Pest Megyei Hírlap, 1986. augusztus (30. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-16 / 193. szám

Röntgenkabint gyártanak A műhelyben, ahol képünk készült, nemrégen még a Tra- kis 10-es számú szakcsoportja dolgozott. Azaz, most is ők fúrnak, reszelnek ott, de éle­tükben történt egy s más vál­tozás az elmúlt hónapok alatt. Az egykori szakcsoport ugyan­is a Szerszám- és Készülék- gyártó Leányvállalatba ol­vadt. Ügy is mondhatnánk, a maguk gazdái lettek. A fel­adatokat továbbra is az anya- szövetkezet adja számukra, s nem is keveset. A Rákóczi úti műhely kollektívája a BX 150/1 jelzésű röntgengép gyár­tásában is részt vesz. Itt a kabinokat készítik. Képünkön Ronkó Antalt és G. Nagy Ambrust látjuk munka köz­ben. , Varga Irén felvétele Koncert az Ifjúsági Házban Banya, Tartosz, Lámpavas lehet olvasni a pia-' h?§y a megjelölt dél­utánon koncert lesz az Ifjú­sági Házban. Érdekelt, mert egyedülálló kezdeményezés érdekelt, mert még nem volt Koroson. Érdekelt, hogy mit tudnak városunk fiataljai. Egy kicsit korábban érkez- ,Nézők, hallgatók, érdek­lődők meg alig voltak a te­remben. Valaki észrevette hogy tétovázok az ajtóban’ ezert azonnal odarohant hoz-’ zám es betessékelt. Még egy fényképét is kaptam tőle esztendeje létezik az gyuttes es a név. Három hó- napja játszanak ebben a fel- allasban. Eddig folyamatosan cserélődtek a tagjai. Négyen vannak. Hoffer Dé­nes az énekes, Balázs Zso’t ZSZlk gítáro9r F°dor István a dobos, és Karikő. Tibor a másik gitáros: Ok alkotják a Sa ,egyVttest' Ez alatt a rövid idő alatt is megszokták ná^tSt'pM'-dent együtt csi­nálnák. Együtt szerzik a ze- e^yütt írják a szöveget együtt hangszerelnek. Kedves tűnnek.1331 éS tehets^nek Akárcsak a második, a Tar- szfnfz„egyÜ-ttes' Taglétszámuk szinten négy. Az énekes itt S°lvmosi Ferenc. A basszus- gitáros Szakács Zsolt, a má­sik gitáros Csikós Sándor, a dobos Kenyeres Attila. Ok is csak együtt léteznek, össze­fogva érzik igazán hasznos­M™anSUka I Az egyik csaDat dallamos rockot játszik ke­© . A koncert harmadik előadó­ja a Lampavas duó volt íarkas Sándor és Illés István alkotják. Mindketten akusz­tikus gitárral kísérik a már tSü?erlés a italok körében ke^y,elt> elterjedt dalokat. H ,,e ka? körül éledni kez­dett a kornyék. Jöttek a fia- ;,aJ°k. csoportosan, párokban, de akadtak egyéni érdeklődők .Äif“ azt a tíz fiút, akik vállalták, hogy megpró­bálkoznak azzal, hogy %z a délután különbözzék a többi­től. Kipróbálnak valami újat. igyeltem őket és észrevet­tem, hogy miközben ugratják egymást, jócskán izgulnak. Minden érkező ismerőshöz odamentek, egy-két barátsá­gos szót váltottak, majd ro- hantaic tovább az újonnan jenekhez. Mindenkinek jutott egy mosoly, egy kézfogás. Lehetne mondani, hogy ti­pikus volt a koncert előtti hangulat, de egy kicsit mégis ma?; A legelső sorban ott ült egyikőjük édesanyja. A leg­jobban talán ő izgult. És elkezdődött. _ Elsősként a Lámpavas duó lepett elő, közös éneklésre buzdítva a közönséget. Ruhá­juk stílusos es bohókás volt, de amiért kiállták, azt elér- tek A közönség — ha még pislákolva is — éledezni kezdett bágyadt passzivitásá­ból. Ez fontos, hisz ilyen kis varosban nincs szokva egy máshoz előadó és hallgató. Sorrendben a második volt a Tartosz együttes. Előadás­módjuk megkapó, színpadi felállásuk magabiztos, saját szerzeményük szép és kedves dallamú. Közönségsiker. A hangulat egyre emelke- dettebb. És jön a várva várt Banya. A dob megremeg. Vibrál a levegő. Énekelnek és érzik is, amit előadnak. Szintén ezt érezhette a közönség is, amely közben jókorára fel­duzzadt. A zenét, a hangokat, a dallamot, magukat adják nekünk. Hódítanak egy-két különleges fogással. Látszik rajtuk, hogy céljaik vannak, szeretnének elérni valamit, csinálni akarnak valami iga­zán fontosat, valami egyedit. Nemcsak ők, a másik hat ember is. iß.. u , ■ j.gov Boldogok, amikor a közön­ség nem akarja elengedni őket. Negyedórányi ráadást játszanak. Ezt a boldogságot megérdemelték. A koncertnek vége, de emlékbe maradt egy fénykép, amit kedves ajándékként ka­pott minden belépő néző, még a koncert elején. Élmény volt ez a délután, élmény, mert tanúi lehettünk, hogyan lehetnek hétköznapi, eleddig a legtöbbünk számá­ra ismeretlen emberekből próféták. Még ha egyelőre csak saját városuk prófétái is. Végül egy meghatódott édesanya szavait idézem: — Naqyon-nagyon örülök a fiúk sikerének és annak is, hogy ahelyett, hogy egész nap csavarognának, gyakorolnak, kitalálnak valamit. Csakis így érhetik el céljaikat, így érvényesülhetnek az életben. Hargitai Bernadett i'mSWcői»ösi A PEST MEGYE! HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 193. SZÄM 1986. AUGUSZTUS 16., SZOMBAT Váljék egészségünkre! Egy korty sem marad belőlük Tízezrével kerülnek le a gyártósorról Át tudom érezni embertár­saim szenvedését, akik az agyrobbantó melegben száj­padlásra ragadt nyelvvel ku­tatnak a boltok sörösreke­szeiben vagy állnak sort egy­más sarkát taposva a kocs­mában egy-egy krigli habzó nedűre várva. Szomjúságuk­nál is keservesebb a csalódás, amikor a langyos sörnek ér­kezésükkor már csak hűlt he­lyét találják. Mindig éppen akkor gurítja valaki garatra az aznapi szállítmányból az utolsó korty itókát. Három csatornán Ámbár azt mondják, egy magára valamit adó italbolt­ból még sörínséges nyarakon sem fogyhat ki a folyékony kenyér. Ha nincs éppen Kini­zsi, kőbányai, akad a drá­gább hazai vagy importból származó nyakalnivalóból. Csakhogy nem mindenki kricsmijáró, s ha a boltok nem tudnak segíteni a kerti munka vagy a délutáni szieszta közepette verejtékező szomjazókon, rögtön ömleni kezd,^ .pgpgsz,.,,akárcsak ta­vasszal. a /öldár. így van ez már régóta, elé mint tudjuk, nem sikerült a sörivók ked­vére tenni az idei nyáron sem. Ha a tiszta hideg vízen és a sörön kívül nem létezne más ízletes szomjoltó ital, sokadmagammal én is oda- álltam volna püfölni a keres­kedelem meg az ipar asztalát, méltatlankodva a silány ellá­tás miatt. De nem tenném ezt akkor sem, ha ne adja ég, krónikus sörhiány szárítaná ki a torkokat, hiszen több- tucat-féle üdítő kínálja ma­gát, hogy magunkba döntsük felfrissíteni hőségben elcsigá­zott szervezetünket. Persze ezeknek van egy nagy fogyatékosságuk. Hiány­zik belőlük a bódító, gyomrot simogató alkohol, ami nélkül, ugye, nálunk a közfelfogás szerint nem ital igazán az ital. Az élettan jó ismerői kö­zül többen — mértékletessé­get hirdetve — még pártjára is állnak e szemléletnek, mondván, egy picike nem árt Vass Juliska körülnézett Strandon, buszon, klubban Városi strandfürdő. Zuha­nyozó. A csőből egyetlen su­gárban tör elő a forró víz, ilyen hőfokra van beállítva (mások is panaszkodtak, hogy túl meleg). Amíg szoktatom magam hozzá, elgondolko­dom: ezelőtt ötven évvel, ami­kor a Városszépítő Társaság kezelésében működött, a cső végén finom szórórózsa volt, lent pedig két csap, meliyel olyan hőfokra lehetett állítani a tust, amilyenre az ember kívánta. Most egy csap van, egy sugár. Biztosan ez a jobb. Volánbusz. Feleségem Pest­re utazó nővéremet kísérte ki a 15 óra 14 perckor induló vonathoz. Még a vonat indu­lása előtt elköszönt tőle, de a városba visszainduló buszt így sem érte el, az orruk előtt el­húzott, és jó néhányan gyalog voltak kénytelenek bejönni a városba. Reklamációmra azt a választ kaptam: miért nem szóltak be telefonon, akkor a busz visszament volna értük. Nem hiszem, mert 15 óra 55 perctől 16 óra 10 percig vára­koztam a szép buszmegálló várójában, bent nem volt sen­ki, fentről hallatszott a For­ma—1-es közvetítés, és 16 óra 5 perckor — reklamálásra — szaladt le az illető buszvezető az akkor induló járathoz. Hogy ment volna ő vissza!? Ötven éve a bérkocsisok autóbuszánál Vass Juliska volt a kalauz, az indulás előtt még a peronra is kinézett, nehogy lemaradjon az utas. Művelődési ház. Több éven át sok-sok millióért alakítgat­ták. A férfimosdóban mégis tocsogó víz van, és úgy kell visszamenni a remek már­ványlapokkal kirakott kultúr- helyiségbe. Egy csap van, ahol kezet lehet mosni, de törül­köző nincs. Lehet, hogy az ér­telmiségi klub látogatói ellop­nák? A szép helyiség levegője állandóan fülledt, viszont — hogy mondjunk már valami szépet is —, a büfénél a ki­szolgálás mintaszerűen fi­gyelmes és messzemenően ud­varias, készséges. Pécsi Sándor belőle, talán még használ is. Szerencsére egyre többen van­nak a fogyasztók körében azok, akik egészségügyi meg­fontolásból éppen az üdítők messze kimagasló értékeit hir­detik. Ha elgondolom, hogy 15—20 évvel ezelőtt Nagykőrös tisz­teletre méltó lakóit bor- meg sörisszáknak titulálták a rosszmájú idegenek, akkor elégedetten állapíthatjuk meg, azóta változtak a szokások. Azt nem állíthatjuk, hogy immár kóla- és jaffaivókká szelídültünk — ezt a sörhiány miatti kifakadások is cáfolják —, de tény, hogy egyre tekin­télyesebb mennyiségű fogy el évente nálunk a változatos, finom üdítő italokból is. Varosunk legnagyobb üzle­tében, a Kossuth Lajos úti kisáruházban három helyről jönnek a finom kortyolni- valók. Csupán itt közel száz hektoliter fogy el havonta, ami eléggé nagy mennyiség, ha figyelembe vesszük, hogy mindez egy- és félliteres, va­lamint kétdecis üvegekben kerül forgalomba. A szörpö­ket sem tartják alávalóbbnak, kevés híján háromezer pa­lackkal hörpintenek fel belő­le a környék lakói, ' akik' a szobi üzem készítményeire-»es- küsznek. Gazdag rostíartalcm Ez a kiragadott példa is jól szemlélteti az ivólevek for­galmát, fontos, hogy a legrek- kenőbb nyárban sem szenved­jük hiányukat. Majdnem há­rom tucat üdítőital között vá­logathatunk. bizony nem min­den termékcsalád büszkél­kedhet ennyire széles válasz­tékkal. Napjainkban a szén­savas és szűrt leveknek leg­nagyobb a keletjük, de a ros­tosak és a nektárok népsze­rűsége is egyre nő. Ami ör­vendetes. Róluk ugyanis azt állítják: a legegészségesebbek. — Jelentős az ásványisó-, valamint a vitamintartalmuk, főként C-vitaminban gazda­gok, ennek élettani jelentősé­gével ma már mindannyian tisztában vagyunk. Ezért té­len, tavasszal se sajnáljuk magunktól, fogyasztásukkal könnyebben átvészelhetjük a vitaminínséges hónapokat. A nektárok rostanyagai az emésztésben játszanak szere­pet, elősegítik az egészséges gyomor-, bélműködést. Melyiket igyuk a sok kö­zül? Egyre megy. Az a jó, ha mindenki azt issza, amit ép­pen megkíván, szervezete ez­zel jelzi, milyen anyagokra van elsősorban szüksége. Saj­nos vannak, akiknek egyes üdítőféleségektől tartózkod­niuk kell, a gyomorfekélyben szenvedőknek nem ajánlom a narancs- és paradicsomitalt, az epések meg lehetőleg a körtelevet kerüljék. Minden más hasznukra válik. Íme a rövid szakvélemény, amit dr. Hatvani Edit, a kon­zervgyár üzemorvosa foglalt össze számunkra. Az orvosnő egyébként az őszibarack- és birsnektárt kortyolja szíve­sen, a gondja csak az, hogy a kedvenc nektárokból nem mindig talál a boltokban. Ezt mások is mondogatják, kíván­csiak voltunk, mit szólnak hozzá a szomszédos üzemben, ahol műszakonként több tíz­ezer félliteres palackot tölte­nek meg a gusztusos sárga, piros, bordó színű folyadékok­kal. A silány gyümölcstermésre gondolva, tartottunk tőle, rossz hírrel térünk majd vissza, de Nánási Tibor üzem­vezető megnyugtatott. Mosta­náig 2 ezer tonna nektárt és paradicsomlevet adtak át a kereskedelemnek, ezzel telje­sült féléves üdítőitaltervük. Jó, jó, de mi lesz később? — Célunk változatlan, az tizem kapacitásához mérten igyekszünk maximálisan ki­elégíteni " fogyasztóink: igé­nyeit. A k<£íő mennyiségű nyersanyagról gondoskodtunk, igaz, a választékban lesz majd eltolódás, így például a sárgabaracknektárból keve­sebbet tudunk gyártani, al­mával, ribizkével, birssel, kör­tével ellensúlyozzuk. A para­dicsomitalból is lesz bőséggel, sajnos, e nagyszerű ital még ma sem került a magyar gasztronómiában az őt meg­illető helyre. A zöldségfélékből készült leveket nehéz elfogadtatni, pedig nagyon egészségesek. Pritamin-, sárgarépa- és egyéb koktélreceptúráink a fiókban pihennek — jegyezte meg ke­sernyésen az üzemvezető, no­ha azzal maga is tisztában van, üzeme ki sem tudná alakítani ezt a választékot, ha történetesen igény lenne rá. Az utolsó cseppig örülnek, ha a dzsemek mellett gyümölcsnektárokból tudnak eleget üvegbe tölteni. A tavalyi üdítőital-teljesít­mény 3500 tonna nektár és paradicsomital volt, az idén már a 4 ezer tonnát szeret­nék elérni. A 7. ötéves terv vége felé pedig a mostani ivólétermelést duplájára ter­vezik emelni. Üzemi mércével mérve most még hatalmas mennyiségnek tűnik, ám bizo­nyos, hogy ezt is megisszuk majd az utolsó cseppig. Egész­ségünkre fog válni. Miklay Jenő SZOMBATON A nagyteremben Támadás a Krull bolygó ellen. Színes, szinkronizált amerikai kalandfilm. Előadás csak 6 órakor. Átverés. Színes amerikai bűnügyi film. Előadás csak 3 órakor. A stúdióteremben Kesztyűbe dudálni. Színes, szinkronizált szovjet ifjúsági film, fél 4-kor. Egy bolond százat csinál. Magyar filmvígjáték, fél 6- kor. A kertmoziban Támadás a Krull bolygó el­len. Előadás 9 órakor. VASÁRNAP A nagyteremben Támadás a Krull bolygó el­len. Előadás 4 és 6 órakor. Átverés. Előadás 8 órakor. A stúdióteremben Kesztyűbe dudálni, fél 4- kor. Egy bolond százat csinál, fél 6-kor. A kertmoziban Támadás a Krull bolygó el­len. Előadás 9 órakor. » Szombati jegyzet ■ Képek a falon \ em tudom, ki hogy van ezekkel az emeletes házakkal. De ez nem is baj. Nagyobb az, hogy las­san már azt sem tudom, én hogy vagyok velük. Mert amúgy nagyon jók, kényel­mesek. Nagyok. Csak olyan túlságosan sokan ne lakná­nak bennük! Mi az, hogy túlságosan?. Nem is tudom. Mint már az előbb említettem, el- uralkodóban van fölöttem a bizonytalanság. S hogy kételyeimet megoldhassam megosztom azokat olva­sóimmal. Kezdődött azzal, hogy hat-hét esztendeje, a lép­csőház, csupasz, egyre szür­kébbé váló falaira, csak hogy otthonosabb legyen mindenféle képeket keres­tünk. Nem, nem meztelen ttokét rajzszögeztünk a fa­lakra, hanem reprodukció­kat, múlt századi festők remekműveit. Más meg vi- ragcsendéleteket. Egy hét sem kellett neki, s az egész lepcsőház csupa kép lett. Most jön az a túlságo­san sok. Az ugyanis bizo­nyos, hogy egy valakivél, akinek mindez nem tet­szett, többen lakunk a há­zunkban. Ugyanis egyik reggelre az egész első eme-' lett képrendszer eltűnt. Le­szaggatták, összegyűrték a kepeket. Először arra gon­doltunk, a „kritikusnak” nem tetszett a kínálat de majd ő segít a dolgon. Nem segített. Csak jött, le­szedett mindent, azután — mint aki jól végezte dolgát — bement a saját lakásá­ba. Túl hosszú lenne, ha mindegyik emeletről leír­nám ugyanezt. Nem akar­lak elhinni? Pedig éppen ez történt, előbb a máso­dikon, majd a harmadik, végűig a negyedik emeleti epcsőházi részek díszítmé­nyeit szaggatták össze. , Na bumm. Tíz-húsz kép, es akkor mi van? Nincs semmi. De megfigyeltem, hogy, a „képeshetek’’ alatt szmte nem volt szemét a lépcsőkön. Ha találkoz­tunk egymással, még kö­szöntünk is. Ez volt a leg­nagyobb szó, higgyék el. Teháta képek eltűnése után először csak szemete- sebb lett a lépcsőházunk. Gyerekek vittek böhöm nagy vödröket, amikből ki­durrant a szemét, de sú­lyuk miatt nekiütődve min­denegyes lépcsőnek. Bár lehet, hogy a kukáknak semmi közük nem volt a kepekhez, de azok is be- mondták az unalmast. El­vileg azóta is lakásonként — amely az OTP szerint -.5 szobás, a VGV szerint meg három — fizetjük a kukapenzt. Ezért valamikor meg kukánk is volt. Most )o ha az eredeti kukaszám fele fogadja a szemetet. Arról nem tudok, hogy csökkent volna a tarifánk. A dolognak még mindig nincs vége! Kerékpárok kezdtek el­tűnni Először csak alkat­részek tünedeztek, hol egy lampa, hol egy dinamónak nevezett generátor, azután teljes biciklik is gazdát cse­rélték. A bezárt tárolóból. A kepek után egy évvel történt az első ilyen eset. Azóta? Folyamatos. Sajnos. N z a se az enyém, se a mienk állapot azóta is tart. Meglepő bizalmatlan- saggal is színezve. Mióta cze,cef az emeletes házakat kitaláltak, az is együtt járt a rendszerrel, hogy a föld­szinten kaptak helyet az újságos, leveles ládikók. Ki­nyomozhatatlan, kinek kell más újságja: ennek ellené- re tény, hogy hol az egyik hol a másik lakótárs pa­naszkodik arra, ellopták egy-egy lapját. Nem ám mindegyiket: az újságtolvaj válogatós. Egyik szomszéd rugós szerkezetet eszkábált össze. Tőle már nem lop­nak. Rajtam még mindig a tanácstalanság uralkodik: Valóban az emeletekben van a hiba? B. O. tSSN 0133-2708 (Nagyköröst Hírlap;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents