Pest Megyei Hírlap, 1986. július (30. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-30 / 178. szám

Olajpalával Talajjavítás Űjabb kísérletek kezdőd­tek az olajpala, vagy ahogy fantázianéven nevezik, az al­gíriit mezőgazdasági haszno­sítására Vas megyében. Az ásványt a világon először az Állami Földtani Kutató Inté­zet ajánlotta talajjavításra 1977-ben, s azóta bebizonyo­sodott, hogy az elhalt algák maradványaiból különleges körülmények között keletke­zett, biológiailag aktív kőzet nagy abszorpciós felülete, je­lentős mész- és makro-, illet­ve mikroelem-tartalma foly­tán savanyú homoktalajokon — 40—50 tonnás hektáronkénti dózisokban kijuttatva — át­lagosan 23,5 százalékos növe­kedést eredményezett a nap­raforgó- és kukoricatermés­ben, meszes homokon pedig 60 százalékos többletet ho­zott. Az alginittel most kezdett kísérletek során arra a kér­désre keresik a választ, hogy a természetes talajjavító szer vajon a középkötött talajokon is kedvező hatást gyakorol-e a terméseredményekre. A ta- nakajdi Agrokémiai és Nö­vényvédelmi Állomás szak­emberei egyelőre 5 és 30 ton­na közötti hektáronkénti ada­gokkal próbálkoznak, illetve istállótrágyával kombinálják az alginitet. A kísérletek ked­vező eredményei esetén jelen­tősen meggyorsulhat a tala­jok termőképességének foko­zása. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 178. SZÄM 1986. JÚLIUS 30., SZERDA konzervgyár la a fogyasztó csíkokban akarja A konzervesek úgy gondol­ják, nagyobb a bizalmunk az üveges termékek iránt. Mert megvesszük mi szívesen a do­bozos konzervet is, de azért az az igazi, ha látjuk, mi van az üvegben. o Mi van az üvegben? Július végén leginkább al­mapaprika, természetesen sa­vanyú, ecetes lében. A gazda Abonyban vagy Törteién lo- csolgatja a palántákat és egy­szer csak leszedi a paprikát. Akkor leadja a felvásárlónak A felvásárlók — a téeszek Pénteken nyitják a tábort A Dél-Pest megyei Nagy Ist­ván képzőművészeti csoport alkotótáborát 1986. augusztus 1-jén (pénteken) 16 órakor nyitják meg Nagykőrösön, a Petőfi iskola diákotthonában. A résztvevők maguk válo­gathatják meg, hogy milyen programokat kísérnek figye­lemmel. A táborban készült művekből kiállítást rendeznek az Arany János Művelődési Központban augusztus 8. és 20. között. Az ünnepélyes táborzárás augusztus 8-án 18 órakor lesz A pedagógus emlékezete . Július 28-án kísérték ^ utolsó útjára Gámán Rózsa ^ nyugdíjas tanárnőt. Nyolcvannégy éve látta meg a napvilágot Erdélyben, Obrázsán, Erdély hegyei, völ­gyei szerettették meg vele a természetet, meredek ösvé­nyei a turisztikát. Édesanyja néptanító volt egy közeli kis faluban, atyja pedig jószág- igazgató. A mama távolléte miatt már gyermekkorától vezette a család háztartását, ami nem kis gond volt egy leány- és három fiútestvér mellett. A Nagyváradi Tanítóképző­ben szerzett tanári diplomát. A húszas években új otthont keresett, s az erdélyi hegyvi­déket felcserélte az Alföldre. A harmincas évek elején ke­rült Ceglédre. Hamar gyöke­ret vert a városban, nyíltsá­gával, szellemességével, jó kedélyével, szókimondásával és igazságszeretetével belopta magát a ceglédi emberek szí­vébe. Fanyar humorával, ön­iróniájával, temperamentumá­val, fürge mozgásával, kato­nás lépteivel, nagy tekintély­re tett szert felnőtteknél, gyermekeknél. Az önálló gazdasági népis­kolában tanított, amely ké­sőbb gazdaképző intézetté alakult át. Cegléd jelesebb gazdái tőle tanulták a kor­szerű gazdasági ismereteket. Az iskolát 1945-ben megszün­tették, s Gámán Rózsa akkor került a Táncsics iskolába, s innen vonult nyugállomány­ba. Tanítványai úgy emlékez­tek rá, mint aki szigorú s ugyanakkor nagyon igazságos volt. A fegyelmet azzal te­remtette meg, hogy rendkívül jól magyarázott, amit mon­dott s ahogy mondta, az le­kötötte diákjai figyelmét. Jó felkészültséggel rendelkezett, a tanítás során az életből vett példákkal illusztrálta monda­nivalóját. A Kálvária temetőben nyugszik. Baldavári László vagy az áfész — jó előre szer­ződést kötöttek a Nagykőrösi Konzervgyárral, így aztán nincs mit tenni, mint kiadni az utasítást, vigyék csak a rengeteg almapaprikát a ceg­lédi üzembe, majd ott feldol­gozzák. A ceglédiek jól tudják, ne­kik csak arra van lehetősé­gük, hogy száz fok alatt hő­kezeljék a paprikát. A sava­nyítás folyamatát nyilván meggyorsítják. Képzeljük el, mi történne, ha az üzem fél évig várna az értékesítéssel, mert csak akkorra savanyod- na meg a paprika. Nem, nem. Itt ezt a gyorsított eljárást pasztőrözésnek mondják, ami majdnem ugyanaz, mint az otthoni dunsztolás, csak vala­mivel hatékonyabb. Mikor lenne nekünk — egyszerű, házi beíőzőknek — arra szükségünk, hogy besze­rezzünk konyháinkba Metall­box gyártmányú gépet? A drága berendezés kiszippantja az üvegből a levegőt, ezért nem puhul meg a savanyúság. Otthon ezt celofánnal, befőt- tes gumival — újabban csa­varos kupakokkal — oldjuk meg, több-kevesebb sikerrel. Az üzem előtti területen vé­szesen kevés a konténer. Hű­ha, mi lesz itt, ha elfogy a paprika! Mit fognak hőkezel­ni? Szamócát, meggyet már biztosan nem, azoknak, lejárt' az ideje. Az uborkának, pa- tiszonnak is vége lesz lassan. Nem marad más hátra, mint paradicsompaprikát, szeptem­berben pedig szilvát tenni az üvegbe. A szilva és alma fel­dolgozása úgyis eltart októ­ber végéig. Télen meg meg­töltik a nag}', hasas üvegeket — mondjuk — céklával. @ Hogy mi a jövő befőttje, savanyúsága? Nem úgy megy ez itt, mint a gépiparban, ahol előre be lehet kalkulálni a robottechnikát. A konzerv- gyártók az éppen jelentkező fogyasztói igényt elégítik ki. Ha a fogyasztó csíkokban akarja enni a céklát, ám le­gyen, a gyártók teljesítik az óhajokat. De az nem a kon­zervgyáriak dolga, a piacot nem ők térképezik fel. Van arra szakosodott külkereske­delmi vállalat. Tegyük fel, hogy a külföldi megkívánja a szárított élelmiszert és egy nap azt mondja: úgy ennék már egy kis ceglédi szárított hagymát. Nincs gond, mert a Hungarofructnál vagy a Ge- neralimpexnél előkerül a minta, és már lehet is meg­kötni az üzletet. Az efféle üz­letek úgy kerülnek a beszá­molókba: a tőkés piac meg­hódítása. Feltéve persze, ha működik a szárító. Most néma csönd honol az egész fronton. Nem is alkalmaztak külön embere­ket a szárítórászlegben, ha be­fejeződik az almapaprika töl­tése, onnan csoportosíthatják át a munkaerőt. Apropó, munkaerő. Az itt dolgozó há­romszáz munkás mellé — akik java része asszony — nyáron diákokat is felvesznek. e Eljutottunk a számokig. Nézzünk belőle néhányat, így szoktuk ezt csinálni üzemi ri­portokban. A háromezer mel­lé tonnát, a négyezer mellé forintot, a három mellé mű­szakot vésünk. Az első a fél­évi termelés, a második a fi­zetés mennyisége. Az utolsó számból vonjunk ki egyet, megkapjuk a kettőt. Hát ez az, akkor két (hat, tíz) óra van- Mehetünk is haza. R. L. Téglagyár A kapura űj tábla kerül A ceglédi téglagyár udvara kihalt. Olyan érzés most látni a teljesen leállt üzemet, mi..t pár méterrel odébb a kidobott, kibelezett rádiót. A kapura új táblát szegeztek: Városgazdálkodási Vállalat te­lephelye. Rögtön jobbra la­kásféle épület, az ajtóban egy asszonyság csavarja a ruhát, szurkol a centrifugának. De miért is vagyok itt? Nyilván nem azért, hogy elsirassam a hajdani pompás ceglédi tég­lagyárat, ezt megtették már mások. Téglát akarok venni, ez tű­nik a legbiztosabbnak. Meny­nyi tégla kell egy családi ház építéséhez? Fogalmam sincs. Ha megkérdezik, mennyi kell, majd azt mondom: tíz­ezer. Nem sok ez? Nem. Akármennyit is vehe­tek. Csak ki kell választanom a folyosón elhelyezett kollek­cióból a nekem tetszőt, és már hozzák is. Abonyból vagy Kunszentmártonból. De ha Kunszentmártonból hozatom, az is annyiba kerül, mintha Abonyban keresgélnék. Dur­ván húsz kilométerrel kell számolni, szállítási költség gyanánt. Ezek a téglák az Alföldi Téglaipari Vállalat termékei. Nem tudom, gondolt-e már valaki arra, mi lenne, ha megpróbálkozna a téglagyári épületek megvásárlásával? Azokban már csak van elég tégla! A szállítási költség is jelentéktelen lenne. Mondom is: én megvenném.. Nem lehet. Az épületeket a Városgaz­dálkodási Vállalat fogja hasz- n"ni. Mire? A kemencékben gombát fognak termeszteni. Meglep a dolog, de hallatlan örömmel tölt el: megoldódik végre a nagy ceglédi gomba­hiány. Ám össze ne keverjük a dolgokat! A magánerős építkezők továbbra is a téglát keressék a telephelyen, ne­hogy véletlenül tízezer kis­méretű gombát rendeljenek, azzal ők nem sokra mennek. /. téglát viszont a kialakult gyakorlatnak megfelelően ér­tékesítik. Cegléd a hazai lapokban A Néphadsereg június 21-i számában jelent meg a Két gyermekfesztivál — sok tanul­sággal című írás, amely rész­letesen beszámol a Cegléden nemrégiben megrendezett helyőrségi művelődési intéz­ményekben működő gyermek- csoportok seregtest szintű művészeti bemutatójáról. A fesztiválon a ceglédi gyere­kek egy Oscar Wilde-művet mutattak be, s előadásukra „jeles osztályzatot” kaptak. A Békés Megyei Népújság június 21-én érdekes írást közölt Koczogh Ákos tollá­ból A hajdani város címmel. A cikk írója Nagykőrös leg­utóbbi két évszázadának tör­ténetét foglalja össze dió­héjban napjainkig. Megemlé­kezik többek között B. Tóth Ferencről (köztéri szobra van Nagykőrösön), aki ,,Krajcáro­kért vásárolt a százaij elején szélfútta homokot Nagykőrös határában, s leterítette szal­mával, elültette a szőlővesz- szőket, s teremtett olyan sző- lőkultúrát Nyársapát környé­kén, Cegléd és Nagykőrös kö­zött, aminek csodájára jár­tak ... messze vidékekről”. A cikk további részében rész­letesen beszámol az utóbbi években tett elhamarkodott intézkedésekről, többek között a városi kórház részleges megszüntetéséről, aminek egyáltalán nem örül a nagy­kőrösi ember, mert „...nem viszi örömmel saját szülő­otthona helyett Ceglédre, vagy a még messzebbi Kerep?star- csára fiatal anyáit, nem szí­vesen mond le járási bírálnak ítélkező jogáról, tanítók bal­lagásának kedves rítusáról,,.” Gyere, öcsém! Hja, hol van már a sörösló! Gyerekjáték a Lenin A ceglédi játszóterekről csupán a legfontosabb dolgok hiányoznak. Ebben az ülletícien egy­hangúságban valóban nagy föltűnést keit a hordógyárban készített és a Lenin parkban el­helyezett fajáték. (Apáti-Tóth Sándor felvétele) REGGEL HÉTKOR még jó­kor érkezünk. Ilyenkor próbál­koznak az éttermek, büfék tu­lajdonosai is, mondván, hátha lesz aznap sör. Személyesen talán többre mennek. A csapat az irodában gyülekezik. A gép­kocsivezetők is reménykednek a teli rakományban. Nem csat­tannak ki a jókedvtől, van köztük olyan, is, aki déltől este hatig várakozott a monori ki­rendeltségen, mégis üres kocsi­val kellett hazaindulnia, ök ugyanis a vastag borítékot a rakott kilométer után kapják. Esetünkben akkor járnak jól, ha megszámlálhatatlanul sok sört visznek a fogyasztóknak. Most azonban — mikor a nyár kellős közepén rekonstrukció van a Kőbányai Sörgyárban — fő a feje a ceglédi kirendeltség vezetőjének. Fia a szállítók nem tudnak itt, Cegléden rendesen felpa­kolni habzó világos nedűből, az azért van. mart a helyi üzem lehetőségét kinőtte a vá­ros. Ez még nem azt jelenti, hogy nosza, telepítsünk a vá­rosba egy pompás sörüzemet, hiszen az ellátás a rekonstruk­ció . előtt zavartalan volt. Bi­zony. a szűk kis udvaron hiába sorakoznak a hatalmas teher­autók. azok legfeljebb üres hordókat meg rekeszeket szál­líthatnak. Hajdanában ez is másképp volt. A kis udvar nem forgo­lódó ZIL-eknek épült, hanem békésen várakozó lovas kocsik­nak. Igen. ott állt az aitóban a kocsi, előtte meg a legendás söröslovak. A régiek úgy tart­ják. hogy egy valamirevaló sö­röslovat még csak irányítani se kellett, tudta az az utat minden kocsmához, talponálló­hoz. Hallottam elvan lovakról is. amelyek — állítólag — egv húzásra meg tudtak inni egy eg ’sz vödör sört, de a t"do- mányos bizonyításra már nem vállalkoznék. Elég az hozzá, hogy a felszabadulást követően , két­három söröskocsi ellátta a vá­rost. Igaz, akkoriban jóval ke­vesebb sört ittunk. A gépek is bírták a hajtást, bár nem hal­lottunk arról, hogy a sörgyár­ban sztahanovista műszakokat tartottak. A három műszakot az öreg masinák nemigen vi­selték volna el. Hogy a gépek korát szemléltessük, álljon itt egy kis történet. Nemrég nyugatnémet szak­emberek jártak a ceglédi üzemben, és lelkesen ismertek rá jó néhány kiszolgált gépre, azt mondták, épp ilyenek van­nak a dortmundi sörmúzeum­ban is, persze azok már nem működnek. Ezek viszont — minden komolyabb alkatrész­utánpótlás nélkül — mind a mai napig zakatolnak. Hogy is kerül a sör az üveg­be? Ne ijedjünk meg, nem úgy, ahogy a cipő az asztalra. Az üveget először is megmos­sák. A tiszta üveg szép lassan odazötyög a futószalagon Ba­kosiné kezébe. Bakosiné az üveget gyorsan felszorítja a kis csövecskékre — azok a töl­tőfejek —, a forgó tartályból meg benyomul a sör az üveg­be. Ennyi az egész! Ballal föl. jobbal le. aztán újra irány a futószalag. Űjabb leleményes masina rányomia az üvegre a kupakot. A szalag véggn egy­szerű szerkezet, ami azért a régiek — az első, igazi gépész- nemzedék — agyafúrtságát idézi. Üveg forog körbe-körbe. kis lapról enyv kerül rá. aztán az utolsó állomáson a papír is ráhengeredik a flaskákra. A BONYOLULTNAK épp nem nevezhető technológiai folyamat legvégén már csak le kell szedni az üvegeket a sza­lagról és átrámolni a rekeszek­be. Ahogy a rekeszek megtel­nek, azoknak fel is kell vala­hogyan jutni a kocsira. Nincs gond. mert ott áll az ajtóban a ZIL. mellette a rakodó, aki majd ezt fogja mondani: Gye­re, öcsém! öcsém — ő a másik rakodó — jól tudja, hogy az a legigazabb jelmondat, amit 5 most hallott. Meg is kapja a rekeszeket, persze nem úgy egyesével ám. Négyet tesznek egymásba, kis billentés, húzás a kampóval és már a helyén is van a sör, fönn a platón, öcsém meg a cimbora bevá­gódnak és elszáguldanak a fo­gyasztók gyülekezőhelyeire, a boltokba, kocsmákba és étter­mekbe. A FOGYASZTÓK meg mit csinálnak? Percek alatt szát- kapkodják a friss árut, aztán állnak értetlenül: már megint nincs sör? Rab László Munkatársakat keresünk a ceglédi telephelyre: autódaru-kezelőt, betanított esztergályost, esztergályos szakmunkást, motorszerelőt, változó munkahelyre: MTZ—1514-es típusú markolóhoz kezelőt (nyugdíjas is lehet), fúró szak-, betanított és segédmunkást, fúrógépkezelőt (motorszerelő). Jelentkezni lehet: a vmuv ceglédi üzem- vezetőségének munkaügyi osztályán Cegléd, Rákóczi út 72. 2700. ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents