Pest Megyei Hírlap, 1986. augusztus (30. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-20 / 196. szám
14 PESTMEGYEIHÍRLAP i9se. augusztus 20., szerda Több jelentkező a katonai főiskolákra Nagyanyáink receptje szerint Nagyobb megbecsüléssel A Mester Nemrég fejeződött be a néphadsereg által szervezett tábor Cső- bánkán. A résztvevő fiatalok — többnyire fővárosi középiskolások — az ott töltött néhány nap alatt megismerkedtek a katonaélet fegyelmezett rendjével, s persze sok-sok izgalmasnál izgalmasabb játékban is részük volt. Mint a szervezők elmondták, a fő cél az volt, hogy egyre többen kapjanak kedvet a hivatásos tiszti pályához, s a főiskola elvégzése után mind többen szolgáljanak felkészült parancsnokként a seregben. A pályára irányítás tehát mostanában egyre inkább előtérbe kerül, s nem véletlenül: az utóbbi időben ugyanis némileg csökkent az érdeklődés a katonai pályák iránt. Ám ez a folyamat megállt, sőt az idén már egyértelműen kedvező tapasztalatokról számolhattak be az illetékesek. A felvételik és a pályárairányí- tás eredményeiről Papp Dezső vezérőrnaggyal, a Honvédelmi Minisztérium pályára irányítási főosztályának vezetőjével beszélgettünk. — A korábbi évekhez képest ezúttal többen jelentkeztek a tiszti főiskolákra — kezdte Papp vezérőrnagy. — Az idén két helyre hárman pályáztak, s bár ez jó arány, mi azt szeretnénk, ha két jelentkező közül választhatnánk egyet. Így nagyobb lehetőségünk lenne a válogatásra, mert sajnos viszonylag sok fiatalt vagyunk kénytelenek eltanácsolni. A legtöbben egészségügyi okokból nem alkalmasak erre a pályára. Az idén minden ötödik felvételizőről derült ki, hogy rossz a hallása, a látása, ér- és szívpanaszai vannak. — Kikből lesznek a jó parancsnokok? — Azokból, akiktől nem áll távol a közéletiség, s érdeklődnek a tudományok különböző dolgai iránt is. Ehhez mindenképpen párosulnia kell a testi, szellemi edzettségnek is, valamint bátorságnak és leleme- nyességnek. S szerintem az is nagyon fontos, hogy a jelentkező legyen fogékony az újra, és szeressen tanulni. — A hadsereg újabban nagyobb propagandával is igyekszik a jelentkezők számát növelni. Emellett milyen új vonások vannak a pályára irányításban? Felkészült parancsnokokat nevelünk — Valamennyi megyei pártbizottsággal felvettük a kapcsolatot, s kértük a segítségüket. Sok tájékoztató anyagot állítottunk össze, ezeket eljuttattuk az iskolákba. Újabban videokazettákat is adunk, s több film is készült. Nemrég írtunk alá szerződést a Pest Megyei Moziüzemi Vállalattal, így a jövőben gyakrabban találkoznak a nézők a filmszínházakban filmjeinkkel. Nagy reményeket fűzünk a szaktáborokhoz is, mint amilyen ez a mostani csobánkai is volt. — Hogyan teszik még vonzóbbá a tiszti pályát? — Nemrég áttekintettük a katonai főiskolák belső életét és töob területen léptünk előre. Emeltük az ösztöndíjakat, megkönnyítettük a civilruha használatát, s korszerűsítettük a tananyagot. A tiszti hivatás tekintélyének emelésére a néphadseregben jelentősen javítjuk az élet- és a szolgálati körülményekéi, és segítjük a fiatal tiszteket a mielőbbi lakáshoz jutásban. Emelkedtek az illetmények is — fejezte be beszélgetésünket Papp Dezső vezérőrnagy. — ez — n A mai háziasszonyok többsége, noha újra virágzik a befőzés divatja, mégsem tudná elképzelni az életét készételek, konzervek nélkül. A kamra nélküli otthonok sokasága, no meg az időhiány rákényszeríti még azokat is a nagyban eltett gyümölcsök és savanyúságok vásárlására, akik titkon házi ízekre vágynak. A vállalkozó kedvű Skála-Coop, annak is Mester-Coop nevet viselő leányvállalata erre az igényre alapozva kötött szerződést házi készítésű savanyúságok termeltetésére. A dolog még a kezdeti szakaszban tart, az ajánlkozók portékáját a Kermi vizsgálja, s ha azok megfelelnek a szigorú követelményeknek, beindul az üzlet. Pest megyében is akadt partnere a Mester-Coopnak, például Vecsés- röl, ahol egyébként nagy hagyománya van a savanyításnak. Burst József az édesanyjával együtt űzi az ipart, ottjártamkor azonban — mint a szomszédoktól megtudtam — éppen nyaraltak. Kell is a pihenés, hisz szeptember elsején beindul a nagyüzem, amelynek hírnökeként már az udvaron tornyosultak az üvegek; többezer vár belőlük megtöltésre. Szerencsével jártunk viszont Du- navarsányban, ahol Zoltán Antalné készíti a télirevalót. Azaz dehogy csak ő. Férje lelkes partnere ebben is, és a szezonban egyikük sem nézi az idő múlását. — Két műszakot teljesítünk ilyenkor, sokszor talál minket az éjfél a hátsó fertályon, ahol dolgozunk. — Hétköznap, vasárnap, egyre megy. A termés nem várhat. Mert tudja — folytatja Zoltán Antal —, a nagy .titok abban rejlik, hogy csak friss és csak érett árut szabad eltenni. Akkor lesz finom, ropogós. — És télen is ad ám a konzerválás tennivalót — okít a tudományra a feleség —, olyankor aprítjuk a csalamádé alapanyagát, új ralevezzük a savanyúságokat. Tavasszal van szusszanásnyi idő, de ekkor kell sort keríteni a .festésre, a berendezések felfrissítésére. Természetesen más egy ilyen kisipari befőzés, mint a konzervgyári, de különbözik a házi eltevéstől is és nem csupán méreteiben. A készárut például olyan kamrában tartják, amelynek ideális, pincehideg hőfokáról klímaberendezés gondoskodik. Kellenek azután heA párttitkár a Bosnyák téren vásárol Sokat töprengek: jól tettük-e ? Szmerekovszki Béla, a biatorbágyi területi pártvezetőség titkára a hét két-három napján már hajnali három óra előtt felkel, s régebben egy utánfutós Moszkviccsal, újabban azonban egy Aro kisteherautóval útrakel. A hajnali forgalom gyér, ezért egy fél óra alatt felér a Bosnyák téri piacra, ahol a termelőktől nagy tételben zöldséget, gyümölcsöt vásárol. Ha van ideje, s főleg akad még hely a kocsin, benéz a nagykereskedelmi vállalatokhoz is, rizst, olajat, szörpöket, ásványvizet vesz. Hét órára, mire a családi ház melletti, alig szobányi kis zöldségesbolt nyit, már a pultokon a friss áru. Szmerekovszki Béla pedig, aki a felesége vezette üzletben családtagként dolgozik, az ottani teendők elvégzése után elindul a dolgára. Várják a tanácson, a párt ügyeinek intézése is eléggé leköti idejét, s még sok más dologgal is foglalkoznia kell nap mint nap. Tavaly választották meg vezetőjükül a biatorbágyi kommunisták a faluban jól ismert zöldségkiskereskedőt. Ez már akkoriban is feltűnést keltett. Olyannyira, hogy a Központi Bizottság egyik osztályvezetője is felkereste, s hosszan beszélgettek. ( — Minden csoda három napig tart, ez is valahogy úgy volt — mondja. — 1965-től vagyok tagja a pártnak, ezzel megőrizve a családi tradíciókat, hiszen édesapám már a felszabadulás után bekapcsolódott az aktív politikai életbe. Azután 1950-ben, nem sokkal azután, hogy áttelepítették a Felvidékről, itt Magyarországon kérte felvételét. Két esztendő múlva már a torbágyi Lenin Tsz elnökeként vezette a kicsiny, de szívósan szorgoskodó közösséget. Szmerekovszki Béla élete akkor fordult nagyot, amikor a súlyosan beteg édesanyja ápolása miatt feleségének ott kellett hagynia munkahelyét: a közeli ABC-ben üzletvezető-helyettes volt. Akkor nyitottak zöldségesboltot. Az árut a férj Hajnalonta a fővárosból hordta, aztán indult az ÉPFA lágymányosi gyárába, ahol üzemvezető-helyettesként dolgozott. Néhány hónap után gyors egymásutánban kétszer a kocsijával az árokba hajtott, mert a fáradtságtól elaludt a volánnál. Szerencsére nagyobb baj nem történt, de akkor döntenie kellett. S ő úgy gondolta — ezzel a család is egyetértett —, hogy segítő családtagként az üzletben dolgozik majd. így hát 1977-ben felmondott — „Menjél Béla, de ne feledd, ide bámikor visz- szajöhetsz”, mondták a kollégák —, s akkor már szemináriumot vezetett a faluban. 1979-ben alapszervezeti párttitkár lett. Onnan egyenes út a mostani funkcióig: mert a langyos vízben is hullámokat tudott kavarni, a jelölő bizottság úgy vélte, hogy nála alkalmasabb embert a területi pártvezetőség titkári székébe keresve sem találna. Nem is tévedtek: Szmerekovszki Béla elnyerte a tagság bizalmát. — De kikötöttem: nem hagyom ott a zöldségesüzletet, s a politikai tevékenységemet teljesen társadalmi munkában végzem — jegyzi meg. — így magam osztom be az időmet, s a hajnali kelés, meg a napközbeni munka jól megfér egymás mellett. Higgye el, most mindenre jut időm, pedig néha rengeteg tennivaló gyűlik össze. Már megérkezésemkor is mindjárt a nagyközségről kezdett beszélni, arról, hogy amolyan felemás helyzet az övék. Nem tartoznak az agglomerációba — legalábbis, ami a hivatalos állásfoglalást illeti —, ám még erősen érződik az itteniek életén a főváros közelsége. Sokasodnak hát a gondok, hiszen pénz híján kénytelenek rangsorolni. Ebben a helyzetben megeshet, hogy ami a sor végén van, az is nagyon fontos lenne... — Szerencsére, egyre kevesebb a feltételes mód — folytatja. — A biatorbágyiak szeretik falujukat és hajlandók is dolgozni érte. Már régen a múlté a svábok, meg a betelepített székelyek ellentéte, amelynek elsimításában rendkívül nagy szerepe volt a Hazafias Népfrontnak. Most építünk egy új ABC-t, s amikor önkénteseket toboroztunk, annyian jelentkeztek, hogy kénytelenek voltunk külön beosztást csinálni, mert különben nem fértek volna el a társadalmi munkások. Szót értünk hát az emberekkel, de azért még sok a baj. Amikor a településfejlesztési hozzájárulás ügyében végigjártuk a családokat, sok tanácsi alkalmazott meg tanácstag akkor döbbent rá, mennyire nem ismeri az itt élők körülményeit. Szmerekovszki Béla egyébként tanácstag is, S hogy jól képviselhesse választóit, ebben a kis bolt is segít. Vásárlás közben ugyanis sok mindent elmondanak az emberek, este pedig vacsoránál feleségével mündig megbeszélik, mi foglalkoztatja a falubelieket. De párttaggyűlés nem fejéződhet úgy be, hogy ne essék szó Biatorbágy dolgairól. A viták nemcsak a véleményeket alakítják. hanem az emberek tenni- akarását is mozgósítják. Nyíltan hirdetik a település sorsáért felelős, vezetők: az eddiginél gyorsabban kell fejlődni, s valami maradandót Coop avatott mesterei Ez a savanyúság már télire készül gesztett alumíniumkádak és megszámlálhatatlan műanyagvödör az előzetes folyamatokhoz. Jókora rozsdamentes üstben keverik az ecetes levet, pontosan kimért ízesítőkkel, hqgy mindig azonos aromát kapjanak. A kicsiny üzem mellett az udvaron lévő szín is a savanyítást szolgálja. Itt a csala- mádéba kerülő paprikák mellett jókora adagokban uborka ková- szolódik. Ez utóbbiak nem télire és nem a Skála számára készülnek, mert hiszen a gazda nem most kezdte a mesterséget.- . — -.Néhány éve már, hogy erre adtuk a fejünket, jelentős beruházás után. Hogy mást ne mondjak, a hivatalos papírok, engedélyek megszerzése után egyszercsak kiderült, nem jó a varsányi víz. No, kutat fúrattunk, jó mélyet, ahonnan príma ivóvizet kapunk. Innen viszik sokan, akiknek kisgyerekük van. De nem ez a lényeg. Szóval elkezdtük a munkát, megfizettük kell hagyni az utókorra, úgy, ahogy azt apáink, nagyapáink teszik, tették. — Nehezebb ma politizálni — mondja. — Sőt: egyre nehezebb. Nem tudom, hogy helyesen döntöt- tünk-e, amikor a pénzt állítottuk életünk középpontjába. Sokan ma valamiféle újmódi kapzsiság rabjai; Heggel tői késő estig robotolnak, s ugyan sokkal jobb körülmények között élhetnek, de hány család megy így tönkre?! Tessék csak esténként megszámolni, hány gyerek kóborol az utcákon. S amikor megkérdezem: hát az apátok, hát az anyukátok? Többnyire azt válaszolják: géemkázik. Én is megtehetném, hogy egész nap olcsóbb áruért rohangá- szok az országban, mert így több pénzem lehetne. De a forint csak addig érdekel, amíg a nyugodt megélhetésünket biztosítja. Az anyagiasság miatt nehéz ma párttagnak is lenni. Mi azt tanultuk, s ez a meggyőződésünk is, hogy a kommunisták éljenek példamutatóan, küzdjenek az eszméinktől idegen jelenségek ellen. Megtesszük. Ám minden erőfeszítésünk eredményesebb lehetne, ha a társadalomban egyre terjedő ellazulás, az erkölcsi tartás oldódása nem dolgozna ellenünk. Nincs a munkának sem elég becsülete, s még sorolhatnám életünk mindazon vonásait, amelyek leértékelődtek. Szmere’tOVEZki Bála nemcsak meditál, a töprengésen túl igyekszik a kommunista normák szerint élni. Szavára várat építhetnek. A pénzt tőle számolatlanul lehet eltenni. Az üzlet alatt nem mások becsapását érti, hanem a bizalmat. Furucz Zoltán az iskolapénzt is, volt olyan céklaadagunk, ami tudj’ isten, miért, de a nyakunkon maradt. Azóta ezzel nem foglalkozunk. De az az igazság, hogy a Bosnyákon mással is könnyen megjárja az ember... Megesik, hogy fölvisszük az árut, a kereskedő meg csak nagyon nyomott átért venné át a portékát. Hát igyekszünk alkudni. De ő van nyeregben, ha nem akarjuk, hogy eírnenjen a napunk, vagy hogy 'vissza kelljen vinni az árut, előbb- utóbb engedünk, — A Skálával kötött szerződésünk biztonságot ad — mondja Zoltánná. — Egyébként igazán korrekt és segítőkész partnernek ígérkeznek, nagyon jól jött például, amikor a sehol sem kapható tartósítószert rögtön meg tudtuk kapni a segítségükkel. Tőlük szereztük be az üvegeket, a hitelezéstől sem zárkóznak el, ha szükség van rá, és ők készíttetik számunkra a címkéket is. Az utóbbiak külön szót érdemelnek. Rajtuk a gyártók kézzel írott neve nagyanyáink vígnettás befőttjeit idézik. Ugyanúgy, mint a gondosan és szépen elhelyezett paprikák, zöld paradicsomok, uborkák. A bajonettzáras tetőkön Mester felirat olvasható — az első kóstolók alapján, jogosan. Sz. T. A kellemesen hűs kamrában már piacképes portékák sorakoznak. (Hancsovszki János felvétele)
