Pest Megyei Hírlap, 1986. július (30. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-31 / 179. szám
1986. JÜLIUS 31., CSÜTÖRTÖK Ne legyen kifizetődőbb az alku Változó fejlesztési feltételek r A világgazdaságban előttünk zajlanak a roppant sebességű változások, a tudományos-technikai forradalom hatására. Amelyik vállalat ebben a környezetben időben nem ismeri fel helyzetét és szerepét, az lemarad, tönkremegy. Amelyik időben felismeri és be tud kapcsolódni a folyamatba, soha nem látott tempóban fejlődhet. Népgazdaságunk aligha tud ezzel lépést tartani, ha a szabályozórendszeren keresztül a vállalatok nem kényszerülnek alkalmazkodni a környezet követelményeihez, lehetőségeihez, és ezzel egyben formálják is azt. Az alkalmazkodás sikere Mi, Csepel autógyáriak külföldi, belföldi és saját tapasztalatainkra építve úgy véljük, ez azt jelenti, hogy a vállalatoknak alkalmazkodniuk kell környezetükhöz. Termékeink értékesítési piacán úgy, hogy azt termeljék, amire a környezetünknek nagy szüksége van. És ám jobb minőségben tegyék, mint bárki más, mert ez hordja magában a legnagyobb nyereség lehetőségét. A beszerzési piacon úgy alkalmazkodni, hogy azokat a személyi és tárgyi feltételeket, amelyek a termékelöállitá- sukhoz és fejlődésükhöz szükségesek. képesek legyenek megszerezni megfelelő mennyiségben, minőségben és időben. Ne tűzzenek ki olyan célt, amihez a környezetükből a feltételeket nem lehet megszerezni, hogy a termelési veszteségeik a lehető legkisebbek legyenek. Mindkét tevékenységet összehangoltan és folyamatosan úgy irányítani és megvalósítani, hogy a vállalat rövid távon harmonikusan működjön. Hosszú távon pedig biztosítaná tudja a fejlődését, a megújulását. Ebből a gondolkodásból adódóan azt valljuk, hogy az alkalmazkodás sikeressége elsősorban vezetés kérdése és a műszaki fejlesztés ennek egyik eszköze. Csak a termelőerők többi elemével ősz- szefüggésben és összhangban szabad vizsgálni és csak akkor lehet sikeresen megvalósítani. A vezetésnek elsősorban abba a helyzetbe kell kerülnie, hogy megbízható pontossággal legyen képes informálódni és így megítélni, hogy az általa vezetett egység mire képes. Az adott környezet piacán milyen termékértékesítési lehetősége van, az ehhez szükséges eszközöket képes-e megszerezni, és mindezt úgy, hogy a vállalat nyeresége növekedjen. A szabályozók hatása Amikor arról a kérdésről vitázunk, hogy a magyar gazdaságot miért érhetik jogos kritikák a fejlesztés lassúbb üteméért, a fejlettebbektől való elmaradásért, mi az okokat a következőkben látjuk: a fejlesztés országunkban (legyen az műszaki fejlesztés, szervezésíejlesztás stb.) a vállalatok számára sajnos még nem az egyedüli út ahhoz, hogy a nyereségüket növeljék. Ha a vállalat talál könnyebb utat (például áremelést vagy „alkut”), azt teszi, hiszen a fejlesztés bonyolult szellemi és fizikai munkák sorozatát, ennek ösz- szehangolt irányítását igényli. Nem érdemes ekkora erőfeszítést tenni, ha könnyebb út is van. Jól megítélhető ez abból is, hogy a hazai vállalatok között még sokkal inkább a bérverseny a jellemző, mint a technikai, technológiai, vagy minőségi verseny. A népgazdasági szabályozó- rendszer ma még nem ösztönöz egyértelműen a fejlesztésre, holott az lenne kívánatos, hogy már kényszerítsen is. Semmiképpen se lehessenek olyan érzetek, hogy „nem érdemes” fejleszteni. Fontos lenne mielőbb elérni, hogy ne tudjon az a úáUalat a bérversenyben elöl haladni, ahol alacsony a technikai- szervezettségi színvonal. De vajon egyes vállalatok miért értek el sikeres műszaki és szervezésfejlesztési eredményeket és mindezt úgy. hogy a nyereségtermelő-képességük is a mai követelményeknek megfelel? — vetődhet fel a kérdés. Az ipari átlag felett Nem találkoztam olyan országos elemzéssel, amely ennek okait keresné, csupán azzal, hogy jó példaként emlegették az adott vállalatokat. A Csepel Autó egri gyárában a hajtóerő annak a felismerése volt, hogy ha a gyár folyamatosan nem fejlődik, a dolgozóink nagy tömegének biztonságérzete gyengül. Így a gyár megtartóképessége romlik, ugyanakkor a vezetők, a képzett dolgozók alkotási, önmegvalósítási szükségletét sem tudjuk kielégíteni, ami ugyancsak gyengíti a vonzerőt. (Gondoljunk arra, mi történik abban a gyárban, ahol kihirdetik a visszafejlesztést.) Gyárunk műszaki és szervez ésí ej lesz t és ét az elmúlt évtizedben sikeresen oldottuk meg és ennek eredményeként ma az ipari átlag feletti technológiai, szervezettségi és minőségi szinten dolgozunk. Számottevően fejlődött a munkakultúra, a termelékenységnövekedés a VI. ötéves tervben is meghaladta az évi 8 százalékot, az ez évi növekedés a 13 százalékot. A bérversenyben'’ viszont (sajnos) mégis az országos átlag alatt maradtunk, de a közvetlen környezetünkben sem tudtunk az élvonalba kerülni. Az viszont tény, hogy a munkaerőmozgást tíz százalék alatt tartjuk, dolgozóink közel 70 százaléka törzsgárda- tag. A cél érdekében A fejlesztések során mi úgy gondolkodtunk, hogy az innováció minden apró elemét ragadjuk meg. Az egyre csökkenő pénzügyi lehetőség pedig arra tanított meg bennünket, hogy a fejlesztési elgondolásokat rangsoroljuk és a jó ötletek közül csak a leg- jobbakra tudtunk figyelni. Azokra, amelyek a legnagyobb előrelépést ígérték. A fejlesztések megvalósítása, a magasabb színvonalon történő termelés azonban egyre nagyobb erőfeszítést igényel. mivel a hozzá szükséges személyi, tárgyi feltételeket egyre nehezebb környezetünkből megszerezni. A vállalatok fejlesztési kényszerének megteremtésén túl tehát fejlesztési munkájuk fontos feltétele, hogy környezetükből ehhez képesek legyenek hozzájutni. (Tárgyi, személyi feltételek, információk és mindehhez pénz!) A hangsúly azon- van: hozzájutni. Mert odaadni nem célravezető, illetve úgy nem lehet hatékony. A fejlesztési lehetőségeket, és végül a célt, valamint a hozzá szükséges feltételeket ugyanis legpontosabban a vállalatok képesek meghatározni. És hogy megszerezhetik-e vagy nem, az attól függ, mit enged meg a környezetük, vagyis az azt meghatározó társadalom-, gazdasági vezetés, majd hogy mindezt milyen hatékonyan képesek a vállalatok felhasználni. Ahol mindkét feltétel rendelkezésre áll, ott a vezetés munkáját minősíti, hogy sikeresek-e a fejlesztések vagy sem. összefoglalva: a mai nyereségnövelésben érdekelt vállalatok növelni akarják a jövedelmüket és vezetésük többségében ezt azzal éri el, amit a népgazdasági szabályozórendszer megenged és amely a legkisebb erőfeszítést igényli. A műszaki, technikai, technológiai fejlesztések felgyorsulása a népgazdaságnak egyre sürgetőbb. A vállalatoknak akkor lesz ugyanúgy sürgető, ha erre kényszerítenek a szabályozók. Akkor valósul meg gyorsuló ütemben, ha ehhez a vállalatok a fejlesztési feltételeket rövid idő alatt meg tudják szerezni. Az ember ugyanis a munkájában ösztönösen : afféle hatékonyságra törekszik: minél többet akar megszerezni, minél kevesebb munkával. Amint azonban nem engedi a gazdasági környezete mindezt a megszokott módon tenni, megalkotja az új módszereket, eszközöket, továbbfejleszti munkáját. Mert ha ezt nem tudta elérni, elpusztul, elszegényedik vagy végképp lemarad. Demeter Pál, a Csepel Autógyár egri gyárának igazgatója Ösztönzik a jobb állattartást (Folytatás az J. oldalról) lesztését, a technológiai fegyelem. javításával csökkenteni kell a íelnevelési veszteségeket. Az ágazat jövedelem- termelő képességének növelése, a termelési költségek csökkentése végett javítani kell a takarmányhasznosulást, a fajlagos takarmányfelhasználást. E feladatok megoldásához szükség van az állattartó telepek műszaki-technikai felszereltségének megújítására is. Az emberi tényezőkben rejlő tartalékok feltárásának elősegítésére folyamatosan javítani kell a munkahelyi körülményeket, növelni a dolgozók szakmai felkészültségét. Az állattenyésztés előtt álló feladatok teljesítése végeit gyorsítani kell a tudományos eredmények gyakorlati hasznosítását, az állategészségügyi helyzet javítását. A piac által támasztott minőségi követelményekkel összhangban ki kell kialakítani a nemesítés, a fajtaíenntartás és törzstenyésztés új rendszerét. Az állattenyésztési ágazatok 1937. évi és a VII. ötéves tervidőszaki előirányzatainak megalapozására, a fel' 'szülés és a teljesítés feltételeinek javítására az üzemi tartalékok feltárásának elősegítésére a kormány 1987. január 1-jével életbe lépő központi ár- és pénzügyi szabályozó rendszerbeli intézkedéseket fogadott el. Ezzel az élelmiszer-termelő ágazatokban az ár- szabályozási munkák még nem záródtak le, a népgazdasági tervvel összhangban további intézkedések lehetségesek. Az eddig eldöntött kérdések meghirdetésére, jelenleg az időbeni tájékoztatás, a felkészülés elősegítése érdekében került sor. A vágósertések íelvásárlási- ár-emelésénél az alapvető cél a minőségi árutermelés ösztönzése. A jobb minőségű vágőállattermelés érdekében a nanyüzemben előállított osztályos hasított sertések, valamint a vágás után minősített I—111. osztályú, s kistermelők által előállított sertések ára emelkedik. Ennek megfelelően például az élő állapotban átadott 95— 120 kilogramm közötti vágósertések új felvásárlási ára kilónként 42,20 forint, ugyanakkor a nagyüzemben és a kisüzemben egyaránt az I. osztályú vágás után minősített sertések élősúlyra vetített 1978. évi felvásárlási ára kilónként 48 forint, a II. osztá- ’ lyú sertéseké kilónként 45,20 forint. A minőségi követelményeknek nem megfelelő pigmentált, illetve súlykategórián kívüli vágósertések fel- vásárlási ára nem változik. A felvásárlási árak emelésén felül a jobb fajtaszerkezet, valamint a magasabb követelményeknek eleget tevő úgynevezett „hármasmentcs” állományok fokozott ütemű kialakítására külön ösztönzők kerülnek bevezetésre. A vágómarha-termelés érdekeltségének javítására a kifejezetten húshasznú vágómarha-értékesítés után átlagosán kilónként 3,60 forint, a tejelő fajták különböző húshasznú keresztezései után átlagosan kilónként 2 forintár- emelés érvényesül. A tejhasznú szarvasmarha-állományból vágásra értékesített állatok felvásárlási ára nem változik. A tejtermelés jövedelmezőségének szinten tartása végett kilónként 0,30 forint felvásárlási alapárnövelésre kerül sor. A vágócsirke felvásárlási ára kilónként 1,50 forinttal emelkedik. A gyapjú felvásárlási ára minőség szerint differenciáltan átlagosan kilónként 17 forinttal nő. A felvásárlási árintézkedésekkel egyidejűleg a keverék- takarmány-gyártás és -forgalmazás érdekeltségének javítására a fehérjetakarmányok nagykereskedelmi és a takarmányok kiskereskedelmi árrése, a keverési díjak, valamint a takarmánykiegészítők ára emelkedik. Emiatt — _a választéktól függően — a vásárolt keverék takarmányok ára 2—3 százalékkal növekszik a takarmány minőségének javításával összhangban. A főbb állattenyésztési ágazatokban, a tejelőtehén- és juhtartáshoz hasonlóan, a sertés- és baromfitartásban is, a hatékonyságot növelő műszaki, technikai színvonal javítására, az állattartó telepeken, illetve épületeken belüli gép-és technológiai beruházások 50 százalékos támogatásban részesülnek. A baromfitenyésztés beruházásai is mentesülnek a felhalmozási adó fizetése alól. 1987. január 1-jétöl az állat- tenyésztésben dolgozók különleges munkakörülményeinek és kedvezőtlen munkaidő-beosztásának elismerésére a szarvasmarha-, sertés- és juhágazatban munkahelyi pótlék kerül bevezetésre. A pótlék kifizetése — meghatározott mértékig — mentesül a keresetszabályozó adók alól. A mezőgazdasági kistermelés érdekeltségének javítására a kistermelők az eddigi 150 ezer forinttal szemben évi 300 ezer forint árbevétel határáig mentesülnek a jövedelem- adó fizetése alól. A juh- tartásban, a sertéságazathoz hasonlóan, adókedvezmény érvényesül. Továbbra is fennmarad a szarvasmarhatartás és a tejtermelés adómentessége, valamint a sertés- és baromfitartáshoz nyújtott eddigi kedvezmények rendszere. Csak tessék: válogatni szabad! Frutta-Porták nyílnak Nem lesz ünnepélyes szalagátvágás, egyszerűen felhúzzák a rólot augusztus l-.ién a Vitaminskála Kereskedelmi Leányvállalat öt budapesti üzletén, amelyek portálján a Frutta-Porta felirat olvasható. Az újonnan alakított üzlethálózat egységeinek száma a hónap végére már huszonkettőre növekszik a fővárosban. A boltok mutatós és egységes köntöse ragadja meg a külső szemlélő figyelmét, belépve pedig korszerű üzleti technológia, formaruhás, az ígéretek szerint mindig udvarias, készséges eladók fogadják a vásárlókat. A Vitaminskála KereskeHázasságok a földön forintért koffeinek... Üzletek a boldogító igenben Kávét cukorral, jó bort szódával, szerelmet házassággal elrontani nem szabad — tartja a szólás. A bölcs intelmet azonban — kivált szerelem dolgában —, csak kevesen fogadják meg. Így válik a házasság életünk részévé, ámbár korántsem megismételhetetlen eseményévé. Az első házasságot, sokszor amilyen gyorsan kötötték, olyan tempóban követi a válás, majd a második boldogító igen, vagy az újabb és újabb próbálkozás. Egy szó, mint száz, a házasság intézménye — annak ellenére, hogy sokan elavultnak bélyegzik, tartja magát, benne legfeljebb a szereplők cserélődnek. Divat szerint A váci házasságkötő teremben az idén 156 pár fogadott egymásnak örök hűséget. Legnagyobb a forgalom a nyári hónapokban, ilyenkor még hétköznap is esketnek. Nemcsak a városban vagy a környéken élők jelentkeznek be, de jöttek az ország távoli vidékeiről is, csupán hóbortból: hárombetűs várost kerestek a térképen, mert ettől várták a földi boldogságot. Hogy milyen egy mai esküvő? A divat természetesen a házasságkötő termeket sem kerülte el. Bár a városban nincs Mátka-kölcsönző, azért követni lehet, mi a módi. Csupa csipke és tüli, fodorral, szalaggal, kinek mi tetszik. Talpig fehér költemény, aki mégis kurtábbra vágyik, bizony lejárhatja a lábát, még a főváros nagyobb boltjaiban sem talál. Varratni persze lehet, potom öt-hatezerért. Aki megelégszik a már mások által is viselttel, háromezerből megúszhatja. A harmincon TúljJ, teltebb alkatnak is megtalálhatják az ízlésüknek, egyéniségüknek megfelelő ruhát. Gyakori eset, hogy az ara másodszor megy férjhez, ekkor pasztell színű hosszú alkalmit viselhet. Ugyanazon anyagból készült tokkalappal, kis túliéi, esetleg fehér kiegészítőkkel. A vőlegény fekete vagy fehér szmokingot ölthet, újabb ezresekért. Aki veszi a fáradtságot és nem a családi ünnepeket rendező intézetnél ajánlott fényképek alapján választ virágcsokrot, hanem a Sasad üzletét keresi fel, esetleg rábízza a döntést a kertészekre, a virágkötészet mesteri alkotását szorongathatja majd a kezében. Leírni is nehéz: se nem kerek, se nem hosszú a csokor. Különböző, de egyszínű virágok pompáznak benne, kis bokorban elhelyezve, kövér pálmalevelek között. Szinte nem akad olyan jegyespár, amelyik ne kérne legalább egy orgonamuzsikát a szertartás alatt. Az iroda többféle műsort is kínál, hogy emlékezetessé tegye a polgári esküvő félóráját. A nászéjszakán kívül, jóformán mindent elvállalnak: náluk lehet megrendelni a meghívókat: a divatos dombornyomású 4-500 forintba kerül, a darabszámtól függően. Lelkes amatőr művészeket kérnek fel szavalatra, hegedű- és gitárszólók előadására, énekel a helyi kamarakórus is. Július 1-jétől kicsit drágábban, de valamennyi szolgáltatás ára ösze- szesen 1080 forint. Aki koccintani is akar, az ital emeli még a számla összegét. Már itt a video Villan a vaku, mosolyog a jegyespár. Dolgozik a teremben a Gabi és a Júlia Fotó, vagy az ipari szövetkezet fényképész részlege, ki melyiket fogadta el. No és a ma egyéb tiszt nélküli családtagok, barátok, ismerősök, egyszóval az amatőrök. Nem amatőr viszont az a két fiatalember, aki az esküvő minden percéről videofelvételt készít. Az iroda időben felkészült, megvan már a kamera. Kérik a szolgáltatást azok is, akiknek nincs otthon videójuk, hogy unokáik is láthassák majd a ceremóniát. A szakmában a kisipar szintén jelen van, ötezerért. Egyre kevesebb a műtermi felvétel, a Duna-parton, a Posta-parkban készülnek a képek. Mert hát a videokazettát nem lehet tucatszám ajándékozni. A 30 darab színes fotósorozat 1800 forintot kóstál. A nap legdrágább eseménye a mennyegzői lakoma, tartsák bár a Kőkapuban, a Fehér Galambban, vagy bármely váci vendéglátónál, esetleg a Forts éttermében. Szóval mennyibe is kerül manapság a boldogító igen? Sokba. Jóllehet, az is drága mulatság, ha valaki mindent kifizet, össze- csődíti a rokonságot, megrendeli a fényűzést, majd az esküvő kellős közepén angolosan távozik. Csattant a pcfon Vácott ugyanis megtörtént ez az eset. Kapott már hatalmas pofont a menyasszony, s követte az igen kimondását a „most boldog vagy?" cinikus kérdés is. Felejtették már Budapesten a szertartáshoz nélkülözhetetlen személyi igazolványt, s amíg a vőlegény .megjárta az utat oda-vissza, izgult a menyasszony és a mama. jól szórakozott a násznép. A legtökéletesebben szervezett, külsőségeiben is ünnepélyes szertartást azonban köny. nyen elronthatja az anya- könyvvezető beszéde, ha az nem illik a házasulandók korához, családi állapotához. Mert fölösleges mondani: idősödő jegyespárnak nem illik a családtervezésről beszélni, vagy a már nem először frigyre lépőknek a soha el nem múló boldogságot ecsetelni. Az ünnepségnek vége, hétköznapok jönnek. És lényegében ekkor dől el, megérte-e a felhajtás, avagy indokolt volt a szerénység ... Fazekas Eszter delmi Leányvállalat 267 volt Zöldért-üzletet üzemeltet a fővárosban. Ezek állapotáról nekünk, vásárlóknak Is bőséges ismereteink vannak. Felújításukra áz elmúlt években nemigen jutott pénz, az április elsején alakult leányvállalat azonban programot dolgozott ki a korszerűsítésre, s a munkálatok már meg is kezdődtek. Céljuk, hogy a vásárlók kulturált körülmények között jobb áruválasztékot találjanak a zöldség-gyümölcs- üzletekben. Szembetűnően bővíteni a választékot, állandó és kellő kínálatot nyújtani friss árukból, leszorítani az indokolatlanul magasba szökő árakat — ezt tűzték zászlajukra a Skála-Coopnál, ahogyan arról dr. Muszbek Mihály vezérigazgató-helyettes a tegnapi sajtótájékoztatón beszámolt. Ehhez mindenekelőtt árualap kell. Éppen ezért a vállalat tevékeny részt vállal a termeltetésből: tőkét helyeznek ki,, vetőmaggal, fóliával, kisgépekkel segítik a termelőket. Szerződéses kapcsolat fűzi a leányvállalatot az áíé- szek. köztük több Pest megyei szövetkezet szakcsoportjaihoz is. ezt azonban a hazai szerződéses fegyelem lazasága miatt nem tartják elegendőnek. Magába a termelésbe akarnak bevonulni, egyebek között palántakihelyezéssel, vagy éppen oly módon, hogy a fóliás termést teljes egészében felvásárolják, A zöldségfront állóháborújának megszüntetése érdekében olyan eszközöket is bevetnek, mint például a „szerencse piacakció”, amelynek főnyereménye egy Dacia lesz, és számos más nyereményt is kisorsolnak azok között, akik ezer forint feletti értékben adnak el számukra árut, illetve akik 300 forint érték felett vásárolnak standjaikról zöldséget, gyümölcsöt. A Frutta-Porta boltok elsősorban azokat várják, akik, nem sajnálják a többletkiadást a gusztusos csomagolásért, s azért, hogy csakis első osztályú termékeket kapjanak s ezeket ömlesztett áruk esetében akár maguk tehetik egyenként a zacskóba. A törzsvásárlókat egyéb előnyökkel is kecsegteti a Vitaminskála újsütetű üzlethálózata. Sz. T. i
