Pest Megyei Hírlap, 1986. július (30. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-25 / 174. szám
Kádár János Nógrád megyében Az a bizonyos aimafa Veszedelmes hatású jé tanácsok Okok és okozatok körül táncoló szavakkal (Folytatás az 1. oldalról) üzemi séta a szerszámkészítő gyárrészlegben fejeződött be. A gyárlátogatás során — a munkapadok- mellett és a műhelyekben. mindenütt — sokan köszöntötték Kádár Jánost, aki szót váltva a dolgozókkal, érdeklődött élet- és munkakörülményeikről.' Az MSZMP főtitkára délután a mintegy 6500 hektáron gazdálkodó „Karancs” Mező- gazdasági Termelőszövetkezetet kereste fel. A közös gazdaság központjának bejáratánál Gergely Sándor tsz-elnök és Fodor Iván párttitkár köszöntötte a vendéget, s javaslatukra a látogatást — a gyülekező felhők miatt — mindjárt aratási szemlével kezdték. A gép és az ember ! A karancslapújtői tsz hét- százhatvannyolc hektáron termeszt őszi búzát, az aratást július 15-én kezdték, később, mint a déli megyékben, hiszen itt északon alig egy hete lett kombájnérett a kenyér- nekvaló. Az év legjelentősebb mezőgazdasági kampányában jelenleg hat saját és négy tiszaföldvári kombájn vesz részt, a munkát a jövő hét közepére befejezik. Ezt megerősítették a táblán dolgozók is, akikkel — köztük Baksa Sándor kombájnossal, Klement Gyula traktorossal, Nagy Vince tiszaföldvári kom- bájnvezetfvel — a főtitkár hosszasabban is elbeszélgetett. A tiszaföldváriakat — akik most a karancslapujtőiek néhány héttel ezelőtti aratási szolgálatait viszonozzák — arról faggatta: gondoskodik-e a tsz, hogy a nehéz munka után megfelelő ellátásban részesüljenek. Kádár Jánost néhány perc múlva az aratómunkások gyűrűje vette körül: arról folyt a diskurzus, hogy ezek a gépek olyan drágák, de olyan jók is, hogy másként, mint kitűnően, nem szabad velük dolgozni. Kádár János elismeréssel szólt a szervezett munkáról, a korszerű arató-cséplő gépekről, mondván, íme a bizonyíték, nem véletlen, hogy ez a kis ország huszonöt év alatt megkétszerezte a terméshozamokat. Az aratási szemle után a párt főtitkára a tsz-központ- ban tájékoztatót hallgatott meg A dimbes-dombos Karancs- alján elterülő földeli minősége meglehetősen gyenge, a tsz mégis évek óta — egyre emelkedő — nyereséggel dolgozik. Köszönhető ez a fegyelmezett munkának és a korszerű, intenzív termesztési technológiák alkalmazásának. Emellett a termelőszövetkezet — az országban az elsők között — az egyéni kezdeményezésre és felelősségre apelláló jövedelemérdekeltségi rendszert is kidolgozott. Bevezetése nyomán tavaly hatmillió forintos nyereségtöbblet keletkezett. A gazdaság széles körű és jövedelmező melléküzemági tevékenységgel egészíti ki alaptevékenységét. Említést érdemel az évi nyolcvanmillió forint értékű árut kibocsátó Agrofa fa- feldolgozó üzem, amely mindenekelőtt az akácfa hasznosításában vállalt úttörő szerepet. A Karancs Termelőszövetkezet mezőgazdasági . és ipari-szolgáltató tevékenysége mellett felelősséget érez a falu jövőjének alakításáért is. Ennek egyik ékes példája, hogy a palóc népi építészeti hagyományok megőrzésére kezdeményezte hatvan piros tetős, fehérre festett, fatornácos családi házból álló palóc falu megépítését. A terv megvalósításához már hozzáláttak, az első házak az idén el is készülnek. Kádár János elismeréssel szólt a szövetkezet gazdálkodásáról, hasznosnak ítélte a melléküzemágak létrehozását, hiszen ezzel munkaalkalmat és jobb megélhetést teremtettek dolgozóiknak. Aktívaértekezlet Karancslapujtőről Salgótarjánba visszatérve a megyei pártbizottságon aktívaértekezlettel folytatódott a program. A vendégeket és a meghívottakat — a megye párt-, állami és tömegszervezeti tisztségviselőit, több vállalat és termelőszövetkezet vezetőjét, a munkások, a tsz-dolgozók, az értelmiségiek képviselőit — Géczi János köszöntötte, maid részletes tájékoztatást adott az időszerű tennivalókról. Bevezetőben leszögezte: a megyében a politikai helyzet kiegyensúlyozott, az emberek jelentős része megérti, hogy a feladatok elvégzéséhez a korábbi teljesítmények már nem elegendőek, szervezettebb, fegyelmezettebb munkára van szükség a célok eléréséhez, az egyéni boldoguláshoz. Szólt a közvéleményt foglalkoztató néhány kérdésről is, egyebek között arról, hogy az emberek egyetértését kiváltó kongresz- szusi célok megvalósítása — főként a gazdaság területén — nem halad kellő ütemben. A jelen feladatairól szólva kiemelte: a saját erőt és a nélkülözhetetlen állami támogatás- lehetőségeit nagyobb tervszerűséggel, tudatossággal, a magasabb igényeknek megfelelően kell hasznosítani. A tervek valóra váltásához ’ elengedhetetlen, hogy javuljon a szervezettség, a munkafegyelem, nagyobb ösztönzést, megbecsülést kapjon a jobb teljesítmény. Végezetül a megye mintegy huszonkétezer párttagjának mozgalmi munkájáról, erkölcsi és politikai helyzetéről adott számot. Ezután többen — a társadalmi munkamegosztás sz'n- te valamennyi területét képviselve — nyilvánítottak véleményt. A pártaktíván Kádár János is szót kért. A párt főtitkára elöljáróban a Központi Bizottság és a maga nevében köszöntötte az aktíva résztvevőit, s az általuk képviselt, kollektívákat, Nógrád népét. Megköszönte az egész napos programot, amely jó alkalmat adott a megye eredményeinek és gondjainak megismerésére, s méltatta a végbement jó irányú változásokat. Kiemelte, hogy ennek az országrésznek a dolgozói mindig aktív részesei voltak a munkásmozgalomnak, segítői,- támogatói a szocialista eszme megvalósításának. Okosabban gazdálkodni Kádár János ezek után az ország időszerű belpolitikai kérdéseiről szólva rámutatott: Eredményeinek — egyebek között a nógrádi tapasztalatok is — bizonyítják, hogy nincs igazuk azoknak, akik kétségbe vonják terveink megvalósíthatóságát, fejlődésünket, távlatainkat. Rendelkezünk a szocialista fejlődés olyan reális programjaival, mint a XIII. kongresszus határozata és a VII. ötéves terv. Azért kell dolgoznunk, hogy ezekből jó munkával minél többet és minél jobb színvonalon tudjunk megvalósítani, s hasznosítsuk meglevő erőforrásainkat. Ennek érdekében meg kell tanulnunk még jobban gazdálkodni. Alapvető követelmény a hatékony term lőmunka, mert csakis ez teremtheti meg a bővülő fogyasztás feltételeit. Nekünk — hangoztatta — mindig elsősorban a termelés növelésére kell törekednünk, mert ettől függ, hogy mit lehet elosztani. De a jó gazdálkodáshoz az is hozzátartozik, hogy mindenki úgy törődjön a köz javával, úgy takarékoskodjon anyaggal és energiával, mint o sajátjával, s tartsa kötelességének, hogy teljes munkaidejét fegyelmezett munkával töltse. E feladatok végrehajtásáért jobban kell dolgozniuk a központi irányítószerveknek. De sok múlik a vállalatokon is, hiszen nagyobb önállóságuk szélesebb döntési lehetőségeket biztosít számukra. Változnia kell a gazdaság kérdéseivel kapcsolatos társadalmi magatartásnak, szemléletnek is. E tekintetben fontos teendőik vannak a párt- szervezeteknek éppúgy, mint a szakszervezeteknek, vagy a Kommunista Ifjúsági Szövetségnek. S minél hamarabb következik be a várt pozitív irányú változás, annál gyorsabban jutunk előre gazdasági tennivalóink végrehajtásában is. Az alkotó munkának még korántsem használtuk ki minden tartalékát. A párt, a kormány politikáját — ahogy ez nap mint nap tapasztalható — a magyar nép helyesli, terveink* kel általános az egyetértés. Ám az elképzelések, a tervek önmaguktól nem valósulnak meg. Tenni, dolgozni kell értük, s ki kell állni politikánk mellett. A pártszervezetek sokat tehetnek azért, hogy szélesedjen politikánk tömegbázisa, javuljon a közerköics, terjedjen a munka szerinti differenciált bérezés, vagyis aki többet és jobban dolgozik, az többet is kapjon. Sarkalatos elvünk a teljes és hatékony foglalkoztatottság. A munkaerőre ott van szükség, ahol az a gazdaságban a legjobban kamatozik. Vannak jól dolgozó nagy kollektíváink, ám azt még el kell érnünk, hogy éppen ezek a nagyobb egységek tudjanak jobban fizetni és így vonzzák magukhoz a jó munkásokat. Az emberek a megtermelt javak igazságos elosztását ki-' váltják — joggal. Erre a lehetőség megvan. Meg kell akadályozni az esetleges visz- szaóléseket, vissza kell szorítani a nyerészkedőket, azo- Icat. akik kibúvókat keresnek a törvény alól. Reális javaslatok Vannak egyéb jól hasznosítható erőforrásaink is, így együttműködésünk a Szovjetunióval, a szocialista országokkal, részvételünk a nemzetközi munkamegosztásban. Külpolitikai kérdésekről szólva Kádár János méltatta a Szovjetunió; Kommunista Pártja XXVII. kongresszusának jelentőségét. Rámutatott arra, hogy a Varsói Szerződés tagállamai következetesen lépnek fel a fegyverkezési hajsza megállítása, a leszerelés előmozdítása, a feszültség csökkentése érdekében, s erre vonatkozóan a reális javaslatok egész sorát terjesztették elő. Ebben a széles körű nemzetközi tevékenységben — zárta beszédét az MSZMP főtitkára — hazánk is aktívan részt vesz, a párt és a kormány mindent megtesz azért, hogy népünk békében élvezhesse szocialista alkotómunkájának eredményeit. A közvetlen hangulatú akti- vaértekezlet után Kádár János elköszönt a vendéglátóktól; a párt főtitkára az esti órákban visszautazott Budapestre. A. fogyasztási szövetkezetek X. kongresszusára való felkészülés jegyében tanácskozott tegnap a Fogyasztási Szövetkezetek Pest Megyei Szövetségének elnöksége, összefoglalták, kiegészítették azokat a tapasztalatokat, amelyek a három szövetkezeti ágazatban gyűltek össze a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa elnöksége által kiadott vitaanyagok megbeszélésekor. Megnyitójában Beke András. a Mészöv elnöke kiemelte a szabályozók, a gyorsan változó jogszabályok hatását a gazdálkodásra,' az ellátási felelősség és a jövedelmezőség közötti feszültségeket, a felvásárlás és a nagykereskedelmi tevékenység gondjait. Beszélt a fejlesztési lehetőségekről és az ezzel szembeni követelményről, a tagsági viszony erősítéséről s a testületi fórumok működéséről. Az ezt követő élénk vita végén dr. Szabó Lajos, a Szövosz főosztályvezető-helyettese fejtette ki: minden, a szövetkezeti életben élesen felvetődő kérdés iovábbgonIgen, az a bizonyos almafa. A közmondásbeli, amelytől nem esik messze az alma. Csakhogy a népi bölcsesség nem lenne az, ami, tapasztalatok aszúvá sűrítő je, ha figyelmen kívül hagyná az általánostól elütőt. Ezért azután van ilyen közmondás is: nem messze esik a makk a fájától, ha esik, igen messze esik. Ha partner lesz Szülő és gyermek, felnőttként nevelő és ifjúként nevelődő örök, bonyolult, sokat vitatott viszonyára, kapcsolatára utal képletességével mindkét közmondás, világossá téve, ugyan meg nem fogalmazva a közös felelősséget. Mert ha az almafa... akkor az alma is... S ha az alma, akkor nézzük csak az almafát...! A bölcsességeknek egy nagy bajuk van. Általában igazak. Az „almafa” viszont mindig konkrét. El nem hiszi magáról, hogy róla szólna a nóta. Vannak, akikről nagyon Is érthetően szól. A megyében a gyermekek 4,9 százaléka a hivatalos minősítés szerint is veszélyeztetett. S akkor még hol vannak azok, akik ugyan látszatra, a megjelölt mércék szerint nem tartoznak a veszélyeztetettek közé, ám a valóságban mégis azok, mert otthon, a családban olyan lelki, szellemi, godolkodásbeli környezet fogja őket korül, amely sokkal veszedelmesebb, mint a nyílt baj! Napjainkban, indokoltan, egyre több szó esik a család, a családi nevelés szerepéről, növekvő fontosságáról, a szülői felelősségről, még olyan, kiemelkedő jelentőségű dokumentumban is megfogalmazódik ez, mint a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusának határozata. Társadalmi szükségszerűség diktálja az ilyen irányba fordulást, mert minden tiszteletet követelő eredmény ellenéra is sokasodnak a gondok a felnövekvő nemzedék egy részének felfogása, világlátása, magatartása, társadalomhoz, munkához, szülőkhöz fűződő viszonya miatt. S tarthatjuk-e magánügynek, a család belső bajának mindezt? Akik hajlanak erre a vélekedésre — nincsenek kevesen, „ideológia” is van hozzá, az állam- polgári jogok, a személyiséghez fűződő jogok emlegetése! —, azoknak ajánlhatjuk a Parasztok világhírű szerzőjének, Reymontnak a szavait, aki szerint „a szülők mások számára nevelik a gyermekeiket, dolása szükséges ahhoz, hogy valóban termékeny és eredményes határozatok születhessenek a kongresszuson. A kibővített elnökségi ülés javaslatot tett a küldöttgyűlés mellett működő bizottságok és az ágazati választmányok titkárainak kinevezésére. Meghallgatta és elfogadta az iskolaszövetkezetek elmúlt tanévben végzett munkájáról és továbbfejlesztésük lehetőségeiről szóló beszámolót, amelyet Michalkó Péter, a Mészöv főelőadója terjesztett elő Ezután döntöttek a Tiszta, Rendezett Áfész, takarékszövetkezet és lakásszövetkezet, valamint a megyei „Legjobb Áruház” cím odaítéléséről. A tanácskozáson részt vett Karakas János, az MSZMP Pest Megyei Bizottságának munkatársa, Galántai László, a Pest Megyei Tanács kereskedelmi osztályának csoport- vezetője, Menyhárt Erzsébet, a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezete Pest Megyei Bizottságának titkára és Jakab Tibor, a KISZ Pest Megyei Bizottságának titkára. nem a maguk számára.” Ez az egyszerű és mégis mély gyökerű igazság érteti meg teljes valóságában a szülői felelősséget, hiszen a formálódó gyermek az ifjú diáktársak, pedagógusok, majdani munkatársak, közlekedők, vásárlók, orvosra várók, szóra- kozók, hétvégi telkükön bűz- gólkodók partnere lesz, ha partner lesz; ha úgy nevelték, hogy az legyen. Cseppnyi emberkéket már tengernyi gond vesz • körül. Piliscsabán és társközségében, Tinnyén a pedagógusok, a gyermek- és ifjúságvédelemmel foglalkozó népfront- és vöröskeresztes aktívák több mint százhúsz veszélyeztetett gyermeket tartanak számon. Sorsukról, helyzetükről érzékletesen tudósít például az a tény, hogy a túlkoros, azaz az általános iskolát a tankötelezettségi kor felső határáig, a 16. életévig be nem fejező fiatalok nagy része soraikból kerül ki, amint a kisegítő' iskola hallgatóinak kétharmadai!) szintén a veszélyeztetettek körébe tartozik, ök a legkevésbé tehetnek sorsukról, helyzetükről. A szülők viszont — tisztelet a kivételnek — gyakran magfoghatatianok —, ami persze nem kizárólag ebben az egyetlen közös tanácsú nagyközségben gond —, nincsen állandó munkahelyük, jövedelmük és annak forrása kétséges például az ingyenesség ellenére sem engedik rendszeresen jelen lenni az óvodában, az általános iskolai napköziben... Tehet valamit Egy településtől elindulva tágítsuk a látóhatárt. Szándékosan szélsőségeseket említve. A megyében a gyermekek okozta tűzesetek száma folyamatosan emelkedik, évtizede még negyven körül volt, ma már száztíz felett van, egy- egy esztendőben. A közúti közlekedési balesetek halottainak tizenhárom százaléka a megyében mag nem töltötte be a tizennyolcadik életévét, a sérültek esetében ez az arány hajszál híján az összes áldozat egynegyede! Sajnálatosan folyamatosan több a bűncselekményekért elítéltek között a fiatalkorúak száma a megyében a legutóbbi éveket nezve, száz megbüntetett személy közül most már nyolc- kilenc. Egyetlen év alatt a megye bíróságai lopásért 163, közlekedési bűncselekményekért 49, garázdaságért 35 fiatalkorút ítéltek el, s rablásért harminchetet... A felnőtt kort még el sem ért elítéltek húsz, huszonkét százalékánál kimutatható a bűncselekmény szoros összefüggése az alkoholfogyasztással, de például az ittas járművezetés a fiatalkorúak által elkövetett közlekedési bűncselekményeknek a negyven százalékát teszi ki! % Ezeknél az adatoknál is meghökkentőbb — és a valódi társadalmi gondra ez világít rá igazán — az a tapasztalat, hogy a törvény által elmarasztalt még nem felnőtteknek több mint a fele ún. veszélyeztetett csaiádi környezetből kerül ki, azaz arányuk — az ilyen családoknak a társadalomban szerencsére nem meghatározó súlya miatt — szembetűnően magas A gyermekkori veszélyeztetettség — ezt mutatja a gyakorlat — szinte logikusan vezet a fiatalkori törvényszegéshez, a mit szabad, mit nem szabad egyéni, sajátos értelmezéséhez. Szándékosan hoztuk szóba a végleteket, a tűzeseteket, a közlekedési baleseteket, a bűnözést, azaz a közmagatartásból kirívó, a törvénnyel összeütközésbe kerülő cselekedeteket, ahová természetesen a gyermekeknek, az ifjaknak csupán maroknyi — korosztályuk létszámához képest maroknyi, hatásában azonban !e nem becsülhető — csoportja jut el. (Az eddig sorolt adatok viszonyításának elősegítésére említjük meg, hogy a megye lakosságának harminc százaléka tizenkilenc évesnél fiatalabb.) A kirívó esetek szereplőiről, a nyilvánvalóan veszélyeztetettekről tudni, azaz esetükben, sorsukban közbeléphet, tehet valamit a társadalom a maga intézményrendszerével. Kevésbé tudunk azokról — és erről beszélni, írni sem nagyon illik —, akik a szülői vajszí- vűságnek köszönhetően kitartatják magukat, mert keresik — de nem akarják meglelni... — a munkát, az állást, ami „nekik való”. Még kevesebbet tudni azokról a gyerekekről, fiatalokról, akik úgy ülnek, be az iskolapadba, úgy kezdik pályájukat a munkahelyen, hogy a szülőktől hallott „jó tanácsok” különleges mikroprocesszorként vezérlik magatartásukat; ne legyél élhetetlen, ügyeskedj, ne törődj másokkal, csak nem fogod azt a piszkos munkát csinálni... Amint ezek a különleges szülői vezérlések átfutnak a magánmagatartások áramkörein is, a barát-, a társválasztás terepén éppúgy, mint a nyilvános helyeken való viselkedésben, a másokkal szembeni viszonyban, mindenütt és mindenben, amikor a személyiség megmutatkozik, megnyilatkozik. Nemcsak a tapasztalat, hanem a tudomány a maga különleges módszereivel is iga- zolója: a személyes példa mindennél nagyobb hatással van a nyiladozó értelmű, formálódó egyéniségű gyermekre, ifjúra. Számára a tanulás ilyen értelemben nem más, mint a példák követése, a hallottak, látottak szinte automatikus átmásolása a maga életébe. Családokat látogató pedagógusok, óvónők, gyermek- és ifjúságvédelmi (tanácsi) albizottságok aktivistáinak egyöntetű tapasztalata; a veszélyeztetett családok gyermekei előtt a szülők mindenféle korlátozás nélkül élik életüket, viselkedésük a legkisebb jelét sem mutatja annak, kiskorú van jelen .. .•! S ebbe a korlátnélküliségbe a családok egy részénél szó szerint mindent bele kell érteni, még a házasélet intim mozzanatait is ... amint az kiderül olykor a gyermekek kíváncsi-értet- Ien-megdöbbent elbeszéléseiből. Erre a magatartásra, az ilyen életvitelre lehet-e, akadhat-e mentség?! Indok, magyarázat, mentség sokféle van a szülő számára akkor — a munkahelyi lekötöttség, az életkörülmények nehezebbé válása, a túlmunka kényszere és így tovább — amikor, mert becsületes, tisztességes, igyekvő ember, riadtan néz szembe azzal, mit tett a gyerek, hová jutott, vagy kevésbé riadtan, de megütközve látja, hallja, hogyan viselkedik, mit mond, miként beszél a csemetéje. A magyarázatok, a mentségek egy része — és erről nagy hiba lenne elfeledkezni, holott nem tartozik a ritka esetek közé ez a feledé- kenység még a társadalom nevében eljáró intézmények, szervezetek, testületek részéről sem — nem nélkülözi az objektív igazságot, mégis a jövendő felnőtt (mai és holnap', meg távolabbi jövőbeli) társadalma mihez kezdhet az okok és okozatok körül táncoló szavakkal? Aki őt szereti Szavak. Talán segít almafa és alma, alma és almafa bonyolult kapcsolatrendszerének átvilágításában néhány bölcs szó, a keménykezű forradalmáré, akinek — Feliksz Ed- mundovics Dzerzsinszkijről írunk — kérlelhetetlen szigorúsága így lágyul el a témáról, témánkról gondolkodva: „a gyermek csak azt képes szeretni, aki őt szereti, és cszk -szeretettel lehet nevelni." Mészáros Ottó Kongresszusi felkészülés a Mészövben Összegezték a gondokat
