Pest Megyei Hírlap, 1986. július (30. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-12 / 163. szám

Latyak helyén makadám A tanács és a lakosság összefogásával 15 utat újítanak föl Val- kón, Vácszentlászlón és Zsámbokon. A nagyközségi közös ta­nács irányításával és szervezésével a rendelkezésre álló kilenc- százhúszezer forint megduplázható a társadalmi munka értéké­vel, így lehetővé válik, hogy a latyakos, sáros utcák helyett makadámon közlekedjenek az itt lakók. Képünk Valkón a Deák Ferenc utcát mutatja, ahol már a kész úton közlekednek (Hancsovsziki János felvétele) Kereskedelmi őrjárat Bezárt az egyetemi üzlet Cseng a telefon, a kagylót a fülemhez emelem, a hívó idegesen mutatkozik be, majd közli, mi indította ar­ra, hogy velem beszélgessen. Első kérdése, tudok-e arról, hogy az egyetem területén, a Nyiszior György téren be­zárták az egyik élelmiszerüz­letet. Hétfőnként az Áfész- kisáruház később nyit, így az emberek nem tudnak vá­sárolni, pedig az egyetem te­rületén nyáron is eleven élet folyik. Első utam a városi ta­nácshoz vitt, felkerestem Ma- per János osztályvezetőt, aki elmondotta, hogy a műszaki és termelésellátás-felügyeleti osztálynál bejelentést tett a Vác és Környéke Élelmiszer­kiskereskedelmi Vállalat 156- os üzletének megszüntetésé­ről. Kényszerhelyzetbe kerül­tek; ami a nagyfokú létszám- hiányból — a hatszemélyes üzletben ketten maradtak és a forgalom csökkenéséből eredt. A felszámoló leltáro­zást követően a tanáccsal és az Áfész-szel tárgyalt a vál­lalat, aminek következménye, hogy az Áfész elnöke szak­embereivel megvizsgáltatja, milyen üzletet nyithatnának ők az egyetemi bérlemény­ben. A Patak téri üzletsoron az ipgyik kirakatablaknál kíván­csi gyermekszemek meredtek a kígyókra. Érdeklődéssel léptem be a Natura díszhal­éi madárszaküzletbe. A tulaj­donos, dr. Virág Istvánná a vásárlókkal volt elfoglalva, így férjével beszélgettünk. A kálitokban sokféle madár da- ?a kísérte társalgásunkat. A terráriumbán lévő két boa constrictort nemcsak a gye­rekek, sok felnőtt is megcso­dálja. E kígyófajta Dél-Ame- rikában, elsősorban Guayaná- ban, Venezuelában, Brazíliá­ban őshonos. Rendszerint az őserdők vastagabb törzsű, ágú fáin tanyáznak, és csak ritkán másznak le a földre. Itt a terráriumbán is faágon tartózkodnak, etetés, ívás, va­lamint vedlés idején mász­nak le. Nyolc-tíz naponta esz­nek, ilyenkor 5—6 egér a táp­lálékuk, amikor nagyobbra nőnek, többet esznek. ,. Nem messze a kígyós üz­lettől, a János utcában a Pa­tak étterem szomszédságában van az Éva ruházati üzlet. A délutáni órákban látogat­tam ide. A kicsiny üzlet egy­kor zöldséges, majd Patyolat- felvevő volt, jó néhány éve pedig jelenlegi profiljában működik. A kicsiny üzlet ve­zetője Budavári Istvánná, aki 25 éve dolgozik a szakmá­ban. Két segítőjével, Lapu Jánosáéval és Kiss Lászlóné- val szerződéses viszonyban látják el munkájukat. Sokat kell dolgozniuk, hogy a kö­vetelményeknek eleget tudja­nak tenni. Az árubeszerzés, a vevőkkel való kapcsolat és a szervezett munka biztosí­téka eddigi sikereiknek. Az emberek egymásnak adják hírül, mi érkezett. Az I. osz­tályú áruktól kezdve az ol­csóig minden lehet kapjii. Következő állomásom a tá­volabb levő Kossuth Lajos utcai üzletsor. Legutóbb hí­rül adtam, hogy már három bolt üzemel, most pedig egy újabbnak a közeli napokban történő megnyitásáról szá­molhatok be. Ottjártamkor már az utolsó simításokat végezték, a függönyök felra­kása, a propanbután-gázké- szülekek beszerelése folyt. E sorok megjelenése idejére már talán megtörténik az áru feltöltése is. Az igen íz­lésesen berendezett vendéglá­tó üzlet a Pelikán nevet vi­seli. Két vállalkozó kedvű fiatalember — Barabás And­rás és Pintér Mihály — a gazda. Földszint és emeleti rész, azaz galéria áll a ven­dégek fogadására, hatvan ülőhely veszi körül az aszta­lokat. II. osztályú besorolás­sal gyorsételek, sültek, szend­vicsek, nemzetközi konyhai specialitások rendelhetők majd. Hűtött italok, üdítők között választhat a fogyasztó. Az idő hűvösre fordult, és a piac arculatán ez meglát- zott, nem tolongtak a vá­sárlók. Árak: sárgarépa 12, káposzta 10)^ kelkáposzta 16, karfiol 20, uborka 6 forint. A vöröshagymáért 24, a pa­radicsomért 34 forintot kér­nek kilónként, a retek cso­mója 8 forint. A sárgadiny- nye 28, a görögdinnye 26, az alma 10 és 12, az őszibarack 22, 24 és 36 forintba kerül. A tojás 2,40. Csiba József n Mon Hsa A kismaszat. Színes magyar ifjúsági film. Csak 4 órakor! Földrengés. Szines ameri­kai katasztrófafilm. 6 és 8 órakor! Az Aszódi Nagyközségi Kö­zös Tanács irodáinak emeleti folyosójáról átlátni a régi ipartestület, a későbbi járási művelődési ház egykori épü­letére, amit éppen most bon­tanak. Kovács István és Van- kó István tanárokkal nézzük a falak omlását, miközben Áprily Lajos egyik versének két sorát mormolom: Ha nem leszek, nem fogja tudni sen­ki,/ Sorsomnak mennyi fur­csa titka volt. Mondják, az épületeknek is megvan a maguk élete, szol­gálata, akár az embereknek. Ennek a háznak a falai sok mindent átéltek. Csak nekünk hármunknak, akik ebben a pillanatban látjuk, hogyan adogatják kézről kézre a tör­melékből kiszedett téglákat a csatáriáncot alkotó katonák, mennyi emlékünk kötődik az épülethez. Emlékszel? — kér­dezzük, miközben új és új történetek jutnak eszünkbe. Biztosan meg lehetne írni az épület szabályszerű életrajzát, de elhessegetem magamtól az ötletet. Mert mi lenne az el­ső sora az ilyen írásnak? Épült az aszódi kisiparos és kiskereskedelmi társadalom önzetlen adományaiból, közös összefogással. Valami másról kellene most hírt adni. Sokkal személye­sebb , lehetne az épülethez egy­kor annyira kötődők vallomá­sa. 1945 áprilisában jártam először az épületben. Az itt állomásozó szovjet katonai LUft A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIII. ÉVFOLYAM, 163. SZÄM 1986. JÚLIUS 12., SZOMBAT A város hetedik ötéves terve Gimnázium, piac, szakboltok Előző számunkban a váró? hetedik ötéves tervének mű­ködési, fenntartási kiadásait vettük sorra, ezúttal a fejlesz­tésre fordítható összegeit is­mertetjük. Korábbi írásunk­ban szó volt róla, hogy a ter­vet kétsávos változatban ké­szítették. Vagyis egy kisebb és egy nagyobb összeggel szá­molnak. Az egységes pénz­alapban az alsó sávban 610,4, a fölsőben 664,4 millió forint szerepel fejlesztésre, beruhá­zásra, valamint egyéb, nem fejlesztési célokat szolgáló ki­fizetésekre. Lássuk részletesebben. Az előirányzat az alsó sávban nyolcvan, a felsőben 87 szá­zaléka az előző tervidőszak tényszámainak. Az időszak el­ső felében az úgynevezett át­húzódó beruházások befejezé­se adja a legfontosabb felada­tokat: a párt- és tanácsház, az autóbuszpályaudvar, a Kari­kás iskola bővítése, a tanuszo­da, a folyamatban levő lakás­építés, a szennyvíztisztító mű. Építők támogatása Hogyan oszlanak meg a fej­lesztési források ágazatok szerint? A személyi és gaz­dasági szolgáltatás nevű ága­zat az alsó sávban 129, a föl­sőben 162,7 millióval rendel­kezik lakásépítési és kommu­nális feladatok megoldására. A lakásépítés és -gazdálkodás ebbén a tervidőszakban is ki­emelt feladat, ennek megfe­lelően a megyétől céltámoga­tást lehet kapni, pályázatok útján. Ezekkel együtt Gödöllő az alsó sávban hatvan, a felsőben kilencven állami bér­lakást építhet a tervciklus­ban. Támogatják helyi esz­közökből a magánerős ház­építést, ehhez is megpályáz­hatók forintok a megyétől. A kapott összegekkel együtt kö­rülbelül négymillió forintnyi támogatást adhatnak évente. Ebben a formában előrelátha­tólag 620—680 lakás készül el. A temető építésére, a sze­méttelep létesítésére is adtak be pályázatot. A saját alap­ból 10, illetőleg 17 milliót szánnak a két beruházásra. A következő ágazat a kul- ' turális. A kerete 135,8 milliót tartalmaz. Az ágazat legna­gyobb beruházása a tizenkét tantermes új gimnázium. El­készülte után enyhíthető a szakmunkásképző zsúfoltsága is. Másfelől ez azt jelenti, hogy az általános iskolákban nem nagyon javul a helyzet, noha az egy-egy tanteremre jutó tanulók száma 36,7-ről 33-ra csökken. Amire nincs A sportfejlesztés, a műem­lékvédelem feladatainak ter- vesitésére nincs lehetőség, a korábban elfogadott koncep­ció alapján, az évi tervek ösz- szeállításakor döntenek az itt elkölthető forintok sorsáról. Az egészségügyi ellátást je­lentősen javítja majd a volt pártház ilyen célokra történő átalakítása, a pénzügyi fede­zet megvan hozzá. Kereskedelmi hálózat. Eb­ben az ötéves tervben is a meglevő üzletek bővítése, kor­szerűsítése, a rosszul ellátott területeken élelmiszerbolt építése a fő cél. Az időszak második felében a Kossuth Lajos utcában épülő házak földszintjén szaküzleteket lé­tesítenek. Az elképzelések sze­rint az utolsó két évben ké­szül el az új piac, amire 9,5 milliót irányzott elő a terv. A régóta tervezgetett bevásárló- központra továbbra sincs pénz. A blahai területen és a Köztársaság úton ABC-boltok építését látják indokoltnak. Létrehozásuk vállalatok, szö­vetkezetek támogatásával kép­zelhető el. Az alvégen bővítik az élelmiszerboltot. Tovább­ra is szorgalmazzák és támo­gatják a kereskedelemben a magánkezdeményezést. A Kossuth Lajos utcai üzletsor után a Petőfi utcában húsz boltból álló kereskedőházat készítenek elő. Vízgazdálkodási ágazat. A tervidőszak végére a gödöllői lakások 92 százaléka lesz be­kötve a vízhálózatba. A laká­sok felét bekapcsolják a csa­tornarendszerbe. A lakóne­gyedekben tízkilométernyi vízvezetők, hat kilométer hosszú szennyvízvezeték épí­tése várható. lámáig az élen A bevezetőben volt szó az úgynevezett nem beruházás célú kifizetésekről. Miről van szó? Például a hitelek kama­tainak a kifizetése, a kibocsá­tott kötvény összegeinek a törlesztése tartozik ide. Az elképzelések szerint jövőre újabb kötvényt bocsátanak ki. Ezeknek a pénzeknek az ösz- szege a tervidőszakban meg­haladja a 76 millió forintot. A városi tanács által elfo­gadott hetedik ötéves terv szöveges részének befejezésé­ben nem mulasztják el meg­említeni, hogy továbbra is fontos, sőt meghatározó Gö­döllőn a lakosság, az üzemek, intézmények dolgozóinak tár­sadalmi munkavállalása, ön­zetlen segítsége a település- fejlesztési munkában, a gyer­mek-, művelődési és sportin­tézmények biztonságos mű­ködtetésében. Legalább olyan mértékű támogatást remélnek, mint volt az előző, a hatodik ötéves tervben, amikor Gö­döllő a megyei versenyben mindig az élen állt. K. P. A nap programja Július l2-éri és 13-án. Helytörténeti gyűjtemény: Természeti környezetünk, kiállítás Gödöllő és környéke növény- és állatvilágáról, az erdő- és vadgazdálkodás tör­ténetéről. A régi Gödöllő, ka- marakiállítás. Giczy János festőművész kiállítása. A kiál­lítások 10—18 óráig tekinthe­tők meg. Aszód, múzeum: Kortárs képzőművészeti gyűjtemény, kiállítás, megte­kinthető 10—18 óráig. Nagytarcsa, múzeum: Nagytarcsa 1986, fotókiállí­tás, megtekinthető 10—18 óráig. Kerepestarcsa, kiállítóterem: Televíziós bábok kiállítása,' megtekinthető 10—18 óráig. még magnó. Gyorsírásos fel­jegyzés sem készült. Mondják a régi öregek, hogy a falak megőrzik titkai­kat, megőriznek minden szót, ami elhangzott köztük. De már bontják az épületet. A ledöntött falak széthordott téglái, a porrá omló vakolat sietteti a feledést. Ki őrzi az aszódi ifjúsági klub történetét? 1968 húsvét­hétfőjének délutánján csak­nem száz fiatal jött össze, hogy meghallgassa Ladányi Mihály költőt. És mindenki józan volt, pedig akkor is meglocsolták a lányokat. A falaknak egyetlen fiatal miatt sem kellett szégyenkezni. Mennyi emlék, mennyi megőrzésre érdemes esemény. Agrárnapok, nagy rendezvé­nyek, különböző kulturális szemlék bemutatói, gyűlések sokasága, barátságokat szülő, erősítő csendes beszélgetések a büfé sarkában. Mert sok­sok minden megfért a falak között, melyeket most bonta­nak. Bontják a régi házat, s ha igaz, hogy az épületeknek sor­suk, hivatásuk, küldetésük van, akár az embereknek, ak­kor az is igaz, hogy ezzel a bontással Aszód egykor élénk, vidám, sokat adó hétköznap­jainak és ünnepeinek egy sza­kaszát búcsúztatják. De azt is tudnunk kell, hogy ez az élet rendje. F. M. Eltűnt egy épület Küldetését bevégezte alakulatok parancsnoka a te­rület közigazgatási és a pár­tok vezetőivel közösen meg­szervezte a komszomolisták és a MADISZ-fiatalok találko­zóját. Hévízgyörkről három szekérrel érkeztünk lányok és fiúk. Szólt a zene, elhangzott néhány beszéd, aztán kezdő­dött a tánc. A nagyterem sarkában Rei­ner Tamás gimnáziumi osz­tálytársam magányosan üldö­gélt. 1944 elején találkoztunk utoljára, érthető, hogy mind­ketten örültünk a viszontlá­tásnak. Tamás bal karján fel­csúszott az ing, s láttam a te­tovált számokat. Sok min­dénről hallottam, olvastam már ekkorra, de az emberi gonoszság borzalma most érin­tett meg közvetlenül. — Hát igaz volt? — kérdeztem, s Ta­más csak a fejével bólintott. Pillanatokig tartott a csend, aztán táncoltunk mi is, akár a többiek. A járási párttitkár a tánc szünetében, arról be­szélt, hogy nekünk, fiatalok­nak kell felépíteni a félelem nélküli világot. 1948 tavaszán az aszódi Pe­tőfi Sándor Népi Kollégium tagjaiként itt mutattuk be Darvas József Szakadék című drámáját. Nagy sikerünk volt, dugig megtelt a nagyterem. Izzadtak a fűteüen falak, de mi csak azt éreztük, hogy va­lami szépet mutatunk be a színpadon. 1957 januárjában az aszódi járás kommunistái itt tartották az ellenforrada­lom utáni első járási nagy­gyűlésüket. Gál Géza, Smelkó Pál voltak az ünnepi előadók. A falak visszhangzották a dalt: Ez a harc lesz a vég­ső... A termelőszövetkezetek megszervezése után ebben az épületben alakult meg a járás mezőgazdászainak agrárklub­ja. Milyen gazdag, mennyi élmény kötődik ehhez a kö­zösséghez. Csak a vendégek névsorából is következtethe­tünk erre: Veres Péter, Erdei. Ferenc, Magyari András, Bíró Ferenc, Czine Mihály, Illyés Gyula, Váci Mihály, Fekete Gyula, Szabó Pál, Z. Nagy Fe­renc és így tovább. Megfor­dult itt mindenki, aki adni tudott valamiféle többletet a mezőgazdaság új útján, botla­dozva megindult vezetőknek. Veres Péter délután öt órakor kezdte a beszélgetést, de még este tízkor is együtt voltunk. Erdei Ferenc előadásához ta­lán ötvenen is hozzászóltak, amíg Jósvai Lajos, a klub so­ros elnöke lezárta a vitát. Kár, hogy nem volt ekkor fS Z0MBATI JEGYZET 38 Testvérek Gödöllőre utaztam a me­netrend szerinti autóbu­szon. Alig akadt hely, csak néhezen sikerült leülnöm. Mögöttem két 40—45 év körüli asszony beszélgetett, s mivel nem tettek hangfo­gót a szájukra, minden szavukat hallottam. — Na­gyon rossz egyedül. Olyan fájó érzés, hogy örömün­ket, bánatunkat nem oszt­hatjuk meg valakivel, akit úgy hívunk: testvér. Mi, egykék, magunkban hor­dozzuk a gondolatainkat, pedig olyan jó lenne oly­kor szót váltani velünk egyvérűvel, családbelivel. Szót váltani, egymásnak tanácsot adni. Ha arra gondolok, hogy nekem nincs' testvérem, mindig összeszorul a szívem, pedig felnőttem már ... Itt elhallgatott a barna, kontyos asszonyka, s úti­társa vette át a szót. — Mi öten születtünk, s most is élünk mindannyian. Én va­gyok a középső. Nekem mindenem van: bátyám, nővérem, húgom, öcsém. Lehet ettől több? Adhat, többet a szülő vagy az egész élet? Baráti társaságomban le­zajlott vita két álláspontja jutott eszembe. Az egyik nézet szerint legyen csak egy gyerek, de annak ad­jon meg minden anyagit a szülő, a másik vélemény szerint inkább ne adjon meg mindent, de adja meg a legfontosabbat: az életre szóló társat, a testvért vagy testvéreket. Azt gondolom, hogy a testvérközösség tulajdon­képpen az emberi kapcso­latok iskolája, Ezt igazolja Varga Domokos író is, amikor a testvéri közösség semmivel nem pótolható nevelő erejéről ír. — Egy olyan hozzád való testvér, akivel kedvedre veszeked­hetsz, vagyis felkészülhetsz .az élet jövendő küzdelmei­be, hozzáedződlietsz az élet nagy méltánytalanságai­hoz, biztos, hogy sokat ér. A legrosszabb esetben is többet, mint az egykék társtalansága, túlzott- vé­dettsége. Nem könnyű és nem kis áldozatot kívánó vállalko­zás a szülőktől ma három- négy gyerek nevelése, de sok-sok példa bizonyítja: ahogyan ritkulnak a mai családokban a testvérek, úgy nő a testvéri kapcso­latok értéke. Aminek bővében va­gyunk, azt nemigen tartjuk számon legnagyobb érté­keink között, talán érték­telennek is véljük. Vala­mikor mindenkinek volt testvére, de talán helye­sebb úgy írni, voltak test­vérei: öt, hat, esetleg nyolc is, ezért mindennapos volt a testvéri kapcsolat, termé­szetes volt, hogy a szülők halála után még évtizede­kig összetartott az egy fé­szekalja testvérnép, termé­szetes volt, hogy végigkí­sérték egymást az életen, s akinek jó testvére volt, az sohasem maradt egészen magára. Apámék . heten voltak testvérek, s emlékezetem szerint mindig találtak mó­dot az együttlétre, a be­szélgetésre. Búcsú vagy disznótor meg a hosszú téli esték összehozták őket, amint a közös farsangolás is alkalmat adott a talál­kozásokra. Sokszor emlege­tem a gyerekeimnek, hogy apám soha úgy el nem ment a testvérei háza előtt, és természetesen szülei há­za előtt sem, hogy néhány szóra be ne tért volna. Nem voltak magányosak öreg korukban sem. Ami­kor apai nagymamám le­gyengült, s közeledett az elválás ideje, ágya körül sokan forgolódtak. És így történt ez más családoknál is. Félek, hogy mostanában változik a kép, mert ma egy-két fiatalnak hány el- hanyott, betegeskedő dédi, nagymama, nagyapa, anya, apa, anyós, após, nagynéni, nagybácsi körül kellene for­golódnia. Egyre gyakoribb a kérdés: ki ápol majd en- gefnet, ki ad egy pohár vi­zet. Tercsik Mihály ISSN 0133—1957 (GödöllSi Hírlap) I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents