Pest Megyei Hírlap, 1986. augusztus (30. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-14 / 191. szám

ŐRI man A PEST MEGYEÍ HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 191. SZÁM 1986. AUGUSZTUS 11., CSÜTÖRTÖK Becsengetés előtt Megkezdődött a visszaszámlálás Sok ajtót, ablakot kell kicserélni Ipar, cirkuszipar Drága Nimfák, olcsó megoldások nyílászárók cseréje a legna­gyobb feladat, ott azonban nem megy zökkenőmentesen a munka. Az Ady úti iskolá­ban az idén jelentős változá­sok lesznek, bevezetésre kerül a gáz, készül az új vizesblokk — ezek nem általunk irányí­tott munkák. Ami ott a mi dolgunk: mint­egy 90 ezer forint értékben a nyílászárók cseréltetése. A Kossuth iskolában a tornate­rem szigetelésén, parkettájá­nak csiszolásán, lakkozásán már túl vagyunk. A munkákat folyamatosan ellenőrizzük, s mert jóval a tanévkezdés előtt már az isko­lavezetés is ad jelzéseket, bí­zunk benne, hogy szeptember elsején túl nem húzódik egy feladat sem. Nyitott folyosó A Bajcsy-Zsilinszky úti nap­közi augusztus 1-jén szabadult fel, akkor értek véget a nyári napközis foglalkozások. Az építők azonnal felvonultak, hogy a nyitott folyosót fedett terasszá alakítsák át, hiszen Ecseren csütörtökön 16 órá­tól a művelődési házban a nyugdíjasklub foglalkozása, 17 órától karateverseny (Ecser— Maglód). Gombán az autós kertmozi­ban 21 órától: A kicsi kocsi legújabb kalandjai (színes, szinkronizált amerikai film­vígjáték). Gyomron a Strand kertmo­régi gond, hogy esős időben a gyerekeknek nincs várakozó­helyiségük. Az óvodákban is dolgoznak a mesterek: Péteriben parket­tát csiszoltak, pvc-burkola- tot cserélnek és lambériáznak, a monori Katona József ut­cai óvodában külső festésre és a konyha teljes mázolására volt szükség, másutt a szoká­sos festést, mázolást látni. Nyári munkák A bölcsőde a felújítás köze­pette is üzemel. Ebben a gyer­mekintézményben pillanatnyi­lag a parketta cseréje zajlik, s nem volt egyszerű megszer­vezni, hogy mégis fogadhassák a gyerekeket, hiszen a zárva tartás megoldhatatlan feladat elé állított volna sok szülőt. Szeptemberig már nincs sok idő. A nyári munkák tempója azonban — néhány sajnálatos kivételtől eltekintve — arra enged következtetni, hogy rendben indulhat a tanév. S a „kivételeknek” is fel kell zárkózniuk. Koblencz Zsuzsa ziban Bombajó bokszoló (szí­nes szinkronizált olasz ka­landfilm). Mendén a művelődési ház­ban 18 órától az ifjúsági klub összejövetele, 17 órától KEESZ-tanfolyam. Monoron a filmszínházban: Börtönviselt úriember (színes, szinkronizált spanyol filmvíg­játék). Könyvbarátok köre A kiadók is kérik véleményüket Pihennek a gyerekek — de az intézmények többsége a va­káció alatt sem kihalt. Ilyen­kor zajlanak a nyári felújítá­sok, karbantartások, s a na­gyobb lélegzetű munkálatokra is sor kerülhet. Kikezdte az idő Blázy Lajosáétól, a Monori Gamesz . vezetőjétől kérdez­tük: hol, milyen munka folyik, s megkezdhetik-e zavartalanul a tanítást, a foglalkozásokat a monori, a monori-erdei és a péteri gyermekintézmények­ben? — Már tavasszal felmérjük mindenütt, hogy mit kell elvé­geztetnünk, gyűjtjük és meg­szervezzük mindazt, ami a nyáron feladat lesz. Természe­tesen nem hagyunk minden teendőt a vakációs időszakra, hiszen van, amit korábban megcsináltathatunk, például a konyhák giingyölegtárolóját, az olajtárolókat, vagy — mint a monori Kossuth óvodában előfordult — már tavasszal fel kellett újítanunk a megsül­lyedt vizesblokkot. — A költségvetésben egy­millió forint állt rendelkezés­re az idén, karbantartás cél­jára. Mire futja belőle? — Akadnak jelentősebb és apróbb feladatok. A festés, mázolás mindenütt megtörté­nik. Emellett folyamatban van a Munkásőr úti iskolában a nyílászárók cseréje, főleg a külső ablakszárnyakra kellett koncentrálni, amelyeket jócs­kán kikezdett az idő. Mind­két épületen tetőjavításra is sor került A Kossuth iskolában is a „Ügy öntöz, mint a csendes, tavaszi eső. A finom cseppek- böl álló gyengéd zuhany kelle­mes és hatásos öntözést bizto­sít a fiatal palánták és a zsen­ge növények számára is .. Hát nem úgy kezdődik, mint egy költemény? Ám mielőtt még elandalodnék, olvasónk, aki behozta a szerkesztőségbe a Nimfa locsolófejet a csoma­golással s az annak hátoldalán található költői, ezen felül korrekt és részletes ismertető­vel együtt, sürgősen vissza­ránt a- földre, mondván, hogy nézzem csak meg közelebbről is a műanyag locsolófejet, amelynek darabja kilencven forint, s ő kettőt is vett be­lőle, tehát száznyolcvan forin­tot áldozott a csak néhány óráig használható tárgyak ol­tárán — de ezt akkor még nem tudta ... Nem bírta ki Az apró, sárga szerkentyűk közül az egyik tizenöt, a má­sik húsz órán át állta csupán a sarat. Pedig: „előnye, hogy alacsony víznyomással is kitű­nően működik és semmiféle karbantartást nem igényel, nem korrodálódik ‘és a vízjá­rata nem tömődik el.” Utóbbi kettőre nem is lett volna ide­je, pedig olvasónk alacsony viznyomással működtette — mert hogy olyan van neki —, de ez a kis nyomás is elegen­dő volt ahhoz, hogy a locsoló­fej ne bírja ki. — ... ha legalább egy sze­zonon át tartott volna, én már elégedett vagyok, és azt mon­dom a feleségemnek, hogy anyja, nézd, hát ilyen jó a magyar ipar! Még azt is meg­bocsátottam volna, hogy a nyilvánvalóan filléres holmit meglehetősen borsos áron ad­ják, pedig a nyugdíjból nem sokra futja. A történteket azonban túlzásnak tartom, és úgy gondoltam, nem árt, ha gyakorlati példa nyomán má­sok is tudják, mit várhatnak a Nimfától... Mindenesek Rövid volt a beszélgetés, másnap mégis, többször is fel- idéződött bennem, látszólag megmagyarázható összefüggés nélkül. A két eset között a kapcsolat mindössze annyi volt, hogy pénzről volt szó. Arról a pénzről, amit az em­berek többségének pénztárcá­ja, zsebe nagyon is korlátozott mennyiségben tárol — s csak utóbb derül ki, hogy mester­séges lyukakon csorog kife­lé... Vándorcirkusz érkezett a hét végén a nagyközségbe. Az utcákon a reklám céljából végigsétáltatott szibériai med­vének, párducnak és piros fe­nekű majomnak a gyereksereg természetesen nem tudott el­lenállni, a szülő pedig a kö­vetkezetesen kántált könyör­gésnek. így kerültem magam is szombat este a vásártérre, a gondosan kifeszített ponyva alá. A cirkusznak — legyen az akármilyen cirkusz — va­rázsa van, ami alól a felnőtt sem tudja kivonni magát. Míg csak rá nem kényszerí­tik. Elkezdődött az előadás, s eleinte nem győztem kapkodni a fejem a hihetetlen, ám alig­hanem a kényszer szülte sok­oldalúság láttán. Az „ajtón- állókról” ugyanis kiderült, hogy egyikük azon kívül, hogy „ajtónál!” és a rekvizitumokat cipeli ide-oda. zsonglőr, kés­dobáló, egykerekű biciklis és bohóc, míg a másik erőmű­vész, akinek üllőt helyeznek a mellkasára, és tízkilós kala­páccsal ütögetik, de ezen kí­vül még szöges ágyon is ké­pes feküdni úgy, hogy a fenti zsonglőr, késdobáló, stb... még ugrál is rajta. Előhozták az óriáskígyót, két flitterbe öltözött hölgy teker­gette őket a válla köré, és már meg sem lepődtem, hogy egyi­küket az előadás kezdete előtt még vattacukorárusként lát­tam. Azon viszont már igen, hogy a produkció megszakadt, s míg a kígyók a füvön teker­gőztek lustán, a nagyérdemű felkéretett, hogy vásároljon öt forintért képeslapokat a kígyókról. A flitteres hölgyek munkaköpenyt kaptak a flit­Javában benne vagyaink az esztendőnek azon szakában, amely egyesek szerint az élet legnagyobb élményeivel, szép­ségeivel, örömeivel kecsegtet. Igaz, mások az őszt, megint mások a telet vagy a tavaszt tartják a legszebb évszaknak. Persze hogy valójában melyik évszak a legszebb, azt hiszem, még népszavazással sem le­hetne eldönteni, hiszen kinek- kinek a látásmódjától függ, hogy melyik időszak a leg­kedvesebb a számára, melyik hozta élete legnagyobb élmé­nyeit. Ha már az élményszerzésnél tartunk, hadd emlékezzem gyermekkorom, kamaszkorom nagy élményeire, a jó filmek­re, a jó könyvekre. Határozot­tan állíthatom, hogy ezek az emlékek annak idején lénye­gesen beleszóltak az életembe, külön-külön, apránként befo­lyásolva, formálva látásmódo­mat. Ezek közül az egykori nagy élmények közül meg kell em­lítenem az Öz, a csodák cso­dája — később Óz, a nagy va­rázsló — című, nemegyszer felújított gyönyörű mesefil­met, vagy olvasmányaimból az Andersen-meséket, később Jó­kai, Mikszáth, Móricz, Arany, Petőfi és a többi magyar klasszikus műveit, vagy Stein- becktől az Edentől keletre, s Remarque-tól a Három bajtárs című könyveket. De nem sorolom, hiszen nem a személyes élményeim felele­venítése a célom, hanem an­nak bizonyítása, hogy milyen fontos az életünkben az olva­sás, vagyis mások élményei­nek a megismerése az írott szó segítségével. De még egyetlen nagy, fia­talabb kori élményemről en­gedtessék meg nekem szólni, az pedig Edward Bulwer- Lytton munkája, a Pompeji utolsó napjai. Ezt azért emlí­tem, mert nagy örömmel fe­deztem fel abban a listában, amelyet az országos könyvba- rátkör adott közre, mint az 1987-ben megjelentetni kívánt sorozat egy darabját. Más is­merősökkel is találkoztam a listán, így József Attila, Petőfi Sándor, Radnóti Miklós, Vö­rösmarty Mihály összes ver­seinek köteteivel. De személyes olvasmányél­ményeim alapján ajánlhatom Raffai Sarolta Hazatalálás, Szabó Magda Freskó: Szemlé­lők, vagy például Végh Antal Mit ér az ember hit nélkül? című köteteket. Aki ennél is tér fölé, s azonmód kezdődött a pénzcsörgetés. Volt még más is, de isten tudja, én leginkább arra em­lékszem, hogy az előadás még egyszer félbeszakadt, mert tombolajegyeket kellett vásá­rolnunk, hogy műanyag szarvasfejet avagy műanyag babakocsit nyerhessünk, aztán meg azért, mert bejelentették, hogy aki az állatokat szeretné megtekinteni közelebbről, az újabb öt forintokért megte­heti. Pedig a belépődíj sem volt olcsó. De a kivitelezés! Persze, tudom, hogy a tár­sulat élete nem csupa móka és gondtalanság, hogy az állatok nyilván sokat esznek, s a ván­dorlás, az utazás sincs ingyen. De hogy miért kell az egyéb­ként igazán jó produkciókat, magát a cirkuszi hangulatot szegényszagúvá tenni azzal, hogy lépten-nyomon újabb és újabb öt forintokat csörgedez- tetnek elő a zsebekből a kény­szerszünetekben, azt azért nem értettem. Ám most, hogy a jegyzetei­met nézegetem, látom a Nim­fa-locsolófejet vásárló olvasó egyik mondatát, ami így hang­zott: — Az elgondolás pedig jó ... De a kivitelezés! Úgy tűnik, mintha ezt lenne a legnehe­zebb megtanulni. K. Zs. Ezúton mondunk köszönetét mindenkinek, akik szeretett, drá­ga férjem, édesapánk, nagyapánk, Mészáros György temetésén Gom­bán részt vettek, sírjára virágot, koszorút helyeztek, bánatunkat enyhíteni igyekeztek. A gyászoló család. többre kíváncsi, annak azt javaslom, keresse fel szűkebb pátriánk könyvesboltjainak egyikét, ahol részletes tájékoz­tatást, prospektust kaphat a tervezett sorozatról, sőt jelent­kezési lapot is, amelyet kitölt­ve, bárki az országos könyv- barátkör tagja lehet. S, hogy miért is ragadtam tollat a könyv, az olvasás népszerűsítése mellett, azt a következőkben egy aktuális eseménnyel is magyarázhatom — amellett, hogy az írott szó szerelmesének vallom maga­mat. A Hazafias Népfront, a Mű­velődési Minisztérium és a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése elhatározta, hogy az 1986-os könyvhéten megalakítja az országos könyvbarátkört. A mozgalom elindításával az a céljuk, hogy a magyar olvasó- közönség széles rétegei minél könnyebben juthassanak hoz­zá az évi könyvtermés kiemel­kedő alkotásaihoz. Szeretnék elérni, hogy a jó könyvek iránt érdeklődők biztosan és kedvezményesen megkaphas­sák a maradandó értékű kö­teteket. Kezdésként az 1987-ben megjelenő művekből összeál­lítottak egy több mint ötven alkotást tartalmazó listát. Ezen ki-ki megtalálhatja az érdeklődésének leginkább megfelelő könyveket. Szerepel­nek rajta a klasszikus művek házi könyvtárba szánt köte­tei, az iskolai kötelező olvas­mányok, a mai magyar iroda­lom legújabb művei és a best­sellerek egyaránt. A listáról a könyvbarátkör tagjai szabadon választhat­nak, és minden 500 forintos vásárlás után 50 forintos könyvutalványt kapnak. Ez az utalvány bármely magyaror­szági könyvesboltban bevált­ható lesz. Aligha van Vecsésen olyan ember, aki ne hallott volna a Lenzi-féle boltról. Az egykori aprócska kefegyár helyén még az ötvenes években alakult a kis üzlet a Bem utcában. Ki­egyensúlyozott áruellátásával kivívta a vásárlók bizalmát. Az egyre terebélyesedő Hal­mi-telep lakói a Kun Béla tér — vasútállomás — Dózsa György út háromszögből több­nyire itt vásároltak, mert itt a jó kereskedői érzékkel meg­áldott Lenzi bácsi révén szin­te mindent lehetett kapni. Igen, nem tévedés a múlt idő, mert több mint két hónapja nem nyit ki az üzlet. A minap három idős asz- szony csengetett be hozzánk. Ugyan, segítsek már, ha lehet, írjak a problémájukról. Aztán az állomáshoz közeledve má­sok is ugyanazzal a problé­mával állítottak meg. Hogy tudniillik mióta Lenzi bácsi meg Doró néni nyugdíjba ment, s Nagyné a Kern Béla téren lett boltvezető, egyre rosszabb a helyzet az említett háromszög kereskedelmi ellá­tásában. — Nézze, mi elég nehezen mozgó, kisnyugdíjú emberek vagyunk — kezdte a három idős néni egyike. — Lassan elsétáltunk a Lenzihez és be­vásároltunk, ha kellett vala­mi. De most mit tehetünk? Menjek, mászkáljak a vas­úton keresztül a túloldali üz­letekbe? Ezt nem merem koc­káztatni, mert még baleset is adódhat, meg messzi is van. Mióta nem nyitják ki a Len- zi-boltot, a Kun Bála téren vásárolok. De hogyan? Sokszor — főleg hét végén — a gyógyszertár kerítésénél van a sor vége. Volt, aki olyan megjegyzést tett: öreg szatyor, miért most vásárol? Hát élni kell valahogy, apra­jával csak be kell vásárolja­nak az idősek is. Lehet, hogy voltak gondok a Lenzi-bolt utolsó vezetésével, esetleg az ott dolgozókkal, de ez ne a vásárlókon, a lakosságon csa­pódjon le. Aztán a másik idős ember azzal folytatja, hogy az egyéb­ként igen szerényen ellátott Halmi-telep — ha új üzletet A kiadók évente megjelen­tetnek egy exklúzív kötetet, amely megilleti a kör tagjait, ha 500 forintnál nagyobb ösz- szegért vásárolnak a listán szereplő könyvek közül. Ez a külön jelzéssel megjelenő in­gyenes illetménykötet hosz- szabb ideig nem kerül könyv­kereskedelmi forgalomba’ (az­az kizárólag a kör tagjai jut­hatnak hozzá). 1987-ben a Himnusz és a Szózat többnyel­vű díszkiadását kapják meg a tagok. A kör tagjait a könyvkiadók tájékoztatják a tervezett és megjelent kiadványokról és lehetőséget nyújtanak az elő­jegyzésre. Éves tervük elké­szítésekor kikérik a tagság véleményét, és remélik, hogy az értékes hozzászólások se­gítik a kiadói munkát. A könyvterjesztők évente kétszer tájékoztatják a tagokat az öt­venszázalékos árral forgalom­ba kerülő könyvekről, és se­gítenek azoknak a tagoknak a gondján, akiknek lakóhelye közelében nincs könyvesbolt. Számukra díjtalanul küldik meg a listáról kiválasztott könyveket. A könyvbarátkör szerte az országban irodalmi és könyves rendezvényeket szervez. Eze­ken az érdeklődők találkoz­hatnak kedvenc íróikkal, tá­jékoztatást kapnak a könyvek születéséről, a szerkesztés és kiadás folyamatáról. Az or­szágos könyvbarátkör tagjai évente sorsoláson vesznek részt, amelyen értékes köny­vekből összeállított kiskönyv­tárt nyerhetnek. A könyvbarát- körbe belépni a könyvesbol­tokban, a könyvtárakban és a Hazafias Népfront helyi szer­vezeteiben lehet. Az évi tagsá­gi díj 20 forint. Nos, izgalmas könyvbúvár­kodást kívánok minden olva­sónknak. Aszódi László Antal nem is kap, mert nincs rá pénz. legalább a meglevőket ne zárja be a Ceglédi Élelmi­szer Kiskereskedelmi Vállalat. — Nem tudom megérteni, miért kezelik ilyen mostohán a telepet — mondja a néni. — Elvitték, nagyon ésszerűtlenül, meggondolatlanul a telep köz­pontját jelentő Kun Béla tér­ről a húsboltot. Isten háta mögé, a napközi otthon mel­lé. Ott legalább egy helyen meg lehetett venni a család ellátásához a különböző élel­miszert meg a húst is. Most, ha húst akarunk, gyalogol­junk még egy kilométert! Ki érti ezt? Mikor az üzletbővítést em­lítem, olyan szaporán belém rekesztik a szót, hogy nem látom értelmét vitába szállni. Egyébként is teljesen igazuk van, kár lenne magyarázkod­ni. Mint ahogy abban is iga­zuk van, hogy legalább a kevés, kis alapterületű üzle­tek legyenek nyitva, s ne úgy, mint a Lenzi-féle bolt, amit a lakosság tájékoztatása nélkül hosszabb ideje zárva tarta­nak. Még akkor is, ha szerény választékkal várja is a vásár­lókat. Orosz Károly Ültessünk nemes nyárfát Az ország sík területein az erdősítésben fontos feladatot töltenek be a nemes nyárfák. A szárazabb körülményeket is jól tűrő fehér nyárfák tömeges szaporítása a legutóbbi idő­kig meglehetősen körülményes volt. Ennek a problémának megoldására vállalkozott az Erdészeti Tudományos Kuta­tóintézet sárvári kísérleti állo­mása. A kutatók a fehér nyár­ra is kidolgozták a vegetatív szaporítás intenzív módsze­rét. A nemesített, kedvező tu­lajdonságokat mutató egye- dekről szedett hajtásokat zölddugványozással gyöke- reztetik, majd lyuggatott ol­dalú konténerben növényházi körülmények között nevelik. tSSN 013J—2651 (Monori Hírlap) _____________________ I? Hi ányoznak a bezárt boltok Kulturális programok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents