Pest Megyei Hírlap, 1986. augusztus (30. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-20 / 196. szám

Valódi virtus Tovább kell karcsúsítani Ilyen játékszabályok mellett!? $ A Közúti Gépellátó Vál­lalat ceglédi gyára hűsé­ges partner. Két legna­gyobb nyugati üzletidéhez régi kapcsolat fűzi. A svéd Volvo céggel tizennyolc esztendeje tart az együtt­működés, a nyugatnémet Vibromaxszal is már tíz éve. Azt hihetnénk, ennyi ta­pasztalattal a tarsolyukban nincsenek gondjaik, megy minden, mint a karikacsa­pás. Sajnos mégsincs így. A tőkés megrendelők álta­lában rövid határidőre kérik a szállításokat, többnyire 90 napban szabják meg a termi­nust. jEz az idő azonban a (hazai viszonyok közepette rendkívül kevés. A vállalat az alapanyagokat gyártóktól leg­jobb esetben 180 nap leforgá­sa alatt kapja meg, amit kért. Ha várnak... Ilyen játékszabályok mel­lett bizony nem könnyű a Közgép dolga. Vagy hazár- díroznak a vezetők, és a vár­ható megrendelések reményé­iben hozatják az anyagokat, vagy megvárják, amíg üzlet­feleik igénye megérkezik. Ha kivárnak, akkor az történik, mint tavaly is, hogy a gyár­táshoz szükséges anyagokat Nyugatról kell importálni. Ez az egyébként sem túlságosan nyereséges exportot nem len­díti fel. Mi mást tehet a ceglédi gyár, minél kifizetődőbb bel­földi termékkel próbálja egyensúlyban tartani gazdál­kodását. Végül is a hazai ér­tékesítésű termékcsalád össze­tétele és költségbírása is meg­szabja, hogy mennyi kemény valutával kecsegtető exportot engedhetnek meg maguknak. Mint annyi más vállalatnak, a Közgép ceglédi gyárának is szomorúan kell tudomásul vennie, hogy a készletező vál­lalatok nem készleteznek, csupán a rendeléseket továb­bítják a vállalatoktól a gyár­tókhoz. A kohászati művek, más alapanyaggyártók viszont csak nagy tételeket hajlandók szállítani, s azokat sem min­dig a kért előírásoknak meg­felelően. VeSZteségek így aztán sok az anyag-, az energia- és a munkaidővesz­teség, amíg a kívánt mérté­kűre karcsúsítják a kelleténél jóval vastagabb lemezeket, vasrudakat. Ilyen körülmények között a tekintélyes világcégekkel fenntartott évtizedes jó kap­csolat valódi virtus. Tamasi Tamás korszerűsítésének, valamint a közvetlen gyártás fejlesztésé­nek eredménye, hogy a lek­várok a kényes exportköve­telményeknek is megfelelnek. A kisebb-nagyobb üvegekbe csomagolt készítmények ki­lenctizedét határainkon túlra szállítják, de még így sem tudnak lépést tartani a külho­ni kereslettel. A műszaki fejlődés mellett a dolgozók fokozatos szemlélet- formálódásának is szerepe van abban, hogy a minőségi para­méterek javulásán túl az üzem gazdálkodásában általánosság­ban is a fejlődés jegyei fe­dezhetők fel. Az egy dolgozóra jutó ter­melékenység 30 százalékkal emelkedett, az anyag- és energiatakarékossággal pedig félmillió forintot nyertek a fél év alatt, többet, mint amennyire eredetileg számí­tottak. Sűrítőberendezés Az év második felében még 2 ezer tonna üdítőt, 5 ezer tonna dzsemet szándé­koznak előállítani, s fel kell készülniük az almasűrítmény gyártására, ami az őszi, téli hónapok egyik feladata lesz. Korszerűbb almalévonálat ál­lítanak munkába, új mikro­processzoros vezérlésű Bucher prés, szűrőberendezés társul a meglévő gépekhez, vala­mint egy modern sűrítőberen­Ajándék A vácszentlászlói Zöld­mező Termelőszövetkezet az elmúlt években különböző fölszerelések vásárlására több százezer forintos tá­mogatásban részesítette a helybéli iskolát. Tavaly pél­dául számítógépet vettek, az idén színes televízióval lepték meg a gyerekeket, amelyet a számítógépes ok­tatás szolgálatába állítanak. Egészségügyi szakközépiskola Diákdiszkóval nyitnak Elkezdődött Vácott az új egészségügyi szakközépis­kola birtokbavétele. A mű­szaki átadás után még tarta­nak a hibajegyzék szerinti utólagos javítások, a kommu­nális üzem dolgozói pedig a parkot építik. Két év alatt készült el, s az áráért — 76 millió forintos beruházás volt — egy, a réginél lényegesen korszerűbb, tágas, jól felsze­relt tanintézményt kaptunk. Elhelyezkedése révén, közel a kórházhoz, még könnyebbé vált a szakemberek bevonása az oktatásba. Fölkért előadók ugyan eddig is voltak, de ez­után többen, több időt áldoz­hatnak a fiatalok képzésére. A hivatalos átadás augusztus 31-én a tanévnyitóval közös ünnepség keretében lesz. Az iskola népszerűségét máris bizonyította ugyanis, hogy az ősszel kezdődő tan-, évre jóval többen jelentkez­tek, mint amennyien az in­duló három osztályba felve­hetők. Összesen 180 jelentke­ző volt, akik közül a legjobb 117-et vették fel az új tanév­re. Biztosak lehetnek benne a szülők, hogy jól választottak, amikor e mellett az iskola mellett döntöttek. Az általános tantermek mellett külön biológia, fizika, ápolástani .szaktermeli vannak, továbbá két nyelvi labor és számítógépes szoba. Három nagy demonstrációs helyiségük is van, csecsemőgondozói, elsősegélynyújtási és ápolásta­ni. A valódi kórházi körülmé­nyeket igyekezték itt szemlél­tetni ágyakkal és különböző berendezésekkel együtt. Mé­retben is megegyezik a való­dival. Az épülethez jelentős szabad tér is tartozik, élén egy 20- szor 40 méteres aszfaltozott sportpályával. Ahogy Madudák István, az iskola igazgatója elmondta, még tovább bővül a rendelkezésükre álló szabad terület, ugyanis sikerült meg­kapniuk egy további részt az épület szomszédságában. Az ünnepélyes tanévnyitóig a berendezkedéssel még lesz tennivaló. Vasárnap, 31-én este már valószínűleg fel­szabadultad hangulatban örülhetnek ennek a szép isko­lának, ugyanis diákdiszkót rendeznek az épületben 17— 21 óráig. Ekkor, hogy minden váci diák megismerhesse az intézményt, nemcsak az egész- ségügyiseket, hanem minden iskolást várnak. Éppen ezért belépőt nem kell fizetni, bár­ki, aki érvényes diákigazol­ványát felmutatja, bemehet. D. Z. Az üzletbe belépve rende­zettség, nyugalom érződik. Az árukínálat nem egy ABC-é, sokkal inkább nagyáruházé­ra hasonlít. Még merem koc­káztatni, hogy a ruhanemű­kön kívül mindenből van mu­tatóban valami. Elégedettek lehetnek a verőcemarosiak, mert nem kell Vácra utazniuk, ha tűzhelyre, mosógépre, szí­nes tévére, vízmelegítőre van szükségük. A helyieken kívül az itt üdülők is mindent meg­találnak, ami nekik kell. Az egyszerű vásárló el sem tudja képzelni, milyen nyüzs­gés, jövés-menés folyik há­tul, a raktári oldalon. Egy­mást kerülgetik a kisebb-na­gyobb teherautók a kapuban. Egyikre több rekesz sort, a másikra huzalkötegeket rak­nak, a harmadik pedig több karton ecetet és más élelmi­szerárut visz eh. Turistaházak, kisebb vegyes boltok vásárol­nak itt az oldalsó fertályon. Edelmann György az irodájá­ban ülve adminisztrálja, amint az áru gazdát cserél, s föl-föl- ugrálva aktívan vezeti az üz­letet. Ez azt jelenti, hogy min­dennek a fejében kell lenni, mert az összes viszonteladó­vevő hozzá fordul. Egy pár másodperces szünetben sike­rül megszólítani, de elhárítja az interjú lehetőségét. — Azért az mégis megérne néhány szót, amit önöknél ta­lál a vásárló. Nem mindenna­pos az árukínálat és a vevők kiszolgálása sem. Bár valóban igaza van, mindenütt így vol­na természetes. Aranyszabály Pöttöm fiúcska ágasko­dik az egyik bolt pultjá­nál. Kávét vásárol. Min­den felnőttnek becsoma­golják a megőrölt kávét egy darabka fehér papír­ba, csak neki nem. Azt mondja útravalóul a fiatal kiszolgálónő: — Ügyes vagy te. Nem szórod el ugye? — Ejnye, hogy szolgálod ki ezt az ügyes kisfiút — szól rá idősebb társa. — A gyereket is rendesen kell kiszolgláni! Ez utóbbi mondat akár egy kereskedelmi iskolai tankönyv egyik; aranysza­bálya is lehetne. Sokan megbuknának belőle a gya­korlatban. —lt Hívatásos művészek és amatőrök kiállítása Mert Nagy István a példaképük % A leginkább hírből, de már munkáik révén is ismert ^ Nagy István-cSoport vehette birtokába a nagykőrösi ^ Petőfi Sándor Általános Iskola diákkollégiumát. Tábo- ^ rozni gyűltek össze a grafikusok. A csoport egyik részét § csehszlovák művészek, a másikat magyarok alkották. Hogy választásuk miért ép­pen kis városunkra esett? Azért, mert innen a legkeve­sebb az aktív tagjaik száma,, jóllehet az ország sok részéről csatlakoztak már hozzájuk. Barnáth Zoltánnal, a csoport vezetőjével beszélgettem kiál­lításuk megnyitása előtt. A csoport munkájáról, múltjáról érdeklődtem. Elmondták, hogy csoportjuk tizenhat éve jött létre, Nagy István nevét azért vették fel, mert mindannyiuk példaképe volt. Ez az egyetlen olyan kezdeményezés, amely­nek révén amatőrök és hi­vatásos művészek dolgoznak együtt. Persze a munka mellett szerveznek közös találkozókat, tanácskozásokat, tapasztalat- cseréket, kirándulásokat. Ez utóbbinak köszönhetően is­A z ember egy-egy munkája során felidéz régebbi megoldásokat, történéseket, mert régebbről hozzuk ma­gunkkal a valamihez való ér­tést. Harmadik, negyedik ele­mi iskolai éveim alatt már időhöz voltam kötve. Reggel, mielőtt iskolába indultam, apám lelkemre kötötte, hol keréssem föl őt, melyik utcá­ban, kihe? menjek, mert ő ott dolgozik és ott számomra is lesz egy kis elfoglaltság. Sokszor kerti munkára sze­gődött. Ásás, fák, gyümölcs­bokrok kezelése, metszés, oj- tás, díszbokrok vágása, alakí­tása volt a feladat. Ágyások kimérésére, a köztük lévő út taposására, mag elszórására, vagy palántaültetésre, min­denre jó volt a gyermekkéz, a gyermekláb. Tanítás után ló­dultam neki, . hogy mielőbb ott legyek, ahol már vártak rám. Ahol, ha szakácsnő fő­zött, melegen tartotta a ne­kem szánt ételt, amely sok­szor állt levesből, s a belőle külön tálalt finom zöldségből, sárga és fehér répából, kara­lábéból, kelkáposztából — mindez ott gőzölgőit a tányé­ron. A kicsit kövérkés, fagy- gyús húst ugyan nem szeret­tem, de a leves — nagy­anyámtól tudtam — igazán tőle lesz ízletes ás gyöngyöző. A főzelék hússal, az úgyneve­zett feltéttel is különlegesség­nek számított, vagy netán a makaróni, a csőtészta, amelyet mi otthon nemigen főztünk. Egy-két finomabb sütemény- féle bizony változatosságot adott a mi étrendünkhöz ké­pest. Kertművelés, növényápolás mellett szakmunkákat is vég­zett az apám — szakmája la­katos volt —r, nem okozott gondot egy-egy ajtó helyre- igazítása; volt, amikor drótot hajlított a pántok közé, mert leszállt az ajtó. Volt, ahol a ■zárakat is megvizsgálta és olajozta, kente őket. Nem egy lakásban a magas, kétszár­Nagyon értett az apám a tüzelő elkészítéséhez, ha az fa volt, annak az összevágásá- hoz. Állványos fűrészbakja bárminemű fával elbírt. A fák keménységéhez alakította a fűrész fogait, úgy hajtogatta, élesítette, hogy minél keve­sebb erőt kelljen kiadni a fel­vágáshoz. Hasitó és feszítő baltát is használt, meg éket is, ha nagy volt a hasábfa. Általában az egyméteres fa Nyugodtan húzd, fiam nyas, nehéz ajtók voltak diva­tosak. Megvizsgálta, az abla­kok záródását és nyitásának pattanós ki támasztását is. Ék alakú rugós akadály vigyázta az ablakok becsapódását ak­koriban. Én nemcsak figyeltem a műveleteket, de igyekeztem őket ellesni. Bizonyos házak­hoz rendszeresen jártunk vi­zet húzni. Kerekes, szivattyús kutak voltak, hajtottam őket cefetül, de nem jött semmi a csőből, mert átállították és a padlástér tartályába nyomó­dott fel a víz. Az apám mondta, csak nyugodtan húzd fiam, mert kidöglesz addig, amíg ott fenn a tetőn, azon a •csövön folyik majd ki a viz. Volt, amikor számoltam, több száz fordulat után abbahagy­tam s váltogattam a karjai­mat. ötfelé lett szétfűrészelve. A guklik, mert így hívták (nem­kuglik) aztán fel lettek haso­gatva. Ez is általában kíván­ság szerint, volt ahol vasta­gabbra, míg másutt véko­nyabbra vágatták. Nem egy helyen gyújtóst is apríttattak. Apám, ha kézbe vett egy-egy guklit, azt úgy tette a tőké­re, hogy el nem engedte, csak forgatta a kezével jobbra-bal- ra s hullottak alá a levált ré­szek. Minden csapása biztos volt. A görcsösebb részt utoljára hagyta, s ha kellett, oda már két kézzel csapott a baltával. Soha senkit életemben nem láttam olyan gyorsan és ki­tartóan fát aprítani, mint az apámat. Nem mondom, maJ gam is igyekeztem, de beval­lom, sosem tudtam a fűrészt úgy megélesíteni, nem értet­tem úgy a balták, fejszék ki­alakításához. Ha kellett, ko­vácshoz vitte megnyújtani, ■megedzeni. A szerszámnyelek is több évig pihenőben vol­tak s úgy cserélte őket. Piciny ékek — a szerszám- nyelekbe valók mindig fából, az egészségesebb, keményebb fajtából — beütése is ügyessé­get kívánt. A mozgó, kilazult szerszámnyél több erőt kívánt és ügyetlen emberre vallott, de balesetveszélyes is volt. Még a facsavarok — akkori­ban de sok fajtájú volt réz­ből, krómozottak, gömbölyű és lapos fejjel és sokféle hosszúságú, vastagságú — be­hajtása is szakszerűséget kí­vánt, előfúrva és behajtva volt célszerű és nem beütve. Apám mindig hajtogatta: a jó munka tisztességet kíván, kö­vetel. M unka után jutottam be több jómódú család há­zába, lakásába Gödöllőn. Pin­cében és fássufniban raktuk, halmoztuk a fát, szenet. Ker­tek kezünk által váltak mű­veltté. Nemegyszer még szo­bafestést is vállalt apám. Ilyenkor magam kevertem a piktortéglát és a bécsi fehé- ■ rét, s hallgattam apám ének­lését, mely a létra tetejéről a nyitott ablakokon messzire hallatszott. De fütyülni is jól tudott az apám s a csupasz falak nemegyszer a magam füttykísérletét is visszhangzot- ták. Szántai Sándor merkedtek össze a magyar művészek egy pozsonyi társ­csoporttal, akikkel szoros ba­rátságot alakítottak ki. Később barátságuk kibővült egy NDK- beli csoporttal is, de sajnos velük ritkábban találkoznak. Grafikák, képek, szobrok szü­lettek a — kollégium egy he­lyiségéből átalakított — mű­terem falai között. Mint hal­lottam, nemcsak alkottak, ha­nem kihasználták az időt a kapcsolatok szélesítésére, esz­mecserékre, múzeumlátogatás­ra. Sok sétát tettek Nagykőrös peremrészén, ahol mind a külföldiek, mind a magyarok egyaránt felfedezni vélték vá­rosunk jellegzetes motívumait. Érthető tehát, hogy ilyen be­vezető után igencsak nagy ér­deklődéssel mentem el a kiál­lításra, amelyre az itt készült 200 műből a negyven legjobb­nak ítéltet sorakoztatták fel. A megnyitó beszédet Varga Lórántné közművelődési fel­ügyelő tartotta. Elismerő sza­vakkal méltatta az alkotáso­kat, felhívta a figyelmet a va­lódi értékek és azok felismeré­sére, valamint a művek élet- közeliségére. A képek nagy része Nagykö­röst ábrázolja, a tanyavilágot és a városi házakat egyaránt, de van olyan alkotás is, ami a képzelet szülötte. A szép bevezetőt LatinovHs Zoltán szavait idézve zárta, amelyek arra a kérdésre ad­nak választ, hogy milyen is a művész: „A művész • olyan, mint a többi és egyben más is mint a többi. Ez adja igazi művészetét.” Az alkotók és vezetőik eddig titkolt jövőbeni célja egy nagyszabású kiállításcsere, hogy a tárlatjátngatók mélyeb­ben, behatóbban tanulmányoz­hassák, közelebbi bepillantást nyerjenek a művészet eme két nagyszerű ágának történetébe. Érdekes volt, ahogy egy-egy alkotás előtt álldogáló, képző- művészethez értő emberek gratulálva a művészeknek, • megjegyezték, hogy: „Te, ez nagyon jó!” Valóban az! Érdekes és szép kiállítás, amelyre mindenkinek érdemes elmenni. Hargitai Bernadett Együttműködés Napjainkban igen nagy szükség van arra, hogy a me­zőgazdasági nagyüzemek szé­leskörűen alkalmazzák a tu­domány és a technika által biztosított korszerű szervezési és termelési módszereket. Ezeket mérlegelve kötött együttműködési megállapodást a fóti Vörösmarty Termelő- szövetkezet a Gödöllői Agrár- tudományi Egyetem üzemtani tanszékével. A megállapodás értelmében a tanszék a ter­melőszövetkezetnek többek között fejlesztési, termelésirá­nyítási és gazdaságelemzési számítógépes programokat dolgoz ki. A tsz elsőként a szarvasmarhaágazat takarmá­nyozását, a gyümölcsbetakarí­tás szervezését, a napi nyil­vántartást dolgozza fel az adatok alapján. Harminc százalékkal termelékenyebben Kapósak a konzervgyár termékei Még ma is tart az üzem korszerűsítése dezés, minek jóvoltából a gyümölcsaroma sem megy ve­szendőbe ezentúl. Újabb piacokra Mindebből az következik, hogy az almasűrítmények mi­nőségében is további javulás várható, ily módon újabb pia­cokra tarthat számot a léüzem eme legtermelékenyebben elő­állítható, kapós exportcikke. Miklay Jenő A Nagykőrösi Konzervgyár V-ös üzeme, vagy közismer­tebb nevén a léüzem gyárt­mányainak jelentős részét a nektárok mellett a dzsemek képezik. Szinte minden ha'ai gyümölcsből kerül a fortyogó üstökbe. Nem is kevés. Az el­ső félévben 5 ezer tonnát ér­tékesítettek a változatos ízű, zamatú finomságokból. Kilenctized exportra Az üzem, s benne a dzsem­vonal régebben elkezdődött, és lényegében még ma is tartó — Na látja, mondtam, hogy nem kell írni erről! — húz félre kedvesen. Bár többen is meg-megszólítják — válaszol és intézkedik. Velem is na­gyon udvarias, ahogy egy vá­sárlóval kell. Nem küldene el, de rendíthetetlen abban, ,hogy nem érdemelnek nyilvánossá­got. Ennek ellenére igyekez­tem megtudni a titkát, ami megmagyarázná, hogyan lehet ilyen szinten ellátni a közsé­get. Röviden válaszolt: dolgoz­ni kell és meg kell fizetni az alkalmazottakat — a végzett munka arányában. Ilyen egyszerű. Dudás Zoltán Egy bolt nyílt titkai A végzett munka arányában

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents