Pest Megyei Hírlap, 1986. június (30. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-28 / 151. szám
1986. JÜNIÜS 28., SZOMBAT PKST < •IH I. I l i 7 El akartuk kísérni a munkavéde'mi felügyelőket Az igazgatónő furcsa tilalma Pent került a mondat végére donoron Jobb munkára sarkall a jó cél Egyszerű rutinellenőrzésnek ^indult ez a csütörtök esti. Ba- ^zsó Tamás és Pénzes Ferenc ^munkavédelmi felügyelők az S úton Kerepestarcsa felé el is Smagyarázzák: éjszaka mások Sa munkakörülmények, s rendszerint másképp, talán a szokásosnál egy fokkal fegyelmezi zetlenebbül viszonyulnak az c emberek a munkavédelmi elő- S írásokhoz. Körülnézünk hát a S Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár § kerepestarcsai gyárában. S ka marad egy kis időnk, mert ^kaptunk egy Danaszos levelet, ® annak is utánajárunk. Nem mehetnek be De az „egyszerű” már a portán bonyolulttá válik. A nyugdíjas éjszakai portás szigorú: — Ellenőrzés? Szó sem lehet róla! Csak a rendész vagy az igazgató engedélyével... — Akkor kérem, hívja ide őket! — így Pénzes Ferenc. — Hívja maga!... Némi huzavona után végül a kapu zord őrzője kötélnek áll, tárcsázza az igazgató, dr. Takács Éva otthoni számát. A munkavédelmi felügyelő részletes tájékoztatást ad, elmondja, hogy ellenőrizni jöttünk. — Igen, nincs akadálya, halljuk, s a fotóssal integetve magyarázzuk: említse már meg, hogy újságírók is jöttek, riportot készítenének az ellenőrzésről. A válasz hallatán ma este 9 óra tájban másodszor kúszik magasra a felügyelő szemöldöke: — Nem mehetnek be — mondja. Elkérjük a kagylót. Illendően bemutatkozunk az igazgatónőnek, s említjük jövetelünk célját. — Nem járulok hozzá! — csattan a vonal túlsó végén a rövid válasz. — Nem tudom, jól értettem-e, megtiltja, hogy riportot készítsünk az éjszakai munkavédelmi ellenőrzésről? — Igen, jól értette. Nem mehetnek be. — Kérem, ez esetben sajnos nem marad más választásunk, mint hogy megírjuk ezt. Mégis: megmondaná, hogy miért nem mehetünk be? — Munkavédelmi okból. Nem garantálhatom a biztonságukat ... — Miért? Hiszen az ön távollétében is kell, hogy legyen itt felelős vezető, aki elkísér minket... — Nincs. — ...És itt a két munkavédelmi felügyelő, ök is tudnak vigyázni ránk. S figyelmeztetnek, ha kell... — Megmondtam: nem mehetnek be. — Más újságíró se? — De. Önök is, ha megkeresnek délelőtt a munkaidőmben. Kérem, most adja át a telefont Magyari György művezetőnek! Szabálysértések sora Ennyi. A riport kútba esett. Rövid beszélgetés utón Magyari György meg is erősíti: a munkavédelmi felügyelők előtt szabad az út, mi várakozzunk a gyárkapun kívül. A fotós lógó orral hazaindul, kép már biztosan nem készülhet. A jelenről, a tényekről hírt adni szándéKozó pedig vár. Türelmesen, vagy másfél órát. Közben elmereng azon, hogy a portánál álló táblára — Gyermekeket a termelő üzemrészekbe vinni tilos! — vajon miért nem írták oda, hogy ellenőröket kísérő újságírók elől is elzárva az út. Csend van, a tücsökciripelést csak pillanatokra szakítja meg a kapu mellett láncait csörgető, jól megtermett farkaskutya kaffogása. Megjön a váltás, azután ismét csend. Végül 11 óra tájban megjelennek a portónál a munkavédelmi szemle résztvevői, velük egy kerékpárt toló, középkorú férfi. Dülöngél, s amikor Bazsó Tamás megkérdezi, hajlandó-e a szondába fújni, szentségei. Azután kitántorog a kapun, nincs más választása. Ebben a műszakban nem dolgozhat. — Mit találtak az ellenőrzésen? — firtatom. — Szabálysértéseket — feleli Bazsó Tamás, és sorolja: — A cérnázóműhelyben azonosítási szám nélküli köszörűgépet, amin a kapcsolóról hiányzott a működtetési jel, s a másik, mely azt mutatná, merre forog a korong. A klímaberendezés-javító műhelyben felfüggesztettük egy fúrógép üzemeltetését, mivel az ékszíjmeghajtás védőburkolata hiányzott. Elkaphatja a szíj a dolgozó kezét, s mert fejmagasságban van, ha szakad, megütheti, a szemét is kiverheti. Ugyanitt az anyagokat, eszközöket úgy tárolták, hogy a műhelyben levő gépeket csak vasdarabokon átlépkedve lehetett megközelíteni. Meg is botlott az egyik szögvasban a részeg klímaberendezés-kezelő, az éjszakai ügyeletes, akit egyébként mi ébresztettünk fel. Ugyanis elaludt, mert mint beismerte, 4—5 üveg sört is megivott. Bár gyanítom: talán több is lehetett. Megtagadta az alkoholszondás vizsgálatot, ezért 22 óra 35 perckor hazaküldtük, eltiltottuk a munkától. Magyari György művezető kísérte ki a kapuig, láthatta.. Végül visszatérő probléma, hogy a fonodában s a többi zajos munkahelyen is zömmel csak akkor rakták fülükre a zajvédő vattát a dolgozók, amikor megtudták: ellenőrzés van. Ha baleset történne... — S mi a helyzet a panaszos levéllel? Pénzes Ferenc mutatja, ezt olvasom benne: „Alulírott... azzal a kéréssel fordulok tisztelt Címhez, hogy a kerepestarcsai Hazai Fésűsfonó szennyvíztisztító berendezéseinél munkavédelmi szempontból indítson vizsgálatot. A szennyvíztisztítás tavaly szeptember elején indult meg. Balesetvédelmi oktatásban ... a szennyvíz kezelésével kapcsolatosan ... eddig nem részesültünk. Az 1-es számú reaktornál ez év január óta nincs világítás, ahonnan a mintát kell venni, ahhoz csak a kertészet udvari lámpája ad fényt. A reaktor éjjeli kezeléséhez csak a sarki úttest világítása biztosítja a fényt. A reaktor nincs elkerítve, bárki avatatlan személy odamehet, s könnyen 3 méter mélységű vízbe zuhanhat. A 2-es reaktornál ennél sokkal rosszabb a helyzet. Semmiféle kerítés nincs, nyitott kezelésnél a mész és vasszulfát odavitele s beöntése mintegy 40 cm-es betonlapon történik, úgy, hogy az odamenetelnél a reaktor nyitott felületén megy el... a mélysége körülbelül 2,5—3 méter.” Pénzes Ferencé a szó: — A levél megállapításai jórészt igazak. Két 2 méternél mélyebb medencébe gyűjtik a szennyvizet, s hozzáadják a meszet. Ezt 50 kilós zsákokban tárolják. A medencék mellett elvileg kellene lennie a kezelőszemélyzeten kívüliek belépését tiltó, veszélyre figyemez- tető táblának. Egyiknél sincs. Korlátra — ahogyan a levélben áll — nem lenne szükség, ha... Ha a medencék rendesen be lennének fedve, de nincsenek. Az egyiknél hét beton- fedlap hiányzott. A másik zárt rendszerű vezetéken jut be a mész. Itt viszont — mert mintát kell venni a szennyvíz ellenőrzésére — a mintavételi nyílásnál a vasfedlap nem volt a helyén. Ilyen körülmények között igazi balesetveszélyt jelent a rossz megvilágítás. És itt mindkét medencénél rossz. Nem. helyi, nem oda esik a fény, ahoi dolgoznak. A higanygőzlámAz alaphiány jövő év végéig eltűnik A Monori Mezőgép az utolsó azoknak a vállalatoknak a sorában, amelyek szervezeti átalakításáról az Ipari Minisztérium döntött. S az ő esetük már csak azért is speciális, mert attól kezdve, hogy a budapesti Forgách utcai gyáregységük kezdeményezte a különválást, egy teljes esztendő telt el addig, amíg pont kerül az ügy végére. Egy év, tele bizonytalansággal, várakozással és mellesleg ez idő alatt is dolgozniuk, termelniük kellett. Nem lennénk persze igazságosak, ha csak erre fognánk, de minden bizonnyal ez is hozzájárult ahhoz, hogy tavaly csekély nyereséggel és 18 millió forintos alaphiánnyal zárta a vállalat a mérleget. Pa 15—20 méter távolságban — kevés. — Nem tudtuk ellenőrizni (ugyanis nincs bent a csoport- vezető éjszaka, s elzárta a baleseti és az oktatási naplót), hogy kapott-e a dolgozó munkavédelmi oktatást. A baleseti naplónak egyébként mindig hozzáférhetőnek kell lennie, hiszen bármikor megtörténhet a baj. És gond az, hogy az ee^éni védőeszközök — gumikesztyű, kötény, szem-üveg — ha elvesznek vagy tönkremennek, az éjszakai műszakban már nem pótolhatók, nincs tartalék. Csak délelőtt lehet újabbhoz hozzájutni... ★ Sejti már a tisztelt olvasó, miért nem kívánatos személy a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár kerepestarcsai gyárában, az éjszakai munkavédelmi ellenőrzésen a fotós, az újságíró? Ez ügyben maradjunk egyelőre — mert talán választ kapunk, bővebben is az igazgatótól — a sejtésnél. De akad itt valami, ami több szót érdemel. Nevezetesen, hogy a két munkavédelmi felügyelőnek is csak nehézségek árán sikerült teljesítenie a feladatát. Pedig az igazolványukban az áll, a jogszabály, a 47/1979-es minisztertanácsi rendelet 11 paragrafusa alapján: „A munka- védelmi felügyelő jogosult... minden külön engedély nélkül belépni a gazdálkodó szervezetekhez; bármely időben ellenőrzést tartani...” A várható következményekről Pénzes Ferenc röviden ennyit mondott: — Több kérdést még tisztázni kell. Például a legfontosabbat, hogy ki a felelős vezető a három műszakos gyárban, amikor nincs ott az igazgató. Ugyanis a művezető nem gyárvezető. Telefonon kapott most megbízást, hogy vegyen részt a munkavédelmi szemlén. S érdekes lehet, hogy miért nem tudták a portán: jogunkban áll belépni, ellenőrizni. Tisztázásra vár: kit terhel a felelősség azért, hogy gz ittas dolgozó munkába állhatott. Öt ki ellenőrzi? (Tényleg: a munkavédelmi felügyelő nem jöhet ide minden nap. A szerk.) Annyi mindenesetre biztos: az ügyben munkavédelmi határozatokat kap majd a gyár vezetése. Szabálysértési eljárást kezdeményezünk. Vasvári G. Pál A hitelt vissza kell fizetni „... álláspontom az, hogy a 2-es számú gyár önállósítása — tekintettel a vállalatnál fennálló gazdasági problémákra — jelenleg nem időszerű és nem megengedhető a döntés további elhalasztása sem. Ügy döntöttem ezért, hogy a vállalat — változatlan szervezettel — 1986. június 30-tól vállalati tanács általános vezetésével működjék... Szükségesnek tartom a vállalat belső irányítási, érdekeltségi rendszerének továbbfejlesztését a gazdasági tisztánlátás, a megoldandó súlyponti kérdések megállapítása érdekében ... Elvtársi üdvözlettel: Kapolyi László ipari miniszter, Budapest, 1986. április 2.” Ez a levél tehát az a bizonyos pont a mondat végén. Június 13-án pedig — mint ahogy arról lapunkban hírt adtunk — megalakult a vállalati tanács és öt esztendőre — négy ellenszavazattal — megerősítette pozíciójában dr. Sándorfi Lászlót, egyúttal felhatalmazta a vezérigazgatói cím használatára. Különösen akkor, ha elképzeléseik szerint így együttesen az alap- híányt is sikerül megszüntetniük, úgy tűnik, valóban véget ért a történet. Mégis tanulságul szolgálhat, ha még egyszer emlékeztetünk az előzményekre. A Forgách utcai és a monori vállalatot 1976-ban vonta össze az akkori Mezőgép Tröszt, s az új vállalat élére a budapesti gyár korábbi vezetője került dr. Sándorfi László személyében. A Monori Mezőgép pedig tíz év alatt, egészen a hazai beruházások csökkenésének az időszakáig lényegében dinamikusan fejlődött. Fő profiljuk a mező- gazdasági és élelmiszeripari gépgyártáson belül, a nagyállat- és báromfivágóhidak gyártása, de jelentős még a lakossági igényeket kielégítő kazánok termelése is, illetve az érdi gyáregységben egy korszerűen felszerelt kovácsolóüzemet hoztak létre. A Forgács utcai gyár abból a szempontból, hogy nem elsősorban beruházási termékeket, hanem fenntartási munkákhoz szükséges mezőgazdasági alkatrészeket készít, kissé kilóg a vállalat egészéből. Ugyanakkor a többi gyáregység fontos szállítója. — Hengerpersely-dugattyúk motorokhoz, hidraulika-szivattyúk ... A szivattyút a nyugatnémet Kracht cégtől vásárolt licenc alapján gyártják. A bankokkal szemben, amely%k hitelt adtak a beruházáshoz, természetesen nem a gyáregység, hanem maga a vállalat áll. Részben ez magyarázza a végső döntést, hiszen a hitelt annak a cégnek kell visszafizetnie, amelyik felvette, a 2-es számú gyár önállósodása esetén viszont a Monori Mezőgép jelenlegi formájában megszűnne. De ennél nyomosabb érv, hogy egy alaphiányos. vállalatból két alaphiányos vállalatot létrehozni nem volna éppen ésszerű. Leányvállalatként is lehetett volna — Amikor a Forgách utcai gyáregységről beszélünk, hozzá kell gondolnunk az aszódi telephelyet is, amelyik szervezetileg jelenleg a budapestiekhez tartozik; termelési adottságaival biztos hátteret nyújtva nekik. A kérdés tehát nemcsak az volt — mondja dr. Sándorfi László —, hogy a 2-es számú gyár Viváljon-e, hanem az is, hogy az aszódi telephellyel együtt maradjon önálló vagy nélküle. Tavaly nyáron nagyon kedvezőnek tűnt az a lehetőség, hogy a Forgács utcai gyár a jövőben működjön tovább leányvállalati formában. — Mi is — mint az Ipari Minisztérium — a leányvállalati forma mellett foglaltunk állást, hiszen ez biztosíthatta volna egyrészt azt, hogy a Forgács utcai gyár továbbra is szervesen illeszkedjék a Monori Mezőgép egészébe, másrészt kellő önállóságot is nyújtott volna számukra a nyereségérdekeit önálló gazdálkodáshoz. S hogy mégsem így történt? — tárja szét a kezét Veres Lajos, az MSZMP Pest Megyei Bizottsága ipari alosztályának vezetője. A felettes hatóság ekkor hibázott. Ki tudja, milyen megfontolásból, a vállalat szétszakítása mellett foglalt állást — Nekünk meggyőződésünk volt — fűzi a fentiekhez Veres Lajos —, hogy az adott körülmények között az amúgy is nehéz helyzetben lévő Monori Mezőgép kettészakítása csak tetézné a gondokat. — Idén januárban az Ipari Minisztérium felügyeleti vizsgálatot tartott vállalatunknál — bogozza tovább a szálakat dr. Sándorfi László — és így megállapította: a két vállalat önállóan nem lenne életképes: júniusban létre kell hozni a vállalati tanácsot: készüljön intézkedési terv a hiányosságok felszámolására, szervezeti rendünk korszerűsítésére. Ez utóbbi keretében megszüntetjük az érdi kovácsolóüzemben a veszteségforrásokat, módosítjuk a vállalat egészének a termékszerkezetét, az alapprofilunk megtartásával. Már ésszerűsítettük a készletgazdálkodásunkat — csak az import- és a nagy tételű anyagokat szerezzük be központilag —, továbbá csökkentettük a vállalat döntési hierarchiájában a vertikális lépcsők számát. Főosztályokat vontunk össze és osztályokat szüntettünk meg, illetve a szakigazgatók tevékenységében kiszűrtük az átfedéseket. És mit mondanak a dolgozók? — A döntés óta a 2-es gyár kollektíváját még inkább sarkallja az egészséges bizonyítani akarás, mintha önállóak lennének, s ez megmutatkozik az eredményeiken is. — így látja Kálmán András, az újszülött vt elnöke, gyárfejlesztési osztályvezető. — Véleményem szerint stabilizálódott a helyzet. Ügy dolgozunk együtt, mintha nem is lett volna az az egy év. A vállalati tanács nem tervez semmiféle újabb átszervezést. (A vt megalakulásával ugyanis a jogkör a minisztérium kezéből az ő kezükbe került. Leányvállalatot pedig bármely vállalat a saját hatáskörében alapíthat — A szerk.) S mit mondanak vajon a dolgozók? Legyen munka és kapják meg az érte járó fizetséget! Hogy milyen szervezeti formán belül? Abban, amelyik az ehhez szükséges feltételeket a legésszerűbben biztosítja. — Jövő év végéig — szab határidőt dr. Sándorfi László — a legfontosabb teendő az alaphiány megszüntetése. Olyan mértékű nyereség produkálásával, amelyik fedezetet nyújt a beszerzett eszközökre, de szükség szerint állóeszközeinek egy részének az értékesítésével is. Eller Erzsébet Pomázi ház az Év lakóháza pályázat nyertese Szép is, igazi meleg otthon is Pomázi győztese is volt az idén harmadízben megrendezett Év lakóháza című pályázatnak. Mint már beszámoltunk róla, a megyei döntőket követően az országos verseny bírálóbizottsága három házat ítélt a legszebbnek, legpraktikusabbnak, legkorszerűbbnek. Köztük volt Nagy Balázs saját tervezésű és kivitelezésű pomázi háza is. Mint képünk bizonyítja, a pályadíjnyertes ház belső elrendezésének és berendezésének szépsége is megérdemli az elismerést.
