Pest Megyei Hírlap, 1986. július (30. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-14 / 164. szám

1986. JÚLIUS 14., HÉTFŐ 3 Vízcsepp csillog a pókhálón Kukkantok és kézetgyöjtők — Fekete ökörfarkkóró — sorolják buzgón a gye­rekek —, erdei iszalag, üs­tökös gyöngyike ... végül a ma látott növények közül a legszebb nevű: a bóbitás küllőrojt elnevezése is be­kerül a jegyzetfüzetbe. A helyszín Pest megye egyik természetvédelmi terü­lete, a horgászok által is ked­velt Garancsi-tó. A vízparton tizennyolc, messzelátóval, fényképezőgéppel, növényha­tározóval felfegyverkezett bio­lóguspalánta üldögél: a Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár és a toki Egyetértés Tsz művélődési háza által szervezett ökológiai tábor tag­jai ők. Tizenhatan a szent­endrei Felszabadulás lakótele­pi iskola tanulói, ketten pe­dig „vendégek” Perbálról. Jú­lius 7. és 14. között Janata Károly természetvédelmi őr vezetésével mindennap más és más tájat kerestek fel a Zsámbéki-medencében. Eltűntek a nádasok — A táborozók megismer­hették Nagyszénást — sorolja Janata Károly —, a budai tájvédelmi körzetet és a pi­lisi tájvédelmi körzetet is — ide „haza” megyünk, mert itt vagyok területkezelő. Gyalo­gos kirándulás a Nyakas­hegyre és Anyácsa-pusztára; itt a Garancsi-tóná] valami­vel sekélyebb Anyacsa-tó partján szebbnél szebb vízi­növények nőnek, s egy kis szerencsével cserregő nádi poszáta is látható. Egész napos geológiai kirán­dulás színhelye a sóskúti mészkőbánya, ahol a mészkő- pádon sűrűn szükség van az őslénytan-határozóra. Pilis Csa­bán összehasonlításra is alka­lom nyílik, a nagyszénási ere­deti állapotban fennmaradt dolomit-kopár és a piliscsa- baí befásított dolomit között. Nagyszénást, a pilisi len egyetlen hazai élőhelyét a ter­mészetvédők mentették meg, mert ezt is a befásítás fe­nyegette. így megváltozott volna a talaj kémhatása, s kipusztult volna az erdei len. Megérkezik a várva várt ebéd, s vele Fésűs József, a toki művelődési ház igazga­tója. — A helyszínt ml javasol­tuk a szentendreieknek — mondja. — Itt a környéken ugyanis több olyan táj talál­ható, ahol még épségben meg­őrződött a Zsámbéki-medence egykori állat- és növényvi­lága. Sajnos, a környezet át­alakításával párhuzamosan ezeknek a területeknek a nagysága egyre csökken. Sza­bályozták a patakokat — el­tűntek a nádasok és velük együtt a madárfajok, melyek­nek. ősi élőhelyét jelentették. A gyerekek most feltérképe­zik, jegyzőkönyvbe gyűjtik az itt élő állat- és növényfajo­kat. és talán kiállítás is ké­szül a feldolgozott anyagból. — Mostanában mintha meg­élénkült voilna az érdeklődés a környezetvédelem iránt. Tudntfensájíbsl pusztítjuk — Igen, ez újabban divatos téma, de hasznos divat. Hi­szen minden évben számta­lan faj pusztul ki véglegesen, nemcsak nálunk, hanem az egész világon is. Az emberek sokszor tudatlanságból pusz­títják a környezetet. Az itt tá­borozó gyerekek biztos, hogy nem válnak ilyen felnőttekké! — Ma már kilencféle álla­tot láttam! — lobogtatja meg jegyzetfüzetét Óvári Laci. — Délelőtt két egerészölyv ke­ringett ott a domb fölött, egy hím’ meg egy nőstény. — Honnan tudjátok, hogy melyik milyen madár? — Hát megnézzük a távcső­vel, és a testéről meg a szár­nyairól meg lehet Ismerni. De én ásványgyűjtő vagyok, úgy­hogy ha nem tudom, megkér­dezem a kukkantósokat. A kukkantósok a PMKK Kukkantó elnevezésű ökoló­giai szakkörének tagjai. Ve­zetőjük Szentendrey Géza, a szentendrei erdei művelődési ház igazgatója. A szakfcörösötk évek óta végeznek természet­védelmi munkát: ellenőrzést saját telepítésű odútelepükön a Száraz-pataknál, fe^sfcefé- szek-számlálást, madárszám­lálást. Elkalauzolnak a ma­dárcsapdához, melyet, mint útközben elmesélik, a környé­ken élő és egykor madará- szatital is foglalkozó svábok­tól vettek át. — Délelőtt már meg is fog­tunk vele egy tövisszúró gé­bicset — újságolja Fehér Andris. — Karcsi bácsi segít­ségével szétterítettük a szár­nyát és megmértük a szárny- tollait, a negyedik volt a leg­hosszabb. A „főfénykápész” Tóth Kati: — Eddig már harminc fény­képet csináltunk, madarakról, állatokról, egy dongóról, csi­gáról, az egerészölyvről... Lefényképeztünk egy nagyon szép zöld hernyót is meg egy pókhálót, amin vízcseppek csillogtak. Különleges ásvány eddig nem sok akadt, így egyelőre az ásványgyűjtők is botani- zálnak, szakkörvezetőjük, Gerlai Péter né segítségével. Szeretnék aranyat találni — Édesanyám kémia szakos tanárnő, tőle kaptam először ásványokat, így kezdtem el gyűjteni — lóbálja meg kis geo.óguskaiapácsát Fehér Andris. — A szakkörünk ja­nuár óta működik, láttunk már együtt filmeket és a Nemzeti Múzeum ásványkiál­lítását. Jártunk egy tizen­nyolc kilométeres túrán Sári­sápon, ott a meddőhányón szép barna és bordó csíkos fehér kalcitokat találtunk, öten pedig Nyíregyházán is voltunk, az ásványgyűjtők országos találkozóján. — Ügy szeretnék aranyat találni! — sóhajt fel Lukács Zoli. Ennek ugyan csekély a valószínűsége, de Zólit nem­csak a kincsvadászat hozta ide. — Én azokat a köveket is szeretem, amikre mások azt mondják, hogy csúnyák. Ha közelebbről szemügyre vesszük, látni, hogyan for­málta ki őket a természet, és az nagyon szép. — Bekapcsolódik a tábo>r az országos természetvédelmi szervek munkájába is? —for­dulok újra Janata Károlyhoz. —A debreceni egyetem tervez egy komplex környe­zetvédelmi információs rend­szert, ennek adatlapjait mi is megkaptuk. De nem hiszem, hogy kiosztom őket, mert a gyerekek nagyon különböző felkészültségűek. Az a cél, hogy önállóan is tudjanak dolgozni. Az Országos Kör­nyezet- és Természetvédelmi Hivatalnak köszönhetően mindegyikük nyakában ott lóg a távcső, a fényképezőgép — ez nagy segítség. — Ez a tábor pedagógiai szempontból is hasznos — összegzi Járási Andrásné népművelő. — Azt mondják a mai gyerekek sokat unat­koznak, nehezen vonhatók be valamilyen tevékenységbe. Hát ez a példa is mutatja: nem így van! Ami felkelti az érdeklődésüket, azzal nagy lelkesédessel, szívesen foglal­koznak. Mörk Leonóra Ilyen szépen faragott tornácot Is ritkán láthatnak — mutatja Rúzsa Sándorné (Veress JenS felvételei) Erről olvastam Egyetlen mondatról E lőrebocsátom, ebben a jegyzetben senkit sem bírá­lok, azokat sem, akikre példaként hivatkozom. Mindössze annyi a szándékom, hogy jelezzem, mily ne­héz, hosszadalmas valaminek az elterjesztése, abbaha­gyatni a régit, rászoktatni az újra, másra. Ám a képlet ennél komplikáltabb. Előfordul, hogy bizonyos dolgok szélvészgyorsán elterjednek. Sokak szerint a rosszra jel­lemző ez, nekem is ez a benyomásom, mégsem merném ál­lítani ennek szabályszerűségét. Az sem ritka, hogy ugyan­azon a területen valami úgyszólván pillanatok alatt meg­fogan, némely másik elem zárt fülekre, szemekre talál. Lássunk előbb a gyors elterjedésre példát. Ismeretes, hogy több mint egy éve új helyesírási szabályzat sze­rint kell írnunk. Ebben a korábbihoz képest többféle módosítás található. Egynémely szavak megváltozott írásmódja egyik napról a másikra tudatosodott. A zsűri ma már mindenütt hosszú,ű-vel jelenik meg, a konku­rencia egy r-el. Ugyanez érvényes a szerkesztőbizottság­ra, amelyet korábban külön kellett írni. Van a szabályzatban egy mondat, amelyről senki sem vesz tudomást. Íme: Teljes és cégszerű intézménynévnek tekintjük az olyan formákat, amelyekben a telephely ne­ve (vesszővel.elkülönítve) az alakult végén áll: Egyesült Munkás-Paraszt Tsz, Dusnok, Kisegítő (Foglalkoztató) Iskola és Nevelőotthon, Sopron, Nemzeti Színház, Szeged stb. Ha az ilyen szerkezetű alakulatok helységnévi ele­me -i képzős melléknévi jelzőként a név élére kerül, az intézmény részének tekintjük, s ezért nagybetűvel kezd­jük: Dusnoki Egyesült Munkás-Paraszt Tsz, Soproni Ki­segítő (Foglalkoztató) Iskola és Nevelőotthon, Szegedi Nemzeti Színház stb. Attól kezdve, hogy ezt a mondatot, a magyarázatul szolgáló másikkal együtt, elolvastam, következetesen aszerint írtam a ' termelőszövetkezetek nevét. Zöldmező Tsz, Vácszentlászló, Magvető Tsz, Dány, ezek a teljes és cégszerű elnevezések. Az -i képző melléknévi jelző­vel az élen: Vácszentlászlói Zöldmező, Dányi Magvető Tsz. S ugyanilyen néhány megyei üzem neve is. Ipari Műszergyár, Iklad. Helységnévvel az élen: Ikladi Ipari Műszergyár. S hogyan jelent meg nyomtatásban? Az iménti mondatot azóta ezerszer elolvastam, s mindahányszor arra a következtetésre jutottam, hogy az teljesen egyértelmű. Kezdtem figyelni több újságot, folyóiratot. Azok is ugyanúgy cselekedtek, mint a mi nyomdászaink, korrektoraink. Hogy miért, arra nincs magyarázatom. Vicces pillanataimban gondoltam rá, hogy talán ők végrehajtási utasítást is kaptak, amiben az általam egyértelműnek vélt szabályt mégis úgy értel­mezik, ahogyan a régi követelte. A vaskövetkezetesség mindenesetre föltűnő. ‘ N e higgyük azonban, hogy csak sajtó létezik a vilá­gon, ezer és egy formában látnak napvilágot leírt mondatok. Jelentések, beszámolók, okmányok, elismsr- vények. Ügy tapasztalom, az intézményi, hivatali szobák­ba semmi sem szivárgott be az új szabályzatból. Ott még mindig zsűri a zsűri, konkurrencia a konkurencia. A nagybetűket pedig igen-igen kedvelik. Ebben a tekin­tetben nem vették figyelembe sem az előző, sem az új szabályzatot. Nem is fogják. A nagybetű ugyanis náluk a tekintély, a fang'kifejezése. Kör Pál tettük a kabinsort is, a régi vendégek visszajárnak ilyen­kor napozni. S vannak külföl­diek is. Az év újdonsága: másfél hónapja a Toldi önjáró komp visz itt fordulónként 600 utast és 24 személykocsit a két part között. Juhász Gyula ha­jóvezető szerint lagymatag idő ide vagy oda, a forgalom óriási, zsúfoltan járnak. Ta­lán a lepencei strandnak, ta­lán Visegrád nevezetességei­nek és a palotajátékoknak kö­szönhetően nem érzik, hogy bajban lenne az idegenfor­galom. S a túlparton, alig pár mé­terre onnan, ahol a komp fel- járóhídja bizony feltörte a rámpa aszfaltját, különös szerzet kötött ki a pontonnál. Bizonyos Turcsi nevezetű vízi álkalmatosság. Első pillantás­ra átkelőhajónak nézné az ember, de kisebb. A taton hagyva horgászbotját, felká- szálódik a tulajdonos, Fieszl Béla, a Visegrádi Faipari Szövetkezet elnöke, s tőle rög­vest megtudhatjuk: jacht ez, nem is akármilyen. Kilónként egy forintért vette a roncsot, mely 1922-ben kapta az Ilonka nevet. Háromévi munkával rendbehozták, s a nyarat a család, a baráti kör ezen tölti. Ma csak Zebegénybe tarta­nak. A lepencei strandfürdő háza elejét szó érte. Egyik laptár­sunk bírálta a rövid nyitva tartási időt, éppen egy hete. Változtattak-e? Hol van már a Duna kékje? A folyó átlátszatlan sárgás- barnás-zöldesre vált. S mert vasárnap az idő sem kedve- : zett, nem csoda, hogy fürdöző sem akadt benne, leszámítva a kisoroszi hajóállomás körül i gumimatracon cvickélő három sínedért. “ _■ magyarázza a Határ csárdánál a két kenus, Németh László és Sümegi Ferenc. — Reggel 9-kor indultunk a Rómairól, az Auróra csónakházból, most 1 óra. Felhúzunk még Viseg- rádAg, azután visszacsur-. gunk... »' Hatalmas táblák az Omszki parki tónál: „A park terüle­tére kutyát bevinni, a tóban fürdetni tilos!” „A tó vize fertőzött, fürödni szigorúan tilos!” t Kilábal a vízből két pesti diák — csak a keresztnevüket mondják, István és Gabi —, s utánuk a három farkasku­tya. A fiúk vacognak, az ebek a vizet rázzák le magukról. — Nem láttátok a táblát? Fertőzött a víz... , — Á, az csak tavaly volt,' biztosan itt felejtették a fel­iratot ... e — És nem szólt senki, hogy itt nem fürödhettek? Kérdőre görbülő szemöldö­kük jelzi: miért kellett volna szólnia valakinek? A valaki Zséli István nyug­díjas éjjeliőr: — Látná csak, amikor jobb az idő, ezren is fürdőnek. És, ha szólok, hogy tilos, megfenyegetnek... Venne» Aranka— ! Vasvári G. Pál ! Kállai Géza strandvezető mondja: — így is túl sok a vendég, 2500 személyes strand, s volt olyan nap, hogy 4000-en is megfordultak ná­lunk. A mai vasárnap köze­pes hétköznapnak számít, most először him.es kint dél­ben a „Megtelt” tábla. Az öt medencében eloszlifc az 1800 látogató. Egyébként hivatalo­san reggel 8,30 órától este 7-ig tartunk nyitva szomba­ton és" vasárnap. De a való­ságban többnyire fél órával korábban már nyitunk, s volt rá példa, hogy a zár­órát is liberálisan kezeltük, tekintettel a jó időre. A pa­pírformán nem változtath.a-'' tunk. A dolgozóink zöme nyugdíjas, autóbusszal jár be és haza, köti őket a menet­rend. S az ülőmedencében naponta kell vázét cserélnünk, az is 8—10 órába telik. Ám, aki reggel 6-tól már szeretne úszni, bejöhet, ha szándékát előző nap közli velünk: — Csak Szentendréig voltak útitársaink, a sarkantyúnál elmaradt a többi evezős — Balázsné nem bízik a tartós esöbeu Hét vége a vizek partján (Folytatás az l. oldalról.) nek, ha nagyobb reklámot kapnánk — állapítja meg. Kicsinyke utcán hajtunk végig. Ha már Somogyi Bélá­ról nevezték el (mint szer­kesztőségünk utcáját), keres­sük meg itt is a 6-os számot. Az öreg parasztháznak csak egy ablaka néz az utcára. A csöngetésre fejkendős asszony nyit kaput a Balázs-portán. — A hét végét mindig it- hon töltjük a férjemmel — invitál beljebb a gazdasszony, aki az 1. számú ráckevei óvo­dában fűtő-kertész. Elmeveti magát: a hét vége nekem a mosást, főzést, takarítást vagy a „gyermekpásztorkodást” je­lenti ... Legalább százötvenen für­dőznek a meleg vizű strandon, bár beférnének 518-an, — Hányszor úszik egy hé­ten? — faggatom Bodor Fe­renc vezetőhelyettest. Jót ne­vet: — Nagyon ritkán! A nagymarosi strandon is hirdeti a felirat: „Fürdés után az egészség érdekében a zuhanyozás javasolt!” Ám a Váci út 49. alatt már több mint fél évtizede nincs igazi strand. Zeller Sándorné, az egykori mindenes gondnok is nyugdíjba ment, de mert itt lakik, csekély tiszteletdíj elle­nében most. is nyitja, zárja a csónakházat, s nyújt elsőse­gélyt, ha valaki üvegbe lép. — Azért, ha jobb az idő, sokan megmártózna.k. Kifes­Fusztai Tibor autószerelő hivő szóra vár A Ráckevei meleg vizű strandon nem fáznak a vendégek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents