Pest Megyei Hírlap, 1986. augusztus (30. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-19 / 195. szám
Egy együttes; egy filmes szakember/ és egy népművelő vehette át Nagykőrösön a Pest Megyei Tanács Közművelődési díját az alkotmánynapi ünnep alkalmából A népzene apostolai A Vujicsics Együttessel nem könnyű találkozni. Nemcsak azért, mert különböző helyeken laknak és dolgoznak, hanem, mert állandóan útközben vannak. Végül a szervezőirodák Vörösmarty téri erődjének előterében ülünk-állunk körül egy asztalt. Szék, ülőalkalmatosság nincs a közelben, de nem is lenne értelme kényelembe helyezni magunkat: az együttes tagjai valutát számolnak, útleveleket lapozgatnak és talán boldogabbak lennének, ha békén hagynám őket, hiszen Németország messze van, ideje lenne már beülni a kisbuszba. — Ami azt illeti, jól összezár benneteket a munka. Nem utáljátok egymást időnként? — Éppen ellenkezőleg — jelenti ki Eredics Gábor. — Mi ugyanis nem' a zenekar alakulásakor jöttünk össze. Ketten közülünk már óvodába is együtt jártak. Kicsit később pedig, amikor zeneiskolásokként részt vehettünk a növendékhangversenyeken, nagyjából valamennyien ismertük egymást. A pomázi fúvószenekarban négyen is együtt játszottunk. Sebestyén Márta énekesnő is megérkezik. Fáradtnak látszik a tekintete. Gyorsan körbenézek az arcokon, azután Gábornak szegezem a kérdést: — Az állandó utazás közben jut idő a munkára? — Jól beletrafáltál, ugyanis a mi tevékenységünk jelentős részét a gyűjtés, a népzenék feldolgozása adná. Annál inkább, mert nincsenek ebben a műfajban kész kották. Egyébként nem utazunk sokat az utóbbi időben. Az már nagyobb gond, hogy mindnyájunknak van civil szakmája: tanárok, mérnökök, népművelők vagyunk. — A népzene kultiválása, akárcsak a táncházmozgalom, mintha leszálló ágban lenne az utóbbi időben. — Most jelenik meg a második nagylemezetek, amely az elsőhöz hasonlóan délszláv és magyar népzenét tartalmaz majd. Rockzenészektől tüdőm, hogy milyen versengés folyik az érvényesülésért. A ti esetetekben talán még inkább fennállhat a „sok az eszkimó, kevés a jóka” esete, hiszen jóval kevesebb a meghívás, a fellépési lehetőség. — Ebben a művészeti ágban a zenei felfogások, a muzsikus készség mérettetnek meg. A népzene soha nem is volt üzlet, így azután pénzemberek sincsenek körülöttünk. Való igaz, hogy nem tartozik a legkifizetődőbb foglalkozások közé. Azt hiszem, hogy a népzenész egyedüli ismérve az elhivatottság. Néhány szót váltunk még az elismerésükről, a KlSZ-díj- ról, a szentendrei Pro Űrbe díjról, a francia, belgiumi, kuvaiti, ausztráliai sikerekről, azután búcsúzom, mert a többiek egyre félreérthetetle- nebbül nézegetik az óráikat. Az elkövetkező napokban azt az alkotmányt ünnepeljük, amely a magyar történelem során először mondja ki dolgozó népünk művelődéshez való jogát és írja elő a kultúra monopóliumának megszüntetését — kezdte köszöntőjét Nagykőrösön, az Arany János Művelődési Központban, a népművelők napján Bárd András, az MSZMP Pest Megyei Bizottságának osztályvezetője. — Nem csupán egy elvont jogi követelmény támasztásáról van szó, hanem nagyon is konkrét gazdasági, társadalmi-politikai folyamat megindításáról: a művelődés intézményrendszerének fejlesztéséről, tartalmának folyamatos korszerűsítéséről, a kultúra közvetítésében részt vevő személtek — többek között az iskolán kívüli művelődés dolgozói — és munkájuk fontosságának fölismeréséről. Indokolt tehát, hogy augusztus 20-hoz kötődik a népművelők napja is. Azokat köszöntjük ilyenkor, akik községekben és városokban, munkahelyeken és lakóterületeken, művelődési házakban és könyvtárakban, mozikban és múzeumokban szolgálják a műveltség térj esztésének ügyét, a dolgozó nép, a lakosság további kulturális felemelkedését. Tovább gazdagodtunk híva tástuda ttal Bagó József Szeretni emberközelben — Attól még nem lesz valaki jó népművelő, hogy szereti az embereket — szállók vitába Bagó Józseffel, az Örkényi művelődési ház igazgatójával. — Egy mérnök vagy lakatos is szeretheti a társait, ám. egyáltalán nem biztos, hogy jó közművelődési dolgozó válna belőle. — Nem értett meg egészen pontosan: emberközelben kell szeretni, ami sokkal nehezebb. A mérnök, ha tehetséges, hivatástudatból tervez és nem pénzért. Ö is a lakosságért dolgozik, de a munkája nem szorítja arra. hogy közéletet éljen szünet nélkül. Míg a népművelő erre kényszerül. Éppen ezért rendelkeznie kell azokkal a képességekkel, amelyek lehetővé teszik, hogy kapcsolatot teremtsen. — A népművelők munkaterveit olvasva sokszor eszembe jut, hogy vajon mennyire szerencsés, ha egy valaki, mondjuk, egy község egyszemélyes művelődési házának az igazgatója megtervezi a lakosság művelődését? — A tervnek a helyi igényekre és érdekekre kell épülnie, különben teljesen eredménytelen lesz a munkája. Gond akkor van, ha nem ismeri a területen lakókat! Ez mostanában elég gyakori eset. Kevés településen van olyan kolléga, aki legalább öt-tíz évig egy helyen dolgozott, holott ez elengedhetetlen feltétele a sikernek! Máról holnapra nem lehet megismerni a környezet szokásait, az emberek gondolkodásmódját, igényeit. — Nézze, én harminc éve csinálom. Tény, hogy o szerveződés időigényes tevékenység. De csinálni kell, nem pedig beszélni róla. — Az új, megváltozott lehetőségek alaposan megnehezítették az önfenntartásra kényszerülő intézmények életét. — Voltam a népművelők konferenciáján és meghallgattam a sirámokat. Tény, hogy az ötvenes években özönlöttek az érdeklődők a művelődési házakba. Amikor én kezdtem, egyetlen létra volt az intézményben és tizenhárom forint a pénztárkönyvemben, mégis könnyebb helyzetben voltam. Meghívtam a Déryné Színházat és szóltam a helybélieknek, hogy ne csak jegyet vegyenek, de széket is hozzanak magukkal, ha le akarnak ülni. Szabályos népvándorlás volt azon az estén — jött mindenki, székkel a hátán... Ha szóltam, hogy kellene egy kút, csak azt kérdezték, hogy hol kezdjék meg az ásást? Hetvennyolc méter mély kutat fúrtak az intézmény udvarán! — Mi adja a szakma szépségét mostanában? —• A nehézsége. A küzdés a fennmaradásért, a napi megélhetésért, hiszen jobbára önfenntartóak vagyunk. A kudarcok is edzenek Rusznák Károly, a Pest Megyei Moziüzemi Vállalat igazgatója megértő ember hírében áll. Azt mondják róla, hogy végtelen türelemmel hallgat meg mindenkit, aki felkeresi. — Lehet így vezetni? Soha nem volt időzavarban? — Aki csak önmagában hisz, az a kellemes becsapottság állapotában él. Ráadásul, ha a kollégák érzik, hogy nemcsak meghallgatják őket, de figyelembe is veszik a véleményüket, akkor azokat is meg lehet mozgatni, akiket egyébként nagyon nehéz lenne. Nem mondom, hogy huszonnégy órából tizenhatot dolgozom, mert ez nem len..TaI Kúsznak Károly * ne igaz. Inkább arra ügyelek az utóbbi időben, hogy mások is velem együtt dolgozzanak, hiszen a jó ötletekkel előrukkoló szakember is eleve kudarcra van ítélve, ha nem állnak mögötte a munkatársai. — Azt hiszem, egy hatvanéves vezetőtől már nem szabad kérdezni, hogyan tűri a fáradtságot. — Ügy kell elfáradni, hogy másnap folytatni tudjuk a munkát — mosolyog rám, aztán maga elé néz és olyan halkan folytatja, mint aki titkot árul el: — Elkeseredni is szabad néha, de csak annyira, hogy be tudjuk fejezni, amit elkezdtünk. — Éppen most éli azt az időt, amikor mindent fel kell tenni arra a bizonyos mérlegre... — Igen. Más az, ha kezet fognak az emberrel és megköszönik a munkáját, és más, ha önmaga gondol vissza a több évtizedes munkára — másként szorít ugyanaz a cipő. Nem állítom, hogy törésmentes volt a munkásságom, de az a véleményem, hogy a kudarcok is edző tulajdonságokkal bírnak. A nehézségek egyébként sem csökkentik a teherbíró képességet. Akkor kell a legjobban akarni, amikor a legnehezebb. Ez a titka az egésznek ... Szilas Zoltán Közismerten nehezebb gazdasági körülményeink természetesen a népművelők munkájában is éreztetik hatásukat. A költségvetés forrásaiból ma kevesebb jut művelődési beruházásokra, az intézmények működési feltételeinek javítására és az anyagi ösztönzés növelésére. Mindezek ellenére — a helyi, társadalmi erőforrások bevonásával — a szűkösebb esztendőkben is gazdagodtunk: új művelődési központ épült Gödöllőn, központ és könyvtár Százhalombattán és Pomázon, általános művelődési központ Diósdon, Nagykovácsiban és Halásztelken. Több jelentős korszerűsítésre is sor került — egyebek között éppen Nagykőrösön. Fejlesztések, felújítások lesznek a hetedik ötéves terv folyamán is. Ezzel együtt: ma még egyes művelődési mutatókat tekintve megyénk országosan a legrosszabbak közé tartozik. Sajnos vannak vá- rosnyi nagyságú településeink az agglomerációban, ahol egyáltalán nincs művelődési ház vagy könyvtár. Mint Bárd András hangsúlyozta, a tárgyi-anyagi feltételek javulása, stagnálása, vagy éppen romlása befolyásoja a népművelők tevékenységét is, akárcsak az a változás, amely a lakosság életmódjában, művelődési szokásrend- szerében lejátszódott az elmúlt időszakban. A tapasztalható változás nem ítélhető meg egyoldalúan — csak negatívan, vagy pozitívan —, hiszen míg egyik oldalon például a többletmunka miatt csökken a produktív szabadidő és ezért a televízió aktív közösségi művelődéstől való elvonó hatását érzékeljük, addig a másik oldalon megnőtt az érdeklődés a mindennapi életben és a munkában hasznosítható prakítkus ismeretek és készségek iránt. Ilyen tevékenységekre épülő közösségek keresnek utat a művelődési intézményekbe. A demokratikus részvétel igénye pedig szerepet juttat a közművelődésnek a rangosabb szintű közéletipolitikai kultúra formálásában. Öntevékeny animator sítő, a közösséggel együtt élő, az annak valóságos igényeit kielégítő és formáló, szolgáltató kulturális szakembernek kell lépnie. Meg kell változnia persze a közművelődési intézményeknek — és különösen a művelődési. házaknak — is. Vállalniuk kell a közvetlen társadalmi környezetnek az eddiginél nagyobb kontrollját, még nyitottabbnak, íogadókészebb- nek kell lenniök az öntevékeny, önszervező kulturális formák iránt. Otthont kell ad- niok a helyi közéleti ügyek megvitatásának — ehhez megfelelő információt is adva az állampolgároknak —, szolgáltatásaikkal pedig javítaniuk kell az emberek mindennapi élet- és munkakultúráját. Hagyományos műsor- és rendezvénypolitikájuknak is alkalmazkodnia kell az igények és a feltételek jelzett változásaihoz; nem mondva le a művelődéspolitikai prioritásokról, a szocialista és a humánus értékek közvetítéséről, az igényesség erősítéséről. A közélet formálói Mindezt figyelembe véve talán nehezebb ma elérni az embereket, s hatni rájuk a kultúra eszközeivel — vagy szinte lehetetlen, ha nem vetünk számot a már említett új helyzettel. Megváltozik a közművelődésben dolgoz^ szakemberek, a népművelők szerepköre is; a felvilágosító, kultúra magaslatáról az emberekhez szóló, a társadalmi gyakorlattól távol álló népművelő helyébe az értékes, öntevékeny kezdeményezéseket gerjesztő és élénkítő ani- mátornak, az értékeket a támogatás, a segítség, a feltételek biztosítása révén megerőRészletesen foglalkozott az ünnepi szónok a közművelődés szerepével a világnézeti nevelésben és elemezte a különféle művelődési intézmények tevékenységét is. Megszívlelendő, amit a művelődési házak munkájával kapcsolatban mondott. Igaz ugyan, hogy a jobb feltételek között dolgozó házak jobban megfelelnek a kor követelményeinek, a lakosság igényeinek, mégis akad olyan rossz körülmények között jó eredményeket felmutató egy-két személyes „ intézmény, ahol kiváló munkát végeznek. A nehéz helyzet ellenére valóságos húzóerőt jelentenek környezetükben, az emberek tudatának, kultúrájának, életmódjának, sőt, a helyi közéletnek is igazi formálóivá váltak. Ebből egyértelműen levonható az a régen ismert igazság. hogy előrelépésünk legfőbb tartaléka a képzett, öntudatos és jól dolgozó ember — a közművelődésben is. A népművelő, a könyvtáros, a múzeumban, a filmforgalmazásban, a levéltárban vagy a kultúra más területein dolgozó szakember, a legjobb érte lemben vett népművelő, aki hivatásának tekinti és szolgálatként végzi, segíti a kulturális és közéleti értékek közvetítését. Dolgozik — sokszoí igen nehéz élet- és munkakörülmények között, kevés fizetésért, és ami még ennél >s nagyobb baj, igen gyakran köszönet és erkölcsi elismerés nélkül. Befejezésül arról szólt, hogy a jelenlevőkön keresztül valamennyi népművelőnek sió' a köszönet, az elismerés a végzett munkáért. Azok, akik kitüntetést kaptak, tekintsék ezt a köszönet mellett, továb- vi elvárásaink kifejezéseként. Tudják és érezzék, hogy alkotó tevékenységükre eztán is számítunk. Körmendi Zsuzsa A népművelők egy csoport, (a cím fölötti képen) (Veress Jenő felvétele) — Ez egyáltalán nem biztos. Akik nem divatból álltak be a sorba, azok ma Is aktív résztvevők. Az indulás pillanatában ml szintén a jó társaság kedvéért, az együttze- nélés élményéért csináltuk. Időközben olyan zenei értékeket fedeztünk fel a magunk számára, amelyeket terjeszteni szeretnénk. Ez a muzsika nemcsak mulatásra alkalmas, hanem egyetemes értékei is vannak. A kólóra például re- zonálhat az is, aki nem ismeri a táncot. Népművelők napja Nagykőrösön Változó művelődési igények
