Pest Megyei Hírlap, 1986. július (30. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-03 / 155. szám

1986. JÜLJUS 3., CSÜTÖRTÖK mr • MfAiYEE 3 Mindenki a piacról él Aprópénzre váltott A műszaki fejlesztés gondjairól Elfogult bírák vagyunk Az egyik meg a másik forint g Furcsa átalakulás. Ugyanaz az ötszázas szám sze- | repel a bankón akkor is, amikor kivesszük a fizetési § borítékból és a pénztárcánkba tesszük, s akkor is, ^ amikor átnyújtjuk az üzletben. E legtöbbször rövidke ^ idő alatt mégis, mintha megváltoznék a szóban forgó ^ papír súlya. Ügy érzékeljük, könnyebb lett. Konyhai ^ bölcsesség: a háziasszony legizgalmasabb olvasmánya a piaci árcédula, az üzleti ártábla. Konyhai bölcsesség: a jövedelem mindig kevés, a kiadás mindig sok. — Jó légkörű volt a székes- fehérvári elméleti konferen­cia, tetszett nekem az őszinte­ség, amellyel a műszaki fej­lesztés gondjait taglalták az előadók. Nem mondom, hogy mindezeket először hallottam, már csak azért sem, mert gya­kori az eszmecsere abban a szakmai körben, amely pél­dául ott is összegyűlt. D. Pakucs János, a Magyar Szénhidrogénipari Kutató-Fej­lesztő Intézet ügyvezető igaz­gatója mondta mindezeket a közelmúltban a Székesfehér­váron megrendezett Műszaki fejlesztés — társadalmi hala­dás című országos elméleti ta­nácskozásról, ahol maga is fel­szólalt, méghozzá meglehető­sen indulatosan. Van lehetőség — Igen, mert úgy vélem, ha a jókora lépéshátrányunkból le akarunk dolgozni, most már erőteljesebben rá kell kapcsol­nunk Ne járjunk úgy, mint az a sakkozó, aki elméletileg pontról pontra kidolgozta a szisztémáját, csak éppen az ellenfél nem várta meg a ki­bontakozást — második lépés­ben mattot adott. Persze amekkora szükség van a mű szaki kutató-fejlesztő munka hasznosítható eredményeire, olyan nehéz az ágazat hely­zete. A felhasználható pénz a kelleténél kevesebb és ez a helyzet nem változik a közel­jövőben. Kutatásfejlesztésre több akkor juthat, ha növek­szik a nemzeti jövedelem, amely viszont akkor gyara­podhat, ha mind szélesebb a jó! eladható termékek köre Ezek megszületéséhez pedig elengedhetetlen a színvonala­sabb műszaki fejlesztő tevé­kenység. Mielőtt belegabalyod­nánk ebbe a körbe, gyorsan kijelentem: a jelenlegi adott­ságok is nyújtanak lehetőséget az előbbrelégéshez. Ráadásul vannak dolgok, amelyek ki­zárólag pénzzel meg sem old­hatók. A társadalmi környe­zetnek is változnia kellene például. Banális a példa, de elmondom, mert roppantul ir­ritál, Ugyan miért dicsőség egyeseknek az, ha kimondják hogy tőlük aztán idegen min­den, ami műszaki ... ? Mert divat ezt fennen hangoztatni, jóllehet a huszadik század vé­gén igencsak féloldalas mű­veltség az, amely az irodai­mat, zenét, képzőművészetet tartja csupán értéknek. Álta­lában véve sokkal magasabb színvonalú műszaki kultúrára lenne szükség, akkor talán nem volna az újításoknak, ta- lá'mányoknak, új technoló­giáknak olyan rögös az útja Nem mindegy! • Abban tehát megállapod­hatunk, hogy nem minden múlik az anyagiakon. De azért nem mellékes. Ezt látszik bi­zonyítani, hogy a kutatóinté­zetek — köztük az önöké is — nyereségérdekeitek. — Sajnos így van. Márpe­dig ha a nyereség áll a hom­loktérben, akkor óhatatlan, hogy távlati kutatások helyett a legjobban fizető munkák felé forduljanak az intézmé­nyek. Amelyek persze lehet­nek fontosak a maguk nemé­ben. Csakhogy a közvetlen haszonért eladjuk azt a köz­vetett hasznot, ami a fejlődést szolgálná Ezért aggaszt, aho­gyan annak Fehérváron is hangot adtam, a kutatási te­vékenység bankszerű támoga­tása is, A pénzintézettől ka­pott hitelt ugyanis meghatá­rozott Időn belül vissza kell fizetni Mibő!? A nyereség­ből. ameiv kutatások esetében nem rövid megtérülésű. Vagy­is a tudást megint csak apró­pénzre váltja,.. aki meg akar élni O Arról is beszélt, hogy preferálni kellene, ha a vál­lalatok műszaki fejlesztés út­ján jutnak többletnyereséghez. — Igen, mert egyáltalán nem mindegy, hogy egy cég mondjuk a monopolhelyzeté­vel visszaélve jut többlethez vagy azért, mert belevág vala­mi újba, ami akár megtöbb­szörözheti a hasznot. Az ef­fajta vállalkozókészséget kell ösztönözni, ha nem akarunk egy helyben topogni, sőt visz- szalépni. Jöhet mindjárt az ellenvetés: fölöttébb nehéz aszerint szétbontani a nyere­séget, hogy milyen részekből tevődött össze. Szerintem ez csupán technikai kérdés és bő­ven megérné a fáradságot. De van itt más, ami ugyan­csak ellentmondást szül eseten­ként és a feloldásához nincs szükség többlet forintokra. — A találmányi díj, ame­lyet mint tudjuk, általában az oltalom teljes idejéig—ez le­het 20 év is — kap a feltaláló. Ez nemegyszer konzerválja a technikát, hisz ha jön egy újabb megoldás, oda az addig kapott összeg. Nyugaton ezt úgy védik ki, hogy egyszeri nagyobb díjazásban részesítik az alkotót vagy egyszerűen magasabbra emelik a vállalati hierarchián. Ez utóbbi erköl­csi elismerés, de furcsamód ennek ott van presztízse, mint ahogy a műszaki értelmiség egészének is. Ami azután tük­röződik a produktumokban ... Kettős prés • Az SZKFl-ben körülbelül 900 ember dolgozik. Milyen a kutatók és a vezetők közérze­te ma? — Amilyen a kettős prés alatt lehet. Nemcsak mi. veze­tők tudjuk, hogy ha nem al­kalmazkodunk a piaci viszo­nyokhoz, vagyis nem keressük a nyereségtermelő munkákat, akkor felszámoljuk életfeltéte­leinket. De azt is látja a mér­nök velünk együtt, hogy ez kompromisszum, ami nem egyezik a népgazdaság hosszú távú érdekeivel, s a miénkkel sem abban az értelemben, hogy számunkra izgalmas — öt-hat évre szóló — kutatási témákat kell pihentetni finanszírozó hiányában. Például a kőolaj­kitermelés szi.n ten tartásához FÉLIDEJÉHEZ érkezett a felvételi vizsgák sorozata a szentendrei Kossuth Lajos Katonai Főiskolán. A vizsga- bizottságok hívó szavára vár­va, katonai folyóiratok olvas­gatásával múlatják az időt a folyosón a fiatalemberek, akik a magyar néphadsereg hivatá­sos tisztjei akarnak lenni. Közöttük van a ceglédi Ko­vács Viktor, a gödöllői Lovász Péter, a százhalombattai Sze- licsán Antal, az érdi Csonka Tibor és Cirán Attila, a bu­dakeszi Rabata Ferenc Róbert és az aszódi Szalóki András is, hogy a gimnáziumok, szak- középiskolák befejezése után bebizonyítsák alkalmasságu­kat erre a kemény, férfias ki­állást, politikai elkötelezettsé­get és áldozatkészséget igény­lő élethivatásra. Miként Fenyvesi Péter al­ezredes. a főiskola politikai osztályának vezetője említette, idén másfélszeres a túljelent­kezés, van tehát válogatási lehetőségük Jó néhányan már az orvosi vizsgálaton megtud­ták hogy a társadalmi mun­kamegosztás más területein kel! maid elhelyezkedniük Ha ugyanis valakinek kél és fél d! .ntriálisnál erősebb szem­üvegre van szüksége. 'züleli és gerincbántalmaktól szen­ved. lúdtalpas stb.. akkor hiá­ba jött ide, csalódottan távoz­kutatás szükséges másodlagos, har- madlagos kitermelő eljárások kidolgozását. Ebben a téma­körben pillanatnyilag nem va­gyunk különösebb hátrányban a világszínvonalhoz képest, ám ez a pozíció gyorsan elveszít­hető. Egyébként az intézetünk eredményesen működik és a Dunai Kőolajipari Vállalattal például kifejezetten olajozott a kapcsolatunk. A százhalom­battai részlegből egy 60—80 ta­gú fejlesztőcsapat egyenest a DKV igényeire dolgozik; a ter­melővállalat konkrét kutatási feladatot rendel tőlük. Azt is el kell mondanom, hogy az SZKFI-nek több mint 190 sza­badalma van, más kérdés, hogy ebből eddig kevesebb mint a felét tudtuk külföldön értékesíteni, azt is csak egyedi kapcsolatok útján, tme egy újabb tényező, ami ha változ­na, hasznot hozna a konyhára. — Végezetül: a műszaki ha­ladáshoz kétségkívül rendel­kezésre áll itthon a szürke- állomány. Bízvást állíthatom: sokkal nagyobb üzletet lehet­ne csinálni a magyar szellemi termékekből külföldön és bel­földön is. Az is igaz ugyan­akkor, hogy a műszaki fej­lesztéshez a termálok részéről sokkalta intenzívebb készte­tésre, húzóerőre volna szük­ség. Ma inkább az a helyzet, hogy a gyártók szinte eltolják maguktól a rájuk tukmált eredményeket. Ezt diktálja a napi érdekük. Ha a tendenciát nem sikerül megfordítani, a fejlett országok és a köztünk meglévő technológiai rés nem hogy szűkülne, de szakadékká szélesül. Csak együtt — Ebbe belenyugodni nem lehet, s ami engem illet, a különféle egyesületekben azon tevékenykedem sok kollégám­mal egyetemben, hogy lendü­letet kapjon a műszaki hala­dás. Jólesően tapasztaljuk, az elméleti szakemberek vélemé­nye és ajánlásai egyre inkább beleépülnek a gazdaságirányí­tás programjaiba és a politika is számol velük. A kátyúba jutott szekeret csak így, csak együtt húzhatjuk ki. Szigethi Teréz hat. Ez a tapasztalat egyéb­ként indokolná a jelentkezők alaposabb orvosi vizsgálatát még otthon. Futás Ferenc alezredes az eddig szerzett benyomásait úgy összegezi, hogy az idén jelentkezők a katonai pályá­val kapcsolatban alaposabb és vaiósághűbb ismeretekkel ren­delkeznek. jobban érezni sza­vaikból az elhivatottságot, s ő kiváltképpen annak örül, hogy a sorállományból is je­lentkeztek néhányan a főis­kolára. A KÉPESSÉGEK egyik nagy próbatétele itt a pszichológiai vizsga. Tesztlapok kitöltésé­vel. különböző élethelyzetek­ben adódó feladatok megoldá­sával kell bizonyítaniuk a fia­taloknak a problémaérzékeny­ségüket, logikus gondolkodá­súkat. kreativitásukat. Dr Pi- rithy Dezső pszichológus sze­rint körülbelül egy óra hosz- szat beszélgetnek egy-egy fia­talemberrel, s ennvi idó alatt nagviából megbízható képet nyerhetnek a jelölt szellemi felkészültségéről, akarati tu­la idonságairól. Nyolc év óta vesz részt a felvételiztetésben Klányi Menyhért alezred.*s, i.lanál- lása a jelöltek iránti rokon- szenv. s az. hogy 5 is druk­kol a sikeres vizsgákért. Mert. hát ezek a fiúk nem úgy vi­Meghaladta a nyolcmilliárd forintot az év első negyedé­ben a megye kiskereskedelmé­nek forgalma. Ez — ún. fo­gyasztói folyóáron számolva — 7,1 százalékkal több, mint volt a tavalyi esztendő hason­ló időszakának adata. Persze, vágjuk rá töprengés nélkül, az áremelkedések tükröződnek ebben a gyors ritmusú forga­lombővülésben. Azok is. A kiskereskedelmi árak 4,8 szá­zalékkal voltak magasabbak most az év első három hónap­jában, mint tavaly január és március között. A forgalom mennyiségének tényleges gya­rapodása 2,6 százalékot ért el. Ami nem kevés akkor, amikor — valamennyien állítjuk — mindig és mindenre kevés a pénzünk... Nagy gyakorlatú szakembe­reknek is elfogy a tudományuk akkor, amikor nem általában, hanem külön-küiön, szemé­lyenként, családonként pró­bálják bizonyítani értekezlete­ken, gyűléseken, baráti beszél­getéseken, a jövedelmek min­den ellenkező hiedelemmel szemben, emelkednek, a ki­áramló pénz egyre nagyobb összeget tesz ki. Az idén ja­nuár és április között, tehát négy hónap alatt a lakosság pénzbevétele 203 milliárd fo­rintot tett ki, ez 9,4 százalék­kal több, mint az 1985-ös kez­dő négy hónapé. Tiltakozók Van, aki az ilyen és hason­ló adatokat illedelmesen meg­hallgatja, csupán magiban el­lenkezik, mások viszont felhá­borodottan tiltakoznak. Még hogy az ő jövedelemé emelke­dett, neki több a pénze?! Hon- nét veszik ezt?! Tessék csak számolni! Bedöglött a nagy kánikulában az öreg hűtőgép, újat kellett venni, miközben törlesztik a bútor részleteit, a lakás, a ház rezsije is több, mint volt esztendőkkel koráb­ban, s akkor ő naiv, megsza­vazta még a településfejlesz­tési hozzájárulást is, éppen a napokban érkezett meg a be­fizetési csekk .. Valahová persze csak-csak elgurulnak a forintmilliárdok! A lakosság pénzbevétele 1975-ben 245 selkednek, hogy ha felveszik őket, jó, ha nem, hát úgy is jó. Többen kiváló tanulmányi eredménnyel fejezték be a kö­zépiskolát, s csak ide pályáz­tak, máshová nem. Nyilván­való, hogy most minden igye­kezetükkel meg akarnak fe­lelni a szellemi és a fizikai követelményeknek egyaránt. Bár a most jelentkezők — hála a pedagógusoknak, MHSZ-kiuboknak, hadkiegé­szítő parancsnokságoknak — nem tájékozatlanok az itteni körülményeket illetően, azért most a parancsnokok kellemes meglepetést okoznak nekik azzal, hogy a szaktantermek­ben bemutatják számukra a legmodernebb technikát, a művelődési központban a kul­turált szórakozás és művelő­dés sokféle lehetőségét, hadd lássák — miként Klányi ez­redes fogalmazott —, hogy nem akárhová érkeztek. A JELENTKEZŐK 86 szá­zaléka KISZ-tag. 0,8 százaléka már párttag — tájékoztat Si­mon Ferenc százados — tehát a közösségi élet iránt is ér­deklődő. a politikai kérdések­ben meglehetősen járatos fia­talok akarnak a néphadsereg tisztié' lenni. Az eddigi ta­pasztalatok szerint túlnyomó többségüknek ez a vágya tel iesülhet. Cseri Sándor milliárd forintot ért el, tíz év. múlva, tavaly az összeg 575,7 milliárdot tett ki. Hová került ennek a pénzhegynek egy-egy darabja? Hozzánk nem. Biztosan a szomszédhoz. Mindig A Szomszéd az, aki sokat keres, jói él, telik neki erre is, arra, is csak tudnánk, miből? Van egy régi Igazság, fgy hangzik: az árakat és a jöve­delmeket együttesen kell vizs­gálni. Ha a jövedelmek az áraknál gyorsabban nőnek, akkor kétségtelenül jobban élünk Ha fordított a viszony akkor rosszabbul. Elképzelhe­tő-e viszont olyan helyzet, amikor mindenki — minden egyén, minden család, vala­mennyi háztartás — jobban vagy rosszabbul él? A hatodik ötéves tervben, azaz 1981 és 1985 között a lakosság összes jövedelme — nominálértékben — negyvennyolc százalékkal emelkedett. A fogyasztói árak növekedése ugyanakkor az előzetes számításokat megha­ladva — harminckilenc száza­lékot ért el. Az egy lakosra vetített reáljövedelm tehát 1985-ben hét-nyolc százalék közötti mértékben haladta meg az 1980. évit. Igen, nyomára jutottunk az egyik meg a másik forint lát­szatra érthetetlen súlyváltozá­sainak. A kézhez adott egyre több pénz azért nem annyi­val több, mint a papíron sze­replő összege, mert tetemes részt leharapott belőle a drá­gulás.- ahogy szakszerűen illik írni, az árszínvonal emelke­dése. Érzékeny pont ez, de még nem a legérzékenyebb. Ez utóbbira a reálbér, reál­kereset körében lelhetünk. Ezek ugyanis öt százalékkal alacsonyabbak voltak 1985- ben, mint 1980-ban! Mivel az ún. társadalmi jövedelmek változatlanul gyorsan gyara­podnak — tavaly például nyugdíjakra 92 milliárd forin­tot fizettek ki, ez az összeg 64 százalékkal áll felette az 1980. évinek —, a megszorításoknak döntő terepe lett a kereset- szabályozás. Ez azonban ve­szedelmes eszköz. Átmenetileg ugyan kínál enyhülést a kö­zös pénztárca terheiben, hosz- szú távon viszont kérdőjelet tehet az egész ösztönzési, ér­dekeltségi rendszerhez, holott ez a rendszer egyébként is gyenge, következetlenül műkő. dó. Zsebből zsebbe Sokszor hallott, használt, ki­mondott, leírt kifejezéseink valódi értelmén ritkán gon­dolkozunk el kellő alaposság­gal. Társadalmi méretű to­vábbképzés kerekedhetne ki például az életszínvonal-poli­tika, szociálpolitika, bérpoli­tika, árpolitika négyesének, összefüggéseiknek, szétválá­saiknak alaposabb megismeré­séből, de persze ilyen tovább­képzés nincsen, nem lehetsé­ges. Az emberek mindig a maguk, családjuk adott -hely­zetét vetítik rá az általános viszonyokra, azaz ha nekik nem nőtt a jövedelmük, akkor — mindennapos példával éive — a jobb árukínálatot nem úgy fogják fel, mint lehetősé­get a célszerűbb választásra, hanem negatívumként, mond­ván, tele vannak az üzletek ezzel is. azzal is, de nekik er­re nem telik .. .1 Apró mozza­natot említünk a mire telik, mire nem telik illusztrálásá­ra: a megyében az időszakos hiány ellenére is az idén ja­nuár és március között negy­venkét százalékkal több színes televíziót adtak el, mint tavaly 37. első évnegyedben. Szívesen és széles körben hangoztatott (ál)érv: mi a jő abban, hogy az állam az egyik zsebébő! kiveszi a pénzt és beleteszi a másikba, azaz -me. li a béreket, de emeli az ára­kat is?! Amiben kimondatla nul az rejlik — sőt, olykor ki is mondják ezt —, valójában nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal. Tényleg egymás­tól ennyire függetlenül mozog­nának ezek a képzeletbeli ke­zek? Az egyik meg a másik forintot egy-egy tenyerünkben szorongatva, pórias egyszerű­séggel választott példával élünk. Lehetne egységesen — mert csak egy darab papír kellene hozzá, egy aláírás és egy pecsét — ötven forintban megszabni egy kilogramm mar­ha- és sertéshús árát, ehhez igazítva természetesen a felvá­sárlási árakat is. Amire a ter­melők, ugyanazok, akik fo­gyasztóként. sokallják azt az összeget, amelyet a húsboit- ban fizetniük kell, azonnal azzal válaszolnának, hogy fel­hagynak az állattartással, hi­szen ingük, nadrágjuk rámen­ne erre az üzletre. Lenne egy ötvenforintos ár és nem len­ne áru! Azt, hogy az árak nö­vekedése — amiben igazán nem szűkölködtünk a hús- és húskészítmények forgalmazá­sában — és a bérek emelke­dése mennyiben közömbösíti egymást, a száraz ténnyel il­lusztráljuk: a többszöri éj je­lentős áremelés ellenére is az egy főre jutó húsfogyasztás 1980 és 1985 között hetven­négyről nyolcvan kilogramm­ra gyarapodott! A fogyasztói ár hosszabb időn át nem függetlenedhet a termelői ártól, ez utóbbi pedig nem hagyhatja figyelmen kí­vül a termelési hátteret, meri hiába olcsó valami papíron ha hiányzik az üzletekből. Az árrendszer nem ellentéte, ha­nem része az életszínvonal- politikának, azaz bele kell tö­rődnünk — furcsán hangzik, de így igaz: érdekünkben ál! — a valamikori stabil árak eltűnésébe, a változó árcédu­lák gyakorlatának meggyöke- r’éledésébe. Döntő többségünknek alig­ha okoz főfájást, hogy a leg­utóbbi években tetemesen megdrágultak az aranyéksze­rek. Az már kellemetlenebb, hogy — például — a gyer­mekruházati cikkek, az építő­anyagok, a bútorok árszínvo­nala is eléggé gyors tempó­ban nőtt. A lényeg mégis ott van, hogy az ún. napi haszná­lati cikkek árszínvonala — amibe az élelmiszerektől a tüzelőanyagokig sok minden beletartozik — kevésbé emel­kedett, mint az ún. használa­ti áruké. Az árrendszernek az értékarányosság kifejezése irá nyába kell fejlődnie, azaz ha úgy érezzük, hogy drágán vá súrolunk, akkor rögtön azt is éreznünk, tudnunk kell, drá­gán termelünk! Félreérthetet­len határvonalat kell húznunk ok és okozat közé, holott ma mind az intézményi, mind a? egyéni figyelem döntő része az okozatokra pocsékolódik el, > töredék jut csupán az okokra Nyomatékosan rávilágítottál erre a képtelen helyzetre a tavalyi és az idei, év elej’ gazdasági adatok, amelyek sokak számára meglepően ha tottak, holott — éppen az okoknál tapasztalható rend­kívül lassú változás miatt — nem voltak váratlanok. A ter­melésben, az értékteremtés­ben mulasztottakat, folytono­san halasztottakat nem má­sutt, csakis a felhasználásban, a fogyasztásban fizethetjük meg, s ez a bánatpénz írat új és még újabb árcédulákat...! Ami hiányzik Fogyasztói gondjainkat mert tagadhatatlanul vannak — ne csupán a piacokon, az üzletekben érezzük, hanem — és legalább ugyanakkora súly- iyai — a munkahelyünkön is Az egyik meg a másik forint létezése, eltérő értéke nem másra, hanem éppen enne’ az egységes magatartási ik a hiányára mutat rá. Egyre ér­zékelhetőbb feszültségek, el­lentmondások létrehozásává fejezi ki a kétféle forint: s termelésben tanúsított maga tartásunk messze alatta ma­rad a kívánatosnak, a fo­gyasztási magatartás viszont jóval felette áll a reális fede­zetnek. Mészáros Ottó Képességek nagy próbatétele Vizsgáznak a tisztjelöltek

Next

/
Thumbnails
Contents