Pest Megyei Hírlap, 1986. július (30. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-07 / 158. szám

Köszönet Ezúton mondok köszönetét azoknak a vállalatoknak, gaz­dasági egységeknek, párt- és tömegszervezeteknek, ezen egy­ségek vezetőinek, valamennyi társadalmi aktívának, akik ta­nácselnöki tevékenységem so­rán Monor és vonzáskörzete fejlődése érdekében együttmű­ködésükkel segítséget nyújtot­tak. Kívánom, hogy eredményes tevékenységüket tovább foly­tatva Monor és a vonzáskör­zet az elkövetkezendő időben is fejlődjön, szépüljön, gyára­in» djon. Rágyánszki Pál A testület előtt Hatáskör, munkamódszer A Közalkalmazottak Szak- szervezete körzeti bizottságá­nak bizalmi testületé július 11-én, pénteken tartja soron következő ülését. A személyi ügyek megtárgyalása után, ja­vaslatot tesznek a bizalmi tes­tület, a szakszervezeti bizott­ság, a főbizalmiak és bizal­miak feladataira, hatáskörei­re, működésére és munkaimód­szereire. Tájékoztató hangzik majd el az alapszervezet első félévi gazdálkodásáról, a szám­vizsgáló bizottság megállapí­tásairól. Végül a XXI. szak- szervezeti nap előkészítéséről lesz tájékoztató. Ezúttal a mo- nori-erdei strandon ■ tartják meg a körzeti találkozót e hó­nap második felében. Közös ünnep A mendei művelődési ház 25.; a helyi népi együttes fennállásának 10. évfordulója alkalmából nagyszabású ün­nepséget rendeznek július 19-én, szombaton 18 órától a Petőfi Sándor Művelődési Házbarn. Az évforduló alkalmából fellépnek: az NSZK-beli ven­dégegyüttes, a hévízgyörki asszonykórus, a kakucsi páva­kor, a vecsési német nemzeti­ségi táncegyüttes és a Tápió- völgye Mgtsz népi együttese. Minden érdeklődőt szeretettel várnak a rendezők. A belépő­díj 50 forint. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 158. SZÁM 1986. JŰLIUS 7„ HÉTFŐ Szürke porkígyók tekeregnek Medvét rejthet a gaz a búzában Akárcsak a hajdani füst­jelek, mostanában a határ egy­re több pontján szürke por­kígyók tekeregnek az ég felé. Információtartalmuk van ezek­nek is. Nevezetesen, hogy itt is, ott is megkezdték a közös gazdaságokban a búza aratá­sát. A kombájnok nyomán föl­szálló porfelhők a legbiztosab­ban kalauzolják céljához a be­takarításra kíváncsi érdeklő­dőt. Folytatják A múlt héten — mint meg­írtuk — a Rákosrnezeje Tsz és a pilisi Aranykalász Tsz tábláin kezdték meg a búza vágását. A sülysápi Tápió- völgyében.a gombai Fáy And­rás Tsz-ben még csak próba­vágást végeztek. A monori Kossuth Tsz öt kombájnját egy 50 hektáros korai érésű táblán járatták be, s a szak­emberek az ottani tapaszta­latoktól tették függévé a foly­tatást. Hacsak nem esik, ma valószínűleg náluk is beindul az aratási nagyüzem. Szabó Rudolf fő mezőgazdász leg­utóbbi nyilatkozata szerint úgy tűnik, hogy a szokásosnál ala­csonyabb, ritkább, itt-ott gyo- mosabb is a búzájuk. Ha ma­rad a száraz időjárás, ez még nem okoz túl nagy gondot, de ha esik és megerősödik a gaz, akkor aligha örülnek majd a kombájnosok. Megnő ugyanis a „medvefogás” esélye. Üres garatok A pilisi malom is készen áll a búzaszállítmányok fogadá­sára — tájékoztatott Délkúti Pálné, az üzem vezetője. A gé­peket rendbe tették, a raktára­kat kitakarították. Egyelőre azonban üresen ásítanak a ga­ratok, mert legnagyobb part­Héiköznapi ügyeinkre! Régi és újabb adósságok Jártamban, keltemben min­dig figyelem, vigyázom lakó­helyem fejlődését. Bosszanko­dom. ha rendbontást észlelek, s örömmel nyugtázom, ha megoldódik egy-egy krónikus­nak tűnő, elhúzódó feladat, így „könyvelem” kis note­Keüemeüen sarok Csak baj ne legyen T egjobb nem csinálni sem­■L* mit, abból nem lehet baj. Elég gyakran eszembe jutott az utóbhi hetekben, na­pokban ez a mondás. Két, meglehetősen friss történetről tudok, ami ezt látszik alátá­masztaná; Elnézést kell kiér­nem az Olvasótól, hogy a pontos helyszínt, a benne sze­replők nevét nem írom le, de egyik esetben az érintettek ragaszkodtak a névtelenség­hez, a másik ügy pedig „fo­lyamatban” van, nem zárult le. Mielőtt azonban ezeket az eseteket elmesélem, hadd idézzek föl — ha nem is pon­tosan és irodalmian — egy igazi mesét: Élt valahol egy család: a gazda, a gazdáné meg a se nem szép, se nem csúnya lá­nyuk. A csitri felcseperedett, eladósorba került, de bizony a ház küszöbét nem koptat­ták a kérők. Annál nagyobb volt tehát az örömük, amikor mégis megjelent egy legény, s feleségül kérte a se nem szép, se nem csúnya leányt. Sür- göüt-forgott a háziban minden­ki, az apa borért szalasztotta a leendő menyasszonyt. Az ment is repesve, de a pincé­ben a falnak támasztva meg­látott egy malomkövet. A lány elgondolkozott: ő férjhez megy ehhez a legényhez, születik egy gyerekük, cseperedik, le­szökik ide a pincébe, a ma­lomkő rádől, meghal szegény. A lány leült a lépcsőre és úgy zokogott, mintha máris a gye­rekét gyászolná. Fönt nem győzték várni, érte ment először az anyja, majd az apja. Mikor nekik is elmesélte a lányuk, mit gondolt ki, mellé ültek ők is, sí^va-ríva. A legény elunta a várakozást, leballagott a pincébe s látta, hogy mind­három házbeli könnye hullik, minit a záporeső. Miért? Azok elmondták, a legény pedig dühösen rájuk csapta az aj­tót. „Se nem szép, se nem csúnya, s ráadásul ilyen kele­kótya a lány, nem veszem el feleségül”. S most a valódi történetek. Járdát épít az utca. A lakók vállalták, ki-ki elvégzi a munkát a portája előtt. A ta­nácsiak kiszámítják, egy-egy ház elé mennyi anyag kell, s átvételi elismervény ellené­ben mindenkinek átadják. Igaz, mindenhová — a szab­ványosnál — pár kilóval több cement jut, mert úgy okos­kodnak, ha emiatt megbonta­nák a zsákokat, több lenne az elszóródó veszteség, mint a haszon. A járda az egész ut­cában kitűnően megépül, a társadalmi munka révén kö­rülbelül az indokolt költség harmadából. Igen ám, de jön a felettes szerv képviselője, aki megállapítja, hogy az a bizonyos pár kiló cement há­zanként fölösleges ,volt a be­tonba. A tanácsi ügyintéző — javasolja — gondatlanság miatt kapjon fegyelmit. S mit mond az ügyintéző? Azt a fenti mondatot: se nem szép, se nem csúnya ... Adott egy hosszú évek óta parlagon levő, kihasználatlan, a lakosságot irritáló, gondo­zatlan terület. Jelentkezik egy egyesület, pontosabban annak néhány vezetője: ha megkap­ják használatra, közösségi célra átalakítják. Az elképze­lést mindenki támogatja. Il­letve mégsem... Az érintett szakigazgatási terület felelőse így kezdi: „Mi lesz, ha.. ” S így folytatja: „Mi lesz, ha ...” az ötlet már fullado­zik a langyos vízben. 17 gyébként a mesebeli lány-*“1 is végleg hoppon maradt. Vereszki János szemben a. monorí autóbusz­pályaudvar rékonstrukciós munkálatainak restanciáit. El­ismerően néznek és bólinta­nak az utasok, a helyiségek szépek, alig várják már, hogy „birtokukba” vegyék. Remé­lem, reméljük, hogy augusz­tus " 20-ra végleg elkészül a pályaudvar, amelynek váróit, berendezéseit jobban illik majd megbecsülni, hiszen az utasok érdekében, értükstör­ténik minden kedvező válto­zás. Hasonló előjellel értékelem a gázvezeték-építők munkáját is. Felgyorsult az Ady Endre úton a csövek lefektetése, to­vább halad most már a cső­kígyó a sorompó felé, otí dol­goznak a szakemberek. Most megint attól félek, egyszerre csak otthagyják ismét a hely­színt árválkodni, valamiféle új, racionálisnak vélt átszer­vezés miatt. De csak nem!? Még egyszer a Volánról. A monori Ady Endre úton a rendelőintézet előtti (főtér fe­lőli) megállóban, szép zöldre festett padot helyeztek el. Kö­szönet érte a járóbetegek ne­vében is, akik megpihenhet­nek várakozás közben. Ha a tanácsot illeti a köszönet — kétszeresen. Most már szabad legyen ennek a szép példának az ürügyen felhívni a figyel­met a javításra szoruló többi padra, a gyermekjátszókákra, a bénán lógó hintákra, he­lyükről kimozdult, balesetve­szélyes mászókákra. Biztos vagyok benne, hogy a szocialis­ta brigádokat sem hagyja ez közömbösen... S végül az a bizonyos csont, amit folyton rágunk. De ha másként nem megy?! Ismét a szemét. A Forrás Áruház előtt a hulladékgyűjtők dugig tele vannak. A kiürítéshez nem kell gépkocsi. A Marx ligetben papírhulladékok, ételmarad­ványok tömkelegé az utakon, a fűben. A szép, árnyas park­nak megcsúfolása ez. Heteken keresztül nem látok ott egy köztisztasági dolgozót. De még a négykerekű, kézikocsit sem. Pedig volt nem is olyan régen ilyen. Kell erről szólni? Ügy gon­dolom. mindaddig, amíg nem intézkedik az illetékes. Hörömpő Jenő nereik közül, a pilisi téesz még saját raktáraiba szállítja a búzát, a gombaiak talán ezekben a napokban kezde­nek. Az albertirsai Micsurin pedig az idén máshol adja le a betakarított termést. Eléggé köztudott, hogy eb­ben a szezonban ismét válto­zik a búza átvételének mód­ja. A mezőgazdasági üzemek a szemek béltartalmától, sikér- értékétől függően kapják a pénzüket. A vizsgálatok több munkával járnak ugyan, de Délkúti Pálné szerint, mea- bízhatóbbak, objektívebbek. lesznek. A dolognak mindössze egyetlen szépséghibája van, hogy az új átvételi módról, értékelésről a mezőgazdasági üzemek csak az őszi vetés után értesültek. Hajrá előtt Természetesen a lényeg vég­eredményben az, hogy a meg­termett búza a legjobb minő­ségben, a legkevesebb veszte­ség nélkül, minél hamarabb kerüljön fedél alá. A héten — ha az idő nem-szól közbe — meg is kezdődik a nagv hajrá! V. S. Kulturális program Ecseren hétfőn 10 órától vi­deofilm-vetítés, 18-tól: Piedo- ne Egyiptomban. Gyomron 14-től Gammel József és G. Ferenczy Hanna vecsési festőművészek kiállí­tása, filmvetítés 16.30-tól: Ez igen; a Strand kertmoziban 21.30-tól: A cápa. Menüén 18-tól a népi együt­tes próbája. Monoron a filmszínházban 18-tól és 20-tól: A lator. feldolgozzák Nálunk egyáltalán nem. vagy csak az ínyencek ked­venc csemegéje a csigahús. Külhonban azonban annál jobban szeretik, különösen a franciák és a svájciak. Ezek­be az országokba jelentős mennyiséget exportálunk éti­csigából. Eddig kizárólag élő csigát exportált a MAVAD vecsési 2. számú telepe, né­hány hónapja azonban már feldolgozott szállítmányok in­dulnak útnak. Nyújtott mű­szakban naponta három tonna éticsigát dolgoznak fel a* üzem'ben. Két kilogrammos zacskókba csomagolja a már megtisztí­tott csigát Szokolai Ferencná (bal oldali kép). A szalagon az előmosott csíJ gákat ördöngös ügyességgel szabadítják meg házuktól (al­só kép). (Hancsovszki János felvételei) labdarúgás 1885—EG Csapataink a mérlegen Néhány évvel ezelőtt — amikor az MNK-ban sokáig meneteltek az üllőiek — ritka sportélményben volt részük a szurkolóknak. Sokan talán emlékeznek még rá, hogy csak a Diósgyőri VTK — ak­kori NB I-es gárdája — ütöt­te el a továbbjutástól az ül­lőieket. Több mint ötezer néző volt kiváncsi arra a meccsre, s bi­zony nem nagyon látszott, ihogy NB I-es gárda játszik egy kiscsapattal. A Fradi-pá- lyán fcétvállra fektették a Ba­ját is, így a Szabad Föld Ku­nét egy évig Üllőn őrizhették. Okos és hasznos ötlet Sokan folyamatosan teme­tik az újítómozgalmat, s szó mi szó, ritkán hallani igazán látványos helyi ötletek meg­valósulásáról. Gyakran bukkanunk azon­ban olyan hírekre — nem­ritkán az üzemi lapokban —, amelyek arról tanúskodnak, hogy mindenütt akadnak gon­dolkodó, ésszerűsítésre törek­vő emberek. Köztudott pél­dául, hogy a Monori Állami Gazdaság szárazhegyi kerüle­tében 93 hektárnyi kordonos szőlőt kellett kiselejtezni. Az oszlopok közötti tartóhuzalok lebontása, illetve az anyagok értékesítése azonban évek óta nem volt megoldott. Ilyen célra használható szerkezetet ugyanis ■ a kereskedelemben nem lehet kapni. A szárazhegyi kerület há­rom dolgozója újításként fej­lesztett ki ilyen készüléket, segítségével a munka leegy­szerűsödött, s lehetővé vált a lebontott drót értékesítése. Lesz már étkeztetés is Az Építőipari Szövetkezeti Közös Vállalat, tavaly fogott hoz­zá a gyömrői Halászkert étterem felújításához, illetve az új szárny építéséhez. A több mint 16 millió forintba kerülő re­konstrukció befejezését őszre tervezik. Korszerű, minden igényt kielégítő konyhát is építenek, ahol naponta 1 ezer 200 adag ebédet készítenek gyermekeknek és felnőtteknek. Képünkön a leendő konyha látható a belső udvarban. (Bagóczky Sán- dorné felvétele). S még mindig az akkor is szerepelt játékosok alkotják a mai csapat gerincét, gondol­junk csak Kriskóra, Tóth Bé­lára, Pénzesre, vagy éppen Rirtára, Rakóra és a többiek­re. Az utóbbi években ielen- t.ős átalakulásokon ment azért keresztül a csapat. Jöttek úi játékosok is, de igazán nem tudtak gyökeret verni Üllőn. Már az 1934-1—85-ös bajnoki hajrában is veszélyben volt az együttes megyei II. osztá­lyú tagsága. Az utolsó mérkőzésekre' visszahívták Kövér János, ed­zőt a fővárosból, s csodát mű­velt, mert megmenekült a ki­eséstől a társaság. Az egy hónappal ezelőtt véget ért bajnokság kísérte­tiesen hasonlított az előzőhöz. Az őszi szezon végén biztos kiesőként tartották számon az üllőieket. Aztán a tavasz ele­jén sem úgy sikerültek a dol­gok. ahogy eltervezték,* y^m következett a hajrá, amikor — csodák, csodájára ,— megtáltosodott a csapat, szorgalmasan gyűjtögette a pontokat. Olyan vitézséget vittek véghez, amire még az optimisták sem számítottak, Hernádi győzelmük nyomán még a szakemberek is felkap­ták a fejüket. A bajnok Pilis •otthonában 4-1-re győzni pe­dig igazán bravúros, nem .mindennapi dolog. Minden jó, ha a vége jó — tartja a mondás, s ez az üllői felnőtt labdarúgókra kétsze­resen igaz. A megyei II. osz­tály A-csoportjában tavasszal ők is a jól szerepeltek közé tartoztak, ennek köszönhetik, hogy. ősszel ismét ebben a mezőnyben folytathatják. A szurkolóban azonban ké­telyek támadnak. Hogyan le­hetséges az, hogy az egyik héten csapnivalóan játszik a gárda, egy héttel később vi­szont brillíroznak. Érdemes lenne mélyebben kutatni az okokat, de ez nem a mi dol­gunk. Mi csak annyit teszünk hoz­zá, hogy a szurkolók kívánsá­gát ide írjuk: legközelebb ne tegyék ki olyan ■ nagy izgal­maknak őket a labdarúgók. Szerezzék meg a pontokat már ősszel, hogy ne a végén kell­jen megint kapaszkodniuk. G. J. ISSN «133—M51 (Monori Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents