Pest Megyei Hírlap, 1986. július (30. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-03 / 155. szám
1986 JÜLIUS 3„ CSÜTÖRTÖK Mindenki a piacról él Aprópénzre váltott kutatás A műszaki fejlesztés gondjairól — Jó légkörű volt a székes- fehérvári elméleti konferencia, tetszett nekem az őszinteség, amellyel a műszaki fejlesztés gondjait taglalták az előadók. Nem mondom, hogy mindezeket először hallottam, már csak azért sem, mert gyakori az eszmecsere abban a szakmai körben, amely például ott is összegyűlt. D. Pakucs János, a Magyar Szénhidrogénipart Kutató-Fejlesztő Intézet ügyvezető igazgatója mondta mindezeket a közelmúltban a Székesfehérváron megrendezett Műszaki fejlesztés — társadalmi haladás című országos elméleti tanácskozásról, ahol maga is felszólalt, méghozzá meglehetősen indulatosan. Van lehetőség — Igen, mert úgy vélem, ha a jókora lépéshátrányunkból le akarunk dolgozni, most már erőteljesebben rá kell kapcsolnunk Ne járjunk úgy, mint az a sakkozó, aki elméletileg pontról pontra kidolgozta a szisztémáját, csak éppen az ellenfél nem várta meg a kibontakozást — második lépésben mattot adott. Persze amekkora szükség van a műszaki kutató-fejlesztő munka hasznosítható eredményeire, olyan nehéz az ágazat helyzete. A felhasználható pénz a kelleténél kevesebb és ez a helyzet nem változik a közeljövőben. Kutatásfejlesztésre több akkor juthat, ha növekszik a nemzeti jövedelem, amely viszont akkor gyarapodhat, ha mind szélesebb a jó! eladható termékek köre Ezek megszületéséhez pedig elengedhetetlen a színvonalasabb műszaki fejlesztő tevékenység. Mielőtt belegabalyodnánk ebbe a körbe, gyorsan kijelentem: a jelenlegi adottságok is nyújtanak lehetőséget az előbbrelépéshez. Ráadásul vannak dolgok, amelyek kizárólag pénzzel meg sem oldhatók. A társadalmi környezetnek is változnia kellene például. Banális a példa, de elmondom, mert roppantul irritál. Ugyan miért dicsőség egyeseknek az, ha kimondják, hogy tőlük aztán idegen minden, ami műszaki... ? Mert divat ezt fennen hangoztatni, jóllehet a huszadik század végén igencsak féloldalas műveltség az, amely az irodalmat, zenét, képzőművészetet tartja csupán értéknek. Általában véve solikal magasabb színvonalú műszaki kultúrára lenne szükség, akkor talán nem volna az újításoknak, ta- lá.' mányoknak, új technológiáknak olyan rögös az útja. Nem mindegy! lalatok műszaki fejlesztés útján jutnak többletnyereséghez. — Igen, mert egyáltalán nem mindegy, hogy egy cég mondjuk a monopolhelyzetével visszaélve jut többlethez vagy azért, mert belevág valami újba, ami akár megtöbbszörözheti a hasznot. Az effajta vállalkozókészséget kell ösztönözni, ha nem akarunk egy helyben topogni, sőt visz- szalépni. Jöhet mindjárt az ellenvetés: fölöttébb nehéz aszerint szétbontani a nyereséget, hogy milyen részekből tevődött össze. Szerintem ez csupán technikai kérdés és bőven megérné a fáradságot. De van itt más, ami ugyancsak ellentmondást szül esetenként és a feloldásához nincs szükség többlet forintokra. — A találmányi díj, amelyet mint tudjuk, általában az oltalom teljes idejéig — ez lehet 20 év is —kapa feltaláló. Ez nemegyszer konzerválja a technikát, hisz ha jön egy újabb megoldás, oda az addig kapott összeg. Nyugaton ezt úgy védik ki, hogy egyszeri nagyobb díjazásban részesítik az alkotót vagy egyszerűen magasabbra emelik a vállalati hierarchián. Ez utóbbi erkölcsi elismerés, de furcsamód ennek ott van presztízse, mint ahogy a műszála értelmiség egészének is. Ami azután tükröződik a produktumokban ... Kettős pre's • • Az SZKFl-ben körülbelül 900 ember dolgozik. Milyen a kutatók és a vezetők közérzete ma? — Amilyen a kettős prés alatt lehet. Nemcsak mi. vezetők tudjuk, hogy ha nem alkalmazkodunk a piaci viszonyokhoz, vagyis nem keressük a nyereségtermelő munkákat, akkor felszámoljuk életfeltételeinket. De azt is látja a mérnök velünk együtt, hogy ez kompromisszum, ami nem egyezik a népgazdaság hosszú távú érdekeivel, s a miénkkel sem abban az értelemben, hogy számunkra izgalmas — öt-hat évre szóló — kutatási témákat kell pihentetni finanszírozó hiányában. Például a kőolajkitermelés szintentartásához szükséges másodlagos, har- madlagos kitermelő eljárások kidolgozását. Ebben a témakörben pillanatnyilag nem vagyunk különösebb hátrányban a világszínvonalhoz képest, ám ez a pozíció gyorsan elveszíthető. Egyébként az intézetünk eredményesen működik és a Dunai Kőolajipari Vállalattal például kifejezetten olajozott a kapcsolatunk. A százhalombattai részlegből egy 60—80 tagú fejlesztőcsapat egyenest a DKV igényeire dolgozikta termelővállalat konkrét kutatási feladatot rendel tőlük. Azt is el kell mondanom, hogy az SZKFI-nek több mint 190 szabadalma van, más kérdés, hogy ebből eddig kevesebb mint a felét tudtuk külföldön értékesíteni, azt is csak egyedi kapcsolatok útján. Íme egy újabb tényező, ami ha változna, hasznot hozna a konyhára — Végezetül: a műszaki haladáshoz kétségkívül rendelkezésre áll itthon a szürke- állomány. Bízvást állíthatom: sokkal nagyobb üzletet lehetne csinálni a magyar szellemi termékekből külföldön és belföldön is. Az is igaz ugyanakkor, hogy a műszaki fejlesztéshez a termelők részéről sokkalta intenzívebb késztetésre, húzóerőre volna szükség. Ma inkább az a helyzet, hogy a gyártók szinte eltolják maguktól a rájuk tukmált eredményeket. Ezt diktálja a napi érdekük. Ha a tendenciát nem sikerül megfordítani, a fejlett országok és a köztünk meglévő technológiai rés nem hogy szűkülne, de szakadékká szélesül. Csak együtt — Ebbe belenyugodni nem lehet, s ami engem illet, a különféle egyesületekben azon tevékenykedem sok kollégám mai egyetemben, hogy lendületet kapjon a műszaki hala dás. Jólesően tapasztaljuk, az elméleti szakemberek véleménye és ajánlásai egyre inkább beleépülnek a gazdaságirányítás programjaiba és a politika is számol velük. A kátyúba jutott szekeret csak így, csak együtt húzhatjuk ki. Szigethi Teréz Elfogult bírák vagyunk Az egyik meg a másik forint Furcsa átalakulás. Ugyanaz az ötszázas szám szerepel a bankón akkor is, amikor kivesszük a fizetési borítékból és a pénztárcánkba tesszük, s akkor is, amikor átnyújtjuk az üzletben. E legtöbbször rövidke idő alatt mégis, mintha megváltoznék a szóban forgó papír súlya. Ügy érzékeljük, könnyebb lett. Konyhai bölcsesség: a háziasszony legizgalmasabb olvasmánya a piaci árcédula, az üzleti ártábla. Konyhai bölcsesség: a jövedelem mindig kevés, a kiadás mindig sok. Meghaladta a nyolcmilliárd forintot az év első negyedében a megye kiskereskedelmének forgalma. Ez — ún. fogyasztói folyóáron számolva — 7,1 százalékkal több, mint volt a tavalyi esztendő hasonló időszakának adata. Persze, vágjuk rá töprengés nélkül, az áremelkedések tükröződnek ebben a gyors ritmusú forgalombővülésben. Azok is. A kiskereskedelmi árak 4,8 százalékkal voltak magasabbak most az év első három hónapjában, mint tavaly január és március között. A forgalom mennyiségének tényleges gyarapodása 2,6 százalékot ért el Ami nem kevés akkor, amikor — valamennyien állítjuk — mindig és mindenre kevés a pénzünk... Nagy gyakorlatú szakembereknek is elfogy a tudományuk akkor, amikor nem általában, hanem külön-külön, személyenként, családonként próbálják bizonyítani értekezleteken, gyűléseken, baráti beszélgetéseken, a jövedelmek minden ellenkező hiedelemmel szemben, emelkednek, a kiáramló pénz egyre nagyobb összeget tesz ki. Az idén január és április között, tehát négy hónap alatt a lakosság pénzbevétele 203 milliárd forintot tett ki, ez 9,4 százalékkal több, mint az 1985-ös kezdő négy hónapé. Tiltakozók Van, aki az ilyen és hasonló adatokat illedelmesen meghallgatja, csupán magéban ellenkezik, mások viszont felháborodottan tiltakoznak. Még hogy az ő jövedelemé emelkedett, neki több a pénze?! Hon- nét veszik ezt?! Tessék csak számolni! Bedöglött a nagy kánikulában az öreg hűtőgép, újat kellett venni, miközben törlesztik a bútor részleteit, a lakás, a ház rezsije is több, mint volt esztendőkkel korábban, s akkor ö naiv, megszavazta még a településfejlesztési hozzájárulást is, éppen a napokban érkezett meg a befizetési csekk... Valahová persze csak-csak elgurulnak a forintmilliárdok! A lakosság pénzbevétele 1975-ben 245 Képességek nagy próbatétele Vizsgáznak a tisztjelöltek milliárd forintot ért el. tíz év múlva, tavaly az összeg 575,7 milliárdot tett ki. Hová került ennek a pénzhegynek egy-egy darabja? Hozzánk nem. Biztosan a szomszédhoz. Mindig A Szomszéd az, aki sokat keres, jói él, telik neki erre is, arra, is csak tudnánk, miből ? Van egy régi igazság, így hangzik: az árakat és a jövedelmeket együttesen kell vizsgálni. Ha a jövedelmek az áraknál gyorsabban nőnek, akkor kétségtelenül jobban élünk Ha fordított a viszony akkor rosszabbul. Elképzelhető-e viszont olyan helyzet, amikor mindenki — minden egyén, minden család, valamennyi háztartás — jobban vagy rosszabbul él? A hatodik ötéves tervben, azaz 1981 és 1985 között a lakosság összes jövedelme — nominálértékben — negyvennyolc százalékkal emelkedett A fogyasztói árak növekedése ugyanakkor az előzetes számításokat mégha- ladva — harminckilenc százalékot ért el. Az egy lakosra vetített reáljövedelm tehát 1985-ben hét-nyolc százalék közötti mértékben haladta meg az 1980. évit. Igen, nyomára jutottunk az egyik meg a másik forint látszatra érthetetlen súlyváltozásainak. A kézhez adott egyre több pénz azért nem annyi val több, mint a papíron szereplő összege, mert tetemes részt leharapott belőle a drágulás, ahogy ozakszerűen illik írni, az árszínvonal emelkedése. Érzékeny pont ez, de még nem a legérzékenyebb. Ez utóbbira a reálbér, reálkereset körében lelhetünk. Ezek ugyanis öt százalékkal alacsonyabbak voltak 1985 ben, mint 1980-ban! Mivel az ún. társadalmi jövedelmek változatlanul gyorsan gyarapodnak — tavaly például nyugdíjakra 92 milliárd forintot fizettek ki, ez az összeg 64 százalékkal áll felette az 1980 évinek —, a megszorításoknak döntő terepe lett a kereset- szabályozás. Ez azonban veszedelmes eszköz. Átmenetileg ugyan kínál enyhülést a kö zös pénztárca terheiben, hosz- szú távon viszont kérdőjelet tehet az egész ösztönzési, ér dekeltségi rendszerhez, holott ez a rendszer egyébként is gyenge, következetlenül műkő. dő. Zsebből zsebbe • Abban tehát megállapodhatunk, hogy nem minden múlik az anyagiakon. De azért nem mellékes. Ezt látszik bizonyítani, hogy a kutatóintézetek — köztük az önöké is — nyereségérdekeitek. — Sajnos Így van. Márpedig ha a nyereség áll a homloktérben, akkor óhatatlan, hogy távlati kutatások helyett a legjobban fizető munkák felé forduljanak az Intézmények. Amelyek persze lehetnek fontosak a maguk nemében. Csakhogy a közvetlen haszonért eladjuk azt a közvetett hasznot, ami a fejlődést szolgálná. Ezért aggaszt, ahogyan annak Fehérváron is hangot adtam, a kutatási tevékenység bankszerű támogatása is. A pénzintézettől kapott hitelt ugyanis meghatározott Időn belül vissza kell fizetni. Miből? A nyereségből. amely kutatások esetében nem rövid megtérülésű. Vagyis a tudást megint csak aprópénzre váltja, aki meg akar élni. • Arról is beszélt, hogy preferálni kellene, ha a válFÉLIDEJÉHEZ érkezett a felvételi vizsgák sorozata a szentendrei Kossuth Lajos Katonai Főiskolán. A vizsga- bizottságok hívó szavára várva, katonai folyóiratok olvasgatásával múlatják az időt a folyosón a fiatalemberek, akik a magyar néphadsereg hivatásos tisztjei akarnak lenni. Közöttük van a ceglédi Kovács Viktor, a gödöllői Lovász Péter, a százhalombattai Sze- licsán Antal, az érdi Csonka Tibor és Girán Attila, a budakeszi Rabata Ferenc Róbert és az aszódi Szalóki András is, hogy a gimnáziumok, szak- középiskolák befejezése után bebizonyítsák alkalmasságukat erre a kemény, férfias kiállást, politikai elkötelezettséget és áldozatkészséget Igénylő élethivatásra. Miként Fenyvesi Péter alezredes, a főiskola politikai osztályának vezetője említette, idén másfélszeres a túljelentkezés, van tehát válogatási lehetőségük. Jó néhányan már az orvosi vizsgálaton megtudják, hogy a társadalmi munkamegosztás más területein keli majd elhelyezkedniük. Ha ugyanis valakinek két és fél dioptriállsnál erősebb szemüvegre van szüksége. Izületi és gerincbán tál máktól szenved, lúdtalpas stb., akkor hiába jött ide, csalódottan távozhat. Ez a tapasztalat egyébként indokolná a jelentkezők alaposabb orvosi vizsgálatát még otthon. Futás Ferenc alezredes az eddig szerzett benyomásait úgy összegezi, hogy az idén jelentkezők a katonai pályával kapcsolatban alaposabb és valósághűbb ismeretekkel rendelkeznek, jobban érezni szavaikból az elhivatottságot, s ő kiváltképpen annak örül, hogy a sorállományból is jelentkeztek néhányan a főiskolára. A KÉPESSÉGEK egyik nagy próbatétele itt a pszichológiai vizsga. Tesztlapok kitöltésével, különböző élethelyzetekben adódó feladatok megoldásával kell bizonyítaniuk a fiataloknak a problémaérzékenységüket, logikus gondolkodásukat, kreativitásukat. Dr. Pi- rithy Dezső pszichológus szerint körülbelül egy óra hosz- szat beszélgetnek egy-egy fiatalemberrel, s ennyi Idő alatt nagyjából megbízható képet nyerhetnek a jelölt szellemi felkészültségéről, akarati tula idonságairól. Nyolc év óta vesz részt a felvételiztetésben Kl&nyi Menyhért alezredes, alapállása a jelöltek iránti rokon- szenv, s az, hogy ő Is drukkol a sikeres vizsgákért. Mert hát ezek a fiúk nem úgy viselkednek, hogy ha felveszik őket, jó, ha nem, hát úgy is jó. Többen kiváló tanulmányi eredménnyel fejezték be a középiskolát, s csak ide pályáztak, máshová nem. Nyilvánvaló, hogy most minden igyekezetükkel meg akarnak felelni a szellemi és a fizikai követelményeknek egyaránt. Bár a most jelentkezők — hála a pedagógusoknak, MHSZ-kiuboknak, hadkiegészítő parancsnokságoknak — nem tájékozatlanok az itteni körülményeket illetően, azért most a parancsnokok kellemes meglepetést okoznak nekik azzal, hogy a szaktantermekben bemutatják számukra a legmodernebb technikát, a művelődési központban a kulturált szórakozás és művelődés sokféle lehetőségét, hadd lássák — miként Kiányi ezredes fogalmazott —, hogy nem akárhová érkeztek. A JELENTKEZŐK 86 százaléka KISZ-tag, 0.8 százaiéira már párttag — tájékoztat Simon Ferenc százados — tehát a közösségi élet iránt Is érdeklődő. a politikai kérdésekben meglehetősen járatos fiatalok akarnak a néphadsereg tisztjei lenni. Az eddigi tapasztalatok szerint túlnyomó többségüknek ez a vágya teljesülhet. Cseri Sándor Sokszor hallott, használt, kimondott, leírt kifejezéseink valódi értelmén ritkán gon dolkozunk el kellő alapossággal. Társadalmi méretű továbbképzés kerekedhetne ki például az életszínvonal-politika, szociálpolitika, bérpolitika, árpolitika négyesének, összefüggéseiknek, szétválásaiknak alaposabb megismerő séből, de persze ilyen továbbképzés nincsen, nem lehetséges. Az emberek mindig maguk, családjuk adott helyzetét vetítik rá az általános viszonyokra, azaz ha nekik nem nőtt a jövedelmük, akkor — mindennapos példával élve- a jobb árukínálatot nem úgy fogják fel, mint lehetősé' get a célszerűbb választásra hanem negatívumként, mond ván, tele vannak az üzletek ezzel is, azzal is, de nekik er re nem telik...! Apró mozza natot említünk a mire telik, mire nem telik illusztrálására: a megyében az időszakos hiány ellenére is az idén ja nuár és március között négy venkét százalékkal több színes televíziót adtak el, mint tavaly az első évnegyedben. Szívesen és széles körben hangoztatott (ál)érv: mi a jó abban, hogy az állam az egyik zsebéből kiveszi a pénzt és beleteszi a másikba, azaz eme. 11 a béreket, de emeli az ára kát is?! Amiben klmondatla nul az rejlik — sőt, olykor ki is mondják ezt —, valójában nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal. Tényleg egymástól ennyire függetlenül mozognának ezek a képzeletbeli kezek? Az egyik meg a másik forintot egy-egy tenyerünkben szorongatva pórias egyszerűséggel választott példával élünk. Lehetne egységesen — mert csak egy darab papír kellene hozzá, egy aláírás és egy pecsét — ötven forintban megszabni egy kilogramm marba- és sertéshús árát, ehhez igazítva természetesen a felvásárlási árakat is. Amire a termelők, ugyanazok, akik fogyasztóként sokallják azt az összeget, amelyet a húsboltban fizetniük kell, azonnal azzal válaszolnának, hogy felhagynak az állattartással, hiszen ingük, nadrágjuk rámenne erre az üzletre. Lenne egy ötvenforintos ár és nem lenne áru! Azt, hogy az árak növekedése — amiben igazán nem szűkölködtünk a hús- és húskészítmények forgalmazásában — és a bérek emelkedése mennyiben közömbösíti egymást, a száraz ténnyel illusztráljuk: a többszöri és jelentős áremelés ellenére is az egy főre jutó húsfogyasztás 1980 és 1985 között hetvennégyről nyolcvan kilogrammra gyarapodottl A fogyasztói ár hosszabb időn át nem függetlenedhet a termelői ártól, ez utóbbi pedig nem hagyhatja figyelmen kívül a termelési hátteret, mert hiába olcsó valami papíron, ha hiányzik az üzletekből. Az árrendszer nem ellentéte, hanem része az életszínvonalpolitikának, azaz bele kell törődnünk — furcsán hangzik, de így igaz: érdekünkben áll — a valamikori stabil árak eltűnésébe, a változó árcédulák gyakorlatának meggyökeresed ésébe. Döntő többségünknek aligha okoz főfájást, hogy a legutóbbi években tetemesen megdrágultak az aranyékszerek. Az már kellemetlenebb, hogy — például — a gyermekruházati cikkek, az építőanyagok, a bútorok árszínvonala is eléggé gyors tempóban nőtt. A lényeg mégis ott van, hogy az ún. napi használati cikkek árszínvonala — amibe az élelmiszerektől a tüzelőanyagokig sok minden beletartozik — kevésbé emelkedett, mint az ún. használati áruké. Az árrendszernek az értékarányosság kifejezése irányába kell fejlődnie, azaz ha úgy érezzük, hogy drágán vásárolunk, akkor rögtön azt is éreznünk, tudnunk kell, drágán termelünk! Félreérthetetlen határvonalat kell húznunk ok és okozat közé, holott ma mind az intézményi, mind az egyén: figyelem döntő része az okozatokra pocsékolódik el, s töredék jut csupán az okokra Nyomatékosan rávilágítottak erre a képtelen helyzetre a tavalyi és az Idei, év eleji gazdasági adatok, amelyek sokak számára meglepően hatottak, holott — éppen az okoknál tapasztalható rendkívül lassú változás miatt — nem voltak váratlanok. A termelésben, az értékteremtésben mulasztottakat, folytonosan halasztottakat nem másutt, csakis a felhasználásban, a fogyasztásban fizethetjük meg, s ez a bánatpénz írat új és még újabb árcédulákat...! Ami hiányzik Fogyasztói gondjainkat — mert tagadhatatlanul vannak — ne csupán a piacokon, az üzletekben érezzük, hanem — és legalább ugyanakkora súly- lyal — a munkahelyünkön is Az egyik meg a másik forint létezése, eltérő értéke nem másra, hanem éppen enne' az egységes magatartásiak a hiányára mutat rá. Egyre érzékelhetőbb feszültségek, ellentmondások létrehozásával fejezi ki a kétféle forint: a termelésben tanúsított magatartásunk messze alatta marad a kívánatosnak, a fogyaszt, ási magatartás viszont jóval felette áll a reális fedezetnek. Mészáros Ottó
