Pest Megyei Hírlap, 1986. július (30. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-30 / 178. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, V 18. SZÁM 1S86. JÜLIUS 30., SZERDA Jobb körülmények, megalapozott termelés A keszeg! tízem egy napja Az erdő koszorúzta falutól alig pár száz méterre magas mészkőfalak emelkednek. — Gyönyörű a vidék, min­dig ilyen szép volt, tíz éve is, ötven éve is — mondja Sza- dóczky László, a bányaműve­lési csoport vezetője. Valóban a Cserhát hegység kezdeti vonulatai között meg­húzódó Nógrád megyei kis­község. Keszeg csodálatos kör­nyezetben épült. A település Váctól huszonkét kilométerre fekszik. Kőbányája adja a DCM mészüzemének igen fon­tos alapanyagát. — Korábban is voltak ha­gyományai a területen a kő­bányászatnak — kapcsolódik a beszélgetésbe Cyurcs György megbízott üzemvezető. — A hegyek kpzül kerültek ki á környező házak alap­anyagai, többen mészégetésre is vállalkoztak és a különbö­ző kövekből festéket is őröl­tek Nézsán. Örökölték —• Nem új tehát az itt élőknek a kőbányászat, ennek ellenére mégis nehezén tud­ják megszokni a keszegiek.-r Ez így nem egészen pon­tos — igazít ki a bányaműve­lési csoport vezetője. — In­kább azokról van szó, akik a közeli szélső soron laknak..Hi­szen valóban néni megnyugta­tó, hogy lakásuktól pár száz méterre naponta robbantanak. Véleményem szerint azért nem egészen megalapozott a panaszuk, mert olyan kis töl­tetekkel történik szaknyelven szólva a kő jövesztése, hogy nem veszélyezteti az itt lakók nyugalmát. Pintér Sándor, a DCM igaz­gatója . is megerősít ebben, amikor mondom, hogy pa­naszkodnak a keszegiek. — Ezt az állapotot örököl­tük — mondja az igazgató. — Évekkel ezelőtt az Északkő Pestvidéki Kőbánya létesítette a bányát. Mi üzem közben vettük át. 1972-ben egy ÉVM- döntés alapján a mészüze- münk kőellátását Keszegről kellett biztosítani. — Ennek érdekében az akkori üzemel­tetővel hosszú távú szerződést kötöttünk. Ám az erőfeszíté­sek ellenére a korábban tíz­ezer tonna követ adó bánya nem mindig tudta a folyama­tos üzemhez Vácra juttatni a kellő mennyiséget. Emiatt többször volt kisebb konfliktu­sunk is. Az alacsony műszaki színvonal miatt sohasem sike­rült teljesen ' kielégíteni a gyár igényét. A kudarpok elemzésénél csupán ez jöhetett szóba, mert a Volán salgótarjáni vállalata az igényeknek megfelelően vállalta a szállítást. A folya­matos termelés számos felté­telének hiányával küszködött az Északkő. A meglevő gondok csak tetőződtek azzal, hogy az észak-magyarországi kőbá­nyák központja Tárcái lett, mely a községtől több száz kilométerre van. A nagy tá-' volság akadályozta a rugal­mas vezetést, a gyors intéz­kedések kibontakozását. Az elavult gépekkel dolgozó üzemnek nem volt lehetősége modern, nagy teljesítményű berendezések vásárlására, amely biztosította volna a nagyobb termelést. Ezt követően akadozott a DCM mésztermelése. A bajból csak az -húzta ki a kombiná­tot, hogy nagy erőfeszítések révén más kőbányákból pótol­ta a hiányzó alapanyagot. Az évek óta napirenden lé­vő bizonytalanságot meg kel­lett szüntetni. Egy újabb ÉVM-döntés alapján a bánya 1981. január elsejével a DCM- hez került. Hogy helyes volt a döntés, azt bizonyítja az is, hogy az eltelt évek alatt a korábban' annyi gondot okozó állapotok megszűntek, s ez megmutat­kozott az eredményben is. A mésziizem 1931-ben, fennállá­sa óta először érte el a terve­zett termelési szintet. — Az irányításban mik 'voltak az első lépések? — Először iis a géppark fel­újításához fogtunk, hozzá — mondja Pintér Sándor. — Biztosítottuk a munkához a szükséges tárgyi feltételeket. Autopiata fúróberendezéseket, nagy teljesítményű Belaz- dömpereket vásároltunk. Vác- ról korszerű markolókat* ra­kodógépeket vittünk ki Ke­szegre. Üj törőkét, adagoló berendezéseket építettünk. A korábbi technológiát teljes egészében átépítettük. — A lehetőségekhez viszo­nyítva maximálisan biztosítot­tuk az alkatrészellátást. Ugyanis ennek hiányossága miatt korábban rengeteg időt töltöttek kényszerpihenőn az emberek. Űj szerelőcsarnokot építettünk, felújítottuk a szo­ciális létesítményeket. A mun­kálatokra összesen csaknem 50 millió forintot költöttünk. Két műszak — A géppark felújításával egy időben több szervezési in­tézkedést is tettünk. így pél­dául a bányaüzem és a gépé­szeti üzem vezetője Vácró! került ki. Hamarosan elértük azt, amire a keszegiek gon­dolni sem mertek: a három műszakot kettőre csökkentet­tük. — A munkások körében milyen nyomot hagyott a gazdacsere? — Az átváltás korántsem volt zökkenőmentes. Eleinte nagyon sok gondot okozott a bizalmatlanság, voltak, akik itt akarták hagyni az üze­met. Igyekeztünk a munkabé­reken javítani, azt a váciaké­hoz igazítani. Nem csoda, ha Az átalakítóit törősor egy része. (Dudás Zoltán felvételei) Az új gépműhelyben jó körül­mények között javíthatják a hatalmas masinákat a szere­lők. ez az újnak tűnő intézkedés bizakodóvá tette az ott dolgo­zókat, s ma már másként lát­ják a jövőt is. A csaknem nyolcvan dolgozó . átlagbére havonta megközelíti a hatezer forintot. Fejlesztés — Üj gazdaként, arra is. jut; időnk, hogy a kis község' fej­lesztését elősegítsük. Gépeink, dolgozóink igen sok társadal­mi munkát végeznek a köz- igazgatási területen. Surányi János Két napig a művelődési központban ismét diákbutik Senkinek sem kell bizony­gatnia — sem szülőnek, sem diáknak —, milyen anyagi előnyt kínál a diákbutfíc. A tetszetősét, a praktikusat kí­nálja. mégpedig olcsón. Sike­rét már bizonyította léte. S most újra jelentkezik, még­pedig szezonális jellegű, nyá­ri cikkekkel, augusztus 4-én és ötödikén a! Madách Imre Művelődési Központban dél­után háromtól hatig. Szep­tembertől azonban már ismét folyamatosan várja diák ve­vőit a diákbutik. ELŐSZÖR CSAK az iskolák háza tájáról érkezett a panasz, hogy a gyerekeink közt terjed a tiszteletlen magatartás, ke­veset adnak szüleik és neve­lőik szavára, rohamosan csök­ken a .íelnőttek tekintélye kö­rükben. Pedagógusok tették szóvá, hogy az idősebb nem­zedék és a fiatalok kapcsola­tában a hagyományos érték­rend megingott. A jelenség ma már mindennapos. Ki-ki a saját bőrén észlelheti, hogy az életkor, a társadalmi státus önmagában nem ébreszt tisz­teletet az ifjúságban, azt a felnőtteknek maguknak kgll megszerezniük, ha igényt tar­tanak rá. Nem sajátosan magyar je­lenségről van szó, hiszen ez az együttélési zavar megfi­gyelhető bármelyik gazdasá­gilag fejlett országban. A tár­sadalmi kapcsolatok százados normáinak meglazulásá nem d fiatalok váratlan ..lázadásá­nak” a következménye. A vál­tozás meglehetősen sokrétű társadalmi okainak egyike: a nevelés általános válsága a huszadik században. Pedig so­ha annyi elméleti szakember nem foglalkozott az ifjúság nevelésével, mint korunkban, s lám, a fiatalság neveltségé- nek szintje — sokak szerint — sohasem süllyedt olyan ala­csonyra, mint ma. A pedagó­giai könyvtárakban hosszú polcokat töltenek meg azok a kötetek, amelyek az oktatás és nevelés világválságának elem­zésével foglalkoznak. Mi a magyarázatok közül ezúttal csupán egyetlen tényező sze­repére mutatunk rá, azéra. amelyet a pedagógiai és a pszichológiai szakirodalomban a nevelési inga kifejezéssel je­lölnek. Mit értenek a szakemberek a nevelési, ingán? Egy meta­forát, amely szerint a nevelés ősidők óta olyan, mint'az in­ga, amely folyton lengésben van a két távoli véglet, ese­tünkben a túlzott szigor és a nagyfokú engedékenység kö­zött. Persze nem az inga ál­landó lengésével van a baj, hanem a szélsőségekkel, ami a nevelésben kiyáltképpen nem vezet jóra. Köztudomású, hogy a kelleténél keményebb szigor élőbb-utóbb óhatatlanul lazaságba csap át, ami aztán esetenként pedagógiai zűrza­vart okoz. A megfigyelés egyébként fordítva is igaz: a nemtörődömség, a túlzó enge­dékenység következményei ..az erős kéz" pedagógiáját tolják előtérbe. Széles körben fölkapott né­zet, hogy a tanárok, illetve a felnőttek tekintélyének csök­kentésével lehet fejleszteni a leghatásosabban a gyerekek Önállóságát. Ez a tévhit a negyvenes évek angolszász pszichológiájából indult ki. s nálunk az utóbbi másfél évti­zedben kapott lábra bizonyos rétegek, családok gyakorlatá­ban. Következményei ismere­tesek: azok a félrenevelt fia­talok. akik — enyhééi szólva — társadalmi beilleszkedési zavarokkal küszködnek. De félreértés ne essék: a gyermeki önállóság növelése, Fény az aluljáróba Nem talált süket fülekre Hajnalban, valamivel négy óra előtt bizony sötét van még. Különösen a vác-alsói aluljáróban botorkálnak a munkába síelők, a vonathoz igyekvők, az ingázók. S nem­csak botorkálnak, hanem bosszankodnak is már két he­te — ahogy a panaszok sora jelezte. A közvilágítás, mint olyan megszűnt az 1 aluljáró­ban. De ha minden jól megy, már ma. azaz július 30-án reggel fényárban úszik rriajd az aluljáró. Különösebben nem kellett nyomozni, hamar kiderült: a közvilágítás gaz­dája a MÁV. Itt is, s éppúgy, mint a Budapestről Szobig vezető vonalon, Vácrátóton, Vácon, Galgamácsán. S hogy minden rendben menjen, az a MÁV váci főnökségén mú­lik, azaz az ehhez tartozó vil­lamos fenntartási szakaszon. Ahogy a MÁV váci állomás­főnöke, Nagy Lajos elmon­dottá, kéthetente köteles a villamos fenntartási szakasz ellenőrizni a közvilágítást szolgáló lámpatestek, égők ál­a csélekvőkészség és a krea­tivitás kiterjesztése nagyszerű nevelési cél a szocialista pe­dagógiában is, de ezeknek a törekvéseknek összhangban kell állniuk az ifjak valódi ér­dekével. a szocializációval. Régi neveléstörténeti igazság, hogy igazi önállóságra csak tekintéllyel rendelkező tanítók és felnőttek tudják nevelni gyerekeinket. De mi ad tekintélyt a fel­nőtteknek modern korunkban a gyerekek előtt? Tisztel vala­miféle tekintélyt a mai ifjú­ság? Lehet érdemi választ ad­ni ezekre á kérdésekre, vagy csupán verítékszagú magyará­zatokat? LEHET, NEM IS KELL rnesz- szire nyúlni értük, csak a jó családok nevelési szokásaiból és a pedagógia klasszikus ha­gyományaiból kell meríte­nünk, szem előtt tartva, hogy tekintélyt nem lehet besze­rezni. megvásárolni vágy kap­ni; az életkor, a beosztás, a cím önmagában nem rang kri­tikus fiataljaink előtt. Hanem a felnőttek jó példája, az em­beri minőség, az igen. például a derekasan végzett munka, a szaktudás, a becsületesség, a következetesség. Aztán a szó és a tett, a külszín és a belső tartalom egysége. A pedagó­gusok a megmondhatói, az if­júság fenntartás nélkül igen­nel szava? ezekre az értékek­re, és amikor elmarasztal bennünket, ezeknek a hiányát kifogásolja magatartásunkban. Manapság hamar megkövez­nék azt, aki a presztízst a ne­velési szigorral merné össze­kapcsolni, holott a szigornak is helye van az emberformálás eszköztárában, nem is kicsi. Persze csak az okos, a szere- tetet is magába foglaló szigor­nak. Nemrégiben egy érettségi találkozón jegyeztem föl a kö­vetkező vélekedést. Egy orvos fogalmazta meg. miközben a többiek egyetértőén bólogattak hozzá: „Nem ám az a jó ta­nár, aki mindenáron tanítvá­nyai kedvében akar járni, aki a népszerűséget, hajhássza, ha­nem az, aki úgy becsüli őket, hogy következetesen kemény munkát és fegyelmet kövelcl tőlük. Aki a tanításban sem­milyen körülmények közölt sem ismer megalkuvást^ Íme, egy előítélet lepleződik le ily módon, mely szerint a szigorú tanár, a szigorú fel­nő,« embertelen és igazságta­lan. A szigorú embernek ugyanis az a legjellemzőbb vonása, hogy követel. Önma­gától is, gyerekétől is, tanít­ványától is. Rendet és mun­kát. A SZEMÉLYISÉG értékei­vel megszerzett tekintély vé­gigkíséri az embert egész élet- útján, az olcsón szerzett nép­szerűség viszont gyorsan elil­lan. Sokan mégis megeléged­nek az utóbbival. Akik a gye­rek pillanatnyi óhajának en­gednek. szem elől tévesztik, hogy annak egyetlen igazi ér­deke van a serdülés idősza­kában : a dolgos életre való felkészülés. Túlzó engedékeny­ségükkel nagy kárt okoznak a gyereknek, ráadásul kicsinybe tekintélyüket is eljátsszak előtte. P. K. I. Iqipotát. Elhárítani a hibát, kicserélni a garázdák által kicsúzli zott. széttört armatú­rákat, égőket. S nemcsak bosszankodott a hiba miatt — melyről a vil­lamos fenntartási szakasz tőle értesült —, hanem intézkedett is. S tegnap már arról értesí­tette lapunkat, a munkával elkészültek, a hibát kijavítot­ták, ma reggel senkinek sem kell majd az aluljáróban bo­torkálnia, netán egy .rossz lépés nyomán lábtörés lehető­ségét mérlegelni. No meg a közbiztonság szempontjából is döntőnek tartotta á hiba el­hárítását. Csák az elismerés hangján szólhatunk munkájukról, a gyors intézkedésről, arról, hogy náluk a panasz nem ta­lál süket fülekre. S nem azt keresik, ki, kik, milyen in­díttatásból telefonáltak, ha­nem -g hangsúlyt arra helye­zik: a hibát gyorsan, ponto­san elhárítsák. Köszönet érte! V. E. Salamonná nyaklánca A mikor — úgy két esz­tendeje — megkaptuk új autónkat, a család ünne­pélyes fogadalomtételre kö­telezett. Mohón hallgatták szavaimat, amelyekkel ki-' jelentettem, hogy a leggon­dosabb ápolás . kismiska lesz ahhoz kénest, amiben majd részesítem új bará­tunkat. Kétségtelenül volt valami hasznos ebben a sokak sze­rint talán túlságosan is ré­gimódi szertartásban: az­óta is lehet rá hivatkozni, mondván, te vállaltad! Vakmerő tettemre, az el­ső autómosásra két hét múlva került sor. A meteo­rológiai intézet szerint na­pos, derült idő volt- vár­ható, s valóban, az ég, iga­zolta mindezt: sehol egy í'elhőfoszlány, mindenütt egyenletes kékség, ragyo­gás. Felajzva kevertem a sampont, merítettem a hab­zó meleg vízbe a kinyom­kodott szivacsot, s a puha vileda csak úgy itta az öblítővíz cseppecskéit. Csil­logott, ragyogott az a Sko­da, mint Salamonná nyak­lánca — ha ugyan így szokták mondani. Büszkén álltam munkám eredménye előtt. Néhány légy — a karosszéria töké­letes tükrözése miatt — násztáncot kívánt lejteni, de csak összevissza csúsz­káltak a fénylő felületen. Egyszóval, tökéletes volt minden. A család meglehetősen elégedetten szemlélte az eredményt, s ez kitűnt sza­vaikból is: majdnem jó, mondták. Valaki a locsoló- csövet vette pártfogásába, s a kertet kezdte perme­tezni a finom ködszem­csékkel. Hiába, hónapok óta nem esett az eső. A jól végzett munka tu­datával raktam össze a művelethez szükséges szer­számokat, amikor távolról — illetve nem is olyan távolról — nagyot dördült az ég. — Hangrobbanás! — állította azonnal a ka­tonai szakértőként is min­dig kitűnő nagyobbik fiam. — Á, csak defekt, feleselt vele a kisebbik. Igazukat eldöntendő, azonnal ölre mentek volna, ha ... ...ha néhány másodperc múlva nem érkezett volna meg az égi áldás. Nem tudni, miféle égi csator­máról volt szó, azt sem, hogy került a felhő az ég­re. Lényeg az, hogy a kocsi újra vizes lett, de már nem ura és gazdája, hanem -a természet kifürkészhetetlen akaVatából. Lógó orral vettem újra kpzbe a viledát. de be kell vallanom, az előzőnél jóval kisebb lendülettel facsar­tam ki belőle a vizet. Azóta a fenti műveletre meglehetősen sokszor ke­rült sor. Akár hiszik, akár nem, a végkifejlet mindig ugyanez volt, egy kivételé­vel, amikor is ötcentis hó olvadt a járgányra. Ismerőseim valahogy megtudták Skodám rejtett képességét, hogy úgy vonz­za a ' vizet, az esőt. mint méz a legyeket. Többen nagyobb összeggel próbál­tak megkörnyékezni, árul­jam el a titkot. Én azon­ban szilárd és hajthatat­lan maradtam s nem árul­tam el azt — amit ma­gam sem tudtam. Néhány barátom kísérletezni kez­dett, ám ragyogóra sikált kocsijukkal még hetek múlva is találkozni lehe­tett. így újra jöttek a ko­csimhoz* volt, aki még le is fényképezte. j S én egyszer csak enged­tem a szinte véget nem érő unszolásnak, s az aszály hatodik hetében autómo­sásra nyitottam meg a víz­csapot. Ömlött, a víz, hab­zott a kocsi, siklott a törlő­kendő. Aggodalmasan kém­leltem az eget, jó jelnek véve, hogy sehol egy felhő. Meglehetősen elégedetten foglaltam helyet munkám végeztével, várva az isme­rős esőcseppkoppanásökra. Vártam öt percét. Aztán egy félórát. Mintha folt lenne a hűtő környékén — vetettem oda a családnak, s polírozni kezdtem a tö­kéletes ragyogású festést. Se morgás, se eső, csak egy veréb körözött óvatosan á jobb sorsra érdemes autó fölött. S mint ahogy bizonyára kitalálták, 'ez alkalommal nem esett az eső. Csak a veréb. Vjjit is mond Murphy? I’* Semmi sem olyan egy­szerű, mint amilyennek látszik... BaHai Ottó ISSN 0133—2759 {Váci Hírlap) V , \ A szigornak is helye van az emberformálásban Mi ad tekintélyt a felnőttnek? \ / '

Next

/
Thumbnails
Contents