni. Ehhez meg kell találni a meg­felelő normákat, célokat. A KISZ-lakásépítésnek azonban, amelynek már egyébként is vannak a városban hagyomá­nyai, remélem, újabb lökést adnak majd a kongresszus ha­tározatai. A VII. ötéves terv­időszakban 300 KISZ-lakást szeretnénk építeni. Igény len­ne akár a kétszeresére is, de örülünk, ha ennyit meg tu­dunk valósítani. A fiatalok társadalmi munkája, a válla­latok segítőkészsége ugyanis nem elég, szükségünk lenne a hatóságok rugalmasabb ügy­intézésére, gyorsabb admi­nisztrációjára, egyszóval tá­mogatására is. Ügyintézés Most, amikor az ország kü­lönböző részeiről, Mártéiyról, Szarvasról, Egerből, a Bükk- ből, Berekfürdőről, Felsőtár- kányból, s még sorolhatnám a helységneveket, az utc'só tá­borozó úttörők is hazaérkez­nek, s várják már, hogy a tanévkezdéskor ismét talál­kozzanak barátaikkal, osztály­társaikkal, talán okkal re­ménykedhetünk, hogy' a vál­ságos szakasz után az ifjúsági szervezetek mozgalmi élete is fellendül. E fellendülés min­denesetre nem a munkára, lelkesedésre kész gyerekeken, hanem rajtunk, az irányítá­sukra és lelkesítésükre hiva­tott felnőtteken múlik. Márványi Agnes együtt a szemünk elé tá­ruló, lenyűgözően szép Duna- kanyar-panorámában. Lelke­sedéssel beszéltek a Duna­kanyar elkötelezett festőjé­ről, Szőnyi Istvánról, akinek emlékházát megtekintették a községben. Igaz, némi csaló­dással szóltak arról, hogy a kiállítás igen szegényes anya­got tár a látogatók elé a fes­tő személyes tárgyairól, fest­ményeiből. Ezzel szemben egy másik festő számtalan képe tekint­hető meg a Szőnyi-házban. Vajon Szönyi-emlékház, vagy kiállítóterem? — tették fel a kérdést, amit megválaszolat­lanul kellett hagynom, hiszen utoljára, amikor én ott jár­tam, még nagyszerű Szönyi- múzeumként fogadta látoga­tóit az emlékház. Időt szakít­va és megnézve a Szőnyi-há- zat, bizony igazat kellett ad­nom alkalmi ismerőseimnek. Ügy tűnt, mintha a Szönyi- hagyaték valóban másodrendű lenne a kiállított képek mel­lett, amelyek nagyon szépek ugyan, s festőjük Szőnyi mes­ter emlékének tiszteleg a ki­állítással, mégis keserű száj­ízt hagyva a távozókban. Nem úgy az a hétvégi prog­ram, amelyet a festői szép­ségű Dánki-tónál, a tószín­padon rendeztek meg. A 20. Nógrád megyei nemzetiségi találkozóra érkezett hazai és a határ menti néptánc- cs ének- együttesek, gazdag tartalmú, színvonalas szép műsorszámai, valóságos nyári csemegével szolgáltak a nemzetiségi kultú­ra értékei, hagyományai iránt érdeklődő, s abban gyönyör­ködni tudó közönség számára. A Vác vonzáskörzetéhez tarto­zó nemzetiségi csoportok, 3 zsű­ri és a közönség elismerését Súlyos mértékű túlfoglalkoztatás Pazarlóan bánunk a munkaerővel Ki vitathatná: a teljes fog­lalkoztatottság a szocialista társadalom olyan erénye és értéke, amely egyúttal a ka­pitalista gazdálkodással szem­beni fölényét is jelzi. Még ak­kor is, ha nálunk is vannak úgynevezett „várakozók”, te­hát munkahelyre, munkaalka­lomra várók; az elmúlt év végén összesen és mindösz- sze alig kétezren — az ország 89 városában. Érdemes ismételni: a több mint 5 millió aktív kereső mellett — no és persze a szép számmal foglalkoztatott nyug­díjasok mellett iá — alig két­ezer „várakozó” nem okoz tár­sadalmi feszültséget. Már azért: sem, mert közben a legfonto­sabb ipari centrumok munka­erőéhsége változatlanul csilla­píthatatlan. 1984 vége és 1985 decemberé között gyakorlati­lag semmit nem csökkent a munkaerő-kereslet, változás csak annyi, hogy a kínálatban némi — de nem jellemző — növekedés tapasztalható. • A legfontosabb ipari cent­rumokban ezrével Keresik a vállalatok az új m mkaválla- lókat, s persze nem találják Gyakorlatilag nincs tartalék, nincs utánpótlás, legfeljebb egyes körzetekben beszélhe­tünk némi — és ugyancsak nem jellemző — speciálisan egyéni okokra visszavezethető elhelyezkedési gondokról. A munkaerőpiaci helyzet tehát gyakorlatilag változatlan, s már csak ezért is aktuális a kérdés, hogy tudniillik: a tel­jes foglalkoztatás vajon azo­nosítható-e a hazai gyakor­lattal, amely egyértelműen a munkaerővel való pazarlást jelzi. Vagyis: teljes foglalkoztatás helyett inkább egyfajta — és meglehetősen súlyos mértékű — túlfoglalkoztatásról kell be­szélnünk, s látnunk kell vég­re ennek összes veszélyét. Tagadhatatlan jelek bizo­nyítják, hogy a vállalatok most már válogatnak a munkára jelentkezők között, ám válto­zatlanul mereven ragaszkod­nak meglevő munkavállalóik­hoz. Akkor is, ha szükségük van rájuk, akkor is, ha nem. A vállalati termelőmunka — egyéb okok miatt rendre — hullámzik, a munkaerőállo­mány viszont stabil. Senkinek sincs mersze, hogy lemondjon kiváltva, szép sikerrel szere­peltek. A nyár, mintha érezni és tudná vége közelségét, utol­jára nelárugaszkodik még. So­kan most utaznak szabadság­ra. Azok előtt ott lebeg még az a sok felfedezetlen, meg- nem élt pillanat, varázs, amely egyedül csak nekik születik meg a személyes élmények, emlékek síkján. S vannak, akik talán éppen most tér­tek vagy térnek haza nyara­lásaikból, szívükbe örökítve azok emlékét. A Budapest—Szob vasút­vonalon lopva figyelem azt a fiatal hölgyet, aki szintén hosszú útról térhetett meg, nehéz bőröndje, utazótáskája után ítélve. Ahogy kitekint a vonatablakon, arca rezdülései­ből érzem, hogy az ismerős táj nem tudatosul benne, hagyja elsuhanni. A végtelen­be nézés még mindig valami távoli táj, város, élmény igé­zetébe burkolja egész lényét. Lassan nyár vége lévén, el­ül a hőség heve is. Az üzle­tek, hivatalos helységek ajta­járól lekerülnek a kis táb­lák: „Szabadság miatt zárva”, „Szabadság miatt szünetel az ügyintézés”. A bennünk és körülöttünk eddig felgyorsult mindennapok kezdenek visz- szatérni a megszokott, régi kerékvágásba.-rí mberek munkájukhoz, flj az Íróasztalok, a mun­kapadok, a gépek mel­lé, kit hová szólít kötelessége, hivatása. A természet tobzó­dása is lehiggad, hely kell az ősznek. Mert ő is gazdag ám kincsekben! Mégis vitathatat­lan: a nyárban megörökített sok-sok emlék, még évekig — lesz, ami örökre — átizzik szellemi, érzelmi világunkon, s mi örömmel időzünk el benne. Lehet, hogy éppen ez a nyár egyik varázsa, izgal­masan szép titka? Szőrűd Agnes I akár. csak Ideiglenesen is, a felhalmozott munkaerő-tar­talékról, mert — az idevágó rendelkezésekkel és állami biz­tatásokkal ellentétben — sen­ki sem biztos abban, hogy. például a termelési csúcsidő- szak bekövetkeztével villám-! gyorsan hozzá is juthat a szá­mára nélkülözhetetlen létszám­hoz. Magyarán: akárcsak a terméíési kooperáció esetei-, ben, úgy a munkaerőpiaci együttműködésben is'a kölcsö­nös bizalmatlanság jellemzi és vezérli a vállalati magatar­tást. • Tegyük hozzá: nem ok nélkül... Tehát tény. hogy pazarlóan bánunk — gazdálkodunk — a legértékesebb — és legne­hezebben pótolható — terme­lőerővel, vagyis az emberi munkaerővel, ezt tudjuk, el­ismerjük, és nemvítatjuk; ám' gyakorlatilag semmi nem tör­ténik az ügyben, hogy e folya­matot az ellenkezőjére for­dítsuk. Pedig azt is tudjuk, hogy minden olyan gazdaság, ámely a munkaerő tartalékolására, illetve túlfoglalkoztatására rendezkedik be, szinte behoz­hatatlan hátránnyal startol a nemzetközi versenypiacon. Mert a felesleges munkaerő „cipelése” költséghátrányo- kat, hatékonyságbeli problé­mákat jelent. Minden ilyen gazdaság rengeteg energiát po­csékol el, és növekedése azon­nal lelassul, mihelyt az erő­forrásai — közöttük a mun­kaerőforrásai — elapadnak. Az ily módon működő gazdaság vállalatai ugyan jelentős bel­ső tartalékokkal rendelkez­nek, ám hiányzanak a szük­séghelyzetben bevethető kül­ső tartalékok. Profán hasonlattal élve: or­szágszerte kínzó hiánycikk például az M—3-os anyacsa­var. Van olyan vállalat, ahol egy darab sincs e filléres al­katrészből, s van olyan válla­lat is, ahol tízezer darabos készletek halmozódtak, ésvi­A Magyar Nemzet részlete­sen ismertette azt a vizsgá­latot, melyet a Váci Népi El­lenőrzési Bizottság végzett a Börzsöny Termelőszövetkezet­nél, s megírta, milyen ered­ménnyel zárult a revízió. Az EGYT Híradó hasábjain nyilatkozott Jánosi Árpád, a váci fényforrásgyár főmérnö­ke a fénycsövek tömeggyár­tásának sikeres teljesítéséről, az alkatrészgyártásról, a má­sodik félév kilátásairól. A Népszabadság ismertette a Duna Füszértnél kialakí­tott új jövedelemérdekeltségi rendszert. Az első félévben a váci lerakat nem hozta az előírt nyereséget, az érdekelt dolgozók így nem kaptak pré­miumot. A Nógrád munkatársa el­beszélgetett Tóth B. Zoltán­gyázzák féltékenyen, mert tud­ják, hogy hiánycikk. Ugyan nincs szükségük e csavarok­ra, de hát ki tudja... - Az egész problémakörnek — és ezt ne tagadjuk — van bi­zonyos ideológiai-politikai vonzata is: inkább a mindén józan mértéket felülmúló túl­foglalkoztatottság, semmint az akár csak nénány ezres — és országos eloszlásban aligha jellemző — minimális tarja- lék sereg. S ezt a politikai kö­vetelményt a vállalatok is ér­zik. Nem feladatuk, de ttid- ják, hogy felelősséggel tartoz­nak — egyenként' és összessé­gükben — a teljes foglalkoz­tatás fenntartásáért, jóllehet az nem vállalati, hanem álla­mi feladat és garancia. ' ­A szereposztás azonban gya­korlatilag tisztázatlan, a ha­gyományos foglalkoztatási for­mák mellett nem alakultak ki például a részmunkaidős foglalkoztatás intézményesí­tett feltételei — és főleg az ösztönzői —, mint ahogy rit­ka eset a vállalatok közötti munkaerő-kölcsönzés is. Persze kezelhetők e prob­lémák mellékesen is, csak egyet ne feledjünk: a hazai munkaerőpiacot 'most már végképp tarthatatlan ellent­mondás jellemzi. A változat­lanul stabil kapun belüli mun. kanélküliség, és a változatla­nul csillapíthatatlan vállalati munkaerőéhség. Következés­képpen valami módon csak megoldandó, hogy a felesle­gessé váló emberektől minden gond és lelkiismeretfurdalás nélkül szabaduljanak meg a vállalatok, tudván, hogy el­helyezésük semmi gondot nem jelent például az1 állami mun­kaerő-közvetítő hivatalok számára. Mindennek alapfeltétele, hogy végre eldöntsük: van-e különbség — és ha igen, ak­kor mi ez a különbség — a teljes és a túlfoglalkoztatás között? V. Cs. nal, a váci Senior Kötöttáru- gyár vezérigazgatójával. El­mondta, hogy Vácott elsősor­ban kelmegyártá&ra, négy gyáregységükben pedig kon­fekcionálásra rendezkedtek be. A Néphadsereg tudósítása szerint a hadsereg keretei kö­zött működő amatőr művészek ismét összemérik tudásukat, felkészültségüket. Idén szep­temberben Vácott kerül sor a táncosok seregszemléjére. P. R. Zárva az uszoda A váci fedett uszoda kar­bantartási munkák miatt 1936. augusztus 25-től 31-ig zárva tart. A nyitott strandfürdő nyitva tartási rendje változat­lan. ISSN 0133—2759 (Vári Hírlap) A vácszentlászlói Zöldmező Mg. Termelőszövetkezet versenytárgyalás útján bérleti szerződést köt a Gödöllő, Dózsa György út 2. szám alatt levő tej- és tejtermékmintaboltjára Az üzlettel kapcsolatban felvilágosítással és adatokkal szolgál, levélben is, a termelőszövetkezet igazgatási osztálya. A versenytárgyalásra legalább nyolc nappal a versenytárgyalás előtt, írásban lehet jelentkezni. Az ezt követő jelentkezéseket nem fogadják el. A jelentkezőknek egyidejűleg igazolniuk kell, hogy megfelelő szakmai képzettségük van a vezetésre, és nem esnek a külön jogszabályban meghatározott foglalkoztatási tilalom alá. A versenytárgyalás október ó-ón, de. 9 órakor lesz a termelőszövetkezet központi irodájának tárgyalótermében, cím: Vácszentlászló, Fő u. 13. Vác a hazai lapokban Nyár végi pillanatok

Next

/
Thumbnails
Contents