Pest Megyei Hírlap, 1986. július (30. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-28 / 176. szám
I 1986. JÜLIUS 28., HÉTFŐ 5 TV-FIGYFLÓ Szépen magyarul — szépen emberül Sem évforduló, sem másfajta aktualitás nem indokolta, hogy televíziónk épp most tűzze műsorára a Holtak hallgatása című produkciót. Mintha a műsorszerkesztők is érezték volna ezt — különben miért kezdődött volna késő este az adás?! A tárgy roppant fontos, nemzeti múltunknak, önismeretünknek egyik kiváltképp szomorú, százezreket érintő mozzanata volt a 2. magyar hadsereg harcbavetése és megsemmisülése a Donnál. Történészek, írók, filmesek, politikusok nemegyszer elmondták már a maguk szürkébben megfogalmazott, de pontos vagy élményszerűbb, de inkább valamely részletre szorítkozó véleményét a történtekről. E mostani televíziós rekviemet Örkény Istvánnak és Ne- meskürty Istvánnak a színpadon egy jó évtizede sikert aratott műveiből írta és rendezte Hajdúfy Miklós. Pontosan, színészvezetési és színészi hibák nélkül (néhány szép színészi pillanattal) követték egymást az önmagukban fontos és érdekes dokumentumok — ám a tárgyban rejlő lehetőségek igazi kibontását, a történetben benne rejlő igazi tanulságok összefoglalását, a művészet csodáját hiába vártuk. A befejező fáklyás—templomromos képsor pedig bizonnyal másban is föltámaszthatta a kételyt: vajon most és ezen a módon kell-e szólnunk a 2. magyar hadseregnek a Don- kanyarban végbement — csinált és elszenvedett! <— históriájáról .,. Szomorá időszerűsége volt viszont a már a magyar mozikban is körbejárt Gandhi- ■filmnek: a „nagy lélek”, Mahatma eszméire gyakran rácáfol az indiai (és nemcsak az indiai) valóság, százak, ezrek életét követelik ma is a vallási, nemzetiségi ellentétek. A film nagy érdeme, hogy elkerüli a hatásvadászó túlzásokat, s lényegileg pontosan idézi föl a szinte földrésznyi birodalom függetlenné válásának történetét. Az a tény, hogy a film nyolc Oscar-díjat kapott, nemcsak e díjak inflálódását mutatja, hanem azt is, hogy rendezői, operatőri stb. önmutogatás nélkül is létrejöhet remekmű (vagy legalább: remek alkotás). Danisa Győző Hogy úgy mondjam: úgymond Az idő múlik, mi is és ruhadarabjaink is: a körgallérnak, a híres felleghajtóinak befellegzett, a klumpa, a divatos fapapucs, azt se mondta: fapapucs, és kiment a divatból. A nyelvben is vannak divatok, járványok, de nem egyformán gyors a lefolyásuk. A „Noná, buzogány!”-hoz már Kosztolányi Dezső karcolatéit kell föl lapozni, a „kész közép, mehet!” is kiveszett a forgalomból az önműködő, középajtós villamosokkal, pontosabban a kalauzokkal, akik ezt kiáltották a vezetőnek, ha középen megtörtént a le- vagy felszállás. Van azonban néhány szavunk, kifejezésünk, amelyek — úgymond — élő kövületként itt maradtak. Legjellegzetesebb példája ennek — de hiszen már ki is szaladt a számon, akarom mondani a toliamból: az úgymond. Csodálatos pályát futott be az elmúlt évtized alatt, szinte nélkülözhetetlen szava lett nyilatkozó közéleti személyiségeinknek, tudósainknak, bemondóinknak. Nem új a szó, csak a használata. A divatja. Ahogy a cilinder divatba jött a húszas években az előző századból, úgy bukkant föl az úgymond is, de a nyelv még régibb rétegeiből. S míg a cilinder jóformán semmit nem változott (legalábbis használatában: továbbra is a fejűikre tették az előkelőbbek), az úgymond szerepe átalakult. Régebben, idézetben, egyes szám 3. személyben használták: „Én a szent földre mé- gyek, úgy-mond, jó atyámfia, tégedet hadiak magad emberségére” — mondja az erdélyi Hauler János népszerű Hármas história-jának szereplője a 17. században. A mai divat — vagy inkább járvány — szerint azonban furcsán ^élrecsúszott,:;, „gellert kapott” a szó értelme; senkit nem idézünk, c mégis- -beugrik az úgymond: „szedjünk Kalmopyrint, s ha reggel úgy ébredünk, hogy úgymond lucskos lesz a lepedő, nem marad ed a hatása” — hallhattuk a rádió egy orvosi tanácsában. Kit idéz a tanácsadó? Senkit, azaz, hogy önmagát. De akkor talán mégse a 3. személyű úgymond, hanem az 1. személyű úgymondok volna a helyes: „hogy úgymondok vizes lesz a lepedő”. A példatár szinte kimeríthetetlen, „ha az izraeliek lenyelik — úgymond a békát” — hallhattuk egy külpolitikai tízpercben a palesztin kérdés hírmagyarázatában. Megint nem idézet volt: a műsorvezető önmagát idézte: vagyis a „lenyelik — úgymondok — a . békát” lett volna. A Déli krónika egyik tudósítója nem a riportalany szavait, hanem önnön magát idézve használta az úgy- mond-ot: „sok még a tennivaló a köztisztaságban, még az — úgymond — illegális szeméttelepeket sem sikerült felszámolni.”. „Miért szeretitek úgy az ifjúsági hangversenyeket?” — kérdezte egy ifjúsági zenei műsor vezetője a gyerekektől. „Hát. azért — válaszolta egy kisfiú —, mert minden hangszert megismerünk külön-kü- lön, úgymondva szinte mikroszkóp alatt mutatja be a hangszereket” A kis tizenévesnek még ép maradt a nyelvérzéke, érezte, hogy ide nem illenék —- bár majdnem rácsúszott a nyelve — a harmadik személyre vonatkozó úgymond, s a határozatlan, személyre nem vonatkozó igenévi alakot használta: úgymondva. Egy orvosi műsor közreműködője pedig pontosan meg is találta a hiányzó láncszemet: „előállt az a helyzet, hogy úgymondjam, hogy az emberiség korlátlanul zabáljon.” Itt van, megvan a Kolumbus tojása: hogy úgymondjam, úgyszólván, ahogy mondani szokás: ez való az úgymond helyére, ha senkit nem idézünk, csupán valamilyen közkeletű nyelvi fordulatot, közkeletű szóiásmondást, vagy általunk nem szívesen vállait kifejezést akarunk használni. Más az eset persze, ha valakinek a szavait idézzük: „a kormányzat változtassa meg elveit, hogy azok úgymond — jobban megfeleljenek a két ország- kapcsolatainak” — idézte a rádió egy amerikai politikus szavait Nicaraguáról a hírekben. A dolog úgyszólván pofon- egyszerű, csak hát — amint mondani szokták — szél ellen nehéz pipálni, de azért okosabb hátat fordítani a széljárásnak, vagyis a divatnak, s úgy rágyújtani: takarékossági, ésszerű meggondolásokból is hogy úgy mondjam. Szilágyi Ferenc Mi lesz velünk, magyarok? Népesedésünk ma és holnap MIÍRT FOGY a magyarság? Fogas kérdés,, amelyre a demográfusok, a szociológusok és a népesedési filozófusok egyaránt keresik a választ. Ebbe a csoportba sorolható Szepesi György, a Magyar Statisztikai Hivatal osztályvezetője, demográfus, aki Népesedésünk ma és holnap című könyvében elemzi a helyzetet és próbál megnyugtató választ adni a problémára. A kérdés nem új keletű, már jó néhány éve vitatkoznak azon, hogy mi lehet az oka a népességcsökkenésnek. S vajon hogyan lehet megállítani a fogyást? Szepesi tanulmánya átfogóan vizsgálja a népesedés alakulásét és Igyekszik feltárni az okokat is. Ismerteti a kormány népesedéspolitikáját. azokat az intézkedéseket, amelyek a jelen, légi helyzet megváltoztatását szolgálják. Érdemes elolvasni a kötetet, mert szinte minden problémára megkapjuk a választ. A folyamat hosszú és a társadalmi fejlődéssel együtt alakult ki. Ugyanis az elmúlt másfél évszázadban hazánkban is végbement az a „demográfiai átmenetnek” nevezett folyamat, amelynek során karakterükben átalakultak a népesedési jelenségek. Ez az átmenet általában akkor kezdődik el, amikor egy ország átlépi az iparosodás küszöbét, nekilát az ipari civilizáció kiépítésének. Ez hazánkban már az elmúlt század végén, a század elején elkezdődött. Mindezt adatokkal, számokkal bizonyítja. Igaz, hogy ez a népesedési folyamat még mindig kielégítőbb volt, mint akárcsak a két világháború között, amikor a lakosságot ugyanis nemcsak a természetes halál csökkentette, hanem különböző népbetegségek is tizedelték, mint a gümőkór és egyéb fertőző betegségek. A második világháború után korszakos változás állt be hazánk társadalmi-gazdasági helyzetében, így a népesedési folyamatok alakulásában is. A háború ugyanis súlyos veszteségekkel járt, az ország lakossága 1940-ben 9 317 000 fő volt, míg 1945-ben 9 015 000. Az 1940-es lélekszámot 1950- re értük el. Vagyis elég gyorsan pótolta a nemzet, amit a háborúban vesztett. Ebben az időben már valamelyest csökkent a születések száma, míg a következő években az abortuszok tiltása és szigorú büntetése következtében erőteljesen növekedett. Ez a növekedés azonban elég ciklikus volt, s nem .a családok önként vállalt szerepén nyugodott, sőt egy sor olyan ellentmondás is keletkezett, amely negatív irányba hatott. Gondol itt a szerző arra. hogy az ötvenes években leértékelődött a család szerepe, a válást igen negatívan Ítélték meg, nem tekintették magánügynek. A családcentrikus szemléletet pedig valamiféle „múltbeli csökevényként” kezelték. Végül is mindezek a születések csökkenéséhez vezettek. A KŐVETKEZŐ fejezetben a szerző a hatvanas éveket vizsgálja, s megállapítja, hogy a kormány által 1967-ben bevezetett gyermekgondozási segély, valamint az 1973-as népesedéspolitikai határozat kedvezően befolyásolta a születések számát. Nőtt a két- és három- vagy többgyerekes családok száma. Ami annak is köszönhető volt, hogy abban az időben még nem volt a kicsi vagy a kocsi probléma. Míg a hetvenes évekre már változott a helyzet: az ország újra az egyke felé fordult. Az okokat elemezve kitűnik, hogy ekkorra vált hazánk fogyasztói társadalommá: a televízió, a személygépkocsi és a hétvégi ház megjelenése elidegenítőén hatott, új életmódot, életvitelt alakított ki, sok esetben ép* pen a gyermekek rovására. A fogyasztás bővülő lehetőségein kívül, más társadalmi jelenségek is hatással voltak a születésekre. Ilyen volt a tsz-szervezés, a tömeges városba költözés, a nők nagyarányú munkába állása, a további erőteljes iparosodás. A népesedéspolitikai intézkedések ismertetésének külön fejezetet szentel. Megrajzolja Faluháza Tápiógyörgyén Sátorozók a szabadidőparkban —* Én mindenhol ilyen formát javasolnék — mutat a faluházára Varró István, Tá- piógyörgye tanácselnöke. — Egy épületben található a párt, a népfront helyi vezetősége és a kultúra otthona. Három számítógép A faluháza emeletes, modern épület. Földszintjét a művelődési ház foglalja el. Igaz, szobái nem nagyok, óm felszereltségét sokan megirigyelhetnék. Végtére is a vi- deolánc központja kis helyen is elfér, és a helyi híreket nemcsak a tanácsházán, a faluházban olvashatják a betérők, hanem rövidesen — bíznak..benne az ABC-ben is., Fénymásológépük a , legkorszerűbbek közé tartozik. — Nem minden pénzkérdés! — jegyzi meg a tanácselnök. — Nagy segítség az, ha van egy ötletgazdag emberünk — mutatja be Patkós Gábort, a művelődési ház igazgatóját. — Mindig kitalál valamit! Például azt, hogyan lehet a meglévő három számítógép mellé — legalább ideiglenesen — még kettőt szerezni. — Pályázatot hirdetett a KISZ KB — meséli Patkós azt az utat, amelyet ez az intézkedési sorozat megtett. A gyes bevezetésével csak két éven át emelkedett a szülések száma, aztán újra stagnált. Űjabb és újabb intézkedések következtéit, egészen az 1984- es népesedéspolitikai határozatig. Vagyis a kormányzat igyekszik a gondokon segíteni. Szepesi népesedésünk holnapjával is foglalkozik. Milyenek az esélyek? A kétgyermekes családok nagy számára megvan az esély. A három- gyermekesekére már kevésbé. Ennek oka sokmindenben keresendő. Az édesanya sokáig marad ki a munkájából, az édesapának különmunkát is kell vállalnia, s ez megterheli a családi életet, a lakásgondok is a három gyermek ellen vannak. Ami előremutató, az az, hogy a mai népesedéspolitika családcentrikus: védi, segíti a családot. Erre sok példát hoz fel a szerző. Anyagi, egészség- ügyi és más családsegítő intézkedéseket. Lényegesnek tartja, hogy olyan legyen a légkör, amelyben a többgyermekes családokat megbecsülik, támogatják őket — magyarul: nem nézik le azért, mert nem egy vagy két gyermekük van. MI LESZ VELÜNK, magyarok? — tettük fel a címben a kérdést. A szerzővel együtt vallhatjuk: tágítani kell a családok életterét úgy, hogy ne csak a bölcsődékbe, az óvodákba és az iskolákba férjen be két-három gyerek, hanem a társadalom közösségeibe, és mindenekelőtt gondolkodásunkba. Akkor bizonyos ciklikus fejlődés során helyreáll az egyensúly és újra növekedni fog a magyarság. Gall Sándor Gábor. — Mi is jelentkeztünk, megnyertük: két Commodore 64-est kaptunk kölcsön egy hónapra... Ezeket mindjárt meg is lehet tekinteni működés közben. Ugyanis egyhetes váltással — öt turnusban — közművelődési tábort szerveztek a nagyközség és vonzáskörzete úttörőinek. Huszonöt gyerekkel foglalkoznak, akik fotózással, számítástechnikával, úszással, teniszezéssel és képzőművészettel ismerkedhetnek meg. — Ennek azonban előtörténete van — szól közbe Varró István. — Az úttörőcsapat 1984-ben sátrakat vett a kisdobosok táboroztatásához. Hogy jobban ki legyenek használva, kitalálták: a nyertes osztályok is táborozhatnak a település szabadidőparkjában, ahol strand és teniszpálya is van. — Miután az elgondolás megszületett — veszi át a szót a művelődési ház igazgatója —, mentünk a tanácshoz . i, * Úszni tanulnak — Szóra sem érdemes! — legyint Varró István. — Hiszen csak néhány apró dologra volt szükség a táborhoz: étkeztetés, víz, villany... A szakembereket a művelődési ház szerezte. Egyikük, Rékasl Tibor éppen helyben a számítógépes oktatást vezeti. — Nagykátán tanítok a szakmunkásképzőben — mutatkozik be. — A számítógép a hobbim, ott is foglalkozom ennek oktatásával. — És helyben is vezet szakkört — egészíti ki az elhangzottakat Patkós Gábor. — Sőt, munkát is vállalunk t.. Szinte sajnálom megzavarni a gyerekeket, olyan elmélyül- ten „faggatják” a két számítógépet. — Én csak itt láttam először! — lelkesedik Szabó Tünde, aki hatodikba megy. — Én már láttam számítógépet, egyszer Pesten, kirakatban — meséli Varga Csaba nyolcadikos. — Ez alatt a néhány nap alatt azonban csak az alapismeretekig jutunk el... A faluháztól jó kis séta a szabadidőpark. A strand egyik medencéjében úszni tanulnak a gyerekek. — Meg lehet tanítani öt nap alatt az úszást? — fordulok Márki Gáborhoz, aki Szolnokon tanító, s itt úszófoci segédedzői tevékenységét gyakorolja. — Igen — feleli. — No, nem versenyszinten, de az alapokat elsajátíthatják. Rózsa — szól egy hosszú barna hajú kislánynak —, mutasd be, mit tanultunk! Az ötödikes újszilvás! Fehér Rózsa, igen ügyesnek bizonyul. — Ez egy jó csapat — jegyzi meg Márki Gábor —, mindegyikük jól halad, pedig egvikük sem tudott úszni... Hiába nézelődöm jobbra- balra, sehol nem látom a sátŰszásoktatás gyerekeknek. (Veress Jenő felvételei) rakat. Eltakarják a fák, szinte vadregényes ez a park. Nincsenek messze — mutat jobbra Patkós Gábor. Erőtér alakul Azonban közelebb is akad látnivaló, vagy inkább csodál- nivaló. Egy fiatalember, Szabó György, a BKV elektrikusa komótosan rostálja a salakot. — Elvállaltam, hogy társadalmi munkában rendbe ' hozom ezt a teniszpályát — tart rövid pihenőt — Már nem sok van hátra. Azt hiszem, bizonygatni sem kell: Szabó György megszállott teniszező. Hiszen, ha a helybéli harminc-egynéhány teniszrajongó közül egyedit! áldozza rá energiáját és szabadidejét — ez éppen elég bizonyíték. A kör alakú kis tisztáson nyolc sátor áll. Kis asztalkáknál ketten ülnek: Terjéki Katalin és Patkós Gáborné a délutáni nemezelést készítik elő. Ám már kész műveket is tudnak mutatni. Igaz, ha nem magyaráznák meg, egy-kettőről nem tudnám, hogy mit ábrázol. De nem is ez a lényeg, hanem a közös alkotás. Visszamegyünk a faluházba: Patkós Gábor megmutatja még, hogy van könyvtáruk, négy kis terme, pódiuma, előtere. — És erőtere? — Harmadik éve vezetem, most már az is alakul... Vennes Aranka
