Pest Megyei Hírlap, 1986. június (30. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-02 / 128. szám

1986. JÜNTÜS 2., HÉTFŐ Pályaválasztási tanácsok Elutasított tanulóknak A Pest Megyei Pedagógiai Intézet pályaválasztási csoportja közli: ebben az évben is segíti a mindkét oktatási intézményből elutasított Pest megyei fiatalok elhelyezését. Eddig csaknem 700 fiatal továbbta* nulási jelentkezési lapját kaptuk meg. Tanácsadásunkon mintegy 500 tanuló jelent meg. Továbbtanulásukat, elhelyezésüket sikerült meg­nyugtatóan megoldani. Azok a tanulók, akik eddig nem vették igénybe segítségünket, és továbbtanulási jelentkezési lapjuk intézetünkben van, értesítést már nem kapnak! Ezért arra kérjük a kedves szülőket és a pedagóguso­kat, hogy minden külön értesítés nélkül, minél előbb keressék fel in­tézetünket! (Azoknak a tanulóknak, akik félévkor valamelyik tantárgyból elég­telen osztályzatot kaptak, csak a tanév sikeres befejezése után tudunk segítséget adni.) A továbbtanulni szándékozó fiataloknak a következő szakmatanu­lási lehetőségeket tudjuk ajánlani: A •-gat Jelzett szakmákat, szakokat leányok is tanulhatják! A Pest megyében oktatott szakmáknál, ahol csak egy iskolában folyik a képzés, az iskola székhelyét is közöljük. Pest megyében és Budapesten: Acs-állványozó, cipőgyártó*, erősáramúberendezés-szerelő, eszter­gályos*, épületvillamossági* szerelő, fonalgyártó*, géplakatos, hegesztő, kötő*, szövő*, vas- és fémszerkezeti lakatos, vasútijármű-szerelő, ve- gyianyaggyártó*, villamoshálózat-szerelő. Csak Pest megyében: Autószerelő (Szigetszentmiklós), baromfihús-feldolgozó* (Nagykő­rös), bádogos (Cegléd), épületburkoló (Pilisvörösvár), húsfeldolgozó* (Nagykőrös), irodagép-műszerész* (Nagykörös), kádár (Cegléd), kovács (Érd), kőműves, kőolajfeldolgozó* (£rd), műszergyártó és karbantar­tó*, műkökészítő (Pilisvörösvár), padlóburkoló (Pilisvörösvár), öntő (Vác), szobafestő és mázoló (Pilisvörösvár), szőlő- és gyümölcster­mesztő* (Halásztelek), zöldségtermesztő* (Halásztelek). Csak Budapesten: Anyagmozgatógép-szerelő, építőgép-szerelő, felvonószerelő, kémény­seprő, könnyűszerkezet-lakatos, molnár, optikai üvegcsiszoló?, szer­számkészítő, szőrmekikészitő*, vasbetonkészítő,, vízszigetelő. SZAKKÖZÉPISKOLÁKBAN Pest megyében: Mezőgazdasági gépszerelő (Gödöllő, PHiscsaba). vízügyi* (Dunaha­raszti), vegyi- és élelmiszeripari gépszerelő (Nagykőrös). Budapesten: Esztergályos*, élelmiszeripari gépszerelő, fonóipari*, géplakatos, műszergyártó és karbantartó*, öntészeti, szerszámkészítő, szövőipari*. A szakközépiskolákba a szaktárgyakból legalább 4-es tanulmányi eredmény szükséges! Az egyes szakmákat, szakokat oktató Iskolákról, a kollégiumi he­lyekről és a tanulmányi követelményekről a tanácsadás alkalmával részletes tájékoztatást adunk. Mivel az ismertetett továbbtanulási lehetőségek folyamatosan csök­kennek, ezért kérjük, mielőbb keressék fel intézetünket. Munkatársaink minden érdeklődőt szeretettel várnak! Címünk: Pest Megyei Pedagógiai Intézet pályaválasztási csoport. Budapest V., Kossuth Lajos u. 2/a. I. emelet. (A Felszabadulás térnél található.) Postacím: 1364 Budapest, Pf. 112. Telefon: 185-814, 185-794. Az elutasított tanulók tanácsadása: hétfőtől péntekig 8—15 óráig, szombaton 8—13 óráig. Nemzetiségi találkozó Piliscsabán Ápolják az óhaza hagyományait Ezernél is több érdeklődő töltötte meg szombaton este a piliscsabai sportpályán föl­állított jókora sátrat, ahol német és szlovák nemzetisé­gi együttesek léptek föl. A műsort a pilisvörösvári né­met táncegyüttes nyitotta meg, őket két szlovák együt­tes.’a pilisszántói vegyes kó­rus és a piliscsévi menyecs­kekórus követte. Végezetül pe­dig a helybéli ifjúsági klub és a kisdobosok tánccsoportja lépett a közönség elé. Sporttal kezdődött A találkozóra az adott al­kalmat, hogy az NSZK-beli Winnenden városából 350 ta­gú küldöttség érkezett Pi- liscsabára Heinrich Leblerz főpolgármester vezetésével. A csoportban száznál is többen voltak olyanok, akik egykori szülőhelyükre látogattak visz­Elmclet és politika Tanulmány az „ötvenes évek”-ről [Vagyon fontos politikai könyvre szeretném ielhívm olvasóink ügyeimét: Szabó Bá­lint Az „ötvenes évek” című tanulmányára, amely az elmélet és a politika összefüggéseit tárgyalja a szocialista építés első időszakában Magyarországon, mégpedig az 1948 és 1957 kö­zötti években. E könyv nélkül aligha értjük meg közelmúlt történelmünket, a felszabadu­lás utáni viszonyokat, a sokat emlegetett „ötvenes éveket”. Már maga az, hogy ez a fo­galom idézőjelbe került, mutatja, hogy nem­csak az ötvenes évekről van szó, hanem — amint a szerző írja — a magyarországi szocia­lista építés feladatait tekintve az korábban kezdődött és csak a hatvanas évek elején ért véget. Ugyanis az „ötvenes évek” nevezetesen 1948-ban kezdődtek, amikor létre jött a mun­káshatalom. államosították az ipart, majd meg­kezdődött az ipar nagyarányú fejlesztése, folytatódott a kulturális forradalom ki­bontakozásával, és ezzel egyidejűleg meg­kezdődött a mezőgazdaság átszervezése, befe­jezése, vagyis a népgazdaság egésze szocialis­ta alapokra került. Ez utóbbi 1962-re valósult meg. Ebből a szempontból az 1948-tól 1962-ig terjedő időszak egységes egészet alkot. Ezt vizsgálja Szabó Bálint, mégpedig az el­mélet és a politika szempontjából. Mindenek­előtt a kommunista párt politikai irányvonalá­nak alakulását világítja meg nagy mennyisé­gű. először feltárt és publikált levéltári forrá­sok alapján. Ennek köszönhető, hogy a mun­ka az e tárgykörben korábban közreadott fel­dolgozásokhoz képest nemcsak sok új ismere­tet nyújt, hanem több vonatkozásban helyes­bíti, pontosítja azok értékítéleteit is. Könyve bevezetőjében azt vizsgálja, hogy a Magyar Dolgozók Pártja, az MDP politikai irányvonala miként torzult el, hogyan érvé­nyesültek a szektás vonások. Feltárja a hibák elméleti-politikai okait. A koalíciós időkben jól fejlődött az ország, gazdaságilag, politikai­lag is. A demokratikus intézmények megerő­södtek, kiszélesedtek, a tulajdonviszonyokban jelentős változások álltak be. A népi demok­ratikus átalakulást Kádár János 1948. január 10-én, az MKP harmadik országos funkcioná­riusértekezletén megnyitójában így jellemez­te: Hazánk és népünk belső politikai és gaz­dasági viszonyaiban lényeges változás állt be. , A fejlődés- új. magasabb lépcsőfokára értünk, ' felzárkóztunk az előttünk haladókhoz, demok­ratikus szomszédainkhoz: szilárdan a népi de­mokrácia útjára léptünk, a szocializmus épí­tésének útjára. Mindez új feladatok elé állította a vezetest. Egyesült a két munkáspárt, és programnyilat­kozatot dolgozott ki. E körül már viták voltak a vezetésen belül, s ezt a vitát csak mélyítet­te, hogy 1948 júniusa végén megjelent a Tá­jékoztató Iroda határozata, amely megbélye­gezte Jugoszlávia Kommunista Pártját A len­gyel pártban is problémák; adódtak, s mindezt fokozta Sztálin személyi kultusza. A helyzet megítélésében mind nagyobb szerepet kapott a Rákosi és csoportja által képviselt „nézet­rendszer”, amely szükségszerűen vezetett el oda, hogy az MDP az osztályharc élezésének, ezzel együtt az adminisztratív módszerek in­dokolatlan mértékű alkalmazásának útjára lépett. Ezt a vezetési és politikai módszert az MDP II. kongresszusa 1951 végén jóváhagy­ta, sőt, lehetővé tette, hogy a szektás fordulat kiteljesedjen. A szerző vizsgálja az okokat, a nemzetközi és a belső helyzetet, a törvénytelenségek be­következtét, azt, hogy a pártvezetés visszaélt az iránta megmutatkozó bizalommal, s az or­szágot válságba sodorta, kiéleződtek az ellent­mondások, az elégedetlenség fokozódott. A politika felülvizsgálata azonban késett, csak Sztálin halála után kerülhetett arra sor. A továbbiakban az 1953-as fordulatot — amely a párt politikájában új szakaszt jelen­tett — elemzi, s kimutatja az 1953-as júniu­si fordulat előzményeit, ismerteti a Központi Vezetőség ülését, határozatait, a történelmi ta­pasztalatokat. S azt, hogy a pártban nemcsak vita indult, hanem marakodás, s igazi fordu­lat nem következett be. A megbírált vezetők ugyanis nemcsak bent maradtak a pártban, hanem megtartották korábbi funkciójukat, amelyet arra használtak fel, hogy hibáikat mentegessék, pozícióikat erősítsék, s amely végül is a pártvezetés egységének megbomlá­sához vezetett, s kikényszerítette az 1955. már­ciusi fordulatot, amikor is a szektás vezetés balról kereste a kibontakozás útját. Tudjuk, mindezek a hibák súlyosbodásához vezettek, egészen addig, hogy a párt 1956 nyarán me­nesztette Rákosit, de már az ellenforradalmat nem tudta megakadályozni. Ismert, hogy az MSZMP milyen örökséget vett át, hogyan verte le az ellenforradalmi pró­bálkozást, miként állította helyre a pártban a lenini normákat, hogyan vállalta az öröksé­get és miként folytatott kétfrontos harcot a he­lyes politikai irányvonal érvényesüléséért. A kötet befejező része ezt a periódust tárgyalja, a párt újjászervezésének, a pártpolitika meg­újulásának időszakát. A szerző a magyaror­szági tapasztalatok alapján rávilágít, milyen nagy jelentősége van a marxista elméleti örök­ség érfő hasznosításának a politika, a napi cs^’ekvés szempontjából. Több mint három évtized telt el az esemé- nyék óta. A múlt hibáiból tanulnunk kell. mert mint a szerző megállapítja: a gya­korlati tapasztalatok elméleti általánosítása semmivel nem pótolható, fontos eleme a szo­cializmus építésének. „ Gall Sándor sza. A népes vendégsereggel érkeztek a város labdarúgó- csapatának és tűzoltó-egyesü­letének tagjai, az ötventagú fúvószenekar és számosán olyanok is, akik egyszerűen kíváncsiak voltak hazánkra. Az évek során egyre szoro­sabbá váló kapcsolatokról Gáspár Ferencet, Piliscsaba tanácselnökét kérdeztük. — A sporttal kezdődött. Elő­ször az ottani focicsapat járt nálunk, játszottunk egymás­sal. Később mi is viszonoz­tuk a látogatást. Így vált egy­re sokrétűbbé a kapcsolat. Pi­liscsabán a lakosság 30 szá­zaléka ma is német, 15 szá­zaléka pedig szlovák nemze­tiségű. Innen származott a gondolat, hogy egy nemzeti­ségi találkozó keretében lás­suk vendégül a winnendenie- ket. Ekkora érdeklődésre azonban magunk sem számí­tottunk. Nyelvtanfolyam Holott ez az érdeklődés va­lójában érthető, hiszen a Stuttgarttól húsz kilométerre lévő 20 ezer lakosú Winnen- denben mintegy háromezer a magyar származásúak száma, akiknek többsége a mai na­pig ápolja az óhaza hagyomá­A piliscsévi szlovák asszonyok énekelnek (Veress Jenő fel vételei) A helyi kisdobosok egy táncot adtak elő. A piliscsabai ifjúsági tánccsoport bemutató­ja. (A cím fölött). nyait. A mostani látogatás fő szervezője Hauck János, a winnendeni Piliscsaba Honi Egyesület elnöke. — Mi, öregek, magyarok maradtunk eredeti hazánktól távol is. A fiatalok azonban nem kötődnek az óhazához. Egyesületünknek éppen az a legfőbb célja, hogy az össze­tartozás tudatát felébresszük bennük, hogy érdeklődésüket felkeltsük Magyarország iránt. Mi, akik hazajárunk rendsze­resen, filmeken, fotókon mu­tatjuk be az itthoni tájat, az embereket. Nyelvtanfolyamot is szervezünk a fiataloknak, mert sajnos ők már nem ta­nultak meg magyarul. A kap­csolat erősítése a célja a mos­tanihoz hasonló látogatások­nak is. S az külön öröm szá­munkra, hogy a nem magyar származásúak is szívesen jön­nek velünk Magyarországra. Oldott hangulat Időközben nagy-nagy taps kíséretében befejeződött a szí­nes műsor. A vendégek fúvós­zenekara szinte percek alatt a táncparkettra csábította a közönséget. A hangulat egyre oldottabbá vált, a sátor kupo­lája alatt tarka sokaság hul­lámzott. Az előbbi szereplők német és szlovák népviselete keveredett a nézőként érkezők ünneplőjével. A beszélgetések­ben pedig magyar és idegen szó vegyült, csöppet sem za­varva a megértést. M. N. P. Tv-FIGYELŐ' Prágai tragédia. Kellemet­len helyzet az, amikor kény­szerűségből kell — illik — megindult lelkiállapotunkat mutogatni. Hozzánk nem egé­szen közelállók esküvőjén, al­kalmasint temetésén érezhet­jük azt, hogy egészen más a külvilág elvárása, és megint más az a bizonyos belső pa­rancs. Ilyenkor következik el a rájátszások ideje, ilyenkor visszük túlzásba az örvende­zést, illetőleg a gyászkönnyek préselgetését. Tételesen nem tudhatja az előfizető, de kellő tapasztala­tai alapján, megesküdhet arra, hogy ugyanebben az ambiva­lens (kettős töltetű) lelkiálla­potban leledzett az a két fiatal színészünk, Pap Vera és Má- csai Pál is, akikre Zsurzs Éva a Rómeó, Júlia és a sötétség című televíziós játékának a két főszerepét rábízta. Egyfe­lől tudván tudták, hogy Jan Otcenásek híres regényének figuráiba belebújva csakis emelkedettek, átszellemültek, folyvást libegők és remegők lehetnek, másfelől viszont csak erőlködve tudtak felkapasz­kodni azokba a magas érzelmi régiókba. Pap Vera az Eszter­hez illő riadt passzivitást me­revítette szinte állőkép- jellegűvé, Mácsai viszont — amúgy sem lévén eléggé jártas még a kamerák világában — többé-kevésbé úgy játszott, mintha egy szabadtéri színpa­don ügyeskedne, vagyis felna­gyítva és túlharsogva. E két szerepformálás rövid­ke jellemzéséből nyilván kitet­szett már, hogy a jeles rende­zőnőnek ez a tőle szokatlan kamarajáték-bemutatója ke­véssé tetszett. Éppen azért, amiért a két címszerep alakí­tói is fals hangot ütöttek meg: legjobb szándékaink ellenére sem tudtunk már erre a prágai tragédiára ráhangolódni. Meg azért sem, mert a rejtegetés­nek ez a szerelemcsiholó in­tim helyzete is többször meg­ismétlődött már mind a mozi-, mind a tévénézők előtt. (Lásd például Karinthy Ferenc Gel­lérthegyi álmok című színmű­vét; ebben szinte a megszóla­lásig ugyanígy csendülnek ösz- sze az ifjú szívek.) Külön fejtörést okozhatott az, hogy Zsurzs Éva. akit ép­pen kiváló korfestőként, té­vedhetetlen atmoszfératerem­tőként ismerhetünk szinte az­óta, amióta sugározni kezdett a Magyar Televízió, ezúttal szokatlanul hevenyészve jeie- netezett, tehát egyáltalán nem érezhettük a mű helyszínének eredetiségét, sem pedig a tör­ténés — Heydrich német hely­tartó meggyilkolásának — rémsége? időpontját. Szó ter­mészetesen bőven esett mind­erről, de a felvételek éppen csak jelzésként, afféle képes­könyv-illusztrációként társul­tak a színészi beszédhez. A Rómeó, Júlia és a sötétség című vállalkozás tehát híjával volt a magával ragadás izgal­mának, az együtt hevülés él­ményének. Egy félig sikeres adaptációnak bizonyult csu­pán. Nyitóképek, véget ért a visszaszámlálás, felcsendült a nyitány, sőt az olasz—bolgár mérkőzéssel maga a nagy, a világraszóló futballelőadás is megkezdődött. És micsoda színpompával, parádéval, a televíziós techni­ka milyen kápráztató díszme­netével kezdődött meg! Az a hozzávetőlegesen egymilliárd­nyi ember, aki a mexikói mundial startját végigcsodál­ta, bizony nemcsak a pompás helyszín, az egyszerre ősi és ultramodern környezet termé­szeti és épületkincseiben gyö­nyörködhetett, hanem elámul- hatott azon is, hogy mi min­denre képes ez az elektronikus kép- és hangtovábbító techni­ka. Mesebeli madárként röp­pentek az ilyen-olyan kivágá­sok, a különösen jellegzetes képek! Ami pedig a legra- gvogóbb ötletnek mutatkozik, az az ellenfelek játékosainak arcképes bemutatása. Egy név, egy óriás portré — így szinte személyes ismerősökként kö­vethetjük nyomon azokat az azték földön lihegő, ki- és be­robbanó goleádorokat... Akácz László t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents