Pest Megyei Hírlap, 1986. július (30. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-31 / 179. szám
■ Abonyi krónikás Segélyezés Rendes és rendkívüli Abonyban olykor-olykor kritikus megjegyzések tárgya a szociális segélyezés. A kételyek tisztázása érdekében megkérdeztük a nagyközségi tanács szakigazgatási szervénél Pető Istvánná előadót: ki és mikor kaphat segélyt? — A szociálpolitika igen fontos része az idősek anyagi támogatása — mondta. — Két formája van, a rendes és rendkívüli segély. Abonyban az előbbit nyolcvanegyen kapják, az utóbb említett támogatásból ebben az esztendőben eddig kétszázhetven- hatan részesültek. A kiutalás feltétele, hogy az idős ember nyugdíja a 2600 forintot ne haladja meg. Ez azonban nem merev határ, mivel az esetek többségében azoknak kérelmét sem utasítjuk el, akiknek a havi ellátása 200—300 forinttal meghaladja az említett összeget. Az igények bejelentése után első dolgunk, hogy a kérelmező gyermekeinek szociális körülményeit megvizsgáljuk. Ez a vizsgálódás azonban rendszerint túlmegy a közvetlen leszármazottak körén, mert ha a gyermek nős vagy férjezett, akkor a vő, vagy meny jövedelmét is számításba vesszük. A munkaviszonyban álló családtagok keresetét alapul véve számítjuk ki az egy személyre jutó jövedelmet és ha azt meghaladja a 2600 forintot, a kérelmet elutasít juk, mert az idősek támogatásáról elsődlegesen a közvetlen hozzátartozónak kell gondoskodnia. Ez az elv érvényesül a rendkívüli segélynél is. — Egészen pontosan kik a tartásra kötelezhetők? — Elsősorban a keresőképes gyermek és annak közvetlen hozzátartozója, az unó ka. Gyermek esetében a szülő, valamint az, akivel az idős ember tartási, életjáradéki szerződést kötött. — Segélyezhetők-e azok akik még nem nyugdíjképesek? — Igen. Rendszeres támogatást az kaphat, akinél a munkaképesség csökkenését véleményező bizottság hatvanhét százalékos rokkantságot állapít. meg, és a hozzátartozók jövedelme nem éri el a korábban említett összeget Rendkívüli segélyt akkor folyósítunk, ha a körzeti orvos igazolja, hogy a kérelmező munkaképtelen beteg és, hosz- szabb ideje táppénzes állományban van. Gyuráki Ferenc Értékes célrészjegyek Rendkívüli ülést tartott; a minap a Dél-Pest Megyei Afész abonyi ügyvezetösége mellett működő ellenőrző bizottság. Ezúttal nem egy különleges vizsgálat feladatait beszélték meg, hanem a kis testület segítségét kérték a település egészét érintő program végrehajtásához. Zsemlye Györgyné, az ügyvezetőség helyi irányítója ■ elmondta, hogy a szövetkezet ebben a tervidőszakban jelentős mértékben korszerűsíteni kívánja a nagyközség kereskedelmi hálózatát és a jövő esztendőben a Mészövvel, valamint az Abonyi Tanáccsal közösen két nagy üzlet építését kezdik el. A Kossuth téren, az új emeletes lakóház földszintjén 500 négyzetméter alapterületű ruházati, a jelenlegi rövidárubolt és a szomszédjában lévő lakások, valamint egyéb rendeltetésű helyiségek helyén 430 négyzetméter ABC-kisáru- ház készül, amely a két szomszédos város bármelyik hasonló kereskedelmi egységével felveheti majd a versenyt, Ezzel, valamint a felszabaduló üzletek más célra történő felhasználásával a nagyközség arculata is előnyösen változna. Miért mondjuk mindezt feltételesen? Mert a két beruházás értéke 22 millió forint, viszont a számításba vehető készpénz nem lesz több 16— 17 milliónál. A hiányzó 5—6 milliót célrészjegyek értékesítéséből kívánják előteremteni Az akciót a tagság körében tavaly lebonyolították, és több mint egymillió gyűlt össze. Mivel ez kevés, ezért a célrészjegyakciót Abony és környéke lakosságára kiterjesztik. Az ebben a munkában való közreműködésre kérte az ügyvezető a csoport tagjait, akik ezt készséggel vállalták. A megbeszélésen megtudtuk, hogy a befizetett összeg után tisztességes részesedést fizetnek majd. Oestí a tányérra Abonyban a József Attila Tsz már több esztendeje foglalkozik libaneveléssel. Szűcs Jánosáé gondozó az esti etetéshez ocsúvai tölti meg a „tányérokat”. (Gyuráki Ferenc felvétele) A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 179. SZÁM 1986. JÚLIUS 31., CSÜTÖRTÖK — Igen nehéz helyzetben kezdtük 1986-ot — mondja Joó Ágoston, a Mezőgép ceglédi gyáregységének igazgatója. — Ugyanis 1985 decemberében nemcsak azt nem tudtuk, hogy az idei első negyedévben mit és mennyit gyártunk, de még a dolgozók januári foglalkoztatása is kérdés volt számunkra. Bár úgy tűnt, hogy a központi rendelés képes megoldani indulási gondjaikat. Hisz minősítés után szalonnahűtő kocsit és kétfajta kazánt kellett volna készítenünk. Végül is miután kocsiból egy darabra volt igény, a kazánokból pedig annyira, amennyi reálisan értékesíthető, az egyéb rendelések bizony alig több mint egy hónapos elfoglaltságot adtak szakembereinknek. Hözban kopogtattak — Nem féltek attól, hogy munka nélkül maradnak és le kell állniuk? — Hát a leállás gondolata fel sem merülhetett, de kétségtelen, hogy idegtépő napokat éltünk át. Egyébként összeállítottuk azt, hogy milyen' termelésre lennénk képesek, ha megfelelő termékek gyártásával leköthetnénk kapacitásunkat. Időközben kopogtattak nálunk megrendelőink. Ugyan több lett a munkánk, de ez még így is csak közel fele volt a célkitűzéseinknek. Ennek ellenére a központunk 25 százalékkal emelte a mi tervszámainkat. — Nem volt ez irreális? — De igen. A félév végére beigazolódott. Az árbevételi tervünk úgy készült, hogy 25 ezer órának megfelelő munkát kooperációban végzünk, s olyan termékeket készítünk, amelyek lehetővé teszik ezt. Ugyanakkor legalább szerény kazánforgalmat reméltünk. Ettől függetlenül is lemaradásunk van, mert a tartószerkezetek mellett sok prototípust csináltunk, amelyeknél kooperációra nem nyílt lehetőség. Ha a kazánok értékesítése elképzeléseink szerint alakult volna — nem voltak merész álmaink —, akkor az első féléves tervünket ugyan minimálisan, ám túlteljesítettük volna. — Milyen egyéb gondjaik vannak? — Talán legtöbb problémát az anyagellátás okozza. Sajnos nemcsak az importanyagok. hazaiak éppúgy. Mivel nem tudjuk előre, hogy egyes gyártmányainkból mennyit kérnek tőlünk, ezért a hozzájuk szükséges dolgokat sem igényelhetjük felelőtlenül. Viszont közismert, hogy a rendelést 90 nappal korábban kell leadni, az importalkatrészekről nem is beszélve. Például 72 darab külföldről beszerezhető csapágy kései leszállítása miatt egy közel 1 millió forintos berendezést csak késve tudtunk átadni a vevőnek. Nem mehetnek el — A ' nehézségek milyen változást követeltek? — A munkaidőalap jobb kihasználását. Már a tanácsi intézkedés előtt megszigorítottuk a kilépéseket, csak nagyon indokolt esetben lehet napközben a gyárból elmenni Azoknak, akik a munkafegyelmet megsértik, azonnal különböző szintű vezetői figyelmeztetést adunk. Az eddigiek alapján mondhatom, hogy kedvező az eredmény, érezhetően változott a kollektíva munkamorálja. — Gondolom, hogy exportról nem is álmodoztak. — Valóban nem, mivel a terv készítésének időszakában termelésünk termékösszetétele szinte teljes egészében ismeretlen volt. Ennek ellenére volti exporttrpk, sőt,..amit eddig teljesítettünk, az jó osztályzatot érdemel,, remélhetőleg a II. félévben se lesz rosz- szabb. Ugyanis osztrák megrendelésre elkészültek a kazánok prototípusai. — Volt-e lehetőség fejlesztésre, felújításra? — Fejlesztési lehetőségünk mind vállalati, mind gyáregységi szinten korlátozott, mert vállalatunk az elmúlt évben ?rdekeltségialap-hiányos volt. Ezért csupán egy használt Ikarus—211-es autóbuszt vásároltunk, amellyel dolgozóinHetven évvel ezelőtt, az akkor 37 esztendős Kiss Gyula abonyi fényképészmester behívót kapott, majd az orosz, román, olasz frontra került. Ám mintha megérezte volna, hogy az első világháború poklát megjárva épen, egészségesen hazatér, magával vitte fényképezőgépét. A masinát — mint azt az Abonyi Lajosról elnevezett falumúzeum granáriumában szeptember 20-ig megtekinthető kiállítás is tanúsítja — sűrűn használta. Ma már senki sem tudja, mennyi felvétel készült, az azonban egészen bizonyos, hogy nem kevés, hiszen százharminc képet láthat a vendég. — Ezt a kiállítást memen- tónak, emlékeztetőnek és tiltakozásnak szántuk — mondta Győré Pál múzeumvezető megnyitó beszédében. — Hiszen a háborúban részt vevő országok még alig heverték ki veszteségeiket, máris új, egy rettenetesebb.világégés, a második világháború következett, ami 50 millió áldozatot követelt. Bemutatott képeinket figyel meztetőnek szánjuk, hogy akik könyvekből elbeszélésekből vagy egyéb dokumentumokból ismerhetik az eseményeket. emeljék föl szavukat, és harcoljanak a békéért. Kiss Gyula nem haditudósító volt, csak jó fényképész, aki a háború robajában, a halál árnyékában is az életei látta. Nemcsak gránátok robbanását, a romokat örökítette meg, hanem a természetet, a kényszerű környezet szépségét és mindennek középpontjában az embert, aki a szenvedések hordozója lett. Már ez elég ahhoz, hogy a szemlélő tekintete a fotókra tapadjon és gondolatokat ébresszen benne. De van még más is. Néhány kép tanúsága szerint tényleg mesterien választotta ki az expozíció pillanatát mondanivalója kiemelésére. Példa erre a Kivégzés című kép. amely egyszerre megdöbbent és tiltakozásra késztet. Jó látásmóddal utal a romba dőlt. elpusztított faluról készült felvétel. Amit a fotográfus íavára kell írni. az az. hogy mindezt egy három lábon álló masinával, üveglemezre fényképezte, mivel akkor még nem volt vaku. filmtekercs vagy villamos áram a kidolgozáshoz. Kiss Gyula leszármazottjai egy értékes dokumentumgyűjteményt mentettek és őriztek meg a mának, a múzeum pedig nagyon helyesen a nyilvánosság elé vitte. Gy. F. kat munkába szállítjuk. A felújítási költségeinkkel is jól kell sáfárkodnunk, hisz az amúgy is nehezen növekvő eredményünket terhelik. Csak a legszükségesebbre tudtunk áldozni, így a belső üzemi út egy részére — amit külső kivitelező készített el —, valamint 1 darab emelővillás targonca motorcseréjére. — Fizetöképesek-e? — Igen. Kötelezettségeinknek eleget tudtunk tenni. — Milyen a szakmunkás- gárdájuk? — Létszámváltozást nem tervezünk, persze ez nem jelenti azt, hogy egy-egy jó szakembert ne vennénk fel. Hisz az utánpótlást, csak részben oldhatjuk meg gyáregységünknél felszabadult ipari tanulókkal. Viszont náluk még bizonyos szakmai bizonytalanság érződik, mivel nincs kellő gyakorlatunk, s ez egyelőre a teljesítményünkön is érződik. Létszámcsökkentés, illetve átcsoportosítás nem volt. Csökken a készlet — Az első félévből mit tart igazán eredményesnek? — A készletgazdálkodásunkat. 28 millióról sikerült lecsökkenteni 24 millió forintra a készleteinket: Szigorúan ügyelünk arra, hogy ez az év második felében se legyen rosszabb. — Mivel kisebb a kazánok iránti kereslet, elképzelhető-e, hogy váltani fognak? — Igen. A korábbi években termelésünk 65 százalékát a kazánok tették ki. Ezt körülbelül 25 százalékra kívánjuk módosítani. Ennek ellenére a fejlesztésükről nem mondtunk le, jövőre új típussal szeretnénk jelentkezni a piacon. F. F. A kereskedelemben Munkaerő-utánpótlás Az elmúlt hetekben csaknem 8—9. ezer ifjú szakmunkással gyarapodott az ország kereskedelmi és vendéglátó- hálózatának szakembergárdája, ennyien végeztek a legutóbbi tanévben a kereskedelmi szakmunkásképző iskolákban. A végzősök létszáma az elmúlt, évek során nem nagyon változott, az első évfolyamokra már hosszabb idő óta évente átlagosan 10 ezer általános iskolát végzett, fiatalt vesznek fel. s a hároméves képzési idő alatt mintegy 10—15 százalékuk morzsolódik le. A VI. ötéves terv időszakában összesen 42 ezer szakképzett kereskedő került, ki az iskolákból. Látszólag tehát bőven elég az utánpótlás hiszen a képzés üteme szerint tíz év alatt akár az ország egész kiskereskedelmi eladó- gárdája kicserélődhetne. A Belkereskedelmi Minisztériumban kapott tájékoztatás szerint a frissen végzett kereskedelmi és vendéglátó-ipari szakmunkások döntő többsége szakmájában helyezkedik el, első munkahelye általában az a vállalat, ahol tanulóként is dolgozott. Az élelmiszer-kereskedelmi szakma iránt azonban — elsősorban a fővárosban — már az iskolákban is lényegesen kisebb az érdeklődés. mim a ruházati vagy iparcikk-kereskedelmi szakmában. Bár az utóbbi évek" ben már ezeken a területeken is a kívánatosnál kevesebb fiatal helyezkedik el a fővárosi üzlethálózatokban. A későbbiekben fokozódnak a gondok, egy-két év múlva so-k fiatal végképp otthagyja a kereskedői szakmát. Ez főként abból adódik, hogy elnőiesedett a szakma — a tanulók 75 százaléka lány —, s később. amikor családot alapítanak, nem tudják vállalni a kedvezőtlen időbeosztást, de elriasztják őket a nehézí munkakörülmények is. Némileg javult a létszámhelyzet azokban a szakmákban, ahol rohamosan gyarapodik-a szerződéses üzletek száma. A statisztikai kimutatások szerint az utóbbi években a kereskedői létszámnak mintegy 25 százaléka évről évre kicserélődik: nagyon sok esetben a fiatal szakmunkások mennek el. s helyükre szakképzetlen eladókat kénytelenek felvenni a vállalatok. Tehetős tizenévesek I\1 ég néhány nappal a í'-* szünidő előtt történt, A két gyerek elmélyedten beszélgetve ballagott az iskolába. Egyszer csak megálltak, táskájukból . előhalászták, s fanyalogva fnézegették a gondosan becsomagolt uzsonnát. /Izídn hirtelen közönyös arccal a közeli bokrokba dobták az elemózsiát. Látható megkönnyebbüléssel indullak a közeli fagylaltozó felé. ahonnan rövidesen színes, olvadozó gombóctoronnyal léptek ki. Nem sajnáltam a fáradságot, megkerestem a két kis csomagot. Vajas kenyér, parizer, téliszalámi. .. Lám, akik bőségben nevelkedtek, nem becsülik a legjobb falatokat sem. A kirándulóbuszok ontották magukból a gyerekeket, akik egykettőre meglepték a parkoló mel lett bazársort; Előkerültek a pénztárcák, s a vízipisz tolyok, divatos matricák, bizsuk, giccses mütyürök meg a nem éppen gyerekeknek való képes naptá rak, használhatatlan kulcstartók máris vevőre találtak. A gyerekek gavalléro san fizettek, azt sem kérdezték, mi mennyibe kerül, boldogan adták át magukat a költekezés mámorának. Érdekes, hogy a viszonylag olcsó helyi nevezetességeket propagáló szép kiadványokat nem kapkodták, igy képeslapot is csak néhányon vettek. Sokáig elnéztem őket, és elcsodálkoztam azon, hogy jó néhányon négy-ötszáz forintot szorongattak a kezükben. Pedig voltaképpen semmi fontosra nem kellett költeniük, hoztak hazait, s ebédre is várták őket. A kísérő pedagógusok persze . igyekeztek gátat, vetni az oktalan költekezésnek, s felhúzott szemöldökkel nézték a kis zsákokat, melyekbe az éppen csak megkóstolt hazai maradékát gyűjtötték Össze. Mert hogy a vattacukor. pattogatott kukorica, szotyola, palacsinta, hamburger az otthonról hozott étellel nem volt verseny- képes. Valaki azért Örüli a dagadó hulládé koszacskónak, Egy néni. aki mindig összeszedi az eldobált ételmaradékot, s viszi haza a malacoknak. Öt még arra tanították, hogy semmi nem veszhet kárba. Egy tizenéves, lomha mozgású, elhízott, de igen jól öltözött fiú után egy kicsi, girhes gyerek cipelte a táskát. Nem tudtam megállni, utánuk léptem: — Nem szégyelled magad, öcsi? Erős fiú létedre megkívánod, hogy a társad vigye a táskád. — Hja, nem ingyen viszi. Heti húszas a kialkudott taksa. Az anyja nem ad neki zsebpénzt, hát ö így keresi meg. Én mindig rendesen fizetek — pillantott a szeme sarkából a kicsire, s az nem szólt, esik alázatos tekintettel bólogatott. — Mondd, kisfiam, neked tulajdonképpen menynyi a zsebpénzed? — fordultam újra a kövér sráchoz. — Egy százas. — Ekkora gyereknejc szép pénz egy hónapra .. — Egy hónapra? Egy hétre is alig elég az, néni — nevetett, s úgy nézett rám. mint aki idegen bolygóról érkezett. ÍV éh a már kezdem azt 1 ' hinni, hogy ez így is van. Endrődi Judit Cegléd a hazai lapokban A Humanitás (a Mozgás- korlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége folyóirata) júniusban Üj lehetőségeket kínál a MEOSZ vállalata az ALFA, című írásában hírt ad arról, hogy az ALFA Ipari Vállalatnak Cegléden is működik egysége, ahol bedolgozókat, foglalkoztatnak — akik mozgássérültek — szá mítógépes adatfeldolgozásra. Ugyancsak részletesen a Humanitás beszámol a MEOSZ június 7-én megtartott tisztújító ünnepi küldöttközgyűléséről Ennek kapcsán röviden bemutatja a városunkban élő Kósik Lajos történészt, a Mozgáskorlátozottak Pest Megyei Egyesületének elnökhelyettesét abból az alkalomból, hogy a közgyűlés megválasztotta a 11 tagú MEOSZ-elnökség tagjai közé. ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap) Háborús képek az üveglemezen Nehéz napok a Mezőgépnél Kazánból kevesebb készül majd
