Pest Megyei Hírlap, 1986. július (30. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-21 / 170. szám

Az eskü kevés „Hol az a hölgy, aki hirdet?” — Ezt a hirdetést szeretném feladni — nyújtom át a gép< pel írott szöveget Kaczur bal­nak, a Hírlapkiadó Vállalat hirdetési kirendeltsége ceglédi vezetőjének. íme: Szabadidő kellemes eltöltéséhez 35/170 fiatalember várja 35—30 éves, nem dohányzó, intelligens, Claudia Cardináléra emlékez­tető hölgy fényképes, kézzel írott levelét „Moulin Rouge” jeligére a kiadóba. — Sajnos- ez így nem jelen­het meg. — Mert...? — Olasz, angol, vagy bár­milyen név, illetve idegen szó nem szerepelhet a hirdetés­ben. Nem is oly rég még a geroerát sem fogadhattam el. — „A nap udvara" megfe­lel jeligének? — Igen. Fő az, hogy a jel­ige lehetőleg két-három szó­ból álljon. — Meggondoltam magam, változtatnék a szövegen. Be­írnám, hogy 185 centiméter magas, kisportolt, jóképű fic­kó vagyok. Igaz, a vak is lát­ja, hogy ez mekkora blöff, de... — ... lebeszélném róla. — Elképzelhető, hogy ez a sok szép, hamis dolog mégis megjelenhet? — Miért ne? Hiszen egy- egy napon sokan megfordul­nak nálunk, és arra nincs időnk, hogy mindenkinél min­denre ügyeljünk. Hát istenem, néhány centivel többet mond valaki, vagy vonzóbbnak tün­teti fel magát, talán ettől re­méli a sikert. Viszont az első találkozásnál nem cserélnék vele, kínos lesz magyaráz­kodni. — A barátom helyett — mi­vel szégyellős — adhatok fel társkeresést? — Nem. Ugyanis ahhoz az ő személyi igazolványa kell, Egyébként aki hirdetni akar, attól először a személyi iga­zolványt kérjük. — Jó, akkor nős voltam, de elváltam... — ... nem megy. — De megesküszöm arra, hogy évek óta nem is láttam az exfeleségem. Liverpoolban él. — Az eskü ide kevés. Le­gyen ott a személyiben a hi­vatalos bejegyzés: elvált. Tudja, hányszor mondták már hogy micsoda bürokrácia ez? Van, aki csapkodja az aj­tót, és szentségelve elmegy. Más viszont belátja, hogy ezt nem én találtam ki. Elintézi amit kell, és siet vissza. Ä mr — Vajon ingatlant vagy bármit, ami nem az enyém, hirdethetek-e? — Természetesen. Egyszer ismerős fiatalember jött kora reggel, hogy rengetegen ér- deldődnek a motorkerékpárja iránt, ami nem eladó, és ő nem is hirdette. írd ki, hogy elkelt — mondtam mosolyog­va. Komolyra fordítva a szót. nem lehet ám ezt büntetlenül csinálni. Mikor a hatóság ké­ri a tréfás kedvű hirdető ne­vét, nekünk közölnünk kell, és a játéknak következménye lesz. — Éppen ide tartok, és ki­lép az ajtón a hölgy, aki Clau- diához hasonlít. Berohanok és azt mondom, hogy 13 éve ezt a Vénuszt keresem, adják meg nekem a nevét, címét... — Akkor azt felelem: sza­ladjon utána és valljon sze­relmet Amennyiben ön szim­patikus neki, vagy elragadó- nak találja hogy rámenős, úgyis elmond mindent. Mi vi­szont semmit. — Mindenki ragaszkodik a jeligés hirdetéshez? — Ha valaki társat keres, érthető, hogy titokban akarja tartani a személyét. De ingat­lan, vagy bármi más esetén nincs értelme a jeligének. Sőt, célszerűbb a pontos cím, eset­leg név megjelölése, mivel így gyorsabban nyélbe üthetik majd az üzletet. Van, aki at­tól fél, hogy így az is felkere­si, akit a dolog nem komolyan érdekel, pedig a jelige sem biztosíték arra, hogy csak az igazi vevők jelentkeznek. — Mi vezet a hirdetés slá­gerlistáján? — Szőlő, hobbikért, telek, ház. A hirdetés szövegét több­nyire úgy írják le, hogy ahhoz külön műfordító kell, néme­lyik szinte olvashatatlan. Akadnak ravaszkodók is, a szomszéd házszámával variál­nak. Miután a hirdetés há­romszor megjelent, jönnek reklamálni. Tegyék már be újra az újságba, mert nem 40, hanem 40/A a pontos szám. Az ilyenek rosszul spekulál­nak. Aki viszont az első alka­lom után jelzi, hogy tévesen került közlésre, igyekszünk korrigálni a hibát. Vagy — mondjuk — elkelt az autó és nincs szükség arra, hogy a hirdetés többször megjelenjen. Az illető kéri, hogy töröljük. Ekkor a hirdetési díj bizonyos részét még vissza is fizetjük. W — Van-e olyan, hogy valaki egyetlen levelet sem kap? — Hogyne. Nem találták elég vonzónak, talán nem ha­tott őszintének. S a kudarcot nehéz elviselni. Biztosan el­vesztették a levelet, vagy nem akarják ideadni — mondják ilyenkor. Szó sincs erről. Miért tennénk? A legtöbb le­velet egy körösi asszony kap­ta: 700-at, 450-et egy 22 éves lány — harmincasával vitte haza őket, amelyik nem tet­szett neki, azt a kályhába dob­ta. Végül is férjhez ment, éspe­dig jól. Érdekes eset azé a fér­fié, akinek többek között a volt felesége válaszolt. Erről jut eszembe, hogy sokan nem tudják, hogyan keli válaszol­ni. — Annyira komplikált? — Ugyan. Minden szöveg alatt .feltüntetik, hogy hová kérik a választ. Mégis hányán vannak, akik hozzánk címezik meg a borítékot, mikor épp a kiadóba kellene. A jeligét nem mindig tüntetik fel. Előfordul, hogy már az eiső levélben fényképet küldenek és ameny- nyiben a dolog nem sikerül, akkor a totót visszakérik. így: „Hirdető! Én küldtem egy családi fényképet, ami nekem nagyon fontos. Ha nem ka­pom vissza, tudják, mi lesz ab­ból?! Bíróság, bíróság, bíró­ság! (A hatas kedvéért egyre nagyobb betűkkel írva.) Más: „Hirdető! Azt a szőke nőt közvetítsék ki nekem”. Kö­nyörgöm, milyen szőke nőt, és hová? Mi nem közvetítőiroda vagyunk. A legkedvesebb per­sze az, amikor az első rande­vúra hozzánk jönnek el. m ip — De a menyasszonyjelölt nem itt van. — Hát ez az. Valaki csön­get. Kimegyek, egy férfi az, hatalmas csokor virággal. — Hol • van a hölgy? — Miféle hölgy? — Hát az, aki hirdet. — Nézze, uram. Tud olvas­ni? Ekkora betűkkel van ki­írva, hogy hirdetési kirendelt­ség. — Aha. Szóval a hölggyel nem itt kell találkoznom. Én meg azt hittem. Egy idősebb úr érkezett va­lahonnan a Dunántúlról, ke­zében bőrönd. Beengedem. Szétnéz. Bólint egyet a fejé­vel: — Ügy látom, itt lesz mit javítgatnom. — Ahogy gondolja. Ha van hozzá kedve. — Szőlő is van? — Van. — Akkor még az is rám vár. És a hölgy nincs itthon? — Elment a városba. — Megvárnám. — Jó, de a feleségemen kí­vül ide más hölgy nem fog jönni — mondtam. A végén megsajnáltam. Kivételesen akadt olyan is, a „Józan éle­tű” jeligés, aki a levelekért jött. Minden lépésnél össze­akadtak a lábai, totálkáros volt. — Hát maga azt hirdette, hogy józan életű. — Az is vagyok. Csak fél­tem a levelekért jönni, és így gyűjtöttem hozzá bátorságot. Fehér Ferenc Túra vonattal és gyaloi A törteti Déryné Művelődési Ház természetjáró csoportja ismét kirándulást szervez jú­lius 27-ére. A kiránduláson örömmel látnaik mindenkit, alki szereti a természetet, és egy kis gyaloglástól sem riad vissza. Az egész napos túra út­vonala: Cegléd—Budapest— Szentendre (vonattal). Szent­endrén: a szabadtéri népraj­zi múzeum megtekintése. In­nen gyalogszerrel folytatódik a program: Vöröskőn keresz­tül Tahiba, a Duna-partra. Az átkelést követően hazaindulás, mégpedig a váci vasútállo­másról. Érkezés a kora esfi órákban. A Ceglédbercelről és Albert­ijáról indulók a Ceglédről, 7 óra 40 perckor startoló sze­mélyvonatra szállhatnak fel a közbülső állomásokon. A cso­portot a szerelvény utolsó előtti kocsijában találják meg. Az út költsége teljes árú me­netjegy esetén kb. 120 forint. Az elemózsiáról ki-ki maga gondoskodik, GLÉD A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 170. SZÁM 1986. JtLIUS 21.. HÉTFŐ Zenehistória Jeles dalköltőt termett a táj § Nemrég jelent meg Be­ßres Károly szerkesztésében iía ceglédi zeneiskola elmúlt * 35 esztendejének történc- § tét összefoglaló kötet. Az ^ alábbi szemelvények a | könyv bevezető, a város ^ zenei históriájával foglal­kozó tanulmányából valók. Ceglédet nem sorolhatjuk azon települések közé, ame­lyeket a népdalgyűjtés színhe­lyei között emlegetnek. Ennek ellenére feltételezhető, hogy az erre lakók szívesen éne­kelték a környék dalait, nép­dalait. A népszokások, az egy­házi ünnepekhez kapcsolódó szokásanyag, a torok, lakodal­mak, egyéb népi ünnepek, szokások dallamkészlete kielé­gítette a ceglédiek igényeit. Éveken át elhallgatták a jeles vőfélyek pergő rigmusait, a kukoricafosztás közben elmon­dott, eljátszott, eldalolt balla­dákat, s egyéb népdalokat. Az a Szűk hivatalnokréteg, amely forrásaink szerint a köznéptől elkülönülve, szigorú kaszt­rendszerben élt, miután a köz­nép „közönséges” dalait lenéz­te, csupán a műzene perifé­riális alkotásaiban gyönyörkö­dött. így volt ez a műit század közepéig, a szabadságharcig. A népies műdal, amely klasszikus korában jelentős egyéniségeket adott a magyar zenei életnek — Lavotta, Bi­hari Csemák, Rózsavölgyi —, városunkban is megtermett egy jelentős dalköltőt, Si- monffy Kálmánt, aki a közeli Tápiószelén született 1832- ben. Abonyban járt iskolába, 1848—49-ben honvédként véd­te a magyar szabadságharcot. 1852-ben Cegléden főjegyzőnek választották. Itt írta sikeres műdalait jeles költőink — Pe­tőfi, Vörösmarty — szövegei­re. Ösztönös muzsikus volt, autodidakta, ahogy ma mond­juk. Gitárral, füttyszóval kí­sérte dalait. Cegléd zenei éle­tének első szervezője, alapító­ként nevéhez fűződik a Váró­Tartalékosok a terepen Az MHSZ Pest megyei ve­zetősége Mikebudán rendezte meg a tartalékosok honvédel­mi versenyének magyei baj­nokságát. A versenyzők első­ként az elméleti ismeretekben mérték össze tudásukat. Eb­ben a fordulóban a következő csapatok értek el jó helye­zést: 1. Szentendre, 2. Cegléd, 3. Gödöllő, 4. Vác. A sportpisztolylövészet csa­pateredményei: 1. Vác 347 kör. Cegléd 261 kör (versenyen kívül), 2. Szentendre 258 kör, 3. Csepel Autó 200 kör. A terepen végrehajtott rae- netfeladatok teljesítése után a csapatok a következő ered­ményt érték el: 1. Vác 108,44 perc, 2. Nagykáta 115,43 perc, 3. Monor 116,50 perc, 4. Cse­pel Autó 122,48 perc. A tartalékosok megyei ver­senyének összesített végered­ménye a következő: 1. Vác, 2. Szentendre, 3. Gödöllő, 4. Mo­nor, 5. Csepel Autó, 6. Nagy­káta, 7. Szigetszentmiklós, 8. Százhalombatta, 9. Dabas, 10. Érd, 11. Budaörs A viadal igazságos megren­dezése érdekében a hazai csa­pat versenyen kívül indult. Cegléd csapatát Varga János, Micsinai Zoltán, Bcmácz Lász­ló és Raj Ferenc képviselte. A tártál ékos'ok megyei ver­senyét jó előkészítés, gondos szervezés jellemezte. Az MHSZ Pest megyei vezetése közvetlen szakmai irányításá­val és közreműködésével se­gítette az MHSZ Cegléd vá­rosi vezetőségének és társa­dalmi aktivistáinak a munká­ját Makány István Nézze meg az ember! A Jóakarat-versenyekről ^ közvetített Magyaror­szág—NSZK női kézilab­da-mérkőzést a legjobb alaarattal sem lehet élvez­hetőnek mondani. És nem azért, mert a lányainknak nem ment a játék, ez az első perctől kezdve nem is érdekelt. Művészi közvetí­tés volt. Hogy az operatőr és a rendező mit adott elő!... A német kapus ir­tó tetszett nekik, különö­sen a hátán a 16-os szám. Mit mondjak, fel tudott dobni... a düh, mert köz­ben valaki a kapuba lőtt. Változik a kép. Hátsó kamevaállás a kapu mögül, valahonnan padlóközeiből. Zördül a háló, de melyik, a kapué, vagy amelyik nem engedi, hogy a labda a közönség közé repüljön? Rosszul tippeltél, a lövés mellément... Gyakran visszatérő mo­tívum: kellemes popsik, formás keblek premier plánban, ami alapjában véve nagyon izgató, ha nem a mérkőzést szeret­ném nézni. Bár lehet, hogy a rendező úgy gondolja, majd megtudok mindent a riportertől. Persze ez kife­jezett tévedés, mert ő ts másai van elfoglalva. A német csapattal, amely jó, bárkinek ellenfele lehet 45 percig. Miért pont eddig? (Egyébként az ellenfél 60 percig hozta magát.) „Nem baj, decemberben lesz a világbajnokság, ad­dig a lányok mással fog­lalkoznánk" — hangzik az újabb elmélkedés. Mond­juk azzal, hogy a tévéné­zők mit láthatnak a mér­kőzésből. Azt, hogy a né­metek épp hetest dobnak, ám mi abban az érdekes, hisz a Rácz Mariann úgyis kivédi, akkor meg minek mutatni? Nagyobb élmény lesz a bírót nézni, és a lelkes szurkolókat. A másik oldalon Gódor- né gólja nem lehet olyan szép, mint a németek he­tes játékosa, a változatos­ság kedvéért őt csodálha­tom tetőtől talpig. Szép .. Nála már csak az opera­tőr és a rendező a szebb és nagyobb ... Hiába, kon­zervatív vagyok, egyelőre én még a hagyományos közvetítést jobban kedve­lem. Nem tudom értékel­ni a művészi megfogalma­zást. Il/t indenesetre szép dél- után volt. Ilyen jót, sokat és megállás nélkül már rég ... még a hőskor­ban, 30 évvel ezelőtt sem. Igaz, akkor gyerekfejjel nem lehetett — és tévém, sem volt. F. F. si Dalárda, ami ekkor az első ilyen szervezetek közé tarto­zott. A dalárda működéséről sajnos nincsenek adataink. Simonffy nem sokáig ma­rad Cegléden. A hírnév szárnyra kapja, és különben is nyughatatlan vérű ember. Ci­gánybandát szervez és bejárja az országot szerzeményeivel. (Dalidóknak nevezték ezeket az előadásokat.) Énekét Fá­tyol nevű gordonkása kísérte 27 vármegyében. Legnépsze­rűbb dalciklusa a Tóth Kál­mán verseire szerzett Szerel­mi vadrózsák. Említsük meg népszerű dalait, mint a ma­gyar népies műdalköltészet is­mert dalalkotásait: Szomorú­fűz ága, Megizentem az édes­anyámnak, Engem hívnak Fá­bián Pistának, Csapj fel Berci katonának, Jaj de magas ez a vendégfogadó stb. A felsoro­lásból látható, hogy dalai ma is élnek és kedveltek, szinte állandó műsorszámai a népi zenekaroknak. Mi magyarázza Simonffy nagy sikereit és hogyan érté­keljük munkásságát? Dalai valóban a legsikerültebb ter­mékei ennek a műfajnak. Népdalszerűségre törekedett, figyelte az éneklő parasztlá­nyokat, tőlük leste el a nép­dalok építkezési fordulatait. Átvette dalainak népi korrek­cióit és új kiadásaiban már ezeket közölte. A zeneművek Rozsavöfgrtihél jelentek meg Ábrányi Kornél zongorakísé­retével. A Tanácsköztársaság a tele­pülés zenei életét is kedve­zően befolyásolta. Már 1919 márciusában létrehozták a város népművelési bizottságát, amely átfogó intézkedésével pótolni kívánta a művelődés terén az eddigi hiányosságo­kat. Csak a tanácshatalom ko­rai bukása akadályozta meg az életképes elgondolások megvalósítását. 1919 július elején előterjesz­tették a bizottság programját, amelyben jelentős helyet fog­lalt el az iskolák államosítá­sa, köztük a magánzeneisko­láké is. Elhatározták, hogy a tehetséges munkásgyerekek számára ingyenes zenei okta­tást tesznek lehetővé. Arra gondolva, hogy széles társa­dalmi alapot teremtenek a zenei oktatás számára, tervbe vették a felnőttek zenei neve­lését is. A város zenetanárai elvállalták, hogy térítés nél­kül oktatják a tehetséges pro­letárgyermekeket; 56 növen­déket ki is választottak és jú­liusban elkezdték a tanításu­kat. Az intézőbizottság nagy si­kerű hangversenyt rendezett, amelyen (Cegléden először) valóban komoly zenei műveket mutattak be a közönségnek: Schumann, Verdi, Bizet, Wag­ner alkotásait. A tanácshatalom által szer­vezett zenetanítás elődje volt a mai zeneiskoláknak, s hogy eredményre vezetett volna, azt biztosra vehetjük. 1933-ban olvashatunk arról, hogy Tesz- ner Vince zenetanár zenekart szervez, amely megalakulása után egy évvel megtartja első hangversenyét a kul tárház­ban: „Nagy sikerrel szerepeltek. Teszner Vince karmester ele­get. kívánván tenni a közóhaj­nak, elhatározta, hogy a zene-, kart állandósítani fogja. ... Az új egyesület célja, hogy a városban teljesen hiányzó ze­nekultúrát megteremtse. ... Ezért népszerű hangversenye­ket szervez, melyen ismertetik a zeneszerzők életét és a mű­sorra tűzött darabokat. Akik érdeklődnek vagy tagok akar­nak lenni, jelentkezzenek, a zeneiskolában (Népkör u. 2.) Arról azonban nincs tudo­másunk, hogy milyen műve­ket tanultak be és adtak elő. Sőt feltételezzük, hogy a he­lyi szokásoknak megfelelően a zenekar élete nem tartott so­káig. Ä „közóhaj” bizonyára csak a lelkes zenei vezetők ábrándjaiban született meg, mert ezután a szép számú he­lyi lapok egyikében sem talá­lunk híreket működésükről. 1934-ben a Debreceni MÁV Szimfonikusok adtak hang­versenyt, 1935 februárjában a cecíliások templomi hangver­senyéről értesülünk,^ majd ugyanebben az évben egy nagy dalosversenyre készülnek a városban. > 1938-ban volt az Ipartestü­leti Dalkar 40. születésnapja. Ennek alkalmából díszhang­versenyt rendeztek. A vendég­ként meghívott Budai Dalár­dának volt a legnagyobb sike­re, amelyet Adám Jenő vezé­nyelt. A jubiláns dalárda kar­nagya ez időben Benczédy Mi­hály volt. Szervezett, széles tömegbá­zisra támaszkodó zenei élet helyett kuriózumok — ez jel­lemezte a Horthy-korszak ze­nei életét Cegléden. Ennek egyik példája dr. Fülöp László tárogatóötöse. Fülöp doktor idősebb és ifjabb iparosokból szervezte ötösét, azzal a cél­lal, hogy a kihalófélben levő nemzeti hangszerek a mai hallgatóság számára is hozzá­férhetők legyenek. A rádió­ban is szerepeltek 1931-ben. Műsorukon a tárogató hang­színének megfelelően kuruc nóták, virágénekek szerepel­tek. éhh Mozraasa Cegléden július 21-től 24-ig vetítik az Elfújta a szél című amerikai filmet. Jegyek már csak a 22-i, 23-i és 24-i reg­gel 8 és déli 12 órási előadás­ra kaphatók. Az Elfújta a szél miatt a Popeye című amerikai film a kamarateremben kerül bemutatásra, fél 4, fél 6 és fél 8 órakor. A Horgász moziban július 22-én a Talpig olajban című francia filmvígjáték, 25-én a Szuper express (japán ka- tasztrófafiim), 29-én a Sár­kány közbelép (hongkongi ka­landfilm) tekinthető meg. Több bojlert gyártanék A fejlesztő és korszerűsítő munkák eredményeképpen eb­ben az esztendőben a koráb­binál ióval több — mintegy 270—280 ezer — különböző űrtartalmú bojlert gyártanak a hadháztéglási Hajdúsági Iparművekben Ezzel már kö­zelebb iutnak az elmúlt évek­ben jelentősen megnövekedett hazai igények kielégítéséhez, és növelni tudják tőké« ex­portjukat Is. Az itt gyártol melegvíz-tárolók legnagyob vásárlója Franciaország, piacra évente mintegy hel venezer készüléket szállítana! ami csaknem egynegyede . teljes francia bojierimport nak. ISSN «133—2600 (Ceglédi Hírlap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents