Pest Megyei Hírlap, 1986. június (30. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-09 / 134. szám

Vigyázz, a felőli dolgoznak! A Tokaj-Hegyaljai Termelőszövetkezet Taktaszolg szak­csoportja készíti a volt járási hivatal épületének tetőrekonst­rukcióját. A munkát nemrégen kezdték el. s a tervek szerint augusztus végére befejezik. Sajnos a munkával sokszor le kell áilni, mert az autósok és a gyalogosok összetörik a védőkorlá­tot. Nem veszik figyelembe, hogy a tetőről leeső cserepek vagy más anyagok súlyos sérülést okozhatnak (Barcza Zsolt felvétele) Autóm? a falvakban LLOI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIII. ÉVFOLYAM, 134. SZÄM 1986. JÚNIUS 9.. HÉTFŐ A valkói óvodában ízletesebb a saját szedésű borsó Azelőtt, ha . a fővárosban akadt valamilyen ügyes-bajos dolgom, sohasem mulasztot­tam el, hogy meg ne kóstol­jam a fagylaltkészítő automa­ta gépek ínyencségeit. Akik' ismerik a hagyományosan ké­szült és az automaták által kevert fagylaltokat, azoknak talán nem is kell bizonygatni, mennyivel simább kidolgozá­súak az utóbbiak. Ügy tűnik, egyre inkább veszít egyed­uralmából a főváros, mert szinte észrevétlenül szaporod­nak még a legkisebb falvak­ban is az automaták. Iktadon alig egy éve készíti ilyen gép­pel válogatott hideg édességeit az iskola tőszomszédságában Adamek Lajosné fagyialtos kisiparos. Az édességre vágyó kisdiákok közül találomra szó­lítottam meg egyet, aki őszin­tén bevallotta, naponta negy­ven forintot költ fagyira. Már-már azt hittem, nem si­kerül szóra bírnom a fagyi­gép kezelőjét a tolongóktól, míg végre elfogyott a fagy­lalt, s így jutott egy ■ lélegzet­vételnyi idő beszélgetésre. — A férjemmel mind a ket­ten a vendéglátóiparban dol­goztunk. Már a gyes vége felé jártam, amikor felvetődött bennem a gondolat, nem kel­lene visszamenni a munkahe­lyemre. Sokat gondolkodtunk, mit kellene csinálni, míg vég­re kisütöttük, fagylaltot fo­gunk készíteni. Tettük ezt an­nak ellenére, hogy a község­ben már azelőtt is lehetett kapni hagyományosan készí­tett fagylaltot. A kötelező elő­írások és formaságok után rö­videsen megvehettük az NDK- gyártmányú fagylaltkészítő gépet. Az alapanyagot két ki­logrammos csomagolásban TYfagy kosarakban hordták -*■’ teherautóhoz a megma­radt száraz kenyeret, s öntöt­ték ki a platóra. Nem kellett vigyázni a kilós, kétkilós ke­nyerekre, hiszen állati takar­mány lett a tegnapelőtt még illatosán párolgó, kezet mele­gítő, friss kenyérből. Sokáig néztem a két rakodót, akinek a munkája eszembe juttatta egy régi emlékemet. Hat-hét éves lehettem, amikor szűk féltmaréknyi búzaszemet ho­zott haza nagyapám. Valahol az utcán szedte fel. — Egy szem. egy kalász, mondta és bevitte a kamrába. Akkor ez a magatartás volt a természetes, hiszen a har­mincas évek közepén, de még később is, a banknak, a hitel- szövetkezetnek termelt az egész család. Még csak nem is törlesztésre, mert arra már nem futotta, de a kamatot elő kellett teremteni. Szüleim, nagyszüleim biztosan tudták, amit én gyerekfejjel csak sej­tettem, hogy bizonyosan elár­vereznek, ha nem fogják és verik fosukhoz a garast, és nem csinálják ki tűzzel-vassal a váltólejáratok napjára a pénzt. Ez az életmód, a szegény­ségnek a mindennapunkat be­borító árnya határozta meg, nemcsak nagyapám búzaszem- gyűjtögetö magatartását, apám hajnali munkába indulását, anyám garasoskodását, de az én iskolai vakációmat is. Jöt­tek a nyári munkák — lóve­vesszük. Mivel a port a Köjál is rendszeresen ellenőrzi, jer- tőzésmentesen lehet előállíta­ni a fagylaltot. Természetesen ránk is vonatkoznak az egész­ségügyi előírások, mert min­den megkevert adagból el kell tennünk mintát. — A gép leegyszerűsítve úgy működik, mint a húsda­ráló. Az anyagot egy csiga nyomja az előhűtőbe, ahol négy fokra lehűl. Innen to­vábbcsúszik, majd újabb hű­tés után, tizenkét fokosra le­hűlve kerül a tölcsérbe. A gépben két tartály van, ame­lyekbe természetesen kétféle fagylaltalapanyagot lehet ki­tölteni. Tapasztalatunk szerint a falusiak inkább keverve szeretik fogyasztani a fagylal­tot. — A kezdet kezdetén igye­keztünk kitapasztalni, mit szeretnek leginkább az embe­rek. A beszerzési központban legalább húszféle fagylaltpor között válogathattunk. Végül is a már megszokott ízek vál­tak be: a csoki és a vanília. Sikertelen próbálkozásunk eredményeként ki kellett ön­tenünk a keserű pisztáciát és az erdőmestert. Újabban man­gó-, banán- és mogyoróízű krémmel is próbálkozunk. — A megszokott vevőkör­ben sok gyerek, fiatalasszony, sőt idősebb asszony van. Míg a gyerekek és a fiatalabbak rendszerint nagy adagokat esznek, addig az idősebbek kis adagokban nyalogatják. Kész­akarva nem említettem a fér­fiakat. Italán valamilyen szé­gyenérzés van bennük, mert csak ritkán tévednek ide hoz­zánk. zetés, szénagyűjtés, kukorica- kapálás —, mikor minek volt itt az ideje, s ezt végezni kel­lett. Az otthoniak nem kér­dezték: milyen volt a bizonyít­vány, ugyanakkor soha ki nem fogytak az emésztő gondokból, bajokból, panaszokból. Pedig családom nem is tartozott a legszegényebbek közé a falu­ban, hiszen mindig jutott étel az asztalunkra, s arra is futot­ta — bármilyen nehezen •—, hogy továbbtanuljak. Ha most felnőtt fejjel — nagyapa korban — gondolok vissza ezekre az évekre, úgy érzem, mindig feszültségekkel volt telítve a család, s ezek­nek a feszültségeknek az okát a gazdasági gondok okozták. Csoda-e, ha a vakáció min­dennapjait igyekeztem házon kívül tölteni? Csak hát nem járhattam az erdőt, a mezőt, nem utazhattam el hazánk földrajzkönyvből megismert távoli tájaira. Erre nem jutott idő. Hat-hét éves korban a magamfajta libapásztorkodott, aztán tehenekre vigyázott, s amikor betöltötte a tizenötö­dik életévét, egész embert kel­lett érnie a portán. Hogy miért jutottak mind­ezek eszembe éppen ezen a délutánon? Elsősorban a be­csülete nincs kenyér, másod­A hatalmas panelházak között, betonrengetegben épült óvodák nevelői, ifjú la­kói, de leginkább a szülők biztosan fájó szívvel tenné­nek látogatást a valkói óvo­dában. A szép, tiszta, világos, nagyablakos épületben és kö­rülötte is minden a gondos kezek munkáját mutatja. Az ajtókon filcre ragasztott, varrt jelzés, a csoportoknál is ilyen, virágfejekbe írott nevekből olvashatjuk el, ki található abban a teremben. A napo­sok hímzett kiskötényben szolgálják fel gyakorlottan a tízórait. (Tényleg csak egy ici-pici kakaó ömlött ki.) Még a gazdátlan, elhagyott ruha­neműk gyűjtésére is ötletes megoldást találtak, az előtér­ben egy magyar ruhás lány kötényébe teszik, itt minden­ki megkeresheti elveszett hol­miját. Vetítő, magnó A barátságos, kellemes kör­nyezet kialakításának titkáról Csörgi Mária vezető óvónőtől érdeklődtünk. Ritka helyzet­ben vannak, nincs helyhiány, minden gyereket fel tudnak venni a százszemélyes óvodá­ba. Örvendetes tény az is, hogy nagy számban hozzák a szülők a két fél éves gyere­keket is. A mini-, kis-, közép­ső és nagycsoport tagjainak negyven százaléka cigány származású. A nagyoknál nemrég tartottak bemutató foglalkozást arról, hogyan il­leszkedik be a közösségbe, és a felsőbb szervek képviselői is megállapították, semmi probléma nincs velük, külö­nösen, ha a kiscsoporttól kezdve idejárnak. Tisztán, ápoltan jönnek mindig az óvodába, a többiek nem bánt­ják, befogadják őket. Ugyanez a helyzet az iskolában is, hi­szen közülük sokan már csaknem négy évet együtt voltak. Ez az összefogás jellemző az egész falura. Három éve KRESZ-parkot építettek, a rendőrségtől ingyen kapták a táblákat, sőt, a legjobban dol­gozókat prémiumban részesí­sorban pedig egy beszélgetés szavad miatt. Harmadikos gimnazisták tervezgettek a presszóban, g arról folyt a szó, hogyan töltik a vakációt. — Két hét a Balatonnál, két hét a Velencei-tónál, s két hét Bulgáriában — mondták, majd megjegyezték: pihenni ráérünk ezek után! És ebben megegyeztek. Hogy mindez mibe kerül, arról nem esett szó. — Ez van — mondhat­nánk —, hisz valamennyien tudunk nagypénzű kisgyere­kekről. Az egyik ö’tven forin­tot kap naponta költőpénz­nek, a másiknak a zsebéből ötszáz forintos kukucskál ki. Nem új jelenség, s nem is egyedi. Tudom, vannak gye­rekek, akik ha meghallják szüleik szövegét, mely sze­rint: az én időmben — ettől a falra másznak. Most mégis elmondom, mert nagyon köze­leg a vakáció, hogyan is volt a mai ötven,- hatvanévesek idejében, amikor mi voltunk fiatalok. Tizennégy évesek voltunk, amikor Harangozó László ba­rátommal, aki ma a Nyíregy­házi Mezőgazdasági Főiskola tanára, szüléink elé álltunk. Szeretnénk megismerni ha­zánk fővárosát, Budapestet. A válasz valahogy így hangzott. tették. A REMIX itteni rész­lege is rendszeresen támogat­ja az intézményt, kazettás magnót, vetítőt, diafilmeket adnak. Az erdészet a gyö­nyörű, gondozott kertben hű- sölőket állított fel, favonatot készített, kerékpárokat vásá­rolt számukra. Gombokból csokor A szülőkre is ugyanígy le­het számítani, ősszel a túrái termelőszövetkezetben almát szedtek az óvónőkkel együtt. Farsangra bált rendeztek, ahol természetesen a zenekar is fizetség nélkül játszott. Egymás jobb megismerésén kívül ezek a megmozdulások azt eredményezték, hogy most már megvehetik huszonkét- ezer forintért az évek óta áhított központi matematikai szemléltetőeszközt. Az óvónők minden hétfőn munkadélutánt tartanak. Ilyenkor használják fel az állandóan gyűjtögetett mosó­szeres flakonokat, apró fada­rabokat, üvegkupakokat, hoz­zá nem értő számára értékte­len kacatokat. Szabnak, varr­nak, ragasztanak, végül a sok értéktelen dologból életre kel­nek egy-egy mese szereplői, apró játékok. Csak csodálkoz­ni tudunk a gombokból varrt virágcsokron, ilyet is ki lehet találni. A valkói gyerekek délután, amikor lefekszenek, nem monoton szöveget hall­gatnak, a versek, mesék ko­moly és könnyedebb zenei aláfestéssel magnóról szólnak hozzájuk. Ezt is az óvó nénik hétfői munkájának köszönhe­tik, ugyanúgy, mint a hang­szerek és a zörejek hangjának felvételét. Az apróságok sem marad­nak el példamutatóiktól. A felnőttek által kialakított konyhakertbe otthonról hoz­zák a virágmagvakat, palán­tákat, ők ültetik, ápolják, és miiven öröm a saját borsót fejteni! Ilyenkor még az ebéd is ízletesebb. Homokozóvöd­rökkel locsolják növényeiket, ha az óvó néni elfeledkezik erről, bizony szólnak érte. Így tudják barátságosabbá tenni ■— Ha van pénzetek, mehettek. — Egy hét múlva indultunk. Hétfőn reggel kezdődött a mun­ka és este hatig tartott Kell­ner Sándor virágnagyke­reskedő kertészetében. Félte­tős, nyitott fészerben alud­tunk. Földre terített szalma volt az ágyunk. Egész éjjel csíptek bennünket a bogarak. Bizony, a napi munkánk vé­geztével nem kívánkoztunk Budapesttel ismerkedni. Az első hét után újabb hétre el­szegődtünk, de a munkaidő nem lett rövidebb, a munkánk sem lett könnyebb, s végleg elmaradt a fővárossal való is­merkedés. A virágnagykeres­kedő kertésznek hatalmas vil­lája volt, amelynek az erké­lyén esténként hangosan szó­rakoztak a családtagok és vendégeik. Néha gramofon szólt, s emlékezetem ^zerint egyik alkalommal honvéd-kí­vánságműsort hallgattak. A harmadik hetet már kő­műveseknél kezdtük, de itt sem volt könnyebb. Vártuk a szeptembert, hogy ismét beüljünk az iskolapad­ba, hogy készülhessünk az életre, amely végül minden csalódásért kárpótolt. Igaz, szakadatlan küzdelemben, de ez nem ok a panaszra, hiszen ez az élet sava-borsa, ha min­dig van elég akarni-, dolgoz­ni-, küzdenivaló. így talán a vakációk is ér­tékesebbek. szebbek meg tar­talmasabbak. Fercsik Mihály a helyiségeket, mindenütt ott van a vázában a virág. Anyák napjára is a gyerekek szed­ték, préselték az ajándéknak valót. A testedzést sein hanyagol­ják el. A KRESZ-parkban autóznak, bicikliznek, gyak­ran kirándulnak a közeli er­dőbe, övék a legelső hóvirág és ibolya. Az egyik apuka kasárlabdahálót szerelt fel az udvaron, az öltözőből átalakí­tott kondicionálóteremben a gyűrűn, bordásfalon kívül szétszedhető, variálható, áthe­lyezhető nyugatnémet torna­szeren gyakorolhatnak. Babának láb Nem lepődünk meg, amikor kifelé menet a kertben se­rénykedő kertészt dicséri a vezető óvónő. Ásás, kapálás, metszés, kaszálás után a tönkrement, kidobott játékok között matat, kár még ezekért. Kezet, lábat keres a babák­nak, négy-öt rossz kisautóból csinál egy épet, és viszi örömmel az irodába: megint megmentettem egyet! Báskai Erzsébet Elkészültek ígéretünkhöz híven közöljük az 1985—86. évi körzeti labda­rúgó-bajnokság végeredmé­nyét, s egyúttal felhívjuk né­hány dologra a figyelmet. Mindenekelőtt arra, hogy a záró szövetségi napot holnap, kedden délután 5 órakor tart­ják a sportfelügyelőség tanács­termében. Ezen értékelik az elmúlt bajnoki év tapasztala­tait, kiosztják a díjakat és megbeszélik az 1988—87. évi bajnoksággal kapcsolatos kér­déseket. Űjabb részleteket tudtunk meg a vácszentlászlói csapat és néhány játékosa ellen hozott fegyelmi határozatról. Mint a múltkor megírtuk, az elnökség megváltoztatta a fegyelmi bi­zottság döntését, s így, ha no­vember 30-ig nem történik semmi rendellenesség, élhetnek pályaválasztói jogukkal. A já­tékosok eltiltását az elnökség helyben hagyta. Az elnökség határozatának indokolásában kifejtette, hogy a vácszentlász- lóiak fellebbezése több pont­ban ellentmond a bajnoki ki­írás függelékében foglaltak­nak. Egyebek között annak, hogy a félbeszakadt mérkőzés csapatai képviselőinek idézés nélkül meg kell jelenniük a fegyelmi ügy tárgyalásán, aminek a vácszentlászlóiak nem tettek eleget. Hibásnak találták a csapatot a mérkőzés félbeszakadásáért, hiszen a já­tékvezetőt tettlegesen bántal­mazták, a rendezők, akiknek karszalagjuk sem volt, ezt nem akadályozták meg. A követke­ző fordulóban a GEAC II el­len kellett volna játszaniuk a vácszentlászlóiaknak. ez a rpérkőzés elmaradt, mivel nem gondoskodtak pályáról. Ezért is a sportkört tették felelőssé. Az utolsó fordulóban történt sportszerűtlenségek miatt újabb játékosokat tiltottak el. Kolompár Attila, Bene Zsolt és Kolompár Tibor valkói ifjú­sági játékosok december 31-ig sem bajnoki, sem kupamérkő­zésen nem lépnek pályára. Polgár Tibor zsámboki ifjúsági játékost megdorgálták. Vöröskereszt Új helyen fogadnak Családvédelem A Vöröskereszt városi veze­tősége új helyre költözött. Ké­rik ügyfeleiket, hogy ezután a volt járási hivatal (a 20-as népbolt fölött) 124-es szobájá­ban keressék fel őket. Egyide­jűleg változott a családvédel­mi szolgálat félfogadási ideje is. Minden csütörtökön dél­előtt tíz órától délután ötig várják a segítségre, tanács­adásra szorulókat. Veresegyházon Óriás harcsa A zsombékhan bújt el Óriás harcsa volt a zsákmá­nya a veresegyházi tavon Ha­mar Imrének és két társának. Előszörre nem tudták kifogni, mert az erős állat eltépte a da- milt, majd a zsombékban bújt el, ahol hárman rávetették magukat, s végül kiemelték. A méréskor kiderült, hogy 167 centiméter hosszú és 33,74 ki­lót nyom. A nap programja Gödöllő, művelődési ház: A hónap gödöllői műtárgya: A Szenczi-zsoltároskönyv 1786-os pozsonyi kiadása, meg­tekinthető az előtérben. iüvf Möhíctm Vakond és a muzsika. Cseh­szlovák mesesorozat. Csak 4 órakor! Tiszteletbeli konzul. Színes, magyarul beszélő angol film 6 és 8 órakor! a tabellák A bajnokság végeredménye: Felnőttek: 1. GSC 24 21 2 1 81- 13 44 2. Hévízgyörk 24 10 8 6 48- 30 28 3. Zsámbok 24 11 5 8 41- 38 27 4. Kerepest. 24 10 7 7 51- 25 26 5. Túra 24 10 5 9 59- 51 25 6. Domony 24 10 5 9 25- 23 25 7. Mogyoród 24 10 5 9 32- 34 24 8. Vácszentl. 24 7 9 8 47- 51 23 9. Erdőkertes 24 8 7 9 41- 49 23 10. Galgahévíz 24 9 4 11 47- 44 22 11. GEAC II 24 7 8 9 33- 41 22 12. Isaszeg 24 5 6 13 28- 49 16 13. Valkó 24 1 3 20 14- 99 5 Ifjúságiak: 1. GSC 22 21 1 — 117- 25 43 2. Isaszeg 22 12 4 6 90- 44 28 3. Túra 22 13 2 7 69- 31 28 4. Kerepest. 22 13 2 7 75- 45 28 5. Zsámbok 22 12 4 6 63- 35 28 6. Hévízgyörk 22 12 3 7 57- 58 27 7. Erdőkertes n 8 4 10 46- 60 20 8. Vá.cszentl. 22 9 — 13 46- 65 18 9. Mogyoród 22 6 5 11 39- 56 17 10. Galgahévíz 22 7 3 12 38- 72 17 11. Valkó 22 4 — 18 22- 87 8 12. Domony 22 1 2 19 18-102 4 Serdülők: 1. Iklad 20 16 2 2 103- 13 34 2. Pécel 20 16 1 3 83- 15 33 3. GSC 20 12 4 4 91- 25 28 4. Veresegyh. 20 11 4 5 67- 29 26 5. Kerepest. 20 11 3 6 73- 25 25 6. Isaszeg ■Í0 9 2 9 55- 55 20 7. Kartal 20 7 3 10 70- 71 17 8. Tura 20 7 2 11 24- 32 16 9. Dány 20 5 1 14 33- 74 11 10. Bag 20 3 3 14 31- 95 9 11. Aszód 20 *“■ 1 19 7-204 1 Cs. J. Kispályások A 19. forduló A gödöllői kispályás labda­rúgó-bajnokságban lejátszot­ták a 19. forduló mérkőzéseit I. osztály: Áfész I—KJK 3-3, Gépgyár 1—Gelka 3-6, HTÜ—Topi 5-2, Gépgyár II— Viktória 3-3, Veresegyház— KIOSZ 1-0. ÁB—ATE 2-4. II. osztály: Híradás—Fortu­na 3-3. Szadai Tanács—MÉM- MI 2-1, Pedagógus—Erdőgaz­daság 2-7, KKMV—Városi Ta­nács 5-3, Tefu—Tangazdaság 0-4. III. osztály: Melegégöv— Csanak 0-3, Erdőkertes—Sza­dai Adidas 2-5, Fanta—Astor 0-6, Amatőr—MGI 5-1, Áfész II—ÁTK 5-1, Vácegres—Hon­véd 1-2. Az I. osztályban a HTÜ, a másodikban a Szadai Tanács, a harmadikban az Amatőr ve­zeti a táblázatot. ISSN 0133—1957 (Gödöllőt Hírlap) K. I. Cs. PORTHÍRE Körzeti labdarúgó-bajnokság Vakáció idején Kenyér és költőpénz

Next

/
Thumbnails
Contents