Pest Megyei Hírlap, 1986. augusztus (30. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-23 / 198. szám
Három aszódi kisdiák h Szombati jegyzet 11 A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIII. ÉVFOLYAM, 198. SZÁM 1986. AUGUSZTUS 23., SZOMBAT Világítás, járda - Jurán Döntés után, szeptemberben Az árokba ugrálnak rémületükben Meghívtak a garázsba Hárultak a rideg falak Egészen más ügyben jártam Túrán, de amikor valakinek megmondtam, hogy lapunkat képviselem, megszólalt a hátam mögött Hátai Sándor: A Zsámboki úton — Nna, újságíró!.. : Ezzel kezdődött, vagy inkább folytatódott az az ügy, ami egyesek szerint három, mások szerint öt éve megoldatlan. Aztán bekapcsolódott a beszélgetésünkbe Szénási Dezső és Szénási Antal, majd egyre többen gyűltek össze a Zsámboki útra néző vegyesbolt előtt. Fél óra alatt csaknem százan szorongtak körülöttem, s felháborodottan magyarázták, hogy a bolttól néhány méterre van csupán a nagyközség belterületének határát jelző tábla, de azon túl, a Zsámboki út mentén, és a keresztező utcákban még vagy hetven ház lakói állandó életveszélyben vannak, ha a település belsejébe akarnak eljutni. Ugyanis a Zsámboki út egyik oldalán sincs járda, s a nyolcvan kilométeres — nemritkán nagyobb! — sebességgel közlekedő járművek elől az emberek gyakran az árokba ugrálnak rémületükben. Az esti órákban pedig koromsötétben van az az útszakasz. Tehát a jelen körülmények között sem gyalogos, sem kerékpáros nem érezheti magát biztonságban a száguldó gépkocsik miatt, s azért, mert nincs padkával védett gyalogjárda. Ez a visszás helyzet a Zsámboki út mellett épült új lakónegyedben élő több száz felnőttet és gyereket érint. A helybeliek panaszával megkerestem a KM gödöllői igazgatóságán a közlekedési felügyeletet, majd az autópálya-felügyeletet. Utóbbi helyről azt a tájékoztatást kaptam, hogy a Túrái Tanácsnak egy tervezettel kell megkeresnie az autópálya-felügyeletet, s ha az kellően megindokolt, valamint az elképzelések és a lehetőségek egyeznek, akkor semmi akadálya nincs a sebességkorlátozó tábla kihelyezésének. Higanygőzlámpa Am a KRESZ-tábla kihelyezése érthetően korántsem nyugtatná meg a helybelieket, hiszen a járda, és a közvilágítás hiánya továbbra is gond maradna. A végleges megoldás lehetőségeit firtatva fölkerestem Túrán Král Lászlót, a végrehajtó bizottság titkárát. A tanácsi vezető elmondta, hogy nem ismeretlen előtte g Zsámboki út mentén lakók panasza, ami azonban nem egyedi a nagyközségben, ugyanis nagyon kevés szilárd burkolatú járdája és útja van a településnek. Ezt a helyzetet A GATE Tangazdaság Nagygombosi kerülete és tetőlécet értékesít lakosság és közületek részére. Lambéria ára mérettől függően 100-330 Ft/nrr Tetőléc: 6720 Ft/m3 Cím: Hatvan-Nagygombos, Magtár. Telex: 25-344. Telefon: 38-11-533. azonban a tanácsi vezetés nem tekinti elfogadhatónak, ki is dolgozták a járda- és a közvilágítási hálózat ötéves fejlesztési tervét, amelynek megvalósítása 1987-ben kezdődik. A fejlesztési terv szerint a főbb útvonalak vadonatúj higanygőz lámpatesteket kapnak, a régi leszerelt világítótesteket pedig hiánypótlásként a mellékutcákban, s a település peremén ismét fölszerelik, így kerül majd a Zsámboki út említett szakaszára is három hagyományos utcai lámpa. Erre a megoldásra a szűkös anyagiak kényszerítik a tanácsot. Panaszra pedig aligha lesz ok, mert így is sokkal világosabbak lesznek az esti Túra utcái, hiszen az új hgl- lámpák a réginél nem nagyobb teljesítményfelvétel mellett sokkal erősebb fényt sugároznak majd, az alsóbb rendű utak megvilágítását pedig nagyon jól ellátják — úgy mint eddig — a hagyományos izzóval felszerelt lámpák. A közvilágítás és a járdahálózat fejlesztését a lakásonként a teho számlájára befizetett 200 forintokból kívánŰjabb szép köztérrel gazdagodott a város. A tavasszal átadott tanács- és pártház környékének rendezésével a városgazdálkodási vállalat dolgozóit bízták meg. A munkák elkészülte után az átadási ünnepségen Kiss József, a VGV igazgatója tett jelentést az elvégzett feladatokról a megjelentek előtt Papp István városi tanácselnöknek. Elmondta, hogy mintegy négymillió foA közelmúltban külső munkatársunk olyan írását jelentettük meg, amelyben szóvá tette, hogy az egyik szolgáltató üzletből egy órával a zárás előtt kitették a szűrét. A megjelenés napjának délelőttjén már telefonáltak az illetékes cég központjából, s elismerték, dolgozójuk hibázott, felelősségre vonják, sőt a szerkesztőségnek is küldenek majd levelet. (Eddig még nem érkezett meg.) Azt is megkérdezték, hogy ha valaki leírja a rossz tapasztalatát, azt mi csak úgy leközöljük, az érintett megkérdezése nélkül? Miért ne közölnénk le? Ha jót írunk, ugye, ez sosem gond. Az emberek, így a mi cikkírónk sem töltik azzal az idejüket, hogy valószínűtlennek tűnő ötleteket kitaláljanak. Mert .mi ez, ha nem valószínűtlen? De megtörtént! Azt sem mondhatjuk, hogy nem közügyről van szó! Ha őt kitették, maholnap mindenkit akkor tessékelnek ki kiszolgálás helyett, amikor kedvük lesz. A minap mi kerültünk hasonló helyzetbe. Augusztus 16-án, szombaton este a csodálatos arborétumi hangverseny után úgy döntöttünk, vacsorázzunk a városban. A hely, ahová szeretünk betérni, a Napsugár étterem, zárva volt. Nosza, felkerekedtünk megnézni a nemrég átadott mogyoródi csíkvölgyi Pipa csárdát! Isimét megcsodáltam a szép belsőt, míg feladhattuk a rendelésünket. Tíz perccel kiják megvalósítani. Ám tény, hogy ez a nem nagy összeg látványos eredményeket aligha tesz majd lehetővé, éppen ezért a tanácsi vezetés számít a jövőben is a lakosság hathatós társadalmi munkájára, s további anyagi hozzájárulására, különösen a járdaépítés terén. Mert egyféle pályázati rendszert terveznek, amelynek értelmében az az utca számíthat járdára, ahol a lakosok a legtöbb társadalmi munkát, és anyagi hozzájárulást vállalják. KI mennyit vállal Azt pedig, hogy melyek lesznek azok az utcák, ahol elsőként megkezdhetik a járdaépítést, tanácsi testület dönti el, értelemszerűen a felajánlások mértékének figyelembe vételével. A Zsámboki út közelében lakókat pedig azzal nyugtatta meg Král László vb-titkár, hogy a nagyközség belterületének határát jelző táblát egy várható testületi döntés után szeptemberben helyezik át, ezzel az említett, útszakaszón is automatikusan hatvan kilométeresre csökkentve a gépjárművek sebességét. Aszódi László Antal rintba került a tér kialakítása. Papp István tanácselnök arra emlékeztetett, hogy a Szabadság téri díszkút és környéke építésekor úgy határoztak, folytatják a városszépítő tevékenységet. Minden évben egy-egy teret, vagy parkot építenek, tesznek rendbe. A tér nemcsak a középületben dolgozóké, hanem a város és a körzet minden lakójáé. Pipa lettem lene óra előtt egy levest, két adag rántott májat, egy 20 dekagrammos roston sült pisztrángot, egy-egy uborka- és csíkvölgyi salátát kértünk a pincértől. Telt-múlt az idő. Végre jött a felszolgáló a levessel. Ügy gondoltam, azért hozza ilyen későn, hogy a második fogást ne válassza el sok idő az elsőtől. Hiszen ezért vacsora a vacsora. Már jó fél órája vártunk, néha elaludt a világítás, az, italpulttól elment az ott dolgozó, a felszolgálók ugrottak be helyette. Ezt az első napok gyakorlatlanságával magyaráztuk. De azt már nem, hogy háromnegyed tíz előtt egykét perccel kapták társaim a májat, majd még később én a halat. A pincér azzal érvelt, hogy azt előbb fel kellett engedni, mert a hűtőből vették ki. De miért nem mondta ezt a rendeléskor? Hiszen tíz perccel a záróra előtt nem lehet egy halétel elfogyasztásába kezdeni. Sajnos sem sót, sem a megrendelt salátát, de még kenyeret sem szolgáltak fel, sokadik kérésünk után sem. Ezt társaságom egyik tagja már nem bírta idegekkel, elhagyta a csárdát. Elment az étvágyam nekem is, de mégis hozzáfogtam a vacsorához. Nem ment le a falat, a köret Talán lehetetlen dologra vállalkozna az, aki össze szeretné számlálni, hányféle lehetőséggel kedveskedtek már ez idáig is a felnőttek a szünidejüket hasznosan eltölteni akaró diákoknak. Azonban akármennyire is bőséges a jó- akaratú szándék, előbb-utóbb bekövetkezik az üresjárat. Sajnos, az esetek többségében csoportos rendbontássá alakul a helyzet. Hogy másképp is el lehet tölteni ezt a válságosnak tűnő időt, igazolja három aszódi kisdiák rendhagyó kezdeményezése. A tanácsi bérházban lakó Bálik Orsolya és ikertestvére, Gabriella, valamint hasonló korú barátnőjük, Greguss Margit, nagyon unatkoztak. Az egyik délelőtti beszélgetés alkalmával felvetették egymás közt: mi lenne, ha a házban lakó kisebbeknek gyermeknapot rendeznének. Az ötletet hamarosan tettek követték. Számba vették, kiket fognak meghívni. Mindenki apró virágokkal díszített meghívót kapott, a következő szöveggel: Szeretettel várunk pénteken az udvaron. Ha rossz idő lesz. a garázsunkban. Készülj fel, mert bábkészítés, papírterítővágás, rajzolás és festés, valamint más izgalmas verseny is lesz. Orsolya nemrégen részt vett egy szaktáborban, ahol bábkészítést tanultak. így hát kellő tapasztalata volt a báb- készítés terén. A megadott napon hatalmas zsákkal vonult le a garázsba. Nem feAugusztus 23-án, és 24-én: Gödöllő, művelődési ház: A gödöllői kastély a századfordulón, kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. A hónap gödöllői műtárgya: A Halottas dicséret, megtekinthető az előtérben. 1 'o Helytörténeti gyűjtemény: Természeti környezetünk, kiállítás Gödöllő és környéke növény- és állatvilágáról, az erdő- és vadgazdálkodás történetéről. A régi Gödöllő, kaA hagyományokhoz híven most is egész napos programot szervezett augusztus húszadikán a nagyközség lakossága számára az aszódi KISZ- és népfrontbizottság. Talán az éjszakai eső utáni hűvösebb idő a csárdában hideg vodt, de a halat sem engedték fel rendesen, frissen sütve is csak langyos volt. Ügy tűnik, a salátákat is fel kellett engedni, azért nem kaptuk idejében. Mire eltűnt a fagy róluk, a csíkvölgyi meg sem mairadt, én nem kaptam semmit. Az uborkából paradicsomsaláta lett, magam pedig pipa lettem a Pipa Csárdában. Kicsit váratlan rögtönzés volt ez vendéglátóim részéről. Nem baj, a számlát kifizettem. Ügy tűnik, számukra ez volt a lényeg. Az sem hatott meg, hogy a salátákért nem kellett fizetni, noha meg sem ettük. A húszdekás halból harminedekás lett. Kisebb nem volt, de ezt is csali utólag közölte a felszolgáló. Magam sajnos azok közé tartozom, akik ennyi pisztrángért napi öt órát dolgoznak. Lehet ez magánügy? Nem hiszem. Tollat már másért is ragadtam. A csárda megnyitásáról ugyanis magam tudósítottam a lapot, az olvasókat. Kötelességemnek érzem azt is megírni a pontos tájékoztatás érdekében, hogy csalódtam az új vendéglátóegységben, amely a Gödöllő és Vidéke Áfésznek hatmillió forintjába került. Balázs Gusztáv ledkezett meg a színes gyöngyökről sem, mert gyöngyfűzés is szerepelt az elképzelései között. Gabriella mindig szívesen és tehetségesen rajzolt, ő az összes zsebpénzéért rajzlapokat és festőeszközöket vásárolt. Margit mindig lelkesedett az ügyességet próbára tevő versenyekért. Terveiben lekvároskenyér-evés, li- monádéivás, szappanbuborékfújás szerepelt. A kitűzött időre hárman kitakarították és berendezték a garázst. A meghívottak jól érezték magukat. Az elkészült bábokat, rajzokat, térítőkét pedig kiállították az épület csupasz lépcsőházában Az addig rideg, hideg falak így váltak színessé, barátságossá. Az ötletgazdák maradéktalanul megvalósították minden elképzelésüket. Amint később megtudtam, mindhárman élvezték mindazt, amit csináltak, de Margit azért még hozzátette: — Máskor jó lenne, ha a felnőttek segítenének nekünk egy kicsit. K. I. Cs. ■ MS Augusztus 23-án és 24-én: Sókirályfi menyasszonya. Színes, magyarul beszélő csehszlovák mesefilm. Csak 4 órakor! Hóbortos népség. Színes bots- wanai filmvígjáték, 6 és 8 órakor! marakiállítás. Giczy János festőművész kiállítása. A kiállítások 10—18 óráig tekinthetők meg. Aszód, múzeum: Kortárs képzőművészeti gyűjtemény, kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. Nagy tarosa, múzeum: Nagytarcsaiak a községfejlesztésért, időszaki kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. Kerepestarcsa, kiállítóterem: Televíziós bábok kiállítása, megtekinthető 10—18 óráig. miatt vettek részt kevesen reggel a futóversenyen, a nap további műsorain azonban sok volt az érdeklődő. Az Alkotmány Kupa kispályás labdarúgó-versenyre egy helyszínen verbuválódott csapat is benevezett. A következő EB-re gondolva, az Itália ’90 nevet választották maguknak. Szerencsésen, mert harmadikok lettek. Előttük az aszódi nagyközségi KISZ-bizottság csapata végzett. A kupát, most már második alkalommal az MN 5934 szerezte meg. Lövészetben senki nem ért el 48 pontot, az ajándék pezsgő megmaradt. Otthon maradtak a legjobb lövők, vagy a lelkesek golyóit az erős szél is irányította? Tájképeket, gyerekeket rajzoltak színes krétával az aszfalt-rajzverseny ifjú résztvevői. A lányok teljes győzelmet arattak. Az első díjat Sáhó Regina, a másodikat Kovács Rita érdemelte ki. Harmadik lett Barlai Ágnes. Az egyik sátorban reggeltől estig videofilmeket vetítettek. A számítógépek iránt érdeklődőknek az Ipari Műszergyár KISZ-bizottságának tagjai hozták el a különböző szórakoztató programokat. A délutáni műsorban Skot- nyár Ferencné pártalapszerve- zeti titkár emlékezett meg a nap jelentőségéről, hagyományairól. Ekkor hallhattuk, láthattuk a kartali asszonykórus színvonalas előadását. A nagyközségért végzett áldozatos munkájukért a Hazafias Népfront Érdemes és Kiváló társadalmi munkáért jelvényét a szovjet és a két magyar alakulat mellett tizenketten egyénileg kapták meg. Az éjfélig tartó diszkó közben este tíz órakor színpompás tűzijátékban gyönyörködhettünk. Mérlegelés 1.9 ibát követtem el. Nem tragikust, de szerettem volna erről értesíteni a szerkesztőmet. Útközben I egyetlen működőképes telefont sem találtam. Végül egy postás bácsi — bácsi!'.’ — legalább tíz évvel fiatalabb nálam — segített a bajomon. Egyik nyűglö- désem közben találkoztunk, kárörvendve mondtam neki, innen ugyan nem fog bejelentkezni, ez a telefon is rossz. Neki sikerült. Már majdnem különleges protekcióra gondoltam, amikor kijelentette: nem jó ez a kétforintos. Kotorászott a táskájában, kivett egy másikat, és mit ad isten kaptam vonalat, csörgött a hívott szám. Pár hét után ismét találkoztunk. Furdalt a kíváncsiság, ugyan mondja már meg, az én kettesem miért nem volt jó? — Azért, mert más a súlyuk. — Valóban, csak ennyi a siker titka? A sok-sok egyforma között is találunk különbséget? A mérlegen, mázsán kívül vajon mivel mérhetjük szavaink, tetteink és azok következményeinek súlyát? Hányszor adunk fel megszokásból egy képeslapot, hiszen ez kötelező jótett, bizonyíték arra, nem feledkeztünk el a címzett születés- avagy névnapjáról. Szokás meghívót is küldeni, együtt jár a jól- neveltséggel. Azt már csak magunkban gondoljuk; adná az ég, hogy ne jöjjön el! Nem vettük mi komolyan azt a meghívást. Ismerősünk nemlétező gyerekszobájára bízzuk a választást. Eljön és feltalálja magát a sok vendég között, vagy nem jön, és akkor legalább van okunk megharagudni rá. Dinnyeszezon van. Különösen hét végén, a piacok után, az eldugott falusi utcákon is gyakran dudál az autó, lovas és motorvontatta kocsik szállítják e finom csemegét. Szívesen vesszük, szeretjük, örülünk a házhoz szállításnak. De annak már nem, hogy az egyébként is drágábban árusított három kiló helyett otthon már csak két kiló harminc dekát mutat a mérlegünk. Megfogadjuk, ezektől többet nem vásárolunk. Igen ám, de a következő már többet is számol. Igaz, ő beismeri — ha észrevesz- szük —, hogy tévedett, jól ad vissza. Hogy hogy nem, tíz méterrel odébb ez a. dinnye is tíz százalékkal könnyebb. A szárazság tenné, vagy az ötszázalékos emelkedő? Szavaink súlyát a szerkesztőségben is könnyen lemérhetjük. Ha valakiről csupa jót, szépet írunk, máskor is rendkívül közlékeny velünk szemben. Ha a kissé fájó igazságot írjuk, legközelebb összevisz- sza küldözgetnek, sohasem találjuk meg az illetékest. Es hiába van bűntudatunk egy-egy nyomdahiba láttán, senkinek nem tudnánk megmagyarázni, nem tehetünk róla, sajnos nálunk is elképzelhető egy kis selejt. Hogyan kérhetnénk elnézést a többi, százszázalékos munkát végzőtől? /V em régen dolgozom a 1 lapnál, de — tatán filozófiatanáromnak köszönhetően — mindenkor próbálom megérteni az emberek viselkedését, keresem az összefüggéseket, így szereztem egy újabb tapasztalatot. Két környékbeli tanácselnököt látogattam meg, akik az ügyintézés végeztével kikísér- tek a kapuig. Csak úgy, mint otthon. De valahogy ez a községek fejlődésén, lakóin is látszik, ök is otthon érzik magukat. Báskai Erzsébet ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap) Évente egy tér, egy park B. G. Felengedett, elpárolgott a saláta Két nap programja Mindenki jól szórakozott
