Pest Megyei Hírlap, 1986. augusztus (30. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-23 / 198. szám

r ­-oniosú statisztikák helyett Legfontosabb a megelőzés Idén nyáron talán a szoká­sosnál is szomorúbb híreket közölnek a lapok a vizek ál­dozatairól. Ismét hallani gye­rekek, fiatalemberek oktalan haláláról, akik folyóink, ta­vaink áldozatai lettek. Nehéz lenne kideríteni, közülük há­nyán köszönhették saját fele­lőtlenségüknek — a gyerekek esetében a szülök, a felnőtt­környezet figyelmetlenségének —- a végzetes balesetet, hányán vesztették életüket annak kö­vetkeztében, hogy nem is­merték a vizet, vagy egysze­rűen nem tudtak úszni. Vácot szerencsére elkerülték ezek a nyári szerencsétlensé­gek. Az egész körzetben nem történt idén vízi baleset. S hogy minek köszönhető e ki­vételes helyzet? Reményked­jünk benne, hogy többek kö­zött annak, valamivel felké­szültebbek, tájékozottabbak az átlagosnál a helybeliek. Jakab Béla városi sportfel­ügyelő mindenesetre arról tá­jékoztatott, hogy igyekeznek a lehetőségekhez mérten úszás­ra, vízismeretre és -szeretetre oktatni a környékbeli fiatal­ságot. — Két esztendeje, amióta a fedett uszoda elkészült, rend- s ’•es iskolai úszásoktatásban részesülnek nálunk a diákok Mindennap reggel 3-tói 12-;g övék a medence egy része. Az úszómester és a testnevelő tanár irányítása mellett tanul­nak úszni a gyerekek. Igaz, ugyan, hogy még így sem jár­hat rendszeresen úszni minden iskolának minden osztálya. Hi­szen ahhoz kevés az idő, a hely. De már év elején be­osztjuk az iskolákat, s a ne­kik jutó néhány órában ma­guk döntik el, mely osztályok részesüljenek az oktatásban. — Ez azt jelenti, hogy pár év alatt elérhetnénk, hogy va­lamennyi nyolcadik osztályt végzett gyermek megtanuljon •úszni? — Igen. Szeptembertől ismét beosztjuk az iskolákat, s fel­tehetően most olyan osztályok kerülnek sorra, akik még nem tanultak úszni az előző két év­ben. A kis iskolák előnyben vannak, hamarabb kerülnek sorra a gyerekek. De a na­gyobb intézmények is elérhe­tik, hogy nyolc esztendő alatt valamennyi tanulójuk része­sülhessen az úszásoktatásban. — A strandon kívül itt a Duna, amely még a jó úszók számára is veszélyes. Idén sze­rencsére Vác körzetében a Du­nán sem történt baleset. Ez is a jó felkészültségnek köszön­hető? — Úszásra részben szeny­nyezettsége, részben gyorsasá­ga, veszélyessége miatt nem alkalmas a váci Duna-szakasz. Azoknak, ak'ik mégis fürdeni akarnak, a vízi rendőrséggel gyűlik meg a bajuk. Más szempontból azonban kihasz­náljuk a természetes vizet. Szívesen fogadjuk az evező­söket és motorcsónak-szakosz­tályunk is működik. Más spor­tolási lehetőséget is kínál a Duna, nemcsak az úszást. S aki ezeket rendszeresen űzi és jól ismeri a vizet, már ke­vésbé kiszolgáltatott a vízi balesetnek. — Az uszodában részesül­het-e úszásoktatásban az, a'ci önként vállalkozik rá és fe­dezi a költségeket. — Az úszásoktatás a Váci Vízmű SE feladata, ök szak­szerűen foglalkoznak vele, s ugyanakkor az önköltséges oktatás az egyesületnek bevé­telt is jelent. A felkészültség, a kellő víz- biztonság, számtalan veszély- forrással szemben védelmet nyújthat. Persze ennek elle­nére az óvatosság, a körülte­kintés is elengedhetetlen. De ami a legfontosabb, nem ele­gendő félteni gyermekeinket, fel kell őket készíteni a vá­ratlan helyzetekre. Reméljük, ezen a területen idén is előre­haladnak a helybeliek. Márványi Agnes Égett erdő, avar és lakás Szirénázó piros autók Sokszor kérték a tűzoltók segítséget Az aratáson szerencsésen túl vagyunk. Gabonát nem ért tűzeset miatti kár, de Baráth Sándor tűzoltó-százados tá­jékoztatása szerint gyakran csengett a 05-öt hívószámú te­lefon, sokszor kérték segítsé­güket az elmúlt hetekben Vá­cott és a hozzájuk tartozó Észak-Pest megyei területen. A szárazság, a kánikula ve­szélyes az erdőkre, különösen akkor, ha az felelőtlenséggel, eldobott cigarettavégekkel pá- rösul. Vácrátót határában fél hektáros táblán égett le egy tízéves fenyves. Harmincezer forint a sződi Virágzó Mgtsz kára. Ennek a gazdaságnak okozott kárt az őrbottyáni er­dőtűz is, ahol két hektáron fogott tüzet az akácerdő avar­ja, szerencsére gyors volt a beavatkozás, így csak négy­ezer forint a kár. őrbottyán határának másik részén há­rom és fél hektáron pusztított az avartűz, itt a becsült kár nyolcezer forint. Sokszor kértek segítséget lakásban keletkezett tűzesetek megfékezéséhez. Foton, a Ki­nizsi utca 28. számú házban egy négyéves gyerek gyufával meggyújtotta játékmackóját. Tüzet fogott a kis ágya, égett az ágynemű, bútor: nyolcezer forint a kár. Vácott, a Ha­raszti Ernő utca 39. számú társasházban is könnyen lehe­tett volna nagy értékű kár a figyelmetlenségből. A máso­dik emelet 6. számú lakásá­ban a mosogató alatti edény­ben kigyulladt a szemét: ti­zenháromezer forint kár ke­letkezett bútorban, konyhai felszerelésben. Ugyancsak Vá­cott, a Jókai utca 5 szám alatti kozmetikus helyiségben tűzön gyantát melegítettek. Megégett a padló. A tűzoltóság változatlanul azt kéri a lakosságtól, hogy fokozott mértékben igyekez­zék megelőzni a tűz pusztítá­sát. Erdőben nagy kárt okoz­hat egy eldobott cigarettavég, lakásban egy hibás elektro­mos háztartási készülék. Vi­gyázzunk értékeinkre, hogy minél ritkábban gördüljenek ki a Szilassy utcai nagykapun a szirénázó, piros tűzoltóau­tók. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 198. SZÁM 1986. AUGUSZTUS 23., SZOMBAT intézkedések kevés eredménnyel Hlyen becsülete van a munkának? Megvallom, elgondolkodtat az a tény, hogy a kormányzat újabb intézkedésre kényszerül a munkaidő teljesebb kihasz­nálása, a munkafegyelem javí­tása végett. Állampolgárként fonáknak érzem ezt a helyze­te^ hogy kormányzati szinten olyan kérdésekkel kell foglal­kozni, hogy a munkahelyen — munkaidőben — dolgozni kell, nem pedig magánügyeket in­tézni, családi eseményeket ün­nepelni, borozgatni vagy egy­szerűen csak az időt lopni. Am, hogy a munkahelyi laza­ságokat, fegyelmezetlenségeket nem nézhetik tétlenül és ez ügyben tenni, lépni kell, erről azt hiszem a tények meggyő­zik az embert. A városi pártbizottság ta­nácstermében a napokban tit­kári értekezleten vitatták meg a munkafegyelemmel kapcso­latos kérdéseket. Az ott el­hangzott tájékoztatóból gyűj­töttünk össze egy csokorra va­lót. Létszámcsökkentés Halász Sándor, a sződi Vi­rágzó Termelőszövetkezet pártvezetőségének titkára töb­bi között elmondta, hogy a mezőgazdasági üzemekben évek óta eredményesen foglal­koznak a munkafegyelem kér­désével. Különböző fórumokon tájékozódtak, informálódtak a vezetők a munkaidőalap vé­delmére, kihasználásának javí­tására, a munkafegyelem szi­gorítására irányuló központi törekvésekről, ismerik az ez­zel kapcsolatos kezdeményezé­seket és nem vitatják annak szükségességét. Ennek megfe­lelően a felsőbb szervek elő­írásai alapján elkészültek az intézkedések a szövetkezetnél. Már 1980-ban, a Budapesten működő szolgáltató ágazatokat — amelyek kevésbé ellenőriz­hetők — felszámolták és in­kább a helyi telepítésű üze­mek létesítését szorgalmazták. Emellett nagy gondot fordítot­tak a munkahelyi körülmé­nyek javítására. Az elmúlt öt esztendőben szinte valameny- nyi üzemrészben építettek szo­ciális létesítményeket, új gép­műhelyt alakítottak ki. Minden üzemben kidolgoz­Tessék várni, kérem! M indent megtesznek a ren­deletek fogalmazói azért, hogy a munkaidőt minél job­ban kihasználhassuk és a sza­badidőnk se menjen rá az ügy­intézésre, a hivatali útvesz­tőkben való bolyongásra. Az összes erőfeszítés hiábavaló azonban, ha egy olyan apró­ság, mint a nyári szabadság mindent föl tud borítani. Nem egyedi jelenség, hogy a távol­lévő ügyintéző feladatát nincs, aki elvégezze. Egyik legkényesebb és ugyanakkor a legtöbb utána­járást. megkövetelő dolog, ami egy megvásárolandó vagy má­sikra cserélhető lakás körül mozog. Nem mondhatjuk, hogy elvétve keresik az OTP-t ilyen ügyben, mégis csak egy­valaki érti a teendőket, mint például az illetékek mértéke, lakáskulcsátadás, és hasonlók. Ha valakit berendeltek, min­den dolgát félretéve jön a megadott időpontban. Szabad­ságot vett ki, vagy vidékről utazik ide, nem érdekes, szét­tárt kezekkel jelzik: sajnos, nincs itt a kollegina, nem te­hetünk semmit. Azt kell hinnem, nem tisz­teljük egymást eléggé, s nem is vagyunk még feinőttkorúak, ha az ilyen és hasonló .esetek­ben nem vesszük a fáradsá­got ahhoz, hogy még idejében lemondjuk a megbeszélt idő­pontot. Erre a megoldásra, ugye, igen kevesen gondol­nak? Talán olvasva ezt a zsör- tölődést, nem is értik az egé­szet: miért is van szükség ilyesmire? Nyáron úgyis ki­sebb a létszám, minek a túl­terhelt dolgozókat még job­ban „hajszolni”? A posta, a telefon is pénzbe kerül, a ked­ves ügyfél, ha fontos neki, úgyis visszajön, mást nem te­het! V alóban nem tehet mást, mert kiszolgáltatott. Ha azonban tud, védekezik. Ho­gyan? Például kilóg a munka­helyéről. De lehet, hogy ez­alatt őt is ügyfél keresi, aki szintén munkaidőben van. Ha elengedjük a fantáziánkat, könnyű elképzelni, milyen eredményhez vezetne, ha a vé­letlen egyszer megtréfálná a világot, és mindenki egyazon időben a másikat keresné, munkaidőben. Sőt a válasz mindenütt egyforma lenne: „Tessék várni, kérem!”...? Dudás Zoltán ták a teljesítmény szerinti bé­rezést, s egyúttal felülvizsgál­ták a munkahelyeken a terme­léshez szükséges dolgozók szá­mát. Ennek alapján több üzemben csökkentették a lét­számot. 1980-tól a gazdálkodá­si területen összesen százöt­vennel csökkent az alkalma­zottak száma. Természetesen a teljesítményekhez igazodtak a bérek is, öt év alatt átlago­san huszonöt százalékkal nőtt. Ösztönző bérezés Az intézkedések ellenére előfordulnak munkahelyi ita­lozások és igazolatlan hiány­zások. Az utóbbit a gazdaság­tól független tényezők is elő­mozdítják. Többek között a szolgáltató egységek, üzletek nyitva tartása nem a munka­időhöz alkalmazkodik. Munka­időn túl lehetetlen egy-egy problémát elintézni. Addig nem beszélhetünk munkafe­gyelemről — hangsúlyozta az előadó —, amíg a gazdasági egységek nem egységesen értel­mezik az idevonatkozó rende­leteket. Például, ha a szövet­kezet elbocsát egy dolgozót a munkafegyelem sorozatos meg­sértése miatt, az a területen még aznap el tud helyezkedni, úgy, hogy a korábbi fizetésé­nél többet kap. Negatív hatás­sal van a munkaidő kihasz­nálására a rossz anyag-és al­katrészellátás is. Addig gyöke­res változtatásról nem lehet beszéLni, míg ezeket az ellent­mondásokat nem számolják fel — mondotta befejezésül Ha­lász Sándor. Cseri Imre, a Ganz—Danu­bius Konténergyár váci üzemi pártvezetőségének titkára rész­letesen beszámolt a helyi in­tézkedésekről. Szólt arról, hogy az első félév munkafe­gyelmét elemezték és a tava­lyi évhez képest nem sok ja­vulásról adhat számot. Számos intézkedés született a gyár­ban is a munkaidő jobb ki­használása érdekében. így töb­bek között szabályozták a ki­lépők engedélyezését, melyet csak nagyon indokolt esetben vehetnek igénybe a dolgozók. Sajátos helyzete az üzemnek, hogy a város szélén helyezke­dik el. Igen gyakori a késések száma az autóbusz-közlekedés miatt. A helyi járatok nem iga­zodnak a műszakok befejezé­séhez, mivel sok a bejáró dolgozó, akik a csatlakozó já­ratok miatt negyedórával, fél­órával korábban kénytelenek abbahagyni a munkát. Tavaly a gyártástechnológia átszervezésével olyan ösztönző bérezési rendszert dolgoztak ki, amellyel a dolgozók negy- ven-ötven forintos órabért is elérhetnek a nyolcórás mű­szak alatt. A vállalkozás any- nyira jónak bizonyult, hogy a gazdasági munkaközösségek veszítettek az üzemrészen be­lül jelentőségükből. Egy-egy nagyobb ünnep előtt sikeresen bonyolítanak le a gyárban kü­lönböző vásárlásokat; pél­dául ezekben a napokban az iskolakezdés előtt nagy sikere van a tanszervásárlásnak. Akárcsak a többi gazdasági egységeknél, itt sem tudnak mit kezdeni azokkal az objek­tív tényezőkkel, amelyek az ügyintézésből erednek. Hiszen számtalan esetben meggyőződ­hettek arról, hogy a munka­időn túli ügyintézés csak lát­szatintézkedés, mert délután például már nem lehet pénzt befizetni az OTP-ben, vagy érdemben intézkedni a taná­Kovács József, a Vác és Környéke Áfész pártvezetősé­gének titkára a kereskedelem sajátos problémáit mondta el. Nagyon nehéz például a két­száz kereskedelmi egységben dolgozóknak úgy rendezvényt szervezni, hogy az valahol ne menne a munkaidő rovására. Az üzletekben dolgozóknak szintén a személyes problé­máik elintézése körül csopor­tosulnak a gondjaik. A gye­rekek elhelyezése a bölcsődé­ben, óvodában és hosszan so­rolhatnánk ... Valamelyest ja­vult a helyzet a boltok új üze­meltetési formájának beveze­tésével. A szerződéses és jöve­delemérdekeltségű üzletekben jobb a munkafegyelem. Láíszatiigyintézés Juhász János, a városi párt- bizottság munkatársa a vita összefoglalójában elsősorban olyan kérdések fontosságát emelte ki, amelyekről a vita során nem esett szó. így pél­dául beszélt a munkafegye­lemhez szorosan kapcsolódó munkaerkölcsről. Ennek kap­csán az emberekben olyan kérdések fogalmazódtak meg, van-e becsülete a munkának, érdemes-e törzsgárdatagnak lenni egy munkahelyen? Surányi János Galéria Madách így, vessző nélkül. Több­ször megismételve a Ma­dách Imre Művelődési Központ egyik rendezvé­nyét hirdető plakáton. Ha a vesszőt kitesszük, értelmező jelzői szerepet kap a Madách tulajdon­név, így helyesírásilag he­lyes, de a nyelvi szerkezet, így sem magyaros. Miért? Mert nyelvünk ősi finn­ugor öröksége, hogy a jel­ző megelőzi a jelzett szót, s annak toldalékéit nem veszi jel. A Madách Galéria (így helyes!) olyan jelzős szer­kezet, amelyben a Madách szó nem sorolható be az alárendelt szószerkezetek determinánsának egyetlen fajtájába sem. Ugyanis nem Madáchnak a galériája (ekkor birtokos jelzős szer­kezet lenne), nem is a mi­nőségjelzős szerkezetet jut­tatja eszünkbe (ugyanis nem a milyen kérdésre fe­lel), hanem a jelentéstömö­rítő szószerkezet példája. A Madáchról elnevezett, a Madách Imre Művelődési Központban lévő, ott he­lyet kapó galériáról van szó, s ezt a Madách Ga- ria jól fejezi ki. Az értelmezös szerkeze­teinkhez hasonló nyelvi formák (jól vagy rosszul) egyre inkább terjednek. Erről már több nyelvmű­velő írás látott napvilágot a lapokban. A nyelvműve­lők arra intenek, hogy az ilyen fordított szószerkeze­tekhez csak akkor fordul­junk, ha valóban szüksé­gesek, azaz értelmezői sze­repet tölt be a szerkezet második tagja valójában is. Ekkor vessző kell az értelmezett szó és az értel­mező közé. Ilyen példa az István, a király nagy sikerű színpad­ra meg filmre is átírt mű. A Galéria Madách pedig értelmetlen, a divatot maj­moló, de a nyelvi szabá­lyokat semmibe vevő olcsó (?) reklámfogás. Dóra Zoltán A bíróság majd dönt A keszeg! üzem egy napja 8 A július 30-i lapszá- ^ munkban megjelent, „A ke- \ szegi üzem egy napja” cí- § mű riportunk nyomán ol- ^ vasóinktól hozzászólás ér- % kezett; „A cikk a DCM kezelésében levő keszegi bányaüzem múlt­járól és jelenéről szólt. A cikk írója megszólaltatta Szádóczki Lászlót, a bányaművelési cso­port vezetőjét, aki beszél a falu lakóinak a bányaműve­léssel kapcsolatos, évek óta tartó panaszairól. Ezeket a pa­naszokat megalapozatlannak tartja, azt állítja, hogy a rob­bantások nem veszélyeztetik a lakók nyugalmát. Ezt a véle­ményt Pintér Sándor, a DCM igazgatója is megerősíti... ... Az igaz, hogy a cikk célja az üzem bemutatása, de ha a termelésnek ez a vetü- lete is szóba kerül, elvárjuk a szerkesztőségtől, hogy fórumot adjon az ügyben érintett má­sik fél, az itt élő lakosság vé­leményének is. A falu valóban gyönyörű környezetben fekszik, éppen ezért érthető, ha a bányamű­velés mindenki által jól is­mert környezetromboló hatá­sát nem fogadták és nem is fogadják kitörő örömmel. Azt mindenki elismeri, hogy a bá­nya művelésére a népgazda­ságnak szüksége van. Azt azonban kevésbé, hogy a ter­melés káros következményeit minden zokszó nélkül el kell viselniük. A legnagyobb kár a min­dennapos robbantásokból fa­kad. Ennek következtében megremegnek a házak falai, tetőszerkezete, megrepedezik a vakolat. Tehát a házak állaga romlik. Értékesíteni az ingat­lanokat a körülményeink miatt csak áruk alatt lehet. Az érintett lakók emiatt kár­térítési követeléssel bíróság­hoz fordultak. A kép tehát nem olyan ró­zsaszínű, mint az a cikkből kiderül...” A dr. Gyetvai Ferenc és a tizenöt keszegi aláíró levelé­nek azért adtunk helyt, mert valóban el kell ismerni, hogy a bányaüzem a közelben élők számára sok kellemetlenséget okozhat. Kártérítési követelé­seiknek azonban sem mi, sem a nyilvánosság nem tud eleget tenni. A vita eldöntésére való­ban csak a bíróság hivatott. Levelük közlésével azonban, reméljük, eleget tettünk a probléma reális, mindkét szemszöget bemutató ismerte­tésének. Mr. A. t Zárára előtti a hangulat Többesztendős múltra tekint vissza az Árpád úti Általános Iskola és Gotha „Karl Liebk­necht” nevű iskolájának kap­csolata. Először az énekkar és a go- thai úttörőház látogatta egy­mást, majd a múlt évtől cso­portos cseretáborozás biztosít­ja a pajtásoknak, hogy meg­ismerkedjenek egymás életé­vel. A múlt esztendőben 100 váci és 100 gothai tanuló kö­zött jött létre barátság. Az idén ennél jóval kevesebben, 40 fővel utaztak a mieink az NDK-ba, s ugyanennyi német gyerek kezdte meg nálunk a táborozást. A Pokolszigeten már zárás előtti a hangulat, hiszen las­san közeledik a tanévkezdés és a tábortüzek kialszanak. Ám a tábor személyzete min­dent megtesz, hogy a külföld­ről érkező úttörők jól érez­zék magukat. A vendéglátók változatos programot készítet­tek vendégeiknek. A városné­zés mellett megismerkedhet­nek a Dunakanyar szépségei­vel. Kirándulnak Törökmező­re, Szentendrére, Esztergomba, lubickolhatnak a váci strand hűs vizében. — ra ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents