Pest Megyei Hírlap, 1986. július (30. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-14 / 164. szám
1936 JÚLIUS II.. HÉTFŐ 5 ■Tv-FIGYELŐ Mö-k a véletlen úgy hozta, hogy akár legutóbb, most is szűkebb hazánk, Pest megye ad tűnődnivalót ennek a rovatnak. Ezúttal az Ablak szerkesztői bukkantak rá egy olyan ügyre, amely itt, a főváros határában, nevezetesen Törökbálinton vert nem kicsi hullámokat, s amely amúgy, egészében is olyan, hogy gondolkodásra késztet _{ninden józan felfogású előfizetőt. A Budapestet majdan körülölelő MO-ás autópálya építésének kezdeti hercehurcája jutott tudomására a Szabadság téri forgatócsoportok egyikének. Nevezetesen az a furcsaság, hogy menet közben megváltoztatták az aszfaltcsík nyomvonalát, kialakítva így egy úgynevezett B-változatot. Nos, nem egy pillanatnyi, ötlet szüleménye volt ez az átrajzolás, hanem köztudomásúan a törökbálinti telek- és háztulajdonosok tömeges tiltakozása miatt kellett az A helyett a B-t mondani —• hogy stílusosan fogalmazzunk Mint hallottuk, mintegy száz kertgazda birtoka került egy időre veszélybe. Az ok: ezeket a kis családi birodalmakat már az 1977-es tanulmányterv elkészítése és annak 1978-as kiegészítése után alakították ki, tehát azok a most nekilendülő körgyűrűépítés útjába estek. Annak rendje és módja szerint ki is mondták rájuk a halálos ítéletet, de — lévén ez a mérnöki munka még csupán tanulmány jellegű — mégsem váltott át a foganatosítás szakaszába a verdikt. A megrémített és fölháborodott érintettek gyanis addig mondogatták a maguk igazát, miszerint ők jóhiszeműen jártak el, s egy kisebb falu- nyi területet mégsem lehet csak úgy letörölni a föld színéről, hogy a tervezők újabb íveket húztak: azt a bizonyos B-variánst véglegesítették. Igaz, ennek a megépítése is áldozatokkal jár — minteg,, 30—35 ingatlan esik a munkagépek útjába —, de így mégis kevesebb család szenvedi meg a kényszerű búcsút. A kártérítés kötelezettsége természetesen ezekre az utóbbiakra is vonatkozik — mind az épületekért, mind a földdarabokért le kell szurkolni azokat az ezreseket. Ez az összeg sem lesz kicsi, de sok- kal-sokkal nagyobbnak bizonyul majd az a summa, amely az építkezés költségeit megemeli. Mint a tervezők egyikétől hallottuk, így kél ív helyét kell kijelölni, a nyomvonal is megnyúlik — a ráadás csak milliókban mérhető. S mindez miért? Nyilván : ért, mert az előrelátás mellől hiányzott az előre szóló tájékoztatás. Ez a tudniillik, hogv mi lészen olyannyira nem volt jelen az ügyek intézésében, hogy maga a törökbálinti tanács is az utolsók között tudta meg, mit is vetnek papírra azok a körzők, léniák és írónők. A lakosság fülébe hamarabb jutott el a pletyka, mint a hivatalhoz az él tesítés ... És éppen ez a körülmény az, ami az A-változat B-re módosítását általánosabb érvényű figyelmeztetéssé emeli. Hogy tudniillik sem az az émber, sem pedig az a hivatal, hatóság nem járhat jól, aki, illetve amely a rossz közlekedők csőlátásával tekint előre, a fennforgó körülmények felére-harmadára figyelve mérlegel. örömünk az egészben csak az lehet, hogy megint egy sokakat érintő közügyre tárta szárnyait a méltán kedvelt, immár a 150. adásán is túljáró televíziós műsor, az Ablak. Akácz László Hagyományőrzés nemzetközi méretekben A népdalkincs legjavából Nagy tömeg gyűlt össze a zsámbéki romtemplomnál szombat este, hogy megnézze a végül is nemzetközi méretű táncostalálkozót, hiszen franciák és NSZK-ból érdekezett vendégek is felléptek a pilis- vörösvári és a helybéli együttesek mellett. A pilisvörösvári nemzetiségi táncegyüttes rövid megnyitó gesztusa után a vendéglátó zsámbékiak legifjabb képviselői, a gyermektáncosok léptek színpadra Sallay Sándorné vezetésével, majd a népdalkörük következett, amelynek, programját a külföldi vendégek is figyelemmel, élvezettel hallgatták, nem ok nélkül. A széki nótákkal, csángó balladákkal, hevesi és szatmári dalokkal tűzdelt program ízelítőt adott a magyar népdalkincs legjavából, így különösen fontos (és pontos) zenei információkat nyújthattak azoknak, akik nem minden nap hallhatnak magyar népdalt, vagy éppen csak most ismerkednek e műfajjal. Példát mutatnak A wettenbergi táncegyüttest és zenekarát vastaps fogadta. A csoport immár harmadik alkalommal vendégeskedik a zsámbéki szombatokon. Az egyébként nagyon színvonalas produkcióról már írtunk lapunkban az elmúlt években is. Ezúttal inkább az egyes csoportok létrejöttét, munkájuk indítékait ismertetjük. Például a -wettenbergiek közösségének kialakulása sem mindennapi körülmények között zajlott: a falu nyolcnapos ünnepséget rendezett 1974- ben, amikor. fenállásuk 1200 éves évfordulójára emlékeztek. A maratoni összejövetel olyan jól sikerült, hogy elhatározták, sem engedik szélnek Napjaink történetéből Falu a határon az akkor spontán alakult énekkarokat, tánccsoportokat! (Az egyébként 120 fős gárdának csak egy része látogatott e! Zsámbékra.) Feltűnő tulajdonságuk, hogy a legkülönbözőbb korosztályok dolgoznak együtt. Miután amatőr együttesről van szó, amely semmiféle támogatást1 nem kap, a másfél évtizedes kitartó együttlét eleve tiszteletre méltó. Külön ki kell emelnünk a hazai értelemben korántsem amatőrnek minősíthető zenekart és a változatos népviseletet.. Mindkét lehetőséget maximálisan kihasználva adtak tökéletes élményt a népes közönségnek — és példát a magyar amatőr mozgalomnak arról, hogy mire képesek azok, akik kizárólag az összefogásban bízva próbálnak bizonyítani. A maguk örömére A franciaországi Sorgues- ból érkezett együttes produkciójáról külön tanulmányt lehetne írni, hiszen az ő műsoruk nem egyszerűen egy zenekar és egy táncsoport produkciójaként ítélhető meg. Sokkal inkább az volt az érzésünk, hogy színjátékot, élőképeket, táncot és muzsikát látunk-hallunk egyazon pillanatban, amely meglehetős néprajzi ismeretről is tanúskodott. A múlt századi aratást bemutató életkép igazi csemegének bizonyult. A megjelenítők pillanatok alatt ellepték a pódium környékét is; korabeli szerszámok — sarlók, csépha- darók, fonott kosarak, sziták — kerültek elő és a szemünk láttára elevenedett meg a nehéz. munka minden kínja és öröme. Amit a wettenbergíek- ről említettünk, itt még nagyobb szerepet kapott. Egészen kicsi gyerekek is megjelentek a színpadon, jól láthatóan nem előre megtervezett elképzelés szerint, hiszen ők nem holmi koreográfiára táncoltak, hanem a maguk örömére játszottak az adott térben — a színpad nem színpad volt ezekben a percekberf, a játszók pedig nem előadók, hanem közülünk, a nézők soraiból felállók, akik úgy érezték, hogy meg kell mutatniuk a saját életük, történelmük egy darabját. Fellépésük után tudtam meg, hogy minden esetben ezt a megoldást választják: a programok tervezésekor nem csupán táncokban és dalokban gondolkodnak, hanem éppen ellenkezőleg — a régi irattárakból és egyéb történeti leírásokból kiválasztott eseményekhez, ünnepekhez találják meg a megfelelő mozgást és zenét. Nem véletlenül Az est meglepetése volt a zsámbéki német ajkúak népdalköre, amely első alkalommal mutatkozott be. Életre hívásuk egyfajta gesztusként is felfogható. Hallomásból tudjuk, hogy az utóbbi években olyan jó kapcsolat alakult ki a külföldön élő hozzátartozókkal (és nem utolsósorban a w*ttenbergiekkel is), hogy úgy érezték, ők is aktívabban ápolják a hagyományaikat ezután. Mint ahogy az sem véletlen, hogy ez a francia és ez az NSZK-beli együttes együtt érkezett Zsámbékra, hiszen légi ismerős települések csoportjaiként adtak műsort, mi több, a zsámbékiakat is meghívták a jövő évben megrendezendő wettenbergi találkozóra. Lám, így is alakulhat, fejlődhet egy amatőr mozgalom, nemzetközi méretekben is... A pilisvörösvári nemzetiségi táncegyüttes a tőle megszokott színvonalon adta elő lendületes műsorát. Ök sem első ál- kalommal léptek fel a romtemplomnál. Egyre nagyobb visszhangot keltő külföldi siZsúfolt nézötír Fergeteges bemutató a színpadon Kéztükörben nézi magát a nap (v eress Jenő felvételei) kereik is következetes, szünet nélküli együttes munkát feltételeznek. Munkásságuk kivált azért értékes, mert a német ajkú nemzetiségi kultúra ápolása nem tekinthet vissza évtizedekre. Szllas Zoltán Kézen fogva könnyebb Együtt több nemiedéit $ Nagyon kevés a katonairodalom. Különösen kevés \ napjaink honvédéiről, akik békében szolgálnak, tesz- § nek eleget a haza iránti kötelességüknek. Ezért olvas ^ az ember szívesen olyan regényt, amelynek témája a ^ honvédelem, illetve a katonai élet, ahogyan az össze- ^ fonódik mindennapjainkkal. Most ilyen regényt olva- i sok. H. Szabó József müvét. a világ; az ellenforradalmat leverik, a határőrök helytállnak, egy részük Budapesten harcol, 'köztük Kányási Laci barátai, tiszttársai. Kányási a faluban marad, mint határőrtiszt, részt vesz a szövetkezetek szervezésében, a szövetkezők megválasztják tsz-el- nöknek. Évek múltán újra rá- láikcznak a volt tiszttársak és visszaemlékeznek az elmúlt évekre, amikor közös szolgálati időben egy életre szóló barátságokat kötöttek. A SZERZŐ azt írja le, hogy a határőrségen szolgáló honvédek milyen formában simulnak bele a falu életébe, egészen annyira, hogy sokan közülük ide házasodnak, s leszerelésük után a fáluban letelepedve, az egyre jobban működő termelőszövetkezetben lesznek brigád vezetők, ag- ronómusok, állattenyésztők, vagyis végül is átformálják a falut, amely egyre jobban egységessé válik. A vegyes lakosú településen elcsitulnak az indulatok, mára már megbékélve, egymást mcgbcsül- ve élnek a családok. S ebben nagy szerepük van az itt ragadt katonáknak, határőröknek, akik már sajátjuknak tekintik a község társadalmát. H. Szabó József remek regényt formált a történetből, nagy szeretettel . ír a változásról, az új. kibontakozó életről. A regényben a főszereplő Kányási azt mondja barátjának: — Nézz körül, testvér, ilyen szép falu talán az országban sincs még egy. — És a szülőfalud? — Szülőfalum? Nézd, nagyon szeretem az Alföldet .., ahol nagyközségben aprócska portákon élt a legnagyobb család is. De itt., ebben a határszéli faluban ismerjük egymást, együtt - építjük. s dolgozunk a szövetkezetben. A REGÉNY szép nyelvezettel, gördülékenyen megírt és jól mutatja be azt a társadalmi fejlődést, amely szinte minden magyar falúban végbement. Gáli Sándor ehhez jön még az, hogy a faluban működik a határőrség, ahol szintén az ország minden részéből jött katonák szolgálnak. Mennyi bonyodalom származik csak abból, hogy az itt maradt német ajkúak nagyon jó gazdák, kitűnő földművelők, hasonlóan azokhoz, akik ennek a falunak az ő^lakói. Ugyancsak jó gazdák,, a termeléshez értők a Csehszlovákiából áttelepültek, hiszen legtöbbjük odahaza, a Csallóközben kitűnő termelő volt, s elég mondernül gazdálkodott a polgári Csehszlovákiában. Míg azok, akik ide Alföldről 1 jöttek, nem értenek any- nyira a földműveléshez, mert vagy kubikosok, vagy sum- mások voltak, vagy cselédek. A nemzedéki, származási kérdés is igen bonyolult, mert a fiatalok már nem nézik, hogy milyen családból erednek. Különben is a szerelem mindent legyőz, s összeházasodnak. Ebből megintcsak problémák adódnak, főleg a szülők között* történnek torzsalkodások, emberi huzavonák, s e bonyolult viszonyok között ott vannak a katonák, meg Kányási, az Alföldről elszármazott tiszt, akinek a falujából szintén vannak itt telepesek. Az őrs éli a maga életét, a katónafiatalok ismerkednek a faluval, a rendezvényeken részt vesznek. Természetesen leghamarabb a szerelem szövődik. Így történik Kányásival is, aki több lánynak is csapta a szelet, mig •végül is Marikánál állapodott meg, aki nemcsak szép, hanem ügyes is. Miközben végigkísérjük e két fiatal életét, megtudjuk, hogyan alakul a katonák, volt tisztek élete. Az évek szaladnak, közben nagyot változik ISMERT NOVELLISTA, több könyv szerzője. Arra vállalkozott, hogy a Falu a határon című regényben megmutassa, hogyan élnek egy határmenti községben, milyen formában szövődnek szerelmek, baráti, elvtársi kapcsolatok, hogyan él együtt a falu a határőrökkel, akik nemcsak védik a határt, hanem formálják is a falut, s akik közül nem egy éppen a határmenti települést választja végleges lakóhelynek. A Falu a határon valahol az ország egy déli településén játszódik. Megtalálható benne az a történelmi változás, amely az egész magyar társadalomban megtörtént az utóbbi negyven esztendőbén. Főleg az emberi fejlődés, átalakulás az, ami foglalkoztatja az írót, hogyan változnak, 'formálódnak az emberek, hogyan tudnak nehéz körülmények között is helytállni. A történet többszálú, de egységes képet nyújt a magyar falu fejlődéséről. Adva van egy határszéli, feltehetően Baranya megyei község, ahol rendkívül összetett és bonyolult a közösség, hiszen laknak benne őslakos magyarok, svábok, akik már ezt a községet tartják szülőföldjüknek, hiszen itt élnek évszázadok óta, közülük sokat a [felszabadulás után kitelepítettek, és helyükbe a Felvidékről parasztcsaládokat, míg az Alföldről, a regény szerint Hajdúból, szegény parasztokat, agrárproletárokat telepítettek, s itt kaptak földet, házak itt kezd-, tek új életet. Már ez a tarka összetétel elegendő arra, hogy konfliktust hordozzon magában. Ismert, hogy milyen nehezen rázódtak össze a telepesközségekben a különböző tájakról érkezett családok, s
