Pest Megyei Hírlap, 1986. augusztus (30. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-23 / 198. szám

1986. AUGUSZTUS 23., SZOMBAT Konténerkomfort üarmíncötmiiliós beruházás Most minden napjuk próbatétel Egy kisebb falu néhány nap alatt felépíthető azokból az alumíniumból készített lakó- konténerekből, amelyeket az Alumíniumszerkezetek Gyárá­ban készítenek. Az előszerelt egységekből komfortos felvo­nulási épületek, szociális léte­sítmények és egyéb, más cé­lokra használható ideiglenes épületek állíthatók össze. Ezekből a lakókonténerekből a közeljövőben négyezer ember elszállásolására alkalmas mennyiséget szállítanak a Szovjetunióba. — Július végén kerestem önt, de kiderült, hogy minden­ki elment szabadságra. — Nálunk ez évek óta ki­alakult hagyomány. Az idén július 21-e és augusztus 4-e között pihentek dolgozóink. Persze ennek volt feltétele is, történetesen az, hogy eleget tettünk tőkés kiszállításunk­nak, és ledolgoztuk az első félévet. Természetesen azért teljesen nem néptelenedett el a gyárunk, hisz nincs ennél alkalmasabb időpont arra, hogy a műhelyeink csinosod- janak és egy kicsit megújul­janak. Kisebb festésre került sor, gépeinket karbantartot­ták, megjavították, és volt egy nyári nagytakarítás is — mondja Kisgyörgy Csilla, az Elegant Május 1. Ruhagyár ceglédi gyáregységének igaz­gatója. Erőfeszítés árán — Nyugodtan mehettek-e ' nyaralni? — Ha az eredményeinkre gondol, akkor a válasz: igen. De a valóságban ez nem ment ilyen egyszerűen. A félévi ter­vet létszámarányosan teljesí­tettük, nem kis erőfeszítések árán. Az első negyedévben akadtak kifejezetten nehéz heteink. Előfordult, hogy nem érkezett meg a szövet, más alkalommal a bélésanyagra kellett várnunk. Sajnos a tex­tilgyárak egyáltalán nem ér­dekeltek a konfekciótevékeny­séget folytató hazai cégek el­látásában, még akkor sem, ha éppenséggel a ruhagyárak ex­portjának teljesítése áll vagy bukik ezen. Ugyancsak az év elején éreztette hatását az, múlva már 106 hűtőszekrény jutott száz háztartásra. A por­szívók száma ugyanebben az időszakban 76-ról 85-re, a mo­sógépek száma 91-ről 99-re emelkedett. Tavaly minden 100 család közül 21-nek volt színes televíziója, 9-nek fa­gyasztószekrénye és 20-nak automata mosógépe. Az utób­bi adatokat 1980-ban még nem jegyezték. Megjelent a Statisztikai évkönyv Több a nő az országban A Statisztikai Kiadó Válla­lat gondozásában megjelent a Statisztikai évkönyv, amely több évtizedre visszatekintve a számok tükrében mutatja be a hazánk társadalmi és gazdasági szerkezetében, vala­mint a lakosság életkörülmé­nyeiben bekövetkezett válto­zásokat. A népmozgalmi adatok sze­rint az országnak idén január elsején 10 640 000 lakosa volt, az előző évinél 17 400-zal ke­vesebb. A lélekszám 1980 óta csökken, akkor 10 709 500-an laktak hazánkban. Tavaly 130 200 gyermek született, 484.1-gyel több mint 1984-ben. Ezzel megszűnt a születések számának 1983 óta tartó csök­kenési folyamata. Ezer férfi­ra 1071 nő jut szemben a 15 ‘évvel ezelőtti 1063-mal. A la­kosságon belül tovább emel­kedett a hatvan évesnél idő­sebbek aránya, 1984-hez vi­szonyítva tavaly 18 900-zal volt több az ilyen korúak szá­ma. Ismét csökkent a községek­ben és növekedett a városok­ban élők aránya. Évről évre kevesebb a házasságkötések száma: tavaly 73 238-an járul­tak az anyakönyvvezetők elé, 1713-mal kevesebben, mint 1984-ben, és 15 328-cal keve­sebben, mint 1960-ban. Míg 1984-ben valamelyest csökkent a válások száma, tavaly ismét emelkedett: 29 309 esetben mondták ki a válást. Hazánkban 1985-ben 72 507 lakás épült, 2075-tel több, mint 1984-ben, s 12 490 lakás meg­szűnt, 1106-tal kevesebb, mint az azelőtti esztendőben. Az új otthonok 56,7 százaléka há­rom- vagy több szobás, az egy­szobások aránya 6,8 százalék, alig különbözik az előző évi aránytól. Tavaly 109 ezer lakást kap­csoltak be a vezetékes vízhá­lózatba, 36 ezret pedig a köz­csatornahálózatba. A gázt 147 000, a távfűtést pedig 21 364 lakásba vezették be. Tavaly lényegesen emelke­dett a száz háztartásra jutó tartás fogyasztási cikkek szá­ma 1980-hoz viszonyítva. Sze­mélygépkocsija például a csa­ládok 36 százalékának van már. Míg 1980-ban 87, öt év hogy csökkent a kereslet a ruházati termékek iránt, ezért a kereskedelemben a szoká­sosnál nagyobb készletek hal­mozódtak fel. Az sem kimon­dottan előnyös, hogy számos árut készítünk kis tételben, a női blúztól, nadrágtól, szok­nyától kezdve a blézeren, kosztümön keresztül a kabá­tig. Három-négy naponként változik a feladat, át kell áll­ni, s nincs idő a felkészülésre. Akadt ugyan 24 ezer darabos amerikai rendelés — női gyapjúnatírág, 3 modellből —, ám nálunk ennek a gyártása nem elég gazdaságos. — Munkatársaik többsége nő. A kisgyermekesek táppén­zes kiesése mennyire adja jel a leckét? — Ha azt mondom, hogy a februári influenzajárvány ide­jén 28-an hiányoztak — kö­rülbelül másfél szalag dolgo­zója —, akkor azt hiszem, nem kell nagyon magyaráz­nom, hogy mit éltünk át. Míg 1985-ben a táppénzes kiesés a munkaidőből 6,6 százalék volt, addig ebben az évben 8,6-re emelkedett ez a szám. Egyéb­ként tizenhárom szalagunk közül három 1 műszakos, amelyeken a kismamákat fog­lalkoztatjuk. Felfrissülés — A kánikula befoly&sol- ja-e a teljesítményüket? — Nem. Annak ellenére, hogy bizony a műhelyekben 45—50 fok körüli hőség, való­ságos szauna van, mi nem la­zíthatunk. Nyáron itt minden nap kemény próbatétel. Van­nak szívó-nyomó ventiláto­raink, ezeknél nagyobb telje­sí tményűeket sajnos nem sze­relhetünk fel, mivel azok elvi­selhetetlen porfelhőt kavarná­nak. Ezért aztán, 2 óránként 5—lft perces szünetet tartunk, hogy mindenki felfrissülhes­sen, már amennyire ebben a forróságban az lehetséges. — Tudják-e fejleszteni a gépparkjukat? — A jelenlegi körülmények között nincs erre lehetősé­günk. Csak az elfáradt, kiszu- perált masinát cseréljük le. A speciális gépek például bér­letként jönnek Ceglédre. Re­mélhetőleg 1987-re megoldódik egy égető problémánk. Még az idén elkezdődnek az új ka­zánház kivitelezési munkála­tai. Ugyanis az eddigi appará­tus nem tette azt lehetővé, hogy a nagy hidegben a he­lyiségeket is fűtsük, és ugyan­akkor a technlógiai folyamat­hoz szükséges gőzt is előállít­suk. Ez a 35 millió forintos beruházás az egész 7. ötéves terv beruházási keretét elvi­szi. — Volt-e visszaadott termé­kük? — Bár a korábbi években olykor akadt ilyenre példa, de 1986-ban partnereink elége­dettek voltak a minőséggel. Ez azért örvendetes számunk­ra, mert ma már nemcsak a külföldi, hanem a hazai pia­con is magasak a követelmé­nyek. Egyre több export — Mennyire meghatározó önöknél az export? — Az évi termelésünk 54 százalékát teszi ki. A követ­kező hónapokban csaknem tel­jesen exportra termelünk. Nyugatnémet cégnek a leg­újabb divat szerint gyűrt-mo- sott kabátot, férfi gyapjúka­bátot. Szintén az NSZK-ba női blúz és nadrág, blézer, dzseki készül Szeptembertől várható egy nagyobb amerikai rendelés — egy új cégnek — női kosztüm és blézer. Magyar anyagból kosztümöt és férfi­kabátot varrunk a Szovjet­unióba. Szóval nem panasz­kodhatunk, bőven van felada­tunk, s az export növekedése még fokozódik. — Az önöknél tanult szak­munkás fiatalok maradnak-e vagy továbbállnak? — Az előző években elég kevés fiatal lépett be hoz­zánk. Ezért meglepő és biz­tató a változás. Ugyanis a most végzett 37 szakmunkás közül 21 úgy döntött, hogy kollektívánkat erősíti. Négyen más városból érkeztek — nem itt tanultak Cegléden s hosszú idő után végre-'ivan két szűcsünk is. Elképzelhető, hogy e fellendülésben a ma­gasabb kezdő fizetés szerepet játszott. Mindenesetre nem kell attól félnünk, hogy szak­mailag egysíkúvá , válnak. Mint említettem, gyakran 3—4 naponként változik a feladat. Ügy is mondhatnám, mielőtt a program unalmas lenne, már lekerül a műsorról. F. F. VALÓSZÍNÜ — úgy, mint szüle­tésének pillanatában. 1944 novembe­rében — most is kevesen irigylik dr. Samu Jánost, a szentmártonkátai Kossuth Termelőszövetkezet elnökét. Mert a háború vérzivatarának végén világra jönni, nem mondható a leg­alkalmasabb pillanatnak. Lehet azonban, hogy ez a körülmény volt az, ami keménnyé, szívóssá edzette az elnököt. És az edzettségre most igazán nagy. szüksége van. Amikor átvette a közös gazdaság vezetését, nem bársonyos, puha székbe ültet­ték, hanem nagyon is kemény pad­kára. E kényelmetlen helyzet azon­ban mintha oldódni látszana mosta­nában. De ne vágjunk a dolgok elé­be, mert dr. Samu János életének kibontásához az előzmények is el­engedhetetlenek, az, hogy honnét jött, milyen környezet alakította egyéniségét. — Szüleimnek hét hold saját föld­je volt Tápióságon, ahol most is lakom — mondja az elnök. — Aztán örököltek még hét holdat, így let­tünk kulákok az ötvenes években. Édesapám, aki 1948-ban jött haza a fogságból, ezt sehogyan sem tudta megemészteni. Végül feladta, de a földet nem hagyta el akkor sem, amikor Pestre ment a 23-as építők­höz kubikosnak. Itt a brigádvezető­ségig vitte, aztán úgy halt meg 1971-ben, ahogyan élt — megtörve, csendben. Fiának, ha nehezen is, de apjánál kedvezőbben alakult a sorsa. Az eszes gyereket a szűkös körülmé­nyek ellenére is tanulni adták. Ceg­léden járt mezőgazdasági techni­kumba. Tervezte, hogy szülőfalujába visszatérve majd nagyobb szaktu­dással műveli a földet. A sors azon­ban közbeszólt. — Két másik diáktársammal együtt megnyertünk egy országos középiskolai versenyt — tájékoztat az elnök. Ez azt jelentette, hogy fel­vételi nélkül mehettünk egyetemre. Én Gödöllőre jelentkeztem és még 600 forint ösztöndíjat is kaptam ha­Arcok a mezőgazdaságból Vezetőként huszonévesen vonta, ami megfelelt egy kisebbfajta fizetésnek. Ezért nem került sokba taníttatásom szüleimnek. Az állam­vizsga után, 1966-ban kerültem az Űjszilvási Állami Gazdaságba, ma Ceglédi Állami Tangazdaság. Egy év múlva jöttem a szentmártonkátai Kossuthba üzemgazdásznak. ALIG MÜLT 23 éves, mégsem ju­tott ideje szórakozásra, teljesen le­kötötte a határ. Szorgalma, szaktu­dása és az a körülmény, hogy fő­nöke súlyosan megbetegedett, hozta meg számára az előrelépés lehetősé­gét. így lett főagronómus 1968-ban. — Azért is emlékezetes ez a dá­tum, mert akkoriban volt a mostani­hoz hasonló aszály — folytatja az elnök. — Az egyik borsótábla 180 kilogramm szemet termett, pontosan annyit, amennyit elvetettünk. De történt azért más is. A nehéz eszten­dő ellenére a környéken az elsők között vezettük be a készpénzfize­tést a munkaegység helyett. Holott az 1967-es esztendőt is úgy mentet­tük meg pénzügyileg, hogy a kábái Kossuth Termelőszövetkezet az utol­só pillanatban megvett tőlünk 40 süldőt. Az embert a tettei minősitik. Ez Samu János esetében is igaz. Mert a tsz-ben jó. ha két évet kibírt egy- egy szakember, aztán a legtöbben odébbálltak. — Én voltam a hatodik főagro­nómus 8 éven belül — emlékezik az elnök. — Nekem azonban sike­rült gyökeret eresztenem. Az embe­rek segítették a munkámat, mert felismerték, hogy törekvéseim előbb- utóbb kamatozhatnak. A talajvizs­gálatokon alapuló tápanyag-utánpót­lást 1970-ben bevezettük. A követ­kező tavaszon már 4,1 tonna búza termett hektáronként, legtöbb a nagykátai járásban. Később még jobb eredmények is születtek. GYORSAN követték egymást az események, a 70-es években úgy, mint korábban is. Őket is elérte a nagy tsz-egyesülések szele. A szecsői termelőszövetkezetet 1974-ben szanál­ták másodjára. A kiutat a szent- mártonkátaiakkal való fúzió adta a szomszédoknak. A megnövekedett közös gazdaság 1976-ban elnyerte a Kiváló Szövetkezet címet. Nem alaptalanul kapták meg, mert ek­kor már 7 tonna fölött volt a kuko­rica hektáronkénti termésátlaga. A sors azonban ismét közbeszólt. A főagronómusból — 1979-től 1983-ig — a nagykátai járási hivatal elnöke lett. Ezen a területen sem vallott kudarcot Samu János, de a tsz-ben nagyobb szükség volt rá. Igaz, köz­ben a járások is megszűntek. A mélypontra jutott tóalmási Lenin Termelőszövetkezet, más út nem lé­vén, 1983-ban egyesült a szentmár­tonkátai Kossuth ttal. Ekkor válasz­totta a közös gazdaság tagsága el­nöknek Samu Jánost. Nagy kedvvel látott a munkához, holott az igazi erőpróbát ez jelentette az életében. Mikor elvállalta funkcióját, ő is azt hitte, mint sokan mások, hogy csak a szervezési gondok miatt ült le Tó­almás. MUNKA közben derült csak ki, hogy sokkal nagyobb gondokról van szó. Az adósságok, amit az évek so­rán felhalmoztak Tóalmáson, mo­csárba húzta az amúgy is gyengél­kedő szentmártonkátaiakat. — Demokratikusan, ugyanakkor keményen kellett mindent újrate­remteni — magyarázza az elnök. —■ A felhalmozódott 47 millió forintos veszteség víz alá nyomott bennün­ket. Hogy levegőhöz jussunk, gyors cselekvésre volt szükség. Egy év alatt 2300-ról 1300-ra csökkentettük a létszámot. Minden felesleges em­bertől megváltunk, kialakítottunk 16 önelszámoló egységet, s a vesztesé­ges szarvasmarha-ágazat " helyett meghonosítottuk a jövedelmezőbb lúdtenyésztést. Azokat az ipari ága­zatokat is megszüntettük, amelyek nem hoztak nyereséget. A szanálás­kor — 1934-ben — államilag rendez­ték a 47 millió forintos veszteséget, zömében hitelek formájában. Ugyan­akkor, az akkori aszály miatt is kaptunk 3 millió forint állami dotá­ciót, de még így is 13 millió forint volt rendezetlen, ami az aszályká­rokkal együtt meghaladta a 25 mil­liót. Ezt a szövetkezetek kölcsönös támogatási alapjából rendeztük. Lé­legzethez jutottunk és 1985-ben már 70 millió forinttal növeltük termelé­si értékünket és 10 millió forint nyereségre tettünk szert. A GYORS, pperatív intézkedések megszilárdították a szövetkezet gaz­dálkodását. Ennek eredménye ér­ződik ma is és annak ellenére, hogy most is 10 millió forint kiesést oko­zott az aszály a nyári betakarítási növényeknél, ezt pótolják az ipari ágazatok. Fejlesztésre is jutott némi pénz. Tíz kombájnt, öt MTZ-trak- tort, négy IFA tehergépkocsit vásá­roltak az idén és új mérlegházat építettek. Ugyanakkor a tagság is megtalálja a számítását, mert a lét­számcsökkentésekből eredően meg­takarított bérekből az eltelt három esztendő alatt 18 százalékkal emel­hették a dolgozók fizetését. Ügyes, rátermett ember dr. Samu János. Személyében megfontolt el­nök került a szentmártonkátai Kos­suth Termelőszövetkezet élére. Tevé­kenysége elismeréséül még 1983-ban a Munka Érdemrend arany fokoza­tát adta neki az ElnöH Tanács. Bóna Zoltán t Ka a címet megpályáznák Reklám és minőség gos Piackutató Intézet sze­rint a mintegy ötezer hazai gazdálkodó szervezet közül egyelőre csak néhány száz tartja fontosnak, hogy a lé­téről hírt adjon. A többség még idáig sem jutott el. Mindez mégsem túl lélek­vidító, mert bennünket nem a cég fantázianeve ér­dekel leginkább, hanem a konkrét termék, s ezzel együtt persze, a minőség. Ha már felfigyelünk a hir­detésekre, arra lennénk kí­váncsiak: ugyan mit, miket akarnak eladni voltakép­pen? S minthogy a cégrek­lám még nem termékrek­lám, a legtöbb hirdetési műsor adós marad ezzel a válasszal. S hogy miért marad adós, az újabb kér­désekre felelve eljutunk odáig, hogy a magyar gaz­daság által gyártott 200 ezer fogyasztási cikk, még mindig kevés. Még most sem akkora a választék, mint szeretnénk. Még nap­jainkban is visszatérő bosz- szúságot okoznak számunk­ra a hiánycikkek. Mindettől függetlenül, a vagy ötezer gazdálkodó szervezetnek még így is több lehetne a hirdethető terméke. Ha igaz az, hogy nem 1500, hanem többször 1500 magyar áru nyerhetné el a kiváló minősítést (márpedig a KÁF tapasz­talt piacszakértői, piacszer­vezési szakembereinek ezt nyugodtan elhihetjük), ak­kor az is tény: sok vállala­tunk nem pályázza meg a háromszögű embléma jo­gát, mert nem óhajt vagy pedig nem mer garanciát vállalni azért, hogy tartós marad termékénék a jó mi­nősége. ; ■ 3isim aaz A reklámnál kezdtük, és eljutottunk oda, hogy a vállalataink zöme még nem igazán piacérzékeny. Időre, évekre lesz szükség ahhoz, hogy a régi, beideg- ződött szokások megváltoz­zanak, s az eladók piaca helyett a vevők piaca vál­jék meghatározóvá. B evezetőnek két, sokat­mondó adatot: vagy 200 ezer magyar gyártmá­nyú fogyasztási cikk kap­ható ma a boltjainkban, s ezek közül csak mintegy 1500 viseli ma a KÁF (Ki­váló Áruk Fóruma) biza­lomébresztő, háromszögű emblémáját. Bár a hazai áruk minősége még észre­vehetően elmarad a legfej­lettebb országok áruinak színvonalától, azért mégis­csak többször ennyi kiváló árunk lehetne, ha a gyártó cég ezt a címet egyáltalán megpályázná. Az átlagembert kissé ta­nácstalanná teszi ez a mondat, hiszen ha haza­megy este, és bekapcsolja a tv-készülékét, azt tapasz­talja: valósággal harsog a reklám. Ha ennyit költenek a cégek erre a célra (4—26 ezer forint között változik a percenkénti tarifa, a mű­soridőtől függően), akkor még kézenfekvőbbé válik a kérdés: miért csak 1500 a megkülönböztetett áru? Hogy teljes legyen a vá­lasz, újabb kérdéssel kell kezdenünk: mit is reklá­moznak nálunk egyáltalán? Többnyire ilyen nevek hangzanak el: Skála, Fon­tana, Azúr, Egis, stb. Vagy­is az ilyen-olyan nevű cé­gek, vállalatok névjegyét súlykolják a fejünkbe. Nem szabad lebecsülni ezt az üzleti propagandát sem, mert a múlthoz képest ez is fejlődés. Amikor meg­kérték a hazai vásárlók egy csoportját, hogy sorolja fel a tíz legismertebb ma­gyar vállalat nevét, a győ­ri Rába Magyar Vagon- és Gépgyár 712 pontot kápbtt, a középmezőnyben helyet foglaló Ganz-Mávag 470- et, a 10. helyre sorolt Ti­szai Vegyi Kombinát pedig csupán 178-at. Érthető hát, hogy a cégek tudatni sze­retnék a tisztelt vásárlók­kal : mi is létezünk .., Az ilyesfajta üzleti pro­paganda azért is méltány­landó még, mert az Orszá-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents