Pest Megyei Hírlap, 1986. június (30. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-05 / 131. szám
*r.sT « .mifi 19S6. JÜNIUS 5., CSÜTÖRTÖK Részvétlátogatás Jerzy Zielinskinek, a Lengyel Népköztársaság magyar- országi nagykövetének elhunyta alkalmából szerdán magyar párt- és állami vezetők keresték fel a budapesti lengyel nagykövetséget. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében Szűrös Mátyás, a Központi Bizottság titkára és Kótai Géza, az MSZMP KB külügyi osztályának vezetője, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevében Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára, a kormány nevében Marjai József, a Minisztertanács elnök- helyettese. a magyar—lengyel gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési bizottság elnöke és Várkonyi Péter külügyminiszter fejezte ki részvétét. Bajcsy-Zsiíinszky centenárium Folytatódnak a rendezvények Csütörtökön újabb rendezvénnyel folytatódnak a Baj- csy-Zsilinszky Endre születésének 100. évfordulója alkalmából sorra kerülő megemlékezések. Ezen a napon a XX. század magyar történelmének egyik nagy alakja síremlékénél, egykori választókerületének színhelyén, a Szabolcs- Szatmár megyei Tarpán koszorúzási ünnepséget, Szarvason pedig ünnepi megemlékezést rendeznek. Pénteken a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és Budapesti Bizottsága, illetve Budapest Főváros Tanácsa nevében felavatják a fővárosban az Engels téren Bajcsy-Zsilinszky Endre — Györfi Sándor Munká- csy-díjas karcagi szobrász készítette — szobrát. Elméleti tanácskozás Elméleti tanácskozás kezdődik csütörtökön az MSZMP KB Politikai Főiskoláján a Béke és Szocializmus folyóirattal közösen „A dolgozók részvétele a szocialista vállalat irányításában” címmel. A tanácskozáson 13 kommunista és munkáspárt szakértői, valamint a folyóirat szerkesztőségének képviselői vesznek részt. Czett József évforduló Koszorúzás Czett József, a munkásmozgalom régi harcosa születésének 80. évfordulója alkalmából koszorúzási ünnepséget rendeztek szerdán a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjában. Az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottsága nevében Suhajda József és Úszta Gyula, az Ipari Minisztérium nevében Cseh József miniszterhelyettes és Somogyi Judit helyezte el a kegyelet virágait. A feladatot többnyire „letudják” A munkahely és nyugdíjasai Nyugdíjba vonulni — nem nagy 8röm. Tanúsíthatják sokan, míg azok közül is, akik alig várták már, hogy megkezdhessék a pihenés éveit. Miért van ez így? Tűi az aktív kor zárulását kísérő személyes érzelmeken, a hibás társadalmi előítéleteken, a munkával megszolgált nyugdíj vásárlóértékének csökkenésén, az idősek elmagányosodásán, akadnak másféle okok is. Ezek egy csoportja a munkahelyekkel kapcsolatos. S éppen ezeket firtatta a közelmúltban a Pest Megyei Társadalombiztosítási Tanács, melynek tagjai, a szak- szervezeti aktivisták s az SZMT társadalombiztosítási tanácselnöki tanfolyamára küldött hallgatók vizsgálták részletesen a munkahelyi nyugdíjügyi tevékenységet. Figyelemre méltó eredményeiket tegnap vitatta meg a megyei társadalombiztosítási tanács. Nincs megszervezve — A vizsgálatot 27 munkahelyen folytatták, s azt találták, hogy a nyugdíjasok aránya átlagosan az aktív dolgozók 27 százaléka. S minden 100 nyugdíjas közül 77 tagja a szakszervezetnek. Az elemzés kiderítette: a feladatotlí helyén munkaköri teendőként intézik, 16 helyen társadalmi munkában. S az ezzel foglalkozóknak kevesebb mint a fele vett részt olyan értekezleten, konzultáción, tanfolyamon, ahol kellően felkészítették volna. Érthető ennek ismeretében^ beszámolónak az a megállapítása, mely szerint: „a nyugdíjas életre felkészítés a legtöbb munkahelyen nincs megszervezve.” Hogy mennyire? Idén a vizsgált 27 munkahelyen 465-en töltik be a nyugdíjkorhatárt, de közülük csak a kétharmadnak — 305 embernek — adták be igényelismerési kérelmét még tavaly. Húsz munkahelyen egyáltalán nincs olyan tisztségviselő, aki a nyugdíjelőkészítéssel foglalkozna, 7 helyen a nőbizottság, a Vöröskereszt, a szakszervezeti bizottság aktivistái vállalkoznak erre, s csupán a BVM szentendrei gyárában alakult külön háromtagú nyug- díjelőkészítő bizottság. Bár a keresetek alakulását a nyugdíjba vonulás előtti időben figyelemmel kísérik — rendszerint a bizalmiak, a közvetlen munkahelyi vezetők — csak a Fortéban tűzi napirendre évente a kérdést az szb. Törődnek velük? Elgondolkodtató az is, hogy bár a kollektív szerződések és törzsgárdaszabályzatok zömmel körülírják a felmondási és felmentési időt, az adható jutalmat, kitüntetést, 6 helyen az iménti dokumentumok egyike sem említi ezeket. Azután jön a búcsúztató ünnepség. Ott vannak a munkatársak, a közvetlen felettesek. Adnak végül is jutalmat, kitüntetést vagy emléktárgyat. De — bár jólesne, ha általános lenne — csupán 3 helyen vesz részt az ilyen búcsúzáson az első számú munkahelyi vezető... Az sem mellékes, miként törődik nyugdíjasaival a munkahely. Az lenne a kívánatos — említették tegnap is —, ha mindenütt lenne nyugdíjasbizottság, s ha ebben nyugdíjasok is tevékenykednének. Szívesen vállalják. Ám a helyzet az, hogy 17 munkahelyen nincs ilyen bizottság, helyette az szb látja el a tennivalókat. Ismét a tények.' Tavaly az aktív dolgozók 26,8 százalékának jutott vállalati vagy szak- szervezeti üdülőbeutaló, a nyugdíjasok körében ez az arány 15,6 százalék a vizsgált munkahelyeken. Hátrányban vannak tehát. Igaz, a segélyek iránti igény nő, ezeknek 31 százalékát a nyugdíjasok kapták, együkre átlagosan 844 forint 20 fillér jutott. Eseti a kapcsolat Ám a gondjaik zömét nem lehet — s talán nem is szabad — pénzzel enyhíteni. Sokan szívesen dolgoznának tovább. A 27 munkahelyen a nyilvántartott nyugdíjasok valamivel több mint egyötödét foglalkoztatták, 18 munkahelyen nőtt, ötnél pedig csökkent a létszámuk tavaly. Ám az egyenleg eredménye valamivel a nulla alatt található, ugyanis a csökkenés a sok idősnek is munkát kínáló nagyüzemekre volt jellemző. S vajon gyakran gondolnak-e a hajdani kollégákra? Az adatok szerint a 27 munkahely közül csupán 10-nél tartják nyilván nyugdíjasaik családi és szociális körülményeit. (Igaz, sokan visszaköltöztek olykor távoli szülőhelyükre, otthonukba, nehéz őket elérni.) Hét munkahely szervezett kommunista szombatot nyugdíjasai javára. S közülük csupán minden ötödiket látogattak meg. Igaz, hogy nem akármilyen eredménnyel: a látogatás után ugyanis 116 kivételes nyugdíj- emelést. 33 tanácsi segélyt, 4 ízben pedig házi gondozást vagy intézményi ellátást kezdeményeztek. Mindössze 13 munkahelyen van szocialista brigádoknak szervezett vagy eseti kapcsolata volt tagjukkal, köszöntik névnapján, nőnapon, segítenek a ház körül, kirándulni hívják. így érthető az is, ha a nyugdíjasoknak kínált vállalati rendezvényeket a legtöbb helyen egyszeri találkozóval „tudják le”, ritkább a klubnap, az előadás, a közös színházlátogatás, kirándulás. Vasvári G. Pál Fóliások műszakban Felerősíti a nap sugarait Két Szentlőrinckáta létezik tulajdonképpen. Az egyik a lakó-, a másik a fóliaházakból áll. A községben 750 család foglalkozik primőrök termesztésével. Jó hogy kitalálták ezt a fóliát, ami óvja, védi az időjárás viszontagságaitól a kiültetett palántát, felerősíti a nap sugarait. Ha pedig fűtik a fóliaházakat, hetekkel előbb piacra kerülhet a termés. Könnyen fakad a víz — A zöldségkertészeteknek kedvezett a talaj, és jóformán csak egy botot kell leszúrni, máris felfakad a víz — mondja dr. Samu János, a Kossuth Termelőszövetkezet elnöke. — Egy húszméteres fúrás után bárki nagy hozamú kutat nyerhet a faluban, tud öntözni, ami nélkül nincs primőrtermesztés. Ugyanakkor Budapest közelsége is sokakat csábít erre a kiegészítő tevékenységre. Ha kora este megpakolják az utánfutókat, egykettőre a Bosnyák téri piacon vannak a termelők, és ha nem sokat alkudoznak, a munkába járók még a reggeli műszakot is elérik. Mert mondanom sem kell, hogy az ilyen elfoglaltságot ^választók zöme tavasztól őszig nem sokat alszik. A termelést a tsz és az Áfész is szervezi, a legtöbb család mégis a saját gazdája akar lenni. Maguk szerzik be a vetőmagot, a fóliát, a fűtőolajat, de önállóan értékesítik az árujukat is. Rada János, a helyi általános iskola igazgatója is a régi fóliások közül való. Telkén évek óta feszülnek a sátrak, benne éppen most is az első szedésre érett paprika. — A szellemi munka után nekem felüdülést jelent a kertészkedés. Meg aztán fizetéskiegészítésként sem rossz. Igaz, nem túl nagy területen termeljük a konyhakerti növényeket — mutat körbe a férfi —, de azért jó esztendőkben megadja a tisztes hasznot. Krrán csörög a vekker — Jaj, nem számítottam vendégekre, kapkod az éppen útban lévő holmikhoz, ahogy meglát, Dóka Sándorné. — Mondom neki, nem háztűz- nézöbe jöttem, engem a kert érdekel. Közben előkerül a férj. Dóka Sándor is. — Hát igen — kezd neki, s közben megvakargatja sör- tés állát —, autófényező vagyok. Nem rossz szakma, jól is keresek vele; de hiába, mert gyerekkorom óta’ véremben van. belémivódott a kertészkedés. Hiszen mióta az eszemet tudom, mindig ezt láttam magam körül. Olyan ez, mint a csiriz, zfiki beleragad, nehezen szabadul tőle. 14—15 éve fóliázunk, most is 35 ezer palánta ápolásáról kell gondoskodnunk. Sok munkával, nagy kockázattal járt ez. Egy szélvihar, vagy jégverés tönkre teheti fáradozásainkat. Mert bizony nekünk, a feleségemmel együtt, reggel 4-kor csörög a vekker és este 8-kor sem ülünk oda a tévé elé. Hónapokig kell dolgozni szinte erőn felül, de nem panaszkodom, mert ezzel együtt is megéri. Annyi pénzt keresünk, amennyihez nem sok helyen juthatnánk hozzá. Márpedig mi úgy gondoljuk, addig kell megteremtenünk az alapokat, amíg fiatalok vagyunk. Nyugodt, anyagilag kiegyensúlyozott öregkorra is csak így számíthatunk. A szerződés biztosabb A Zombori portán is nagy a sürgés-forgás. Hiába, kezdődik a paprikaszezon, szedni kell a termést. A fóliaházban három asszony szorgoskodik, Zombori Károlyné, Melik Lászlóné és Melik Mártonná. Gyakorlott kezük nyomán gyorsan halad a munka, telik a fóliazsák a szép darabos hegyes paprikával. — A gyöngyösi Gyöngyszöv Áfész boltjaiba szállítjuk az árut, velük van szerződésünk — magyarázza Melik Lászlóné. — Igaz, így kevesebbet kapunk az áruért, mintha szabadpiacon értékesítenénk, viszont nekünk a biztonság a fontosabb. A leszerződött termés nem marad a nyakunkon. Most is 2500—3000 paprikát szállítunk Gyöngyösre, és nem kell attól tartanunk, hogy visszahozzuk az árut. Azt azonban nem hallgathatom el, hogy nagyon sokallják a fogyasztói árrést. Mi most két-három forintot kapunk a paprika darabjáért. Mire az üzletekben megjelenik, majdnem a duplájába kerül. A vásárlók minket, kistermelőket szidnak, hogy drágán termelünk, holott mások verik föl a portéka árát. — De még mennyire így van — kontráz Zombori Károlyné. — Idegileg nagyon kiborítja az embert, ha látja a nagy különbséget. Nem értem, miért van így, de hogy nem jó, azt tudom. Sokat megfogadtam már, hogy visz- szaveszem a tempót, aztán minden marad a régiben. Áldás meg átok is ez a fólia egyszerre. Áldás, mert haszonnal kecsegtet és átok, mert 3 évvel ezelőtt is teljesen tönkre verte a jég azt, amiért sokat izzadtunk. Mégis csinálom, mert ha bejön az áru, megvan a haszon is. Szinte önmagunk hajcsárai vagyunk, mert a fóliában mindig ott kell lenni. Nevelni a palántát, gondozni, öntözni a növényt. Nyitni, szellőztetni, ha túlságosan nagy a hőség, fűteni, ha hideg van. Béna Zoltán Öt esztendő mérlegen Ifjúságvédelem számokban Az utóbbi öt esztendőben évente átlagosan háromezerrel nőtt az állami gondoskodásban részesülő kiskorúak száma — egyebek között ez derült ki a Tudományszervezési és Informatikai’ Intézet összefoglalójából. Tavaly a Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet szervezetében csaknem 61 ezer gyermekkel T ele a padlás cirógató, kacagtató meg dühítő történetkékkel arról, hol, mikor, hogyan sikerült, nem sikerült előkészíteni, megszervezni, okosan lebonyolítani a társadalmi munkát, az ezzel kapcsolatos ilyen, olyan, amolyan — egyre több — kampányt, akciót. A történetkék között akad sokféle — a balkézről szerzett zúzottkő éppúgy szereplő ezekben, mint a tavaly épített s az idén fel- dúrt játszótér — abban azonban szinte azonosak, hogy a hivatalos emberek hamari okossága szerint a társadalmi munkában az alkalmiság a legnagyobb baj. Lehet, hogy tízen lesznek, lehet, hogy százan, erre, így nem képesek tervezni, azaz örömmel fogadnak minden kí- nálkozást, ám azt már ne várják el tőlük, hogy a társadalmi munka a hosszú távú átgondoltsággal kapcsolódjék össze. Tetszetős érvelés, csak éppen — hamis! Eleve felmentést ad a kapkodásra, az összevisszaságra, az olyan fejetlenségekre, amikor hol szerszám, hol szakirányítás nincsen, amikor meg van, akkorra elfogynak a társadalmi munkások, mivel senki sem szereti, ha bohócot csinálnak belőle.., S az ilyen esetek nem tartoznak a ritka kivételek köEZÖSTHÁRS zé, amint azok sem, amikor a társadalmi munkában kifestett, csinosított iskolában néhány hét elteltével megjelennek a falat véső villanyszerelők, mert került pénz a világítás — egyébként valóban szükséges — korszerűsítésére ... Vannak padlóra küldő ütések is a kétbal- kezekkel osztottak között, hiszen mit gondol, mit érez a társadalmi munkás, amikor azt látja, a nagy gonddal lefektetett járdalapokat a tanácsi cég járműve tördeli össze?! Folytathatnánk, de inkább kellemesebb üggyel hozakodunk elő. Tekintetet pihentető, buja zöldjével idegeket nyugtató parkerdő darabja fogadja az embert a település belterületének határához érve Ráckevén. Az erdő fáit társadalmi munkások ültették el, a gondozás java része is az önzetlenül fá- radozókra vár. S ami végképp érdekes: a parkerdő buja zöldje most ott díszük, ahol világcsúfja szeméttelep volt, ezt terítették be vastagon földdel, ide telepítették a fákat, ám nem akármilyen csemetéket, hanem tudományos alapossággal kiválogatva, mi viseli el az ilyen talajadoltságokat...! Igen, tudományos alapossággal. A településnek ugyanis — s itt következik az igazi történet, az ügy lényege — társadalmi munkában készített — hivatalos szóval — fásítási, magyarabbul faültetési, erdőtelepítési terve van! A terv készítői példás alapossággal felmérték a ráckevei talajviszonyokat, olyan részletességgel, hogy minden utcáról tudhatni, oda mi való, mi kerülhet a lakott területeket ölelő parkerdőbe. Valami félreértés folytán, az egyik ültetési akcióra ezüsthársak pöttöm- jei érkeztek. Volt, aki azt mondta, ha ez van, ezt tegyük le. Mások kardoskodtak. de hiszen nem valók oda. más szerepel a fásítási tervben...! Na és? Nem csinálunk látszatmunkát, hangzott a felelet a na ésre. Azután addig keresték a lehetőséget, míg ráleltek az ezüsthársaknak megfelelő területre, s a föld átvehette a csemeték gondját a ráckevei társadalmi munkásoktól. így is lehet? Meggyőződésünk, csakis így szabad, így lehet sáfárkodni azzal, ami az emberektől áldozat, szabadidőben kifejtett buzgalom a közösség gyarapítására. A bárhová letett ezüsthársak ugyanis valószínű pusztulásukkal elsősorban nem az anyagi kárt érzékeltették volna — bár egyre drágábbak a csemeték is —, hanem a munka, az összefogás hiábavalóságát, megcsúfolását, a dolgokat a gyökerükben megtámadó nemtörődömséget, a minden mindegyét. K ötelező jellgű, hivatalos környezetben lezajló munkánál is nehezen viselhető el az ilyesmi, akkor azonban, amikor a hívó szóra azért gyűltek egybe emberek, mert ingyen akarnak dolgozni, egyenesen elviselhetetlen. Mégis, sajnálatosan gyakran találjuk szembe magunkat ilyen ügyekkel, esetekkel, mondván, nem lehet a társadalmi munkát... nos, igenis lehet, a ráckevei példa mutatja, lehet kiválóan előkészíteni, alaposan megszervezni, következetesen kamatoztatni. A példa — a jó vagy a rossz példa egyaránt — minden szónál többet mond, vonz vagy taszít, az értelmes munka újabb híveket szerez, az értelmetlen pedig kedvét szegi a leglelkesebbnek is. Itt tágul általánossá az egyedi eset. Máskülönben az ezüsthársak több mint kilencven százaléka megeredt... Mészáros Ottó foglalkoztak. Ezek fele állami gondozott volt, mintegy 46 százalékuk rendszeres nevelési segélyben részesült. 1985-ben mintegy ötezer kiskorú került állami gondozásba: kétharmaduk szülőktől, a többiek pedig hozzátartozóktól, illetve intézetekből érkeztek. Ugyanakkor mintegy 4800 kiskorú állami gondozása szűnt meg; közülük kétezren szüleikhez vagy hozzátartozóikhoz kerültek visz- sza, 46 százalékuk nagykorúvá vált, 11 százalékukat örökbe fogadták. A csaknem 5400 nevelőszülő közül a többség egy gyerek, 1247 két gyermek, s több mint félezer három vagy ennél több gyermek elhelyezését vállalta. Rendszeres nevelési segélyben 12 120 család — 27 848 gyerek — részesült, összesen 192 millió forint értékben: ez az összeg a megelőző évit 34,7 millió forinttal haladja meg. Az önálló életkezdéshez több mint ezer volt állami gondozott — a nagykorúvá váltak fele — kapott támogatást. Az ország 115 állami nevelőotthonának tavaly összesen 12 661 lakója volt: kétharmaduk általános és kisegítő iskolai tanuló, 16 százalékuk óvodás, 10 százalékuk középiskolás, illetve szakmunkástanuló. A nevelőotthonokból eltávozott fiatalok közül négyezren részesültek utógondozásban. Jelentős segítséget nyújtanak az otthonoknak a vállalatok és az intézmények: mintegy 1240 patronáló brigád 577 gyermekcsoportot támogatott anyagi eszközökkel. A Művelődési Minisztérium felügyelete alá tartozó hét nevelőintézetben tavaly 1040 fiatalkorút helyeztek el. Több mint háromnegyedük állami gondozott, s mintegy felük cigány származású. Bírói úton 412, államigazgatási döntéssel 628 fiatalkorú került az intézetekbe, döntő többségben személyi javak ellen, illetve család, ifjúság és nemi erkölcs ellen elkövetett bűntettek miatt.
