Pest Megyei Hírlap, 1986. június (30. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-07 / 133. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 133. SZÁM 1986. JÚNIUS 7., SZOMBAT Féltő figyelemmel Erősödnie kell a gyengélkedőnek Az albertirsai Szabadság Tsz teendői Minden okunk megvan, hogy az időjárás kilátásait kémleljük, hiszen ilyenkor ta­vasszal, nyár eljén mindenki egy kissé botcsinálta mező­gazdász, még az is, aki leg­feljebb egy virágcserépnyi földet mondhat a magáénak. Tudván, hogy a mezőgazdasá­gi termékekből jelentős ex­portot kell elérnünk, ilyenkor mindenki 1 aggodalmaskodó. Közüggyé lett a szántó-vető emberek munkája és igyeke­zetének várható eredménye. Féltő figyelemmel fordul a városi párt-végrehajtóbizott­ság az albertirsai Szabadság Termelőszövetkezet felé, amély a próbatétel éveiben a tőle megszokottnál nehezeb­ben veszi az akadályokat. Ezért kell időről időre beszá­molnia a gazdasági és pártve­zetésnek a testület előtt arról, mit tettek a gazdálkodás ha­tékonyságának' javításáért, mit tartalmaz az intézkedési terv és mi valósult meg eb­ből. A szövetkezet tavaly nehéz körülmények között gazdálko­dott, mivel az 1984-es aszály­kár kihatásai még ekkor is sújtottak. Jórészt vásárolt ta­karmánnyal kellett etetni az állatállományt és ez tetemes költségtöbbletet okozott. _ Lát­ván a kialakult helyzetet, in­tézkedési terv készült a gon­dok leküzdésére, és az év ele­jén felvett hiteleket sikerült időben visszafizetni. Gondot okozott viszont az erősen el­használódott géppark felfris­sítése. A Magyar Nemzeti Bank sietett a bajba jutottak segítségére, és világbanki hi­telből 12 millió forintot folyó­sított az iparszerű gabonater­mesztési program keretében gépvásárlásra. Az 1985-ös eredmények job­bak voltaik a korábbinál, de még korántsem kielégítőek. A szövetkezet a kötelezettségei rendezése után maradt nyolc- százezer forint nyereséggel aligha lehet elégedett. Két év alatt 120 ember mondott bú­csút a közös gazdaságnak. Ah­hoz, hogy a többieket ma­rasztalhassák, emelni kellett a béreket, énnek hatására a létszámcsökkenés megállt. Fontos elhatározás volt a ser­téstenyésztő ágazat felszámo­lása. A szarvasmarha-tenyész- j tésben a tejhozam emelkedik, és a számítások szerint ez az ágazat az idén már nyeresé­ges lesz. Az ipari ágazat a terveknek megfelelően produ­kált. Erre a területre vár, hogy ellensúlyozza a sertés- tartásból kieső nyereséget. Az idén januárban 40 fős ipari ágazatot hoztak létre, amelynek árbevételi tervét 15 millió forintban szabták meg. Négy hónap leforgása alatt ebből 6,1 milliót teljesítettek. Decemberben megszüntették a varrodát, helyette orsózóüze­met állítottak fel. Várhatóan az is kedvezően munkálkodik majd. Az önkritikus beszámolóból az is kitűnt, hogy nem írható minden baj csupán az időjá­rási ártalmakra. A vezetés és a szakembergárda erősítésére is szükség van. Változtatáso­kat és átcsoportosításokat haj­tottak végre. A növényter­mesztésben, két ágazatot össze­vontak, minden területen, ahol lehetséges volt, teljesítmény­bérezést vezettek be, a nor­mákat felülvizsgálták. Az im­produktív dolgozók létszámát öt személlyel mérsékelték. Né­mi költségcsökkenést értek el a takarékos anyag- és készlet- gazdálkodással. A rét, legelő egy darabját kukoricatermesz­tésre használják. A növény- védelemhez szükséges kemiká­liákat szakszerűbben, hatéko­nyabban és takarékosabban használják. A rendszeres ha­vi értékelés megfelelő átte­kintést ad a hozamok alaku­lása, a költségek, munkabé­rek felhasználása terén. A munkafegyelem és a jó minő­ségű munkavégzés érdekében megtették az első lépéseket, de a többi még hátravan. Bevált gyakorlattá lett, hogy a kampánymunkák előtt meg­beszélik az érintettekkel a feladatokat, és a jó minőségű feladatvégzésre, az időbeni befejezésre célprémiumot tűz­nek ki. A tsz pártalapszerve- zetének vezetősége és taggyű­lése, többször napirendre tűzte a fontosabb ágazatok tevé­kenységét, értékelve az intéz­kedési tervbe foglaltak vég­rehajtását. Az általuk hozott javaslatok, határozatok segí­tették a gazdálkodást, amit a Holdfényes beszámoló A z idén a megszokottnál később került sor a tanácstagi beszámolókra. Azért tolódott ki az idő­pont, mert az ésszerűség azt kívánta; várják meg, amíg Cegléd Város Tanácsa jóváhagyja a település VII. ötéves tervét. Miután ez megtörtént, nyomban ösz- szehívták a tanácstagi kör­zetek lakóit. Volt olyan ta­nácstag, aki azon melegé­ben a tanácsülésről egye­nesen a beszámolójára bal­lagott. Téma volt bőven min­denhol. Az embereket — ha már rászánják magukat, hogy megjelennek — min­den érdekli, s a legtöbb dologról van véleményük, épkézláb javaslatuk. Így aztán — meghallgatván az előadót — kialakul a pár­beszéd, a vita. Vélemények ütköznek, egyik felvetés szüli a másikat. Közdolgok­ról, közgondokról van mit mondani, akár a város egé­szét érintő kérdésről, akár csak egy sáros mellék­utca bajáról legyen szó. Így volt ez az 52-es ta­nácstagi választókerületben is, ahol Bognár János, az új tanácstag ismertette a testület megszabta célokat. Az érdeklődésre jellemző, hogy hatvanegyen jelentek meg a hívó szóra, és a rész­letekbe menő beszámoló után tizenhatan kértek szót. Szinte valamennyien köz­ügyeket érintettek, reális hangvételű hozzáfűzéséket tettek. A jó szellemű ösz- szejövetel résztvevői — kellemes este lévén — nem a számukra kijelölt termet foglalták el, hanem kinn a szabadban gyűléseztek. Egyébként ehhez a körzet­hez tartozik a Szekér utca is, melynek polgárai tavaly utat építettek, árkot ástak, igazi lakóközösséggé ková- csolódva a közös kiadás és munkavégzés által. Nem csoda hát, hogy ezen az estén senki sem sietett haza. Az Esthajnalcsillag már magasan járt, lehetett vagy negyed tíz, amikor ki-ki a portája felé vette az irányt. (— ás) párttagok példamutató mun­kája is fellendített. Az év első négy hónapjá nak eredményei megfelelnek a terveknek, és eredmény­ként könyvelik el, hogy millió forinttal kevesebb üzemviteli hitelt kellett fel­venniük. A testület úgy vélte, hogy a Szabadság Tsz veze tőire és tagságára még nagy erőfeszítések várnak, s a fej­lődésben gyorsabb ütemet kell elérni. A növénytermesz­tés és a szarvasmarha-te­nyésztés terén mutatkozó szakmai fejlődés ígéretes kez­det. Továbbra is a megfelelő szakemberekre kell támasz­kodni, szükség szerinti cseré­ket is vállalva. Joggal elvár ható, hogy a szövetkezet visz- szaszerezze régi rangját, ismét felküzdje magát a kö­zépmezőnybe, hiszen földjei termelési körülményei semmi­ben sem térnek el az őt kö­rülvevő gazdaságokétól. T. T. Az érdekvédelmi bizottság szerepéről Hajnalba nyúló viták után Névjegy. Bende Zoltán, a ceglédi Török János Me­zőgazdasági Szakközépisko­la diákja (111/A). Jó rendű tanuló, közel a kitűnőhöz. Kedvenc tárgyai a bioló­gia és a történelem. A ma­tematikát nem túlzottan kedveli. Hobbija a könyv, az olvasás, régebben dzsú- dózott. Állatorvosnak ké­szül. A KISZ XI. kongresz- szusának küldöttje, a diák­szekció tagja volt. — Mennyit aludtál a kong­resszus idején? — Nem sokat, naponta úgy legfeljebb 4—5 órát. A szek­ció ülése például hajnali ket­tőig tartott. Főleg azért, mert a' felszólalók igen gyakran bocsátkoztak ismétlésekbe. Sokan először szerepeltek na­gyobb nyilvánosság előtt, meg­ijedtek, s nem tudtak elsza­kadni az előre leirt fogalmaz­ványuktól, így aztán újból el­mondták, amit előttük már mások is. És persze éjszaka nagy vitákba keveredtünk. — Miről szóltak az éji esz­mecserék? — Kiértékeltünk egy-két hozzászólást, elsősorban a Pest megyei küldöttekkel, be­szélgettünk a napi esemé­nyekről, amik nem kötődtek föltétlenül a kongresszushoz. — Mivel foglalkozott a leg emlékezetesebb hozzászólás? — A politikai vitakörökkel. Arról volt szó, hogy nem jók a körök anyagai, nem jók az előadók. Hát ezzel én nem értettem egyet, mert kizáró­lag az alapszervezeten múlik a vita sikere. És akkor sincs semmi baj, ha a külpolitika történetesen nem érdekli a Szépség és tradíció Vásznain a lélek rezdülése A TOLDY FERENC KÖR­HÁZ kicsire méretezett ta­nácstermében most újabb ka­marakiállítás fogadja a láto­gatókat. Ez alkalommal Vati József Munkácsy-díj-as festő vásznaiban gyönyörködhet a szépet kedvelő közönség. Ö még olyan alkotó, aki a nagybányai festőiskola egykori tanítványait mondhatja mes­tereinek. A háború után — frissen szerzett érettségi bizo­nyítvánnyal a zsebében — ér­kezett a fővárosba, hogy meg­kezdje tanulmányait a NÉ- KOSZ keretében létrehozott Derkovits Akadémián. Egyévi előtanulmány után lett a Kép­zőművészeti Főiskola növen­déke, ahol kezdetben Bernáth Aurél, Pór Bertalan, majd há­rom évig Szőnyi István volt a tanára. Tanulóévei alatt a főiskolán oktatott Berény Ró­bert, Pátzay Pál és Kmetty János, akiben később atyai barátját tisztelhette. 1955-ben Miskolcon telepe­dett le, ahol tizennyolc eszten­dőt töltött bekapcsolódva a vi­dék művészeti életének vér­keringésébe. A helyi és a kör­nyékbeli alkotók területi szer­vezetét ő hozta létre és irá­nyította hosszú éveken át. Je­lentős része volt az azóta hí­ressé vált miskolci grafikai biennálék megszervezésében. Mint fiatal festő sok szép feladatot kapott. Szívesen vál­lalt figurális kompozíciókat, naturális munkákat. A mis­kolci pártszékházban van egy húsz négyzetméteres freskója, Diósgyőrött egy harminc négy­zetméteres pannója. Kapáló asszonyokat, bányászokat, föld­osztó parasztokat vitt a vászonra akkoriban. A hivata­los elismerés nem késlekedett; 1956-ban a Derkovits-ösztöndíj tette számára lehetővé a gond­talan fejlődést. 1966-ban Mun- kácsy-dijat kapott. A Nemzeti Galéria fél tucat munkáját őrzi. A csoportos tárlatokon mindig a fő he­lyen függtek az alkotásai. Az utóbbi időben csak önálló ki­állításokat rendez. Jobbára tájképek és csendéletek kerül­nek ki az ecsetje alól. Művé­szetében a folytonosság híve. Sohasem tartozott az avant- garde irányzathoz mint ahogy a nonfiguratív munkákkal sem tud azonosulni. Neki kez­dettől fogva az a törekvése, hogy realista alkotóként örö­kítse meg a világot, közért­hetően, a szépet felmutatva és megőrizve a tradíciót. MOSTANÁBAN többnyire tiszakécskei és dunántúli tá­jakat, folyópartokat, csónakos halászokat, horgászokat, nap­raforgókat és virágcsendélete­ket visz a vászonra. Alkotásai kiegyensúlyozottan komponált, gazdag színvilágú munkák, amelyek a festő imponáló mesterségbeli tudását és a lé lek finom rezdüléseit egyaránt elénk tárják. Vati József ké­pei alkalmasak arra, hogy zaklatott életünket szebbé, nyugodtabbá tegyék. Intim belső terekben, családi ottho­nokban a lakások díszei le­hetnek, amelyek mindig örö­met okoznak, ahányszor csak megpihen rajtuk a tekintet. Tamasi Tamás Vati József festőművész kiállítása a kórházban (Apáti-Tóth Sándor felvétele) gyerekeket, van a belpolitiká­ban éppen elég izgalmas té­ma. Nem akad az iskolában megfelelő előadó. Na és? Sze­rintem például a városi KISZ- bizottságon biztosan találni olyan fölkészült munkatársat, aki le tud vezetni egy beszél­getést. Nagy figyelemmel hallgat­tam egy másik fejtegetést is. ami azt foglalta össze, hogy a diákokat ne csupán a végre­hajtás, hanem a döntés előké­szítésének folyamataiba is vonják be. Ugyanis, ha egy rossz döntést elfogadunk és végrehajtunk, az pontosan olyan, mintha önként raknánk a fejünket a pallos alá. Hogy miféle területeken lenne erre szükség? Nem kell nagy dol­gokra gondolni. Mondjuk, a házirend vagy az órarend ki­alakítása. Itt volna’óriási sze­repük a ma még csak formá­lisan működő érdekvédelmi bizottságoknak, abban, hogy tolmácsolnák a diákság véle­ményét. Persze, az sem mind­egy, kiket választanak egy-egy ilyen bizottságba. Aki tutyi- mutyi, nem mer megszólalni, annak nincs esélye a változ­tatásra. A bizottságnak ugyan­akkor megfelelő ellenőrzés mellett kell dolgoznia. — De ki ellenőrizzen? — Maguk a diákok meg a KISZ-bizottság, és a tanárok segítsége is elkelne. — Melyik küldött-társad maradt meg leginkább az em­lékezetedben? — Sok érdekes emberrel ta­lálkoztam. Többek között Kecskés Judittal, aki szintén Pest megyét képviselte. Kissé kapkodva beszélt, de lehen­gerlőén, vitára ösztönözve, fé- kezhetetlenül, és el tudta fo­gadtatni magát. Ettől függet­lenül nem mindenben értet­tünk egyet. — Milyen hangulatban folyt a diákszekció ülése? — Engem meglepett kissé, amit tapasztaltam. A megyei értekezletet ugyanis á kötet­lenség jellemezte, spkszor egy­más szavába vágva mondták el véleményüket a küldöttek. Mir-már fegyelmezetlenül, be­leesve a demokrácia csapdá­jába. A kongresszuson viszont épp ellenkezőleg: érezhetően nagyobb távolrág volt a kül­döttek és a levezető elnökök között. Még azt is meg kellett szavazni, hogy szavazzunk-e. Mármint arról, hogy egy-egy fölvetés belekerüljön-e az összefoglalóba. Hosszú, fá­rasztó viták nyomán alakul­tak ki az álláspontok. De ezért senki sem aludt el. — Melyek voltak a szekció legfontosabb mondandói? — A mozgalom politikai jel­legének erősítése, az érdek- képviselet színvonalának eme­lése, módszerbeli változatossá­ga, az, hogy a diákok ne csu­pán a KISZ-en belül vállalja­nak közéleti feladatokat. És természetesen a tanár—diák viszony: hogy miképpen le­hetne szorosabbra fűzni, egyenrangúvá tenni a két fél kapcsolatát. V. S. Fogadóóra Sós János, a városi tanács elnökhelyettese június 11-én, szerdán délelőtt 8-tól 12 óráig fogadóórákat tart a városhá­zán hivatali helyiségében. Cscmő Gyanús feleség Nekem a feleségem gyanús címmel tart előadói estet jú­nius 7-én 20 órai kezdettel Almási Éva és Garas Dezső a Csemői Községi Tanács díszter­mében. Balettvizsga A ceglédi Kossuth Művelő­dési Központban június 8-án 15 órakor kezdődik az intéz­mény balettcsöportjainak vizs­gája. Tábortűz a tornateremben így jutottak a csillagig — Hosszú és meglehetősen mozgalmas volt az elmúlt hét, a 40 éves úttörőmozgalmat ünnepeltük. Kimondottan erre az alkalomra állítottuk össze a programot. Persze így volt ez a város valamennyi isko­lájában. Nálunk már vasár­nap elkezdődött az ünneplés. Ugyanis egy pedagógus kollé­gánkkal önként jelentkező lá­nyok és fiúk futottak Buda­pesten Afrikáért — mondja Nagygyőr Árpád, a ceglédi Táncsics iskola igazgatóhe­lyettese, volt úttörőcsapat-ve­zető. — Minden napra szervez­tünk valamit — sóhajt fel megkönnyebbülten Milus Ist­vánná úttörőcsapat-vezető. Hétfőn akadályversenyt ren­deztünk a putrisarki erdőben. Volánbusszal és kerékpárral mentünk ki. Októberben lesz a Dobó Katica úttörőcsapat 40 éves. A híradónk anyaga és dokumentjei alapján ké­szültek fel diákjaink az el­méleti versengésre. Kedden vetélkedő-délutánt tartottunk az udvaron és néhány tante­remben — 6—8 színhellyel. — Szerda, május 28-a je­lentős dátumként vonul be az iskolánk történetébe — veszi át a szót az igazgatóhelyettes. Elkészült az olyannyira áhí­tott kitűnő mv anyagpályánk, amelyet pedagógusok, diákok futballmérkőzéssel avattuk fel. Sokan szerettek volna a gyerekek közül játszani, ezért két összecsapást tartottunk. Igen ám, de bírja ezt ener­giával? Egyébként rettenete­sen élvezték a dolgot. — Ügy terveztük, hogy mi is focizunk a lányainkkal, ám lemondtunk erről, mivel egy­két kolléganő egyéb elfoglalt­sága miatt nem ért rá. Sebaj, majd legközelebb. A pálya itt lesz holnap is, és mi állan­dóan szervezgetünk valami hasznos elfoglaltságot. S nem ijedünk meg a váratlan for­dulatoktól. Pénteken tábor­tüzet terveztünk az udvaron. Aggódva figyeltük a kövér felhőkét az égen. Az eső nem tudta elmosni sem a jóked­vünket, sem az eseményt. A tornateremben tartottuk meg a tábortüzet a 7/b-sek közre­működésével — a tűz helyett jelképesen színes villanykör­ték égtek. S több száz torok­ból hangzott fel a kedves ének: Úttörők vagyunk mi, vidám gyerekek. Szombat délelőtt. Bágyadtan hunyorgó nap. Rakoncátlan szél karistolja az udvaron, a tegnapról itt felejtett esőtó­csatükröket. Összekócolja a szépen fésült, lakkozott frizu­rákat, idétlenkedve felkapja a szoknyák szélét. Körben szü­lők, avató szülők, ujjak satu­jában szomorkodó virágok. Kisdobos- és úttörőavatásra bevonuló didergő nebulók. Rö­vid ünnepi beszéd. Eskütétel. S egyetlen hatalmas emberfo­lyam árasztja el, a nyakkendő felkötéséhez nyakukat nyújto­gató diákokat. Martinusz Ferenc, a Pest Megyei Tanács művelődési osztályának főmurkatársa, a megyei úttörőelnökség tagja átadja a 15-ös számú Dobó Katica úttörőcsapatnak a Vö­rös Selyemzászló Csillagját. Ilyen magas kitüntetést ebben az évben, Pest megyében a Táncsics iskolán kívül még senkinek sem sikerült elérnie. Ezután Márkus Erika, a váro­si úttörőelnökség elnöke ju­talmazta meg a legjobb kis­dobosokat és úttörőket. Aztán szétrebbentek az ün­nepeltek. Játékos műsorok várták őket, az aszfaltrajzver- senytől kezdve, a Walt Dis- ney-filmeken át a számítógép­csodákig. Hétfőn a Kossuth Művelő­dési Központ színháztermében a hagyományos Táncsics-est- tel ünnepelt az iskola, ame­lyen az év legsikeresebb diák­produkciói kerültek a közön­ség elé. F. F. ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents