Pest Megyei Hírlap, 1986. augusztus (30. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-18 / 194. szám
pksr * M«lt7] 1986. AUGUSZTUS 18., HÉTFŐ Nyári csemege A nyári hőségben mind jobban közkedveltté válnak a különféle jégkrémek. A Sasad Budatej GT törökbálinti üzemében tízféle ízben és hatfajta kiszerelésben készítenek e nyári csemegéből. Képünkön: a mínusz 20 Celsius- fok hőmérsékletű raktárból a hőszigetelt teherautóba kerül a jégkrém. Ami nem gond, hanem baj Sovány nyárfát szelt a fűrész % Ugyan mi probléma származik abból, ha a termetes $ nyárfarönkök karcsúbbak a szokásosnál? — meditált ^ magában a laikus, amikor értesült róla, hogy egyik ^ faipari üzemünkben keseregtek emiatt a szakemberek. Amikor aztán elmagyarázták neki, hogy minél nyápi- § cabb az a nyárfa, annál gazdaságtalanabb vele dol- ^ gozni, s miután azt is megtudta, hogy sok ezer köb- ^ méter nyersanyag esetében a milliós értékeket is elér- ^ heti az ebből eredő veszteség, maga is egyszeriben be- ^ látta, hogy nyárfaerdeinkben a derekabb törzsek megs' fogyatkozása nem egyszerűen csak gond, hanem baj. Idős minden Ötödik Támasz kell a rászorulóknak Kiterjesztik gondoskodásuk körét A Nef#g nagykőrösi telepének gépmunkásai is azt tapasztalták az elmúlt félév alatt, hogy egyre soványabb rönkök gurulnak fűrészük alá, amikiből nyilván kevesebb. továbbfeldolgozásra alkalmas anyagot tudtak kinyerni, holott jóformán ugyanannyit kellett szeletelésükkel bíbelődni. Mivel a gazdaság sem tudott több és jobb fát küldeni, kénytelenek voltak a hiányzó meny- nyiséget drága pénzen beszerezni, de még így, is majdnem 1500 köbméter nyár és fenyő alapanyagot tudtak feldolgozni terveiktől eltérően az utóbbi 6 hónap folyamán, A közmondás igaza Ráadásul az egyes termék- családokon belül — raklapok —- az olcsóbb árfekvésű készítmények felé tolódott el a felvásárlás. Mindez összességében 2,7 millió forint értékben rontotta a telep gazdálkodását. Ha csupán ennyi volna a lemaradás, még örülhetnénk is neki, de úgy látszik, a közmondásnak most is igaza lett, miszerint a baj nem jár egyedül. Szinte semmi nem úgy sikerült a telepieknek, ahogy azt szerették volna. Erre az évre 7 százalékos árbevétel-növekedést ütemeztek, ilyenformán 245 millió forintnak kellene év végéig összejönnie. Ez a remény azonban már az esztendő közepén szertefoszlott, hiszen eddigi összes árbevételük még a 110 millió forintot sem érte el. A fenti okok, no és a keretfűrészek nagyjavítása miatt jócskán elmaradtak terveiktől a faipari tevékenység vonalán, az építőipari ágazat 6 milliós tervének tizedrészét teljesítette, és csak harmadrészét tudták értékesíteni a 4,2 millió forint értékű gőzmennyiségnek, amit a konzervgyárnak szántak eladni. Sajnos más területeken is alatta maradt célkitűzéseinek a telep. Mi tagadás, elég csúnyán festenek e tényszámok így szárazon tálalva, ám ne feledjük, a Nefag is azon munkaihelyek egyike, ahol az első félidőben realizálódott eredményekből még elhamarkodott lenne rossz következtetéseket levonni az év egészére. Az építőipari ágazaton belül egy sor olyan munka van folyamatban, amiknek eredményeit jórészt csak az utolsó hónapokban lehet majd készpénzre váltani. Tapétázóasztalok Aztán a tapétázóasztalok is Jó üzletet sejtetnek. Már az Idén 2—3 millió forintot hoznak a konyhára. Hasonló a helyzet a pipa-, de főként a bútorfronton is, mert igaz ugyan, hogy az asztalosok hagyományos munkadarabjai már nem kellenek a piacon — 6 millió forint emiatt féléves szinten a kiesésük —, ám a most felfutó új bútoraikból csupán a harmadik negyedévben 8 milliós értékben kér a kereskedelem. A Kecskeméti úti üzemben kiadás is lesz bőven, Mivel a tervek szerint a bútorüzem még 8—10 évig a régi helyén marad, fel keil újítani. A már elkezdődött 6 millió forintot felemésztő rekonstrukció a tetőjavítástól a porelszívó-rendszer építéséig sok tennivalót. magába foglal. Varga József igazgató sem látja okát, hogy ne lehetne év végéig kilábalni ebből a gazdasági hullámvölgyből. Szerinte nem is nagyon illik ide ez a kifejezés, végtére is az elmúlt év hasonló időszaAzt hiszem, ho^y a postás mellett a villanyszámlás az, akiről szinte időre pontosan tudják mindenütt a családok, hogy mikor érkezik. Gömöri Imréné Vecsésen immár másfél évtizede kéthavonként becsönget a felső- és Halmi telepi lakásokba, leolvassa az elektromos fogyasztásmérő órák állását, s az elfogyasztott kilowattórák arányában beszedi az áramszolgáltatás díját. — Nekem ez folyamatos, rendszeres munkát jelent. Született vecsési vagyok, de úgy istenigazából azóta ismerem a községet, mióta villanyszámlás lettem. Azóta tudom, ki hol milyen házat épített, ki hogy tartja rendben a kertjét, ki milyen takarékosan bánik a pénzével, de megmondom őszintén, én ezzel soha nem éltem vissza. Tőlem erre alapozott pletyka, de még megjegyzés sem indult Továbbszolgálóként A fogyasztó és a köztem levő kapcsolatoknak íratlan szabályai vannak, a kiegyensúlyozott, jó kapcsolatok a különböző mendemondák terjesztésével alighanem jelentősen romlanának. Őszintén mondom, a családok többsége szeretettel vár és fogad, s ha egy-két napot kések, már akkor szóvá is teszik. Egyébként merő vé- letlenségből lettem villany- számlás, s most, jócskán túl a nyugdíjidőn, afféle továbbszolgálóként járom a vecsési utcákat — mondja Gömöriné. — A fogyasztók mintegy 70 százalékával a fizetési kötelezettség szempontjából nincs semmi problémám. Van egy kisebb, 5—10 százalékot kitekához képest így is 11 százalékkal termeltek többet. Igaz, akkor eléggé rossz év volt. Saját alapanyagból — Bármennyire is biztatónak tűnnék a második félév kilátásai, arra már nem futja az erőnkből, hogy pótolva a lemaradást, a tervezett árbevételre szert tegyünk, deany- nyi azért mindenképp lesz, hogy az eredetileg megállapított 5 millió forint nyereségünk összejön. A kollektíva ezt garantálja. A hátralévő időszakra átfogó munkaprogramot állítottunk össze. Most az a fontos, hogy a bútorgyártókat maximálisan ellássuk munkával. Ki kell használnunk az építőipari ágazatban rejlő tartalékokat, fokoznunk kell a drágább raklapok, valamint a mezőgazdaságban használatos ládák gyártását, ugyanakkor a jövő évi termelést is elő kell készítenünk. A fő célunk, hogy lehetőleg saját alapanyagból fokozzuk a termelést, az első negyedévre már most szeretnénk megteremteni ennek feltételeit — fejezte be a tájékoztatást az igazgató. Miklay Jenő vő réteg, amelynek tagjait enyhén szólva nehéz fizetőnek ismertem meg. Többségük az alkohol rabja, nem tudja a pénzt becsülni, csak máról holnapra élnek. Volt eset rá, hogy a hat hónapja áramszolgáltatási díjat nem fizető lakos után inkább elmentem a kocsmába türelmesen, ahelyett, hogy kikapcsoltattam volna az áramot. No, nem a részeges apát vagy anyát sajnáltam, hanem a szépszámú gyereksereget. Sok a háztartási gép Sajnos eléggé megszaporodott azok száma, akiknél hiányzik a családi békesség, elváltak vagy válófélben vannak, és egymásra próbálják hárítani a fizetési kötelezettségeket. Hozzájuk olykor négyszer is el kell mennem, míg végre megkapom az áramfogyasztás díját. Szóval türelem nélkül, hirtelen indulatokkal ezt a munkát köz- megelégedésre nehéz lenne végezni. A vízfogyasztás és a szemétszállítás díját is én szedem az áramfogyasztás díjával együtt. Naponta postázom á begyűjtött pénzösszeget Hogy volt-e sok áramkikapcsolás, mióta ezen a poszton vagyok? Két esetben szóltam az elektromos műveknek ilyen okok miatt, de az is inkább a túlzott fogyasztás és a villanyóra gyanús bekötése miatt fordult elő még évekkel ezelőtt Nem jellemző itt az áramlopás. Inkább a városi és vidéki áram közti tarifakülönbséget teszik szóvá az emberek, mert én se tudom megMiként az országban általában, úgy nálunk a városban is idős korú a lakosság húsz százaléka. Amikor 1984-85- ben ezzel kapcsolatos felmérések folytak, a vizsgálatot végzők Cegléden 8600 nyugdíjas korú személyt találtak. Közülük 5200-at látogattak mag, családi állapotuk és anyagi helyzetük, gondjaik felől érdeklődve. Kezdeti lépések A körülmények megismerése felvázolta a teendőket, az intézményes társadalmi segítségnyújtás útját, módját. A felkeresettekkel folytatott beszélgetésekből kitűnt, hogy sok az alacsony nyugdíjú, akinek elsősorban anyagi támogatásra lenne szüksége. Ök általában segélyt kértek. A rászorulók jogos igényeit a tanács évek óta folyamatosan kielégíti. Hátrányos helyzetükből adódóan a pénzbeli támogatás mellett másféle segítségnyújtási formákra is szükség van. Ilyen például a rászorulók úgynevezett szociális étkeztetése, amelyet tavaly 55-en vettek igénybe. E téren eleget tudnak tenni minden jogosult kívánságának. Az idősek napközi otthona tizenhárom éve működik a városban, de nem sikerült javítani kihasználtságát. Bár huszonötén is elférnének, esetenként csak tizenöten-tizen- nyolcan látogatják. Áttelepítése valószínűleg változtatna a helyzeten. Akkor a külterületen élők hetes napközi formájában kaphatnának benne kosztat és kvártélyt. Mikrobusz hozná, vinné őket a lakóhely és az otthon között. Mások jónéven vennék, ha otthonukban keresné fel őket a házi szociális gondozó. Ez a szolgálat már működik, s napjainkban területén, egy vezető irányításával, nyolcán tevékenykednek hivatásos gondomagyarázni, hogy egy kilométerre innen, a pesti házakban, miért olcsóbb az áram, mint Vecsésen. Hogy mit tapasztalok a fogyasztásról? Amikor a tárolós kályhák rendszerbe álltak, nagyobb volt a fogyasztás, de azóta a gáz szinte hihetetlen gyorsan elterjedt Vecsésen. Le is cserélték sokan a hőtárolós kályhákat gázkonvektorokkal. De a sok mélyhűtő, az automata mosógépek és egyéb háztartási gépek is sokat fogyasztanak. A legmagasabb díjat a kisiparosok fizetik, olykor lényegesen több mint tízezret, de az átlag négy-ötszáz forint körül van. Arra kell különösen ügyelnem, hogy az éjszakai, olcsóbb tarifájú áramot ne nappal használják, mert az áramellátásban okozna egyenlőtlen terhelést, ingadozást. Negyedszázad múlva Aztán hadd mondjam el, hogy amióta én ezen a poszton vagyok*, azóta is sokat fejlődött Vecsés. A Felső-telepen, Halmi-telepen sok szép lakóház épült, ott, ahol még nem is régen szántóföldek voltak. Kétségtelen, hogy nagyon sok munka, egészséget, házasságot megrontó, túlhajszolt életmód is meghúzódik a fejlődés mögött Sajnos a telepi szolgáltatás, élelmiszer és egyéb áruellátás nem fejlődött ennek megfelelően. Hacsak a kocsmai hálózat nem meg a bögrecsárdalánc. De talán majd a következő évtizedekben. Tudja, szívesen végigjárnám 20—25 év múlva is az utcákat, akkor talán a szolgáltatások is jobbak lesznek. Orosz Károly zónőként. Általában személyenként naponta három-négy idős ember ellátására futja az erejükből. Természetesen ezentúl is szükség lesz a társadalmi aktívák odaadó közreműködésére is. A tervciklus feladata egyébként a házi szociális gondozás rendszerének korszerűsítése. Gondozói körzetek alakulnak ki, amelyek a gondozási központok irányítása alá tartoznak. 1986. január elseje óta Cegléden a szociális otthon a területi gondozási központ székhelye, s ehhez tartozik Csemő is. Elismerően említik Tovább már alig halasztható teendő a szociális foglalkoztató létesítése. Ez adna munkát — segítve a megélhetést — azoknak, akik egészségi állapotuk, csökkent munkaképességük miatt másféle módon nem tudnak keresethez jutni. Bedolgozást, folyamatos munkalehetőséget nyújtana a rászorulóknak, a községbelieknek is. Akiknek nincs közeli hozzátartozójuk, egészségi állapotuk erősen megromlott, a szociális otthonba kívánkoznak. A ceglédi jelenleg 15, az abonyi 70 személy elhelyezésére alkalmas. Ezek a méretek nem felelnek meg az igényeknek. Cegléden már megvásárolták a mellette levő ingatlant, s ugyancsak a tervidőszak teendője, hogy harmincszemélyes épületrésszel bővítsék az intézményt. Abonyba a kúriához ebédlőt kellene csatlakoztatni. Jóllehet pillanatnyilag nagy a zsúfoltság, a körülmények meglehetősen szerények, az otthonokbeli gondozás színvonalát elismeréssel emlegetik áz egész megyében. Jog és kötelesség Az idős emberek felkeresése, meghallgatása, gondjaik feljegyzése már meghozta a kezdeti eredményeket. Intézkedések sorát tették a jogos szociális segélyezésre, az étkeztetés iránti kérelmek teljesítésére. A tanács megfogalmazta az 1990-ig szóló feladatokat, illetve aminek a megoldására anyagi erő hiányában nincs lehetőség, azt az ezredfordulóig szeretnék megvalósítani. Ez azonban csupán a hivatal lehetősége. Hiba volna erre szűkíteni a teendőket. A társadalom a jövőben sem mondhat le a családok oltalmazó, segítő szerepéről. A tartásra kötelezhető gyermeknek, unokának, más közeli hozzátartozónak ugyanis kötelessége az elaggott, rossz körülmények között tengődő szülő támogatása. Ha esetleg erről megfeledkezne, hivatali úton’ is kötelezhető erre, mint ahogy szükség szerinti anyagi hozzár járulása is joggal elvárható. Sajnos vannak olyanok, akikben semmi lelkiismeret sincs, és szeretnék teljes egészében az állam nyakába varrni idős hozzátartozóikat. Az ilyen emberek erkölcsét a jog eszközeivel lehet— és kell — a helyes, irányba terelni. T. T. Ha szomjas a vendég S portolni jó. Sajnos nem sokan, vagyunk, akik ezt tudjuk, a többségnek rábeszélésre, meggyőzésre van szüksége. Ám ha önként, magunk jószántából választjuk is időtöltésnek a szabadtéri testmozgást — nyár lévén, például az evezést —, elődeinkhez képest már elké- myelmesedtünk, a civilizált társadalom fogyasztóivá váltunk. E tény elismerése mellett is fenntartásokkal kell élnem. Nem mindegy ugyanis, hogy sportolás, pontosabban a dunakanyari evezős túra közben mit fogyasztunk. Viszonylag kis lelkiismeret-furdalás árán vásároljuk például a parti büfékben, csárdákban a sört, amely hűt és szomjat olt. Igaz, e nyári tapasztalataink alapján a vérnyomásunkat is a megengedettnél magasabbra emeli, ámbár ebben nem maga az erjesztett komló, hanem a forgalmazás módja ludas. Amíg ugyanis a rómaiparti állóbüfében a már megszokott nyári sörhiánytól függetlenül a lengyel és hazai söröket 25 forintért kínálják, addig a Lupa-csárda pácolt faasztalai mellett — szintén a sörhiányra való hivatkozással — csupán három decüite- res osztrák importsört mérnek, 35 forintos egységáron. A vendég ráadásképpen élvezheti a szerződéses üzlet kimért felszolgálóinak lesajnáló félmosolyát is, amiért nem tartja ez állapotot pénztárcájához mérten tökéletesnek. A túra következő állomásán csak romlanak a tapasztalatok. A szentendrei Sport vendéglőben, az Óbuda Tsz szerződéses üzletében — amely a jelek szerint kizárólag félrevezetésül választotta ezt a nevet — már üvegenként ötven forintért kínálják a hazai nedűt. Mi tagadás, az ár indokoltságáról nem győzött meg az érv, miszerint az üzlet nyereségérdekelt, különösen azért nem, mert az elegáns másodosztályú cég itallappal nem tudta kiszolgálni a kiszolgáltatott szomjazó vendégeket. A nyereségérdekeltség mindenhatóságába vetett hitem akkor ingott meg alapjaiban, amikor alig néhány kilométerrel följebb, a Vízparti falatozóban, amely családi vállalkozásban üzemel, 16—19 forintért árusították a különböző márkájú söröket. Ám a több mint háromszoros árdifferencia a vendéglátó egységekben szinte eltörpül annak a szolgáltatásnak az árkalkulációja mellett, amelynek igénybevevői már végképp nem tartoznak az átlagos fogyasztók közé. Arra a vízisíiskolára gondolok, amelynek stégje magányosan emelkedik ki a szentendrei szabad strand iszapos vizéből, s ahová vágyakozó pillantásokat vetnek a Dunában pancsoló gyerekek. No nem a kívánatosán barnára sült hölgyeket, az elegáns vízisíkosztümöket méregetik, nem is vágynak túlságosan egy ötperces tanulókörre, amelynek ára mindössze százötven forint. Inkább a stég lépcsőjét vennék igénybe, ahonnan jókat lehet ugrálni. Ám vágyaiknak határt szabnak a magán-vízisíis- kola bennfenteseinek szigorú rendreutasításai: menjetek innen, ez magánterület. A jelek szerint tehát teljes egészében idejétmúlt dolog a sport, a természet élvezete, a testedzés öröme. Presztízsem csupán akkor lesz. ha tetőtől talpig jópénzű fogyasztóvá válók. Mert ha a síiskola magándeszkáin töltött öt perc felér a Sport vendéglőben fogyasztható három üveg sörrel, a többnapos evezést, jóleső izzadságot nincs mivel mérnem. Márvány! Ágnes Fizetők és adósok A villanyszámlás tapasztalatai