Pest Megyei Hírlap, 1986. augusztus (30. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-22 / 197. szám

jegyzet !IJ eglepően sokan vannak ' ezen a délelattön is Vasadon, a Fülemüle biszt­róban. A legtöbb vendég előtt sörösüvegek sorakoz­nak, de van, aki rövid italt kortyolgat, mások üdítőt isznak. A pult mögött álló, illetve dolgozó fiatalember alig győzi a 'vendégek ki­szolgálását, hiszen például a fagylaltot is ő meri ka­nállal a tölcsérekbe. A be­járat mellett van egy kéz­mosó, amelyen azonban egy felirat van elhelyezve. Ez olvasható rajta: Ne hasz­náld, tilos! A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 197. SZÁM 1986. AUGUSZTUS 22., PÉNTEK ffz az igazán furcsa fel- irat aztán el.is riaszt­ja a jobb érzésű vendége­ket, mert még az elemi higiénés igényeiket sem tudják kielégíteni. Csak tudnánk, miért a kézmosá­si tilalom. —ér A Bóra-majsrban Bemutató' Szeptember 3-tól 7-ig állat- tenyésztési kiállítást tartanak az üllői Dóra-majorban, emeltre várják az érdeklő­dőket. A kiállítás . az Üllő— Öcsa közötti útról közelíthe­tő még. __ _________ Ki rándulás A vasutasok szakszervezeté­nek monori nyugdíjascso­portja kirándulást szervez augusztus 27-én, szerdán Szentendrére. Nyolc óra 23 perckor Manor állomásról vo­nattal indulnak a kirándulók. Jelentkezni a bizalmiaknál le­het. A monori tanács építőipari költségvetési üzeme idei első félévi gazdálkodásának meg­tárgyalását is napirendjére tűzte a legutóbbi tanács-vb- ülés. A testület elé került írásos beszámolóból az lát­szott kiderülni, hogy az üzem fogcsikorgatva koncentrál a számokra, s a gazdasági ered­ményekkel igyekszik bizonyí­tani életképességét. Ami per­sze rendjén is való addig, amíg gazdasági szakemberek a tájékoztatandók — ám a végrehajtó bizottság — el is hangzott ez a hozzászólások­ban — sok egyébre is kíván­csi. Ördögi körben Kétségkívül tény: mindenki örül annak, hogy az ÉKÜ szekere kizökkent a kátyúból, hogy a kintlevőségek behajtá­sának folyamata erőteljes, s hogy az első félév nyereség­gel zárult, s nem a tanács_ számlájáról kell — mint már Vecsáss kézilabda, ’SS esze Felfelé a lejtőn, de... Ha valamire vagy valakire illik az utóbbi évtizedek nép­szerű magyar filmjének a címe. akkor ez feltétlenül a vecsési kézilabdasport lehet. Enneik a látványos, szép lab­dajátéknak .agy hagyomá­nyai vannak az óriás község­ben. Az 50-es években férfi- és női csapatunk is a megye legjobbjai között volt, 1969- ben pedig a férfiak _ meg­nyerték a Pest megyei baj­nokságot és csak a tatai osz- tályozón maradtak le a hőn . áhított NB II—tői. A megyei bajnokság sorsát eldöntő mér­kőzésen ezer néző szurkolt a vecsésiek sikeréért. (Ugyanaz­nap négyezer néző volt a Vecsés—Ikarus labdarúgó-mér­kőzésen! Régi szép idők...) 'A sikertelen osztályozó ért­hetően visszavetette a társa­ságot, többen visszavonultak, átigazoltak, a csapat lassan szétszéledt. Hogy az utóbbi 10—15 évben egyáltalán meg­maradt ez a szakosztály, az két fanatikus kézilabda-rajon­gónak, Kertész Gábornak és Szíj jártó Attilának köszönhe­tő, akik szinte minden ^idejü- ket a vörössalak-páiyán töl­tötték. (Sajnos Kertész Gábor már nincs közöttünk ...) A vecsési Petőfi téri tor­nacsarnok felépülésével rend­kívül sokat javultak a felté­telek. Mindennél többet je­lent az, hogy sikerült bevonni a község . sportéletébe Ötvös József tanárt, aki egyike a megye legjobb szakemberei­nek. Irányításával a női csa­pat máris szép eredményeket mondhat magáénak. A megyei II. osztályban negyedik helyen áll a női együttes, de az első négy he­lyezett bármelyike egyformán esélyes még a feljutásra. En­nél is biztatóbb, hogy az if­júsági gárda az első helyen várja az őszi folytatást. Az Ötvös-iskola első sikeres lé­pései várhatóan ambicionál­ják a férfiakat is, akik jelen­leg a 8. helyen állnak, de a leszerelések után komolyan erősödnek. A fiatal, ambiciózus szak­ember, Princz Károly sze­rint a jövő évi bajnokságban várható az előrelépés, a szürkeségből kilépni és meg­pályázni a dobogó valamelyik fokát vagy esetleg a feljutást a megyei I. osztályba. _ Az utánpótlás itt is jó — bár le­hetne jobb' is. A vecsési is­kolák évről évre .nyerik • a körzet bajnokságát, . a kézi­labdasport eddig mégsem tu­dott profitálni a sok tehetség­ből. Ma már a sport sajnos közel sem jelent olyan nagy vonzerőt, mint korábban. Nem volna teljes a kép, ha „minden nagyon szép, min­den nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve<’ han­gulatban fejeznémi be ezt a cikket. Az együttes teljesen amatőr gárda; annyira ama­tőr, hogy még a közlekedést is saját maguk szervezik .meg — saját kocsijukon. Ezen azért kell(ene) változtatni! Farkas Sápdor, aki most a vecsési kézilabda lelke — szerencsére mindig akad ilyen ember —, ennek elle­nére bizakodó. Az út — fel­felé a lejtőn — biztató táv­latokat ígér. Lesznek még szép napok a vecsési kézi­labdapályán! Szalontai Attila Veszteg lászlé-smSéktorna Ills lett a győztes A Péteri Sportegyesület a közelmúltban tragikus körül­mények között elhunyt fi-gtal labdarúgója, Veszteg László emlékére négy csapat részvé­telével emléktornát rendezett. Az augusztus 10-én és 17-én lebonyolított tornán a hazaia­kon kívül az Üllő, a Pánd és b Tápiószecső csapatai vettek részt. Eredmények, augusztus 10.: Péteri—Pánd 9-2, Üllő—Tá­piószecső 2-0. Augusztus 17-én a harma­dik helyért; a Pánd csapata nem jelent meg, így a har­madik helyet Tápiószecső csa­pata szerezte meg. Döntő: Üllő—Péteri 4-3. Jövőre Üllőn rendezik meg ismét az emléktornát, hiszen Veszteg László az Üllő játé­kosa is volt. K. J. hosszú idő óta — pénzt le­emelni a bérek kifizetésére is^ Öröm, hogy az üzem egy­számláján nőni kezdett a pénz, hiszen ez a technikai és egyéb előrelépésre, az adósságok visszafizetésére is lehetőséget ad. Eddig ugyanis, mint köztudott volt, ördögi körben bukdácsolt az ÉKÜ: joggal -vártak el tőle szolgál­tatásokat, amelyeket viszont a hiányzó anyagiak és tárgyi feltételek hiányában képtelen volt teljesítenie Inkább a csárda Tokai Lajos, az üzem veze­tője a gazdasági eredmények birtokában bizakodó hangú szóbeli kiegészítést fűzhetett az írásos beszámolóhoz — s a végrehajtó bizottsági tagok nem hagyták szó nélkül az elhangzottakat. Baranyai János arról ér­deklődött: úgy van-e valóban, ahogy Monori-erdőn a tapasz­talat mutatja, bevált-e a csekkes szeméídíj-befizetés helyett a pénzbeszedő alkal­mazása? A jelek , szerint igen, bár a pénzbeszedő a szezonban a strandgondnoki teendőkkel van elfoglalva. Könnyű .dolga semmiképpen nincs, hiszen az erdeieknek épp a közelmúltbat kellett el­búcsúzniuk attól a vállalko­zótól, aki közmegelégedésre — de sajnos ráfizetésesen -1— bo­nyolította a hulladékszállí­tást, s az üzem szállítóinak munkáját már nem kíséri elé­gedettség. Olykor több időt töltenek az Autóscsárdában, mint az utakan — a szemét pedig a házak előtt felejtődik. Érthető, ha a pénzbeszedőt s a díjat követelő üzemet nem üdvözli hurrával az állam­polgár. De Monori-erdőn nemcsak a szállítás minőségén szüksé­ges változtatni. Mint Le- hoczky Pál kirendelíségvezető elmondta: jócskán elavult már . a lista, amelynek alap­ján a díjfizetés zajlik, s ok­kal kelt a pontosan fizetőkben visszatetszést, hogy a telepü­lésen élő családoknak leg­alább harminc százaléka igénybe veszi ugyan a szol­gáltatást — de ingyen. Fel­vetődött az is, hogy a szép számú nyaralótulajdonos va- -jón miért az illegális szemét- lerakó helyek gyarapításán fáradozik, ahelyett, hogy be­kapcsolná az üzem őket is a szolgáltatásba? Gyönyörű rend K. Nagy György vélemé­nye szerint módot kell talál­ni az ÉKÜ dolgozóinak nor­málisabb bérezésére, hiszen valamit elvárni csak vala­miért lehet. S ha például egy kertészeti dolgozó órabére egyenlő egy épphogy végzett ipari tanulóiéval, elvárható-e tőle lelkes, mesteri munka? Torda Béláné, a péteri ta­nácskirendeltség vezetője a falu parkjáért aggódott. El­mondta, hogy a nemrég nyug­díjba vonult parkgondozójuk a munka jó értelemben vett megszállottja volt, gyönyörű rendet tartott, sosem volt gond a sövények kócossága — az utóbbi időben azonban már félő, hogy a növények kipusztulnak. Az ÉKÜ lett a gazdájuk — azért lettek gaz­dátlanok? K. Zs. Ki vitathatná: a teljes fog­lalkoztatottság a szocialista társadalom olyan erénye és értéke, amely egyúttal a ka­pitalista gazdálkodással szem­beni fölényét is jelzi. Még ak­kor is, ha nálunk is vannak úgynevezett „várakozók”, te­hát munkahelyre, munkaalka­lomra várók; az elmúlt év végén összesen és mindösz- szé alig kétezren — az ország 89 városában. Már válogatnak s Érdemes ismételni: a több- mint 5 millió aktív kereső mellett — no és persze a szép számmal foglalkoztatott nyug­díjasok mellett js — alig két­ezer „várakozó” nem okoz tár­sadalmi feszültséget. Már azért sem, mert közben a legfonto­sabb ipari centrumok munka­erőéhsége változatlanul csilla- píthatatlan. 1984 vége és 1985 decembere között gyakorlati­lag semmit nem csökkent a munkaerő-kereslet, változás csak annyi, hogy a kínálatban némi — de nem jellemző — növekedés tapasztalható. A legfontosabb ipari cent­rumokban ezrével keresik a vállalatok az új munkaválla­lókat, s persze nem találják. Gyakorlatilag nincs tartalék, nincs utánpótlás, legfeljebb egyes körzetekben beszélhe­tünk némi — és ugyancsak nem jellemző — speciálisan egyéni okokra visszavezethető elhelyezkedési gondokról. A munkaerőpiaci helyzet tehát gyakorlatilag változatlan, s már csak ezért is aktuális a kérdés, hogy tudniillik: a tel­jes foglalkoztatás vajon azo­nosítható-e a hazai gyakor­lattal, amely egyértelműen a munkaerővel való pazarlást jelzi. Vagyis: teljes foglalkoztatás helyett inkább egyfajta — és meglehetősen súlyos mértékű — túlfoglalkoztatásról kell be­szélnünk, s látnunk kell vég­re ennek összes veszélyét. Tagadhatatlan jelek bizo­nyítják, hogy a vállalatok most már válogatnak a munkára jelentkezők között, ám válto­zatlanul mereven ragaszkod­nak meglevő munkavállalóik­hoz. Akkor is, ha szükségük van rájuk, akkor is, ha nem. A vállalati termelőmunka — egyéb okok miatt rendre — hullámzik, a munkaerőállo­mány viszont stabil. Senkinek sincs' mersze, hogy lemondjon, akár csak ideiglenesen is, a felhalmozott munkaerő-tar­talékról, mert — az idevágó rendelkezésekkel és állami biz­tatásokkal ellentétben — sen­ki sem biztos abban, hogy például a termelési csúcsidő- szak bekövetkeztével villám­gyorsan hozzá is juthat a szá­mára nélkülözhetetlen létszám­hoz. Magyarán: akárcsak a termelési kooperáció esetei­ben, úgy a munkaerőpiaci együttműködésben is a kölcsö­nös bizalmatlanság jellemzi és vezérli a vállalati magatar­tást. Tegyük hozzá: nem .ok nélkül... Hátránnyal indul Tehát tény, hogy pazarlóan bánunk — gazdáll«>dunk — a legértékesebb — és legne­hezebben pótolható — terme­lőerővel, vagyis az emberi munkaerővel, ezt tudjuk, el­Az Észak-pest Megyei Sütőipari Vártalat gyömrői 407. szá­mú üzemében a közelmúltban fejeződött be a rekonstrukció. Ennek során a régi gőzös kemencét felváltották a FTC típu­sú aíagutasra, amely nagyot könnyített a nehéz fizikai mun­kán. Egyelőre még nem teljes üzemben termel a kenyérgyár, mert a régi vevőket vissza kell hódítaniuk. Képünkön: egy­kilós veknik is lekerülnek a kemence futószalagjáról. (Bagóczky Sándorné felvétele) Ecseten pénteken 10 órától nyitott ház. Gombán az autós kertmozi­ban 21-től: Sárga haj és az aranyerőd. Gyömrőn az úttörőház gya­logtúrát szervez a fenyvesek­hez, gyülekező 9 őrkor, a Strand kertmoziban 21-től: Támadás a Krull bolygó el­len. Maglódon a filmszínházban 16.30-tól és 18.30-tól: Földren­gés. Mentién 17-től a MAFAK összejövetele, pingpongedzás. Monoron a filmszínházban 13 és ’20 órától: A sárkány közbelép, a Park kertmoziban 21-től: Hét merész kaszkadőr. Sülysápon 16-tól a nyugdí­jasklub foglalkozása, 18-tól filmvetítés: Kicsi, de szem­telen. Gombán, Bényén és Káván: dr. Nagy Márta (Káva, ta­nácsháza), Gyömrőn: központi ügyelet (Steinmetz kapitány u. 62., telefon: 70.), Maglódon és Ecseren: dr. Móczár István (Maglód), Monoron, Monori- erdőn, Vasadon, Csévharasz- ton és Péteriben: központi ügyelet (Monoron, a rendelő­intézetben), Pilisen és Nyár­egyházán: központi ügyelet (Pilis, Rákóczi u. 40.), Süly­sápon, Úriban és Mendén: központi ügyelet (Sülysáp, Lo- conci u. 1., telefon: Sülysáp 50.), Üllőn: dr. Koncz Lajos, Vecsésen: központi ügyelet (a szakorvosi rendelőben, Baj- csv-Zs. u. 68.). Ügyeletes gyógyszertár: Mo­noron a főtéri, Vecsésen a Já­nos utcai, az üllői és a gyöm­rői. , Fogorvosi ügyelet: szomba­ton reggel 7 órától 13 óráig Monoron a szakorvosi rende­lőben, a vecsési és üllői be­tegeket, 8-tól 13 óráig a ve­csési szakrendelő fogászatán látják el. Egyéb időpontban, tehát szombaton 13-tól hétfő reggel 7 óráig Budapesten, a VIII. kerületben, a Szentkirá­lyi utcai szakrendelőben. Ügyeletes állatorvos: dr. Fo­dor János, Vasad, Ifjúság u. 9. Beteg állatok bejelentése! Monoron a főtéri gyógyszer- tárban szombaton reggel 8-tól 13 óráig, egyéb időpontban az ügyeletes állatorvos címén. ismerjük, és nem vitatjuk”, ám gyakorlatilag semmi nem tör­ténik az ügyben, hogy e folya­matot az ellenkezőjére for­dítsuk. Pedig azt is tudjuk, hogy minden olyan gazdaság, amely a munkaerő tartalékolására, illetve túlfoglalkoztatására rendezkedik be, szinte behoz­hatatlan hátránnyal startol a nemzetközi versenypiacon. Mert a felesleges munkaerő „cipelése” költséghátrányo­kat, hatékonyságbeli problé­mákat jelent. Minden ilyen gazdaság rengeteg energiát po-*" cséko! el, és növekedése azon- na lelassul, mihelyt az erő­forrásai — közöttük a mun­kaerőforrásai — elapadnak. Az ily módon működő gazdaság vállalatai ugyan jelentős bel­ső tartalékokkal rendelkez­nek, ám hiányzanak a szük­séghelyzetben bevethető kül­ső tartalékok. Profán hasonlattal 5lve: or­szágszerte kínzó hiánycikk például az M—6-os anyacsa­var. Van olyan vállalat, ahol egy darab sincs e filléres al­katrészből, s van olyan válla­lat is, ahol tízezer darabos készletek halmozódtak, és vi­gyázzák. féltékenyen, mert tud­ják, hogy hiánycikk. Ugyan nincs Szükségük e csavarok-; ra, de hát ki tudja ... Az egész problémakörnek — és ezt ne tagadjuk — van bi­zonyos ideológiai-politikai vonzata is: inkább a minden józan mértéket felülmúló túl­foglalkoztatottság, semmint az akár csak néhány ezres — és országos eloszlásban aligha jellemző — m.mmá is tarta­lék sereg. S ezt a politikai kö­vetelményt a vállalatok is ér­zik. Nem feladatuk, de tud­ják, hogy felelősséggel tartoz­nak — egyenként és összessé­gükben — a teljes foglalkoz­tatás fenntartásáért, jóllehet az nem vállalati, hanem álla­mi feladat és garancia. A szereposztás azonban gya­korlatilag tisztázatlan, a ha­gyományos foglalkoztatási for­mák mellett nem alakultak ki például a részmunkaidős foglalkoztatás intézményesí­tett feltételei — és főleg az ösztönzői —, mint ahogy rit­ka eset a vállalatok közötti munkaerő-kölcsönzés is. Ellentmondás jellemzi Persze kezelhetők e prob­lémák mellékesen is, csak egyet ne feledjünk: a hazai munkaerőpiacot most már végképp tarthatatlan ellent­mondás jellemzi. A változat­lanul stabil kapun belüli mun­kanélküliség, és a változatla­nul csillapíthatatlan vállalati munkaerőéhség. Következés­képpen valami módon csak megoldandó, hogy a felesle­gessé váló emberektől minden gond és lelki ismeretfurdal ás nélkül szabaduljanak meg a vállalatok, tudván, hogy el­helyezésük semmi gondot nem jelent például az állami mun­kaerő-közvetítő hivatalok számára. Mindennek alapfeltétele, hogy végre eldöntsük: ván-e különbség — és ha igen, ak­kor mi ez a különbség — a teljes és a túlfoglalkoztatás között? V. Cs. Ezúton mondunk köszönetét mindenkinek, aki férjem, édes­apánk, nagyapánk, testvérem, Jávorszkl József temetésén Mo­noron részt vett, sírjára virá­got, koszorút helyezett, bánatun­kat enyhíteni igyekezett. A gyá­szoló család. ISSN 0153—2051 (Monori HlrJajíS / Súlyos mértékű túlfoglalkoztatás Pazarlóan bánunk a munkaerővel 'Még billeg a mérleg ' Kizökkent a szekér a kátyúból Kulturális programok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents