Pest Megyei Hírlap, 1986. július (30. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-23 / 172. szám

+FSY a-UKC YE! 4 1986. JÜLITJS 23., SZERDA Nem mindenütt használható Szivattyú vagy víztorony? Társa vette át a szerepét Becsület, bizalom, tisztelet A tanácsnak dolgozó kőműves Az én brigádom csak szódát iszik A Pest Megyei Víz- és Csa- íornamű Vállalat kezelésében 31 víztorony működik szerte a megyében. Kisebbek, na­gyobbak, kecsesek és bumfor­diak, vasbeton- vagy acél- szerkezetűek. összesen 25 ezer 359 köbméteres kapacitásuk­kal jelentős helyet töltenek be a települések vízellátásában. Ám olykor az is előfordul, hogy fölöslegessé válnak. Víztoronyra nem mindenütt van szükség. Sík területeken például megteszi az egyszerű felszíni tározómedence is. En­nél drágább, körülbelül a négyszeresébe kerül a vízto­rony alkalmazása. A karban­tartása sem olcsó mulatság. A külső munkákhoz, a festéshez, a szegecselás megerősítéséhez speciálisan képzett szakembe­rekre, szikla- és hegymászók­ra van szükség. Ha a terepvi­szonyok indokolják, akkor még sincs más megoldás, a to­rony mellett kell dönteni, hi­szen nemcsak tárolja a vizet, hanem nyomáskiegyenlítő sze­repe is van. Korábban inkább vasbeton­ból készítették, azután elter­jedtek a kisebb, általában gazdaságok vagy tanyasi te­rületek ellátását szolgáló vas- szerkezetű tornyok. Az utób-. bi időben már ezekből is tud­nak. nagyméretűeket gyárta­ni. — A klasszikus recept az, hogy valahol megépül egy víz­mű, valamely településrész el­látására, majd idővel, az igé­nyek növekedésével nagyobb területekre terjesztik ki a szolgáltatást — mondja Ban­dies Gábor, a PVCSV főmér­nöke. — Ekkor a torony már nem tudja biztonsággal betöl­teni a feladatát, nagyobb ka­pacitásút kell a helyére állí­tani. — Így vált feleslegessé pél­dául Nagykőrösön a tormás­kerti víztorony — folytatja a főmérnök. — A piactéren fel­épített 700 köbméteres társa vette át a szerepét. Nemrégi­ben Halásztelken is üzemen kívül került egy torony, mert a község közvetlenül vezeté­ken kapja a vizet a főváros­Napjainkban gyakran fog­lalkoztatnak bennünket a há­ború és béke, a leszerelés, a haderőcsökkentés, az űrfegy­verkezés, az űrhadviselés és hasonló fogalmak. Néha az az érzésem támad, hogy az embe­rek egy kicsit elfásultak és szinte megtanultak együtt élni a halálos veszély gondolatával. Sokaktól hallottam olyan véleményt is, hogy minek jár­jak polgári védelmi felkészí­tésre vagy előadásra, ma már úgysem lehet, vagy legalább­is nem tudunk hatékonyan védekezni a modern fegyverek hatásai ellen. Véleményem szerint ez hely­telen és nem követendő gon­dolkodásmód. Hiszen avatott katonai szakértők kiemelték és leírták, hogy egy esetleges korszerű háborúban a front és a hátország közötti hatá­rok elmosódnak és a hát­országnak is hadászati je­lentősége van. Látni kell te­hát a veszély nagyságát, de a védelem lehetőségét is. Szerintem fokozott szükség van a tudatos és alapos fel­készülésre, félretéve a pesszi­mista ..minden mindegy" gon­dolkodásmódot. Célunk kell legyen az, hogy minden állam­polgár ismerje: rendkívüli helyzetben hol a helye és mi a teendője. A konkrét feladat­tal megbízott és felkészített emberek — a kötelességtudat­ból eredően — könnyebben le­győzik a félelmet. Szakemberek számvetéseket végeztek arról, hogy jól szer­ből. Ilyen esetekben lebont­juk, felújítjuk, majd átszállít­juk olyan helyekre, ahol még hasznukat vehetik. Így jutott víztoronyhoz például Tápió- szőlős és Mikebuda. Mindkét településen hosszú távra meg­oldódtak a gondok. így körül­belül 60 százalékába kerül an­nak, mintha új tornyot kelle­ne építeni. — Szigetszentmiklóson új­szerű megoldást alkalmazunk — mondja Bendas Gábor. — Amíg a város a fővárosi víz­mű helyi telepéről kapta a vi­zet, addig szükség volt a to­ronyra. Most, hogy az időköz­ben elkészült tököli elosztóte­lepről vezetéken jut el a víz Szigetszentmiklósra és Sziget­halomra, nincs feltétlenül szükség a toronyra. Átveszi a szerepét az osztrák Vogel- rendszerű, fordu latszabályo­zós szivattyúi, amely a fo­gyasztás arányában automati­kusan táplálja a hálózatba a vizet. Ez a mikroprocesszoros készülék elméletileg fölösle­gessé teszi á víztornyot, amely csupán biztonsági okokból marad üzemben, mert a veze­tékes vízszolgáltatást az egész városra kiterjesztik. Ha nem a szivattyú mellett döntünk, akkor , a jelenlegi 356 köbmé­teres torony helyett legalább egy 2 ezer köbméterest kellett volna beállítani. Ez nagyon sokba került volna. A szivaty- tyú viszont nemcsak korszerű, hanem viszonylag olcsó is. A PVCSV-nél alkalmazott új módszer ellenére még so­káig megmaradnak a víztor­nyok. S mielőtt a mostanában szerveződő víztársulatok tag­jainak figyelme a szivattyú felé fordulna, el kell monda­ni: használata csak a nagyobb térségű vízműveknél gazdasá­gos. Mint például Gyálon, ahol hamarosan munkába áll. A falu ellátásához 2 ezer köb­méter kapacitású víztornyot kellett volna építeni. A szi­vattyú alkalmazásával azon­ban elegendő volt egy 1200 köbméterest tető alá hozni. A megtakarítás millió forin­tokban mérhető. vezett és jól kiépített polgári védelem esetén hogyan alakul a háborús veszteségek aránya. A számítások alapján kimu­tatták, hogy a kellően fel­készített és időben riasztott lakosságnak a vesztesége ke­vesebb, mint hatoda a fel- készítetlen és' nem riasztott lakosság veszteségének. Döntő momentum tehát a riasztás, illetve az emberek riasztás utáni magatartása. A számok jól érzékeltetik, hogy megfelelő polgári védel­mi felkészülés esetén a lakos­ság életben és sértetlenül ma­radásának esélye mennyivel megnövekedhet. Ezek az ará­nyok egyben a polgári véde­lem jelentőségét is aláhúzzák. Nemcsak a rakéta- és atom­fegyverek alkalmazása jelen­tene nagy veszélyt a lakosság számára, hanem egy hagyo­mányos bombázás is. Példa­képpen megemlíthető, hogy az indokínai háborúban az ame­rikai légierő összesen 7 millió to-nna robbanóanyagot dobott le. E szám nagyságát jól szemlélteti az, hogy a máso­dik világháború idején az ösz- szes hadszíntérre 2 millió ton­na bomba hullt. Az előbb említetteken kí­vül az amerikai légierő az indokínai háborúban csaknem 400 ezer tonna napalmbombát használt fel a koreai háború­ban alkalmazott 32 ezer tonná­val szemben. Ugyanakkor az is bizonyított, hogy ezt az in­dokolatlan mennyiségű pusz- titóeszközt elsősorban a véd­Rakodóbázis A megnövekedett vasúti szállítási feladatok gyorsabb és gazdaságosabb lebonyolí­tása érdekében a közelmúlt­ban korszerű rakodóbázist építettek a Monori Állami Gazdaságban. A csaknem 20 millió forin­tos beruházás létesítményei az iparvágány, a terménysilók áthelyezése, a gabona fogadó garat, az utak és a térburko­lat, a magasrakodás raktár, a 20 kilowattos vezeték, a vas­úti biztosító berendezések, a folyékony (szuszpenziós) mű­trágya fogadótartályai. Az új rakodóbázis által kor­szerűbbé vált a vasúti ki- és berakodás a gazdaságban, s a fckbért is minimálisra csök­kenthetik. Kölcsön és segély A sülysápi Tápióvölgye Tsz- ben ebben az évben 6 millió 406 ezer forint a szociális és kulturális alap. Segélyezésre például 900 ezer forintot tartalékol a ter­melőszövetkezet, elsősorban az alacsony nyugdíjjal rendelke­zők és járadékosok részesül­nek belőle. Hagyomány már, hogy a tanév megkezdése előtt beis­kolázási segélyt adnak a rá­szorulóknak. A napokban fél­millió forintot osztanak szét ilyen címen. Elsősorban a fiatal házasok igénylik a közös gazdaságtól a lakásépítési kölcsönt. Ta­valyelőtt óta húszán részesül­tek lakásépítési kölcsönben — átlagosan 50 ezer forintot utaltak ki, részükre. Az elmúlt hetekben csak­nem 8—9 ezer-ifjú szaikmun- ikással gyarapodott az ország kereskedelmi és vendéglátó- hálózatának szakembergárdá­ja, ennyien végeztek a leg­utóbbi tanévben a kereskedel­mi szakmunkásképző iskolák­ban. A végzősök létszáma az elmúlt évék során, nem na­gyon változott, az első évfo­lyamokra máir hosszabb idő óta évente átlagosan 10 ezer általános iskolát végzett fia­talt vesznek fel, s a három­éves képzési idő alatt mint­telen lakosság megsemmisíté­se céljából használták fel. Ennek tudható be, hogy Vietnamban a veszteség hozzá­vetőlegesen 3 millió halottra és 4 millió sebesültre tehető. E számok sokkal nagyobbak is lehettek volna — arányai­ban a háború kezdetén na­gyobbak is voltuk —, ha idő­közben nem folyt volna terv­szerű, szervezett felkészítés, kiképzés a lakosság körében. Az eddigiekből kitűnik, hogy a különböző nagy hatású ha­gyományos és tömegpusztító fegyverek elleni védekezés csak akkor lehet eredményes, ha a lakosság isméri a rend­kívüli helyzetben a feladatait, a magatartási szabályokat és a veszélyes körülmények között sem esik pánikba, hanem fe­gyelmezetten, tervszerűen ké­szül fel a védekezésre. Éppen ezért nálunk a pol­gári védelemben, mint a szo­cialista honvédelem rendszeré­nek fontos részében, békében is szervezett felkészítés, ki­képzés folyik. Akiben az itt leírtak fel­keltették az érdeklődést a té­ma iránt, bővebb és részlete­sebb tájékoztatást is kaphat, ha figyelemmel kíséri a tömeg­kommunikációs eszközök, köz­tük a Pest Megyei Hírlap ide­vonatkozó cikkeit, illetve mindezekkel megismerkedhet a szervezett felkészítésen, a könyvtárakban meglévő is­meretterjesztő és szakirodal­makból, valamint a Polgári Védelem című folyóiratból. Baláti József százados Egy rossz szót nem mond kisiparostársaira, hiába fag­gatom arról, mit szólnak hozzá, hogy csaknem har­minc esztendeje minden ta­nácsi építési feladatot elvál­lal. — Tudja, ha a tanácsnak dolgozom, azután az utolsó fillérig adózni kell, abból el­tagadni semmit sem lehet — magyarázza Molnár Kálmán, miközben megigazítja fején a sildes sapkát. — Ezért nem szeretnek a kőművesek ilyen munkát vállalni. Én nem tar­tozom közéjük. És különben is, ha választatni kell a nagy jövedelem és a nyugodt álom között, én az utóbbira szava­zok. Költségkímélés Amikor arról kérdezem, mégis miért olyan természe­tes, hogy a nem túl jól fi­zető megbízásokat — óvoda- tatarozást, szolgálatilakás­építést — kivétel nélkül el­vállalja, sokáig gondolkodik. — Ma már nagyon fur­csán hangzik, amit mondok, de nem tegnap kezdtem a szakmát. Maholnap hatvan­éves leszek. Nagyon szegény családból származom és kő­művesnek is azért mentem, mert jó volt a napszám. A magam erejéből tanultam és amikor kisiparos lettem, el­határoztam, hogy mindig se­zsolődlk le. A VI. ötéves terv időszakában összesen 42 ezer szakképzett kereskedő került ki az iskolákból. Látszólag te­hát bőven elég az utánpótlás, hiszen a képzés üteme szerint tíz év alatt akár az ország egész kiskereskedelmi' eladó- gárdája kicserélődhetne. Még­is miből adódik az üzletekben sokfelé tapasztalható, immár krónikussá vált munkaerő­hiány? A Belkereskedelmi Minisz­tériumban kapott tájékoztatás szerint a frissen végzett ke­reskedelmi és vendéglátó-ipari szakmunkások döntő többsége szakmájában helyezkedik el, első munkahelye általában az a vállalat, ahol tanulóként is dolgozott. Az élelmiszer-ke­reskedelmi szakma iránt azon­ban — elsősorban a főváros­ban — már az iskolákban is lé­nyegesen kisebb az érdeklő­dés, mint a ruházati vagy iparcikk-kereskedelmi szak­mában. Bár az utóbbi évek­ben már ezeken a területeken is a kívánatosnál kevesebb fiatal helyezkedik el a fővá­rosi üzlethálózatokban. A ké­sőbbiekben fokozódnak a gon­dok, egy-két év múlva sok fiatal végképp otthagyja a kereskedői szakmát. Ez főiként abból adódik, hogy elnőiese­dett a szakma — a tanulók 75 százaléka lány —, s ké­sőbb, amikor családot alapí­tanak, nem tudják vállalni a kedvezőtlen időbeosztást, de elriasztják őket a nehéz mun­kakörülmények is. Némileg javult a létszámhelyzet azok­ban a szakmákban, ahol ro­hamosan gyarapodik a szerző­déses üzletek száma. Ebben az üzemelési formában ugyanis az a cél, hogy a forgalmat minél kisebb létszámmal bo­nyolítsák le, s ezért kevesebb fiatal szakmunkásra tartanak igényt. A statisztikai kimutatások szerint az utóbbi években a kereskedői létszámnak mint­egy 25 százaléka évről évre kicserélődik; nagyon sok eset­ben a fiatal szakmunkások mennek el, s helyükre szak­képzetlen eladókat kénytele­nek felvenni a vállalatok. Az átlagosnál nagyobb a fluk­tuáció az élelmiszer-kereske­delemben — különösen a fő­városban és a nagyobb váro­sokban —, holott itt már a képzés után is a szükségesnél kevesebben helyezkednek el. gíiem azokat, akik hasonló ci­pőben járnak. Tudja, hány házat építettem én fel úgy, hogy a megrendelőnek min­den pénze az OTP-kölcsön volt? És arra is büszke va­gyok, hogy az én szavamra adnak az OTP-nél. Harminckét esztendeje kis­iparos, ezalatt csaknem há­romszáz családi házat épített fel. Keze munkája meghatá­rozza Alsónémedi mai arcu­latát, nemcsak az egyszerűbb és hivalkodóbb házak, de sok tanácsi intézmény is. Akarva- akaratian szóba kerülnek az egekig szökő kőmüyesmunka- díjak. — Már jövőre is szinte minden napom be van táb­lázva, és a legnagyobb elis­merés számomra az, amikor a megrendelő azt mondja: jó, akkor várok az építkezéssel, amíg ráér. Én szeretek nyu­godtan aludni, de nehogy azt gondolja, sírok vagy panasz­kodom, pláne, hogy én rosz- szabbul élek, mint a többi né- medi iparos. Valaha én is megittam a magamét. De rá kellett jönnöm, hogyha él­vezni akarom a munkám gyümölcsét, abba kell hagyni. Néhány hónap elég volt ah­hoz, hogy a zsebemen is érezzem, milyen okos elhatá­rozásra jutottam... Az én brigádom csak szódát iszik, és ezt a tényt bekalkulálják az építtetők is mint költség­kímélő tételt. Adókedvezmény Beszélik, ha Molnár Kál­mán beül Alsónémedin a presszóba, perceken belül több kávét is kéretnek az asztalára. Tisztelik, s ő ezt mindennél többre tartja. alapunk június 2-i számá­nak negyedik oldalán Sokat segített a marhalevél címmel jelent meg, írásunk, amelynek fő témája az állatorvosi ás je­lenlegi helyzete volt. Cik­künkre nemrég egy észrevétel érkezett, mégpedig a gödöllői székhelyű Pest Megyei Állat­egészségügyi és Élelmiszer El­lenőrző Állomás igazgató fő­állatorvosától, dr. Tóth Péter­től. Idézünk a levélből: ... „A cikk... a szöveg majdnem felében az 1976-ban megszüntetett marhalevéllel foglalkozik, amelynek befo­lyása és hatása az állatorvos­lás helyzetére r.em volt, míg szerepe és jelentősége az ál­lategészségügyi igazgatásban volt. A cikkben dr. Regős Le­vente körzeti állatorvos által fölvetett állattenyésztés ellen­őrzése nem az állategészség­ügyi szolgálat feladatát képe­zi. A MÉM a marhalevél meg­szüntetésével együtt egy 1888- ban készített, s azóta vissza­maradt jogszabályt kívánt életszerűvé tenni az állampol­gárok megkímélése érdekében, valamint azért, hogy a taná­csi dolgozókra nehezedő indo­kolatlanul nagy adminisztrá­ciós munkát csökkentse. Tavaly a tanács vb a sok éven át végzett lelkiismeretes munkájáért ötvenezer forint adóalapcsökkentést szavazott meg Molnár Kálmánnak. A férfi meghatódott és köszön­te. A keserű meglepetés ak­kor érte, amikor , a KI ŐSZ adóközössége ugyanakkor jól föisrófolta az adóját. — A vége az lett, hogy tízezer forinttal még többet is kellett fizetnem. Az idén százhúszezer forintos adó­alapcsökkentést kapok. De ha az idén is ráfizetek!... Két év múlva nyugdíjba megy. Tízezer forintot kap majd — mondja. De nem tu­dom őt elképzelni. hintaszék­ben üldögélve. — Nem is úgy lesz az! — nevet. — Segítek a fiamnak és a vömnek. Ők veszik át tőlem az ipart. Nagyon ren­des gyerekek. A fiam nálam volt tanuló. Miniszteri kitün­tetést kaptam négy éve, mert a megyében én neveltem a kisiparosok közül legtöbb ipari tanulót. A lányom férje szobafestő, a napokban teszi le a mestervizsgát, őket fo­gom segíteni azért, hogy ne a saját házukon tanuljanak meg bizonyos dolgokat, ne úgy. mint én annak idején. Télen, amikor több az ide­je, anyagkimutatásokat, költ­ségvetéseket készít a ta­nácsnak. Az idén egy kétmil­liós beruházásnál segített. A költségvetés készítője általá­ban két százalékért végzi e munkát. Molnár Kálmán így éppen 40 ezer forintót taka­rított meg az alsónémedi ta­nácsnak. Boldog ember Sok többgyermekes családot .rábeszélt- már az építkezésre. Szomorúan emlékszik vissza egy házaspárra. A férfit az építkezés idején fiatalon vit­te el az infarktus. A ház mégis elkészült, mert Molnár Kálmán a szavát adta rá. Most éppen egy háromgyere­kes családnak épít. — Magam abban a házban lakom, amit harminc éve én csináltam, de a gyerekeknek gyönyörű otthonolzat építet­tem. Nekem az a legnagyobb öröm, hogy a család együtt van. Hogy amikor hazame­gyek, csüngnek rajtam az unokák. Nem tudom, a mai világban divat-e ilyet mon­dani, de én elégedett, sőt bol­dog ember vagyok. Móza Katalin Ugyanis a marhalevél meg­szüntetésével egy időben beve­zetésre került az úgynevezett állatkísérő lap. majd az állat­forgalmazás ellenőrzését szol­gáló nyomtatvány, a „Szár­mazási és állományminősítő igazolás” — nagyüzemi jószá­gok továbbítására, vagy vá­góhídra történő szállítás cél­jára —, valamint az „Állator­vosi igazolás", kistermelői te­nyészállatok, illetve vágóálla­tokra vonatkozóan. A jelenlegi igazolás tehát helyettesíti a marhalevelet, s az összes olyan formanyom­tatványt, melyekre külön kel­lett fölvezetni a jószág egész­ségi állapotát, a kapott meg­előző védőoltásokat, a gyógy­kezelést, valamint a tulajdon­jogot. Az pedig minden jószágtu- lajdonosnak állampolgári kö­telessége, hogy az állatok adásvétele esetén szerezzék be az illetékes állatorvostól az igazolást! Az igazolás beszer­zése a jogszabályban előirt kötelezettség betartásán túl a jószágtulajdonosnak is érdeke, hiszen azzal tulajdonjogát bi­zonyítja, másrészt a szavatos­sági időn belül az esetleges jogos kifogások elbírálásához alapul, bizonyítékul szol­gál" ... K. L. Lehetőség a hatékony védekezésre Pánik helyett tudatos cselekvés A kereskedelemben Munkaerő-utánpótlás egy 10—15 százalékuk mor­Hozzászólás cikkünkhöz Kötelesség és érdek is

Next

/
Thumbnails
Contents