Pest Megyei Hírlap, 1986. július (30. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-02 / 154. szám
VÁCI Varia A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 154. SZÁM 1986. JÚLIUS 2., SZERDA Pompás örökség a nemzetiségé Elismerik, elfogadják, tisztelik r s: -Lí 4 * JC 2.íypfi Wkőtxr/ 3H//& fp&ttdá/bu*íxmjL wm<. Ha a nemzetiségiekről hallunk, önkéntelenül egy tánccsoport képe villan elénk; szép viseletben táncolva, énekelve adnak ízelítőt kultúrájukról. A köztudatban — valljuk be ez a megformált kép a nemzetiségiekről. Pedig ők nemcsak táncolnak, énekelnek, ünnepelnek, hanem az anyanemzet társadalmi értékeinek megőrzésében komoly szerepet vállalnak, mint mindenki más e hazában élők közül. Nemcsak ha gyomúnyaikkal, szokásaikkal, de munkájukkal is aktív és építő részesei a nemzeti életnek. A Vác környéki szlovák nemzetiségiek életéről, helyzetéről, fejlődéséről, s hogy miként élnek munkában és munkán kívül, erről beszélgetünk a szlovák szövetség titkárával, dr. Alt Gyulával. — 1983-ban volt a szlovák szövetség VII. kongresszusa — mondja a titkár —, ahol értékeltük az előző évek tevékenységét a nemzetiségi tudatformálás és nevelés tükrében. Itt választottuk meg azokat az országos választmányi ta gokat, akik kezdeményezői, gazdái a helyi nemzetiségi kultúra és politika ápolásának, továbbfejlesztésének. A váci térségből megválasztott aktív tagok a következők: Movik Lászlóné, az acsai tanács elnöke, orszégüvűlési képviselő, a szlovák szövetség al- elnöke, Csizmadia Vilmos Kós- pallag, Márianosztra, Ipoly- damásd választmányi tagja. Díváid Béláné Vácrátót és környéke, Lami István pedig Püspökhatvan és környéke választmányi tagja. Hagyományok — Véleménye szerint hogyan s mennyire vannak képviselve a szlovák nemzetiségiek a társadalmi közéletben, irányításban, munkában? Egyszóval, milyen az „egybe- szövődés”? — A nemzetiségi kérdés pártpolitikánk szerves része. Örömmel tapasztalom, hogy az utóbbi években nett a szlovák, de a más nemzetiségiek száma és szerepe is az állami szervezetekben. Egyre többen kerülnek munkájuk eredményeként vezetői tisztségbe. A párt- és tanácsválasztások alkalmával is egyre több nemzetiségi kapott felelősségteljes megbízatást. S ez azt jelenti, hogy munkájukat, tevékenységüket elismerik, elfogadják és tisztelik az emberek. De azt is jelenti, hogy aktívan belefolynak, nem szigetelődnek el a társadalmi közéleti tevékenységtől. Az ön szavaival élve, „egybeszövődnek” társadalmunk gondjaival, eredményeivel, az ország egész létével. Hisz másképp nem is lehetne. — A nemzetiségi lét alapja a kulturális hagyományok megőrzése, megmentése mellett a nemzetiséoi nyelvismeret. Az otthonkultúra segiti-e, s ha igen, hogyan a nemzetiségi tudatformálást? — A nemzetiségi élet elevenségét, életképességét csakis a hagyományokat újraélő, mondhatnám, reinkarnáló személyek, csoportok, generációk valósíthatták meg. Értékes és előremutató hagyományokat hoznak felszínre a szíjvak öntevékeny kultúrcsoportok élénk, változatos műsorai. A szlovák pávakörök mellett mű ködnek néptánccsoportok, zenekarok. Vannak olyan törekvéseink a helyi nemzetiségi csoportokkal, hogy a szlovák népviselet és életforma tárgyi emlékeit kiállítás formájában tárjuk a nagyközönség elé. Gondunk az elhelyezés. Nyelvoktatás A közösségeket járva, Iá tóm, hogy mennyire figyelme sen és tapasztalatokban gazdagon őrzik múltiuk emlékeit, hagyományait. A márianoszt- rai pávakör például országos minősítésen is részt vett. Feldolgozták a helyi népzenei hagyományokat Ebben nagy szerepe volt a Remitczky családnak. De ugyanígy megemlíthetem a sződi tánccsoportot. ök Szlovákiában is felléptek már szép sikerrel. A püspökhatvani úttörőcsapaton belül pedig a gyermektánc- csoportot kell kiemelni, akik a helyi szokásokat, dalokat, táncokat dolgozták fel, s tűzik műsorukra. Nemzetiségi kincseink ösz- szegyűjtése, keretbe foglalása, bemutatása és élése ösztönzi a fiatal generációt. Mert nemcsak megőrizni kell, hanem elevenné is tenni, állandóan fejleszteni a táji nemzetiségi folklórt: a népi hímzések, dalok, táncok, játékok, mókák, szokások, szertartások és a nyelv pompás örökségét. Minden fórumon igyekszünk felkelteni az igényt az anyanyelvi oktatás iránt. Ahol órarendben kap helyet a szlovák nyelv oktatása, ott van is tekintélye. Ilyen község Püspökhatvan. Valamennyi szlovák település óvodájában oktatni kellene a szlovák nyelvet. Akkor nem lenne gond a gyerekek beiskolázásánál. Tervünk, hogy Vácott a Sztáron Sándor Gimnáziumban beindítjuk a fakultatív szlovák nyelv- oktatást. Ez segítené a térségből bejáró gyerekek szlovák nyelvű felsőfokú iskolákba való jelentkezését, továbbtanulását. Az anyanyelvi oktatás terén javultak a tárgyi, személyi feltételek. A községi tanácsok figyelemmel kísérik, segítséget nyújtanak a szlovák nyelvű pedagógusok elhelyezkedésében, letelepedéséljen. Az otthonkultúra okos irányítás mellett valóban erősíthetné a nemzetiségi tudatformálást. De tapasztalatom — három generációval dolgozom —, hogy az idősebbek az aktívak. így a családon belül, elsősorban a nagyszülők azok akik anyanyelvi szinten beszélik a szlovákot, s ők azok is, akiki inkább nevelik családi miliőben a fiatalokat, az unokákat az anyanyelv szere- tetére, megőrzésére, ápolására. Szinte őrködnek afölött, hogy a nemzeti lét ne csak a nemzeti folklórban, hanem a nyelvben is tovább éljen. Elsősorban a fiataloknál kell erősíteni a kétnyelvűséget, akiknél az érintkezés nyelve — a települések nyitottsága miatt — a magyar; s erősíteni, hogy bátran vállalják szokásaikat. — A térségben milyen a szlovák sajtó olvasottsága, vannak-e tömegkommunikációs gondjaik? — Bizony vannak. A szlovák irodalom nehezen jut el a településekre. Persze a könyvtárak látogatottsága és olvasottsága sem megfelelő. Szeretnénk. ha többen kölcsönöznék a könyvtárakból a szlovák irodalmat. A NAS-kalen- dárium, a szlovák szövetség évkönyve viszont rendkívül népszerű, közkedvelt olvasmány Vác térségében. Egyre többen forgatják a szövetség hetilapját is, a „Ludove No- vini”-t. — Milyenek a határ menti kapcsolataik? — Az elmúlt kongresszus óta bővültek. Több tsz-szel, iskolával tartunk *fent élő, testvéri kapcsolatot. Ez alkalmat ad a tanasztalatok átadására, e®vmás életének, munkájának megismerésére, a barátság elmélyítésére. Ügy érzem, a hazánkban élő szlovák nemzetiségiek — legalábbis a térségben élők — az utóbbi években jobban éltek az alkotmány biztosította jogokkal. Helyes, hogy a tanácsok a nemzetiségi törekvéseket a politika részének tekintik. A tanácsi összevonások sajnos kedvezőtlenül hatottak a nemzetiségi életre. Az MSZMP Vác Városi Bizottsága rendszeresen figyelemmel kíséri, napirendre tűzi a nemzetiségi politika helyi végrehajtását. Mégsem lehetünk elégedettek. Hogy miért? A közművelődésben nagyobb igényességet, szakmai hozzáértést kell elérnünk, törekednünk kell a nyelvoktatás színvonalának emelésére, folyamatosságára. Szlovák iskola — Végül engedjen meg egy személyes jellegű kérdést. Hallgatva önt, lelkesedését figyelve úgy érzem, szinte politikai küldetésnek tartja ezt a feladatot. Mi készteti erre? — Én magam is szlovák iskolába jártam. 1956-tól foglalkozom a szlovák nemzetiségi kérdéssel. 1970-től a szlovák szövetség titkára vagyok. Nem tudok mást mondani: ez az én életem, ez az én mindennapom. Szórád Ágnes Párszáz éves utazás az időben Mátyás udvarában jártak Középkori lakoma mai közönséggel S Rendhagyó képzőművé- $ szeti tábort szervezett a ^ Madách Imre Művelődési ^ Központ kollektívája. Két ^ héten keresztül sajátos § életmódot folytathattak § azok az általános iskolá- sok, akik elejétől végig ^ részt vehettek ebben a kü- \ lönös utazásban. Az időben ^ tettek meg visszafelé né- \ hány száz évet a nagyon $ lelkes „táborozok”. A kö- | zépkorba indultak, s nap ^ mint nap meg is érkeztek i oda. A kíváncsiság és a szabad idő hasznos eltöltésének vágya egyaránt vezette a jelentkezőket, azonosulni egy korral, amiről eddig meglehetősen keveset, ezután remélhe- tőűeg jóval többet tudnak majd. Bele kellett kóstolniuk hát annak a kornak a szellemébe, szokásaiba, bár alig hiszem, hogy annak idején minden reggelt uszodában kezdtek volna. Az is valószínűtlen, ■hogy kefires, vagy gyümölcs- joghurtos reggelivel folytatták volna! Tárgyaik, öltözetük mindenesetre más alakban, formában jelent meg. Milyenben ? Erről számos emlék árulkodik. Titkaiba szakemberek vezették be a gyerekeket. Szakemberek, akike't ha nem is mindig hívtak házhoz, de közvetítették tudásukat, ismereteiket filmen, könyveken keresztül vagy a múzeumban, ahová közösen utaztak a sokszor történelmet még nem is tanuló lurkók. Kóréné Rózsahegyi Erzsébet állandó vezetésével meglátogatták Visegrádot és eljutottak a budavári palotába is. Az értelmi szerző a végrehajtásból is sóikat vállalt, türelmesen válaszolt minden kérdésre, eligazította a kíváncsiakat. Legtöbb dolga mégis az utolsó napon volt, amikor odáig jutottak, hogy a gyerekek a maguk készítette ruhákban, a fiúk saját — papírból készült — harcü,-' lovagi felszerelésükben, karddal a kezükben jelentek meg Mátyás király elképzelt lakomáján. Nem ragaszkodtak görcsösen a lényekhez, játéknak fogták fel ami történt, de ha egy történet elhangzott, biztos lehetett mindenki annak hitelességében. Mégis „játék”, ez volt a kulcsszó: — Akinek sikerült felkeltenünk az érdeklődését, azokkal szeretnénk ősszel ismét találkozni, akkor már mint szakköri tagokkal — mondta Koráné, miközben az udvaron készült a királyi trónus, a folyosókon pedig lázasan rohangáltak a gyerekek, ha valami hiányzott munkájukhoz, ami vei a lakoma előkészítését szolgálták. Egyik teremben a karton- papírokat hajtogatták páncélsisak formájúra, másikban a díszes ötvösremekeket, öveket, pántokat fényesítették. Az udvaron pedig az éles napsütésben arany Corvin pénzek születtek. Egy nyitva felejtett óriási ablakon keresztül pedig kerámiakonyhába kukkant- ihattunk be, ahol már sok tárgy száradt, várva a kemencebeli égetésre. Köztük komoly emberábrázoló szobrocskák és többségében használati tárgyak, edények. Egy grandiózus mű is készült még ezen a délelőttön, egy vár a teljes kerti hozzávalókkal, ami egy tetőfedő palára ráFclvonul az étekhordó udvarhölgyek koszorúja (Kép és szöveg: Dudás Zoltán.) kezett. Azt nem tudhatjuk ezúttal, mennyi maradt a tányérokon, tartogatva a helyet ínyesebb falatokra, mindenesetre amikor arra került sor, jó étvággyal ültek le az ételek súlya alatt roskadozó asztal mellé. Addig azonban a kötelező formaságoknak is eleget kellett tenni. Bevonultak az udvarhölgyek földig érő, habkönnyű, fehér ruhákban a fekete sereg legjobbjai és a keresztes hadsereg bajnokai előtt. vilii A körül álló számos XX. századi polgárt, vagyis szülőiket, hozzátartozókat, akik addig csak nagyokat nyelve figyelhették az asztalok körüli fejleményeket, miközben szaporán kattogtatták fényképező masinájukat is, egyszer csak nagy kegyesen odaintették a tálakhoz. Természetesen elfogadták, ■ha. csak jelképesen is, miközben elégedetten nyugtázhatták, jó helven volt a gyermekük, akinek sokáig felejthetetlen élményt adott ez a két hét a középkor romantikájában. Jólesik a linzer is fért. A ruhák már készen vannak, némelyikbe a szülők Is besegítettek, főleg ha gépelni kellett rajtuk valamit. Ugyanígy készen, mondhatnánk, jelenésre várt az a sok ínyencség, amit ki-ki alapon gyűjtöttek össze. A számolat- ian gyümölcs és sütemény mellett valódi tűzön akkor sült egy nyársra húzott nyuszi. Ennek éppen a lakoma kezdetére kellett puhára sülnie. Közben az előkészületeket, mint már napok óta az egyes foglalkozásokat is, videokazettára vették. írni iSiw Aztán, bár lakomára készült az „udvari nép”, a szokás szerint fél egy—egy órára tett Izzó-béli ebéd követA DCM rekonstrukciójáról Az MSZMP Vác Városi Végrehajtó Bizottsága holnap a Cement- és Mészművek székházában kihelyezett ülést tart, melyen Koltai Imre vezérigazgató terjeszti elő jelentését a DCM rekonstrukciójának előkészítéséről, illetve a jelenlegi helyzetről. Egy felnőtt - egy gyerek A Radnóti-endékek ápolásáért Három éve alakult meg Vácott a Radnóti Miklós Emlékbizottság, amikor a deákvári új lakótelep iskolája a költő nevét vette fel. Az emlékbizottság évenként egy arra érdemes személynek és az iskola egy tanulójának emlékplakettet adományoz — Csík- szentmihályi Róbert szentendrei szobrászművész alkotását. Elsőként Tolnai Gábor professzor, a mártírhalált halt költő barátja, és több, a költő emlékét őrző mű szerzője kapta meg a plakettet. Idén a kitüntetett Papp László, a Tungsram Rt. váci gyára művelődési bizottságának titkára lett, az általa készített — egy, az iskolában látható — fotódokumentációs kiállításokért, melyekkel a költőnek állított emlékek Pályaelhagyás - pályahűség II. Végigjárta a lépcsőt Két ember magánéletének, és hivatásának történetén keresztül igyekeztem bizonyítani, hogy korunk társadalmában hovászületéstől függetlenül lehetőség van az egyik társadalmi rétegből átlépni a másikba a továbbfejlődés igényével. A két ember, Tóth István, a váci Skála-Naszáiy Áruház igazgatója, és helyettese, Marsalek Pál. Ezúttal az igazgatóhelyettestől kérem: beszéljen az élet- és pályarajzát befolyásoló dolgokról. ★ — Tizennégy éves korom óta dolgozom, mert valahogy nem volt kedvem az általános iskola után továbbtanulni, inkább elmentem kereskedőnek. De én is rájöttem, hogy hasznos dolog tanul.ni, így az ei- adóskodástól, a boltvezetőségen át, az osztályvezetésig, illetve az áruházi igazgatóhe- Iyettességig végigjártam a lépcsőfokokat. Az igazsághoz persze hozzátartozik az is, hogy későn befutó emberek közé sorolom magam, mert későn kezdtem el komolyan tanulni, huszonhat éves koromban, s ez tartott majdnem harminc évig; esti és levelező tagozatokon. Elvégeztem a közgazdasági technikumot, a marxista egyetem általános, maid a szakosító tagozatát, amiért akkoriban még főiskolai oklevelet adtak. Utána • egy-két év kihagyással a közgazdasági egyetemet is kijártam, majd további önképzési formákban tanultam és az idén kaptam meg a doktori diplomát — kezdte el élet- és pályarajzát mesélni Marsalek Pál. Majd az ő egyéniséget jellemző befolyásoló eseményekről, sajátos igényességéről, állandó fejlődési, továbblépési hajlamáról beszélgetünk. Elmondta, hogy a kereskedelmi szakma lépcsőfokait végigjárva olyan nagy rutinra tett szert, hogy tulajdonképpen elvesztette érdeklődését foglalkozása iránt. Ezért került a váci járási pártbizottságra. S mert önállóbb, szakmájába jobban vágó foglalkozás után kezdett vágyódni, a gödi termelőszövetkezetben lett a hatalmas mezőgazdasági üzem kereskedelmi osztályának vezetője. Majd más munkakörök után a Váci Áfész ellenőrzési osztályának vezetője, s körülbelül két éve a Skála- Naszáiy igazgatóhelyettese... ★ Nos, így néz ki két ember életrajzának tükrében az a bizonyos társadalmi átrendeződés. Aszódi László Antal ISSN 01S3—2759 (Váci Hírlap)
