Pest Megyei Hírlap, 1986. augusztus (30. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-13 / 190. szám

VÁCI ina A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 190. SZÁM 1986. AUGUSZTUS 13., SZERDA Negyedszázadra szól Tervek vitája a testület előtt Immár nyolcadik esztendeje, hogy tart Verőcemaros és társ­községei középtávú rendezési tervének előkészítése. Idén ta­vasztól végre sikerült a folya­matot felgyorsítani, az elkép­zelések falugyűléseken a la­kosság elé kerültek. Azóta — a javaslatok, kiegé­szítések figyelembevételével — a Várostervező Intézet el­készítette a huszonöt eszten­dőre szóló terveket. Nehéz lenne most részletezni a több vastag kötetből álló dokumen­tációt. Annyi azonban bizo­nyos, hogy hosszú időre meg­határozza Verőcemaros, Szoko- lya, és Kóspallag fejlődését. Fogadó, sátortábor Néhány szóban azért érde­mes a jelentősebb elképzelé­sekről számot adni. Az idegen- forgalmi fejlesztések java Ki­rályrétre összpontosul. A Du- na-parti területeken ugyanis már most több mint 4 ezer üdülőtelekkel kell számolni, s bár Verőcemaros kiemelt gyógy- és üdülőhely, az üdülő­helyi díjakból a tanács nem tud fejleszteni, jó, ha a megle­vő alapellátást szinten tudja tartani. Királyrétre azonban — a Közép-Duna Vidéki Intéző Bizottsággal egyetértésben, sőt támogatásukkal — mint a Börzsöny egyik legkedveltebb kiránduló-, nyaralóhelyére ér­demes költeni. Itt a következő negyedszázadban nagyobb ará­nyú fejlesztésekre kerül sor, szennyvíztisztítót, sátortábort, fognak építeni. Lesz építési telek A rendezési terv kitér a te­lepülések területi növekedésé­nek szabályozására is. Parcel­lázást Verőcemaroson kizáró­lag lakóházak építésére ter­veznek. Igyekeznek elérni, hogy valamennyi településen állandóan legyen építési telek, ne kelljen a fiataloknak en­nek hiányában máshová köl­tözni. Az intézmények fejlesztése területén nem várható különö­sebb beruházás. A legsürgő­sebb teendőkre még ebben az ötéves tervidőszakban sor ke­rül. Hamarosan befejeződik a verőcemarosi művelődési ház felújítása. Húsz év után újra lesz otthona a kultúrának. Még ebben a tervidőszakban elkészül a kismarosi és szoko- lyai tornaterem, a kóspallagi konyha, a verőcemarosi iskola Életképek (1.) „Élni azt szeretek" Vacsorázunk. Kanalazzuk az aranyló húslevest. Utána csirkepaprikás kerül az asz­talra. Csemegének meggyel vastagon töltött xétessel kínál­nak. — Finom — jegyzem meg a ház asszonyának. — Tudod, én már csak ezt szeretem — mondja a nyugal­mazott igazgató. — Nagyokat enni, inni, és jókat pihenni. Bár a toroköblögetéstől már három éve eltiltott a házior­vos. Azt mondta; „ha tovább­ra is leöntöd a napi egy liter bort, akkor megrendelheted magadnak a koporsót”. In­kább lemondtam róla, mert élni azt szeretek. Szerényen, de jól. — Milyen az a jó élet? — Még amikor dolgoztam, más volt. Akkor gyakran lá­togattak meg a különböző he­lyekről a fejesek. Olykor ki­jöttünk ide Börzsönyligetre és csaptunk egy kis murit. Ki­hoztunk magunkkal egy-két lánykát is sütni, főzni, felszol. gálni, meg nem tagadom, azért is, hogy néha megsimogas­suk a formás feneküket. Persze nehogy azt hidd, hogy örökké csak szórakoz­tunk. Volt munka végkimerü­lésig. Dolgoztam én, ha kel­lett reggeltől estig, de most már kint töltjük az egész nya­rat. Bővítjük, rendbehozzuk kicsit a nyaralót. Már bánom, hogy belefogtunk, mert elég drága passzió ez. Sok mindent magam csinálok, ám vannak szakipari munkák, amihez nem értek, és borsos árat kér­nek érte a mesterek. — Az első az építkezés? — A fenét. Azért naponta betérek a közeli presszóba is, eldiskurálgatok az ismerősök­kel. Gyakran meg is keressük egymást. A hatezernyolcszáz forintos nyugdíjból nemigen futná arra, hogy naphosszat a vendéglőben üljek. — Nyugdíjazás előtt meny­nyit keresett? — Néha ennek a három­négyszerese is összejött így vagy úgy. — Valika néni is kap nyug­dijat? — Kapok, de az néha még a mindennapi bevásárlásokra sem elég. Naponta kell húst vennem, különben nem eszik semmit a lelkem. — Hagyd már abba — szól közbe a férj. — Kit érdekel mindez. — Azt tudom, hogy téged egyáltalán nem, csak finom legyen a fazékban, de az már mellékes, hogy miből vegyem a hozzávalót. — Asszonybeszéd, ne is tö­rődj vele — néz rám magya- rázólag Zoli bácsi, s közben rágyújt egy vaskos szivarra. — Főzzél inkább egy kávét. Valika néni alázatosan fel­pattant és kivonult a konyhá­ba. Nézem, hogy hozzá koro­sodott a volt igazgató úrhoz, ha nem tudnám, észre sem venném közöttük a tizenkét év korkülönbséget. — Látod, így élünk most, öregkorunkra. Néha-néha zsörtölődünk egy sort. — A könyvei? — biccentek a szomszéd szoba felé, ahol a kötetektől szinte roskadozik az egész falat megtöltő áll­vány. — Jó helyen vannak — fúj­ja ki a mondatot a szivarfüst­tel. — Már nemigen forgatom egyiket sem. Nincs hozzá elég türelmem. Ha valamelyikből el is olvasok néha pár lapot, hamar elegem lesz. Inkább bekapcsolom helyette a videót. Hosszan, merengve nézi a füstölgő szivarcsonkot, majd hirtelen felkapja a fejét. — Felétek mi újság? — Semmi különös — vála­szolom. — Látod, az a jó, ha min­den a megszokott mederben halad. A váratlan dolgok csak megzavarnák az embert. Surányi János Kiállítás Amint már lapunkban kö­zöltük, a Katona Lajos Könyv­tárban július 23-tól augusztus 24-ig Filcz Mariann és Van- csura Rita üvegművészek ki­állítása látható. Augusztus 13-án délelőtt 11 órától a két művész a könyvtárban áru­sítani fogja alkotásait. korszerűsítése. A középtávú rendezési terv a szokolyai mű­velődési ház felújítását tartal­mazza. Az egészségügy színvonalá­nak javítására hosszú távon Szokolyán és Kóspallagon is rendszeres gyermekorvosi és fogorvosi rendelést kívánnak létrehozni. Az üzlethálózat bővítése is elengedhetetlen, hiszen — sze­rencsére — a lakosság lélek- száma, ha nem is nagymérték­ben, de állandóan nő. A kö­zéptávú tervben Szokolyán új élelmiszerbolt építése szerepel. Kismaroson csak a már meg­levőket fogják bővíteni. Verő­cén a falu felső részén tervez­nek új élelmiszerboltot, s ez­zel egy időben a nagy ABC-t áruházzá kívánják bővíteni. Az oktatási intézmények pil­lanatnyilag elegendő hellyel, megfelelő színvonalú ellátással várják a gyermekeket. A ren­dezési terv azonban, mint már említettük, a lélekszám növe­kedésével számol, így a követ­kező huszonöt évben Verőce­maroson szükség lesz egy négy tantermes iskolabővítés­re. Vita várható A részletes, a települések életének minden területére ki­terjedő középtávú rendezési terv az elmúlt napokban ke­rült a végrehajtó bizottság elé. Akármennyire körültekin­tőek voltak a szakemberek, a v'o-tagoknak voltak észrevéte­leik. így például azzal a kiegé­szítéssel éltek, hogy építési te­lek parcellázására Verőce be­regi részén csak a belvízren­dezést követően kerülhet sor. Csütörtökön 13.30-kor Kis­maroson a Kossuth utca 22- ben nyilvános ülésen tárgyal­ják a rendezési tervet. Remél­hetőleg a tanácstagok is a vb- hez hasonlóan, figyelmesen, lelkiismeretesen fogják átta­nulmányozni azt a programot, amely negyedszázadra mégha' tározza a települések fejlődé' sét. S természetesen abban is bízunk, hogy a jelenleginél előnyösebb pénzügyi helyzet ben kerül majd sor a tervek valóra váltására. Márvány! Ágnes Szedje, egye, vegye, vigye! Egy kilóért is érdemes kimenni Az Alagi Állami Tangazda­ság szobi kerülete immár ne­gyedik esztendeje minden nyá­ron megnyitja gyümölcsösei kapuit a környékbelieknek. A gazdaság dolgozói még jól em­lékeznek, mekkora rohamokat kellett annak idején kivéde- deniük, hogyan törték magu­kat az emberek, hogy minél gyorsabban minél több édes levű, zamatos barack birtoko­sai lehessenek. A szedd magad akció hét­köznapjai azóta nyugodtab- bak. A vásárlók lecsillapod­tak, tudomásul vették, hogy a gyümölcsösökbe vezető út szabad, minden nyáron szá­míthatnak a piaci áraknál ol­csóbb friss gyümölcsre. Mérlegelők előtt A pénztárak, mérlegelők előtt most is sor áll. Igaz, a rekkenő hőségben a várako­zókról és a gazdaság dolgozói­ról egyaránt verejték csordo­gál, az ízes gyümölcs azonban a jelek szerint mindkét félnek megéri. Gyenes Gábor és felesége csupán egy félig telt szatyor­ral ballag a mérlegelő felé. — Helybeliek vagyunk, ezért rendszeresen igénybe vesszük a „szedd magad” lehetőségét. Nekünk még akkor is megéri, ha csak egy-két kilót viszünk haza, úgy kétnaponta a gye­rekeknek. A zöldségesnél most is 26 forint az őszibarack ki­lója, innen pedig pont a felé­ért válogathatunk a legszeb­bek között. Tóth László nyugdíjas fá­radhatatlanul áll posztján, a kapu előtt. Még mindig akad­nak, akiket figyelmeztetni kell, akik azt hiszik, ingyen juthatnak a csemegéhez. — Az első években sűrűn előfordult, hogy néhány ko­sárral a csomagtartóban vagy a hátsó ülés alatt pró­báltak kicsempészni az orrunk előtt. A kockázat kevés volt, ha ellenőrzéskor észrevettük, legfeljebb kifizették. Ettől a szezontól a pénztárak fölött táblák figyelmeztetik a szedő­ket: a be nem vallott árut magasabb áron, 20 forintjá­val számoljuk fel. Az intézke­dést követően csökkent is va­lamelyest a fegyelmezetlenek száma. Ha belegondolunk, még mindig jó üzlet a csalóknak. Hiszen a bolti árnál még a büntetéssel együtt is keveseb­bet fizetnek. Boksay András területi igaz­gatóhelyettest arról kérdeztük, megéri-e a mozgalom a gaz­daságnak. — Ha a szedők bérét, a bér­terheket, a szállítási költsé­geket, s a többi kiadást is fel­számoljuk, akkor már alig ma­radna nyereségünk az üzleten, így a 115 hektáros gyümol­Kedvezményes nyári vásár Nagyobb a füstje, mint a lángja A csomagtartóban most nem rejtett gyümölcsöt, hanem hiva­talosan kivihetőt helyeztek el. múlt héten 60 fiatalra számí­tottunk, ehelyett azonban mindössze 15-en jöttek. A mai fiataloknak, úgy látszik, máir nem nagyon tetszik a nehéz munkával szerzett kereset. Amint ugyanis 80-ról 50 fil­lérre csökkentettük a könnyű szedőterületeken a kilónkénti bért, még az a 15 fiatal is itt­hagyott bennünket. Pedig sa­ját dolgozóink és a környék­ből jelentkező felnőttek ugyan­ennyiért vállalják a szüretet. A hatalmas rekeszekben a fel­dolgozásra szállítandó gyü­mölcs várja a teherautót. (Dudás Zoitán felvétele) esősből hétköznap 40—70 má­zsa, szombat-vasárnap másfél­két vagon barackot visznek el. Az így szedett-eladott gyü­mölcs jövedelme szinte tiszta bevétel. — Szezonvégi kiárusítás, vagy csak reklámfogás a most zaj­ló nyári vásár? — tette fel kérdését egyik olvasónk; Sült Tibor, — Hiszen nem lehet rövid ujjú inget, pólót kapni, nincs zokni, nincs választék gyermekszandálokból — és ki­fogyhatatlanul sorolta észrevé­teleit. A Dunakanyar Áruházban Szikora Gusztáv igazgatóhe­lyettest kérdeztem: miből is áll össze az engedményes vá­sáron kínált árukészlet? — Összesen 5 millió forint értékben kínáljuk a különbö­ző portékákat harminc-, negy­ven százalékos kedvezmény­nyel. Természetesen először a raktáron maradt készleteinken szeretnénk túladni. A méter- áru-osztályon alsóruházati cik­keket. gyermek fürdőnadrágot, napozót, a konfekción elsősor­ban férfi nyári öltönyöket, nadrágokat, női ruhát; a cipő­osztályon főleg női szandálo­kát kínálunk. — Mi a véleménye a keres­kedőnek a nyári vásárról? — Szerintem nagyon sokat veszített jelentőségéből. Töb­bek között azért, mert a jö­vedelemérdekeltségű üzemel­tetési formában az áruházak akár mindennap rendezhetnek kedvezményes kiárusítást. Ez­zel a mi üzletünkben is talál­kozhattak a vevők. Nem meg­felelő az áruellátás, jó példa erre jelen pillanatban az, hogy a nagykereskedelmi vál­lalattól egyszerűen nem lehet rövid ujjú inget beszerezni. Ellentmondásosnak tartom azt is, hogy a szezonvégi kiárusí­táskor tőkés importból szár­mazó cikkeket nem lehet ol­csóbban adni. De előtte és utána az áruház vezetőinek belátása szerint, bármikor. Jó példa volt erre, hogy a nyári vásár előtt ötszáz pólót ad­tunk el kedvezményesen. — Az ellentmondások ter­mészetesen érződnek a forgal­mon is. Míg öt évvel ezelőtt a szezonvégi kiárusítás első napjaiban rengetegen kerestek fel bennünket, most lényege­sen kevesebb a napi forgal­munk. Furcsának találom azt is, hogy mindig olyankor ren­dezik a kiárusítást, amikor a munkások fizetés előtt van­nak, s mire pénzük lesz, ad­digra a gyenge választék még csekélyebb lesz. Ilyen feltéte­lek mellett ma már valóban csak reklámfogásnak tűnik a kiárusítás. S. J. Kiegészítő kereset — Az állami gazdaság azért ma is dolgoztat saját szedők­kel, Milyen feltételek mellett találnak munkaerőt? — Nem könnyű erre a mun­kára embert találni. Azok az asszonyok — mutat az árnyék­ban pihenő fejkendős nénikók- re — Dunakesziről, és más te­lepülésekről jönnek, nekik megéri ez a kiegészítő kere­set. Csalódtunk azonban a diák szedőkben. A Sztáron Sándor Gimnáziummal kötött szerződésünk értelmében azel­Mintíenkinek megéri — A gazdaság hol értékesí­ti a termést? — A drégelypalánki gyü­mölcsfeldolgozóba szállítjuk a legnagyobb mennyiséget. Ott 12 forintért veszik át, ennyit nem kapnánk megközelítőleg sem Szobon a léüzemben, vagy Dunakeszin a konzerv­gyárban. A fővárosi értékesítés sem éri meg, 10 forintig sem lehet feltornázni az 'átvételi árakat, miközben a szállítás költségeit fedezni kell. * A sikeres mozgalom tehát mindkét félnek, vevőnek, ter­melőnek egyaránt gazdaságos. S miként elmondják a hely­beliek, az évek során nemcsak az ingyen gyümölcsre vágyó barackcsempészők száma csök­kent. hanem a fákat is jobban magukénak érzik az idegének. Amíg kezdetben tört gallyak, földre hullott levelek jelezték a hozzá nem értő kezek mun­káját, mára egyre óvatosab­bak, figyelmesebbek az embe­rek. Mind többen megtanul­ják, hogyan kell bánni a gyü­mölccsel. M. A. Kései tájékoztató Ki mit tud a tehóról? A címben feltett kérdésre lehangoló választ kell adjunk. Sokan még mindig keveset. Legalábbis ezt bizonyítják azok a levelek, amelyek egyes tanácsokhoz, vagy — mint esetünkben — szerkesztősé­günkhöz érkeznek, s kifogá­solják, hogy a településfej­lesztési hozzájárulás összegé­nek meghatározását, kirovását miért nem előzte meg a la­kosság véleményének meg­hallgatása. Nehéz lenne összeszámlálni, hány újságcikk jelent meg, rádió-, tv-műsor hangzott el ebben a témában az elmúlt félévben. Hány településen gyűltek össze tanácskozni az emberek, hogy eldöntsék, mi­lyen célra szánnak a követ­kező öt esztendőben, mekkora összeget. Verőcemarosi levél­írónk figyelmét a jelek sze­rint mindez elkerülte. „ .. .A probléma ott van — írja —, hogy senki nem tudja, a ki­vetett 600 forintot a községi tanács milyen alapon, kinek a közreműködésével állapította meg. Mert hogy az előzőleg kivetett 1200 forintot a lakos­ság nem fogadta el... ” A ké­sőbbiekben a felháborodott állampolgár kétségbe vonja a Verőcemarosi Tanács eljárásá­nak törvényes és demokrati­kus voltát, majd javallja, a megyei tanács a továbbiakban a despota helybeliek körmére gyakrabban nézzen. Versényi Péter verőcemaro­si tanácselnök immár sokad­szor, de türelemmel, megér­téssel ad felvilágosítást a tör­téntekről. Az első lépcsőben, tavaly ősszel a tanácstagok, HNF-aktívák közreműködésé­vel minden lakoshoz eljuttat­ták az eredeti, 1200 forintos javaslatot, amelyet a többség valóban nem fogadott el. Ta­vasszal ismét munkához lát­tak, s az első menetben az 1200 forintos tehót nem szavazták meg, azok — és csak azok — most 600 fo­rint vállalásáról dönthettek. (Feltételezték ugyanis, hogy akik az 1200 forint fizetésével egyetértettek, nem tiltakoznak majd, ha csak a felét kell fi­zetniük.) A javaslat elfogadását, vagy elutasítását a lakosságtól mindkét fordulóban írásban kérték. S a szükséges többség össze is jött a második me­netben. Mentességet, illetve az ösz- szeg csökkentését természete- tesen, szociális körülmények­re. jövedelmi viszonyokra va­ló tekintettel írásban, Verőce­maroson is kérni lehet. S ta­lán, ha haragos levélírónk a továbbiakban pontosabban fi­gyelemmel kíséri az egyálta­lán nem titokban zajló közé­letet, örömmel konstatálja majd a tehóból épülő kis­marosi tornatermet, a meg­újuló, korszerűsített ver&ee- marosi iskolát. Ha öt esztendő múlva e be­ruházásoknak mégsem látná nyomát, akkor a tanácstól jo­gosan számonkérheti, hová lett a lelkiismeretesen fizetett la­kossági hozzájárulás. —i — s— ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents