Pest Megyei Hírlap, 1986. június (30. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-05 / 131. szám

Csőtörés A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 131. SZÄM 1986. JÜNIUS 5.. CSÜTÖRTÖK A szakmaközi bizottság kezdeményezte Feloldani a magány óráját Évekkel, évtizedekkel ezelőtt ők is fiatalok voltak. ^ Tanullak, dolgoztak, szeretlek, házasodtak. Aztán jöt- £ lek a gyerekek, a háborúk és a megélhetés gondjai. 0 Felneveltek bennünket, gyerekeket, unokákat. Tolón él- £ hettek volna könnyebben is, de mindig akadt a csa- á Iádban, a testvérek, a barátok között olyan, aki segít- ? ségre szorult. Dolgoztak, vigasztaltak, simogattak. Tet- $ ték azt, amire éppen szükség volt. $ Most, hogy már felnőttek a gyerekek, az unokák, jól $ jönne egy kis segítség. Hajlott háttal állnak az ajtó- £ ban és várják haza őket, hiszen a főzés, a mosás egyre £ nehezebb, ám a segítségnél jobban hiányzik az a kér- j dés: Hogy van, édesanyám, édesapám? Most szerencséjük van, mert kellemes melegben állnak a vízben a Dunamenti Regioná­lis Vízművek váci üzemigaz­gatósága Vöröskereszt arany­koszorús szocialista brigádjá­nak tagjai az Alsó utca és a Fürst Sándor utca sarkán. Mindenre gondoltak, még ar­ra is. hogy a hiba kijavításá­nak idejére tartálykocsiból jut­hassanak ivóvízhez a körzet lakói. (Hancsovszki János íel- _ _ vétele.) Táncoso k vizsgaelőadása Minden tanév végén él­ményt jelent a Madách Imre Művelődési Központ táncosai­nak vizsgaelőadása. Június ti­zedikén, kedden délután négy órakor mutatják be tízhóna­pos tanulásuk eredményét az épület színháztermében. Prog­ramjukban művészi balett, •karaktertánc, artistatánc, dzsesszbaiett és modern tánc szerepel. Tanárnőjük; Kissné Kékesi Ilona. A Tudománytár a Könyv- értékesítő Vállalat kiadásá­ban megjelentette a Magyar családtörténeti és címertani irodalom című gyűjteményét. A történelmi osztályok meg­szűnésével feledésbe merült a nemesi családtörténet (genea­lógia), a címertani irodalom (heraldika). Baán Kálmán fel­táró gyűjteménye 1564-től 1944-ig bezárólag foglalta ösz- sze, területi csoportosításban a családok leszármazását, ok­levélgyűjtemények (diploma- táriumok), évkönyvek (alma­nachok), hiteles helyek, név­tárak, folyóiratok, bibliográ­fiák, egyházi levéltárak segít­ségével. A könyv Családtörténet — területi csoportosításban című fejezeténél a Pest—Pilis—Solt —Kiskun vármegye és Buda­pest válogatásánál több váci vonatkozású családtörténeti forrásmunkát jelez. Elsőnek említi Findura Imre: Vác tör­ténete rövid előadásban című gyűjteményét, amely 1857-ben Rimaszombaton került levél­tárba. Karcsú Arzén (dr.) Vác története 1880—88 című műve Vác város történelmi család­jairól ad áttekintést. A fejezetben kapott helyet még Tragor Ignác Vác lakos­sága a XVIII. század . elején című munkája is. A helytörté­net 1921-ben keltezett. Kóczy T. László most kiadott kiegé­szítő könyve említi még Kar­csú Arzén Vác város történe­te 1—9. kötetét és itt már az oldalszámok megjelölésével a családneveket. (110., 177., 115., 113., 262., 171., 160., 278.) A ki­egészítés sorolja még Tragor Ignác Vác múltja és jelene, Vác monográfiája című mun­káját is, ami Vácon 1928-ban jelent meg és 180 oldalszám­ból áll. A családok története, le­származása, levéltára című fe­jezetnél a könyv a Báthori családot is felsorolja. Báthori Miklós (1440—1506) 1469-től 1474-ig váci püspök volt. Bro- darics István (1470—1539) 1537- től váci püspök, királyi kancel­lár. A család történetét Ku- jáni G: Adalékok a Brodarics család és Brodarics István életéhez című 61 oldalas mun­kájában foglalja össze. A mához közelebb álló idő­ből. a Kornis családról Veres Endre állított össze genetikai táblázatot. Kornis Gyula (1885 —1958) Vácott született. Volt országgyűlési képviselője a Az esős, szeles idő elle­nére hatszáznál többen ott voltak a törökmezői, szabad­idő-központban. a Váci Kom­munális és Költségvetési Üzem és a HVDSZ Pest megyei tit­kársága által — idén negyed­ízben — rendezett kommuná­lis napon. Brandt János üzemvezető köszöntötte az üzem dolgozóit, hozzátartozóikat, a nyugdíja­sokat, s a vendégek sorában a többi között dr. Arató And­rást, az SZMT vezető titká­rát, Soltész Lajost, a HVDSZ megyei titkárát, Ritecz Györ­gyöt, a városi tanács elnökhe­lyettesét. Somoskői Gáborné, a HVDSZ központi vezetőségének a tit­kára méltatta azok munkáját, akik fontos, sokszor nehéz posztokon, lelkiismeretesen A Csányi-féle lakótelep ér­dekes színfoltja volt Vácnak a két háború közötti időszak­ban. A húszas évek fiatalon elhunyt polgármesteréről ne­vezték el a mai Május 1. ut­ca két oldalán található föld­szintes, kertes, komfortos la­kóházakat. Városi tisztviselők, sokgyermekes hivatalnokok részére biztosítottak otthont ezen a területen. A felszabadulás után a Má­jus 1. utca és a Karcsú Arzén utca sarkán levő kettős telken kapott helyet a váci mentőál­lomás és ott működött egé­szen addig, amíg a Szőnyi Ti­bor Kórház szomszédságában nem talált megfelelő, korsze­rű épülettömböt, fedett gép­kocsiparkolóval, javítómű­városnak, az MTA és a kép­viselőház elnöke. A Tersz- tyánszky család történetét Tersztyánszky ■ Dezső állította össze, Nyíregyházán 1901-ben került kiadásra. Ebből a családból származott nemes Tersztyánszky Gábor, aki 1939- től a Híradástechnikai Anya­gok Gyára jogelődjének, a Horganyhengermű igazgatója volt. A családtörténetek sorában a legnagyobb újdonság és kezdeményezés az elbitorolt nemesi családnevek megszün­tetése a magyar feudalizmus idejében. Zombáról származó és Orosházára került dohány­földi családról, a Kabódyak- ról is említést tesz a könyv az újabb fejezetében. A falu­kutató irodalommal jelent meg Darvas Józsefnek az Egy parasztcsalád története című munkája 1939-ben. Ez a könyv állít emléket a cselédsorba süllyedt Kabódyakról. Mint könyvtáram névadójáról, szük­séges erről is megemlékezni. Az Endes Miklós által ve­zetett, A Bizáky Puky-család nemzedékrendje című munká­ját Vácott 1938-ban nyomtat­ták 28 lapszámmal. Vác város helytörténetében ezek az észrevételek és levél­tári anyagok megemlítése a jövőben fontossággal bírhat­nak, Petővári Gyula 100000 liter Hétköznapokon ölven-, hét­végeken százezer liter zacs­kós tejet szállítanak ki a vá­ci tejüzemből. A töltőgépről lekerülő tejet Varga Miklós- né teszi a szállítóládákba. (Hancsovszki János felvétele.) I eleget tesznek kötelességük­nek a lakosság szolgálatában. Ezután kulturális és sportren­dezvények sora követte egy­mást. Sokan megálltak a Népszava Könyvkiadó Válla­lat alkalmi sátra előtt. Ízlett a szabadban főzött babgulyás. Fokozta a hangulatot, hogy 280 ezer forint jutalmat adott át az üzemvezető a munkában élenjáró brigádoknak, Lenkei Gyula miniszteri dicséretet kapott, Honti János átvette a Szakszervezeti Munkáért ezüst fokozatát, Furák Gyuláné és Cserepkai Gábor a SZOT- díszoklevelét. Vállalati kiváló dolgozó lett: Csízek Miklós, Toldi Sándor, Kiss Lászióné, Vezsenyi István, Mártái Já­nos, Nagy László, Plachi Pál és Konoróth Mihály. P. R. hellyel. A fehér színű autók elköltöztek erről a területről. A városi tanács végrehajtó bizottsága úgy döntött, hogy a Pest Megyei Temetkezési Vállalat váci kirendeltsége kapja a megüresedett terüle­tet, a rajta levő épülettel, a megfelelő anyagi fedezet biz­tosítása után. A környék lakói mozgalmat indítottak: ne ke­rüljön lakóterületükre ez az intézmény. Tanácstag, lakóbi­zottsági tagok felvilágosító munkája nyomán elismerték, hogy aggodalmuk alaptalan. A régi temetkezési magánvál­lalkozók (Neisz, Scheffer, Nyegrán) mind lakott terüle­ten működtek. Az ott folyó munka nem több, mint. asz­talosüzemi tevékenység s gépkocsiparkolás. Az elhuny­takat a kórházból, vagy a la­kásokból közvetlenül a sír­kertbe szállítják. A vita eldőlt. Molnár-Szabó László, a kirendeltség vezető­je a hét elején elmondta, hogy az átköltözés megtörtént. A Május 1. utca 9/11-be került az irodájuk a Köztársaság út­ról, megszűnt a Március 15. tér 16. számú lakóház egyik földszinti szoba-konyhájában üzemelő raktár, s itt kaptak helyet a gépkocsik is. A hozzátartozók részére többletutat jelent az anya­könyvezés, a családi esemé­nyeket rendező irodával való megbeszélés után idejönni a további intéznivalók megbe­szélése végett. Szeretnék mindezt könnyebbé tenni a szombati hosszabbított nyit­va tartással, a vasárnapi ügye­lettel. Távolabbi terv, hogy — a fővároshoz hasonlóan — még több elintéznivalót át­vállalnának, megkönnyítve a gyászolók legnehezebb óráit. Fapp Rezső • Szőkébb pátriánkban, Vác környékén készítettem inter­jút egy vállalat igazgatójával. A szokásos módon kezdődött a beszélgetés: az igazgató hellvel, majd kávéval, üdítő­vel kínált. A tüsténkedő tit­kárnő máris hozta mindket­tőnknek az illatozó italt. Amint letette a dohányzóasz­talra a tálcát, már fordult is és tehúzta maga mögött a párnázott ajtót. Attól kezdve megszűnt létezni a számunk­ra. Én azonban kíváncsi let­tem arra, hogy amíg az igaz­gatóval beszélgettem, ft szom­szédos helyiségben mit csinált a titkárnő. Egyáltalán, hogyan dolgoznak a titkárnők: igaz-e, hogy a jó titkárnő a főnök jobb keze, hogy párját ritkító memóriája van, hogy ütkö­zőpont a kívülről jövők és a főnök között, és sr': más kér­dés jutott az eszembe. Kértem az igazgatótól, hadd beszélgessek a titkárnőjével. Kifelé menet tovább beszél­gettünk arról, amit elkezd­tünk: a vállalati bérfejlesztés­ről, a munka minőség szerinti premizálásáról. Természetesen a titkárnő is meghallotta, hogy miről folyik a szó a nyíló ajtóban, s ő is elmond­ta a magánvéleményét. Sze­rinte nem helyes mindenki­nek e"p'— na ös .egű pré­miumot adni. Aki viszont megérdemli, az ezer forintnál kevesebbet ne kapjon, mert manapság ott kezdődik a va­lamire való anyagi elismerés. — Maga biztos, hogy nem Sokan vannak, akik ezt hiá­ba várják, mert idős korukra egyedül maradtak. Közülük többen elsiratva már az elhalt társat is. A magány nyomasz­tó hatására egyre inkább be­felé fordulnak. Korosztály gondjai Kikerülni a szobák falai közül, emberi szót hallani, társaságban tölteni néhány órát. Azért, hogy szebbé, szí­nesebbé váljanak a hátralevő napok, esztendök. Ez a legtöbb nyugdíjas óhaja. Ehhez kíván segítséget adni a városi szak­maközi bizottság azzal, hogy a napokban megalakította a nyugdíjasklubot. — Olyan új közösséget hoz­tunk létre, ahol az idős em­bereknek lehetőségük nyílik arra, hogy havonta egy alka­lommal találkozzanak egymás­sal az MTESZ-székház klubter­mében — mondja Bacsa Ta­más, a szakmaközi bizottság titkára. — A klubprogramban a szórakozási lehetőségen túl olyan közérdekű kérdésekre is választ kaphatnak a résztve­vők, amely a korosztály sajá­tos gondjaival foglalkozik. — Ez a nyolcadik nyugdí­jasklub a városban — kap­csolódik a beszélgetésbe Papp Jánosné, a HNF mellett mű­ködő koordinációs bizottság vezetője. — A klubok első­sorban rétegek szerint alakul­tak. Az éves programjaikban jogi, kulturális, egészségügyi előadások, filmvetítések van­nak. de nem hiánvoznak a színházlátogatások és az or­szágjáró kirándulások sem. — Hány nyugdíjas él a vá­fog kapni ezer forintot — mondta az igazgató. — Tudom — válaszolta minden indulat nélkül a tit­kárnő, s hangjában, tekinte­tében nyoma sem volt harag­nak, sokkal inkább az önvád jegyeit fedezhettem föl az ar­cán. Mert mint kiderült, ő olyan ember, aki nemcsak kritizálni tud, de van önkri­tikája is. Mert bizony nem jó dolog az, ha félórára vagy órára eltűnik a titkárnő, mert mondjuk, kimegy az udvarra, a szénen göndozott parkba levegőt szívni, élvezni a gyö­nyörű tavaszi napsütést! Nehezen bírja a bezártsá­got, s a napi munka okozta idegfeszültséget is fel kell ol­dania valahogy Az az igaz­ság. hor“' ő mindig is keres­kedő szeretett volna lenni, de nem vették föl a szakkö­zépiskolába. Hát kitanulta a gép- és gvorsírást, bár soha nem hitte, hogy valaha is titkárnő lesz belőle. Nagyjából idáig értünk a beszélgetésben, amikor az igazgató becsukta ránk a pár­názott adót. — Nem kíváncsi a főnök arra, hogy mit mondok a munkámról meg esetleg róla. Attól sem tart, hegy esetleg panaszkodom rá. Hát nem pnaw'-odom. de nem azért, mert félek valamiféle retor­rosban és hogyan törődnek velük? — Csaknem 6 ezer az idős emberek száma. Több mint húsz százalékuk még ma is aktív dolgozó. Örvendetes, hogy a vállalatok, intézmé­nyek gondoskodnak a nyug­díjasaikról. A segélyezések mellett megszervezik az üdül­tetésüket is. Ebben élen jár a Forte, a DCM, a HAGY és az Izzó. Szakrendelés — A három szociális ott­honban kétszáztízen kaptak elhelyezést. Van egy napközi otthona is a Mártírok útján, amely az otthonosan berende­zett társalgó, pihenő ellenére sincs kihasználva. Pedig ja­nuár 1-től még utazni sem kell az odajáróknak, mert a szociális otthon mikrobusza reggel körbemegy a városban, és a lakásáról szállítja a nap­közi otthonba, délután pedig vissza az. időseket. Minimális térítés ellenében száztízen kapnak szociális ét­keztetést. Ezek olyan egyedül­álló idős emberek, akik nem tudnak főzni és egészségi ál­lapotuk miatt a lakást sem hagyhatják el. Megszervezte a tanács a házi szociális gondo­zást is. Két éve van a rende­lőintézetben gerontológiai szakrendelés, ahol tanácsokat adnak az időseknek és ellen­őrzik egészségi állapotukat. ziótól. Nem áll meg a levegő­ben a kés, ha a főnök szól hozzám, mondjuk, valamit kritizál. Persze, amikor azt mondta, hogy nem kapok ezer forint jutalmat, rosszul esett. De ez a nyíltság még mindig elviselhetőbb, mintha mástól tudnám meg, hogy miért lesz kevesebb a jutalmam, mint amennyire számítottam. — Jól tudom, most bizto­san azt gondolja, 1 ogy a fő­nök nyugodtan kritizálhat, mert ugyan mi baja lehet, tőlem nem kell tartani, hiszen én vagyok az ő beosztottja és nem fordítva. De az az igazság, hogy van némi alap­ja a kifogásainak. Természe­tesen igyekszem mindig job­ban csinálni a munkámat, de az is igaz, hogy munkakö­römnél fogva állandóan szem előtt vagyok, s lehetetlen a legkisebb hibát is eltitkolni — magyarázta a titkárnő. Eljutottunk a másik kérdé- serr' ez, hogy milyen követel­ményeknek kell megfelelnie a jó titkárnőnek. — Amennyit megkövetel tőlem a főnök, anr ft és úgy kell tudnom, annyi mindent kell fejben tartanom, naptár szerint figyelemmel kísérnem. Egyé’ként valób'n igaz. hogy kicsit ütközőpont vagyok a kívülről jövők és a főnök kö­zött. Hiszen mindenkivel szót Úgy látszik, jó visszhangra talált a szakmaközi bizottság kezdeményezése az idős embe­rek körében. Az első'klubfog­lalkozásra a hatvan meghívott közül harmincketten jöttek el. A városi KISZ-bizottság sak­kot, kártyát, könyvet ajándé­kozott a klubnak. Ez alkalom­mal azonban nem próbálják ki a játékokat a jelenlevők. A klub programját állítják össze és gondjaikról beszél­nek. Mint ahogyan azt Szikora Pál és Papp János is megfo­galmazták: Kevésnek találják a havi egy alkalmat az össze­jövetelekre. A klub akkor len­ne igazán klub, ha az idősek­nek lenne egy olyan helyisé­gük, ahol akár naponta talál­kozhatnának, amit otthonosan, a saját ízlésük szerint beren­dezhetnének. Véleményük sze­rint a városban több olyan épület is van, ami nincs kel­lően kihasználva, s ahol helyet kaphatnának az idősek is. Ab­ban azonban a jelenlevők mindegyike egyetértett, hogy a szakmaközi bizottság kezde­ményezése elismerést érdemel. Nosztalgismozí A jövőben nem fognak unatkozni a klub, tagjai, arról a nagy gondossággal összeál­lított program és a klub ve­zetősége gondoskodik. A nosz­talgiamozi programjában el­sősorban : régi nagy sikerű fil­meket mutatnak be. Lesznek egészségügyi előadások. Az ügyes-bajos dolgok eligazodá­sában segít majd a jogsegély- szolgálat. Később műsoros nó­taestet, egynapos túrát, kirán­dulást is terveznek. A progra­mok mellett a korosztály azo­nos gondjai és örömei bizo­nyosan sok közös témát adnák majd egy-egy összejövetelen. Az első foglalkozáson nagy si­kere volt a 2\2 néha öt című magyar filmnek. kell tudnom érteni, amíg mondjuk, tárgyal az igazga­tóm egy másik partnerral. Néha le kell csendesíteni a sietősködő vendéget, de úgy, h. gy ne bántsam meg. Nekem kell nyelni, hallgatni többet. — És ez a legfárasztóbb, de egyben a legszebb is mun­kámban, hogy sokféle em­berrel kell foglalkoznom. Né­ha nagyon kimerítő. Termé- szeteser a főnökhöz is kell alkalmazkodni, s az ő eseté­ben nem árt, ha tudom, hogy mikor kell takarodót fújnom, mikor mondhatok őszinte vé­leményt, mikor kérhetek tőle valamit. De az is igaz, hogy a főnök is alkalmazkodik va­lamelyest hozzám, hiszen hosszú órákra be vagyunk zárv t az irodáinkba, s több időt töltünk egymás társasá­gában. mint a családunkkal — válaszolt egy szuszra nem is egy ’-erdősemre a titkárnő. Maid az utolsó kérdésem kö­vetkezett: — Baj az, hogy nem ön az igazgató? — Nem, egyáltalán nem baj. hogy nem én vagyok az igazgató. Tisztában vagyok a képességeimmel, de ugyanígy a főnökével is. Tudom, hogy mindkettőnknek ott a helye, ahol éppen vagyunk. Hiszen igazgatókra, titkárnőkre eddig is szükség volt, s a jövőben sem nélkülözhetők. Aszódi László Antal ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap) Tallózás Váciak a családtörténetben A vita eldőlt Költözés a Május 1. utcába Feloldani a magány óráit. Teljes életet adni akkor is, amikor az ember keze már erőtlen és lépte bizonyta­lanná válik. A nyugdíjasklub küldetésének ezt tekinti a szakmaközi bizottság. Surányl János Ismeretlen ismerősök A titkárnő Sikerült a kommunális nap

Next

/
Thumbnails
Contents