Pest Megyei Hírlap, 1986. augusztus (30. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-09 / 187. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA ...... ------------------------------------­XXX ÉVFOLYAM, 187. SZÁM 1986. AUGUSZTUS 9., SZOMBAT Mines nagy tumultus Ez a vásár más, mint a régi Az öles kirakatüvegen papírlapok. Mindegyiken egy szó és két szám. Elöl áll a nagyobb összeg, ám azt szi­gorúan áthúzták, s mögötte diadalmaskodik a kisebb, amennyiért most — alkalmi áron — megvásárolható a tojásfőző és a kukoricapatlogtató. A kirakatban ott pompáznak a leárazott rádiók, erősítők, továbbá az ott­honok melegét kínáló gázkészülékek. A gondos ember ilyenkor veszi meg az ilyesmit, ám ha gondtalanul ab­ban bízik, hogy kitart még jó sokáig ez a nyár, t vá­laszthat magának fürdőruhát, szellös holmit, szandált a többi kirakat kínálatából. $ A ceglédi áfész-áruház ala­posan kirukkolt a nyári vé­káira. Földszintjén feltornyoz­va kelletik magúkat a kék szalagű fehér zsirardikala- ” pok. A kötött áruk frontján trikók, egybeszabott fürdőru­hák meg bikinik várják a barnulókat. A műszkd cikkek frontján ált egy árengedmé­nyes mosógép. Arrébb meg ér- ■ vényre jut az „egyet fizet, kettőt kap” elve, ha akad ve­vő a kétüléses, négypedálos biciklire. Szives szóval Elénk színű textilanyagok .»'„végszám várják a vevőket. Az 1 emeleti traktuson, a koníek- . cióosztályon világos színű női : .vászonnadrágok, szoknyák, ruhák sorakoznak a fogasokon. A oipőosztályo-n kényelmes há­zicipők, papucsok, vászonto- pámkák, szandálok. Szembeöt­lik atkáin Kógé mellette a gáláns . ÉH írat: . „A szivem a - ’vásárföÉé”* nßJ“ i Vevő azonban a vásár har­madik napján se égen, se föl­dön sehol.1 Hétfőn még állító­lag jöttek, kíváncsian szemre­vételeztek, próbáltak, vásárol­tak. Kedden a piacos forgatag • hullámai oda is becsaptak, de hát így van ez minden gara- bolyos ünnepen. Szerdán kora délután Viszont már csak a pjros köpenyes eladók strá- zsálták a megrakott polcokat, teli gondolákat. Szíves szóval faggatták a bámész betérőt, jó kereskedő módjára jártak , volna a kedvében, ám az be­érte a szemrevételezéssel. Cipőt mindenki vesz Az bizony hamar feltűnt, tjogy ehhez a vásárhoz nem kellett behívni a már nyuga­lomba vonult kollégákat, hogy a rohamot enyhítendő, állja­nak a pultok mellé. Pótpénz- í tárakat sem kellett felállítani, hogy elkerüljék a tumultust. Ehelyett úgy nyilatkoztak, • hogy ellég lenne egy hét is a nyári vásárból, mert — saj­nos — alaposan megváltoztak a vásárlói szokások. Még az . átmeneti olcsóság sem igen nyitja meg a pénztárcákat, ; egyébként meg majd’ mindig kínálnak valamit en.gedmény- nyei, de így vannak ezzel a konkurens üzletek is. Még leginkább cipőt vesz­nek az emberek, de arra óha­tatlanul szükség van, akár van olcsó vásár, akár nincs. Ha kilyukad, elszakad a to­pogó, pótolni kell. Az igazga­tónő szerint ma már nem két- három éves raktári készletek­ből áll a kínálat, hanem a frissen érkező árut adják ke­vesebbért. Portéka lenne vagy 3,5 millió forintnyi, még a gyerekholmik egy részére is kiterjesztették az engedményt. A méteráruk iránt kimondot­tan gyenge az érdeklődés. Érdem szerint A ceglédi áruház az első félévet még így is várakozá­son felüld jó eredménnyel zár­ta, és bizakodnak a kedvező folytatásban., Má&Q,dj.k; .éve^e- zették be a jövedelemérdekelt­séget, amelyet január óta ki­terjesztettek valamennyi ke­reskedőre. Ma már nemcsak a vezetők kapják érdem szerint a forintokat, hanem vala­mennyien. A boltosok gondolatmeneté­ben változáshoz vezetett az el­érhető jövedelemtöbblet lehe­tősége. A főnökök még körül­tekintőbben szerzik be az árut az osztályokra, s' az eladók szívélyesebbek lettek. Foglal­koznak a vevőkkel, mert ér­dekük, hogy megtartsák a kuncsaftot. Némi titokzatos­sággal céloztak rá, hogy még nem lőttek el minden puska­port, tartogatnak meglehető­seket az év hátralévő hónap­jaira is. T. T. Gázvezeték újabb utcákban A városban jelentkező nagy­számú igény kielégítésére a földgázelosztó vezetékhálóza­tot tovább fejlesztik Cegléden A műszaki osztály szervezése alapján a pénzügyi- és terv­osztály a következő utcákat je­lölte 1986-ban tervezésre: Nó- tás utca első és második sza­kasz, Almás utca—Venyige köz. valamint Csengeri, Va­dász. Malomtószél Hársfa ut­ca. Török Ignác (Déli út és Szálkái I. utca között), Bodrog és KfetPtottaiP s vsoii 1988-ban még a Sas, a Kini­zsi. a Búvár, a Bezerédi utcá­ban és a Madár utcában dol­goznak tervezők és kivitelezők. Serényen ment a munka A Ceglédi Állami Tangaz­daságban sikeresen túljutottak a nyári betakarítási munká­kon. Részben a jobb munka- szervezésnek. részben a várt­nál alacsonyabb termésátla­goknak tudható be, hogy ha­marabb végeztek a munkák­kal, és a kombájnok egy ré­szét átirányíthatták a Ma­gyar—Szovjet Barátság és a Lenin Termelőszövetkezet ga­bonatábláira. A kalászosok beszállítása és szárítása sem okozott gondot, kétezer tonnát átadtak belőle a Gabonaforgalmi Vállalatnak. A szigorúbb minősítési köve­telményeknek is megfelelt a termés. A betakarításban részt ve­vők munkáját majd az őszi tennivalók elvégzése után ér­tékeli a bírál óbizotts ág, amely akkor hirdeti ki a kombájno- sok versenyének eredményeit. Különvélemény Hirdetés a fán Több alkalommal szóvá tet­tük, hogy n fák nem hirdető- oszlopok. Alig javult valamit a helyzet, pedig énnek ellenőr­zése városünk kötelessége is. Igen, a hatósági osztály jogo­sult arra, hogy a fákon hirde­tő személyeket jobb belátásra bírja. Számtalan lehetőség van, hogy hirdetési ajánlatunkat közzé tegyük; .hisz van újság, van Magyar Hirdető és lehet mindazt olyan helyre rakni, amely látható, olvasható, de nem sanyargatja a fákat. Kü­lönösen veszélyes a védett fá­kon való hirdetés. Tehát még mindig jobb magunk között rendezni a dolgot, mintha a megye teszi szóvá- S érvényes a jogi formula: a szabály nem ismerete nem ment fel senkit 'sémi- ■: Van azért a jószándékra is példa. Gumival kötötte a hir­detést a derék atyafi a fára, jelzi, hallott róla, hogy nem szabad. A fa pedig ősi rekvi- zitum, még a Vadnyugaton is a fára tűzve adták ki a körö­zést ... imigyen: Wanted ... A hirdetések másik alakja a városi folklór fülledt gazdag­ságú bujálkodása, aki beleol­vas a falalji irományba, a fo­galmazóval menten tegeződő viszonyba kerül, a lányos za­vara csak akkor újul ki, ha éppen lánynak üzenik, vagy hát nincs éppen „melege”. Félre a tréfát, kétes kultúra mindkettő. A névtelen szerzők szándékosan rombolnak, szán­dékosan ártanak a közösség­nek. Ellenük csak részben te­hetünk valamit a meggyőzés eszközeivel. S. D. Az őszi hónapokban több mint 5,5 ezer hektáron kell el­végezni a mélyszántást. A be­vetendő terület 3778 hektár. A kukorica, a napraforgó és a cukorrépa betakarításához elegendő gép áll rendelkezé­sükre. Pályát változtató óvónők A batyuban vörös diploma hever „Hogy megnyugtassa őket, énekelt nekik a madarak hangján, mert egész nap túl kellett kiabálni őket. Nem azért, mintha türelmetlen lett volna, hanem mert ezek a gyerekek születésüktől fogva megszokták, hogy kia­bálnak velük — »Jaj, fogd már be a szádl Kapsz egyet, ha nem hagyod abba,tmajd meglátod!« —, ezért aztán,- ha normális hangon szól hozzájuk valaki, nem hallják, alapzajnak veszik. Fél hétkor jöttek értük a szülők, hullafáradtan, látszott rajtuk, jobban örülnének, ha az óvoda bentlakásos lenne,,,” (Catherine Rihoit: A ked­venc) — Állítom, hogy a pedagó­gia egyik legnehezebb területe ez, mégis ennek van a legki­sebb rangja. Azt mondod, óvónő vagy, szolid mosoly a száj szegletében: Ja, el játsza­dozik a gyerekekkel, megeteti őket, rajzolgatnak kicsit, az­tán hazamegy. Lehet, hogy Teleki Blanka kisdedóvó egy­letében ez elég volt, ma azért más a helyzet. Alföldi kis falucskából in­dultam a városba. Amikor fel­vettek a képzőbe, nem ugrot­tam ki a bőrömből, számítot­tam a sikerre, jól tanultam a gimnáziumban. Már az általá­nos iskolában eldöntöttem: óvónő leszek, mert úgy érez­tem, tudok a gyerekek nyel­vén beszélni. A képzőben zaj­lott az élet, írtam a nagysza­bású pedagógiai dolgozatokat, meg is kaptam érte az elisme­rést. Az az igazság, hogy egy kicsit elteltem magammal, de azért napról napra erősödött bennem: érdemes tanulni. Az államvizsgám jól sikerült, zsebemben vörös diploma, ez­zel már csak el tudok helyez­kedni. Az országban bárhová kerülsz, óvónőre mindenütt szükség van, nem? Csak meg­lengeted. a diplomádat és két kézzel kapnak utánad. Aztán hamar rá kellett jön­nöm: nem minden papsajt! A diplomám megért vagy száz forintot, annyival kaptam töb­bet egy vizsgákon örökké bukdácsoló macánál. Nem es­tem kétségbe, végül is az em­ber szakmai értékeit nem az teszi, ha kisuvickolt papírok­kal érkezik. Majd eldől min­den a foglalkozásokon. Ha­mar túltettem magam azon, hogy a munkakönyv nem jegyzi a főiskolai eredménye­ket. Egy voltam a sok közül: fiatal óvónő. Ezt azokra mondják, akik a fizetési ka­tegóriák legalján vannak, és eleget is nyüzsögnek ahhoz, hogy a munkájukra figyelje­nek. Hát én nyüzsögtem. Ahol csak tudtam, hallattam a han­gom. Nem voltam én egyedül a világmegváltó terveimmel, volt mellettem bőven spanyol­viaszkot gyártó ifjú titán, csak nekik valahogy nem jött ösz- sze. Pedig jó eresztés voltunk, azt mondták ránk. Tudtunk mi mindent, amit tankönyvek­ből meg lehetett tanulni, a világ dolgaiban jól eligazod­tunk, ki-kiruccantunk a köz- művelődés vadvizeire meg az ifjúsági mozgalomba is. Csu­pán az előítéletekkel meg a kicsinyességgel szemben vol­tunk védtelenek. Mert mi a nemzedékváltás tempója? A fiatalok megér­keznek, széles vlgyor az arcu­kon, ide nekem azokat a lur­kókat, majd én megnevelem őket! De az első hetek után valaki mindig akad, aki kö­zölje: Ne verd magad itt, kis- anyám, nem körülötted forog a világ! Beültetnek négy-öt éves gyerekek közé, görbedj köztük, egyél velük, játssz ne­Ma délután kezd a Közgép Augusztus 3-án megkezdő­dött a férfi kézilabda NB I/B Őszi idénye. A Ceglédi Közgép gárdája viszont csak most kezd, mivel a TFSE eilend összecsapását már ta­vasszal lejátszotta. Ma a vá­rosi tornacsarnokban 18 óra­kor az ugyancsak kiesés el­len küzdő Nyíregyházával mé­rik össze erejüket, tudásukat. Ez tehát különösen fontos ta­lálkozó, hiszen a nyolcpontos, utolsó előtti helyen álló Köz­így csak ki lehet bírni Sok százan keresnek nap mint nap felüdülést a nagy meleg­ben a ceglédi strandon. (Apáti-Tóth Sándor felvétele). gép alkár már most megelőz­heti a Nyíregyházát. Jéki Zoltánnal, a csapat edzőjével még a bajnoki évad előtt beszélgettünk, s akkor azt mondta, az első hat mér­kőzésen nem sok esély van a pontszerzésre. Sajnos, igaza lett. Nehéz volt a sorsolás, az együttes játékát, játékerejét meghatározó hármas (Túlik, Tiba, Nagy) sérülések, kiállí­tás. eltiltás miatt csali ritkán játszhatott együtt. Ráadásul a kollektív szellem is kívánni­valót hagyott maga után; na­gyon sok vélt a pályán a szö­veg, a veszekedés. Az első hat forduló pont nélkülisége után a következő nyolc mérkőzésen nyolc pon­tot szerzett a Közgép, ami könnyen több is lehetett vol­na. Nyíregyházán és Üjkígyó- son is kétgólos vereség lett a vége, elsősorban azért, mert a fiúk idegileg nem bírták a végjátékot. A második szakasz 50 százalékos teljesítményével elérték a ceglédiek, hogy nem szakadtak le vetélytársaiktól (azok közül egyet, az Újkí­gyóst meg is előzték) sikerült felzárkózniuk. A Közgép visszanyerte reális lehetőségét arra. hogy kiharcolja a benn­maradást. A nyári szünetben az edzések mellett indultak a Dunakanyar Kupán, előkészü­leti mérkőzéseket játszottak, s többé-kevésbé (Pásztor kivé­telével) rendbe jöttek a sérül­tek is. Az elkövetkező időszak­ban a játékosok kitartásán, összetartásán múlik, sikerül-e a remélt bennmaradás. U. L. Maraton A Szabadság Filmszínház­ban ma este 10 órakor a Mara­ton életre-halálra című ame­rikai krimit vetítik. Tájékoztatjuk az érdekelteket, hogy a Ceglédbercell Községi Te­metőben, a rendezés keretében a sírok beazonosítása, a lejárt sír­helyek újraváltása 1936. augusz­tus 3l-ig történik a községi ta­nácsnál. Az A. tábla, az első sor kivételével és a C. tábla az első és második sor kivételével lezá­rásra kerül (gyermekslrok). A megjelölt határidőig meg nem váltott sírhelyeket a temetőíenn- tartó újbóli temetésekre felhasz­nálja. kik, szóval viselkedj úgy, aho-' gyan az egy huszonegynéhány éves mintagyerektől elvárható. Ha este hatkor elszabadulsz, írd hajnalig a foglalkozások vázlatait, készíts szuperfelmé­réseket a gyerekek neveltségi szintjéről és vágd magad vi- gyázzba, ha szakfelügyelő ér­kezik. Azért, ha sikerül, még a szülőknél sem árt bevágód­nod, mégiscsak illik tudni, ez meg ez kinek a gyereke, en­nek a szülőnek ilyen rigolyája van, amaz megint mást sze­retne. Kisvárosban élsz, vigyáznod kell arra is, nehogy bemenj nyilvános szórakozóhelyre a fiúkáddal, mert az főbenjáró bűn. Ha egy apuka hív el ká­vézni, az meg már mindennek a teteje! Terítéken vagy ál­landóan, egyszer csak észre- veszed: az óvoda utánad lopó- zik, befúrja magát a magán­életedbe, körbekígyózik rajtad a kicsinyesség, a bezártság, nem mersz egy lépést se tenni pitizés meg pacsizás nélkül. Hiába mondod, hozzák ide elém a gyereket, mutassák meg, mit tud, utána döngesse mindenki a mellét. Nem, ez így nem jó, egészen más ér­tékszempontok alapján ítélik meg a munkádat. A foglalko­zásokat követő értékelések fő témája: a fiatal óvónő cso­portjában folyik a gyerekek orra, figyeljünk erre oda job­ban. Isten bizony, kísértenek régi tantervi rémálmok: tud­jon késsel, villával enni... A legszomorúbb az egészben az, hogy ezt pont én mondom el. Én ugyanis sikeres óvónő voltam. Meghallgattak, a munkámat elismerték, a szü­lők szerettek, és főnökeim sem helyezgettek egyik óvodából a másikba. Biztosan álltam meg a helyemet a nevelés frontján — ez most itt nagyon hülyén hangzik, de — gondolom —■ így beszélnék, ha hetente egy- egy kitüntetést tűztek volna a mellemre. Nem tűztek egyet sem, de azért nekem minden bejött, megúsztam néhány osztályvezetői dicséretté!1, 'Pédig rengetegén voltunk. Nem tetszett valami? Odébb lehetett állni, nem tartóztatott senki. Keress más munkát, van helyetted kettő is, akár már holnap is! Most jobban megnézik, kit engednek el. De egy óvónőnek a legjobb kiug­rási lehetőség az iskola. De miért nem a gyépében kérde­zősködsz, úgy tudom, ott van a legtöbb kiugrott óvónő. Hogy miért mentem el? Most akármit is mondhatnék. Engem — hiszed vagy nem — nem akartak elengedni, de már mondtam: nehezen vise­lem el a kicsinyeskedést meg a munkahelyi fúrókákat. Oda mentem én is, ahol jobban ki­élhetem magam, megvalósít­hatom az elképzeléseimet. Iskolába. Itt is vannak gubancok, de itt legalább hagynak dolgozni — és tanulni. Mert rájöttem mit ér az én kis diplomám. Annak idején, a képzőben azt mondták, legyünk büszkék rá, hogy felsőfokú intézmény­ben tanulhatunk, főiskolai végzettséget szerezhetünk. Ez idáig rendjén is volna. De mi van akkor, ha tovább akarsz tanulni? Persze, bejutsz min­den felvételi tortúra nélkül, de a tanárképzőben szépen le kell vizsgázni újra, minden­ből. 09S73 lüil Űj munkahelyemen, a jövő iskolájában rögtön bevésték a személyimbe: képesítés nél­küli nevelő. Jó, tudom, ez tény, de azért mégis elkeserí­tett kicsit az a nyomorult be­jegyzés. Annyi év tanulás után, annyi átvirrasztott éj­szakát követően ennyit érnék? Az a diploma erre jogosítana fel? Óvónő lehetsz, semmi egyéb. Ha mást akarsz az élet­ben csinálni, el kell hozzá fe­lejtened az eddigi életedet Kezdheted elölről a battyogást — felfelé. Hogy más lehessek, mint aki eddig voltam, le kell hán- tanom magamról a régi hite­met, mindazt, ami tíz évig él­tetett, mindazt, ami elől me­nekültem: a „csak óvónő- ség”-emet... Rab László ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap) t (

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents