Pest Megyei Hírlap, 1986. július (30. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-28 / 176. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA xxx. Évfolyam, m szám 1986. JÚLIUS 88., HÉTFŐ Dánszentmiklós A nugátosok első nemzedéke No lám, egy tábla! „Veszélyes üzem! Kiskorú gyerme­kek bevitele szigorúan tilos!” Állunk a Monori Állami Gazdaság dánszentmiklósi kerületközpontjának bejáratá­nál, és szörnyen aggódunk kiskorú gyermekeinkért. Még jó, hogy nem hoztuk el őket. Isii a felvételin Akkor hirtelen elsírtam magam Dánszentmiklóson mostaná­ban egyre, több a kemény cuk­rász. ' Itt egy puhacukrász nemigen találná meg a számí­tását1. Mert egy puhacukrász sarokházat készítene és fatör­zset vágna. No hát erre itt sem­mi Szükség! Ide keménycukrá­szok keltenek. Közülük is azok, «Itik fittyet hánynak a drazsé­ra, eszükbe se jut desszertek­kel baj molódni, s holmi vásá-’ ri cukorkákat sem mázolnak. Ők a nugátosok első nemzedé­ke. A nugát abban különbözik b színtiszta csokoládétól, hogy benne a kakaőyajat növényi zsiradékok helyettesítik. Per­sze a vásott kölykök nem nö­vényi zsiradékban, hanem egy­szerűen csokoládéban gondol­kodnak. Mit nekik nugát! Csak ezt mondják, anyu, vegyél ne­kem csokit ... Dánszentmikló­son ez nem ilyen egyszerű. Mert Dánszentmiklóson soha nem gyártottak csokoládét. El­lenben foglalkoztak gabonával, sertéssel, szarvasmarhával. Itt próbálták ki annak idején a Kelemen—Hajdinák-féle tank­fejő rendszert, aminek csodá­jára jártak az ország vezetői. Dé ez régen volt. Manapság a hagyományos „ mezőgazdasági üzem termékskáláját ipari por­tékák t: ejpszitik "ki. Egyebek között az Evignek készítettek alkatrészeket egészen tavaly márciusig. Ekkor kezdtek — kényszerből — az édesipar felé kacsingatni. Igaz, ugyan, hogy az édesség tartományában már nem voltok nyeretlenek, hiszen jó ideje csomagoltak a gazda­ságban kakaóport, s tároltak szaloncukrot, de a csokoládé, az új volt. így jött az ötlet; A Budapest Csokolédégyár telepítsen Dán- szehtmi’dósra egy kisebbfajta gépsort, olyat, amivel a hely­béliek könnyen megismerked­nek. A gyárnak kanóra jött az ötlet, hiszen akadt egv régi gyártósoruk, amin heti két al­kalommal dolgozott a cég gmk-ja, s a nyereség nem volt lélegzetelállító. No — mondták 0 fővárosban —, ez a gép szé­pen lekerül Dánszentmiklósra, Tisztelt Szerkesztőség! Azzal a kéréssel fordulok önökhöz, hogy évente vis­szatérő problémám megoldá­sában legyenek a segítsé­gemre. A törtéli Dózsa Tsz fcesz- tyűüzemeben ; dolgozom. Egy 1979-ben történt baleset Után 50 százalékos rokkant- nyugdíjas lettem. Azt sze­retném megtudni, hogy egy ilyen mértékben rokkant em­bernek hány órát kell ledol­goznia ahhoz, hogy az évi szabadságát megkapja. Itt ugyanis annyit követelnek, mint egy egészséges dolgozó­tól, 2180 órát esztendőnként Ha ezt nem teljesítem, akkor nem kapom meg az egész évi háztájit se. Jó lenne tisztázni már ezt, mert szerintem nem igazságos. Szikora Ferenc Törtei, Karai út 47. Olvasónk kérdésével a ceg­lédi társadalombiztosítási ki- rendeltség munkatársához for­dultunk, aki elmondta, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján a Dózsa Tsz eljárását szabályosnak tartja. Az 50 küldünk vele egy szakembert, az asszonyokat meg küldjétek ide fel,, majd mi betanítjuk őket így is lett. Az asszonyok — kapva az új munkalehetősé­gen — a budapesti üzemben megtanultak a géppel bánni, a gépet meg annak rendje és módja szerint leszállították a faluba, és beállították a kerü­letközpont volt étkezdéjébe. A faluban szerfölött jó ez a ma­sina. Jó az asszonyoknak, mert helyben akad munkájuk; jó a gazdaságnak, mert kézzel­fogható hasznot húz belőle. A tervek szerint esztendőnként nagyjából 8,5 millió forintos nyereséget teremtenek a 20 éves berendezések, no és az asszonyok. Ez az összeg a dá­nos! kerület teljes pénzügyi eredményének közel fele. Az asszonyok ehhez képest havon­ta 3 ezer 500 forintot keres­nek. Hát... nem valami sok, de mi mást lehetne tenni. Most már nézzük a csokolá­dét! Ez itt a Kajla nugát. A címlapon sárga kutya vigyo­rog ránk, kezében félig lerá­gott csokoládé. De hogyan lesz a csokoládémasszából citro­mos-rumos ízű nugát? Ügy, ■hogy a masszát először is le- íúvarozzák Pestről. A dán­szentmiklósi üzem csövén át bekerül a massza a tartályok­ba. Persze gond van a matériá­val, mert Magyarországon nincs nagy hagyománya a negyvenfokos csokoládémassza szállításának. Ez mégse ce­ment. Az üzemben automatika szabályozza a csokoládé hőfo­kát. A massza először a tém- perálógépbe kerül, mi ebből csak annyit látunk, hogy egy rafinált másina kavargatja a csokoládét, nyilván itt, ezen a ponton adagolják a mogyorót is, ha erre szükség van. De a Kajlába nem tesznek mogyo­rót. az csak a Maciba kell. Ez­után a massza apró formákba csurog, mondható az is, jó for­mában van. De most jön a java! A rázás. Nem szeretnék csokoládé len­sz&zalékos munkaképesség- csökkenés ugyanis a mai szabályok szerint még nem számít rokkantságnak, arról csak 67 százaléktól kezdődően beszélhetünk. Ennek megfe­lelően az alkalmazás és a munka feltételei éppolya- nok, mintha a baleset meg sem történt volna. A tsz legfeljebb a réginél könnyebb tevékenységi kört adhat csök­kent munkaképességű dolgozó­jának. Sikeres taceri A zeneiskola hangverseny- termében rendezték meg Hacheleva Ludmilla zongora­estjét, amelynek házigazdája Béres Károly volt. A csak magyar szerzők műveiből ösz- szeállított műsorban olyan mesterek szerzeményei is el­hangoztak, amelyek ritkán kerülnek közönség elé. Szép sikert arattak a Bakfark-, Mosonyi- és Liszt-müvek. Kellemesen hatott Kurtág Unottan című kompozíciójá­nak humoros tolmácsolása. ni! Különösen nem sűrű, bar­na nugátalapanyag, mert ak­kor egy vékony csövön át 'az öt dekagrammos Kajla szeletet mintázó sablonba zuhannék, s hogy egyenletesen elterüljek, egy szerkezet iszonytatóan riszálni kezdene. Vadul dübö­rögnék, hiába borítanának be vaskos fedéllel. Ahhoz meg, hogy hevemet eloltani hűtő- alagútba csúsztassanak, egyál­talán nem lenne kedvem. Vé­gül papírba öltözni, s egy do­bozban szorongani, huh ... Ezer szerencse, hogy nem va­gyok csokoládé. Ezzel szemben csokoládé a Maci, a Kedvenc, a Mogyorós meg a Kajla. Bár Gálné, ott a szalag végén, egyiket sem sze­reti igazán. Neki az Alpesi vol­na az ínyére való, na de hát tízdekás táblát csakis Pesten gyártanak. És miért nem gyár­tanak Dánszentmiklóson is? Hát menjenek el a fővárosba, és mondják meg, hogy föltétle­nül tízdekásat szeretnének csinálni! Nem, nem, minek' mennének el, mikor a csoma­gológépezet csupán az ötde- kásra szakosodott. Különben is a jövő az ötdekás tábláé. Az j kevésbé roptja a gyerekek fo­gát. 1 Pillanatnyilag a két műszak naponta 40 mázsányi, másként 80 ezer tábla csokolédát készít. Namármost,. ha ezeket a táb­lákat nem az üzletekbe vinnék, hanem — teszem azt — egy­más után felsorakoztatnák őkete a betonúton, akkor Ceglédtől Csemő határáig érne az első magyar közúti csokoládésáv. Benne 1 millió 600 ezer kis téglalapot találnánk. A Kajla mindenit! — Gyakran lehunyom a sze­mem, hogy a szemhéjam mö­gött nézzem a levelet, amely­nek minden sorát kívülről is­merem. Számtalanszor átfu­tottam már tekintetemmel. Rö­vid, hivatalos, szűkszavú és személytelen. Csupán annyira személyes, hogy ott szerepel a nevem: Nagy Tünde, s lent valahol egy aláírás... és egyetlen sorától csodálatos: július 10-től az orvostudomá­nyi egyetem elsőéves hallgató­ja. A bűvös tizenhatodik Nekem a 16. emeleten kel­lett megjelennem a felvételi bizottság előtt. Nem is bán­tam, mert itt ali# Voltunk né- hányan, szinte kihaltnak tűnt a folyosó. A többiek pár'eme­lettel lentebb kínlódtak. El lehet képzelni azt a bábeli zűrzavart, hogy az a sok lány mit tudott ott szövegelni egy­másnak. Nem beszélve a hisz­tériáról 1 1 Rettenetesen odavoltam. Nem ípltem, csak egyszerűen kikészített az a tehetetlenség. Az ember vár, vár és nem történik semmi, ki van szol­gáltatva a lassan vánszorgó időnek és a bizonytalanság­nak. Közben fantáziái, min­denféle ostobaság megfordul a fejében. Ahogy behívtak, minden olyan valószínűtlenül megszűnt. A bennem vibráló feszültség érthetetlenül gyor­san véget ért, mint amikor kikapcsolod a magnót vagy tévét. Megnyugodtam. Láttam ve­lem szemben az arcokat, a te­kinteteket. Volt már biztos pont, ami akaratlanul is jel­zett, segített nekem egy-egy mondat után. Kijöttem. Né­hány perc múlva közölték, hogy 114 pontot értem el. Et­től a pillanattól éseztem azt, hogy nem . érdekel semmi. Bármi történjék az elkövet­kezendő hetekben, a lelkiisme­retem tiszta. Senki nem tehet szemrehányást, mert ennél többre nem vagyok képes. Ha valaki hajtott, hát ak­kor én nagyon 1 sokat. s nem kimondottan, az egyetemi felvételire, hanem negyedik­ben minden órára. Annyit ta­nultam, hogy a fáradtságtól már égett a szemem. Hány­szor előfordult, anyu éjjel kettőkor felébredt, kijött hoz­zám, szelíden összeszidott, hogy menjek aludni. Hisz mindjárt kelnem kell, s hol­nap fáradt leszek, mert nem pihenem ki magam. Egy dolog vitt előre: a cél, amiért mindenre hajlandó vol­tam. Az is igaz, hogy a ver­senyen futás közben a cél előtt el lehet esni, és az go­nosz érzés. Ezt átélhettem májusban, amikor az OKTV szakmai versenyén teljesítet­tem azt a szintet, ami az or­szágos döntőbe jutáshoz kel­lett. Csak sajnos százhármán voltunk a harmincháromra tervezett mezőny , helyett. Űjabb forduló, nehéz tesz­tek, és kiestem. Megviselt a kudarc, de nem értem rá ke­seregni, túlságosan közel volt már a felvételi, s nem gon­dolhattam másra.. Sár találkozhatnánk! A tanulmányi eredménye­mért Csehszlovákiába utaztam ötnapos jutalomkirándulásra. Nyugodtan mentem el, mivél úgy tudtam, hogy 15-e előtt az egyetemről semmiképpen nem jöhet levél. Odakint a ve­zetőnk gyakran ugratott ben­nünket, többször eszünkbe juttatta az egyetemet.. Aztán végre megérkeztünk Buda­pestre. Anyuékkal a Skála Metrónál találkoztunk. Elő­ször nem szóltak a felvételi­ről semmit. Közben említet­tem, hogy két leendő év­folyamtársammal milyen jól összejöttünk, bárcsak találkoz­hatnánk szeptemberben. Anyu véletlenül azt mondta, lehet, hogy hamarabb. Ez gyanúsan hangzott. Addig faggattam, míg el nem árulta, hogy van egy levelem és... Hát azt nehéz szavakkal ki­fejezni, amit akkor ábba-n a percben éreztem. Azt sem tud­tam, hogy kinek örüljek iga­A bajnok belép a kapun. Félélmetes és dögiesztően' jó­képű. Nyugodt. Első látásra nagyon szimpatikus, akaratla­nul is tisztelem. — Szevasz, Ringó! — Hello! — ugat vissza udvariasan. Hiába, előkelő famíliából származik. Majd a német juhászkutyák komoly­ságával végigmér, s az ismer­kedés és társalgás részéről befejezve. — Leül! Marad! — zuhog­nak a kemény szavak, miköz­ben őlordsága pórázát a te­rasz egyik oszlopvasához kö­tik. Cézár, a kis kéthetes kö­lyök (német juhász) üdvözöl­ni készül a hatalmas vendé­get. Óvnám, hogy álljon meg, mert az életével játszik, de késő.,. Na, most tépi szét — gondolom. És ... Lenyűgöző a fegyelem, az az atyáskodó szelídség, ahogy Ringó bánik vele. A dolog egyszerű: egy bajnok csak így viselkedhet. mamm — Mikor harapta meg utoljára kutya? — kérdezem Józsa Jánost. — Két hete. A foglalkozás során épp én voltam a csi­bész, azaz a segéd, akit a ku­tyának ártalmatlanná , kell tennie. Kezemen a filebeté- tes, bőrrel bevont védőkar. A tanítás kellős közepén el­szabadult egy másik, kikép­zésre váró kutya, és az olda­lamba harapott. Bár ő a kép­zés elején tart, de annyit már jól megtanult, hogy amikor nem mozdulok, akkor elen­gedhet, és nem kell támadnia, csak figyelnie engem. — önök szép eredménnyel büszkélkedhetnek. — Igen. Háromtagú csapa­tunk a területi munkakutya­versenyen első lett. Ugyanak­kor egyéniben Csehi Pál 2., Juhászné Kovács Zsuzsa 4. helyen végzett, míg én Ringó- val bajnokként térhettem ha­za. A budapesti sportbizott­ság hirdette meg ezt a vetél­kedőt, ahol az ebek abból vizsgáztak, hogy mennyire fegyelmezettek, nyugodtak, ügyesek, jól idomítottak. Há­rom kategóriában mérettek meg. 1. Fegyelmező — üljön, feküdjön vagy kússzon stb. 2. Őrző-védő (harci játéknak is mondják), a gazda megvé­dése támadás esetén. És végül zán, anyunak, vagy... Fel­kaptam a kis unokahúgomat és forogtam vele, 'forogtam ott a nagy Budapesten, s nem érdekelt, hogy hányán látnak és mit gondolnak rólam. Tel­jesen beszámíthatatlan voltán) az örömtől, ennél szebbet el­képzelni sem lehet. Alig vár­tam. hogy hazaérkezzünk. Apu nyakába ugrottam, és akkor hirtelen elsírtam magam. Nem látványos Nagyon nehéz lesz, főleg a biológia és a kémia, mert az egészségügyiben elég szegé­nyes volt az anyag, viszont az anatómia talán valamivel ke­vesebb gondot jelent majd, mivel azt keményebben gyűr­tük. Ideg- és elmeorvos sze­retnék lenni. A gyógyításban ez az, ami egyáltalán nem látványos. A sebész összevarr egy sebet, megoperál egy ke­zet vagy lábat, és ha a műtét sikerül, a gyógyulás után .... szóval az eredmény lemérhet tő. De az. idegorvos munká­jának sikere nem ilyen kéz­zelfoghat ó. Az életem eddig úgy kép­zeltem el, hogy lesz négy gye­rekem, akiknek mindent meg“ adok és rengeteget leszek együtt velük. Nekem tetszik a nagy család. Hát ez az. ami 'nem valószínű, hogy menni fog, persze ha sikerül elvégez­ni az egyetemet. Ugyanis na­gyon fontos lesz számomra a beteg, a 'munka, és biztos, hogy... aligha lesz négy gye­rekem. De ez olyan messze van még. Ríost az egyetemre gon­dolok. Kimondhatatlanul örü­lök. Semmi nem ronthatja el — legalábbis úgy hiszem — szédítő jókedvemet. f ehér Ferenc a nyomkövető, ennél a fel­adatnál 1 kilómé;eres szaka­szon három tárgyat kell meg­találniuk, ami a feltételezett tettes nyomára vezethet. — Milyen volt a verseny? — Tulajdonképpen 4 for­dulóban dőlt el az, hogy ki lesz a győztes. Jászberény, Szentes, Cegléd, Szeged volt a helyszín. Az összesített pon­tok alapján mi nyertünk. Egy-egy kategóriában . több­ször a maximális 100 pontot sikerült megszerezni, és 90- nél kevesebbet egyszer sem kaptunk. — A csapat egy éve van együtt, ön előtte is indult már versenyen? —• Igen. Emlékszem, az első alkalommal sok ismerősöm és tanítványom jött el. .Ideges voltam, nehogy leégjek. Re­megett a kezem, emberi szem ezt észre se vette. Viszont a kútya csalhatatlan érzékét nem lehet becsapni. Az ide­gesség átragadt rá is. Annyi­ra akart szegény, hogy emiatt kicsit hibázott. — A MEOE ceglédi szerve­zetének vezetősége támogatja önöket? — Korábban, ha versenyre mentünk, a saját zsebünkből fizettük a költségeket. Ezt nem panasznak szántam — különben is elmúlt —, hiszen nekem ez a hobbim, a tár­saimnak éppúgy. Két hónapja új vezetőség vette át az irá­nyítást. Gyökeres a változás, mindenben — nemcsak anya­gilag — segítenek bennünket — Lehet ezt sportnak ne­vezni? — Sajnos a közvélemény egyelőre nem ismeri el an­nak, pedig nagyon is az. Az ember és az állat tökéletes összehangoltsága, amelyhez nagy türelem, . fegyelem, ön­uralom és szeretet kell. S té­len, nyáron nem mondunk le a természet közelségéről. — Újabb verseny? — Most az országos baj­nokságra készülünk, ami Bu­dapesten lesz. Három terület győztesei döntik el, hogy ki a legjobb. F. F. ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap) R. L.—V. S. Pépesítik a párizsit A Sárvári Barom­fi-feldolgozó Vál­lalat megrendelé­sére baromfihús­ból parajos és zöldséges párizsi, nyelves felvágott és májas készül a Penomah ceglédi gyárában. Kutter- rel keverik, pépe­sítik a kellőkép­pen fűszerezett alapanyagot .jobb oldali képünkön. Lent: nyugatné­met automata tet­szetős műanyag bélbe tölti a ba­romfimájat. (Apáti-Tóth Sándor felvételei) Olvasónk írja Százalékok szigora Hern harap A bajnok atyáskodik

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents