Pest Megyei Hírlap, 1986. augusztus (30. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-26 / 200. szám
Pütt .««.it 1386. AUGUSZTUS 26., KEDD Az árakkal senki sem elégedett Merre tart a nyúltenyésztés? Divatos manapság háborúról beszélni ott is, hol a bírókra kelők nem gyilokkal. hanem az élelmesség, az ügyeskedés, no meg a pénz fegyverével döntik el a ki kit győz le kérdést. Igen, a gazdasági életben gyakori az ilyen, vértéiért eszközökkel történő csatározás. "Volt már málnaháború, parádicsomháború és riyűlhátíorú is — hogy csak a közelmúltra utaljunk. Néhány évvel ezelőtt fölöttébb kívánatossá váltak a tapsifülesek a felvásárlók körében, s ezek a kíváncsi jószágok bizony azokhoz pártoltak, kik a licitet jobban győzték szusz- szak Akkor még volt miből válogatni, a kisüzemi gazdálkodást segítő rendelkezések serkentették a tenyésztői kedvet. S mivel a sovány, fehérjében gazdag nyúlhúst szívesen fogyasztották külhonban is, meg szőrét, és voltaképpen minden porcikáját valamilyen formában hasznosították — szépen jövedelmezett az ezzel foglalkozóknak. Aztán egy éles kanyar következett, a termelői árak felfelé, a felvásárlási árak pedig lefelé kerekedtek, s a nyúltenyésztés — köznapi szó- használattal — leült. Vajon most milyen a helyzet? Gondoltuk, szétnézünk egy kicsit az áfészek portáján, hiszen ők lassan 30 éve törődnek a nyuszikkal meg nevelőikkel. De előtte szólaljon meg két tenyésztő, Pajor József bognár és Polgár Lajos villanyszerelő nyugdíjas eveiket töltik ki ezzel a foglalatossággal, a nagyobb gazdák között tartják számon őket Gödöllőn; 400 nyulat készülnek leadni az idén. Romló tápminőség , —Én, már sokat gondolkodtam azon, hogy abbahagyom — töpreng el Pajor József. — Pedig olyan aranyos állatok, csak nem nagyon fizetnek értük, épphogy van rajtuk valami haszon. Most is, átépítettem a fészert, ketreceket csináltam, belekerült vagy 10 ezer forintomba. És reggeleste tisztogatni kell az ólakat, különben végük. — Annyiból jó, hogy az ember itthon dolgozhat — véli kollégája. — Még a tavaszon 68 forintért vették át, azt hittük, hogy megfogtuk az isten lábát. De nagyon gyorsan „lekapták” az árat. A sok baj mégis ilyenkor jön rájuk, nyáron. Harmincfokos melegben már lesem őket: nem fordul-e föl valamelyikük. Az volna jó, ha mindig egyforma árat kapnánk érte. — Nem tudom, mit csinálnak azzal a táppal is, kiköpi a nyúl. — Most volt benne valami papír, hogy egységesítik — szól oda Polgár Lajos. — Majd kiderül, milyen lesz. De az biztos, hogy nagyon drága, 700 forint mázsája. Egy hétig sem elég egy 50 kilós zsákkal. Egységes árak — Érdekes, ahogy romlik a táp minősége, úgy nő az ára — gondolkodik el Kocsik Ágota felvásárlási osztályvezető a Gödöllő és Vidéke Áfész-től. — A Laboratóriumi Törzsállattenyésztő Intézet keverőüzemétől hozatjuk meg a gabonaforgalmitól, összeállításának receptjét a Környei Mezőgazdasági Kombinát — ezzel a nyúltermel- tetési gazdasági társaságával állunk kapcsolatban — adja meg. Nemrég még a Tszker és a Skála-Coop is partizán- kodtak a körzetben, 68 forintért vették át a nyulakat, függetlenül a színüktől. Környe ezt megelégelte, most a három fél megállapodása alapján egységes árakat alakítottak ki: az első osztályú fehér nyúl kilójáért áprilisban 66 forintot adtak, június végéig 53-at. Most pedig szeptember 28-ig 50-et fizetnek majd, november 1-ig pedig 58-at. Utána nem állnak vissza a korábbi 66 forintra, téli árként csak 62-t kínálnak. — Mennyire szerződtek az idén ?-r- Huszonöt százalékkal kevesebbre, mint tavaly: 45 000 darabra. Ebből 16 ezret az áfész továbbit, a maradékot pedig a veresegyházi szakcsoport. Ök a tóti Vörösmarty Tsz, nyúltenyész- to klubjából váltak ki és 1085-tői gesztorságunk alá tartoznak, árbevétel ük 2 százalékát fizetik nekünk. Te- nyészaiapanyagot állítanak elő, önállóan értékesítenek, szépen fejlődnek. Ezenkívül három, hagyományos szakcsoportunk van és kötünk egyedi szerződéseket is. Sokan felhagytak a nyúltenyésztéssel mostanában. Senki sem elégedett az árakkal, mi sem: kilónként 3 forint árrésből kell a felvásárló munkabérét fizetni, a telep bérleti díját — ami nem a mi tulajdonunk — és az állatorvost. Nem gazdagszunk meg belőle. De hát a tagjainkért csináljuk továbbra is. Békési Istvánná, a Galga- vidéke Áfész elnökhelyettese alaposan felkészült a találkozóra: külön papírra feljegyezte a túrái nyúltársadalom egész történetét. Nyáron többet — 1983-tól folyamatosan csökkent a felvásárolt meny- nyiség, akkor 284 tonna volt, tavaly már csak 185. Az idén — optimisták lévén — 200 tonnára szerződtünk. De a nyúl nem olyan, hogy ma elültetjük és holnap kikel: 60 tonna jött be az első félévben. Pedig ilyen sokat még sosem kínáltak érte, 1933-ban 42,60 volt az átlagár, ebben az évben 60,60 forint. Talán jobban serkentené a tenyésztőket, ha egyenletesebbé válnának az árak, azaz nyáron valamivel többet fizetnének a nyulakért. Megkérdeztük erről Környét, de nemleges választ kaptunk. Partnereik ragaszkodnak ahhoz, hogy télen adják oda az egész évi export- támogatást. Arra sincs mód, hogy emelhessük a 3 forintos árrést. — Milyen a tápellátás? — Megnéztük a Latit, drágának találtuk. Tavaly a gabonaforgalminak egy keverőüzeme indult be Ácsán. Közel van hozzánk, és azonnal odaszólunk, ha porlik vagy más hibája van. Nagykereskedelmi áron vesszük, mázsánként 44 forint az árrésünk. Ebből 5 forintot kapnak a tápértékesítők, így 39 forintból kell kihoznunk a fuvar- költséget. És ha marad még valami nekünk, akkor jók vagyunk. Ennek ellenére nem látom túl tragikusnak a helyzetet. Ám tény, most van a böjtje annak, hogy korábban kedvezőtlenül alakultak az árak. Itt még az a cél, hogy minél több magános gazda lépjen be a hagyományosan működő ki állattenyésztő szakcsoportba. A Vác és Vidéke Áfész viszont gondolt egyet, s letette a válláról a termeltetés gondját. Ez a feladat 1985 második felétől az önállóan gazdálkodó, értékesítő és felvásárló szakcsoportra tartózik. Önállóan segítséggel — Veszteséges volt ez a tevékenység — indokolja még Lajtai István ipari és mező- gazdasági főosztályvezető. — Akár alacsony, akár magas a félvásárlási ár, a jutalék, amit az áfész kap, változatlan. A nyúltáp árrése 44 forint mázsánként, a szállítás költsége meg 59 forint- Meg kellett szüntetnünk a ráfizetést. S úgy láttuk, egy önelszámoló szakcsoport létrehozásának minden tárgyi és személyi feltétele megvan nálunk. A volt kilenc szakcsoportból alakítottuk ki és az együttműködési megállapodásban igyekeztünk kiiktatni az ilyen kapcsolatnál előforduló minden veszélyességi pontot. — És most mi a hasznuk? — Az, hogy nincs ráfizetésünk, ha fogalmazhatok így. — Nekünk az áfész olyan, mint törött lábú embernek a mankó — mondja Éhen István, a szakcsoport elnöke. — Segítség, támasz. Még most se fizettük ki a tőlük kapót! ketrecek árát. Mikor összeálltunk 100-an, úgy képzeltük, a haszon egy részét beruházásra fordítanánk, a többit szétosztanánk a tagok között Alkalmaztunk egy főállású ügyintézőt és egy mellékfoglalkozású könyvelőt, bérüket kigazdálkodjuk, én. meg az év vggi eredménytől függően kapnék ti.szteletdíjat, Mindez nagyon szép lenne, ha az árrés is ehhez igazodna. De hiába volna hét bőre a nyúlnak, nekünk csak egy jutna, ämitvJehuzhatunk. Nem kiszolgálói, kiszolgáltatottjai vagyunk a piacnak. Állítom, hogy tetemes valutát hoz a nyúl az országnak. Akkor miért van a termelői és az exportár között ekkora szakadék? Természetes, hogy legérzékenyebben az árak alakulása érinti azt, ki a munkaerejét adja, a kockázatot vállalja. S e téren nincs túl nagy elégedettség. Ám összességében mégsem olyan lehangoló a kép. Igaz ugyan, hogjr míg 1982-ben majdnem 1700 tonna nyúlhúst vásároltak fel az áfészek, tavaly már csak alig több, mint 900 tonnát. Ennek a mennyiségnek megközelítőleg a felét viszont az idén is teljesítették. A felvásárlási árak pedig évek óta fokozatosan nőttek. Elképzelhető tehát, hogy a korábbi csökkenéssorozat megáll, s erre az ágazatra egy csendesebb időszak köszönt. T. A. Rugalmas belső szervezési intézkedések Igazodás a változó igényekhez A Ganz Árammérőgyár szinte fennállása óta exportorientált vállalatnak mondható, hiszen 1957-ben azon néhány vállalat közé tartozott, amely a felsőbb irányító szervektől önálló jogot kapott. Ez az exportorientáltság megnyilvánul az értékesítési volumenben is. A vállalat fő profilját jelentő fogyasztásmérők nagyobb hányada a külföldi piacokra kerül: minden tíz fogyasztásmérőből 7 darabot ezekben a relációkban adunk el. A gyár értékesítésének több mint 50 százaléka külpiacokon bonyolódik. Az elmondottakból viszont következik, hogy a Ganz Árammérőgyár számára létérdek a külgazdasági kapcsolatok fenntartása, erősítése és továbbfejlesztése. Csökkenő árak Az elmúlt öt évben a külpiachoz való alkalmazkodást összetetté, bonyolulttá tette, hogy egyrészt a világgazdaságban lezajlott negatív tendenciák — amelyek nem kerülték el általában a vállalatok zömét — a fizetőképes kereslet csökkentését, az eladók piacán a verseny fokozódását sem tudta ellensúlyozni az a ' tény, hogy az energiaválság növelte a keresletet a gyár termékei iránt. Másrészt a magyar népgazdaság fizetési mérlegének javítása a nem rubelelszámolású export növelésén túl egyben az import csökkentését, a beruházások visszaszorítását is jelentette. A vállalat külkereskedelmében olyan stratégiát és taktikát kellett kidolgozni és végrehajtani, amely alkalmas volt az elmúlt időszak egyre kedvezőtlenebbé váló külpiaci feltételeihez rugalmasan illeszkedni olyan formán, hogy egyidejűleg a vállalat fejlődése is biztosítható legyen. Tekintettel arra, hogy a vállalat exportárbevételéből a rubel- és a nem rubelelszámolású kivitel megközelítőleg egyenlő arányban részesedik, a két fő exportreláció speciális körülményeit figyelembe véve kellett külkereskedelmi feladatainkat kialakítani. n Nem rubelelszámoilásiú exportpiacainkon, ahol az állami vállalatok, legtöbbször a helyi elektromos művek nemzetközileg meghirdetett versenytárgyalásokon szerzik be az árammérőszükségletet, az elmúlt évek gazdasági visszaesése jelentősen megnehezítette az eladók, így a vállalatunk helyzetét is. Visszatérően megoldandó feladat, hogy szinte évről évre változott a kereslet termékösszetétele, amelyet a belső kapacitások gyors átkonvertálásával sikerült áthidalnunk. Általánossá vált a takarékosság, a beruházások csőkVálltáskák exportra. A csömöri Sirius Bőrdíszműipari Kisszövetkezetben naponta mintegy 100 modern fazonú válltáskát készítenek csehszlovák exportra. Képünkön: Kla- csán Jánosné a táskák összeállításán dolgozik. (Barcza Zsolt felvétele) kentése még a gazdagnak hirdetett „olaj”-országokban is, ez az árammérő-vásárlást is érintette, ami a piaci árak jelentős leszorításában testesedet meg. A fejlődő országok piacáról rendszeresen frissen tartott információk és azok elemzése eredményeképpen sikerült elérni, hogy a csökkenő eladási áraink ellenére számottevően nem esett vissza a nem rubelelszámolású exportunk. Egyéb, korábban jól fizető piacokon a helyes ártaktika kialakításával, gyors szállítási határidők vállalásával, a megváltozott műszaki igények gyors kielégítésével, a vevő szakembereinek kiképzésével olyan piacokon is sikerült benn maradnunk, ahol példák akadnak arra. hogy a megváltozott körülményeket figyelmen kívül hagyok miképpen vesztették el pozícióikat. (Például Líbia, Egyesült Arab Emirátusok.) Ä piacon maradás, újakra való betörés legfontosabb alapfeltétele természetesen a műszaki követelmények kielégítése, a változtatásokra való gyors reagálás, amelynek eredményeként a Világbank által finanszírozott verseny- tárgyalásokon számos rendelést sikerült szereznünk. Néhány példa a műszaki igényekre történő gyors reagálásra: Brazíliában az újonnan kifejlesztett, korábban nem gyártott, gyakorlatilag nullszériát követő kiszállításra vállalkoztunk, sikerrel; perui rendelésre jelentős méretcsökkentést hajtottak végre konstruktőreink, amely egyértelműen szükséges volt a rendelés elnyeréséhez. Pakisztán, Banglades, Sri Lanka speciális műszaki változataira készen állnak a vevő valameny- nyi igényét kielégítő típusok. Új piacok szerzése A már említett takarékoskodás és a fejlődő országoK- ban egyre erősödő tendencia a hazai ipar védelmére számunkra is elkerülhetetlenné tette azt a felismerést, hogy egyes piacokat csak akkor tudunk megőrizni, ha valamilyen formában részt vállalunk a helyi gyártásban, illetve a helyi árammérőgyár alapításában, létesítésében. (Peruban, Marokkóban, Indonéziában ma már a Ganz Árammérőgyár típusait gyártják a folyamatosan szállított alkatrészeinkből, Líbiával a közelmúltban írtunk alá együttműködést, várhatóan 1987-től itt is a mi típusainkat szerelhetik.) Folyamatos kereskedelmi feladatunk a piaci információk (műszaki, kereskedelmi, gazdasági) beszerzése, ezek elemzése, új piacok szerzése. Ezek eltérési módjai: a piacokon a személyes jelenlét, vevőkkel, felhasználókkal az állandó kapcsolattartás, piackutató utak szervezése, ahol a körülmények szükségesnek tartják, ott a helyi iroda fenntartása (Marokkó, Szovjetunió), illetve létesítése (Indonézia), a legmegfelelőbb ügynöki hálózat megszervezése. A szocialista országokkal kereskedelmünket államközi egyezmények keretében kötött szerződések alapján bonyolítjuk. Kapcsolataink közül kiemelkednek a Szovjetunióba és NDK-ba történő szállítások, a forgalom mindkét országba a VI. ötéves terv ideje alatt emelkedett jelentősen. Ekkor sikerült megteremteni annak feltételeit is, hogy az elkövetkezendő öt évben a korábbiakat is meghaladó mennyiségben lesz lehetőségünk exportálásra. A Szovjetunióba már eddig is magas műszaki és szellemi színvonalon álló berendezéseket exportáltunk. A felhasználó új igényei alapján kifejlesztettük saját erőből a legmodernebb technikai színvonalat képviselő, helyszínen programozható mikroprocesszoros elektronikus távszámláló és összegező berendezést, amelyet már 1986-tól gyártunk és szállítunk nagy értékben. A szovjet igények naprakész követeléséhez a Moszkvában működő vevőszolgálati iroda, szakembereink állandó jelenléte, valamint a szovjet árammérő- gyárak szakembereivel való régi, jó kapcsolat is hozzájárul. Modulszerű típusok A piaci elvárásokra, a kereskedelem által diktált igények kielégítésére ma már a vállalat kiemelkedő műszaki fejlesztő apparátust foglalkoztat. A fejlesztés technikai feltételei nagymértékben javultak azáltal, hogy a vállalat saját forrásaiból felépített egy fejlesztőbázist és valamelyest növelte a műszaki fejlesztés műszerezettségét. A piacon, való benn maradás, illetve új piac megszerzése megköveteli, hogy a rendkívül sokirányú igényt rövid határidőn belül ki tudjuk elégíteni. Ehhez egyrészt a gyártmányfejlesztésünknél azt az alapelvet követtük, hogy szerelvényekből modulszerűen összeállítható típusokat alakítsunk ki. Ezzel elértük, hogy ma már egy-egy típuscsaládon belül 25—30 szerelvény1 változtatásával a vevők ezres nagyságrendű típusigényét tudjuk kielégíteni; másrészt a fejlesztés technikai feltételeinek a javítása részben új fejlesztőbázis létrehozásával, részben a fejlesztés műszerezettségi szintjének javításával; harmadrészt a termékeink gyártásához szükséges jelentős szerszámozási igényt ki tudjuk elégíteni egy jó szerszámkészítő szakember- gárdán keresztül. A jövőt illetően középtávú stratégiánkat úgy foglalhatjuk össze, hogy a Ganz Árammérőgyár továbbra is export- orientált vállalat kíván maradni, fő profilja marad még a fogyasztásmérő, a kapcsolóóra és az energiagazdálkodási. műszerek, termelése, de 1984-től intenzív kutatásokkal (értsd: pályázati kiírás, műszaki, kereskedelmi, gazdasági elbírálás) keressük azokat a kiegészítő profilokat, amelyek biztosítják a vállalat számára a „több lábon” állást. Rásegítő intézkedések A népgazdaság fő céljához csatlakozva vállalatunk is alapvető feladatának tekinti a jövőben is a konvertibilis vi- szonylatú kivitel fokozását, amelyet jelen körülmények között az úgynevezett rásegítő intézkedések keretén belül tudunk elvállalni. Ilyen megfontolásból kapcsolódott a vállalat az exportképes termelés fejlődését hosszabb távon elősegítő pályázathoz, amely értelmében 1986-tól 195 millió forint hitelhez jutottunk (150 millió forint gépi beruházás, 45 millió forint forgóalapmegelőlegezési hitel), ennek fejeben vállaltuk, hogy hét éven keresztül 14,1 millió dollárral növeljük tőkés exportunkat. A jelenleg élő szabályozó- rendszer egyik ellentmondását már ezek az operatív intézkedések orvosolták, de van még néhány ellentétes hatású szabályozás is, melynek reformálása időszerűvé vált. Ezek közül ki kell emelni a rubelviszonylatú export után fizetendő termelési adót, amely nem ösztönzi, hanem hátráltatja a konvertibilis elszámolású exportvolumen növelését. Ha egy vállalat olyan körülmények között bonyolít gazdaságos rubelrelációjú exportot, hogy közben jelentősen hozzájárul az ország fizetési mérlegének a javításához, akkor nem ettől a vállalattól kell elvonni a demokratikus exportban elért többletnyereséget más vállalatok veszteséges demokratikus exportjának támogatására. Ezt a nyereséget ott kell hagyni a vállalatnál, hogy önfinanszírozó módon el tüdja tartani saját nem rubelelszámolású exportját egy hosszabb távú piacpolitika megvalósítása érdekében. Remélhetőleg az 1987. évi szabályozómódosítás ezt is orvosolni fogja. SZABÓ ISTVÁN, a Ganz Árammérőgyár vezérigazgatója
