Pest Megyei Hírlap, 1986. július (30. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-09 / 160. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 160. SZÄM 1986. JÚLIUS 9., SZERDA Sikeres évad Élénk volt a kritikai szellem Politizáló légkörben bővültek ismereteik Az 1985/86-os pártoktatási év feladata az MSZMP XIII. kongresszusa anyagának feldolgozása, egységes értelmezésének elősegítése és a végrehajtásra való mozgósítás voilt. Ennek érdekében a tömegpropaganda különböző területeinek és eszközeinek tervszerű, összehangolt működtetésére volt szükség. Ez kellően biztosította, hogy a kongresszusi, a megyei és a helyi dokumentumokat a párttagság egésze alaposan és összefüggéseiben megismerje és a politikai munkában alko- tóan .alkalmazza, A párt- és tömegpropagandában az eddigi tanfolyamok helyett egy oktatási forma, a Társadalmi fejlődésünk időszerű kérdései című indult. A pártszervek és . pártalap- szervezetek biztosították, hogy e tantolyamon — az állami és káderoktatásban részt vevőkön kívül — minden párttag részt vegyen. A párttagság egészének részvétele a tanfolyamok számának növekedését eredményezte. Ezért több párt-, tanácsi, gazdasági és intézményi vezetőt, valamint pártapparátusi dolgozót vontunk be a propagandista- munkába. A 19 vezető propagandista közül. 3 gazdasági, ,5 intézményi, 1 tanácsi vezető és I hivatásos katona volt. Képzett propagandisták A marxista—leninista esti középiskola tanárai közül öt gazdasági, hat intézményi, kettő tanácsi vezetőként, öt pártapparáitusi dolgozóként tevékenykedett A város és vonzáskörzete 351 tömegpro- paganda tanfolyami csoportjában 4187, a káderképzésben 489 hallgató vett reszt a kongresszusi anyaig feldolgozásában. A foglalkozásokat aktivitás és élénk kritikai szellem kísérte végig. Elismeréssel szóltak az egységes tematikájú és egységes szervezeti keretű tömegoktatási formáról. A feldolgozás alkalmas volt arra, hogy a párt tagjait, az aktivistákat felvértezze a . kritikát nélkülöző vagy a hellyel-közzel jelentkező társadalmi közömbösséggel szemben. Az 1985/86-os év tömegpolitikai munkáját eredményesnek tartjuk. A párta'apszer- vezetek körültekintően, a résztvevőik felkészültségének és a helyi igényeknek megfelelően szervezték a csoportokat. A propagandisták, kiválasztására is nagy gondot fordítottak. Propagandistáink zöme jól felkészült, sokoldalúan tájékozott ember. Eligazításukhoz jelentős segítséget nyújtottak a megyei felkészítők, valamint a helyi elméleti konferenciák. Speciális kollégium Az oktatások, néhány alao- szervezet kivételével, az elfogadót ütemezés szerint, zajlottak le. Az egyes témák feldolgozása módszerében különböző volt. A téma lehetővé tette a XIII. kongresszus megállapításainak, határozatainak alapos megismerésiét, feldolgozását, valaihint a mindennapi tapasztalatokkal való ütköztetést. Elemezték hazánk fejlődését, visszatekintést tettek az elmúlt negyven évre és kritikus hangon szóltak a hiányosságokról, a helyi problémákról. A városi pártbizottság irányításával tevékenykedtek a káderképző iskolák is. 1986 június 30-án vették át a végzős hallgatók diplomájukat. A kihelyezett filozófiai szakosítón 24 tanuló szerzett felsőfokú politikai iskolai végzettséget. A speciális kollégium hallgatói — 16-en — ez évben az egyházpolitika, valláskritika témájában írták és védték meg dolgozatukat. Ősszel folytatják A Marxizmus—Leninismus Esti Egyetem helyi tagozatán — Cegléden 2 osztály, Abony- bam 1 osztály — 62 személy szerzett középfokú poétikai végzettséget. Lényegesnek tartottuk az alapfokú politikai végzettség megszerzését is. Ez évben 147 hallgató végzett — a városban és a községekben — a marxista—leninista esti középiskolában. A munka eredményességét a társadalmi munkások nagy csoportja: a propagandisták biztosították. Feladatuk az új tanévben egyáltalán nem csökken, sőt tevékenységükre nagyobb szükség lesz. Mucsányi Józsefné, az MSZMP Cegléd Városi Bizottsága politikai munkatársa Habzó múlt Se foci ? Se Kinizsi ? — Apa, az van itt a számítógépben, hogy a magyarok nagyon szerették. — Hát nem vetették meg, az biztos. Emlékszem, nagy- a párnák kiültek esténként a kertbe, persze akkor, mikor már elviselhetőbb volt a meleg, és nekiálltak ultizni. Ha sokat vesztett az öreg, odaszólt nagyinak: „tölts még, anyus/’ ,,, — És miből itták? — Tudod, fiam, sokféleképpen lehetett azt csinálni. Volt, aki pohárba töltötte, persze vékony szájúba, mint a bort, de- voltak olyanok is, akik csak korsóból tudták meginni. De az akkori öregek közt más szokások is dívtak. A nagyapám például frad'ista volt, ő barna üvegből meg nem itta volna, csak a zöldből. — Fradi? Mi az a Fradi? — Igazán odafigyelhetnél az iskolában! Ennyit nem tudsz! A Fradi egy focicsapat volt Magyar-országon. — Foci, foci ... Várj csak. Megvan! Labdarúgás! A XX. sízázad nagy találmánya, a legnépszerűbb sportjáték. Nézd! Ott a képernyőn, de érdekes, tizenegy rúgja, egy füttyög. a többi meg ordít. Abba a kis, hálós kapuba kellett berúgni? — Nem is volt az olyan kicsi. Belefért abba másfél óra alatt még hat gól is. Aztán a nyolcvanas évek végére kihalt ez a játék. — Miért? Megunták a déd- apámék az ordítást? — Nem. Az történt, hogyha valaki Kiejtett a száján egy bűvös szót, mindenki sírva fakadt, és — mint az köztudott —, sírva nem lehet dolgozni. — Tudom, mi volt ez a bűvös szó, most írta ki a képernyőre kompi: Mexikó ’86 ... — Azaz. No, hát a nagyapának Mexikó után nem maradt más, csak a zöld üveg, egészen a rekonstrukcióig, amikor is megszüntették kedvenc italát, a Kinizsit. Mondta is sokszor, se foci, se Kinizsi, ezek olyan idők, amibe ő már nem tud beilleszkedni. El is ment nemsokára. — Most már tényleg nem nyaggatlak tovább, ha megmondod nekem, mi az a Kinizsi. , — Az, fiam, sör — volt. r. 1. Szép kaland volt Gyógyíthatatlanul pedagógus Könyvet írt a város zenei életéről A ceglédi Erkel Ferenc Állami Zeneiskola októberben ünnepli 35 éves jubileumát. Ebből az alkalomból készült el Béres Károlynak, az iskola igazgatójának könyve. Adatgyűjtő társak — Ki fogja ezt a könyvet olvasni? — Azt hiszem, elsősorban a zeneiskola növendékei, a szülők. S gondolom, szívesen veszik kezükbe azok is, akik. valamikor itt ismerkedtek meg a zenével. És persze remélem, hogy akad olyan is, aki csupán érdeklődésből, még akkor is, ha ritkán volt kapcsolata az iskolával. , — Felkérték a megírásra, vagy csak úgy jött az ötlet? — Nem kért fel senki. Az igazsághoz tartozik, hogy 1955- ben jelent meg egy kis füzet, amely az iskolát bemutatta, s azóta semrhi. Már a 30. évforduló sugallta az ötletet, de rengeteg elfoglaltságom miatt a megvalósítása nem jött össze. Aztán nemrégen társszerzőként dolgoztam egy igazgatói kézikönyv elkészítésében, s ez meghozta a kedvem és az önbizalmam. De a végső elhatározást azt adta, hogy tavaly szeptemberben Szabó Alfréd egy évkönyvet mutatott nekem azzal, hogy más városban ilyet tudnak csinálni. Arra gondoltam abban a percben, legyen ez a könyv a bizonyíték, mi is képesek vagyunk ilyesmire. — A felsorolásból úgy tűnik. hogy sokan segédkeztek, mint a lexikon készítésénél. Ez gesztus volt az ön részéről, vagy ...? — ... az adatgyűjtés hálátlan, időigényes feladat, amit néhány kollégám magára vállalt. Az ő közreműködésük egyben biztonságot is adott számomra, ellenőrizni tudtam magam. S az ötletekkel sem fukarkodtak.' Ha már a gesztust említette, a Lenin MGTSZ, a Nívó Ruházati Szövetkezet, a Dél-Pest Megyei Áfész, a Közgép és az Évig jelentős támogatása nélkül bajban lettem volna. Ahogy szüségem volt Szabó Alfréd önzetlenségére is — ő volt az, aki lektorálta a könyvet és az előszót írta. — Mit vár e könyvtől? — Azt, hogy az olvasó egy kicsit visszatekintsen, s ez a visszatekintés talán újabb ötleteket ad azoknak a fejezeteknek megírására, amelyek ebből a munkából kimaradtak, , s megtölthetnénk egy újabb kötetet a 40 éves jubileumra. Hisz sok mindenki és annyi érdekesség nem szerepel e kiadványban, s nem azért, mert kevésbé találtam fontosnak. De ez az írás, ahogy Járják s vigyázzák a várost Június közepétől Cegléd utcáinak rendjére, a rendcletekben, jogszabályokban foglaltak betartására két — elegáns egyenruhás — közterület-felügyelő vigyáz. Járják a város utcáit, s munkájukkal a valamennyiünk érdekét, közérzetét sértő magatartást kívánják fékezni — megbírságolva a zöldterületek rongálóit, vagy a szabálytalan út- és járdafelbontókat. •- (Apáti-Tóth Sándor felvétele) jelzi is: fejezetek Cegléd zenei életéből, amelynek középpontjában a zeneiskola áll. — Cegléden kívül, hql tudják hasznosan forgatni? — Az ország valamennyi zeneiskolájának küldünk egy- egy példányt. Tehát nemcsak Ceglédnek készült a könyv. Bátorítást adhat arra. hogy érdemes máshol is ilyet csinálni, s éhhez taoasztalatokat szerezhetnek belőle. Ugyanakkor megismerhetik az iskolánk munkáját, tárgyi feltételeit és a közművelődésben betöltött szerepét Máshová mentek — Miért vállalt ilyen gondot magára? — A gyerekekért vállaltam. Sajnos, az utóbbi időben olyan vád éri az iskolákat — néha tán nem is alaptalanul —, hogy tulajdonképpen nem ismerik az intézményt, ahol szellemileg gyarapodnak, vagy csak hiányosan. Ezt szerettem volna pótolni. A megírásnál sokkal kevesebb akadályba ütköztem, mint gondoltam. Talán kételkedő önmagam legyőzése jelentette a legnagyobb akadályt. Ugyanis mór együtt volt az anyag, s akkor felmerült bennem az, hogy képes vagyok-e megírni. Mivel indítsam? Milyenek legyenek az arányok? És ehhez hasonló kérdések ijesztettek rám. — Az írásnak melyik volt a legérdekesebb szakasza? — Cegléd zenei múltjának felkutatása: az 1340-es évektől a felszabadulásig. Valójában én is ekkor ismertem meg olyan személyeket, eseményeket,. dolgokat, akikről és amelyekről eddig egyáltalán nem tudtam, vagy csak sejtéseim voltak. Ezért aztán öröm és izgalom volt számomra a kutatás, s igazi élménynek számított, ha egy újabb titokra bukkantam. A legtöbb gondot a volt tanítványok tartózkodási helyének felderítése okozta, ebben, az adatgyűjtésben sokat segédkeztek a kollégák. — Honnan szedte össze az anyagot? — 1962 óta tudatosan gyűjtöm az újságcikkeket — nemcsak az iskolánk életéről szólónkat. Van egy vaskos dosz- sziém, ez némiképp megköny- nyítette a dolgom, sőt, szinte ez tette nehézzé. Hiába, a bőség zavara! Végül is szelektálnom kellett. Természetesen sokat segített a Kossuth Múzeum és a könyvtár. — Mennyi ideje ment rá? — Nem értein rá ezt figyelni. — A jelentősebb tanítványok többsége külföldön vagy más városokban próbált szerencsét. Ez csak egyszerű véletlen, vagy ennyire nincs szükség rájuk Cegléden? — Ez egy kicsit országos jelenség. Mindenesetre úgy érzem, hogy többet kellett volna tenni azért, hogy megtarthassuk őket Persze, ennek talán a legnagyobb akadálya, hogy Cegléden nincsenek meg azok a feltételek — mint egy- egy megyeszékhelyen —, amelyek lehetővé tennék a letelepedést, többek között a lakásra gondolok. El kellett kezdeni — Megírta e könyvet. Mennyivel lett, más ember? Egyáltalán más lett-e? — A zene és a gyerekek szeretete inspirált a munkára. Tulajdonképpen valakinek el kellett kezdeni egy rendszerezést, hogy a későbbiekben legyen honnan továbblépni. Nem lettem más. Végül is én gyó- gyíthatatlanul pedagógus vagyok. Hadd mondjam azt, hogy ez egy rövid, szép kaland, kitérő volt a pályámon. És e könyv tiszteletadás azoknak, akik a muzsikát választották hivatásuknak. Fehér Ferenc Próba szerencse Csicseri és csíkos Az albertirsai és dánszent- miiklósi Micsurin Termelő- szövetkezet nemcsak a gyü- möloslkertészetben kísérletező kedvű, hanem a gazdélköUás más területéin is; A tavasszal tíz •'•hektáron estesen % borsót Vetettek azzal a szándékkal, hogy kipróbálják: milyen termést hoz a gyenge homoktalajon. Ha beválik, a jövőben nagyobb táblán termesztik. Kétszáz hektáron iregi Csíkos napraforgó magja kerül a földbe, amelyért magasabb árat fizetnek;'"mint a többi fajtáért. Attila kalandjai Látod, már Második! A gyerekek szaladgálnak az udvaron. A böhöm nagy német juhászkutya időnként keményen ugat. A 4 és fél éves kis szőke vagány, Attila, gyanakvóan áll az előszoba ajtaja előtt. — Ati, mért nem mész te is játszani? — kérdezi jó atyja. — Mert ott van az a dög & olyan bolhás. — Na és... nem a kutyával játszol. '— Nem, de akkora bolhák vannak benne. (Ilyen csöpp gyerek, és milyen nagyot mutat.) Egy-két perc után meggondolja magát és elindul a többiek felé. Abban a dögben persze semmi tapintat, ész nélkül ugatni kezd. Hősünk megtorpan. — Látod? Látod, már bol- hásodik! — szól szemrehányóan apjához és visszafordul. A műanyag kádban süni mama és három rózsaszín orrú porontya. Ati játék vödörrel hordja a vizet a kádba. A sünfamília láthatóan nem fogadja kitörő örömmel ezt az alkalmi strandot. — Ati, mit csináltál?! — kiált elképedve a nagyapa.. — Mit csináltál! Hadd tanuljanak meg úszni. — Hát ezek a szerencsétlenek belefulladnák. Erre ugye nem gondolsz? Hiába a könnyek. A papa megszabadítja kis védenceit — a szomszédba menekítve őket — az újdonsült úszófnes- tertől. aki nem tágít a kaputól. Kitartóan és természetesen igen íeldúltan várja az elégtétel pillanatát. Fél óra ... ő ráér. Nyílik az ajtó. — Ronda, kövér, bölény papa! Miért vitted el a sündisz- nókat? Attól á kis víztől féltetted úgy őket? • • A kislány gyanútlanul hajtja a pedált, amíg... — Szállj ki, ez az én gokartom! — hangzik az . ellenkezést nem tűrő felszólítás. — Eddig nem érdekelt téged. — Akikor iß, szállj ki! — Mama, az Ati nem engedi ... — ... hagyd ott, kislányom. Legyen neked több eszed, hisz ősszel te már iskolába fogsz menni. —. Tessék, itt a vacak gokartod. Es nem is tudod, hogy melyik iskolába megyek — büszkélkedik a kis hölgy. — A. gyogyóstoa — válaszol Ati ingerült fensőbbséggel. Emberkénk megunta a kantot és a változatosság véért homokkal dobálja kanöyérét, akit e játék ej talán nem bűvöl el. — Keresztapu, az Ati gyás homokkal dobál erű — Akkor most han vagy? — kérdi viccelődv kislányt a kereszt’, mikö szigorúan felemelt ujjáv. gyelmezteti rakoncátlan metéjét. Attila dúl-fúl árulkodás miatt és ... — Nem. Ugatós!— mo magából kikelve, s részére ügy ezzel lézárva. ISSN 0X33—2600 (Ceglédi Hírlap» /
