Pest Megyei Hírlap, 1986. július (30. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-02 / 154. szám

VÁCI Varia A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 154. SZÁM 1986. JÚLIUS 2., SZERDA Pompás örökség a nemzetiségé Elismerik, elfogadják, tisztelik r s: -Lí 4 * JC 2.­íypfi Wkőtxr/ 3H//& fp&ttdá/bu*íxmjL wm<. Ha a nemzetiségiekről hallunk, önkéntelenül egy tánc­csoport képe villan elénk; szép viseletben táncolva, énekelve adnak ízelítőt kultúrájukról. A köztudatban — valljuk be ez a megformált kép a nemzetiségiekről. Pedig ők nemcsak táncolnak, énekelnek, ünnepelnek, hanem az anyanemzet tár­sadalmi értékeinek megőrzésében komoly szerepet vállal­nak, mint mindenki más e hazában élők közül. Nemcsak ha gyomúnyaikkal, szokásaikkal, de munkájukkal is aktív és építő részesei a nemzeti életnek. A Vác környéki szlovák nemzetiségiek életéről, helyzetéről, fejlődéséről, s hogy mi­ként élnek munkában és munkán kívül, erről beszélgetünk a szlovák szövetség titkárával, dr. Alt Gyulával. — 1983-ban volt a szlovák szövetség VII. kongresszusa — mondja a titkár —, ahol értékeltük az előző évek tevé­kenységét a nemzetiségi tudat­formálás és nevelés tükrében. Itt választottuk meg azokat az országos választmányi ta gokat, akik kezdeményezői, gazdái a helyi nemzetiségi kultúra és politika ápolásá­nak, továbbfejlesztésének. A váci térségből megválasztott aktív tagok a következők: Movik Lászlóné, az acsai ta­nács elnöke, orszégüvűlési kép­viselő, a szlovák szövetség al- elnöke, Csizmadia Vilmos Kós- pallag, Márianosztra, Ipoly- damásd választmányi tagja. Díváid Béláné Vácrátót és környéke, Lami István pedig Püspökhatvan és környéke választmányi tagja. Hagyományok — Véleménye szerint ho­gyan s mennyire vannak kép­viselve a szlovák nemzeti­ségiek a társadalmi közélet­ben, irányításban, munkában? Egyszóval, milyen az „egybe- szövődés”? — A nemzetiségi kérdés pártpolitikánk szerves része. Örömmel tapasztalom, hogy az utóbbi években nett a szlo­vák, de a más nemzetiségiek száma és szerepe is az állami szervezetekben. Egyre többen kerülnek munkájuk eredmé­nyeként vezetői tisztségbe. A párt- és tanácsválasztások al­kalmával is egyre több nem­zetiségi kapott felelősségteljes megbízatást. S ez azt jelenti, hogy munkájukat, tevékeny­ségüket elismerik, elfogadják és tisztelik az emberek. De azt is jelenti, hogy aktívan belefolynak, nem szigetelőd­nek el a társadalmi közéleti tevékenységtől. Az ön szavai­val élve, „egybeszövődnek” társadalmunk gondjaival, eredményeivel, az ország egész létével. Hisz másképp nem is lehetne. — A nemzetiségi lét alapja a kulturális hagyományok megőrzése, megmentése mel­lett a nemzetiséoi nyelvisme­ret. Az otthonkultúra segiti-e, s ha igen, hogyan a nemzeti­ségi tudatformálást? — A nemzetiségi élet ele­venségét, életképességét csak­is a hagyományokat újraélő, mondhatnám, reinkarnáló sze­mélyek, csoportok, generációk valósíthatták meg. Értékes és előremutató hagyományokat hoznak felszínre a szíjvak ön­tevékeny kultúrcsoportok élénk, változatos műsorai. A szlovák pávakörök mellett mű ködnek néptánccsoportok, ze­nekarok. Vannak olyan törek­véseink a helyi nemzetiségi csoportokkal, hogy a szlovák népviselet és életforma tárgyi emlékeit kiállítás formájában tárjuk a nagyközönség elé. Gondunk az elhelyezés. Nyelvoktatás A közösségeket járva, Iá tóm, hogy mennyire figyelme sen és tapasztalatokban gazda­gon őrzik múltiuk emlékeit, hagyományait. A márianoszt- rai pávakör például országos minősítésen is részt vett. Fel­dolgozták a helyi népzenei hagyományokat Ebben nagy szerepe volt a Remitczky csa­ládnak. De ugyanígy megem­líthetem a sződi tánccsopor­tot. ök Szlovákiában is fel­léptek már szép sikerrel. A püspökhatvani úttörőcsapaton belül pedig a gyermektánc- csoportot kell kiemelni, akik a helyi szokásokat, dalokat, táncokat dolgozták fel, s tű­zik műsorukra. Nemzetiségi kincseink ösz- szegyűjtése, keretbe foglalása, bemutatása és élése ösztönzi a fiatal generációt. Mert nem­csak megőrizni kell, hanem elevenné is tenni, állandóan fejleszteni a táji nemzetiségi folklórt: a népi hímzések, da­lok, táncok, játékok, mókák, szokások, szertartások és a nyelv pompás örökségét. Minden fórumon igyekszünk felkelteni az igényt az anya­nyelvi oktatás iránt. Ahol óra­rendben kap helyet a szlovák nyelv oktatása, ott van is te­kintélye. Ilyen község Püspök­hatvan. Valamennyi szlovák település óvodájában oktatni kellene a szlovák nyelvet. Ak­kor nem lenne gond a gyere­kek beiskolázásánál. Tervünk, hogy Vácott a Sztáron Sán­dor Gimnáziumban beindítjuk a fakultatív szlovák nyelv- oktatást. Ez segítené a tér­ségből bejáró gyerekek szlo­vák nyelvű felsőfokú iskolák­ba való jelentkezését, tovább­tanulását. Az anyanyelvi oktatás te­rén javultak a tárgyi, szemé­lyi feltételek. A községi taná­csok figyelemmel kísérik, se­gítséget nyújtanak a szlovák nyelvű pedagógusok elhelyez­kedésében, letelepedéséljen. Az otthonkultúra okos irányí­tás mellett valóban erősíthet­né a nemzetiségi tudatformá­lást. De tapasztalatom — há­rom generációval dolgozom —, hogy az idősebbek az ak­tívak. így a családon belül, elsősorban a nagyszülők azok akik anyanyelvi szinten be­szélik a szlovákot, s ők azok is, akiki inkább nevelik csa­ládi miliőben a fiatalokat, az unokákat az anyanyelv szere- tetére, megőrzésére, ápolásá­ra. Szinte őrködnek afölött, hogy a nemzeti lét ne csak a nemzeti folklórban, hanem a nyelvben is tovább éljen. Elsősorban a fiataloknál kell erősíteni a kétnyelvűséget, akiknél az érintkezés nyelve — a települések nyitottsága miatt — a magyar; s erősíte­ni, hogy bátran vállalják szo­kásaikat. — A térségben milyen a szlovák sajtó olvasottsága, vannak-e tömegkommuniká­ciós gondjaik? — Bizony vannak. A szlo­vák irodalom nehezen jut el a településekre. Persze a könyv­tárak látogatottsága és olva­sottsága sem megfelelő. Sze­retnénk. ha többen kölcsönöz­nék a könyvtárakból a szlo­vák irodalmat. A NAS-kalen- dárium, a szlovák szövetség évkönyve viszont rendkívül népszerű, közkedvelt olvas­mány Vác térségében. Egyre többen forgatják a szövetség hetilapját is, a „Ludove No- vini”-t. — Milyenek a határ menti kapcsolataik? — Az elmúlt kongresszus óta bővültek. Több tsz-szel, iskolával tartunk *fent élő, testvéri kapcsolatot. Ez alkal­mat ad a tanasztalatok át­adására, e®vmás életének, munkájának megismerésére, a barátság elmélyítésére. Ügy érzem, a hazánkban élő szlovák nemzetiségiek — legalábbis a térségben élők — az utóbbi években jobban éltek az alkotmány biztosítot­ta jogokkal. Helyes, hogy a tanácsok a nemzetiségi törek­véseket a politika részének tekintik. A tanácsi összevoná­sok sajnos kedvezőtlenül ha­tottak a nemzetiségi életre. Az MSZMP Vác Városi Bi­zottsága rendszeresen figye­lemmel kíséri, napirendre tűzi a nemzetiségi politika helyi végrehajtását. Mégsem lehe­tünk elégedettek. Hogy miért? A közművelődésben nagyobb igényességet, szakmai hozzá­értést kell elérnünk, töreked­nünk kell a nyelvoktatás szín­vonalának emelésére, folya­matosságára. Szlovák iskola — Végül engedjen meg egy személyes jellegű kérdést. Hallgatva önt, lelkesedését fi­gyelve úgy érzem, szinte poli­tikai küldetésnek tartja ezt a feladatot. Mi készteti erre? — Én magam is szlovák is­kolába jártam. 1956-tól foglal­kozom a szlovák nemzetiségi kérdéssel. 1970-től a szlovák szövetség titkára vagyok. Nem tudok mást mondani: ez az én életem, ez az én minden­napom. Szórád Ágnes Párszáz éves utazás az időben Mátyás udvarában jártak Középkori lakoma mai közönséggel S Rendhagyó képzőművé- $ szeti tábort szervezett a ^ Madách Imre Művelődési ^ Központ kollektívája. Két ^ héten keresztül sajátos § életmódot folytathattak § azok az általános iskolá- sok, akik elejétől végig ^ részt vehettek ebben a kü- \ lönös utazásban. Az időben ^ tettek meg visszafelé né- \ hány száz évet a nagyon $ lelkes „táborozok”. A kö- | zépkorba indultak, s nap ^ mint nap meg is érkeztek i oda. A kíváncsiság és a szabad idő hasznos eltöltésének vá­gya egyaránt vezette a jelent­kezőket, azonosulni egy kor­ral, amiről eddig meglehető­sen keveset, ezután remélhe- tőűeg jóval többet tudnak majd. Bele kellett kóstolniuk hát annak a kornak a szelle­mébe, szokásaiba, bár alig hi­szem, hogy annak idején min­den reggelt uszodában kezd­tek volna. Az is valószínűtlen, ■hogy kefires, vagy gyümölcs- joghurtos reggelivel folytatták volna! Tárgyaik, öltözetük mindenesetre más alakban, formában jelent meg. Milyen­ben ? Erről számos emlék árulkodik. Titkaiba szakem­berek vezették be a gyereke­ket. Szakemberek, akike't ha nem is mindig hívtak házhoz, de közvetítették tudásukat, is­mereteiket filmen, könyveken keresztül vagy a múzeumban, ahová közösen utaztak a sok­szor történelmet még nem is tanuló lurkók. Kóréné Rózsahegyi Erzsébet állandó vezetésével megláto­gatták Visegrádot és eljutot­tak a budavári palotába is. Az értelmi szerző a végrehaj­tásból is sóikat vállalt, türel­mesen válaszolt minden kér­désre, eligazította a kíván­csiakat. Legtöbb dolga mégis az utolsó napon volt, amikor odáig jutottak, hogy a gyere­kek a maguk készítette ru­hákban, a fiúk saját — papír­ból készült — harcü,-' lovagi felszerelésükben, karddal a kezükben jelentek meg Má­tyás király elképzelt lakomá­ján. Nem ragaszkodtak görcsö­sen a lényekhez, játéknak fogták fel ami történt, de ha egy történet elhangzott, biz­tos lehetett mindenki annak hitelességében. Mégis „játék”, ez volt a kulcsszó: — Akinek sikerült felkelte­nünk az érdeklődését, azokkal szeretnénk ősszel ismét talál­kozni, akkor már mint szak­köri tagokkal — mondta Ko­ráné, miközben az udvaron készült a királyi trónus, a fo­lyosókon pedig lázasan rohan­gáltak a gyerekek, ha valami hiányzott munkájukhoz, ami vei a lakoma előkészítését szolgálták. Egyik teremben a karton- papírokat hajtogatták páncél­sisak formájúra, másikban a díszes ötvösremekeket, öveket, pántokat fényesítették. Az udvaron pedig az éles napsü­tésben arany Corvin pénzek születtek. Egy nyitva felejtett óriási ablakon keresztül pedig kerámiakonyhába kukkant- ihattunk be, ahol már sok tárgy száradt, várva a ke­mencebeli égetésre. Köztük komoly emberábrázoló szob­rocskák és többségében hasz­nálati tárgyak, edények. Egy grandiózus mű is készült még ezen a délelőttön, egy vár a teljes kerti hozzávalókkal, ami egy tetőfedő palára rá­Fclvonul az étekhordó udvarhölgyek koszorúja (Kép és szöveg: Dudás Zoltán.) kezett. Azt nem tudhatjuk ez­úttal, mennyi maradt a tányé­rokon, tartogatva a helyet ínyesebb falatokra, minden­esetre amikor arra került sor, jó étvággyal ültek le az ételek súlya alatt roskadozó asztal mellé. Addig azon­ban a kötelező formasá­goknak is eleget kellett ten­ni. Bevonultak az udvarhöl­gyek földig érő, habkönnyű, fehér ruhákban a fekete se­reg legjobbjai és a keresztes hadsereg bajnokai előtt. vilii A körül álló számos XX. századi polgárt, vagyis szülő­iket, hozzátartozókat, akik ad­dig csak nagyokat nyelve fi­gyelhették az asztalok körüli fejleményeket, miközben sza­porán kattogtatták fényképe­ző masinájukat is, egyszer csak nagy kegyesen odaintet­ték a tálakhoz. Természetesen elfogadták, ■ha. csak jelképesen is, miköz­ben elégedetten nyugtázhat­ták, jó helven volt a gyerme­kük, akinek sokáig felejthe­tetlen élményt adott ez a két hét a középkor romantikájá­ban. Jólesik a linzer is fért. A ruhák már készen vannak, némelyikbe a szülők Is besegítettek, főleg ha gépel­ni kellett rajtuk valamit. Ugyanígy készen, mondhat­nánk, jelenésre várt az a sok ínyencség, amit ki-ki alapon gyűjtöttek össze. A számolat- ian gyümölcs és sütemény mellett valódi tűzön akkor sült egy nyársra húzott nyu­szi. Ennek éppen a lakoma kezdetére kellett puhára sül­nie. Közben az előkészülete­ket, mint már napok óta az egyes foglalkozásokat is, video­kazettára vették. írni iSiw Aztán, bár lakomára ké­szült az „udvari nép”, a szo­kás szerint fél egy—egy órá­ra tett Izzó-béli ebéd követ­A DCM rekonstrukciójáról Az MSZMP Vác Városi Vég­rehajtó Bizottsága holnap a Cement- és Mészművek szék­házában kihelyezett ülést tart, melyen Koltai Imre vezérigaz­gató terjeszti elő jelentését a DCM rekonstrukciójának elő­készítéséről, illetve a jelenle­gi helyzetről. Egy felnőtt - egy gyerek A Radnóti-endékek ápolásáért Három éve alakult meg Vá­cott a Radnóti Miklós Emlék­bizottság, amikor a deákvári új lakótelep iskolája a költő nevét vette fel. Az emlékbi­zottság évenként egy arra ér­demes személynek és az is­kola egy tanulójának emlék­plakettet adományoz — Csík- szentmihályi Róbert szent­endrei szobrászművész alko­tását. Elsőként Tolnai Gábor pro­fesszor, a mártírhalált halt költő barátja, és több, a költő emlékét őrző mű szerzője kap­ta meg a plakettet. Idén a ki­tüntetett Papp László, a Tungs­ram Rt. váci gyára művelődé­si bizottságának titkára lett, az általa készített — egy, az iskolában látható — fotódo­kumentációs kiállításokért, melyekkel a költőnek állított emlékek Pályaelhagyás - pályahűség II. Végigjárta a lépcsőt Két ember magánéletének, és hivatásának történetén ke­resztül igyekeztem bizonyíta­ni, hogy korunk társadalmá­ban hovászületéstől függetle­nül lehetőség van az egyik társadalmi rétegből átlépni a másikba a továbbfejlődés igé­nyével. A két ember, Tóth István, a váci Skála-Naszáiy Áruház igazgatója, és helyet­tese, Marsalek Pál. Ezúttal az igazgatóhelyettestől kérem: be­széljen az élet- és pályarajzát befolyásoló dolgokról. ★ — Tizennégy éves korom óta dolgozom, mert valahogy nem volt kedvem az általános is­kola után továbbtanulni, in­kább elmentem kereskedőnek. De én is rájöttem, hogy hasz­nos dolog tanul.ni, így az ei- adóskodástól, a boltvezetősé­gen át, az osztályvezetésig, il­letve az áruházi igazgatóhe- Iyettességig végigjártam a lép­csőfokokat. Az igazsághoz per­sze hozzátartozik az is, hogy későn befutó emberek közé sorolom magam, mert későn kezdtem el komolyan tanulni, huszonhat éves koromban, s ez tartott majdnem harminc évig; esti és levelező tagoza­tokon. Elvégeztem a közgaz­dasági technikumot, a mar­xista egyetem általános, maid a szakosító tagozatát, amiért akkoriban még főiskolai ok­levelet adtak. Utána • egy-két év kihagyással a közgazdasági egyetemet is kijártam, majd további önképzési formákban tanultam és az idén kaptam meg a doktori diplomát — kezdte el élet- és pályarajzát mesélni Marsalek Pál. Majd az ő egyéniséget jel­lemző befolyásoló események­ről, sajátos igényességéről, ál­landó fejlődési, továbblépési hajlamáról beszélgetünk. El­mondta, hogy a kereskedelmi szakma lépcsőfokait végigjárva olyan nagy rutinra tett szert, hogy tulajdonképpen elvesz­tette érdeklődését foglalkozása iránt. Ezért került a váci já­rási pártbizottságra. S mert önállóbb, szakmájá­ba jobban vágó foglalkozás után kezdett vágyódni, a gödi termelőszövetkezetben lett a hatalmas mezőgazdasági üzem kereskedelmi osztályának ve­zetője. Majd más munkakö­rök után a Váci Áfész ellen­őrzési osztályának vezetője, s körülbelül két éve a Skála- Naszáiy igazgatóhelyettese... ★ Nos, így néz ki két ember életrajzának tükrében az a bi­zonyos társadalmi átrendező­dés. Aszódi László Antal ISSN 01S3—2759 (Váci Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents