Pest Megyei Hírlap, 1986. július (30. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-08 / 159. szám
1986. JÜLIUS 8., KEDD Hozzászólás cikkeinkhez Szentendréről és Vácról Nem elég átgondolni — tenni is kell Két, a közelmúltban megjelent cikkünkhöz is hozott hozzászólást a posta szerkesztőségünkbe. A közművelődési szakemberek sokat foglalkoznak napjainkban a munkásműve- iődéssel. Vannak, akik még a kifejezés használatát is elutasítják, mások a sofc túlmunka rovására írják az érdeklődés csökkenését, de akadnak, akik a módszereket kárhoztatják. Lapunk június 19-1 számában Űjra kell gondolni a feladatot címmel vettük vizsgálat alá a munkásművelődés helyzetét. Helyszínként Vácot választottuk, ahol a közművelődés ezen ágának nagy hagyományai vannak. Nem kis port kavart a Szentendrei nyár körül kibontakozott vita. Kell-e a sok rendezvény, a még több látogató, turista a festői szépségű kisvárosnak? Az ott élők egy csoportja állítja: Szentendre legyen a szentendreieké. Mi viszont — június 24-i cikkünkben — amellett voksoltunk: Szentendre nem lehet csak a szentendreieké. Mindkét írásunk visszhangra talált és arra késztette olvasóinkat, hogy ők is tollat ragadjanak. Két hozzászólást adunk most közre. Készen állnak a közös munkára Vegyes érzelmekkel olvastam a Pest Megyei Hírlap kulturális rovatában azt a cikket, amely a váci munkásművelődés válságáról szólt. Arról a válságról, amely soha nem létezett. Körülbelül negyven ipari üzem van a városban, s munkásaiknak mintegy fele bejáró. Talán nélkülük soha nem épült volna fel a Madách Imre Művelődési Központ. Nem csupán az anyagi javakat teremtették meg, hanem pénzüket adták és saját kétkezi munkájukat. Az intézmény jó ideig be is töltötte elvárt funkcióját. Majd egyre inkább magára maradt. Nem újították meg az évenkénti fenntartási szerződéseket, melyek kétoldalú megállapodások voltak, aztán egyre kevesebb anyagi támogatás folyt be az üzemektől. S ami a legfeltűnőbb, egyre csökkent a közös munka, a művelődési központ és az üzemek kapcsolata formálissá, felszínessé vált. Később már a látszatkapcsolatokra sem tö- rekedtek a felek. Hiányzó fórum Miközben a város nagyüzemei függetlenített munkatársakat alkalmaztak, akik az időközben létrejött művelődési bizottságok titkárai is egyben. Az ő irányításuk alatt jött létre az a hatékony és tervszerű közművelődési tevékenység, amely ma már a váci nagyüzemekre jellemző. Mindez a tevékenység a hatékonyság érdekében ráépült azokra a szakszervezeti hagyományokra, a párt közművelődési tevékenységére, melyek több évtizede léteztek üzemeinkben. Mindezekről a művelődési központ munkatársai mit sem tudnak. Hiszen évek óta hiányzik az a jórum, melyen az üzemek művelődési titkárai és a tanácsi irányítás alá tartozó közművelődési intézmények munkatársai kicserélnék véleményeiket és együtt dolgoznának egy közös cél érdekében. Voltak évek, amikor ez így volt, és méltán lett Vác a megye munkásművelődési bázisa. Szerencsére ma még csak a művelődési központ munkatársai jönnek zavarba, ha rákérdeznek a munkásművelődésre. Az a tény pedig, melyre hivatkoznak, hogy az üzemi dolgozók ötven százaléka bejáró, nem ment fel ez alól a tevékenység alól, ellenkezőleg, növeli azt a felelősséget, mely a munkahelyekre és a város kulturális intézményeire hárul. A Tungsram váci gyárában bejáró dolgozók között végeztük felméréseket; kiderült, hogy lakóhelyükön nincsen kulturális tevékenység, vagy ha van, akkor sem ismerik azokat és nem vesznek részt benne. Hamis az a kép is, hogy az üzemek részéről csak szórakoztató rendezvények iránt van igény. Aziránt sincs, ha az színvonal alatti, szedett-vedett haknibrigádok méregdrágán eladott produkciója. Képeket vesznek És akkor jönnek a meg nem értett művészek és a közönség nélküli kiállítás-megnyitók. Olyan magas a színvonal, hogy nem tud felnőni hozzá a közönség? Szerencsére üzemeinkben egyre több Megújulást megtorpanás helyett bi helyen korszerű étterem és odahelyezett néprajzi, képző- művészeti kiállítás, számtalan más program, játéklehetőség, szabad tér is biztosítaná a szórakozás és művelődés sokrétű kibontakozását. Az is fontos, hogy a Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár rendezett tárlatainak legyen egy-egy üzembe, iskolába is kihelyezett része az eseménynyel egy időben. Dabas, meg a többi város és település a miénk legyen, lehessen. Lehet vitázni? Kell! Azért, hogy közös gondolkodással, közös cselekvéssel az energiák rongálása helyett az értékek összpontosítását valósíthassuk meg állandó megújulással — a közömbösség és a megtorpanás helyett. Losonci Miklós Izgalmas vállalkozás Ősi szakmák Visegrádon Izgalmas vállalkozást dédelgetnek a visegrádi Mátyás Király Múzeumban. Elképzeléseik szerint az odalátogató gyereksereg a gyakorlatban is megismerkedhetne néhány ősi szakmával. Az elgondolás egy része máris megvalósult; a hétvégi palota játékokra érkezőnek nyilván feltűnt, hogy a nebulók különös kedvvel csoportosulnak egy nagy kődarab és két fazekaskorong körül. Kőfaragással és a gölöncsérszakmával ismerkednek a legkisebbek. A képen: Tímár Zsuzsa fazekas segítségével készül a tányér... (Hancsovszki János felvétele) Hungaroton-hanglemezhetek A Liszt-év jegyében Még tart a nyár, a Hungaroton Hanglemezgyártó Vállalat máris az őszi hagyományos ünnepére készül: szeptember 8. és október 1. között megrendezi a Hungaroton- banglemezheteket. Az idei kollekció 14 lemezfelvételt kínál: a jubileumi Liszt-évben a halhatatlan komponista emléke előtti tisztelgés is egyben a szimfonikus költeményeit tartalmazó lemez. A műveket a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara adja elő Joó Árpád vezényletével. A hanglemezhetek jellegzetessége, hogy több zeneművet újonnan rögzítettek: korszakalkotó remekmű az ugyancsak Liszt Ferenc alkotta Christus oratórium, amelyet Doráti Antal karmesteri irányításával a Magyar Állami Hangversenyzenekar játszik. Részben új felvételekkel egészítették ki a Bakfark Bálint lantműveit tartalmazó sorozatot, amelynek darabjait most egy albumban vásárolhatják meg a zenerajongók. A Liszt Ferenc Kamara- zenekar előadásában rögzítették Händel Vízizenéjét. A kitűnő régizene-szakértő Nicholas McGegan vezényli Händel Brookes passió című oratóriumát. A hanglemezhetek nyitókoncertjén élőben is felcsendülő zenemű a nemzetközi piacokon is szenzációnak számít. A hanglemezgyártó vállalat új törekvése a ritkán, vágy eddig ki nem adott művek megjelentetése. Ezek közé tartozik a Schola Hungarica együttes lemezének új műsora: ezen ó-római liturgiái énekek hallhatók latin nyelven. Újdonság a magyar előadóművészek sorozatban kiadott Si- mándy József-album, amely- lyel a művész 70. születésnapját köszöntik. Maros menti táncmuzsika szól a Lőrincréve népzenéje című lemezen, a Kárpát-medencében élő népek zenéjét hallgathatják a Dalvándorlás című kiadványon.. Három prózai lemez között válogathatnak majd a vásárlók: Arany János verseit Latinovits Zoltán mondja el, az erotikus világköltészet remekei Babits Mihály fordításában hallhatók, s francia népmeséket tartalmaz A Béka- királykisasszony című felvétel. Kié Szentendre? Természetesen mindannyiunké. Azzal az árnyalással, hogy elsősorban a szentendreieké. Elsődleges, hogy ők érezzék jól magukat ebben a varázslatos európai kisvárosban — és természetesen mindenki, aki ideérkezik. A szentendrei Fő tér: világutca. Nyári vasárnapokon német, magyar, angol, francia, spanyol, szerb, orosz szavak keverednek. Az, hogy mindenki jól érezze magát a tér e szellemiséggel növelt, boldogító labirintusában — valamennyiünk érdeke. Helyi, megyei, országos összefogást igényel ez. Még valamit: a közös munkát előrevivő vitákat szétfórgácsolódás helyett és állandó megújulást. Azt a magatartást, amelyet versében Ady sürgetett: „Valami újat lelni, kitalálni”. Világotthon Itt • különösen erre a magatartásra és gyakorlatra van szükség, hiszen elavulttá válik holnapra az, ami tegnap még frissnek tűnt. Van, aki oszoljt kiáltana, hogy legyen nyugalom és csönd Szentendrén, van, aki újabb ötletekkel szervezne tömegsorakozót. Mi a megoldás? Mindenképpen az, hogy növekedjen Szentendre munkával és művészettel felépült nyugalma, csöndje, méltósága úgy, hogy nemzetközi térség, világotthon maradjon, még inkább azzá váljon. Sorolok egy-két harmonizálási és épülési lehetőséget. Indokolt a továbbiakban széthúzni az érkezők mozgását, hogy a Fő tér és a Kovács Margit Múzeum zsúfoltságát feloldjuk azzal, hogy felfedezze a hazai és külföldi közönség a Kerényi- gyűjteményt és a Szabadtéri Néprajzi Múzeumot. Azonnal megtörténhetne ez, ha az utóbFokozható a cselekvőképesség is. Barcsay Jenő Művészeti anatómiáját az egész világon ismerik, sok külföldi főiskolán tankönyv. Ahogy van Kodály- módszer a zenében, úgy létezik Barcsay-módszer a rajzban. Itt az idő, hogy nyaranta Barcsay és Hincz legjobb tanítványai a jelen mestereinek irányításával tartsanak Szentendrén és Vácott oklevelet is átnyújtó tanfolyamokat a hazai és külföldi művészjelölteknek. Legyen rang, hogy valaki elvégezte ezt a kurzust, mint ahogy rang a kecskeméti részvétel is a Kodály-módszer megismerésében. Mindez növelné Szentendre és Vác szellemi kapcsolatát, s mindenekelőtt Szentendre világszolgálatot vállalhatna, serkentené az új műveket. Hiányunk, hogy Pest megyének nincs önálló színháza. Lehet, legyen. Szükséges fúzióval a fővárosi József Attila Színház vagy a Játékszín, esetleg a Radnóti Színpad ezt a szerepet is betölthetné a szentendrei művelődési központban. Lehet vitázni Mindez növelné az oly hiányzó Pest megyei kulturális körforgalmat, a kapcsolat- teremtést, azt, hogy Nagykőrös, Cegléd, Nagykáta, Ráckeve, Rádiófigyelő változatok a történelemre címmel egy igen fontos, színvonalas beszélgetésre került sor a rádióban. A Mihalcsik Zsófia szerkesztette műsort Gerő András vezette. A résztvevők Gergely András, Szabad György és Vörös Károly történészek voltaik. Vitájukból kiderült, hogy mennyire sematikus kép él bennünk a magyar polgárság kialakulásáról és történetéről Többnyire könnyelmű ítélkezéssel élünk. Kijelentjük, hogy „voltak, de leszerepeltek, nem tudták elvégezni a történelmi helyzet diktálta feladatokat”. Megfeledkezünk arról hogy különböző típusai voltak és vannak a magyar polgárságnak. A műsorban átfogó képet kaptunk a múltról: volt városi. sőt budapesti polgárságunk. Politikai állásfoglalásuK szerint kormánypárti, ellenzéki, radikális csoportjaikat különböztethetjük meg, aszerint ,hogy milyen történelmi korszakban éltek. Gazdaság' hatalmuk szerint kis-, közép- és nagypolgárságról beszélhetünk. Származásuk szerint zsidók, német ajkúak és » polgárosodó parasztság csoportjait kell említenünk. Azt pedig, hogy mennyire különböző polgárosodási utak é» módok álltak az egyes korszakokban élők előtt, azt a korabeli sajtó is bizonyítja. Örökösei vagyunk polgárságunk történetének, amely számban és vagyonilag is csekély jelentőségű volt. Ez a tény azonban nem jelenti a«,, hogy felmenthetjük magunkat. Nem az elődeink miatt vannak társadalomlélektani, de- moknatizálásbeli gondjaink. PRO ÉS KONTRA; tanügy — tanpályán? Fekete Istvánné pedagógus vállalta a vitát Gazsó Ferenc művelődési miniszterhelyettessel. Abból a tényből indultak ki, hogy terjed az analfabetizmus (!), egyre kevesebben végzik el a nyolc osztályt, a gimnazisták nem tudnak folyékonyan olvasni, mind több a képesítés nélküli pedagógus. A gyakorló tanár szerint rosszak a tantervek; sokat markolnak és keveset fognak az általános iskolákban. Ezért azután a gimnáziumok tanárai úgynevezett felzárkóztatási feladatokat kapnak. Kényszerhelyzet alakúit ki tehát, amelyet a tantervi maximalizmus okoz. A túlméretezett anyag miatt hallatlanul magas óraszámmal terhelik a tanulóikat. Köztudott, hogy az 1978-as tanügyi reform nem vált be, mert nem teszi lehetővé a képességek és a készségek fejlesztését. A mennyiség a minőség rovására megy. A pályaelhagyó tanárok döntésének okaút meg kellene vizsgálni, ugyanígy azt is, hogy miért alakult ki bizonyos kontraszelekciós folyamat a pedagógustársadalom köreiben az elmúlt húsz évben. _ Szeptemberben életbe lép az új tanügyi törvény. Ezzel szemben a végrehajtásra vonatkozó utasítások nem jelentek meg. Nincsenek alternatív tantervek és tankönyvek. Fogalmuk sincs a pedagógusoknak arról, hogy mit és hogyan kell tenniük a jövőben. A miniszterhelyettes az önállóságra hívta fel a figyelmet mint egy megoldási lehetőségre. A pedagógusok joggal félnek az augusztusban megjelenő jogi _ szabályzóktól — késő lesz! Úgy tűnik, az irányítás szelleme és hagyományai megújulásra szorulnak, de hiszen éppen ezt célozza az új oktatási törvény! Vajon egy újabb kísérlet előtt állunk — sokadszor? Szilas Zoltán művész—közönség találkozóra, kiállításokra kerül sor és ezeket nem egy esetben üzemi kollektívák, szocialista brigádok rendezik, patronálják. Jó példák erre a Tungsramban rendezett tárlatok, melyek védnökei minden esetben szocialista brigádok, és amire kevés példa akad, itt a dolgozók évente negyven-ötven képzőművészeti alkotást vásárolnak meg. így került számos alkotás magántulajdonba Markó Erzsébet, Cs. Nagy András váci festőművészek képeiből, Kórusz József, Hincz Gyula grafikáiból, Vertei Andrea kerámiáiból és Szabó Gyula ötvösmunkáiból. Hogy a munkahelyi művelődés nem szórakoztató programok egyvelege, mutatja az a tevékenység is, melyet a váci üzemek évek óta reális igényekre alapozva végeznek. Felejthetetlen élményt szereztek a résztvevőknek azok az irodalmi estek, melyeket a Híradástechnikai Anyagok XJyárában rendeztek éveken keresztül. A Foi^e, gyár sza- bádídás tevékenységében azok a kirándulások, közös együtt- létek, melyeket megszerveznek dolgozóiknak. Vagy a Tungsram váci gyárában azok a politikai és ismeretterjesztő fórumok, melyeken Marosán György, Farkas Bertalan, Chrudinák Alajos, dr, Czeizel Endre, Sugár András, Aczél Endre, dr. Erős Pál vettek részt. Ezek a fórumok mindig azokhoz az aktuális eseményekhez kapcsolódtak, melyek a dolgozókat és a közvéleményt leginkább érdekelték, és így az előadókkal hasznos párbeszéd alakult ki. Elefintcsonttorony A város üzemeinek összefogásával készültek azok a fotódokumentációs kiállítások is, melyek jeles irodalmi és történelmi évfordulókra hívták fel a figyelmet és irányították rá a város lakóinak érdeklődését. Ilyen volt a Lenin életét és munkásságát bemutató anyag, a Radnóti Miklós-emlékkiállítás, a Tiszta szívvel című József Attila- emlékkiállítás, a Móra-, Juhász Gyula, Madách lmre- emlékkiállitások. Ezek nagy része nemcsak bemutatásra került a város üzemeiben, hanem ma is kölcsönözhetők a Tungsram váci gyárában és szinte iáilandpaii ú|on vannak a megyében és az egész országban. Ezt a közös munkát égyre inkább kellene, hogy ösztönözze az a gazdasági helyzet, melyben napjainkban élünk. Mindenki anyagi javak után lohol, géemkázik, túlmunkát hajszol — szokták mondogatni. Akkor hogyan lehet a Tungsramban megrendezni azokat a brigádvetélkedőket, melyeken negyven szocialista brigád is részt vesz egy-egy alkalommal, vagy azokat az amatőr művészeti seregszemléket, amelyeken különböző kategóriákban — fotó, képző- művészeti, hobbi, kézimunka — nagy számú pályázó vesz részt? Ugyanitt került megrendezésre a Szakszervezeti fotósok 1. Pest megyei kiállítása és találkozója, vagy azok a Tungsram sportnapok, melyek százakat mozgatnak meg. Példák sokaságát lehetne felsorakoztatni, melyek a munkahelyi művelődés részét képezik, vagy tudatosan a fogalmat is vállalva, a munkásművelődés szerves része. És nem a helyszín határozza meg, hogy üzemben vagy kulturális intézményekben zajlik egy-egy esemény, hanem a tevékenység, amelyet kifejtenek e cél érdekében. Volt időszak, amikor a művelődési központban munkásművelődési előadó irányította ezt a munkát — több-kevesebb sikerrel. Szocialista brigádoknak közvetlen kapcsolataik voltak az intézménnyel és névre szóló meghívókat kaptak kiállításokra, rendezvényekre. A mai elefántcsonttoronyban ezekről ma már elmélkedni sem lehet, hiszen az a gárda már kicserélődött. Az üzem népművelői, művelődési titkárai ma is készen állnak a közös munkára, a közös tevékenységre. A szellemi erők egyesítése magával hozza az anyagi lehetőségek egyesítését is. Ezeket, ha nem csupán, átgondoljuk, hanem teszünk is érdekében, akkor a munkásművelődés nem „politikai színezetű kategória” lesz, hanem egy nagyon tartalmas, személyiséget formáló politikai munka. Papp László
