Pest Megyei Hírlap, 1986. július (30. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-10 / 161. szám

■ Abonyi krónikái Ezernél több fellebbezés A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 161. SZÁM Lengőteke és szúnyogháló 1986. JÚLIUS 10., CSÜTÖRTÖK Vas-, Elektromos és Műszeripari Szövetkezet Ma még sok a bizonytalanság Az osztrák megrendelés biztos Ez év január elsejétől Abonyban is a korábbi köz- ségfejlesztési helyett telepü­lésfejlesztési (továbbiakban: teho) hozzájárulást fizetnek, mivel az érintett k hetven százaléka egyetértett a beve­zetésével. A helyi szabályo­zást tartalmazó tanácsrendelet 1985 novemberében elkészült és néhány hónappal később mindenki kézhez kapta, mek­kora a fizetendő összeg. Mi­vel a jogszabály és a tanács- rendelet mentességre, vala­mint méltányossági elbírálásra Is ad lehetőséget, Varga Sán- dornétól, a tanács adócsoport­jának vezetőjétől afelől érdek­lődtünk, mennyien éltek ezzel a lehetőséggel. «—• A fizetésre kötelezhető családok, illetve személyek száma 4600, a számításba vett településfejlesztési hozzá­járulás összege 3,6 millió fo­rint — mondta. — Olyan fel­lebbezés, amely a tehokivetés jogosságát kérdőjelezi meg, mindössze egy érkezett, de másodfokon, a Ceglédi Városi Tanács elutasította, és a mi határozatunkat jóváhagyta. Mentesítési kérelem azonban már lényegesen több, vagy ezer darab futott be, amelyre folyamatosan válaszolunk. A beadványokat tartalmuk sze­rint bíráljuk el, valamennyi kérelmezőtől kérjük a mun­káltatói kereseti igazolást, a nyugdíjasoktól pedig az ellá­tásukat igazoló nyugdíjutal­vány szelvényét. Ha az egy személyre jutó jövedelem a 2500, az egyedül élő nyugdíja­soknál pedig a 2600 forintot nem éri el, a felmentést meg­adjuk. Az utóbbiak körében van egy olyan réteg, akiknél a ha­vi jövedelem minimális ősz- Szeggel meghaladja a kettő- ezerhatszázjit, az ilyenek be­adványát méltányossági kére­lemként bíráljuk el, amire előreláthatólag a jövő hónap­ban kerül sor. Körülbelül két­száz esetről • van szó. Az. em­lített 4600, fizetésre kötelezett család egyelőre ezerkétszázzal Manapság egy munkahely vonzerejét. az is befolyásolja, hogy a dolgozóknak milyen pihenési, üdülési lehetőséget tudnak teremteni. Azok, akik a Mechanikai Müvek abonyi gyáregységénél vállaltak mun­kát, több lehetőség közül vá­laszthatnak, a vállalatnak ugyanis három helyen, Haj­dúszoboszlón, Siófokon és Ve­rőcemaroson van saját vagy bérelt üdülője. Sőt az NDK- ba is eljuthat évente 4—5 csa­lád. Csabáné Retkes Erzsébet­től, a gyáregység szb-titkárá- tól hallottuk, hogy mindhárom belföldi hely iránt nagy az érdeklődés az abonyiak részé­ről, a nyári hónapokban min­denütt telt ház van. Hajdúszoboszlói bérlemé­nyükben önellátóként tudnak az igénylők pihenni, mégis kedvelik, mert közel a strand, ahová mindenki állandó belé­pőt kap. A verőcemarosi üdülő a festői Dunakanyarban szép, csendes, helyen található, ide leginkább azok vágynak, akik kimondottan pihenni sze­retnének. Siófokon mind a sa­ját üdülőben, mind a bérlemé­nyükben megfelelő körülmé­nyek fogadják az üdülni vá­gyókat. Ezen a nyáron, a családta­gokkal együtt, előreláthatólag kétszázötvenen vesznek részt szervezett üdültetésben, néhá- nyan az NDK-ban, a Szovjet­unióban és Csehszlovákiában tölthetik szabadságukat. SZOT- beutalót is kap a gyáregység, sajnos nem sokat, évente mindössze 36—37 darabot. Ezt gyakran kifogásolják a dol­gozók, de azt még inkább, hogy kevés a főidényre szóló családos üdülő jegy. A szakszervezeti bizottság e kedvezőtlen körülményt úgy igyekszik áthidalni, hogy a vállalati üdülőkbe júliusban és augusztusban csak családo­sok mehetnek. Ezzel a mód­szerrel sikerült elérni, hogy m utóbbi 4—5 évben nem csökken, ez mintegy egymil­liót íelent, vagyis évenként a teho símén befolyt összeg a 2,5—2,6 milliót nem haladja meg. — Tehát az egy esettől el­tekintve, valamennyi fellebbe­zés anyagi indoklást tartal­maz? — Igen. A méltányossági eseteket, kivéve a szociális körülményeket, senkinél sem vehetjük figyelembe, kizárólag a kereseti igazolásokra va­gyunk hagyatkozva. Ha egy négytagú családnál a férj és a feleség keresete nem éri el a 10 ezer forintot, a felmentést még abban az esetben is meg kell adnunk, ha a család anyagi körülményei egyébként jók. Véleményünk szerint ez nem egy jól sikerült jogsza­bály, mert nem vették figye­lembe, mekkora munkát igé­nyel majd. A mi esetünkben a 4600 fizetési kötelezettség megállapítása, gépre történő feldolgozása, majd a mentesí­tési kérelmek elbírálása tete- ir.zs munkát jelent. — A lakosság körében töb­bek részéről elhangzott olyan megjegyzés, hogy a majdani teho címén befolyt összeget egyéb célokra használják fel. — A vonatkozó törvényere­jű rendelet kimondja, hogy a településfejlesztési hozzájáru­lás címén befolyt összeget az előre meghatározott fejlesztési célra lehet felhasználni. En­nek megtörténtéről és ará­nyairól a tanácsülésen be kell számolni. Hogy az idén befi­zetett pénzből mire és meny­nyit költöttünk, arról a jövő esztendőben tájékoztatjuk majd a tanácstagokat, ők pe­dig a tanácstagi beszámoló­kon ismertetik a lakossággal. Ha úgy tetszik, bárkinek n '>dja van meggyőződni arról, hogy milyen beruházás folyik a község területén. Az egyik a jobb vízellátás érdekében történik, a másik a Gyulai iskola új épületszárnyának építése. A pénz most ezekre kell, eredetileg is így Volt tervezve. Gy. F. volt elutasított üdülési igény. Hasonló igazságos eljárást al­kalmazva juthatnak el a Ba­laton mellé. Hogy minden ér­deklődő láthassa és élvezhesse legnagyobb tavunkat, a tur­nusokat 14 napról 7 napra kurtították. —ki Lóverseny Az MHSZ Pest megyei ve­zetősége a tartalékosok hon­védelmi versenyének megyei bajnokságát a mikebudai lő­téren tartja július 12-én, szombaton délelőtt fél 9-től. Talán két hónap telt el az­óta, hogy a ceglédi Vas-, Elektromos és Műszeripari Szövetkezet ünnepélyes külső­ségek közepette kapta meg a kiváló címet. Immár nyolca­dik alkalommal, és korántsem véletlenül, hiszen a helybeli ipari egységek közül ők élték át a leginkább látványos, di­namikus és ígéretes fejlődést. Minden jel a további növe­kedésre mutatott. Mégis esz­tendő derekán korántsem szá­molhatunk be afféle rózsás hangulatról, mint amilyen­re az előzmények következtet­ni engedtek volna. A szövet­kezet (remélhetőleg átmeneti) exportgondjai már jó néhány fórumot megjártak. igen ám... A vasiparos gárda főképp az exportügyekben mutat ki­válóságot. Ezt mindennél job­ban szemlélteti az, hogy az 1986-ra tervezett 310 millió forintos árbevételből 210 mil­liót a szocialista, 30 milliót pedig a tőkés piacra szánt áruk ellenértéke tenne ki. Igen ám, de... A Metrimpex Külkereske­delmi Vállalat jelen pillanat­ban nem tud megfelelő meny- nyiségű „kontingenst” nyúj­tahi a szövetkezetnek. Magya­rán r a megszokottnál jócskán kevesebb tételnyi szerződésre van lehetőség. ígéret, ugyan akad, egészen 8 milliárd rubel erejéig, ám ebből idáig csu­pán 4 millió valósult meg. A napokban eldől az is, lesz-e pótkontingens. És ha nem? Akkor két le­hetőség marad. Gyártani szer­ződés nélkül, amit eddig, mert hiszen erre vannak fölkészül­ve; csakhogy ez nagy rizikó, mert ha mégsem kerülne ve­vő, akkor tornyosul a raktári készlet Nyereség nélkül is A másik variáció: új­fajta portékát kell készíteni. Baj ez? Igen, baj, mert az át­állás mind az anyagbeszerzés­ben, mind pedig a termelés­ben óhatatlanul feszültségeket fog okozni. Ráadásul a bel­földi piacon kell megteremteni az esélyeket, akkor, amikor úton-útfélen az export lét­fontosságát hangoztatják. Ami a tőkés exportot illeti: minden feltétel adott, csak eppen kevés a megrendelés. Ez ideig a tervezett 30 millió forintos árbevételből 7 millió­nyit sikerült szerződésekkel alátámasztani. Ugyanakkor jú­lius első napjaiban a tőkés ex­port kilátásai mégis remény­keltőbbek, mint a szocialis­táé, mert több külkereskedel­mi vállalattal folynak a tár­gyalások, a kísérletek. Közülük egy osztrák meg­rendelés látszik a leginkább valószínűnek, a felek közeled­nek a megállapodáshoz. A szomszédos ország számára 50 ezer darab tapétázóasztalt gyártana a ceglédi szövetke­zet. A dolog szépséghibája, hogy ez a vállalkozás nem kecsegtet nyereséggel, ám a kötelezettségek teljesítése ér­dekében erről sem szabad le­mondani. Alighanem nyélbe üthető egy partneri kapcsolat Svéd­országgal is, ahová zsírtala­nító berendezéseket szállítana a cég 5 millió forint értékben. A Labor-Mim. Vállalattal és az Industrialexporttal zajló megbeszélések afrikai orszá­gokba szállítandó kisüzemek­ről szólnak. Egyebek között asztalos-, lakatos-, faesztergá­lyos-, festő-, galvanizáló- és és kovácsműhely felszerelése lenne a feladat. Ha ez %z üz­let.’létrejön, a szövetkezet tő­kés exportja hosszabb távon stabilnak látszik. Két év után Föltétlenül említést érde­mel, hogy kétesztendős vára­kozás után a ceglédiék végre megkaphatták a licencvásár- lási engedélyt a Külkeres­kedelmi Minisztériumtól. Az akcióban érdekelt a nyugat­német AEG, a hazaiak közül pedig a Transelektro és a Vil­lamosipari Kutató Intézet. Tárgya egy igen korszerű technikai berendezés, amely­nek segítségével évente 100- 150 millió forintnyi tőkés im­port helyettesíthető, ugyan­akkor jelentős exportra is le­hetőséget ad. Elkészültek a szerződések, s ha minden rend­ben megy, július végén alá­A Képes Újság május 24-i számában Simon Gy. Ferenc riportját olvashattuk A költő rátalál magára címmel Bara- nyi Ferenc költővel abból az alkalomból, hogy válogatott verseinek kötete — Valami mindig közbejön címmel — megjelent. A költő visszaem­lékezik Cegléden eltöltött gyermekéveire is. A Népszava május 26-i szá­mában Baróti Szabolcs A ké­peken — a lélegző élet című írásában a Magyar Mezőgaz­dasági Múzeum Hazánk me­zőgazdasága diákszemmel cí­mű országos pályázatáról szá­molt be, melyet 16 esztende­je hirdettek meg először. A cikk írója részletesen elemzi és elismerően ír a ceglédi Török János Mezőgazdasági Szakközépiskola tanulójának, Diószegi Viktóriának a pályá­zatra beküldött dolgozatáról. A Nógrád június 6-i száma a ceglédi Bem József Ipari Szakmunkásképző Intézet tu­ristacsoportjáról közöl képet a salgói vár közelében. A Zalai Hírlap június 10-i számában megjelent Közel 1500 zalai diák vesz részt a nyári építőtáborozáson című írásában arról olvashattunk, hogy a két, immár hagyomá­nyos — a diákok körében is kedvelt — építőtábor a cel­írják. Mindez 50 millió forin­tos közös beruházást tenné le­hetővé a szövetkezet számára. Ebben a pillanatban tehát még sóik a bizonytalanság, de Motyovszki Mihály elnök sza­vai szerint, egy hónapon be­lül minden kiderül. V. S. Ahogy benyitottam, egyből az érettségi elnökre esett a tekintetem. Ült a nagy asztal mögött és engem mustrált. Nem tudtunk meg róla sem­mit, csak az egyik osztály­társam kapta valahonnan a fülest, hogy nemrég nevezték ki elnöknek. No, rendben van, nincs őneki még nagy tapasz­talata, gondoltam akkor. 0-6 Különben is minden simán ment a felkészülés során. A papa még Ausztriába is el­vitt magával, mondván, a ma­gaslati levegő hátha jót tesz az idegeimnek. Aztán, amikor elérkeztek az utolsó napok, a papa azt mondta, most a nyu­godt felkészülés érdekében ne engedjek magamhoz Közel sen­kit, még megzavarnának. Ügy is tettem, a haverokat se en­gedtem be, ha gyakoroltam. A teremben irtö meleg volt, lehetett vagy negyven fok. Er­re azért számíthattam volna. No, mindegy, kezdjünk bele! Határozott képet próbáltam vágni, egyébként is, tanáraim csupa jó dologról tájékoztat­hatták az elnököt. Ahogy le­ültem a nagy asztal elé, úgy éreztem, elhagy minden addigi önbizalmam. Az első két kér­dés sokkoló hatású volt. Meg se tudtam szólalni, csak kap­kodtam a fejem. Hirtelen be- lémhasított: engem itt most a saját fegyveremmel győztek le. Lerohantak. Mit tudtam volna tenni. Nagyon nehéz lett volna to­vább küzdeni a letaglózó két kérdés után. Törtem a fe­jem, hogyan fordítsam a ma­lédi és a debreceni, ahová három-három turnusba, össze­sen 1200 középiskolás jelent­kezett. Az első turnus július 6-án érkezik meg Ceglédre, ahol az állami tangazdaság telepén zöldmunkák várják a zalai diákokat, így a kukorica címerezése s a szőlőültetvé­nyek időszerű munkái, hajtás­válogatás. A Magyar Nemzet, a Nép- szabadság és a Népszava — június 19-i számában beszá­molt arról, hogy 18-án reggel technikai okok miatt áram- kimaradás volt Cegléd—Nagy­körös—Kecs kémét—Szabad- szállás és Kiskunfélegyháza térségében, amelyet egy meg­szakító üzemzavara és az eb­ből adódó vezeték-túlterhelő- dés okozott. összeállította: Kósik Lajos Teke A városi teke-csapatbaj­nokság 10. fordulójának ered­ményei: November 7. Tsz— Amatőrök 6-2, Vasipar—Vo­lánbusz 5-3, Függetlenek— Városgazdálkodás 7-1, Közgép „A”—Stylus 6-2, Afész— Távközlés 6-2, Közgép—Ser­dülők—Május 1. Ruhagyár 4-4, Közgép „B”—Évig 6-2. A balatonszárszói úttörőtá­borban már igazi nyári han­gulat van. A vakációzó diá­kok egy újabb játéklehetőség­nek: a lengőtekének örülhet­nek, amellyel különösen a fiúk játszanak nagy kedvvel. A játékot a Közgép néhány dolgozója társadalmi munká­ban szerelte fel. A kellemet­len betolakodók, a szúnyogok ellen pedig szúnyoghálót rak­tak az ablakokra. Vöröskeresztes tábor Az általános iskolák vörös- keresztes csoportjainak titká­rai részére megyei tábor volt Zamárdiban. Cegléd és von­záskörzetéből 5—6. osztályos diákok — 6 lány és 3 fiú — vettek részt. A cél: a csoportok titkári (vezetői) feladatára felkészíte­ni a gyerekeket, akik vala­mennyien rendelkeztek alap­vető vöröskeresztes ismere­tekkel. A táborban ezt az ifjúsági vöröskeresztes feladataival bővítették ki. gam javára a helyzetet, de nem sikerült a számat sem kinyit­nom. Csak ültem magamba roskadtan és vártam a továb­bi kérdéseket. Veszni láttam mindent! Mi értelme volt már akkor a nagyszerűen sikerült felkészülésre gondolni, az el­múlt évek sikerei a semmibe vesztek. A papa később azt mond­ta, azért, mert az ember kicsit meglepődik az elején, utána még tudhat mindent. Én azonban nem tudtam semmit. A kérdések záporoztak, meg­semmisülésem pedig egyre biz­tosabbnak látszott. A körülöt­tem ülők értetlenül bámul­tak, nem értették, mi van ve­lem. Tanáraim arcán kétely ült: mégse kellett volna tekin­tettel lenni a papára. Kitámo­lyogtam a teremből. 2-0 Az eltelt másfél óra után felcsillant némi remény. Jó, elismerem, a nagy orosz kiasz- szikusokról, Gogolról, Doszto­jevszkijről, nemigen tudtam számot adni, de csődöt mond­tam akkor is, amikor Jevtu- senkóra. Rácra vagy Belanov- ra terelték a szót. Ezt köve­tően úgy éreztem, eljött az én időm. Földrajzi természetű kérdésekre kellett választ ad­nom, az elnök a juharfa elő­fordulási területeiről fagga­tott. Sokat nem foglalkozott a kérdéskörrel, látta, hogy eb­ben azért otthon vagyok. Bár most sem voltam határozott, két kérdés után abbahagyták. Ezzel persze jól rám ijesztet­tek. Azt hittem, teljesen le­mondtak rólam, reménytelen esetnek tartanak. Döntenem kellett: mindent egy lapra fel­tenni! Mentsük, ami menthetőt 0-3 A harmadik témánál azon­ban újra kifogtam. Megint leblokkoltam. Próbáltam elő­kaparni minden rafinériát, mert ekkor már a tudásom­ban nem nagyon bíztam. Mint az az ember, aki az utolsó szalmaszálba kapaszkodik, olyan voltam én ebben a stá­diumban. Aztán kicsúszott a kezemből a szalmaszál. Szól­tam olyanokat, hogy az elnök­nek égnek állt a haja. Ekkor bizonyosodtam meg: a nagy bukás — minden szép remény ellenére — bekövetkezett. C’est la vie — Ilyen az élet! — morogtam magam elé fran­ciául és kikullogtam a terem­ből. Amikor hazaérkeztem, nem mertem a papa szemébe néz­ni. Kérdezte ő, hogy mi tör­tént, de .én válasz helyett csak a karjaimat tudtam széttárni. Ki tudja?, Talán mégsem va­gyok elég érett! De nincs idő sokat morfondírozni — mond­ta a papa —, most újra ki­küldetésben lesz, először Ar­gentínába megy, utána meg az NSZK-ba. Ügy véli, Argen­tína nagyon messze van, oda nem visz magával, de az NSZK-ba elkísérhetem. Hátha ott többet tudok tanulni... r. I. ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hirl*p> Elméletben, gyakorlatban Abonyban szinte egymást követik a KRESZ-tanfolyamok. Mol­nár László (a kép bal oldalán) nemcsak az oktatásokat szer­vezi, hanem az elméleti tudás gyakorlati alkalmazását is szí­vesen magyarázza. Ezek a kismotoros fiatalok rövidesen vizs­gázni fognak. (Gyuráki Ferenc felvétele) Van, de nem elég Jól elosztott beutalók Cegléd a hazai lapokban Feljegyzések a padlóról

Next

/
Thumbnails
Contents