Pest Megyei Hírlap, 1986. július (30. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-24 / 173. szám
1986. JÜLIUS 24., CSÜTÖRTÖK Veszteség A honismereti körről szerettem volna írni Űjhartyán- ban. Annál is inkább szép téma, mert a múlt értékeinek, hagyományainak megmentése- megtartása mindenkor erősíti a helyhez kötődést. Sajnos azonban nem írhattam honismereti körről — mert nincs. Emlék pedig még számos akadna. Bár ki tudja, meddig. Ugyanis fogy, mégpedig folyamatosan. Hat évvel ezelőtt, amikor az új iskolarészt építették, megbontották a réginek padlását is. Senki nem gondolt arra, hogy az ott tárolt gyűjteményt áthelyezzék. (Tán már akkor sem lett volna hova.) Utólag hiába bánják. „Bánják" ugyanis a régi órák. rokkák, amik onnan eltűntek, s ki tudja: talán egy-egy régiségboltba vagy az Ecserire vándoroltak. Félreértés ne essék! A har- tyániak nagyon is lokálpatrióták. Most is akad néhány nagyon lelkes ember — élükön Kökényest Imre nyugdíjas iskolaigazgatóval, aki próbálkozik gyűjtéssel, s azzal, hogy egy honismereti körbe lelket leheljen. Róka fogta csuka — csuka fogta róka lám ez az ügy. De valahogy mégiscsak kéne kiutat — akarom mondani — helyiséget találni (ha máshol nem, hát egy magánházban). Különben elvész, ami megvan még: lelkesedés, tárgyi emlék. Ez jutott eszembe, amikor kiléptem a régi patika ajtaján. Űj épületbe költözik ugyanis, s ötvenesztendősnél is több, hangulatos, faragott bútorzatát kilóra eladják Kár. V. A. Nyelvművelés A így érdekes? Kifejezetten? Német hatásra elterjedt módhatározó. Zsargonszerű, elszürkítő divatszó lett. „Kifejezetten” azzá lett. Pedig ami kifejezetten csinos, ellenszenves, beteg, törekvő stb., az határozottan, kétségkívül, valóban, igazán, jellegzetesen, szembetűnően, nyilvánvalóan az. És ami di- vatsizóval érdekes, az lebilincselő, megkapó, magával ragadó, figyelmet keltő, fontos, különös, furcsa, hasznos, jelentékeny. Tehát, ami kifejezetten érdekes, az esetleg csak valóban fontos. Ilyen divatos, sablonos, elszürkítő közhelyek, klisék teszik stílusunkat színtelenné. Gyakran használt divatszó az átütő. Helyette sokkal jobb szavakat találhatunk. Például az átütő erejű helyett kirobbanó sikerűt mondjunk; az átütő siker ragyogó, fényes, nagy siker, az átütő győzelem pedig hatalmas, elsöprő, döntő győzelem. Gyermekszínjátszók a megye minden tájáról Létezése önmagában is eredmény A Szentendrei-sziget vízi telepére Pásztor László gondnok kalauzolt el a július 17-én kezdődött . tíznapos gyermek- színjátszó tábor területére. Magam sem tévesztettem volna el a járást, mert már a Dunáról láttam egymásba fogódzott gyerekek szaladgálását és hallottam felszabadult nevetésüket, kiáltozásukat. A harmadik nyár Kerényi Gábor, a Fővárosi Operett Színház rendezője a háttérből irányította a „lánc- fogó" és a „vakvezetés” játékokat. Nem akartam a mozgalmas délelőtti foglalkozás lendületét megtörni, körbesétáltam a faházakból kialakított tábort, amelynek végén, a kerítésen túli réten, újabb gyermekcsoportot vettem észre. Egy fa alatt üldögéltek, letelepedtem én is közéjük. Dankó Ferenc, a gödöllői Petőfi Művelődési Központ technikusa, amatőr színész és rendező elevenítette fel az iskolai évzáró élményeit a gyerekekkel, akik szituáció-játékokban mutatták be egymásnak tanáraik, osztálytársaik jellegzetes, kifigurázható tulajdonságait. Kaposi Lászlóval, aki Kerényi Gáborral együtt a tábor életrehívója és vezetője, az ebédszünetben találkoztam. Az eredeti szakmája szerint mező- gazdasági gépészmérnököt — aki jelenleg a gödöllői Petőfi Művelődési Központ népművelője, amatőr színész és rendező — a tábor hagyományairól, szervezéséről és programjáról kérdeztem: — Ez a harmadik nyár, hogy gyermekszínjátszó tábort szervezünk. Az előző két évben, Veresegyházon, csak a környékbeli gyerekek számára voltunk nyitottak. Az idén először Pest megye egész térülőiéről, pontosan 20 különKi hogy viselkedik egy váróteremben? ; rényi Gábor által vezetett amatőr színjátszó csoport kialakulásáig nyúlnak vissza. Maguk írják és játsszák — A gyerekekkel, életkor szerint elosztott, négy csoportban foglalkozunk délelőtt és délután is három órát. Esténként pedig bemutatják egymásnak az aznap tanultakat. Ez alatt olyan egyszerű darabot, játékot kell érteni, amit a gyerekek maguk írtak, maguk játszanak, mi csak a szakmai „segédmunkásaik’’ vagyunk. Minden csoport önállóan dolgozik, késő este négyesben megbeszéljük a tapasztaltakat. Nem az a célunk, hogy a tábor végére minden gyerek X verset és Y darabot megtanuljon. Egyfajta életszemléletet szeretnénk megmutatni, megéreztetni, ami egy kicsit nehezebb feladat és nem mérhető köny- nyen az eredmény. Kerényi Gábort délutáni pihenője közben zavartam meg és vontam el munkájától, ami napi két óra zenehallgatás és fejtörés, felkészülés a következő évad rendezői feladataira. Kíváncsi voltam, hogy az Operett Színház, a Szegedi Opera, a GT 80-as amatőr színjátszó csoport rendezője hogyan tudott még erre a táborra is időt szakítani, miért fontos, mit jelent számára az itteni munka. V-FIGYELŐ Ai „ember” szét többféle okból írhatjuk az átlagosnál nagyobb betűvel. Például azért, mert valaki röplabdá- zik — noha ennek ellene szól, hogy az illetőnek fél lába van, vagy nem képes a kát lábát ugyanúgy használni, mint az egészségesek. A nálunk megrendezett I. ülőröplabda-világbajnokság résztvevői megkeresték maguknak azt a tevékenységi formát, amelyik a legjobb ellenszere a megváltoztathatatlanon való siránkozásnak, s ami — igaz, a fizikailag hibátlanoknál sokkal több fáradsággal, akarattal — közelebb viszi őket az emberi élet teljességéhez. Ugyanez a tiszteletet érdemlő keménység jellemzi azt a vak fiatalembert, aki — ismét csak a fizikailag hibátlanoknál több munkával, időráfordítással — szinkrontolmács lesz, s ebben a munkakörben „százszázalékos” teljesítményt nyújthat majd. S ki tagadná hogy a fél lábát elveszített rockénekesnek is levett kalappal kell köszönnünk. amiért százezreknek, talán millióknak ad tökéletes művészi élményt. De tiszteletet érdemel sok hibátlan testű kortársunk is. Sokszoros teniszbajnokunk ezúttal is példát mutatott szakmai tudásból, akaratból, küzdeni tudásból, emberi tartásból. Ugyanúgy, mint a péceli crossvályán nem akármilyen megpróbáltatásokat vállaló autó- és motorversenyzők (autóügyben különben is a megyénkre figyel a világ, alig két hét múlva a képernyőn most is látott Hungaroringre szegeződik majd az autósport iránt érdeklődők szeme). Másfajta emberségről szólt a Nők a puft mögött című csehszlovák sorozat. Lehet, hogy sokan fanyalognak a meseszövés naivságain, a történet időnkénti tagadhatatlan lassúságán, a befejezés szaloncukor-rózsaszín mozzanatain — ám az tagadhatatlan, hogy rólunk szólt a mese, a magunk gondjaival, örömeivel találkozhattunk a képernyőn, jó színészek (és jó szinkronszínészek) elevenítették meg a figurákat... Márpedig ezek az esztétikum legfontosabb követelményei, ismérvei közül valók. Az emberformáló hatása is más az efféle műveknek, mint a televíziónkban amúgy is szörnyen burjánzó erőszakkavalkád oknak — FeInstrukciókat ad a tábor vezetője, Kaposi László Barcza Zsolt felvételei hér Klára a hetet ajánlva jó okkal fakadt ki a brutalitás ellen (egyébként ő volt a hétvége egyik legrokonszenvesebb tévészereplője, kár, hogy nem láthatjuk, hallhatjuk őt többször is ezen a fórumon!). S hogy a sorozat végén minden jóra fordult?! Igaz. De hát a népmesében is győz az igazság, s a rosszak a krimikben is elnyerik megérdemelt büntetésüket! Hétköznapi emberség áradt a Stúdió ’85 néhány jó riportjából is. Ez nemcsak szerény-, ségben mutatkozott meg (a sofőr fafaragó és a trükkope- ra tőr filmrendező esetében), hanem — mint a szentendrei és zsámbéki Parasztbiblia-be- mutató példája mutatta — abban is, hogy alkalmasint az „objektív nehézségek”, a pénzszűke ellenére is csinálhatunk olyat, ami méltán kelt figyelmet, dicséretes módon szerez örömöt az alkotók körénél sokszorta nagyobb közösségnek. Vasárnap és hétfőn a televízió jó, szép emberi példákkal szolgálta a közönsége javát. Vajha többször lenne így • • • Daniss Győző Kapcsolatteremtés — Csak az a kérdés, mire teszi az ember a hangsúlyt. Számomra nincs profi és amatör munka. Színház, kapcsolatteremtési lehetőség mindkettő; érintkezés felnőttekkel, vagy gyerekekkel. Ezt keresem és tartom fontosnak minden tevékenységemben. Elsőszámú munkatársammal és tanácsadómmal, feleségemmel együtt többéves barátság fűz Kaposi Ladákhoz, ezért vagyunk éppen itt. Feleségem tanítónő és jómagam is pedagógusnak indultam; a gyerekekkel való foglalkozás öröme számomra is megmaradt. Itt gyerekekkel ismerkedünk, ők is ismerkednek magukkal, egymással, a világgal. Játékos gyakorlatainkban a beszéd és a mozgás nem válik szét, divatos szóval élve: komplex módon foglalkozunk velük. A cél: az önismeret fejlesztése és a világ pontosabb, mélyebb megismerése. Üjj írisz Heti eilmtegyzet Zsaroló zsaruk A Bolondos újoncok, A stadion őrültjei, az Ahová lépek, ott fű nem terem, az Éretlenek, a Gyanútlan gyakornok és a Titokban Hongkongban után újabb Claude Zidi-film került a hazai vásznakra. Előre kell bocsátani, a Zsaroló zsaruk jól megcsinált, szimpla kis történet. Olyan, mint amilyenek futószalagon készülnek a vígjátékok műtermeiben. Jó zene — Francis Lai ezúttal is hű maradt önmagához —, kellemes bolondozás, egy kis izgalom. E kellékeket összegyúrva egy rutinos rendező könnyű nyáresti szórakozást tálalhat fel. Claude Zidi pedig ilyen. A konfliktus meglehetősen egyszerű, René, a gazemberek űzésébe belefáradt rendőr a maga törvényei szerint éli kedélyes életét. Nem fényűzően, de jól. Piti kis bűnözők, csalók, zsebtolvajok apró adományai jelentik a fizetséget elnéző magatartásáért. Renét saját kényelmén kívül csupán egy dolog érdekli: a lóverseny. Mondhatni, mindent ennek rendel alá. Ebbe az idilli képbe azonban sehogyan se illeszkedik Francois, a vidékről a fővárosba került fiatal rendőr. Nyílt tekintet, tántoríthatatlan kötelességtudat, méltányolandó ügybuzgalom, öltöny és nyakkendő. René nehezen boldogul új társával, megszökött kis örömeinek háborító- jával. Számtalan fürfangot eszel ki, vet be, míg rátalál az egyetlen célravezető megoldásra: a szenvedély, a szerelem sodorhatja csak la Francois-t a tisztesség útjáról. A szép Natacha teljesíti küldetését, hamar eredményre jut. E fejlemény előre sejthető, mint az is, hogy a tanítvány túlnő majd mesterén. Eleinte úgy mennek a dolgok, ahogy René elképzelte. Együtt járják az utcát, szedik a sápot, költik a pénzt. Az idillt nem az zavarja meg, hogy a belső rendőrség szemmel tartja őket. Hanem az: Francois nagy bulira készül. Apró kis szélhámosságokon edződött tanítóját zsarolással kényszeríti, hogy vele tartson. A veszélyes. a krimi izgalomfelkeltő kellékeit felvonultató akció eredménye maradjon ezúttal titokban... Hogy a szimpla történet ellenére mégis érdemes beülni a moziba, az nemcsak Claude Zidinek köszönhető. Legalább annyira a főszerepet játszó Philippe Noiret-nak. Kedvesen bumfordi alakja, szelíd humora kellemes, búfelejtő percekkel ajándékoznak meg. Egy bolond százat csinál A mozi szerelmesei mindig szívesen látják viszont az egykori nagy sikereket. Még akkor is, ha ennek megvan az a kockázata, hogy az első fél órában kiderülhet: az emlékek, az egykor szerzett benyomások jobbak, szebbek, mint maga a film. Egyebek között ezért is érdekes megnézni a Latabár Kálmán fémjelezte Egy bolond százat csinál című, 1942-ben készült bohózatot. A sajtóvetítés első félórájában kínosan feszengtünk a székeken. Ugye, ezen a filmen kötelező jól érezni magunkat, mert ez egy évtizedek óta sikeres, sokszor vetített, emlegetett alkotás. Méghozzá az, amelyben Latabár Kálmán felkapaszkodott a magyar filmvígjáték csúcsaira. Szóval, tudtuk ezt, s kényszeredetten nevettünk az olcsó poénokon, a karikírozott helyzeteken. Aztán azon vettük észre magunkat, hogy már felszabadultan kacagunk. Ahogy a mese sodródott, a film felfelé ívelt, úgy éreztük egyre jobban magunkat. S a 90 perc után elégedetten keltünk fel helyünkről, konstatálván: ezt a filmet ma is érdemes megnézni. A jól ismert sztori azon az ezerszer felhasznált ötleten alapul, hogy két ember a megszólalásig hasonlít egymásra. Ebből azután olyan félreértések adódhatnak, halmozódhatnak fel, amelyek nevetésre ingerük a nézőt. Ez esetben Szalma Dömötör főpincér fizimiskája egyezik meg Rodrigo Suarez gróféval, a messze földön ismert oroszlánvadászéval. Csupán egy álszakáll szükségeltetik hozzá. hogy Dömötör főúrból foúrrá váljék. Latabár mindkét szerepében lubickol. Az ellentétes jellemek megformálása lehetőséget ad arra, hogy felvonultassa széles kelléktárát, megmutassa tehetségét. Egyszer komor, rigolyás, másszor szánalmas, esetlen. Dalolva, táncolva, bolondozva old fel és teremt új ' helyzeteket. Ez az ő filmje. A rendező, az operatőr, a többi szereplő mind azért van, hogy őt szolgálja. Gyakran az az ember érzése, mintha a forgatókönyvet is Latabár írta volna. Hiszen a kidolgozatlan párbeszédeket egy-egy jól sikerült geggel helyettesíti. Az a film csúcspontja, amikor a vidéki főúri kastélyban szembe kerül egymással a váratlanul hazatérő igazi és a. barátait víkendre invitáló álgróf. Röpködnek a poénok, nem múlik el perc nevetés nélkül. Már nem is bohózatot, inkább burleszket látunk. Talán a kastély folyosóján lezajló találkozás a legmulatságosabb, a híres tükörjelenet. Az álgróf úgy áll szemben az igazival, úgy mozog, mint a tükörképe. A sok véletlen, félreértés, lehetetlen [helyzet nyomán az egész társaság a szomszédos bolondokházában köt ki. Majd a műfaj természete szerint minden jóra fordul. bekövetkezik az elmaradhatatlan hepiend. Bár végig Latabárra figyelünk, mégsem szabad elfeledkezni az árnyékában meghúzódó kiváló színészekről. A Zsiga bácsit alakító Rajnay Gáborról, a Rudi karmestert formáló Benkö Gyuláról és az inasról. Mály Gerőről. Hal- may Tibor pedig egészen kiemelkedőt nyújt az elmeorvos epizódszerepében. Kövess László Mály Gerő és Latabár Kálmán az Egy bolond százat csinál című filmben böző településről toboroztuk az itt lévő hatvan 10—14 éves iskolást, akik állandó színjátszó csoportok tagjai. Nekem is van két 12 fős csoportom Mogyoródon és Gödöllőn. év közben velük foglalkozom — most nincs itt közülük senki. Ezt a nyarat öt táborban töltöm, mögöttem egy dráma-tanári tábor szervezése és vezetése, előttem két számítástechnikai és egy kezdő gyermek- és felnőttszínjátszó tábor. Mindegyik létrehozása állhatatos szervezéssel, tartós hittel és koldulással megy. A mostani szentendrei tábor anyagi hátterét a Hazafias Népfront, a Pest Megyei Tanács, a megyei úttörőszövetség és a Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár együttes támogatásával tudtuk biztosítani. A tábor szakmai irányítóinak előteremtése talán csak azért volt könnyebb, mert mind a négyünket, Kerényi Gábort, feleségét, Kerényi Ágnest, Dankó Ferencet és jómagámat baráti szálak kötnek ösz- sze, amelyek a GT 80-as, KeCsoportos helyzetgyakorlat: csapolok a koncerten
