Pest Megyei Hírlap, 1986. július (30. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-28 / 176. szám

I 1986. JÜLIUS 28., HÉTFŐ 5 TV-FIGYFLÓ Szépen magyarul — szépen emberül Sem évforduló, sem másfaj­ta aktualitás nem indokolta, hogy televíziónk épp most tűz­ze műsorára a Holtak hallga­tása című produkciót. Mintha a műsorszerkesztők is érezték volna ezt — különben miért kezdődött volna késő este az adás?! A tárgy roppant fon­tos, nemzeti múltunknak, ön­ismeretünknek egyik kivált­képp szomorú, százezreket érintő mozzanata volt a 2. ma­gyar hadsereg harcbavetése és megsemmisülése a Donnál. Történészek, írók, filmesek, politikusok nemegyszer el­mondták már a maguk szür­kébben megfogalmazott, de pontos vagy élményszerűbb, de inkább valamely részletre szo­rítkozó véleményét a történ­tekről. E mostani televíziós rekvie­met Örkény Istvánnak és Ne- meskürty Istvánnak a színpa­don egy jó évtizede sikert ara­tott műveiből írta és rendezte Hajdúfy Miklós. Pontosan, szí­nészvezetési és színészi hibák nélkül (néhány szép színészi pillanattal) követték egymást az önmagukban fontos és ér­dekes dokumentumok — ám a tárgyban rejlő lehetőségek iga­zi kibontását, a történetben benne rejlő igazi tanulságok összefoglalását, a művészet csodáját hiába vártuk. A befe­jező fáklyás—templomromos képsor pedig bizonnyal más­ban is föltámaszthatta a ké­telyt: vajon most és ezen a módon kell-e szólnunk a 2. magyar hadseregnek a Don- kanyarban végbement — csi­nált és elszenvedett! <— histó­riájáról .,. Szomorá időszerűsége volt viszont a már a magyar mo­zikban is körbejárt Gandhi- ■filmnek: a „nagy lélek”, Ma­hatma eszméire gyakran rá­cáfol az indiai (és nemcsak az indiai) valóság, százak, ezrek életét követelik ma is a vallási, nemzetiségi ellentétek. A film nagy érdeme, hogy elkerüli a hatásvadászó túlzásokat, s lé­nyegileg pontosan idézi föl a szinte földrésznyi birodalom függetlenné válásának történe­tét. Az a tény, hogy a film nyolc Oscar-díjat kapott, nem­csak e díjak inflálódását mu­tatja, hanem azt is, hogy ren­dezői, operatőri stb. önmuto­gatás nélkül is létrejöhet re­mekmű (vagy legalább: remek alkotás). Danisa Győző Hogy úgy mondjam: úgymond Az idő múlik, mi is és ru­hadarabjaink is: a körgallér­nak, a híres felleghajtóinak be­fellegzett, a klumpa, a diva­tos fapapucs, azt se mondta: fapapucs, és kiment a divat­ból. A nyelvben is vannak di­vatok, járványok, de nem egy­formán gyors a lefolyásuk. A „Noná, buzogány!”-hoz már Kosztolányi Dezső karcolatéit kell föl lapozni, a „kész közép, mehet!” is kiveszett a forga­lomból az önműködő, közép­ajtós villamosokkal, ponto­sabban a kalauzokkal, akik ezt kiáltották a vezetőnek, ha kö­zépen megtörtént a le- vagy felszállás. Van azonban né­hány szavunk, kifejezésünk, amelyek — úgymond — élő kövületként itt maradtak. Legjellegzetesebb példája en­nek — de hiszen már ki is szaladt a számon, akarom mondani a toliamból: az úgy­mond. Csodálatos pályát futott be az elmúlt évtized alatt, szin­te nélkülözhetetlen szava lett nyilatkozó közéleti személyi­ségeinknek, tudósainknak, be­mondóinknak. Nem új a szó, csak a hasz­nálata. A divatja. Ahogy a cilinder divatba jött a húszas években az előző századból, úgy bukkant föl az úgymond is, de a nyelv még régibb ré­tegeiből. S míg a cilinder jó­formán semmit nem válto­zott (legalábbis használatában: továbbra is a fejűikre tették az előkelőbbek), az úgymond szerepe átalakult. Régebben, idézetben, egyes szám 3. személyben használ­ták: „Én a szent földre mé- gyek, úgy-mond, jó atyámfia, tégedet hadiak magad em­berségére” — mondja az er­délyi Hauler János népszerű Hármas história-jának sze­replője a 17. században. A mai divat — vagy inkább járvány — szerint azonban furcsán ^élrecsúszott,:;, „gellert kapott” a szó értelme; senkit nem idézünk, c mégis- -beug­rik az úgymond: „szedjünk Kalmopyrint, s ha reggel úgy ébredünk, hogy úgymond lucs­kos lesz a lepedő, nem ma­rad ed a hatása” — hallhat­tuk a rádió egy orvosi taná­csában. Kit idéz a tanácsadó? Senkit, azaz, hogy önmagát. De akkor talán mégse a 3. személyű úgymond, hanem az 1. személyű úgymondok vol­na a helyes: „hogy úgymondok vizes lesz a lepedő”. A példa­tár szinte kimeríthetetlen, „ha az izraeliek lenyelik — úgy­mond a békát” — hallhattuk egy külpolitikai tízpercben a palesztin kérdés hírmagyará­zatában. Megint nem idézet volt: a műsorvezető önmagát idézte: vagyis a „lenyelik — úgymondok — a . békát” lett volna. A Déli krónika egyik tudósítója nem a riportalany szavait, hanem önnön magát idézve használta az úgy- mond-ot: „sok még a tenni­való a köztisztaságban, még az — úgymond — illegális sze­méttelepeket sem sikerült fel­számolni.”. „Miért szeretitek úgy az if­júsági hangversenyeket?” — kérdezte egy ifjúsági zenei műsor vezetője a gyerekektől. „Hát. azért — válaszolta egy kisfiú —, mert minden hang­szert megismerünk külön-kü- lön, úgymondva szinte mik­roszkóp alatt mutatja be a hangszereket” A kis tizenévesnek még ép maradt a nyelvérzéke, érezte, hogy ide nem illenék —- bár majdnem rácsúszott a nyelve — a harmadik személyre vo­natkozó úgymond, s a hatá­rozatlan, személyre nem vo­natkozó igenévi alakot hasz­nálta: úgymondva. Egy orvosi műsor közremű­ködője pedig pontosan meg is találta a hiányzó láncszemet: „előállt az a helyzet, hogy úgymondjam, hogy az embe­riség korlátlanul zabáljon.” Itt van, megvan a Kolumbus tojása: hogy úgymondjam, úgyszólván, ahogy mondani szokás: ez való az úgymond helyére, ha senkit nem idé­zünk, csupán valamilyen köz­keletű nyelvi fordulatot, köz­keletű szóiásmondást, vagy ál­talunk nem szívesen vállait kifejezést akarunk használni. Más az eset persze, ha va­lakinek a szavait idézzük: „a kormányzat változtassa meg elveit, hogy azok úgymond — jobban megfeleljenek a két ország- kapcsolatainak” — idézte a rádió egy amerikai politikus szavait Nicaraguáról a hírekben. A dolog úgyszólván pofon- egyszerű, csak hát — amint mondani szokták — szél ellen nehéz pipálni, de azért oko­sabb hátat fordítani a széljá­rásnak, vagyis a divatnak, s úgy rágyújtani: takarékossági, ésszerű meggondolásokból is hogy úgy mondjam. Szilágyi Ferenc Mi lesz velünk, magyarok? Népesedésünk ma és holnap MIÍRT FOGY a magyar­ság? Fogas kérdés,, amelyre a demográfusok, a szociológu­sok és a népesedési filozófu­sok egyaránt keresik a vá­laszt. Ebbe a csoportba sorol­ható Szepesi György, a Ma­gyar Statisztikai Hivatal osz­tályvezetője, demográfus, aki Népesedésünk ma és holnap című könyvében elemzi a hely­zetet és próbál megnyugtató választ adni a problémára. A kérdés nem új keletű, már jó néhány éve vitatkoz­nak azon, hogy mi lehet az oka a népességcsökkenésnek. S vajon hogyan lehet meg­állítani a fogyást? Szepesi ta­nulmánya átfogóan vizsgálja a népesedés alakulásét és Igyekszik feltárni az okokat is. Ismerteti a kormány népe­sedéspolitikáját. azokat az in­tézkedéseket, amelyek a jelen, légi helyzet megváltoztatását szolgálják. Érdemes elolvasni a köte­tet, mert szinte minden problémára megkapjuk a vá­laszt. A folyamat hosszú és a társadalmi fejlődéssel együtt alakult ki. Ugyanis az elmúlt másfél évszázadban hazánk­ban is végbement az a „de­mográfiai átmenetnek” neve­zett folyamat, amelynek során karakterükben átalakultak a népesedési jelenségek. Ez az átmenet általában akkor kez­dődik el, amikor egy ország átlépi az iparosodás küszö­bét, nekilát az ipari civilizá­ció kiépítésének. Ez hazánk­ban már az elmúlt század vé­gén, a század elején elkezdő­dött. Mindezt adatokkal, szá­mokkal bizonyítja. Igaz, hogy ez a népesedési folyamat még mindig kielégítőbb volt, mint akárcsak a két világ­háború között, amikor a lakos­ságot ugyanis nemcsak a ter­mészetes halál csökkentette, hanem különböző népbeteg­ségek is tizedelték, mint a gümőkór és egyéb fertőző be­tegségek. A második világháború után korszakos változás állt be ha­zánk társadalmi-gazdasági helyzetében, így a népesedési folyamatok alakulásában is. A háború ugyanis súlyos vesz­teségekkel járt, az ország lakossága 1940-ben 9 317 000 fő volt, míg 1945-ben 9 015 000. Az 1940-es lélekszámot 1950- re értük el. Vagyis elég gyor­san pótolta a nemzet, amit a háborúban vesztett. Ebben az időben már valamelyest csökkent a születések száma, míg a következő években az abortuszok tiltása és szigorú büntetése következtében erő­teljesen növekedett. Ez a nö­vekedés azonban elég ciklikus volt, s nem .a családok ön­ként vállalt szerepén nyugo­dott, sőt egy sor olyan ellent­mondás is keletkezett, amely negatív irányba hatott. Gon­dol itt a szerző arra. hogy az ötvenes években leértékelő­dött a család szerepe, a vá­lást igen negatívan Ítélték meg, nem tekintették magán­ügynek. A családcentrikus szemléletet pedig valamiféle „múltbeli csökevényként” ke­zelték. Végül is mindezek a születések csökkenéséhez ve­zettek. A KŐVETKEZŐ fejezetben a szerző a hatvanas éveket vizsgálja, s megállapítja, hogy a kormány által 1967-ben be­vezetett gyermekgondozási se­gély, valamint az 1973-as né­pesedéspolitikai határozat ked­vezően befolyásolta a születé­sek számát. Nőtt a két- és három- vagy többgyerekes családok száma. Ami annak is köszönhető volt, hogy ab­ban az időben még nem volt a kicsi vagy a kocsi probléma. Míg a hetvenes évekre már változott a helyzet: az ország újra az egyke felé fordult. Az okokat elemezve kitűnik, hogy ekkorra vált hazánk fogyasztói társadalommá: a televízió, a személygépkocsi és a hétvégi ház megjelenése elidegenítőén hatott, új életmódot, életvitelt alakított ki, sok esetben ép* pen a gyermekek rovására. A fogyasztás bővülő lehető­ségein kívül, más társadalmi jelenségek is hatással voltak a születésekre. Ilyen volt a tsz-szervezés, a tömeges város­ba költözés, a nők nagyarányú munkába állása, a további erő­teljes iparosodás. A népesedéspolitikai intéz­kedések ismertetésének külön fejezetet szentel. Megrajzolja Faluháza Tápiógyörgyén Sátorozók a szabadidőparkban —* Én mindenhol ilyen for­mát javasolnék — mutat a faluházára Varró István, Tá- piógyörgye tanácselnöke. — Egy épületben található a párt, a népfront helyi vezető­sége és a kultúra otthona. Három számítógép A faluháza emeletes, mo­dern épület. Földszintjét a művelődési ház foglalja el. Igaz, szobái nem nagyok, óm felszereltségét sokan megiri­gyelhetnék. Végtére is a vi- deolánc központja kis helyen is elfér, és a helyi híreket nemcsak a tanácsházán, a fa­luházban olvashatják a beté­rők, hanem rövidesen — bíznak..benne az ABC-ben is., Fénymásológépük a , leg­korszerűbbek közé tartozik. — Nem minden pénzkérdés! — jegyzi meg a tanácselnök. — Nagy segítség az, ha van egy ötletgazdag emberünk — mutatja be Patkós Gábort, a művelődési ház igazgatóját. — Mindig kitalál valamit! Pél­dául azt, hogyan lehet a meg­lévő három számítógép mellé — legalább ideiglenesen — még kettőt szerezni. — Pályázatot hirdetett a KISZ KB — meséli Patkós azt az utat, amelyet ez az intézkedési sorozat megtett. A gyes bevezetésével csak két éven át emelkedett a szülések száma, aztán újra stagnált. Űjabb és újabb intézkedések következtéit, egészen az 1984- es népesedéspolitikai határo­zatig. Vagyis a kormányzat igyekszik a gondokon segíteni. Szepesi népesedésünk hol­napjával is foglalkozik. Milye­nek az esélyek? A kétgyerme­kes családok nagy számára megvan az esély. A három- gyermekesekére már kevésbé. Ennek oka sokmindenben ke­resendő. Az édesanya sokáig marad ki a munkájából, az édesapának különmunkát is kell vállalnia, s ez megterheli a családi életet, a lakásgondok is a három gyermek ellen vannak. Ami előremutató, az az, hogy a mai népesedéspolitika családcentrikus: védi, segíti a családot. Erre sok példát hoz fel a szerző. Anyagi, egészség- ügyi és más családsegítő in­tézkedéseket. Lényegesnek tartja, hogy olyan legyen a lég­kör, amelyben a többgyerme­kes családokat megbecsülik, támogatják őket — magyarul: nem nézik le azért, mert nem egy vagy két gyermekük van. MI LESZ VELÜNK, magya­rok? — tettük fel a címben a kérdést. A szerzővel együtt vallhatjuk: tágítani kell a csa­ládok életterét úgy, hogy ne csak a bölcsődékbe, az óvo­dákba és az iskolákba férjen be két-három gyerek, hanem a társadalom közösségeibe, és mindenekelőtt gondolkodá­sunkba. Akkor bizonyos cik­likus fejlődés során helyreáll az egyensúly és újra növeked­ni fog a magyarság. Gall Sándor Gábor. — Mi is jelentkeztünk, megnyertük: két Commodore 64-est kaptunk kölcsön egy hónapra... Ezeket mindjárt meg is le­het tekinteni működés közben. Ugyanis egyhetes váltással — öt turnusban — közművelődé­si tábort szerveztek a nagy­község és vonzáskörzete úttö­rőinek. Huszonöt gyerekkel foglalkoznak, akik fotózással, számítástechnikával, úszással, teniszezéssel és képzőművé­szettel ismerkedhetnek meg. — Ennek azonban előtörté­nete van — szól közbe Varró István. — Az úttörőcsapat 1984-ben sátrakat vett a kis­dobosok táboroztatásához. Hogy jobban ki legyenek használva, kitalálták: a nyer­tes osztályok is táborozhatnak a település szabadidőparkjá­ban, ahol strand és teniszpá­lya is van. — Miután az elgondolás megszületett — veszi át a szót a művelődési ház igazga­tója —, mentünk a tanács­hoz . i, * Úszni tanulnak — Szóra sem érdemes! — legyint Varró István. — Hi­szen csak néhány apró dolog­ra volt szükség a táborhoz: étkeztetés, víz, villany... A szakembereket a művelődési ház szerezte. Egyikük, Rékasl Tibor ép­pen helyben a számítógépes oktatást vezeti. — Nagykátán tanítok a szakmunkásképzőben — mu­tatkozik be. — A számítógép a hobbim, ott is foglalkozom ennek oktatásával. — És helyben is vezet szak­kört — egészíti ki az elhang­zottakat Patkós Gábor. — Sőt, munkát is vállalunk t.. Szinte sajnálom megzavarni a gyerekeket, olyan elmélyül- ten „faggatják” a két számí­tógépet. — Én csak itt láttam elő­ször! — lelkesedik Szabó Tünde, aki hatodikba megy. — Én már láttam számító­gépet, egyszer Pesten, kira­katban — meséli Varga Csaba nyolcadikos. — Ez alatt a né­hány nap alatt azonban csak az alapismeretekig jutunk el... A faluháztól jó kis séta a szabadidőpark. A strand egyik medencéjében úszni ta­nulnak a gyerekek. — Meg lehet tanítani öt nap alatt az úszást? — fordu­lok Márki Gáborhoz, aki Szolnokon tanító, s itt úszó­foci segédedzői tevékenységét gyakorolja. — Igen — feleli. — No, nem versenyszinten, de az ala­pokat elsajátíthatják. Rózsa — szól egy hosszú barna hajú kislánynak —, mutasd be, mit tanultunk! Az ötödikes újszilvás! Fehér Rózsa, igen ügyesnek bizonyul. — Ez egy jó csapat — jegy­zi meg Márki Gábor —, mindegyikük jól halad, pedig egvikük sem tudott úszni... Hiába nézelődöm jobbra- balra, sehol nem látom a sát­Űszásoktatás gyerekeknek. (Veress Jenő felvételei) rakat. Eltakarják a fák, szinte vadregényes ez a park. Nincsenek messze — mutat jobbra Patkós Gábor. Erőtér alakul Azonban közelebb is akad látnivaló, vagy inkább csodál- nivaló. Egy fiatalember, Szabó György, a BKV elektrikusa komótosan rostálja a salakot. — Elvállaltam, hogy társa­dalmi munkában rendbe ' ho­zom ezt a teniszpályát — tart rövid pihenőt — Már nem sok van hátra. Azt hiszem, bizonygatni sem kell: Szabó György meg­szállott teniszező. Hiszen, ha a helybéli harminc-egynéhány teniszrajongó közül egyedit! áldozza rá energiáját és sza­badidejét — ez éppen elég bizonyíték. A kör alakú kis tisztáson nyolc sátor áll. Kis asztalkák­nál ketten ülnek: Terjéki Ka­talin és Patkós Gáborné a délutáni nemezelést készítik elő. Ám már kész műveket is tudnak mutatni. Igaz, ha nem magyaráznák meg, egy-kettő­ről nem tudnám, hogy mit áb­rázol. De nem is ez a lényeg, hanem a közös alkotás. Visszamegyünk a faluház­ba: Patkós Gábor megmutat­ja még, hogy van könyvtáruk, négy kis terme, pódiuma, elő­tere. — És erőtere? — Harmadik éve vezetem, most már az is alakul... Vennes Aranka

Next

/
Thumbnails
Contents