Pest Megyei Hírlap, 1986. július (30. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-19 / 169. szám

1986. JÚLIUS 19., SZOMBAT Hl UTAKON AZ UTINFORM JELENTI Rózán György: Továbbra is le van zárva az Ml-es autópálya Tö­rökbálint és Biatorbágy közötti szakasza. Az autópálya forgalmát ezen 3 szakaszon a vele párhuzamos Budaörs—Biatorbágy mellékütra terel­ték. Jelzőlámpa irányítja a forgalmat a 2-es főút 39-es kilométerénél, ahol a 12-es úti csomópont után levő hidat újítják fel. Ütépítők dol­goznak a 10-es főúton is, a 13-as kilométernél vízvezeték építése miatt zárták le a fél útpályát, a 20—32 kilométer közötti szakaszon padkaépí­tési és aszfaltozási munkák folytak. Itt jelenleg hiányoznak a burko­latjelek, ezért l;ell óvatosan haladni. Lezárták az Alsónémédi—Duna- haraszti út első két kilométeres szakaszát; a kijelölt terelőút a Toldi Miklós u.—Árpád u.—Vörös Hadsereg útja. Cegléden a 40-es főút mentén gázvezetéket építenek. lit is útszűkület lassítja a haladást. EGY BALESET ANATÓMIÁJA Zsámbék környékén történt e heti tragikus végű példa- balesetünk. F. J. elvesztette uralmát gépkocsija fölött, áttért az úttest bal oldalára, felborult, és a helyszínen beinhalt sé­rüléseibe. A vizsgálat első adatai szerint F. J. nem az útviszonyok­nak megfelelő sebességgel vezette autóját.­| Ez a baleset sincs tanulság nélkül, s megint a relatív gyors­hajtás veszélyeire kell rámutatni ennek az esetnek a kapcsán. S ar- . ra, hogy F. J. túl volt a nyugdíjkorhatáron. Ebből is látszik, hogy nem korosztályi probléma a relatív gyorshajtás, nemcsak tinédzse­rek esnek abba a hibába, hogy gyorsabba nevezetnek, mint amit autójuk állapota, típusa vagy az útfelület állapota megengedne. Am még ezeknél a tényezőknél is fontosabb — s ezt sem először írjuk le ezeken a hasábokon —, hogy mennyire felkészült a vezető, aki jármüve irányítására vállalkozott. Mennyire van tisztában a saját képességeivel? Pillanatnyi idegállapotával? Pihent-e vagy fáradt? Mindmegannyi szempont, aminek szerepet kell, kellene játsza­nia abban, milyen tempóban utazunk. Senkit nem biztatunk a, se­bességkorlátozások figyelmen kívül hagyására, ám azt nem nehéz belátni, hogy ahol előírt a maximális tempó, ott nem kötelezd ép­pen ennyivel haladni. Hanem csak olyan sebesen, hogy még bizton­ságos legyen ,.. VARJUK LEVELEIKET. CÍMÜNK: BUDAPEST. PF.: 311 -1446 van egy jó hírem... ::.és egy rossz. Ugye ismerős a már szakállas viccsorozat kéz- tőmondata ? A motorok kivilágításáról van szó. Mert jó dolog, hogy megyénk útjain is sok szabályosan közlekedő motorossal talál­kozhatunk. Kivilágított járművüket már messziről észrevesz- szük és bizonyára a baleseti statisztikák is alátámasztják, hogy jó volt a rendelkezés. S ez a jó hír. A rossz pedig az: előfor­dul, hogy olyanokkal találkozunk, akik nem tettek eleget en­nek a szabálynak és kivilágítatlan motorkerékpárral járják az az utakat. Ezzel fokozott veszélynek teszik ki magukat és uta­sukat. Miért? Mert az autósok hozzászoktak, hogy a motorok fényszórója be van kapcsolva és nem jut eszkükbe arra fi­gyelni, nem jön-e egy kivilágítatlan kétkerekű felijük, vagy mögöttük. így aztán egyre kevésbé veszik észre az így lopako­dókat, s ha megtörténik a baj, a motoros hibájából történik meg. Ráadásul — általában — ők sérülnek meg jobban, hi­szen nem védi őket karosszéria. Védheti viszont a bekapcsolt fényszóró. . Ez is a látni és. látszani fogalomkörébe tartozó, dolog, mert aki látszik, az nagyobb biztonságban van. SEGÍTSÉG ÚTKÖZBEN A Magyar Autóklub országúti segélyszolgálata — a népszerű „sárga angyalok»» — a legfontosabb turisztikai útvonalakon, mint­egy 4000 kilométeren teljesít szolgálatot. Feladatuk a menetkészség helyreállítása. A szolgáltatás a klub tagjainak díjmentes, csak az esetleges felhasznált alkatrész árát kell a helyszínen téríteni. Klu­bon kívülieknek a „sárga angyalok” fizetés ellenében nyújtanak se­gítséget, de helyszíni belépés esetén már díjtalanul. Az országúti segélyszolgálatot az M7-es autópályán a segélyhívó telefonokkal, egyéb útvonalakon segélykérő-lappal lehet a helyszín­re hívni. Segélykérő lap minden klubszolgálati helyen díjmentesen kapható. Ha egy autóst valamely bajba jutott társa megállítja, s megkéri a kitöltött, sárga színű segélykérő-lap továbbítására, sza­kítsa meg néhány percre az útját, s vigye azt a legközelebbi se­gélyszolgálati állomásra. A magyar „sárga angyaloknak»* Eurőpa-szerte jó hírük van. Ké­pünkön: egy „angyal” a legszükségesebb alkatrészekkel és műsze­rekkel felszerelt segélykocsija mellett. ROSSE EfEIiYEN VAN A LÁMPA Vácott, a város Budapest felőli végén. Ott helyezték el a forgalomirányító lámpát, ahol az arra közlekedők a legkevésbé várnák. Elhagyva egy forgalmasnak tűnő kereszteződést ott a piros lámpa, hogy néhány esetleg arra járó gyalogos átmehes­sen. A járműsor pedig megáll és jó magyar szokás szerint ke­resztbe áll a kereszteződésben is, így azok sem tudnak haladni. Sok ország sok városában jártunk már és úgy láttuk, hogy a forgalomirányító lámpákat1 az útkereszteződésekben helyezik el. Persze kivételek is voltak, de ezek értelmét' sikerült fel­fedezni. A váci esetben ez nem így van. GÁZOS TAHIK BERLINBEN A berlini taxik gázüzeműéi?, Ott sikerült megoldani, hogy ezek a kevésbé környezetszennyező jármüvek járják r.z utakat. S tud juk, más országok más városaiban is sikerült megoldani ezt, csak hazánkban nem. Berlinben, az NDK fővárosában a csomagtartóban van a gáz­palack, a Zsiguli kívülről ugyanolyan, mintha benzin hajtaná, csak éppen nem füstöl és csendesebben suhan. Igaz, csak egy gépkocsi- vezetőt kérdeztünk meg, de az ő véleménye szerint jó a gázos üzem, még ha kicsit lassúbb is a kocsi. S hogy népgazdasági szinten mek­kora megtakarítást jelenthet, azt csak elképzelni tudjuk. Nem túl nagy árat fizetünk azért, hogy a dotált pb-gázt nem en­gedjük autók hajtására használni? Nem kellene más módot találni a dotációnak a jogos helyre juttatására? S engedélyezni a gázüzemű autókat? A biztonságtechnikai problémákat már megoldották máshol, bi­zonyára megszerezhető az NDK idevonatkozó előírása és a megoldás is. Nálunk pedig csak füstölnek a kocsik és rontják a levegőt a ben­zinnel és dízelolajjal hajtott jármüvek. A szó szoros értelmében cs át­vitt értelemben is. Kellemes hétvéget kíván jár művezetőknek és gyalogosok nak egyaránt: Roóz Péter Világjára A balatoni úttörüváros Gyermekalkotások galériája gyönyörű színes katalógust adott ki Krónika címmel a Szépművészeti Múzeumban jelenleg is látható nemzetkö­zi gyermek-képzőművészeti kiállítás alkalmából. A tíz év alatt beérkezett több ezer pályaműből készült válogatás bemutatja a galé­ria vándoroltatott törzsanya­gát. A katalógus első oldalán azonnal szemünkbe ötlik egy gyönyörű tál, amely a tápió- szentmártoní keramikusok munkája. Tizenéves úttörőink évek óta küldenek be pálya- műveket a zánkai galériába. A korongolt, esztergályozott, mázazótt csuprok, tálak és vázák közül néhány gyer­mekalkotás tőlünk is bekerült a vándorkiállítás anyagába. Nagy megtiszteltetés ez a 17 éve folyamatosan működő községi képzőművész szakkör­nek, mert Párizstól Kijevig, Helsinkitől Szófiáig, Kubától Angoláig vagy Tokióig száz­ezrek láthatták a zánkai gyűjtemény anyagát. A kerámiákat készítő gyer­mekek — túlnyomórészt leánykák —évről évre, az idén is 11-en, meghívást kap­nak az úttörőváros nyári szaktáborába, ahol MunTíácsy- díjas művészek keze alatt sajátíthatják el a mesterség fortélyait. A kiváló alkotók­nak minősített ifjú tehetségek közül érdemes megemlíteni Hajdú Gabriella, Németh György, Kátai Mária, Kmetyó Judit, Szabó András és Zen- tai Irén nevét. Ügy vélem, az alkotás öröme egy életre ki­ható élményt jelent mind­azoknak, akik e szakkör tag­jai, lehetnek.- Tehetségüket bi­zonyítja, hogy a szigorú zsű­rizés után is évről évre so­kuk munkája kerül be a ran­got jelentő^ zánkai galériába. Várallyai Béla szakkörvezető Tápiószentmárton Cikkünk nyomán Stana mellett sem jé lakni A Pest Megyei Hírlap jú­lius 8-i számában megjelent Ne locsoljunk! című cikkük­ben aggasztó hangon írnak a Dunakanyar vízellátási gond- 'jairól. Mi a Ráckevei-Duna- ág mellett lakunk és a víz­korlátozás alá eső: települések között még sohasem szerepelt nagyközségünk neve. Pedig azt hiszem, a mi problémáink mellett az eddig felvetettek csekélységnek tűnnek. Duna- haraszti és Budapest XX. ke­rület közötti területen la­kunk, közigazgatásilag Duna- harasztihoz tartozunk, valójá­ban pedig sehová. Ezt azt hi­szem, jól példázza az a tény, Miért nem kézbesít a postás ? A kutya csak ugathat Szlifka Erzsébet. ügye a kívülálló szemében apró­ságnak tűnhet, neki azonban mindennapi életét kese­ríti meg az a méltatlan helyzet, melybe a postai kéz- “beáiVés hanyagsága kényszeríti. Már évekkel ezelőtt meggyűlt a baja a maglódi postával leveleinek szabálytalan kézbesítése miatt — akkor a posta elismerte vétkességét. Azután néhány csendes esztendő következett, becsületesen dolgozó le- vélkihordókkal, olyanokkal,' mint például Nagy Pál vagy Kocsis József. Tavaly tavasszal azonban újból előjöttek a régi ba­jok. Üj kézbesítő kezdte meg működését abban a kör­zetben, ahol Szlifka Erzsébet is lakik. Helyzete saját­ságos, mert egy átjáróudvar uto^i felőli frontjának legtávolabb eső földszintes házában lakik, ez mintegy 20 méterre van a bejárati kaputól.’ Mivel hosszú ideig a kereskedelemben hiánycikk volt a postaláda, Sz. E. egy névvel ellátott nyílást vágatott bejárati ajtajára. Ezt a megoldást aztán minden kézbesítőnek személye­sen megmutatta. A levelek és értesítések mégsem ju­tottak el a címzetthez. Az új postás előbb a levél- szekrény hiányára hivatkozott, majd amikor . az is meglett, az udvarban megkötve tartott kutyákra — mondván, fél tőlük. így azután Sz. E. hol a járdán sár­ba taposva talált rá leveleire, vagy egy-egy szomszéd nyújtotta át azokat — felbontva. A kézbesítés ilyen módja ellen kikelvén magából, beírt a panaszkönyvbe. Akkor szólította fel a Pest-Vidéki Postaigazgatóság a levélszekrény felszerelésére. Miután az is megtörtént, és Sz. E. mégis csak a faiusi üzenetlánc segítségével jutott hozzá egy-egy bírósági végzéshez, vagyis üzenték, hogy menjen be ér­te a postára — újfent bejegyzést tett a panaszkönyvbe. Meg is érkezeit a válasz — a kivizsgálás eredménye. Idézek belőle: „... az udvarban lévő kutyák veszé­lyeztetik a kézbesítő testi épségét. Ezért kérjük a levél- szekrényt szíveskedjék az Aradi utcai kerítésre áthe­lyezni ...” Szlifka Erzsébet, aki megunta már, hogy magánle­velezése a fél falu kezén megy keresztül, a posta hiva­talos intézkedésével kapcsolatban így fakad ki: — Először a postaláda hiányára hivatkoztak, majd amikor az meglett, a kutyákra. A kutyák nem az enyé­mek, egyébként a szomszédaim kivétel nélkül mindig megkötve tartják azokat. A'postától kint járt illeté­kesek maguk is tapasztalhatták, hogy a kutyák ve­szélytelenek. pórázuk nem ér el a járdáig. És, ha nem így 'lenne, akkor is talán a kutya gazdáit kellene he­lye? magatartásra kötelezni! A másik dolog. A kerítés, amelyre a posta a levélszekrény elhelyezését kéri, nem az enyém, a szélső lakó húzta azt az utcai frontra. Másnak nincs rajta postaládája. Szlifka Erzsébet belefáradva a hivatalos levelezge- stések hiábavalóságába, tőlünk kérdezi: Hát egy ajtó- résbe nem lehet ugyanolyan mozdulattal bedobni egy levelet, mint egy postaládába? Szóval nem akarásnak nyögés a vége. Hogy mennyire nem helytállóak a kifogások, mi sem bizonyítja jobban, hogy az udvarba, ahol fél tucat lakó él, bejár az orvos is, a villanyszámlás is. és ha pénzt hoz a nyugdíjasoknak, a postás is. Hát csak pont az én küldeményeim kézbesítésekor jön rá a levél ki­hordóra a kutyáktól való félelem? — teszi fel a kérdést — joggal — Szlifka Erzsébet. Panaszosunk máltatlankodásával a magunk részé­ről egyetértünk. A hivatal vezetője azonban hajthatat­lan. Ragaszkodik, hogy a postaláda a kerítésen legyen, másképp nem vállal garanciát a kézbesítésért. A. P. hogy április 25-e óta utcáink­ban egyáltalán nincs viz. Egy-egy lakó zajos panaszára egy-két órára, eső esetén egy- egy napra van, egyébként semmi. Képzeljék el a mi helyze­tünket: egy héttagú család három kisgyermekkel, és a legelemibb higiéniai problé­mák megoldásara sem gon­dolhatunk De ugyanezt ír­hatná még körülbelül 100—• 120 itt élő család. Addig, míg a Kis-Duna-parton élők egész nap kényük-kedvúk szerint locsolhatnak. Mi, felnőttek, ha öt után hazaérünk a mun­kából, még egy korty vizet sem tudunk inni. És falusi emberek lévén, vár bennün­ket a kerti munka-, melynek elvégzése után teljesen leiz­zadva, porosán ülünk a föl­dön és várunk. Aztán úgy fél tíz tájban csordogálni kezd a víz. A leírtakhoz úgy érzem, nem kell kommentár, külö­nösen, ha végiggondoljuk, hogy a tisztálkodás mellett még főzni és mosni, esetleg takarítani is szeretnénk. Ar­ról persze már álmodni sem merünk, hogy a kerti vetemé­nyest esetleg egy-két locsolás­sal megmenthessük. Mindehhez csupán annyit, hogy a fent leírtakról tudo­mása van a községben mű­ködő valamennyi illetékes szervnek is. Megértjük a Vízművek ne­héz helyzetét, és javasolnánk a jelenlegi tarthatatlan hely­zet megoldására a következő­ket: thinden utca arányosan, egységesen elosztva kapjon vizet, a legalapvetőbb emberi szükségletek kielégítésére pe­dig (ivásra, főzésre) utcai lajtkocsikból lássanak "él ben­nünket. Köberling Jenőné Dunaharaszti Levél e Volántól A ifswÉtó szán­dék a lanfas Egy törzslevelezőnknek tá­madt nemrég kellemetlensége, mert a Volánbusz egyik al­kalmazottja sértő megjegyzést tett sajtólevelező munkálko-l dására célozva, és nem adott neki bérletet. Ezt tettük szóvá június 28-i Postabontás olda­lunkon. A Volánbusz forgalomirá­nyítási osztályának vezetője, vállalata nevében elítéli dol­gozójuk helytelen viselkedé­sét, s az incidensért olva­sónktól az alábbi — szerkesz­tőségünkbe érkezett — levél­ben kér elnézést. Vállalatunk törekvése, hogy utasszállítási falatíatáit, az utazóközönség megelégedésé­re lássa el. Ezért felhasznál minden olyan információt, amely ezt a munkát segíti: ezek közül a legfontosabb az utazóközönség visszajelzése. Minden munkatársunkat arra kérünk, hogy az utasoktól ér­kező bejelentésekben a jobbí­tó szándékot lássák. Termé­szetesen vannak még olya­nok, akik ezt a szemléletet nem tették magukévá. Ügy tűnik, a cikkben sze­replő autóbuszvezetőnk is kö­zéjük tartozik, ezért elítélen­dő viselkedéséért felelősségre vontuk. Felhívtuk figyelmét: amennyiben nem azonosul a vállalati célokkal, további — szigorúbb — felelősségrevo- násban részesítjük. Reméljük, olvasójuk nem veszíti kedvét és észrevételeit a jövőben is közli vállala­tunkkal. Az okozott kellemet­lenségért Köváry Ferenctől elnézést kérünk, az autóbusz- vezető nevében is. Sohár István osztályvezető Volánbusz 8CIk@f $áj§ a nagyobb tét? Engedjék meg, hogy az Or­szággyűlés nyári ülésszakán elhangzottakhoz kapcsolódva reagálják a lottó áremelésé­ről. Az Országgyűlésen Hetényi István pénzügyminiszter vala- .hogy igy fogalmazott: meg kell akadályozni, hogy egyes emberek jogtalanul magas jö­vedelmeket szerezzenek. Na­gyon helyes, ezzel a megálla­pítással csak egyet lehet ér­teni. Éppen ezért nem értem a szeptember 1-től bevezeten­dő intézkedést, a lottó-totó áremelést, még, akkor sem, ha annak szükségességéről — a hírközlő szervek nyilvános­ságát felhasználva — igye­keznek bennünket az illeté­kesek meggyőzni. A valóságban mi a hely­zet? Most a kispénzű embe­rek többségének le kell mon­dania a magasabb nyeremény lehetőségéről, mert meg kell gondolnia, megengedheti-e ma­gának egy tízforintos szel­vény vásárlását. Ugyanakkor azok, akiknek amúgy is na­gyobb a jövedelmük, s több­nyire nagyban játszanak — a magasabb nyeremény re­ményében még fokozottabban — megreszkírozhatják to­vábbra is a magasabb tétet. Hát ebben látom én a munka nélkül szerzett tisztes­ségtelen haszon és a lottóár­emelés közötti összefüggést, illetve ellentmondást. Dr. Kőszeghy Géza Gödöllő Válaszol ess iii@té3s@s fUsmíánuisabb szolgáltatást! Június lt-i számunkban Dicséretes gyorsaság? címmel jelent meg cikkünk Péli Mi­hály túrái plvasónk panaszá­ról. Röviden az előzmények­ről: panaszosunk vízórája még a télen szétfagyott, amit a PVCSV emberei dicséretes gyorsasággal kicseréltek. Majd miután az idős ember nem tudta ugyanolyan gyorsan be­fizetni a postán a vízóracsere díját, nyomban le is szerel­ték azt. Később a. kirendelt­ség vezetője szóban elnézést kért Péli Mihálytól, bennün­ket pedig úgy tájékoztatott a PVCSV, hogy a „... a fo­gyasztó gondatlansága miatt bekövetkezett meghibásodás megszüntetésénél dolgozóink humánusan, időt hagyva jár­tak el." Ez utóbbit kérdőjeleztük meg fent említett cikkünk­ben. amelyre Doszpod Béla. a PVCSV igazgatója az alábbi tájékoztatást küldte szerkesz­tőségünknek: A szolgáltatási osztály he­lyettes vezetőjének jelentése szerint az ügy teljes kivizs­gálásra került. A július 1-jén megtartott üzemmérnökség- vezetői értekezletén ismertetés­re került'Péli Mihály ügye. Ennek kapcsán az osztály vezetése felhívta az üzem- márnökség-vezetők és helyet­tesek figyelmét a fogyasztói panaszok megfelelő elintézé­sének módjára és arra, hogy a megyében a vízmű szolgál­tatói tevékenység szolgáltató jellegét a humánus segítökész- ségnek kell áthatriia. A területileg illetékes pá­céit üzemmérnökség vezetőjé­nek a panaszos ügyről nem volt tudomása, a túrái üzem­egység szolgálati úton erről nem tett jelentést. Pásztor Gábor üzemegység­vezető az eseményeket igye­kezett elmismásoíni, valót­lanságot állított és ezzel menteni próbálta az üzemegy­ség dolgozóinak udvariatlan magatartását. A két szerelő — Szabó István és Gregus István — figyelmeztetést kapott, Pász­tó- Gábort pedig a vállalat fegyelmi úton felelősségre fogja vonni.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents