Pest Megyei Hírlap, 1986. július (30. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-15 / 165. szám

1086. JÜLIÜS 15., KEDD 3 Ifjú vöröskeresztesek tábora A hasznát nem forintokkal mérik Bizalom és várakozás a Csepel Autóban Bosszantó foltok a gyárudvaron? Megbízhatóbbak az információknál a tapasztalatok Világos: annak kopik Job­ban a seprűje, aki gyakrab­ban takarít. S az is érthető: a megnyirbált seprű jelkép lett — a tisztasági versenyé, ennek állását mutatja — Za- márdin, a Pest megyei úttö­rőtáborban. A juhar- és nyár­fák árnyai alatt, a faházak­ban úttörő vöröskeresztes kis- titkárok készülnek felada­taikra. Kell kising, re'kß Élet, erő, egészség: Segítek a bajba jutottakon; Nekem is van kistestvérem; Vöröske­reszt es kistitkár leszek. Ezek a szakfoglalkozás forgószínpa­dának állomásai, ahol a paj­tások megismerkednek az egészséges életmód, az első­segélynyújtás, a csecsemőápo­lás és a családtervezés tudni­valóival, az ifjúsági vöröske­reszt szervezeti életével. S hogyan fest mindez a gyakorlatban? Az egyik raj tagjai éppep plakátokat ké­szítenek, verset faragnak, hogy társakat toborozzanak, például ekképp: „Edzem tes­tem, sokat játszom / Egész­séges vagyok látod, / Ha majd mindezt véghezviszed / Erős leszel, bátor, ügyes...” Egy másik raj éppen arról beszélget, mit is jelent a kör­nyezet védelme (persze hogy végső soron az ember egész­ségének megóvását). A har­madikban Lernerné Dobosi Erzsébet s zi getsz en tm árton i pedagógus kérdésére felelik kórusban: az újszülöttnek kell kising, rékli, pelenka, vízhat­lan nadrág... Hogyan kell felemelni e kisbabát? Akad vállalkozó — méghozzá fiú, Keskeny Ba­lázs, a nagykőrösi Petőfi Sán­dor iskola ötödikese —, aki bemutatja: így kell tartani a fejét, mert gyenge még a nya­ka. Pedig a baba csak mű- anvagból való. Verőfényes ez idő,' a ne­gyedik csoport -mégis a lesőté- tített szobában kuksol. Élére állított asztalon lepedő. Dia­képeket vetítenek, és Kecskés Valéria, a Pest Megyei 'Ta­nács Semmelweis Kórháza ápolónőjének kérdéseire sorra mondják: — Ez nyílt törés, ez zárt, ez ficam. A verőeres vérzésre nyomókötést kell tenni, a horzsolásra jód jár és fedőkötés ... Riasztóak a ké­pek, nem vidám látvány a sebesült embereket ábrázoló dia, a gyerekek azonban nem ijedőseik. Lehet, hogy egyszer ők nyújtanak majd elsősegélyt a balesetet szenvedőknek. A pilóta egészsége A dabasi hetedikes, Fülöp Brigitta először jár életében úttörőtáborban: — Ápolónő szeretnék lenni, szerintem ez a legszebb munka. Az uno­katestvérem is ápolónő, s az utcánkban is lakik egy lány, most végzett a szakközépis­kolában. őket akarom követ­ni. Már harmadik éve tagja vagyok az IVK-nak, részt vet­tem idén az elsősegélynyújtó versenyen, eljutottunk Gödöl­lőre a megyei döntőre is. Az iskolánkban volt csecsemő- ápolási tanfolyam is, akárcsak fogászati hónapi pályázat. Csuda jó a táborban, és nem­csak a Balaton meg a többi gyerek miatt. Azért is, mert olyasmiről hallok, olyasmit ta­nulok, aminek van gyakorlati haszna, ősztől segítek majd az ifjúsági vöröskeresztes ta­nárelnöknek, például tanfo­lyamokat szervezni. A tábor dobosa, Gádor Ist­ván, a dányi Imre téri álta­lános iskola hatodikosa, am­biciózus fiú: — Jövőre végez a nyolcadikban a mostani kis­titkár, lehet, hogy én veszem majd át a munkáját. Hogyan ? Mindenekelőtt úgy, hogy meg­győzöm a többieket, fontos dolog segíteni azon, aki bajba jut. Kirándulást is szeretnék majd. akadályversennyel, ahol lesz játékos egészségügyi ve­télkedő, elsősegélynyújtó és csecsemőápoló állomás, és persze sport is. Egyébként pilótának készülök. De ennek is van köze ahhoz, amit itt a táborban látok, hallok, pél­dául az egészséges életmód­ról. Hiszen pilóta csak makk­egészséges ember lehet... Vezényi Krisztina, a szent­endrei központi általános is­kola nyolcadikosa már gya­korió IVK-s kistitkár. így be­szél: — Tavaly nagyon meg­tetszett ez a tábor. Idén má­jus 1-jén az iskolámból az elsősegélynyújtók mentőládá­val, a csecsemőápolók a fejü­kön íityulával, kezükben ba­bával vonultak fel. Nagy si­kerünk volt, akárcsak a nap­köziben, ahol a többi gyerek­nek rendeztünk egészségügyi vetélkedőt. Jutalomnak szá­mít, hogy ismét eljöhettem. Cserébe segítek majd néhány fiatalabbnak felkészülni, el­végre, ha kijárom a nyolca­dikat, kell egy utód.,, Megszerettetni a hivatást S nem először jött ilyen tá­borba Szántó Éva sem. A ceg­lédi egészségügyi szakközép- iskola negyedikese rajvezető. Segít három társával a felnőt­teknek, az ő reszortja bemu­tatni a csecsemőgondozást. Ezt mondja: — Szeretem a gyerekeiket, s szeretem átadni nekik, amit tanultam. Érde­kes, a fiúk Ugyan nem olyan ügyesek, mint a lányok, de talán érdeklődőbbek, bátrab­bak. Jó iskola nekem is ez a tábor, hiszen felelős vagyok másfél tucatnyi gyerekért. S nagyon jó érzés tudni, ré­szem van abban, hogy ked­vet kapnak az egészségügyi hivatáshoz vagy a vöröske­resztes munkához... — Ez is lenne a táborunk fő célja — veszi át a szót Hajdú Sándorné táborvezető, az érdi 6. számú iskola taná­Változatlanul kiemelt fel­adatként fogalmazták meg a Pest megyei áfészek az alap­ellátás biztosítását, az áru- választék javítását, növelését VII. ötéves tervükben. A kereskedelmi hálózat kor­szerűsítésével, az ellátatlan te­lepüléseken új egységek léte­sítésével teszik kedvezőbbé a vásárlási körülményeket. Gon­dolnak a kulturáltabb kiszol­gálásra, a szolgáltatások bő­vítésére, miközben továbbfej­lesztik az anyagi érdekeltsé­get és egyre több egységet vonnak be az új üzemelési formák körébe. Fontosnak tartják, hogy szo­rosabbá fűzzék kapcsolataikat a mezőgazdasági kistermelők­kel. Emelni akarják az ipari A tarló. Lévén hajdan kis­gyermek koromban még liba­pásztor is, sok emléket idéz fel bennem. Az elhullatott kalászoktól estére szép tö­mött begyet raktak jószágaim. Vizet a közeli folyóból ittak rája. Majd rongyostorommal sorba paracsolva, terelgettem hazafelé az elégedett állato­kat. Erről vajmi keveset tud a 43 esztendős Tóth József, a péceli Rákosvölgye Terme­lőszövetkezet kombájnosa. Egy azonban tény, ő is szak­avatott kezekkel „terelgeti” a több tonnás E—516-os gépét, amely maga előtt falja a bú­zakalászokat, — Mikor szokott „kihajta­ni”? — kérdeztem. — Reggel 6-kor már a ha­tárban vagyok, átnézem a gé­pet, elvégzem a szükséges karbantartást, kitisztítom a vágószerkezetet, meghúzom a meglazult csavarokat, mert erre nagyon kényes ez a ma­sina. Ha elhanyagoljuk és nem végezzük el bizonyos időszakonként a zsírzást, ola- józást, akkor nem szeret menni. Valahogy úgy van a kombájn is a karbantartás­sal, mint az ember az evés­ra. — Pontosabban arról van szó, hogy ezeket a gyerekeket — közöttük most 26 fiú! — a nyolc nap alatt fel kívánjuk vértezni a vöröskeresztes if­júsági mozgalom minden lé­nyeges elméleti tudnivalójá­val, s a kellő gyakorlati jár­tassággal, hogy megállják majd a helyüket kistitkár- ként. Ez persze csak napi há­rom-négy órai elfoglaltságot jelent, a többi igazi — zöm­mel hatodikosoknak való — nyári program: sport, játék fürdés, vetélkedő, kirándulás, lesz karnevál, tábortűz is. Pest megyében minden ál­talános iskolából eljuthat két­évente egy pajtás Zamárdiba, a leendő kistitkárok táborába. Túlnyomórészt közülük ke­rülnek ki a 26 ezer itteni ifjú vöröskeresztes tevékenységét összefogók. Vajon megtérül-e a képzésükre fordított ener­gia? Aranyosi László, a humani­tárius szervezet Pest megyei vezetőségének titkára szerint: — Igen. Nem is akárhogyan. Divat lett manapság már a társadalmi munkát is forin­tokban mérni. Ám az itt ke­letkező érték nem fejezhető ki semmilyen mértékegységgel sem. Ennek a tábornak, s a hasonlóknak a hatása talán csak az ezredfordulón lesz észlelhető, amikorra felnő egy, a mainál egészségesebb, em­bertársaira jobban figyelő, s a rászorulókon nem csupán segíteni akaró, hanem Segí­teni tudó nemzedék. Vasvári G. Pál üzemek, részlegek teljesít­ményértékét, javítani az egy­ségek műszaki színvonalát, s néhány helyein új technológia bevezetését tervezik. Az áfé­szek alapvető célkitűzései kö­zött szerepel még a gazdálko­dás hatékonyságának növelé­se, melyet a termelékenység fokozásával, a meglévő esz­közállomány jobb kihasználá­sával', s a tagsági erőforrások bővítésével szerein énele elér­ni. Előtérbe kerül az export- orientált termeltetés és fel­vásárlás az állatok, az állati termékek, valamint az egyéb cikkek területén. Ebben to­vábbra is elsősorban a szak­csoportokra támaszkodnak, megerősítve a szerződéses kapcsolatokat. sei. Ha a reggeli elmarad, már az ebédet sem kívánja. Pedig kell hogy étvágya le­gyen a gépnek és gazdájának, mert a szövetkezetben több száz hektár kalászos betaka­rítása vár a kombájnokra. — Rólam a feleségem gon­doskodik, én meg a gépem­ről, így megy ez 1967 óta. Azóta, hogy először arató­cséplő gépre ültem. A gépem javítását soha nem engedem át senkinek. Én ismerem, én szoktam össze vele. Ez a kombájn második éves, de még sohasem hagyott cserben. Remélem, az idén sem lesz másként. Mindaddig álljuk a sarat, amíg a búza után a napraforgó és a kukorica is be nem kerül a magtárba. Amit ezután mond Tóth József, abból kiderül, hogy optimális a szemek nedves­ségtartalma, szinte nem is kell szárítani. Az arató-csép­lő gép jó munkát végez, nemigen marad szem a tar­lón, — Nagyon fontos például a haladási sebesség helyes megválasztása — magyarázza Tóth József. — Igaz, ritka, de nem gyomos a búza, nem fog „mackót” a vágószerkezet, le­Július elsejétől a Csepel Autógyár megválasztott ve­zérigazgatója Lukácsi Gábor, a vállalat volt termelési igaz­gatója. Fehér lappal indul — szavazta meg neki a vállalati tanács, de semmiképpen sem üres notesszal. Gondolatait, töprengéseit kívánjuk írásunk­ban visszaadni és az is kide­rült, korántsem biztos, hogy az új vezérigazgató irigylésre méltó helyzetben van. Jel ismerjük egymást — Véleményem szerint a legtöbb termeléskiesést az el­múlt fél évben az anyagellá­tás példa nélküli zavara okoz­ta — mondja Bődi László, az 1. számú gyár autóbusz „B”- szerelő üzemének helyettes ve­zetője. — Minden típushoz, más-más anyagféleség kell. szükség lenne már egy szá­mítógépre, amelyik nyilván­tartaná őket. Persze ezt egyik napról a másikra az új vezér­igazgató sem tudja megoldani. Amit viszont személy szerint tőle várok, az az. hogy tár­gyaljon az Ikarus vezetőivel a típusok egységesítéséről, — Ideje volt már, hogy megválasztották az új vezér- igazgatót — tér mindjárt a tárgyra Kiss György autósze­relő szakmunkás —, mert mind az anyagellátásban, mind a fizetésünkben érezni lehetett a bizonytalanságot. Mi ugyanis annyit keresünk, amennyit dolgozunk. Folya­matosan legyen munkánk — ezt várom el. — Látásból ismerem az új vezérigazgatót, de itt az üzem­ben nem is ez a fontos. Ha­nem az — szögezi le Horn Jö- zsefné előszerelő —. hogy ren­det és fegyelmet tartson a válla la talál. Az átadó műhelyben Ko- vács István művezető ugyan­csak az anyagellátásiból adódó — szorosan a fegyelemhez kapcsolódó — fennakadások végét kívánja: — Mivel tőlünk kerülnek ki a kész alvázak, mi már hiányosan senkinek nempasz- szolhatjuk tovább a gyárt­mányt, sőt ami másoknál le­maradt. azt is nekünk kell pó­tolni. Egy-két hónapon belül szeretnénk érezni a változást... Lukácsi Gábor készségesen fogad. Hogy könnyebb avagy nehezebb lenne a helyzete, ha nem a vállalati tanács dön­het hajtani. Mihelyt a reggeli harmat felszáll, 8 fél 9 körül kezdjük a munkát és addig megyünk, amíg le nem száll az este. Pontos, fegyelmezett munkát követel a lábon álló gabona betakarítása. Ez volt az első, amire megtanítottak mestereim, amikor először ültem föl az SZK—3-as szov­jet betakarító gépre. Azóta sok kombájnt kipróbáltam, de legjobb ez az E—516-os. Műszernek is beillik ez a gép, jól is keresek rajta. De aki irigyli, jöjjön, próbálja ki, mert ma sem könnyű ez a munka. Igaz, a kézi kaszás világhoz viszonyítva lényege­sen jobb most az aratóknak. A kombájnos invitálására én is gépre szállók. A kor­szerű betakarító gép fülkéje egy személygépkocsiéhoz ha­sonlít. Ezeken az E—516-oso- kon akár szmokingban is dolgozhatna az ember. — Dolgozni dolgozhatna, de azért nem annyira egyértel­mű a dolog — ad felvilágosí­tást Tóth József. — Azért, ha elromlik valami, csak koszos lesz az ember, mert alá kell feküdni a 13 tonnás monst­rumnak. Persze ez nem pa­naszkodás, mert ezeken a si­tött, hanem kinevezték volna? Tagadja a közvetlen össze­függést a munkája hatékony­sága és a megválasztás ténye között. De... — Mennyiben számíthat a kollektíva segítségére? — Valószínű, hogy komo­lyabb konfliktusok nélkül tu­dunk majd együttműködni. Én személy szerint előnynek tartom, hogy jól ismerjük egymást. Amikor megválasz­tottak, bizalmat szavaztak ne­kem az emberek, ugyanakkor várnak tőlem valamit. Persze egyáltalán nem biztos, hogy mindenki várakozásának meg lehet felelni. — Ismerőseitől azt hallot­tam, hogy még a választás napján sem volt izgatott. Hol­ott ez az ön életét megváltoz­tatta ... — Lekötött a munkám, ami rendkívül feszes tempót dik­tált, s amit minden nap ed kellett végezni. Ehhez pedig szükség volt és van a testi­lelki kondíciómra. Másodszor: előre ne terhelje magát az ember olyan feladatokkal, amit nem biztos, hogy később neki kell folytatni. — Milyen módon fogják betölteni a termelési igazgatói státust? Hasznosítják-e a pá­lyázatokból szerzett tapaszta­latokat? — Nemcsak a Csepel Autó­gyárban, de minden vál­lalatnál az egyik legbiztosabb pontnak a termelési appará­tusnak kell lennie. Ezért fel­merült, hogy pályázatot írunk ki, de rövid gondolkodási idő után elvetettem ezt a megöl-, dást. A Csepel Autógyár meg­lehetősen összetett feladatait, technológiáját, bonyolult ter­mékszerkezetét kívülről jött ember nem láthatja át. Két közvetlen munkatársam, a ter­melési főmérnök és a terme­lési főosztályvezető jövő év­ben eléri a nyugdíjkorhatárt, ezért egy rövid átmeneti idő után kívánjuk ezt a problémát tisztességesen megoldani. Van megoldás házon belül. Gondclkodási idő — Mint új vezető, nyilván ígért és még fog is ígérni va­lamit a dolgozóknak. Mit? — Következetes, fegyelme­zett, folyamatos munkát. Nem kívánok senkiben hamis re­ményeket ébreszteni. De a belépőm például azzal kezdő­ma táblákon öröm az aratás. Nem úgy, mint 1978-ban, amikor megdőlt a búza és mindig úgy kellett fordulni, a dőlés irányába, hogy fel tudjuk szedni a kalászokat. Ezzel a 140 hektáros terület­tel még a mai napon vég­zünk, utána átf’unk a másik táblára. Azt már a főnökeitől tu­dom, hogy Tóth József nem akárki. Sok kombájnost kine­velt már 1970 óta, mióta a Rákosvölgye Termelőszövetke­zetben dolgozik. A betakarítá­si versenyben is r -indig do­bogós helyen szokott végezni. Ezért is van nagy tekintélye kollégái között. Ö ízig-vérig kombájnos, ha lenne valami előre elrendelés, akkor azt mondanám, hogy ennek is született. Gyorsan, pontosan végzi a munkáját, de azt ts meghallja, ha a kombájnban valahol leesik egy csavar. Ehhez kell csak igazán jó ér­zék, mert ha idejében nem veszi észre a hibát, nem úsz- ná meg nagyobb baj nélkül. Elág a dicséretből — há­rítja el magától a főnök ál­tal mondottakat. — Ne vesz­tegessük az időt, mert rövide­sen sarkunkban lesznek a szalmabáiázók. Nekik is siet­niük kell, hogy mielőbb elvé­gezhessék a tarlóhántást Mert ez alapvetően befolyá­solja a jövő évi termést. B. Z. dik, hogy a hamarosan sorra* kerülő harmadik negyedéves műszaki konferencián — ezen a középvezetőktől kezdve min* den illetékes vezető részt vesa — elmondom majd, mit vá­rok el a kollektívától. E« megkérdezem, hogy vállal­ják-e a feltételeket. Ehhez harminc nap gondolkodási időt adok ... — Bocsásson meg, de ez na* gyón teátrálisnak tűnik. Arra, hogy rendet, fegyelmet kér, senki nem mondhat nemet, de ettől még nem változik mega helyzet. i — Mindennek következmői nye lesz. A harminc nap után útjára indítom ugyani» a szigorú belső ellenőrzést és ha ©lőre történt bejelentés nélkül megjelenek valamelyilt munkahelyen reggel fél hét* kor, s az ott dolgozók fel* még nincs a helyén, akkor va­lamennyiüknek zsebre megy a késés. Nem csinálok olyan kampányt, amit fél évig kell kibírni és aztán lehet lazíta­ni — hosszan tartó, sziszte­matikus és reális szigorítások­kal kívánom elérni és stabilig zálni a rendet. — A rendhez kapcsolódik gondolom a környezetvédelem is. A dolgozókat — ahogy hal­lottam tőlük — bosszantják az olajfoltok a gyárudvaron, mások pedig a nyakukba —< no és olykor az elektromos árammal működő gépekre ii — csurgó esőre panaszkodnak. — A tevékenységünkből adódóan vagy személyi mu­lasztásból előfordulhat az olaj az udvaron, de természetesen célunk a környezet megóvása. Nem túlzás, ha azt mondom, hogy a Csepel Autógyár kol­lektíváját a rendre törekvés jellemzi, és ez a jövőben sem lesz másként. A megoldások egy részéhez valóban elegen­dő a jó szándék, a másik ré­szét viszont korlátozzák a le­hetőségeink. Magyarán, kevés a pénzünk. Rangsorolnunk kell, hogy egy új ebédlőt húz­zunk-e fel, a tetőt cseréljük ki vagy új tárolóterületet ala-. kítsunk ki. — És mint vezérigazgatónak kell ezekkel egyáltalán foglal­koznia? — Hogy egy vezérigazgató­nak mi mindennel keli fog­lalkoznia, mások talán job­ban tudják, de mint termelési! igazgató a takarításoktól kezd­ve sok minden az Irányításom alá került. Egy biztos, hogy szinte szenvedek, ha nem tu­dok az üzemekbe menni. — Lesz rá ideje? | — Feltétlenül. — Megéri? — A közvetlen tapasztala­tok véleményem szerint meg­bízhatóbbak. mint a másod­kézből kapott információk. Továbbá, mivel a vizuális tí­pus vagyok, ilyen élményekre is szükségem van. Ezeket az alkalmaikat arra szintén föl­használhatom. hogy kontrol­láljam magamat. Nem utolsó­sorban így igyekszem megóv­ni magam a rutindöntésektől. Meggyőződéssel vallom, hogy a termelésben dolgozókkal a személyes kontaktus a demok­ratikus vezetői magatartás nélkülözhetetlen része. Legyen anyag, szerszám Halász József a Csepel Autó­gyár pártbizottságának titká­ra: — Azt hiszem, azt semmi­képpen nem várjuk, hogy a vezérigazgató egy alapvetően új koncepcióval lepjen meg bennünket, hiszen az elképze­léseit a választás előtt kifej­tette. Az pedig elfogadható, hogy a megoldásuk időigé­nyes. De tény, hogy követke­zetesebb vállalati fegyelemre van szükség, azaz a kiadott utasítások végrehajtására és nem megmagyarázására, áld pedig nem ezt teszi, azt fele­lősségre kell vonni. Ide tar­tozik az is, hogy időben áll­jon rendelkezésre az anyag, a szerszám. Eller Erzsébet Áfészek az új ötéves tervben Szerződésekre alapozva Arcok a mezőgazdaságból Először karbantartom a gépem

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents